em is tudom, hogy minek ültem be ide, vagy hogy miért vagyok még mindig ebben a lepusztult városban, nagyon veszélyes és még mindig itt vagyok. Nem is vagyok benne már olyan biztos, hogy anya itt tartózkodik. De nincs más nyomom, egyszerűen csak egy a kis város, egyszer majd csak találok valamit, vagy valakit aki elsegít hozzá. Nem mellesleg rá akadtam Annára is, ami egy jó dolog. Sokat segített nekem és segít a mai napig nekem, de a mai napra kimenőt adott, mondván, hogy neki van egy kis elintézni való ügye, én addig menjek és egyek nyugodtan, nézzek körbe a városba, hiszen ez a város a vámpíroknak, a kár a Kánaán. Igen ám, csak Anna elfelejtett valamit, rólam igazából a vámpírvilágban senki nem tudd rajta kívül, és szeretném ha ez így is maradna. Hallottam róla, hogy anyának nagyon sok ellensége van a világban, és biztos vagyok benne, hogy engem is el akarnának kapni, hogy általam neki ártsanak… már ha tudnának, mert lehet ha meg tudná, hogy mégis élek… akkor sem érdekelném. Nem, nem azért nem akarom, hogy napvilágra kerüljek mert félek bármitől is, ha valami hát betoji nem voltam soha életemben… még abban a kevés emberi életemben sem, nem most vámpírként. De a megfelelő pillanatban akarom magam felfedni, amikor senki nem számít rám, és amikor a legjobban meglepődik mindenki majd. Nem is tudom, hogy miért hívom anyának a gondolataimban… hiszen, hiszen soha életemben nem is láttam, csak egy kopott fényképem van róla, amit még nagynénémtől kaptam. Valamint azok az emlékképek vannak, amit Denissa mesélt róla, de ezek is csalókák, hiszen soha nem is találkoztam vele. Mégis hajtom, hogy végre szemben álljak vele, nem kell többször, elég csak egyszer, azt akarom, hogy tudja létezem, itt vagyok és ragyogok, azt akarom, hogy büszke legyen rám. Az sem érdekel, ha nem fog foglalkozni velem, ha hidegen fogja hagyni, hogy én élek, és a lánya vagyok, de azt akarom, hogy tudjon rólam. Egész életemben mindenki hazudott nekem, először a szüleimnek hitt emberek, aztán Dennis is, igaz jó szándékból tette, hogy ne akarjam anyámat keresni keservesen, tudta, hogy csekély esély van rá arra, hogy megtaláljam, hiszen ő sem hallott róla évekig. Aztán amikor egy délután bement a városba, unatkoztam és rá leltem a naplójára, illetlen módon bele olvastam, rájöttem vámpír, addig kértem, könyörögtem, hisztiztem, imádkoztam neki,így vámpírrá nem tett. De mindig is a vegetáriánus életmódra tanított, imádta és tisztelte az embereket, de nekem nem volt elég az állatok vére, embervér kellett, akartam érezni a számban, nem sokára arra is rájöttem, hogy anyámmal kapcsolatban hazudott, azon nyomban ott hagytam, és azóta nem találkoztam vele… habár megbántam akkori tettem. Mikor a fiú leül mellém, kislányos báj költözik az arcomra, amolyan ártatlan féle, a felé nyújtott kezem elfogadja, nem engedem el rögtön, először hüvelykujjammal végig simítok a kézfején, már napok óta nem ettem, és finom illata van…. vajon az íze is? -Austin…. milyen különleges név…. - kíváncsiság költözik zöldes barna íriszeimbe, fejem a vászon felé fordítom, de érzem arcomon fürkésző pillantását, néha olyan jó játszani velük… olyanok mint a cicák, ha eldobod a labdát vissza hozzák, de kiszámíthatatlanok. -Nagyon messziről jöttem egy rokonomhoz,- ejtem ki lassan a szavakat, majd felé fordulok, szemeim az övébe fúrom és fogva tartom,- és te? Nem úgy nézel ki, mint aki szeretné az unalmas kisvárosokat…. lehet itt valami izgalmasat csinálni?
400 WORD - ZENE - Sajnálom, hogy sokára tartott(:
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Vas. Márc. 24, 2013 12:58 am
Lucia & Austin
Unalom, unalom és unalom. Mennyire idegesítően unalmas néha ez a Mystic Falls. Hetek, vagy hónapok óta nem láttam Samanthát, ami kétségeket kelt bennem. Lehet, hogy elment? De én azt nem hagyhatom! Talán rájött, hogy mindig a nyomában vagyok? Lehetetlen. Bár tudom, hogy milyen hallásuk van ezeknek a vérszívóknak. Én pedig képtelen vagyok az olyan halk közlekedésre, hogy ne vegyen észre. De mégsem jött oda egyszer sem, amikor utána leselkedtem, mégsem támadt rám, pedig simán megérdemelném. Bár kíváncsiságom, mint mindig, akkor is felülmúlt, amikor megláttam, hogy mit művel azzal az emberrel. Mint már említettem, borzalmasan untam magam, így hát nem jutott más eszembe, megnéztem a neten a moziműsort, hátha van valami jó film. De ha nincs is, akkor is elmegyek. Elvégre... hátha felszedek valami jó csajt. Volt már rá példa, hogy a moziból hoztam haza valakit. Rítus. Fogalmam sincs, hogy mit takar ez, de nem különösebben érdekel. Legalább nem abba fogok belehalni, hogy itthon ülök és halálba unatkozom magam. Felpattanok a fotelből, lecsapom a laptopom tetejét, majd egy kis pénzt veszem magamhoz és indulhatok is. Bepattanok a kocsimba, majd beindítom azt és már is Mystic Falls utcáin repesztek úgy...50-nel. Hamar odaérek a mozihoz, ahol nincs nagy sor a pénztárnál szerencsére. Veszek egy jegyet a filmre, miközben körbenézek a helyiségben. Eddig sehol semmi jó, de ha van is, az a barátjával jött. A moziterem felé veszem az irányt, de nem is érdekel a film, semmiféle érdeklődés nem vesz hatalmába. A terembe belépve mégis érzem azt az izgatott hangulatot, amikor az emberek várják, hogy elkezdődjön, kíváncsiak, hogy mi lesz benne. Igen, valamikor én is ilyen voltam, de mára ez már teljesen elmúlt. Helyet foglalok azon az ülőalkalmatosságon, ahová a jegyem szól, majd unottan nézek a vászonra, arra várva, hogy kezdődjön már. Oké, ez így tökre furán hangzik, hogy eljövök moziba és nem is érdekel, de mi mást tehettem volna? Nem szeretek punnyadni. Nagy meglepetésemre egy csinos lány foglal helyet mellettem, szinte majdnem az utolsó sorban. Halvány mosollyal az arcán felém fordul, majd kezét nyújtva bemutatkozik. Egy sármos mosoly kíséretében fogadom el a felém nyújtott kézt, majd én is elárulom a nevem. -Szia Lucia, az én nevem Austin.- jelentem ki még mindig azzal a vigyorral a fejemen. Milyen szerencsés is vagyok én. Talán mégsem lesz olyan unalmas a film? Rögtön rajtakaptam az alkalmon, kérdezősködni kezdtem, hátha többet is elárul magáról, ha már ő kezdeményezte a beszélgetést. -Idevalósi vagy? - kérdezem meg az első dolgot, ami eszembe jut. Fontos szabály, mielőtt rámozdulsz valakire, ismerd meg, nehogy valami őrült legyen és örökké a nyakadon lógjon.
• words: 410 • note: Nézd el, 0:57 van, de remélem olvasható. (: •
nna adott egy kis szabadidőt, azt mondta egész jól haladok és hogy egész ügyes „diák” vagyok, így megérdemlek egy kis szórakozást. El akartam hívni magammal, de valami dolga akadt. Viszont azt a „feladatot” kaptam tőle, hogy most ne az erdőben menjek vadászni eljátszva a bajba jutott kislány szerepét, aki az apját keresi. Így hát magamra rángattam húsz centis magassarkúm, egy szürke farmert, hozzá illő kötött pulcsit, bőrdzsekim, hajam most kiengedve hagyom, egyenesen lóg a hátam közepére. Írok egy cetlit Annának majd indulok. Úgy döntök, hogy most kivételesen emberi tempóban sétálok, ebből a lepratelepből úgy sem nagyon láttam eddig semmit. Mert hetek óta a hotel szobában vagyok, amit ősöm bérel, és tanít az igazi vámpírság csínjára-bínjára, és én egyre jobban élvezem. Igen, még mindig első szempont az, hogy anyával mielőbb sikerüljön közelebb kerülnöm, csak hogy ahhoz, hogy ez megtörténjen az is kell, hogy felkészült legyek, igazából pár vámpír már tudd a létezésemről. Ha így haladok valószínűleg nem sokára az egész természetfeletti fog tudni arról, hogy Katerina Petrovának nem csak, hogy volt egy lánya, de igen is él és virul. Érzem ahogy az éhség egyre jobban eluralkodik rajtam, három napja Anna rendelt fel „vacsorát”, de utána nem engedett enni... Ezt azzal indokolta, hogy meg kell tanulnom az önkontrollt, nekem, aki mindig nehezen viseltem.... Emberként, még emlékszem, habár haloványan, de akkor is már a csokinak sem tudtam ellenállni, néha most is elmajszolok egyet egyet. Igen, tudom, nagyon jól, hogy hiába való, hiszen semmi édeset, csokisat, különlegeset nem érzek, egyszerűen csak jól esik enni és vissza gondolni a régi emlékekre. Megtorpanok a Mytic Falls Cinema feliratú épület előtt veszek egy mély levegőt, majd belépek az ajtón. Vámpírképességemnek köszönhetően hamar bejutok a filmre, azt hiszem az a neve, hogy Rítus... de nem a filmért jövök, lehuppanok egy fiú mellé (Austin), alig vannak előttünk páran, halványan elmosolyodom, nem látszik arcomon, hogy lassan elmúlok ötszáz éves is. -Hello...- Lucia vagyok,- nyújtom felé a kezem.
400 WORD - ZENE - Sajnálom, hogy sokára tartott(:
A hozzászólást Lucia Leslie Petrova összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 24, 2013 12:30 pm-kor.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Szer. Május 30, 2012 2:56 pm
Az rögtön lejött, hogy a nő odavan a divatért, de legfőképpen a szebbnél szebb ruhákért. Olyan csillogó szemekkel beszélt a most éppen rajta lévő darabról, mintha azt a világ legnívósabb tervezője készítette volna, bár ahogy elnézem lehet tényleg így is van, ugyanis Cassie nem éppen tűnt szegénynek, sokkal inkább néztem valami gazdag család sarjának. Mindenesetre a számításaim a versenyt illetve bejöttek, és rögtön nagyobb hajlandóságot éreztem arra, hogy velem töltse az estét. Persze, mellesleg hozzátette, hogy csupán azért, mert most amúgy se lenne más dolga, de ezen korántsem lepődtem meg. Egy ilyen lány soha nem közölné csak úgy, hogy szimpátiát érez valaki iránt, bizony azért, hogy ezt valóban el is elismerje küzdeni is kell egy keveset. Azt természetesen nem fogom az orrára kötni, hogy apámmal mióta csak az eszemet tudom játszottuk ezt a játékot, és azóta is szívesen űzöm, így egy kezdő aligha tudna önerőből legyőzni. - Persze, ez egyértelmű. Majd hátul megyünk be, és így mielőtt ténylegesen bemennénk a helyre nyugodtan át tudsz öltözni. – reagáltam mosolyogva arra, hogy ő bizony így nem fog emberek közé lépni, és hát magamtól is gondolhattam volna, hogy egy efféle nőnek lapul minimum egy tartalék ruha az autójában. - Bár nincs messze a hely szerintem jobban járunk ha autóval megyünk, és ha nem haragszol inkább az enyémet javaslom. – válaszoltam arra a kérdésre, hogy mégis hogyan közelítsük meg a helyet. Az ő autója alapból kizárva, hiszen maga se gondolhatta komolyan, hogy egy rózsaszín autóval fogok mutatkozni az ismerőseim előtt, de mivel ma nagy unalmamba sikerült kitakarítanom a BMW-t így nyugodt szívvel tudtam felajánlani, hogy menjünk azzal. Kicsit megmosolyogtam, hogy még haza se nagyon talál GPS nélkül, bár el kell ismerni, hogy egy újonnan érkezettnek valóban bonyolult lehet eligazodni a kisebbnél kisebb utcák rengetegében. - Nem messze parkolok. Idehozom az autót, te pedig közben vedd elő azt a bizonyos váltóruhád. – tettem meg az ajánlatomat, a lehető legudvariasabb hangnemben, ami igencsak kedvező volt, hiszen egy lépést sem kellett megtenni abban a magassarkú cipőben. - Ja és remélem lapul ott még valamivel kényelmesebb cipő is. – tettem hozzá egy kacsintás kíséretében majd elindultam az autómért. Hamar vissza is értem Cassiehez, és készségesen ugrottam ki az autóból, hogy elvegyem a másiknál lévő cuccokat, és egyúttal úriemberhez méltóan ajtót nyissak neki.
Folytatás a Grillben
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Szer. Május 30, 2012 12:05 pm
Egyértelmű, hogy nekem volt igazam, és boldog vagyok, hogy ezt a tényt végre ő is belátta. Örömmel láttam, hogy már nem a hidrogénezett liba távozásán sajnálkozik. Ez a mondata elég nagyot javított a helyzetén, így már az én is elgondolkoztam azon, hogy megváltoztassam a hozzáállásomat vele szemben. - Nagyon köszönöm! Ha még összekoszolt állapota előtt láttad volna! Mikor megpillantottam, rögtön beleszerettem. Az egész napom ennek a keresésére ment rá, de megérte. Csak kár, hogy nem ragyoghatott egész este az eredeti fényében- Sóhajtottam egy nagyot, és a hangomban most már harag helyett csak sima bánkódás hallatszott. Nagyon feldobott, hogy megjegyezte milyen jól áll nekem a ruhám. Persze ezt eddig is tudtam, mivel megnéztem párszor a tükörben, de akkor is jó egy külső szemlélőtől is hallani. Ezekért a pillanatokért érdemes élni, mikor másoktól is azt hallom, hogy megint jól választottam. Így már nem is hangzott olyan rosszul ez a meghívás dolog. Természetesen nem fogom elfelejteni ezt az előbbi esetet, de jó úton halad, hogy kiengeszteljen. A feltételezésére miszerint alulmaradnék vele szemben a versenyen, először elkerekedett a szemem, majd kaján mosolyra húzódott a szám. - Alulmaradni? Ezt a szót nem ismerem, és nem is szándékozom megtanulni a jelentését. Ha belejövök a játékba, biztos, hogy lemoslak a pályáról - Jelentettem ki derűsen, de egyben mégis határozott voltam. Néha kicsit túlcsordul mennem a versenyszellem, főleg ha valaki megpróbál engem alábecsülni. Most viszont ő is megtanulhatja majd, hogy én nem hagyom magam olyan könnyen legyőzni. Igazából még nem tudtam hogyan fogok nyerni, mikor még a játék szabályait se tudtam, de biztos voltam a sikerben. Azt mondják, a hozzáállás a lényeg. - Rendben, elfogadom a meghívást, de csak azért, mert szeretek új dolgokat kipróbálni, és az estére úgyse lett volna más programom - Mondtam végül igent az ajánlatra. reméltem, hogy a meghívás alatt tényleg azt értette, hogy ő fizet mindent, mert én nem vagyok hajlandó egy dollárt se kiadni az eset folyamán. Meg valószínűleg nem is tudnék, ugyanis hitelkártyát nem hiszem, hogy elfogadnának egy ilyen helyen. - De persze nem ebben a ruhában, ez már tiszta kosz. Még szerencse, hogy van váltóruhám vészhelyzetekre, amit majd az ottani mosdóban átveszek – Gondolkoztam hangosan. Bár jó, ha tudja, hogy az öltözködős részt is be tudja tervezni a programba. Nem vagyok hajlandó piszkos ruhában mutatkozni emberek előtt. - Neked van kocsid? Vagy az enyémmel menjünk?- Kémleltem körül a parkolóban. Engem egyik alternatíva se zavarna, a kérdés, hogy neki kényelmetlen-e egy rózsaszín autóba beülni - Vagy annyira közel van, hogy mehetünk gyalog is? Bocs, de nem ismerem még a várost, így fogalmam sincs mi merre van a GPS nélkül - Ez tényleg igaz. Valószínűleg a kis szerkentyű nélkül még haza se tudnék találni. Bár az otthon szó kicsit túl erős kifejezés tekintve, hogy nem egy percig se éltem bele magam, hogy sokáig maradnánk a városban.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Szer. Május 30, 2012 11:19 am
Azt bizony hamar sikerült megállapítanom, hogy nem semmi ez a csaj. Csak úgy ontotta magából a szavakat, és jobbnál jobb hasonlatokat a szőke csajra, melyeknél mindig kicsit mosolyra rándult a szám, de ez esetben jobbnak láttam, ha inkább csak csöndben, és ami a legfontosabb komoly arckifejezéssel hallgatok. Nem is tudom mi ütött belém, de hosszú idő óta először érdekelt egy nő úgy igazán, és bizony ezért képes volt kissé visszavenni éles stílusomból, és igazat adni neki, hiszen különben vagy lekever nekem egy hatalmasat, vagy azonnal faképnél hagy, és megmondom őszintén egyik sem lett volna számomra kedves opció. Mindenesetre tetszett, hogy jelét sem láttam arra, hogy egy pillanatra is megtörné a történtekről alkotott határozott elképzeléseiben a külsőm, vagy bármi egyéb, silánynak bizonyuló próbálkozásom a lenyugtatására, de pont ezért éreztem azt, hogy meg kell szereznem magamnak. Bár, arra már most rájöttem, hogyha sikerülne is elindulni ezen az úton ő nem fogja beadni a derekát egykönnyen, de talán ennyi egyéjszakás kaland után nem is akkora gond ez a számomra. Kellett már a kihívás. - Oké, én megadom magam, és igazán sajnálom a ruhádat, nagyon jól áll rajtad. – emeltem meg valóban megadóan a kezeimen, és enyhe mosollyal az arcomon beszéltem a másiknak, miközben végig fenntartottam a szemkontaktust, hogy valóban elhiggye, hogy komolyan gondolok mindent, amit mondok. Akkor láttam megtörni Cassie ellenállását, ha csak egy pillanatra is, amikor az ajánlatomra, már ami az estét illeti, hirtelen visszafordult felém, ám a szemében még mindig nem láttam csöppnyi jelét sem annak, hogy valóban érdeklődne irántam. Azt a pár pillanatig néha-néha felsejlő mosolyt az arcán is biztosan tudom, hogy csak iróniából szánta, hisz azért annyi tapasztalatom van a nők terén, hogy ezt gyorsan meg tudjam állapítani. - Ez esetben itt a megfelelő alkalom arra, hogy megtanuld. Aztán a végén rendezhetnénk egy versenyt is, igaz biztosan alulmaradnál bene… - válaszoltam a lehető leglogikusabban, miközben a karjaimat összekulcsoltam magam előtt, ám azt hiszem inkább a verseny szó az, ami talán meggyőzi majd a lányt arról, hogy velem tartson. Köztudott, hogy a nők nem tudnak veszíteni, ami Cassie-t illeti ez bizony hatványozottan igaz lehet, így nem hiszem, hogy annyiban hagyná azt az elejtett feltételezésemet, hogy ő bizony ebben veszítene velem szemben.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Szer. Május 30, 2012 9:53 am
A szöszi távozása a közös megmentőnk nemtetszését váltotta ki, amire bevallom őszintén nem számítottam. Fellök egy ártatlan járókelőt, aki csak békésen el akar jutni A pontból B pontba, és ezek után még randizzon is? Örüljön neki, hogy a kis nyakacskája még a helyén van. Ha halálbűntetést nem is legalább annyit érdemelt volna, hogy kifizettetem vele a ruhám költségit. Igaz, már fogalmam sincs mennyi volt, mert ha kártyát használok, megszoktam, hogy nem nézem az árcédulákat. Mindenesetre nem értettem a felháborodást. Itt én voltam a sértett. - Nem, nem vettem észre. Tudod nincs ráírva a homlokára, és így elég nehéz megállapítani – Válaszoltam flegmán miközben a körmeim állapotát mértem fel – Mellesleg ő se törte össze magát, hogy elköszönjön – Néztem rá ennél a mondatnál kis gúnnyal a tekintetemben. Ez tény. A lány se szó, se beszéd elhagyta a helyszínt, amit nem szabad akaratából tett meg, de ezt egy közönséges halandó nem tudhatja, szóval bárhonnan is nézzük a csaj bunkón viselkedett. - A helyedben nem is bánnám. Szerintem a lány enyhén holdkóros, de ha neked ez kell, akkor siess utána. Még nem járhat messze. Hacsak út közben bele ne esett egy árokba, vagy el nem csapta egy kocsi – Ajánlottam fel a vissza nem térő lehetőséget – Ha neked az agyatlan Barbie baba típus jön be, akkor csak nyugodtan fuss utána, én nem állok a boldogságotok útjába. Csak legközelebb a ruhámat hagyjátok ki ebből – Mutattam a lány haladási iránya felé. Nem néztem utána, így nem tudtam, hogy beszállt-e már egy kocsiba vagy sem. Őszintén, nem is érdekelt. - Bocsánat a feltételezésért – Tudtam le röviden, egy műmosoly kíséretében a filmes témát, majd szó nélkül szép lassan elindultam a kocsim felé. Azonban hirtelen kaptam tőle egy ajánlatot. Megaálltam, és egy hirtelen mozdulattal visszafordultam felé. - Szóval az előbb még én voltam a gonosz lány, aki tönkretette az idilli estédet Miss Festett szőkével most pedig engem hívsz el billiárdozni? Ez bárhogy is nézzük, a tipikus példája annak a közmondásnak, hogy „ha nincs ló, jó a szamár is”. Ez enyhén szólva sértő. Arról ne is beszéljünk, hogy itt én szenvedtem a legnagyobb kárt, szóval itt maximum csak én hozakodhatok elő kárpótlós szöveggel – Közöltem a véleményemet halkan, nyugodt hangnemben és még műmosolyt is mellékeltem hozzá, ahogy azt kell – Plusz, még soha életemben nem billiárdoztam – Fontam karba a kezemet a mondat végén és kíváncsian vártam, hogy mit lép erre. Még az is lehet, hogy az este további részében sikerül annyira felidegesítenie, hogy rajta töltöm ki a feszültséget.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Kedd Május 29, 2012 11:43 pm
Amint szemtanúja voltam annak, ahogyan a két nő egymásra néz legszívesebben elpárologtam volna a helyszínről, ugyanis sem szem, sem fül, és egyáltalán semmilyen tanúja nem akartam annak lenni, ami most következett. A nők bizony nagyon veszélyesek, főleg ha sértve érzik magukat. Egyszerűen nem lehet velük bírni, és ha ráadásul két ilyen heves vármérsékletű vadmacska egymással szemben találja magát Isten mentse azt, aki közéjük mer állni, így inkább diszkréten tettem egy óvatos lépést hátra és lapuló megfigyelője lettem a történéseknek. Ezúttal az idősebb nő bizonyult karakánabbnak, és úgy ontotta a szavakat szegény szőke lányra, hogy az hirtelenjében szóhoz sem tudott jutni. Megmondom őszintén kicsit megsajnáltam szegényt, hiszen nem tehet róla, hogy egy pillanat alatt elvettem az eszét, aztán a másik is ugyanúgy hibás, mint ő, hiszen neki is annyiból tartott volna két lépést arrébb sasszézni, mint a kis szőkének. Mindenesetre a reményteljes hódítási kísérletem hála a marna hajú ciklonnak hamar elbukott, hiszen csupán pár szavába került és a csaj már el is tűnt a helyszínről. Igazából háttal állt nekem a kérdéses jelenetnél, így fogalmam sincs miféle pillantás lehetett az, amivel meggyőzte azt a szegény lányt a távozást illetően, de a lényeg az, hogy így bizony ugrott a kellemes este az én szőke hercegnémmel. Igaz, az én hercegségemben elég gyakran jönnek mennek a hercegnők, de ez a tényeken akkor sem változtat, és ezt bizony szóvá is szerettem volna tenni Cassie-nek. - Ő, nem tudom észre vetted-e, de most búcsúztál el helyettem is a ma esti randi partneremtől. – szólaltam meg széttárt karokkal kissé hitetlenkedő arckifejezéssel, de mikor végignéztem a lányon rájöttem, hogy talán mégsem kéne ennyire ellenségesen viselkednem vele. - Én? Oda? Arra? – néztem kérdőn a másokra miközben minden egyes szó után egyre jobban kezdtek elkerekedni a szemeim, és igazán nem hittem el, hogy ilyet bárki is kinézne belőlem, ám mivel a nő egyáltalán nem ismer engem, így talán ezt az egy, bizonyára nyelvbotlást, hajlandó vagyok elnézni neki. - Egyébként, ha már így elhajtottad a csajt, a minimum, hogy eljössz velem egy billiárd partira a Grill-be. – villantottam meg a lehető legszebb mosolyomat a lány felé, ám a hangomba rejtettem egy kis sértődöttséggel kevert felháborodottságot, hogy mégis hitelesebb legyen ez az egész.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Kedd Május 29, 2012 8:53 pm
Egy nem fogadott hívást jelzett a mobilom kijelzője, mikor végre bekapcsolt. Éppen meg akartam nézni, hogy vajon ki nem tudott nélkülözni két és fél órán keresztül, mikor hirtelen valaki belém jött. Rögtön kibillentem az egyensúlyomból és a földre zuhantam a kedves támadómmal együtt. Éreztem, hogy van a közelemben valaki, és azt is láttam a perifériás látásommal, hogy felém jön, de gondoltam majd kikerül, mikor látja, hogy eszemben sincs lassítani vagy irányt váltani. Én nem vagyok az a tipikus útból elállós típus. Ha valaki el akar menni mellettem, kerüljön ki ő. Ez a csaj viszont úgy tűnik, nem értette az egyértelmű jeleket. Kínos, hogy egy egyszerű halandó terített le a földre, de ezt a kis hibát betudtam a film utóhatásának és a magas sarkúmnak, amiben vámpír-vérfarkas képességek ide vagy oda nehéz egyensúlyozni és borzasztó kényelmetlen, így szerintem még egy erősebb széllökés is leterített volna. Sokat hangoztattam, hogy a divatért meg kell szenvedni. Az esés után tekintetem a mobilom képernyőjéről az ügyetlen szőkére vándorolt, és már éppen be akartam neki olvasni, mikor egy kéz nyúlt felém. Gondolkodás nélkül elfogadtam a segítséget, majd mikor végre biztosnak éreztem a talajt a lábam alatt, végignéztem a megmentőnkön. Azt hiszem ez végleges hiba volt. A megtestesült szőke herceg állt előttem, már csak az a bizonyos ló hiányzott alóla. Egy ilyen romantikus film után ez már kicsit túl szép, hogy igaz legyen. - Köszönöm szépen – Mondtam mosolyogva miközben leporoltam magam . A bemutatkozás és a két puszi kicsit váratlanul ért, mert nem voltam ehhez hozzászokva. Úgy tűnik errefelé ilyen közvetlenek egymással az emberek. Ezt még meg kell szoknom. - A nevem Cassandra, de a legtöbben csak Cassie–nek szólítanak – Mutatkoztam be, majd a mellettem lévő lány is elmondta a nevét. Akkor döbbentem rá, hogy még ő is itt van. - Ami pedig téged illet, tényleg vigyázhatnál kicsit jobban. Van fogalmad róla, mennyibe került ez a ruha? Direkt erre az alkalomra vettem, és miattad máris csupa kosz lett! A harisnyám meg ki is szakadt. Igazán gratulálok, a magafajták miatt nézik le az emberek a szőke nőket – Kezdtem el vele kiabálni. Alapvetően nem vagyok az a veszekedős természet, de ha a ruhámat veszélyezteti valaki az már személyes ügy. - Tudod mit? Menj inkább haza és holnap vegyél egy szemüveget vagy egy lencsét – Néztem mélyen a szemébe, és a következő pillanatban a lány engedelmesen megfordult és továbbment. Ez az igézés dolog egyre jobban megy, már kezdek belejönni. Kezdtem megszeretni ezeket az extra képességeket. - Az ő nevében is köszönöm, hogy segítettél. Ha nem lettek volna tanúk már nem élne - Fordultam a fiúhoz nevetve. Azt mondják, minden viccnek a fele igaz. Az én esetemben viszont ez nem így van. - Sajnálom, hogy így kellett találkoznunk. Biztos szörnyen nézek ki. A hajamat már meg se merem nézni hogy áll. Pedig olyan sokáig készülődtem erre a mai estére – Panaszkodtam egy kicsit, miközben a frizurámat igazgattam. - Te is a filmről jössz? – Bár nem láttam mellette barátnőt, azért nem lehet tudni, hátha őt is érdekelte az előadás.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Kedd Május 29, 2012 6:11 pm
Éppen ritkán előforduló tiszta óráim egyikét töltöttem a mozi melletti parkban, és azon tűnődtem mivel is üthetném el ezt a szép estét, most, hogy a haverok mind elmentek a hegyekbe, én meg lusta disznó módjára inkább maradtam a fenekemen, bár megjegyezendő, hogy már ezt legalább százszor megbántam azóta, mióta elmentek. Sebaj, holnap megint egyesül a szövetség, és remélem nem ütötték ki magukat azért annyira, hogy szegény Jessy barátjukkal ne bulizhatnának egy jót a hazaérkezésük örömére. Mindenesetre most egyedül voltam és még ahhoz sem volt hangulatom, hogy a zsebemben lévő füves cigit elszívjam, de még ez a semmittevő állapot is jobb volt annál, mint ami otthon fogadna. Egyszerűen már eljutottam arra a szintre, hogy anyámmal egy légtérben megmaradni is fájdalmas, és többször is megfordult a fejemben, hogy még az utolsó iskolaévem előtt elkezdek dolgozni, így nyáron már a saját albérletemben köszönthetném a haverokat. Mikor már beletörődtem abba, hogy tényleg semmi elfoglaltságot nem találok magamnak megláttam a moziból kizúduló tömeget, és máris értelmet nyert minden. Kíváncsi szemekkel pásztáztam a szebbnél szebb lányokat, akik valószínűleg azt a nyálas vámpíros sztorit nézték meg, sőt mi több biztos vagyok benne, hiszen 1-2 papucs baráttól eltekintve nem igen találkozott a tekintetem egyetlen férfi társammal sem. A szemem elsőként egy szőke lányon akadt meg, és miután beletúrtam a hajamba és kissé megigazítottam a kabátomat határozott léptekkel indultam meg felé. Ahogy elnézem ezt ő is észrevette, és hamar felém vette az irányt, ám mielőtt félúton összefutottunk volna a másik, igencsak szemrevaló barna hajú nőbe futott bele, aki ha jól tudom annak a rózsaszín autónak a tulajdonosa, amiért köztudottan minden lány oda van a városban. Mitagadás kedvem támadt kinevetni őket, vagyis inkább szegény szőkét, akinek csak egy mosoly tőlem elég volt ahhoz, hogy képtelen legyen az orránál tovább látni, de a másik nemmel szemben való tiszteletemnek hála csak egy kisebb mosoly csúszott az arcomra, és így segítettem föl mindkét nőt. - Nocsak hölgyeim, kicsit jobban is vigyázhatnátok magatokra. – kezdtem udvarias hangnemben a tegezést miközben kacsintottam egyet a szőke lányra, majd mikor már mindketten biztosan álltak a lábukon, két-két puszi kíséretében bemutatkoztam mindkét hölgyeménynek.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Kedd Május 29, 2012 5:17 pm
Jason
Ez a film egyszerűen csodálatos volt! Érdemes volt rá várni. Már az előző rész vége óta számoltam a napokat, hogy mikor jöhetek megnézni a következő részt. Egyszerűen minden megvan benne, ami egy jó sztorihoz kell: izgalom, romantika, szerelmi háromszög és természetesen dögös főszereplők. nem bírok betelni vele. Ha nem ez lett volna ma az utolsó vetítés, akkor beültem volna még egyszer megnézni. Már csak a 3D hiányzott volna, és akkor még tökéletesebb lett volna az este. Mindenestre így is nagyon élveztem. Tudom, talán kicsit ciki, hogy hibrid létemre beülök egy Twilight filmet nézni, és így belegondolva tényleg beteg dolog tőlem, hogy vérszívókkal vagyok körülvéve nap mint nap és még a szabadidőmben is olyan történetet nézek, amiben vámpírok és vérfarkasok szerepelnek. Mindegy, ez már legyen az én problémám. Természetesen jót mulatok azokon a részeken, mikor az ottani vérszívók csillognak a napon meg vörös szemük van, de hát a rendezők és az írónő nem ismerheti a valóságot. Talán jobb is így nekik. Mindenestre örültem volna neki, ha még „szimpla” vérfarkas koromban akkor változtam volna át, mikor akartok és nem egy öntudatlan szörnyeteg lettem volna a fájdalmas éjszakai tortúrák után. Persze mint mindenki másnak a jelenlévők között a teremben, nekem is megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne, ha velem is ilyen történne: hogy két szuper pasi is küzd a kegyeimért. Azt el bírnám viselni, de erre a jelen körülmények között nem sok esélyt láttam. Ráadásul, aki egyedül megy moziba megnézni egy romantikus filmet az ne reménykedjen. Amikor felkapcsolták a villanyt, a fanatikus rajongók tömege egyszerre indult meg a kijárat felé. Én is elindultam a majdnem üres kis popcornos zacskómmal és üdítős poharammal. Az előbbi élménytől még mindig kicsit kábultan vonultam a nagy embertömegben, és néha pár kortyot szürcsöltem az üdítőmből, majd amint kiértünk, kidobtam a legközelebbi kukába a dobozt a popcornnal. együtt. Aztán elővettem a kis tükrömet a retikülömből és ellenőriztem, hogy a sminkemnek nem-e lett baja az előadás alatt. Nem mintha sírtam volna, bár párszor elszorult a szívem a megható részeknél. Miután nyugtáztam, hogy nem csak a szemfestékem, de a hajam is rendben van, nyugodt szívvel raktam el a tükröt és indultam tovább. nem azért mondom, de a jelenlévő lányok között nekem volt a legjobb ruhám. Ez volt az elégtétel. Lehet, hogy én jöttem a jelenlévők közül egyedül, de mégis én néztem ki a legjobban. Elővettem a mobilomat, hogy újra bekapcsoljam, beírtam a pin kódot, miközben szép lassan elindultam a parkolóban álló rózsaszín kocsimhoz.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Szomb. Május 12, 2012 4:48 pm
Sarah és Calleigh.
Alapjában véve nem is volt rossz film. Elég hitelesek mostanában ezek a trükkök. Vajon mennyi pénzbe kerül egy ilyen filmert megcsinálni? Bele se mertem gondolni, mert valószínű, hogy a töredékét nem láttam volna soha egyben. Talán csak akkor, ha megnyertük volna a lottó főnyereményt, ami elég vicces, hiszen sem anya, sem a nagyi nem lottózik. Mi boszorkányok pedig nem azért kaptuk az erőt, hogy holmi lottóra pazaroljuk. Elképzelni is szörnyű lenne, hogy büntetne a természet, ha ilyesmire vetemednénk. Ez is az első dolgok között volt, amit a drága nagyi a számba rágott, mint alapszabály: a mágia arra való, hogy fentartsuk vele a természet egyensúlyát és végjük vele az ártatlanokat. Ennyi és pont; ezt jól megjegyeztem. Örülök magamnak, hogy egyáltalán kaptam valamit, nemhogy még játszadozzak is vele. Akaratlanul is eszembe jutottak azok a boszorkányok, akik fekete mágiához nyúltak. Ilyenkor valahogy mindig beleborzongok az egészbe. A világon így is elég sötét dolog van, legalább mi álljunk a jó oldalon. Bár egészen nem voltam vele tisztában, mit is jelent, hogy a jó oldalon állni, hiszen a vámpírok is rossznak számítanak, azonban itt van például Sarah vagy Caroline, ők is a jó oldalon állnak, annak ellenére, hogy mik is valójában. Úgyhogy ez még mindig homályos volt nekem. Arra nem tanít a mágia, hogy döntsd el valakiről, hogy jó-e vagy rossz. Mert hát valaki vagy az egyik vagy a másik. Kíváncsi lennék, vajon Sarah magától lett vámpír vagy ő is csak a körülmények áldozoata, hogy úgy mondjam. Vajon ő is kényszerből iszik vért és él örökké?! Vagy volt választása? Ennyire azért nem látok a fejébe senkinek, hogy megmondjam, de erre mindig kíváncsi leszek, ha egy vámpírral találkozom. Meg hogy hány éves, meg hogy iszik-e emberi vért, meg hogy... Úristen, megint elkapott a hév, mint legutóbb, nem szabad ennyire kíváncsiskodónak lenni. Majd elmondja, ha akarja, elvégre nem vagyok abban a helyzetben, hogy bárkit is vallassak hasonló személyes dolgokról. Egész végig türelmesen bambultunk a filmre, a vége felé, azonban saját magától megszólított, ami nem kicsit lepett meg. Azt hittem, nem szeretne momentán társaságot. Ami azt illeti, én pedig tényleg elég neveletlen voltam, hogy rá akaszkodtam, és kezdtem magam kicsit hibásnak érezni, amiért miattam bosszankodott. Kerek kérdés, meg kellett hagyni. Tehát senki nem takargatja, ki és micsoda. Rendben, ha ezt szeretné. - Nos, mielőtt ide költöztünk volna, már ismertem az erőm, és két évig tanított a nagyim használni, mielőtt ide jöttünk volna. * bólogattam * - Mostanra úgy gondolta elég erős vagyok, hogy hozzá költözhessünk anyával. Szóval nem ijeszt meg, ami ebben a városban van. * húztam ki magam, annak ellenére, hogy tuti van olyan errefelé, ami a frászt hozzná rám éjjel az utcán, de nem akartam Sarah előtt olyan nyámnyilának tűnni * - Amúgy is, nem mindenki olyan rossz szándékú a városban * közelebb hajoltam hozzá * - mármint aki nem ember. Olyan sejtelmesen rám nézett és abban a pillanatban a film véget ért, nem mondhatnám, hogy happy enddel, mert egy csomó főszereplő brutálisan meghalt. Ahogy a színészek nevei gördültek felfelé a vásznon, a cuccaim pakolászva, azon töprengtem, hogy milyen jó is lenne egy kicsit kifaggatni az életéről. Gondolom úgyis több év van mögötte, mint amennyi látszik rajta. Szaporány igyekeztünk kifelé a kis teremből, eldobáltuk a szemeteinket és a bejárat felé haladva igyekeztem tartani vele a lépést és bátortalanul megszólítottam. - Öhm... Sarah! Esetleg nem lenne kedved még egy kicsit beszélgetni? * kérdeztem, bár nem sok esélyt láttam, hogy igent mondd, úgyhogy igencsak kérlelő szemekkel néztem rá * Ha csak egy kicsit beszélgethetnénk, annyira örülnék neki, hogy azt ő nem is sejti. Elvégre valahogy meg kell ismernem a vámpírokat. Ennnél jobb infóim nem is lehetnének, mint egy valódi vámpírtól. Kezdtem egyre lelkesebb lenni, és éreztem, hogy nagy csalódás lesz, ha most lepasszol. Idegesen az órájára pillantott, majd megvonta a vállát. - Nem bánom. * mondta egykedvűen és a bejáratnál lévő pad felé irányított * - Oh, köszönöm! * mondtam boldoggan és gyorsan leültem * - Lásd be, a végén még megkedvelsz engem. * kekeckedtem vele picit vigyorogva * Mire ő felvont szemöldökkel rámpillantott a szeme sarkából. Azonban itt volt az ideje kicsit komyolyabbra fogni a dolgokat. - Ami azt illeti, annyi mindent szeretnék tőled megtudni * zavarba jöttem, hiszen nem akartam tényleg egy kis idegesítő fruska lenni, akit legszívesebben menten itt hagyna * - Tudod, lehet, hogy tudok a vámpírokról. * súgtam felé halkan * - De ez nem jelenti azt, hogy annyira ismerném is őket. * hajtottam le a fejem * Nos igen, pedig illene, elvégre is boszorkány vagyok, az a legelső dolog, hogy a vámpírokat kiismerjem. Dehát ehhez szükségem volt Sarah-ra is, és arra vajon mennyit hajlandó nekem elmesélni abból, ami őt érinti. - Megkérdezhetem mióta vagy vámpír? * kérdeztem rá nagyon halkan, hogy akárhogy is, de csak mi hallhassuk * A kérdésem után számítottam rá, hogy leállítja az érdeklődhetnékem tombolásást és kérdőre von, mi jogon kérdezek tőle ilyeneket, de... inkább előre meredt és úgy láttam, ahogy feltettem a kérdést, azonnal gondolkodóba esett. Vajon most arra gondol, arra, hogy lett vámpír? Vagy valami fájdalmas emléket szedtem elő? Fogalmam sem volt, ígyhát, hagytam, hadd mondja, ami a fejében van.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Csüt. Május 10, 2012 8:43 am
A kislánynak tényleg felvágták a nyelvét és annak ellenére, hogy tudja róla, hogy mi vagyok még visszabeszél. Bátor kislány, de nem mindenki ült volna ott továbbra is csak egy kicsit bosszankodva rajta, ahogy én tettem. A legtöbbünk már rég kihurcolta volna és letépte volna a fejét. De az nem lenne helyes. Késztetést éreztem belül, hogy tovább oktassam az élet dolgairól, azonban ennyit nem ért volna meg az egész. Egy kisgyerekkel minek veszekedni? Nem is érti még a világot, hiába boszorkány. Majd él 60 évet és utána elbeszélgetünk. Egyenlőre élvezze, hogy tudatlan és felelőtlen lehet. Mily szép is a gyermekkor... Kár, hogy én az enyémre egyáltalán nem emlékszem. Egy évszázadon át abban a hitben éltem, hogy minden porcikáját elraktároztam a fejemben, de rá kellett döbbenjek, hogy az életemből röpke 150 év az igaz. A többiről azt sem tudom, hogy megtörtént e vagy, hogy eszik e vagy isszák. Hihetetlen ez az egész és nem is vennék róla tudomást, ha Mr. Erkölcs nem akadt volna ki ennyire. Nagyon bűzlik itt valami és én utána akarok járni a dolgoknak, de sajnos nem tudok Esther mami közelébe férkőzni. Nekem csak egy másodperc is elég lenne. Csak a szemébe akarok belenézni, onnan már minden világossá válna. De nem lehet, mert Elijah kettétép és hiába hadakoznék vele. Esetleg egy ideig fel tudnám tartani, ha igaz ez az egész, mert akkor egyidősnek kellene lennünk, na de fogalmam sincs, hogy mikre vagyunk képesek. Nem használtam ekkora erőket sosem, mert nem hittem, hogy van bennem ennyi. És gyakorlás nélkül cseszhetem az egészet. Nem is törődtem azzal, mit makog össze vissza, inkább a saját gondolataimba mélyedtem, de az utolsó szavai megfogtak. - Kétlem, de köszi a biztatást! Ha eddig nem volt semmi jó, nem valószínű, hogy hirtelen minden megváltozik... - vontam meg a vállam és újra felvettem a kényelmi pozíciómat, amiből az Ő megjelenése zavart fel. Fel a lép, lecsúsztam a széken és egy újabb adag pop cornt tömtem a számba. Milyen elegáns.... A film alatt azért a szemem sarkából figyeltem őt és visszapörgetve az eseményeket, a kis szóváltás minden részletét újra átélve kénytelen voltam elmosolyodni. Halványan, hogy ne legyen olyan feltűnő, de tényleg nagyon megmosolyogtató volt az eset. Tökös kis csaj, már ha fogalmazhatok így, még egy vámpírtól sem fél. Kiváló boszorkány lesz belőle, ha felnő. A szülei büszkék lehetnek rá. Viszont az egy kicsit fel is bosszantott, meg nevetésre is késztetett, mikor ijedtében a kezem után nyúlt. A film az csak film, de mellette egy vért ivó vámpír ül. Jobban megijed egy képtől, mint a valóságtól. Éljen a média! A fiatalok már nem tőlünk félnek, hanem a félkarú zombiektól, akik az elméjük szüleménye. Egy ideig hagytam, hogy markolássza az alkarom, de utána megragadtam a csuklóját és az ölébe helyeztem a kezét. - Azt mondtad nem fogsz zavarni - fűztem hozzá ennyit, de a mosoly az arcomról ekkor sem hervadt le. A végén még megszeretem, olyan kis aranyos... Höh, na azért ne essünk túlzásokba, de tényleg felkeltette az érdeklődésem. Magabiztos és nem fél kinyilvánítani a véleményét. Mintha magamat látnám. Nem is kell őt terelgetni, alapból nagyszájú lesz. - És mondd csak, a szüleid egyedül elengednek a városba, mikor tudják, kik lakják a környéket? - szólaltam meg túlordítva az őrjöngést, ami a filmvásznon ment. Ezt az a pár ember, akik még bent voltak a teremben, nagyon nem díjazta, de kit érdekel. Múltkor is megoldottam a problémát, majd most is odaszólok, ha nagyon nagy gáz van. Unalmas a film nem tudok vele mit kezdeni.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Kedd Május 08, 2012 12:34 pm
Sarah és Calleigh.
Miért ne lehetnék szemtelen én is, ha valaki ilyen gorombán szól hozzám? Csak mert kisebb vagyok, miért ne védhetném meg magam? Na meg persze a kisasszony vámpír... na és? Erősebb, gyorsabb, idősebb és nem mellesleg normális esetben halhatatlan. Kit érdekel?! Ugyan kit? Ettől még igazán lehetne udvariasabb. Még csak azt sem kérném, hogy mézes-mázas bájolgással próbáljon velem csevegni, de egy udvarias kérés nem esett volna rosszul... Mindig is sejtettem, hogy vannak ilyen vámpírok, akik felsőbbrendűnek érzik magukat, és így bánnak az emberekkel. Hát igazán köszönöm... csak mert nem véren élek és vagyok szuper erős, még nem kéne lekezelni. * azon kaptam magam, hogy bosszankodom * Caroline is vámpír, de ő merőben más. Belőle sugárzik a kedvesség, segít az embereknek, részt vesz a közösségi életben és még sorolhatnám. Megállapítottam, hogy Caroline és ez a cseppet sem kedves hölgyemény ég és föld. De sebaj... Elvégre nem barátkozhat az ember mindenkivel. Az azt jelentené, hogy az emberek egyformák, és akkor milyen unalmas lenne már a világ. Szóval, nézzük, mi is a helyzet: Ahogy rápillantottam az arcára, rögtön láttam mennyire is bosszantja, ahogy viselkedem. Jól állt neki ez a dacos arckifejezés. Ami azt illeti, igencsak szép arccal áldotta meg az ég. Kislányosan bájos volt, az is, ahogy ráncolta a szemöldökét. Most is azt az értetlenséget éreztem, hogy hogy a fenében lesz egy ilyen ártatlannak tűnő, meseszép lányból vámpír. Annak ellenére, hogy ő most éppen a háta közepére sem kívánt engem, kíváncsi lettem a történetére. Remek... ez vagyok én. - Méghogy... mi? * tértem magamhoz * - Igenis tudom mi az a tisztelet. * csattantam fel * - Még hogy engem nem neveltek meg rendesen?! * utáltam, ha valaki a család témát feszegeti, pláne ilyen gorombán. - Ami azt illeti, nem én vagyok az, aki ok nélkül ráförmedt másvalakire. * védtem magam * A szemében némi csodálkozás tűnt fel. Ami azt illeti, én is meglepődtem, hogy is mertem így viselkedni, hiszen az utóbbi időben nem vall rám. * zavaromban a hajam kezdtem babrálni * - De hát mégis ő néz le, csupán azért, mert kicsi vagyok? Hát köszönöm szépen... És még én vagyok zavarban. Amúgy meg mindenki volt kicsi, ő sem vámpír kisasszonynak született. Mérgelődés közepette viszont rádöbbentem, hogy nem is félek tőle. Ahogy egyre erősebb leszek, annál kevésbé tartok a vámpíroktól. Tetszett ez az érzés, azonban fogalmam sem volt mennyi idős, én pedig csak két éve tanulom a boszorkányságot. Ez nem elég egy sok száz éves vámpír ellen. Miután rám zúdította haragját, elcsendesedett. Biztosra vettem, hogy újabb szitok-áradatra készül, de ehelyett teljesen más történt. A hangja más volt, már nem indulatos. Olyan nyugodtan hangzott, amit mondott. Azt hittem már, hogy ő nem képes olyanra, hogy együtt érzés vagy kedvesség, de be kellett valljam, tévedtem. * zavartan bámultam magam elé * - Oh, nos megesik az ilyesmi. * mondtam bátortalanul * - Mondjuk velem nem túl gyakran, de azért azt hiszem értem. * kezdem azt hinni, hogy értelmetlenséget beszélek, pedig tényleg megértem, elvégre ő vámpír nekem már ez is épp elég lenne, hogy tele legyek gondokkal * Nem szereti a gyerekeket... * kissé elszomorodtam * Lassan már ott tartottam, hogy utálok gyerek lenni. Mennyire komolyan vennének engem és az erőm is, ha már én is felnőtt lennék. Minden más lenne. Nem szerettem, ha csak rám ragasztják az aranyos kislányka címet. Aztán onnan se előre, de még hátra sem. Aztán megszakadsz, hogy végre komolyan vegyenek. - Nem lepődök meg. *mondtam halkan * - Szeretnék már én is nagyobb lenni. * mondtam keserűen * - A legtöbben épp ezért nem vesznek komolyan. * neki címeztem a célzást, ha már ennyire kihangsúlyozta, mennyire is CSAK egy kislánynak tart * - Nem tartom magam pökhendinek, ahogy te mondtad, csupán... * kerestem a megfelelő szavakat * ... csak mérges leszek, ha valaki azért beszél velem gorombán, mert épp rossz kedve van, vagy mert gyerek vagyok. * fejeztem be határozottan * Erre egy halvány, de gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Mintha csak a mérgelődéshez is túl fiatalnak tartana. Már nem bántam, hogy ilyen határozott voltam vele szemben. Lassacskán úgy tűnt, talán engem is figyelembe vehető embernek tekint. Ami úgy látom, nála nagy szó. Szabadkozni? Ő? Ezt meg hogy sikerült össze hoznom? * döbbentem le nem kicsit * - Oh, hát semmi baj... de igazán. * bólintottam félénken * Sarah. Tetszett a neve. Az övét legalább első hallásra le tudnám írni, de az enyémmel folyamatosan problémáznak. - Calleigh vagyok. * mutatkoztam be én is * - Talán csak épp pech széria, vagy hogy mondják. * vontam meg a vállam * - Még veled is elő fordulhat, hogy holnap reggel úgy ébredsz, hogy az a mellékvágány, nem is olyan rossz dolog. * megint bölcsességeket feszegetek... nem kéne. Majd pár év múlva ráérek. Akkor már nem tűnik badarságnak a számból. Így viszont... * Nem reagált túlságosan, csupán a szeme sarkából pillantott rám, a szemét le sem véve a vászonról, amin abban a pillanatban elkezdődött a film. Éreztem, hogy szemmel tart. De ezen meg sem lepődtem, tegye, ha akarja, engem nem zavar. És ha már ő is kedvesebbre fogta velem, én is betarthattam az első mondatot, amit neki mondtam: nem fogom zavarni. Hadd kapcsoljon ki azokból a problémás mindennapokból. A film első pár percében még mindig ő járt a fejemben. Kíváncsivá tett. Mellesleg pedig egy vámpírral moziztam éppen. Ezért is érdemes volt kimozdulni otthontól. A film nem is volt rossz, helyenként elég ijesztőre sikerült. Ijedtemben nem egyszer nyeltem félre a kukoricát. Egyszer pedig annyira összerezzentem, hogy reflexből megfogtam a karját. Bosszankodva rám tekintett, aztán ahogy elengedtem, újra a filmre kezdett koncentrálni, én pedig meg mertem volna esküdni, hogy mosolyog. Ennyire vicces lehet, hogy megijedtem?! Kit érdekel, de akkor is, az egy mosoly volt. Azt hiszem... Az volt. Vagy... áh Sarah bonyolult nekem. De az akkor is mosoly volt. Még akkor is, ha nem, nekem az volt. Vagy inkább azt szerettem volna.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Pént. Május 04, 2012 6:18 pm
Meghökkentett a kisasszony viselkedése. Minthogyha nem vette volna észre a hangsúlyozást. Manapság már a kislányok is azt hiszik, hogy ők szarták a világot. Hol vannak ezeknek a szüleik? Csak hagyják, hogy egyedül rohangáljanak fel s alá egy vámpírokkal teli városban? Én tuti halálra ijednék, ha a gyerekem elkászálódna. Főleg, ha tudom, hogy ilyen nagyszájú. Mondjuk egy mentsége van, nem tudja, hogy kivel hozta össze a sors. Egy nagyon rossz hangulatú vámpírral... - Ó, nem? Azért pár szék távolságot tarthatnál. - ültem fel rendesen és a lány felé hajoltam fenyegetően. Normális esetben sikítva kellett volna rohannia ki a teremből, de semmi sem történt. Komolyan gondolta, amit mondott. Mélyen belenéztem szemeibe és észleltem valamit. Mintha kihívásnak tekintené ezt az egészet. - Te most kóstolgatsz engem? Öregem, te egy kislány vagy! Neked nem tanítottak semmit a szüleid? Tudod van olyan erény, hogy tisztelet! Nem ártana leckéket venned a témában. - vágtam oda neki és visszadőltem a székben. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Nem a pimaszsággal volt bajom, hanem a kisugárzásával, ahogy nézett rám és, ahogy a kezdetektől fogva viselkedik. Nem éreztem félelmet felőle. Vagy túl sok horrort néz vagy tapasztalt már az undok emberek terén. - Figyelj, nem vagyok jó passzban, most minden összejött és nem akarlak bántani. Teljesen felesleges lenne csak az energiáimat pazarolnám. És ne hidd azt, hogy meg tudnál állítani. Túl fiatal vagy... - ez a szöveg tökre úgy hangzott, mintha azt hinném, hogy Ő is fajtám béli. Korántsem, így gondoltam. - Amúgy sem vagyok oda értetek, mert ilyen arrogánsak vagytok. Úgy látszik a fiatalságra is ráragadt a pökhendiség. - erős szavak hangzottak el, amiket nem is a nekem szánt mondataira reflektáltam, hanem inkább a viselkedésére reagáltam eképpen. Igaz már jobban megkedveltem a boszorkányokat, de jobb, ha megtartjuk a tisztes távolságot először. Mégsem borulhatok a keblére, mert boszorkánynak született! De nem lehetek örökké összezavarodott és zabos az életem miatt. Nem levegőt vettem, lehunytam a szemem, majd a lány felé fordultam mosolyogva. - Jó, igaz nagyon bunkó vagyok most és elnézést ezért - mondtam, mint egy kisgyerek, aki a szüleitől kér bocsánatot kényszerből - Mellesleg Sarah vagyok. Nem túl jó társaság, ha mellékvágányra siklik az élete. Rendszeresen... - forgattam meg a szemeim és megrezzentem, ahogy a film hangos robajjal elindult. - Már voltam itt, akkor nagyot csalódtam a filmben. Reméljük ez nem lesz nagyon ratyi. - szólaltam meg kicsit nyugodtabb hangon és elhelyezkedtem a székben, de fél szememet a lányon tartottam a biztonság kedvéért.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Pént. Május 04, 2012 12:21 pm
Sarah és Calleigh.
Az ég világon semmi gondom nem volt. Én is tudom élvezni a semmittevést, az biztos, de ez már kezdett fárasztóbbá válni, mint mikor egész nap mászkálok és alig van időm 2 percre leülni. Ma semmi olyan, amit a fejembe kéne verni. Nagyi is kímél ma a boszi-továbbképzéssel. Még csak házimunka sincs. Unottan ültem az ablaknál a cicust simogatva és azon tűnődtem, mihez is lenne kedvem. Az utóbbi napokban annyira felpörögtek errefelé az események, hogy nem gondoltam, lesz még itt olyan pillanat, amikor unatkoznék. Elvégre ez mégsem egy átlagos, uncsi kisváros. Itt minden más, itt sosem unatkozol és időnként még a túlélésért is meg kell küzdened. Bár erre azért hál' Istennek, még nem volt példa. Bár egyre erősödöm, nem lenne rossz, ha egy éles helyzetben derülne ki, mennyire. Akaratlanul folyamatosan elképzeltem ilyeneket. Annak ellenére, hogy minden lehetőség ijesztő volt és a nagyi óvna ettől, nagyon is vágytam végre egy kis izgalomra ilyen téren. Elvégre nem azért kaptam az erőm, hogy üljek rajt titokban. *sóhajtoztam nagyokat továbbra is unottan* Muszáj valahová kimozdulnom, pláne, mert eddig akárhányszor kitettem a lábam az ajtón, j ismeretségre tettem szert. Bár a nagyinak kishíján nyugtató kellett, mikor olyan büszkén meséltem neki a találkozásomról egy vámpírral. Jó, mondjuk azért hamar le is nyugodott, mikor kiderült, hogy az illető, a tüneményes Caroline, Forbes sheriff lánya. Ő azok közé a vámpírok közé tartozik a nagyi fejbeli rendszerezésében, akikkel barátkozhatok. Szóval, miért is ne, útra kelek és nyitott leszek. Abszolút emberbarát - vagy vámpírbarát - napom lesz ma. * döntöttem el * Gondosan az ágyamra költöztettem a macskát, amire nyűgös nyávogással reagált a szentem, de hát nem volt mit tenni, a legfiatalabb Castle boszi kimozdul. Magamra kaptam egy lenge felsőt és egy szűkebb farmert. Beledobáltam pár apróságot a táskámba, majd letérdeltem és újból megcirógattam Adria fejét. - Jövök hamar, szépségem. * nyugtattam meg, mintha értené * Előkerestem a kulcsom, elvégre mégsem hagyhattam tárva nyitva az egész házat. Anya és a nagyi egy utcával odébb voltak vendégségbe invitálva, úgyhogy nem valószínű, hogy mostanában hazaérnek. Lebaktattam a lépcsőn, majd kitipegtem az ajtón és kulcsra zártam azt. Olyan jó idő volt kint, hogy nem értettem, mi a fenének kuksoltam odabent egész eddig. Most inkább hanyagoltam a biciklit, sétához való idő van. Lassacskán sétáltam a járdán. A szokásos forgalom úgy ahogy megvolt, de amúgy semmi nem nagyon kötötte le a figyelmem. Vagyis... várjunk csak. * megálltam és felbámultam a mellettem álló épületre * Moziiiii. Mióta is nem voltam moziban? * tűnődtem * L.A.-ben volt utoljára. Beletúrtam a táskámba, hogy megnézzem mennyi pénz is van nálam, ami ide több volt, mint elég. Felderültem és egyenesen befelé vettem az irányt. nem volt hatalmas egy mozi, de épp ettől volt olyan barátságos. Kinéztem, milyen filmet is adnak. Tuti horror filmet fogok nézni, régen láttam már egy igazán jó, és nem gagyi horrort. Megvettem a jegyem, és ha már itt vagyok, kukorica nélkül sem mehetek be a filmre. Nagyon lelkes voltam, hogy mégis egy tök jó dologgal üthetem el az időt. Beballagtam a terembe, de az nem volt éppen túlzsúfolva. Csupán pár ember várt a filmre elszórva, pár székben. Igazából meg sem néztem, hova ülök, csak elindultam az egyik sorban, majd kishíján neki mentem egy csinos lánynak, aki a lehető legkényelmesebb módon elhelyezkedve csócsálta a kukoricát. Hogy leplezzem ügyetlenségem, megálltam és a mellette lévő székre elkezdtem elhelyezkedni. Majd leesett az állam a döbbenettől, mikor az rám förmedt. Még hogy nem ülhetek mellé?! Mégis ki ő? * méltatlankodtam gondolatban * Majd, mikor feltekintett rám, már éreztem... Vámpír. * szisszentem fel * Megint egy... - Oh, kérlek bocsáss meg! * mondtam határozottan * - Ígérem, nem foglak zavarni. * csevegtem és leültem csak azért is mellé * Erre ő meglepetten felém fordította a fejét én pedig rávigyorodtam. Érezhetően bosszantotta a viselkedésem és megvolt rólam a véleménye, miszerint csak egy pimasz kölyök lehetek. majdnem felnevettem, de megerőltettem magam és álltam a bosszankodó tekintetét és kíváncsi voltam, vajon mennyire is akaszthattam ki, úgyhogy vártam a válaszát, miközben én is a kukoricát kezdtem rágcsálni.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Csüt. Május 03, 2012 9:43 pm
Elegem volt mindenből és mindenkiből, teljesen becsavarodottnak éreztem magam. Kezdett az agyamra menni ez az Ős bonyodalom és az őrültbe kergetett a kíváncsiság. Estherhez kellene mennem megbeszélni ezt az apró kis félreértést, de tökre be vagyok szarva Elijahtól. Azt sem tudom, hogy mi lett az Ős mamival. Lehet, hogy újra a túlvilágon nézi végig a vámpírok szörnyűségeit, de az is lehet, hogy Elijah hirtelen kedves lett és elengedte. Elmennék én, de a lábaim hátrálni kezdenek, mikor Elijah házának határába érek. Egy ideig még a tudatlanság foglya leszek. Remélem addig nem csavarodok be. Nincs is jobb egy elmebeteg vámpírnál... Meg amúgy is, ez az egész képtelenség! Hogy maradt életben bő 800 éven át úgy, hogy semmire sem emlékszem? Kivitelezhetetlen! De viszont sajnos első kézből van tapasztalatom, ami alátámasztja ezt a tényt. Estherrel, amikor először találkoztunk, rögtön egy húron pendültünk és én megbíztam benne, annak ellenére, hogy nem is ismertem. Aztán pedig Elijah konyhájában... nos, ott azt hittem kelletem magam, pedig csak a sejtjeim irtóztak a dologtól. Vérfertőzés... Nálunk, vámpíroknál, nem oly' megrázó, na de az elején nagyon szar érzés fog el. Szóval teljesen kibuktam és ki kellett szellőztetnem a fejem. Első gondolatom a Grill volt, de ott mindig van olyan kedves és beszélgetésre kiéhezett ember, aki nem hagy nyugodni, így a második, általam már bejárt hely felé vettem utam. Mystic Falls mozija, ahol a híres Elena Gilbert unokatesójával futottam össze. Hátha megint egy értékes embernél kötök ki. Vagy csak egy újabb unalmas horrorfilm szemtanújává válok. A kocsimat leparkoltam az épület előtt, amelybe belépve a már egyszer tapasztalt kihaltságot vettem észre. Itt nem sokat járnak az emberek moziba....Vagy csak véletlenül a sors rossz kártyát húzott. Olyat, ami eddigi életem során először kedvez nekem. Hurrá! Megvettem a pop cornt, hozzá a menüben ajánlott üdítőt és bebotorkáltam a vetítőterembe. Itt sem bővelkedtünk nagy tömegben. Lehuppantam a helyemre, feldobtam a lábam az előttem lévő szék háttámlájára és kényelmesen elhelyezkedtem. Az egész sorban egyedül voltam. Egy ideig. De aztán az idilli környezetet egy fiatal kislány zavarta meg. - Hé, nagyon nagy kérés lenne, hogy ülj máshova? Sok szabad hely van még. - fordítottam unottan oldalra a fejem. Nem érdekelt, hogy bunkónak tart e vagy sem, ez az én stílusom. Egyszer fenn, egyszer lenn. Egyszer vérbunkó, egyszer meg kis angyal. Bizonyos személyekkel... - Bocsi csak benne vagy a privát szférámban - tettem hozzá arcommal azt játszva, hogy tényleg megbántam az előző lekezelő hangnemet.
Jól sejtettem, hogy valami ilyesmit fog mondani. Szeretem a kukoricát, ha egy jó film alatt lehet eszegetni, de már régen sem tartozott a top10 kajám közé, nem még most. - Pont úgy, ahogy nekem sem. – kuncogtam az orrom alatt. - „Oké, menjünk!” – pattant fel mellőlem pont úgy mint egy kis gumilabda. Soha nem érzettem, hogy hová ez a nagy sietség. - „Csak a kedvükért hangoskodtam. A szerelmespárt nem értem miért voltak úgy fennakadva, nem is nézték a mozit, csak nyálping pongoztak.„ – morgolódott míg kifelé sétált a teremből. Nem szerettem volna, ha bárki is tudomást szerezne a kis titkunkról, de azt sosem szerettem ha a hátam mögött beszélnek rólam. Úgyhogy amikor kecses léptekkel elhaladtam a tinik mellett akik az előbb sugdolóztak mögöttünk, egy pillanatra megálltam, majd közel hajolva hozzájuk megszólaltam. - Legközelebb vigyázz mit kívánsz, mert lehet, hogy annak nem csak a fele fog teljesülni. – vigyorogtam rájuk, majd gyorsan felegyenesedtem és Sarah után trappoltam. Mikor utol értem éppen megszabadult a szeméttől ami nála volt és mosolyogva kezdett el beszélni hozzám. - „Akkor most felfrissül a város két újabb gyönyörűséggel” – mondta miközben végig mutatott rajtunk vigyorogva. Talán van benne valami. Bár én sosem tartottam magam igazán gyönyörűnek, de azért így visszagondolva, ez is közrejátszhatott abban, hogy annyi srác akart nekem udvarolni még Denverben, na de mindegy is. - Ami azt illeti nem vagyok olyan idös, csak laknak itt rokonaim. Most is éppen nála vagyok. Csak tudod, hogy van ez. Néha neki is meg nekem is kell egy kis magány. – feleltem a mellettem haladó lánynak, miközben megérkeztünk a Gill bejáratához. - Mit gondolsz, jó lesz ha leülünk itt valahová? Bent elég nagy a nyüzsgés, meg amúgy is szeretek idekint lenni. De ha téged zavar akkor be is mehetünk. – fecsegtem, miközben kezeimmel erőteljesen gesztikuláltam.
Teljesen ugyan azon a véleményen voltunk mind a ketten a filmmel és a kajával kapcsolatban is. - Ebben igazad van. Nem a kukorica van a top lista élén. - mosolyogtam vissza, majd felvetett, hogy mi lenne, ha elhúznánk innen a csíkot. Grill? Úgyis menni akartam arra fele és ez a lány nem tűnik egy pszichopata állatnak, szóval belementem. - Oké, menjünk! - felpattantam, és a morgolódást figyelmen kívül hagyva, hangosan kitrappoltam a teremből - Csak a kedvükért hangoskodtam. A szerelmespárt nem értem miért voltak úgy fennakadva, nem is nézték a mozit, csak nyálping pongoztak. - háborodtam fel és kidobtam a kukába az üres papírdobozt, valamint az üveget. - Akkor most felfrissül a város két újabb gyönyörűséggel - villantottam ördögi mosolyt és végigmutattam rajtunk. Tényleg forgalmas egy hely a természetfeletti lények körében. - És hogy hogy jártál már errefelé? Ilyen idős vagy, vagy csak valakid itt lakik? De ha túl személyes, akkor nem kell válaszolnod. Nem akartam egyből idegesítő és kíváncsiskodó lenni, de azért nem árt tisztában lenni a dolgokkal. Így is kutatnom kellett volna a jelenlegi helyzet után, mert akadtak meglepetések. Például, hogy Klaus is itt bandázik. Ki tudja miről maradtam le még? Habár Los Angeles tényleg egy vámpírtelep, sokszor kivontam magam a társaságból és apró információk elkerülték a füleimet. Nem árt bepótolni a lemaradást.
Igazán érdekesnek tartottam amiket a lány mondott. Valahogy annyira igaza volt, mindenben. Ha az emberek tudnának rólunk akkor rettegnének, és ez csak mese lenne számukra. - Ebben teljesen egyetértek. – válaszoltam mosolyogva ahogy így elhallgattam a lányt, rá kellett jönnöm, hogy eléggé hasonlítunk, ahhoz, hogy ugyan úgy vélekedjünk a filmmel és az emberek tudatlanságán. - Jó megállapítás. – nevettem rá – Amúgy meg nem kell bocsánatot kérned. Tökéletesen igazad van. – válaszoltam még mindig mosolyogva Valahol a lelkem mélyén érzem magamban a gonoszságot és azt ami a lényemből fakad, de tudatosan nem engedek neki utat. Nem tehetem meg. Nem lehetek gonosz, nem öldöshetem halomra az embereket, pedig ennek is a részemnek kellene lennie. De az akarat nagy űr. - Igazság szerint én is most érkeztem. nem régen. Bár azért van egy kis hely ismeretem, mert azelött is voltam már itt néhányszor. – feleltem én is mikor azt kezdte el magyarázni, hogy most érkezett pár órája. – Azt elhiszem. Nem éppen laktató. – vigyorogtam rá sokat sejtetően, még akkor is amikor mindenki morgolódni kezdett a viselkedésünk miatt. Ha tudnák a kis aranyosak, hogy kikkel vannak körülvéve, akkor szerintem inkább behúznák fülüket és farkukat is. - Mit szólnál, ha itt hagynánk ezt a nyamvadt bagázst, és inkább beülnénk mondjuk a Grill-be? Itt van nem is olyan messze, és ott nem ilyen búskomor a népség. – vigyorogtam, miközben hallottam, hogy nem olyan messze ülő tinik sugdolózni kezdenek.
„ Miért nem tudnak ezek csendben maradni. Ha nem érdekli őket a film, akkor húzzanak innen és ne is lássuk őket többé.”
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Vas. Feb. 19, 2012 9:07 pm
Savannah & Sarah
A lányt nem nagyon zavarta, hogy egy idegen leül mellé és még a kajájából is megkínálja. A pop cornon még osztozok, de ha vérről van szó, akkor már nem vagyok ilyen nagylelkű. - Sarah - mutatkoztam be én is. Nem tűnt egy vérengző állatnak, aki azért jött ide, hogy egytől egyig lemészároljon mindenkit, inkább Carolinre emlékeztetett. "Itt csak ilyen cuki kispofák vannak?" - kérdeztem ijedten magamtól, de megnyugtatott a tudat, hogy itt él a híres Damon Salvatore, aki szeret feltépni egy-két torkot, no meg az Ősök is boldogítják a helyieket. - Borzalmas! Ez nekik akció? - fintorodtam el és egy adag pattogatott kukoricát tömtem a számba - Ha tudnának rólunk, akkor ezt egy esti mesének titulálnák. Tényleg nem lenne szabad moziban adni ezt. Hm, kedvelem a lányt. Megmondja, ha valami baja van a dolgokkal és ebben az esetben totálisan egyet értünk. Most komolyan mi a jó abban, hogy jön pár fasza csávó, aki lövöldözik? Élvezhetetlen. Ha már ölni akarnak csinálják rendesen! Fogjanak egy fejszét és trancsírozzanak, azt még talán élvezném is. - Sajnos van néhány pihent agyú a Földön, akiknek semmi keresnivalójuk sincs az élők sorában, de ők azt hiszik valami maradandót alkottak. Nem is értem, hogy választottam ezt a filmet. Na mindegy. Jobb úgysem volt. Egy nyálcsorgatós izét meg nem tudnék végignézni. - halkan kuncogtam, mert egy pillanatra elképzeltem magam egy zsepivel a kezemben, ahogy bőgök, amikor a szerelmeseknek el kell válniuk egymástól. Milyen megható! Na, ha én bőgni kezdek egy filmen, akkor nyugodtan vágjanak kupán. - Bocsi, kicsit túl kritikus vagyok - néztem bocsánatkérően a lányra - Amúgy még új vagyok itt. Most jöttem pár órája, de az eddigi élményeim felvillanyozóak. Ne érts félre, nem a kaja miatt. A pop corn nem a kedvencem. - hangosan nevettem, mire a smárolós pár, valamint a két tini bosszúsan néztek rám. Én csak a kezeimet nyújtottam magam elé védekezően, mint aki semmit sem tett. Az ember jól sem érezheti magát...
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Vas. Feb. 19, 2012 2:19 pm
ღ Sarah & Savannah ღ
Mosolyogva köszöntött, és barátságosan meg is kínált a pop corn-nal amit a kezében tartott. - Szia – köszöntem rá én is mosolyogva. Nem tudom mikor lettem ilyen pozitív az idegenekkel, de nem is izgat. Sokkal jobb ha nem törődsz semmivel, csak jól érzed magad. - Köszi – mosolyogtam én is rá, miközben egy kisebb adagot kivettem a pop corn-ból. Nem tudom mennyire lehet idős, de külsőre nem néz ki többnek mint tizenkilenc. De van egy olyan gyanúm, hogy nem annyi, és amilyen mázlim van, ismét be fog igazolódni ez a gyanúm. De nem hagyhatom, hogy ellaposodjon a beszélgetésünk, hiszen abból nem sül ki semmi. - Amúgy Savannah vagyok - mosolyogva, közöltem a nevem az idegen lánnyal. Valahogy fura, volt ez az egész szituáció. Tudom, hogy Mystic Falls-ban vannak vámpírok, na de hogy még itt is egybe botlok, az már bűzlik. Bár ez is benne volt a pakliban. - Te, ez a film már most olyan rossz, hogy az hihetetlen. Hogy lehet egyáltalán ilyen filmet piacra dobni? – kérdeztem kuncogva. Igazán kedvesnek tűnt a lány, de megtanultam ez alatt az idő alatt amióta vámpír lettem, hogy senkiben nem bízhatsz meg, egészen addig ameddig jobban meg nem ismered. - Komolyan ennek a filmnek inkább a komédia kategóriában lenne a helye, nem az akció filmek között. – mosolyogtam és újra ránéztem. Így ránézésre igazán szimpatikus egy lány, de kitudja, majd kiderül mit hoz a jövő.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Vas. Feb. 19, 2012 1:25 pm
Savannah & Sarah
Miután az erdőben végeztem elindultam, hogy felfedezzem a várost. Caroline jól elhúzott, de biztos sürgős dolga akadt, így nem is marasztaltam. Meg amúgy is, minél több embert ismerek, annál jobb nekem. És az tuti, hogy az erdő közepén nem találok olyan sok embert, mint bent a város szívében. Ígyhát fogtam magam és kimasíroztam a fák árnyékából. A nap fénye megcsapott, a fák lombjai megszűrték a fényt, míg beljebb voltam, de így kilépve a növények közül utolért a fény. Ha pont a vámpírráváltozásomkor nem terjed el a hír, hogy a boszik képesek minket megóvni a naptól, most porrá égnék. De a sors mindig nekem kedvez, szóval nyugodtan élvezhetem a meleg sugarakat. Kedvem is lett egy kis napozáshoz, de elég hülyén néznék ki így, az erdő szélén napozgatva, úgyhogy felhagytam a tervemmel. Szélsebesen rohantam a városközpont felé és mikor megláttam a "forgalmas" utcákat megálltam és emberi tempóra kapcsoltam. A járókelők csak lézengtek, nem is bámultak meg nagyon. Hát ez nem egy nagyváros. Los Angeles sokkal pörgősebb volt, na de mit is vártam ettől a porfészektől. Az út másik oldalán egy csapat tinilány sétált vihorászva. Hallgatóztam, hogy mégis mi az ami ennyire vicces, de csak annyi jött át, hogy valami pancser gyerekről beszélnek, aki tegnap legurult a lépcsőn. Hm, úgy látom, hogy itt egy kis baki is felforgat mindent. Ha tudnák, hogy itt van Klaus és az Ős banda, biztosan leszarnák, hogy ki és mikor esik el. De fogalmuk sincs róla és ez jól van így. Nem tudnák feldolgozni. Na,de visszatérve a lányokra, páran közülük lemaradtak és bementek egy régies épületbe. Felfelé vándorolt a tekintetem és olvastam a feliratot; "Mystic Mozi". - Miért is ne - vontam meg a vállam, átvágtam az úttesten és követtem a három lányt. A hirdetőtáblákon olyan filmek voltak, amelyeket már vagy ötszázszor láttam, hiszen a Los Angeles-i mozikban ezeket egy éve mutatták be. Viszont jobb ötletem nem volt, hogyan töltsem el az időm, ezért vettem egy jegyet az egyik akciódúsabb filmre. Vettem egy nagy adag pop corn-t, egy üveg Sprite-ot és bementem a kijelölt terembe. Hát mit ne mondjak, nem kellett ülőhelyért verekedni. Szinte senki sem volt bent. Egy pár nyáladzott, azt nem értettem miért nem egy romantikus filmet választottak, ők tudják. A három fiatal lány is itt volt, akik a mozis ötletet adták, plusz még egy barna hajú fiatal lány, aki tök egyedül kuksolt az egész sorban. Nem érdekelt hova szólt a jegyem valójában, elindultam felé. "Vámpír!" - jegyeztem meg magamban, mielőtt leültem volna mellé. - Helló! Remélem nem gond, hogy ide ültem. Kérsz? - kínáltam meg a pop corn-nal és egy kedves mosolyt villantottam rá.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Mystic Mozi Vas. Feb. 19, 2012 11:37 am
ღ Sarah & Savannah ღ
Mostanában egyre jobban érzem, hogy szükségem lenne egy kis társaságra. De igazából Nem lóghatok Elena nyakán. neki is meg van a saját kis élete és nekem is jobb lenne, ha csinálnék saját programokat és keresnék saját barátokat. Talán ezért is gondoltam ki, hogy jó lenne elmenni egy filmre a helyi moziba. Úgy is régen néztem már filmet ilyen helyen. Túl soka az izgatott szívverés és a lüktetö, áramló vér illata. De talán most már eljutok arra a szintre, hogy meg bírom állni, hogy ne vessem rá magam az elsö nyakra, ami a közelembe kerül. Mielött azonban elindultam, letusoltam és magamra öltöttem egy szük farmert és egy topot. Belebújtam egy magassarkuba és elindultam. Könnyen megtaláltam amit kerestem. Kedves kis épületben volt a mozi. Nem is voltak olyan sokan, szóval talán még arra is esélyem lehet, hogy rajtam kívül, csak egy-két ember lesz a teremben. Így, egy nagy levegö után odalépkedtem a pénztárhoz, és kértem egy jegyet az egyik filmre, ami valami izgalmat is tartogatott magában, nem csak romantikát. Alig, hogy letettem a formás kis popómat az egyik székre, már kezdödött is a film. Úgy tünik ismételten jól idözítettem. Viszont alig telt el bár pillanat, amikor is egy csinos külsejü leányzó ült le mellém, akiröl lerítt, hogy ö is abban a helyzetben van amiben én. Ö is vámpír a sok ember között, és valoszínü, hogy neki nincsen azzal problémája, hogy mit kezdjen magával. nem úgy mint szerény személyemnek. Akire ráférne már egy kiadós görbe este. Minden féle szempontból.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Mystic Mozi 
a filmre, miközben körbenézek a helyiségben. Eddig sehol semmi jó, de ha van is, az a barátjával jött.
