Az előjáték amivel egymásnak szolgáltunk nekünk korántsem volt elég. Mindkettőnk teste égett a vágytól és semmit sem akartunk jobban ebben a pillanatban, mint egymást. Annyira ironikus az élet, hogy egy estére az ellenségedből az ágyasod lesz és sóvárogsz érintése, csókjai után. Mikor hozzáértünk egymás legérzékenyebb pontjához mindkettőnket elkapott az élvezet, de itt nem volt vége. Hosszú éjszakánk lesz úgy érzem. Mikor hátamat tartotta a kényelmes anyag egyre inkább azt kívántam, hogy Klaus elégítse ki azokat a vágyakat amiket most érzek. Egyre jobban akartam, hogy csókolja ajkaim és ujjaival simítson végig rajtam, a teljes egészét magaménak akartam, pedig valójában jobban utálom, mint bármi mást ezen a földkerekségen. Más esetben a halálba küldeném, de most.. Teljesen elvesztem társaságában. Mikor férfiasságát éreztem magamon már tudtam, hogy máris nekikezdünk az igazán élvezetes dolgoknak. Erőteljesen felnyögtem amikor teljes egészét éreztem magamban, és még lökött is magán párat. Eleinte fájt de miután megszoktam méretét már alig vártam a következő gyorsabb és keményebb dolgokat. - Gyerünk, Klaus! - mondtam teljesen kiéhezett hanggal és sosem hittem volna, hogy Klaus Mikaelson-t egy nap még erre fogom kérni. - Ne most legyél könyörületes. - vigyorodtam el és úgy tűnt erre a mondataimra várt, és máris elakadtak a szavaim, helyette hangos nyögéseket hallattam. Klaus nem éppen volt kegyelmes, és talán pont ez hiányzott nekem. Körmeimet belemélyesztettem hátába és lassan húztam végig, mivel mozdulni sem tudtam az élvezettől. Lassan de mellkasára tettem kezeim és erősen lökve rajta pontosan mellém esett. Gyorsan fölé kerekedtem és egy pajkos mosolyt villantottam felé. - Eddig nem is vettem észre, hogy.. - kezdtem el a mondatom, de éreztem, hogy nem volt elég az eddigi és keménységét behelyeztem magamnak és hagytam, hogy belém hatoljon megint. - Hogy milyen vonzó vagy.. - hajoltam le és testünk teljesen összesimult. Újra felültem majd őt is felültettem és ezennel elkezdtem én mozogni rajta. Először lassan, majd fokozatosan gyorsan elégítettem ki magunkat, és hagytam, hogy megint teljes egésze eltűnjön bennem. Nem akartam, hogy ennek az estének vége legyen, bár minél gyorsabban mozogtam annál közelebb jártam a mámorhoz. - Klaus! - sikítottam fel mikor eljött az a pont, hogy a csúcsra értem és hirtelen kaptam el a hátát, majd lélegzetem sem volt. Megint erőteljes nyögések estek ki a számon, de a megkönnyebbüléstől. Mikor megint levegőhöz jutottam lemásztam öléből és érzékien megcsókoltam, szinte faltam ajkait. - Még nem végeztünk, ugye? - kérdeztem két csók között, és egyáltalán nem egy menetet akarok. Ameddig csak bírjuk, hiszen ennyire jó még senki sem volt az ágyban.
+18 Két ujjamat most már lejjebb csúsztattam, végig a kisajkakhoz érintve, bár nem örültem, mert még nem volt elég nedves. Két ujjamat beljebb nyomtam a nyíláson, ezáltal pedig a szemébe néztem pajkos vigyorral, hogy készüljön fel. Annyira kívántam már, és nem győztem végignézni teste minden egyes porcikáját, és már csak azt akartam, hogy az összes ruha lekerüljön róla. Egyszerűen tökéletes lenne ruha nélkül, mindig elbírnám úgy viselni. Ujjaimat ki, és be húzogattam benne, szinte már erőből ujjazva is, s hüvelykujjamat csiklójához nyomtam, míg azzal körkörös mozdulatokat végzek, a másik kettővel pedig kényeztetem, és ezt egyre gyorsabban, én vadabban, hogy minél inkább nedvesebb legyen. Annyira puha, és szűk volt, ráadásul mennyire forró is... Sóhajai abszolút biztattak abban, hogy csináljam, és csináljam, minél gyorsabban és minél keményebben, mert így tudtam, hogy évezi, bár néha visszavettem, hogy ne menjen el az előjátékban, és akkor kitudja, lehet, hogy utána már csak annyi volt az egész, annak pedig egyikőnk sem örülne, főleg nem én, mert velem még semmi sem történt. - Ugyan már... mások ilyenkor már alszanak, nem úgy...- sóhajtok fel én is az izgalom miatt - mint egyesek.- folytattam suttogva a fülébe, amikor nyakáról felcsusszannak ajkaim. Ahogyan ujjaztam, a hangján is hallottam, hogy remeg, mintha valaki rázná őt, és az egész teste is látszólagosan is remegett, néha szorított is magában az ujjaimon. Közben ő maga is leszedte rólam a felsőt, és mellkasomat, egyaránt vállamat, és nyakamat csókolgatta, bár utána már nem, amikor hangosan nyögött, mivel most már egyre gyorsabban remegett két ujjam a nyílásnál, hüvelykujjam pedig a csiklójánál. Éreztem, hogy kemény hímtagom köré fonta ujjait, s elkezdte rajt először óvatosan mozgatni rajt tenyerét. Ekkor egy kicsit lassítottam, s most már csak csiklóját simogattam az összes ujjammal, ahogyan végigcsúsztattam rajt. Szinte az egész tenyerem csupa nedv volt, már tocsogtam benne. Néha én is sóhajtok halkan, amikor egyre keményebben csinálta, és hogy is mondjam... valamiért úgy érzem, nem csinálta még ilyen jól egy nő sem az ezer évem alatt. Mosolygok rá ugyanazzal a pajkos mosolyommal, bár amikor valami furcsa érzés futott rajtam végig, akkor nem tudtam mosolyogni, mert annyira élveztem. Felsőjét egy mozdulattal lekaptam róla, majd akkor először vékony teste bukkant fel, szinte már izzott az élvezettől, mellkasa pedig fel-le emelkedett. Leraktam, majd pedig gyorsaságom segítségével a kocsiban jelentem meg vele, de nem is akárhogyan. A hátsó ülések mind le voltak hajtva, s szinte egy ágyhoz is hasonlíthatnám, csak nincs lepedő se, se semmi, csak egy kényelmes burkolat. Ő alattam fekszik, két tenyerem pedig a feje mellett helyezkedik el, s lejjebb hajolva pedig melleit csókolgatom most már, és érzem, hogy egyre inkább átmelegszik. Annyira nagyon voltak, és kemények, hogy szinte élvezettel szívogattam, és képes lennék ezt hosszú időn át csinálnám ezt, s már csak a tudat is boldogít, hogy végre alattam fekszik, és nem háborgunk egymással. Feljebb hajolok, majd pedig a szemébe nézek, s lassan vezetem végig a tekintetemet meztelen testén. Annyira melegem van... Hosszú, és vastag hímtagom végét csiklójának dörzsölöm, mozgatom rajta óvatosan még csak a hosszánál fogva, majd lejjebb víve tolok rajt egy nagyot, szinte hirtelen fogadott be magába, bár hirtelen tágult akkorára, ezért biztos, hogy nem volt először kellemes érzés, de elég nedves volt ahhoz, hogy egyben fájóan élvezze is. Két combját feljebb emelem, karjaimmal tartom őket, majd először úgy lökök rajt párat, teljesen belenyomva hímtagomat. Olyan szoros, és puha volt egyben... de még várok, hogy megszokja, és ha jelez, majd csak akkor fogja igazán élvezni.
Teljesen kívántam már őt minden értelemben amikor hallottam édes csókjaink között suttogását és ahogy testünk egyre jobban egymáshoz simult. Ajkai mézédesek voltak, jóleső, mégis rossz lázat keltett bennem amit gyorsan csillapítani kell. Ahogy elmosolyodott én is már vigyorogtam és hagytam ahogy nyakam szívogassa és ajkaim harapdálja. Hátradöntöttem a fejem a fának, és hagytam, hogy azt tegye velem amit akar, hiszen az rossz nem lehet. Nem gondoltam volna, hogy valaha ez megfog történni, főként nem egy erdőben gondoltam erre, de az élet mindig tartogat meglepetéseket. Arra sem gondoltam, hogy valaha az őshibrid fog hazavinni majd rám mozdulni. Kicsit sem bántam, hiszen valljuk be nem rossz férfi és bármelyik nő szívesen odaadná magát neki, sőt, némelyik ölne is érte, bár azt is tudom, hogy én mikkel rendelkezem. Nem lepődtem meg, hogy nem bírt magával, mivel az erélyeimmel tisztában voltam mindig, csak nem mindig mutatom. Immáron teljesen biztos voltam benne mi fog itt történni, és amikor levette rólam nadrágom megütötte bőröm a hideg mivel eléggé hideg volt ahhoz, hogy valaki fehérneműben itt rohangásszon, bár az amit most érzek teljesen felmelegít. Klaus próbált segíteni azzal, hogy dörzsölgette kezével combom, bár felesleges mivel ez a közelsége teljesen fűt, egyáltalán nem fázom, sőt talán ez a kis hideg hűt is jólesően. Közben a rajta lévő felsőt gyorsan leszedtem róla, nyakát és vállát kezdtem csókolgatni, néha-néha visszatérve ajkaira. Hátát és felsőtestét simogattam közben, mikor egyik kezét a leggyengébb pontomon éreztem, majd ujjaival körkörös mozgást végzett rajta, én pedig ez halk sóhajokkal jutalmaztam. - Klaus.. Ezt nem itt kéne.. - suttogtam fülébe két sóhajtás között utána nyakára nyomtam pár puszit. - Bárki erre járhat és megláthat. - vázoltam fel milyen veszélyek leselkedhetnek ránk, bár nem úgy tűnt nekem, mint akit érdekelné. Mindeközben sóhajaim nyögésekbe mentek át, és annál erőteljesebbek voltak minél nagyobb volt az élvezet. Régen éreztem ilyesmit, és nem nagyon függök ettől, mivel az ötszáz évem alatt megtanultam azt, hogy nem csak ez éltet, bár, mint mindenkinek, nekem is szükségem van rá, ahogy gondolom Klausnak is. Az egész testem beleremeg ebbe az érzésbe, és mámorít, de úgy érzem Klaus is ugyanúgy vágyik már rá, főleg, hogy érzem nadrágján keresztül "keménységét". Kibontottam őt én is már a nadrágjából, és bokszerén keresztül kezdtem simogatni férfiasságát és kis idővel a maradék textilt is levettem róla majd kezemmel kezdtem örömet okozni neki, közben ajkait faltam mohón. Egyre keményebben csináltam neki amit ő látszólag eléggé élvezett, így egyre jobban örültem, és egyre melegebb lett a levegő is körülöttünk. - Klaus.. Menjünk a kocsiba.. - nyögtem a fülébe és kértem, hogy menjünk az autóba, mivel ez a fa elég kényelmetlen nekem, és szerintem neki is kényelmetlen ez. Na meg ott az autóban sokkal kényelmesebb pozíciót tudnánk felvenni, melegebb is lenne meg minden. Nem mintha panaszkodnék arra, hogy nem jó vele, de lehetne sokkal jobb is.. - Menjünk a motorháztetőre! - jutott eszembe ez a remek ötlet, mivel ott jobban elférnénk és több hely is lenne, mint egy fának dőlve. Majd ő dönt odavisz-e, vagy maradunk-e itt, de szerintem ő sem panaszkodna sokat, sőt, szinte semmit panaszt sem fog ejteni rám.
+18 Egyáltalán nem érdekelt, amikor kérte, hogy hagyjam abba. Nos, ez a másik, amit megint csak nem értettem. Pontosan jól tudtam, hogy mire vélte az előző szavát, hogy érjem el, hogy vissza akarjon hozzám menni. Nos... őt hogyan másképp is tudnám rá venni? Na de, mióta is tiltakozik ilyesmi ellen? Míg ezen gondolkoztam, inkább arra lettem figyelmes, hogy egyre inkább élvezi, és már hagyja is magát; egyáltalán nem ellenkezik, mint ahogyan azt az előbb szavakkal próbált. - De van ennél még finomabb is rajtad...- suttogtam két csók között , s már azt sem tudtam, hogy hol kezdjem el bontogatni rajt a ruháját. Igaz, nincs túl pirítóidő, de szerintem most mindketten égünk, és melegünk van, még akkor is, ha mínusz fokok lennének, holott a kocsi csak tizenöt fokot mutatott. Éreztem ajkaimon, ahogyan egy mosoly kúszik az arcára, erre pedig én is pajkos mosolyt reagálok le. Tenyereim lecsúsztak derekához, s szinte éreztem őt már rajtam, olyan közel simultam hozzá, nekilökve őt a fának. Annyira kívántam, mint még talán egy nőt ennyire soha sem. Katherine világ életében vonzó volt, még akkor is, mikor először megláttam. Voltak nézeteltéréseink, de nem mindig akartam őt megölni. Tudtam, hogy a bátyám mennyire szerelmes volt belé, és talán Katherine is, de akkor a lány másabb volt akkor. Amolyan Elena feeling ez, talán ő hozzá hasonlítanám Katherine régi énjét. Milyen régen volt. Lehelete még inkább felmelegítette az arcom, és egy újabb, apró remegés fut rajtam végig, ahogyan nyakamba belekapaszkodik, s két lábát is átkulcsolja derekamon. Ekkor egy kicsit nekinyomtam a fának, hogy ne csússzon lejjebb, s továbbra is harapdáltam ajkait, és a nyakát szívogattam, persze, koránt sem vágytam a vérére. Én soha nem vagyok éhes, az pedig más kérdés, amikor ölni van kedvem. Ujjai felsőm alját tépik, s tudom, hogy leakarná venni, de inkább azzal foglalom le, hogy nyakát csókolgatom egyszer gyengéden, hol vadabb tempóban. Csípőmet az övéhez tolom, ezáltal még jobban érezvén őt, bár már most azonnal azt tenném, hogy magam alá gyűrném, de még is a nőkkel nagyon óvatosan kell bánni. Érzékenyek, sérülékenyek, ő velük gyengéden kell bánni. Két tenyeremet combjai alá csúsztattam, hogy jobban megtudjam tartani, bár a nadrágja végébe csúsztattam mindegyik ujjamat oldalt, és egy mozdulattal kibújtattam belőle, hogy könnyebb dolgunk legyen. Jéghideg combjait éreztem még a farmeromon át is, és tudtam, hogy mennyire fázik, ezért még közelebb húzódtam hozzá, tenyereimet végigsimítottam formás combjain párszor, ezáltal melegítve is őt, hiszen az én testhőmérsékletem még is csak semleges. Alsóneműjét még nem vettem le róla, elvégre mindjárt így is összefagy, bár ha magamévá tenném, nem fázna túl sokáig, abban biztos vagyok. Egyik tenyerem elmozdult combja alól, majd a csipkés alsóneműje felső részéhez nyúltam, készülve ujjaimmal "melegíteni" őt, de eközben igyekeztem elvonni csókjaimmal a figyelmét arról, hogy most hirtelen lesz nagyon boldog. Ujjaimat lejjebb engedtem, míg végül nedves tapintást éreztem a végükön, majd egész tenyerem elveszett a ruhadarab alatt. Egyre lejjebb csúsztak ujjaim, míg nem egy kidomborodó, lüktető, nedves résznél nem állt meg, és ott megpihenve kezdett két ujjam körkörösen járni körülötte egyre gyorsabban. E közben combját simogattam alulról, néha barázdákat húzva rajt, s ajkaimmal nyakát kóstolgattam.
Irritáló volt már, hogy mozdulni sem tudtam, mivel lefogott és egy fának döntött. Az már mellékes, hogy az én érdekemben tette, de nem annyira tetszett ez a felállás, mivel ez azt jelentette, hogy ő irányít, ami pedig annyit tett, hogy akármit csinálhat velem, én nem tudok ellene tenni semmit. Ezt pedig én nagyon utálom. - Klaus.. Ne.. - ellenkeztem automatikusan amikor nyakamon éreztem ajkait, mivel nem akartam hozzá sem érni miután ilyeneket a fejemhez vágott, és egyáltalán ahogy bevillannak azok az emlékképek ahogy a családomat láttam hullaként.. Pusztító érzés volt régen, és azóta is elkísér az életemben. Bár ahogy éreztem leheletét bőrömön egyre jobban élveztem a helyzetet akármennyire is utáltam őt. Mikor már nem tűnt olyan rossznak az a dolog amit művel, ellazultam és hagytam neki, hogy csinálja. Lehunytam a szemeim, és teljesen átadtam magam neki, mivel elég régen voltam bármilyen férfivel is. Így hát szerintem bűnözhetek én is, az eddigi életemben elkövettem már párszor hibát, így már nem oszt nem szoroz az, hogy az őshibridnek engedek és összefekszem vele. - Finom? - nevettem halkan és pajkosan amikor megdicsérte ízem, és élveztem, hogy éppenséggel nem kínoz most, mint régen. Egyszer egy teljes napon át szurkáltam magam miatta, mert ő örömét lelte abban, hogy én szenvedek, ezért is plusz pont amiért nem szívlelem. De ha megismert volna talán szebb lett volna az életem, és nem lennék ennyire.. keserű. Lehet meglenne az a boldogság, nem kellett volna rohannom előle, de az életemet mentettem azzal, hiszen az átok megtörése arról is szól, hogy hasonmásáldozat. Ez annyit jelent, hogy belehaltam volna. Következő pillanatban már sokkal szabadabb voltam, de ajkaimat elfoglalta Klaus, és vad csókba torkollott át az ártatlan kacérkodás, és ezt egyikünk sem bánta úgy tűnik. Éreztem, jelezte nekem, hogy kíván, és ez egyre kölcsönösebb lett minden érintésénél. Elérhetem, hogy elakadjon a lélegzete, bár nem akarok vele semmiféle kapcsolatba lépni, ez már most tudom, hogy egyszeri alkalom, a jövőhöz semmi köze. Nem akarja ő megismerni azt az énem aki szerelmes, mert egy rémálom vagyok egy édes álomnak öltözve. Karjaimat nyaka köré fontam és lábaimmal és ráakaszkodtam teljesen, ezzel is elérve azt, hogy ne szabaduljon tőlem, bár nem úgy tűnik, mint aki segítségért menekülne, hiszen ő kezdte az egészet, én csak engedelmeskedem neki. Csókjaimmal már a nyakánál kényeztettem, és olyan jó érzés volt puha bőrét csókolni, hogy régen éreztem ilyet. Bár amikor az arcára nézek egyből arra gondolok, hogy ő lesz a következő vétkem, és csak egy mulandó dolog lesz az életemben, mint általában mindenki. Szeretője sem lennék, mivel eléggé tönkretette az életem, meg amúgy sem lennék senkinek sem. Egy nőnek elég megalázó az a szerep, így Klaus csak a listámra kerül, úgyis van egy üres hely. A férfiak amúgy is csak akkor akarnak szerelmet ha az kínszenvedés, vagy ilyesmi, mivel nekik azaz élvezet. Azt élvezik amikor a lángok lerombolják az álmot mit építettünk ketten, és mindketten jelentéktelenek leszünk.. Férfiak! Hah, annyira szánalmas lények, hogy meg sem érdemelnék a nőket akik okosak és sokkal megfontoltabbak. Már Klaus felsője alját piszkáltam kezemmel, mivel nem tudom mennyire akarjuk lassúra venni ezt a dolgot, bár elvesztené a szenvedélyt ha elsietnénk, így én sem vettem olyan gyorsra a dolgot, majd ő lép, hiszen ahogy bebizonyította; ő dominál kettőnk közül.
Egy dolog van, amit soha nem fogok megérteni. Nem nehéz kitalálni. A nőket, soha nem fogom megérteni. Főleg nem azt a nőt, akit jelenleg két karjánál fogva a fának tapasztok. Ó, cseles egy Petrova ez. Valaki ránéz, azt hinné, hogy milyen ártatlan, egy szót se bír szólni, de valójában mindezeknek az ellentéte. Na meg akkora a szája, hogy tett rám egy bizonyos nevezőt... nos, érezze magát megtisztelve, hogy nem téptem le arra a szavára a fejét. Más ezt már nem élte volna ezt túl. Mindenesetre, eléggé közel voltam ajkaihoz, szinte éreztem édes leheletét, de még mindig csak arrogánsan mosolygok rá, szinte le sem lehet törölni arcomról. Mindkét csuklóját gyengéden szegezem a feje mellé, a fa törzsének, s valami hideg végigfut rajtam e pillanatban. Az illata lágy, nem túl erős, de még is annyira kellemes, talán jázminvirág illat. Tekintete az enyémet súrolja, és szemem sarkából észreveszem, hogy szépen ívelt szemöldökei feljebb csúsznak, miután hangja elhalkul. - Ne akard... - felelem rá elfojtott, pajkos hangon, s újra végignézek rajt. Nyakán végighalad tekintetem, s hallom, hogy vénája hogyan lüktet a dús vértől, de egyáltalán nem akarom őt lecsapolni, ugyanis nem éhezek úgy vérre, mint egy átlagos vámpír. Soha nem voltam úgy éhes, ha csak le nem gyengültem valamilyen oknál fogva. Nem, én teljesen másképp kívánom most őt. Hirtelen ajkaimat a nyakára tapasztom, s szinte szívom, és csókolgatom, forró nyaka felmelegíti jéghideg ajkaim. Karjait még mindig a feje mellé szegezem, ezáltal most már sokkalta erősebben, hogy még véletlenül se tudjon szabadulni, bár nem úgy néz ki, mint aki nem szeretné. - Annyira finom vagy...- ízlelgetem forró nyakát, bár már teljesen mást szeretnék ízlelgetni rajt. Az életben már mindent eltudtam képzelni, de azt még álmomban sem, hogy valaha ez fog történni, de koránt sem bánom. katherinenel voltaképpen csak annyi volt a gondunk, hogy megöltem a családját, és a vérére törtem, de azon kívül azt hiszem, semmi más. Ja, de, még az, amikor Alaric testében foglaltam helyet, és megigéztem, hogy ameddig nem érek vissza, addig legyen szíves, szúrja össze magát. Ó, nem tennék én ilyet vele különösen, de akkor igen csak felmérgesítettek. De nem is baj. a legjobb alkalom, hogy ezentúl új lappal indítsunk, s ha kell, védelmet is nyújthatok neki, elvégre, Mystic Falls egy kissé kihalt. Na meg... úgy vélem, sokkalta nagyobb biztonságban lenne nálam. Szeretném jobban megismerni. Majdnem 500 éven át ez eszembe se jutott. Elvégre, hiába ismerem annyi ideje, de még sem ismerem úgy, hogy abszolút mindent tudjak róla. Tenyerem lejjebb csusszan karján, ezáltal most már nem szegezem a fának, s ajkaim ezúttal hirtelen pirosló száját érintik, s már szinte harapdálom, miszerint jelzem, egyre jobban kívánom őt.
Klaus eléggé felidegesített ami azt illeti, mivel olyan témára tapintott rá amelyik egyáltalán nem jó nekem. Mégis mit képzel magáról? Megölte az egész családom, majd ilyen módon feltépi a legmélyebben elrejtett sebeimet. Gyorsan megállította a telepjárót, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam majd elindultam a sűrű rengetegbe. Hallottam magam mögött ahogy az autóban a nevemet morogja, de nem nagyon érdekelt mivel megbántott. Moderálhatná magát, mivel neki sem lenne vicces ha felhánytorgatnám mennyire egyedül van, mennyire magányos, mennyire elveszett, sőt, még egy gyereket sem tudna felnevelni. Hallottam ahogy becsukódik az ajtó, ő pedig ráérősen sétálgatott utánam, mintha semmi baj nem lenne. Áh, baj nincs, inkább csak dühös vagyok rá, és semmibe akarom venni. Eszembe jutott minden. Amikor visszamentem Bulgáriába a házunkba és beléptem, mindent vér borított. Klaus a véremet akarta, hogy megtörjem az átkát, én pedig ebben nem akartam neki segédkezni. Elvették tőlem a lányom, menekülnöm kellett, majd Anglia területén átváltoztam. Vámpírvér volt a szervezetemben mikor felkötöttem magam, majd abból az idős hölgyből táplálkoztam aki nem kedvelt annyira engem. A vére íze egyszerre volt egy rémálom nekem, majd egy édes ízű megkönnyebbülés, és ezennel befejeztem az átváltozásom. - Seggfej! - kiáltottam vissza neki egyszerűen amikor elkezdett gúnyolódni rajtam, hogy letörik a sarkam meg ilyenek. Ez a veszély valóban fennállt, de annyira nem érdekelt. Ha leakar törni, hát törjön! Én ezzel a tapintatlan emberrel, vagy lénnyel, vagy mit tudom én mivel nem fogok egy helységben maradni, akármennyire is volt kedves tőle, hogy hazahozott Mystic Falls-ba. Csak most nem tudom hol vagyok, este van, így sötét is van, így pedig nem tudom beazonosítani mégis hol vagyunk. Tovább sétáltam, majd a lábam alól kicsúszott a talaj, lökést éreztem és amikor már tisztán láttam csak annyi tárult szemem elé, hogy Klaus velem szemben áll, karjaimnál fogva pedig a fához szegez, ez a közelség pedig nem annyira tetszett nekem. Közben egy kérdést tett fel nekem, bár a hangjában érezni lehetett, hogy azt akarja, hogy visszaszálljak. Máskülönben már rég elhajtott volna az autóval, én pedig itt maradtam volna a koromsötét erdőben, ezt pedig még én sem akartam volna, hiszen akármennyire vagyok túlélő, nem lenne előnyöm valami vadállattal szemben, vagy valami ilyesmivel. Azok kegyelem nélkül széttépnének, és igaza van, a reggelt már nem élném meg. - Érd el, hogy veled akarjak menni! - vontam fel a szemöldököm, és néztem közben mélyen a szemeibe. Mindenképp vele mennék, de egy kicsit játszok vele, ahogy ő is játszott az érzelmeimmel a kocsiban. Mondatom végén elmosolyodtam, és azt hiszem tudtam mégis mit fog tenni, csak nem voltam benne száz százalékig biztos. Kíváncsi vagyok mit lép erre, hiszen egykoron még ő is bedőlt egy Petrovának, kitudja ő is olyan-e, mint a bátyja, hogy nekem is megadja magát. Lehet, hogy őt keményebb fából faragták, és nem ennyire könnyelmű.
- Katherine. - Ejtem ki a nevét kissé haragos lejtéssel, s ezzel hátradöntöm a fejemet, majd a kormányról is leszedem tenyereimet. Összefutottam a kedvenc hasonmásommal, és gondoltam, teszek neki egy szívességet, és hazaviszem. De még mindig nem értettem egész idáig, hogy minek jött egy erdőbe? Tudtommal nem szereti, ha a magassarkúját összesározza, vagy éppen a haja nem teljesen göndör a hosszú "kirándulás" után. Mindenesetre, részemről a szerencse! A kocsiból kiszállok, elvégre egy olyan témára találtunk egymás közt, ami számára igen csak felkavaró közlemény volt. Ez a téma annyit takar, hogy szóba kerültek még a régmúlti sérelmek, mint például az, amikor megöltem a családját. Lehet, hogy túllőttem a célon, de az volt a probléma, hogy szükségem lett volna a vérére, hogy megszakítsam az átkot, amit anyám rám tett. Ami sikerült, bár egy teljesen más hasonmással kellett megtennem, és nem Katherinenenel. Nos, az volt a szerencséje, hogy vámpír lett. De, különben meg akkor már nem bántottam őt, így egy szót sem szólhat! Sőt, még azt is hagytam, hogy egykor hőn szeretett barátomat festegesse, de arról már megfeledkezett, hogy az a szerelem egyáltalán nem volt kölcsönös. Ó, szegény Katherine! Akiért a világot is megadná, pont ő az, aki nem szereti őt. Milyen kár. Stefan inkább csak Elena után futkosott világ életében. De ebbe én nem akarok belefolyni, ugyanis ilyen óvódás dolgokkal már abszolút nem foglalkozom őshibrid létemre. Fiatalság, bolondság... Na de Katherineről nem feltételeztem volna, hogy még azok után is szereti azt a félkegyelműt, még annak ellenére is, hogy mit tett vele. Katherine, Katherine... nem így ismertelek téged, ilyen gyengén. Egyik lábamat kiteszem, majd egy könnyű mozdulattal jelenek meg a telepjáróm mellett. Egész szép egy gépjármű. Bár a Lincoln Navigator mindig is nagyon szép autó volt, ráadásul milyen erős is! Ilyen terepekre, mint amilyenen most vagyunk, egyszerűen pazarul halad át mindenen, de ha Katherine így folytatja, akkor ő rajt is pazarul fog áthajtani.... Az ajtót nyugisan becsukom, mintha abszolút nem lenne semmi gond. Az én poharam mindig félig teli van. - Ne kéresd már magad! Nem elég, hogy hajnali két óra van, korom sötét, és ilyenkor akarsz egy erdőben menni, Petrova létedre? - Kérdezem tőle, mikor ő már egy kicsit messzebb volt tőlem, de én még mindig utána megyek nyugodt léptekkel. - Inkább szállj vissza, mielőtt még kitörik a magassarkúd. - Ijesztettem rá, elvégre az ilyenekre mihamarabb felkapja a fejét. Persze, nem az én érdekem, hogy ne kapják el a vadak, vagy valami ehhez hasonló lény, de nem szeretném, hogyha esetleg másnap darabokban találjam meg, hogyha visszajövök. Gyorsaságom segítségével nekilöktem az egyik magas tölgyfának, és mindkét karját feje mellé fogtam le, nekinyomva a nem túl sima fakéregnek. - Vagy visszaszállsz a kocsiba, vagy pedig megnézheted magadat reggelre.- Húzom fel két szemöldökömet, majd az ő tekintetét súrolta az enyém, míg abszolút arrogáns mosollyal figyelem őt. Választhat, elvégre nekem aztán oly mindegy... nekem hibridgyártásra ugyan csak nincs szükségem rá, elvégre már volt hozzá szerencsém, hogy egyszer lecsapoljam őt eléggé ahhoz, hogy elég legyen egy-két hibrid erejéig.
+18 Érzem a mozdulatából, hogy mennyire vágyik rám, a csókjaiból, és minden egyes kis apró mozdulatából. Nem tudom, mi ez az érzés ami elfogott, de iszonyatosan észnél kell lennem ahhoz, hogy ne süljek el azonnal. Ilyen még nem soha nem volt velem. Az érzelemmentes szex lényege számomra pont az, hogy addig húzom, ameddig én akarok. Addig játszok, amíg kedvem tartja. De ahogy teste hozzám ér, forróság járja át testemet. Egyre szaporábban veszem a levegőt, és egyre hangosabb is vagyok. Mi van velem? Persze, sokkal jobb nem fojtani a hangokat, de velem még soha nem fordult elő, hogy ezt se tudjam kontrollálni. Ez a nő teljesen megőrjít. Vagy csak azért váltja ki ezeket a dolgokat bennem, mert a bárban már jó párszor a magamévá tettem? Fogalmam sincs, de remélem nem fogja azt hinni, hogy ennek lesz bármiféle folytatása. Mert bár egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki fölhöz csapkodná magát azért, mert én nem akarok semmi többet tőle, mégis csak nőről van szó, és kiszámíthatatlanok. Csókja követelőző, és ez még jobban beindít, aminek hatására jobban kezdek el benne mozogni. Csókolom minden egyes kis négyzetmillimétert, amit csak elérek. Sose voltam még erőben senkivel, legalább is így nem, ahogy most vele, de többször kéne ezt csinálnom. Felizgat ha tudom, hogy bárki megláthat. Érzem, amint épül bennem a gyönyör, és már csak arra vágyik, kitörjön, és átjárja egész testemet. A reakciójából ítélve, Ő is közel van hozzá. Sosem hagyok kielégítetlenül egy nőt sem, így őt sem fogom. - Hallani akarom. Add meg nekem a boldogságod. - suttogom fülébe, és még erősebben kezdek mozogni, még mélyebbre nyomom magam. Teljesen beletemetkezek. Oh Istenem, sosem éreztem még ilyet. Ez most más, mint a többi. A helyszíntől? Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy fogok még nőt hozni az erdőbe. Nem mellesleg, meglep, hogy mennyire könnyű ez a kislány. Basszus, remélem nem azért ilyen, mert beteg, vagy valami más. Lelkiismeretem azért nekem is van. De vannak dolgok, amik nem tartoznak rám…
(+18) Szinte követelem ajkaimmal, hogy magáévá tegyen, hogy összeolvadjunk, és ahogy körmeim a hátát karistolják, hangosabb sóhaj hagyja el ajkam. Nem tudom, mi váltotta ki belőlem ezt a heves szenvedélyt, és nem tudom eltitkolni, de valahogy nem is akarom. Ahogy felszisszen kéjes mosoly terül szét arcomon, mert tudom, hogy jó az, amit teszek vele. Felbátorodva - bár sosem voltam szégyenlős lány - fogom meg a férfiasságát és végignézve az arcán elégedettség áraszt el, majd hozzásimulok, de a távolság ismét nő, ahogy elveszi a kezem. Szóval irányítani akar. Fel sem tűnt, hogy átvettem a vezetést ismét. Persze ez egy kölcsönös 'játék', ahol mind a ketten vezetjük a másikat a beteljesülés felé. Hagyom, hogy kényeztessen, hogy ajkai végigjárják a nyakam, a melleim, majd a hasam is eláraszthassa érintéseivel. A hideg ráz, és egyben forróság áraszt el, és érzem, hogy túlságosan is felcsigázott ahhoz, hogy sokáig bírjam. Pedig nem egyszer képzeltem el hogy milyen érzés lehet, mikor durván belém hatol, de valahogy a képzelet nem ugyanaz, mint a valóság, mert ez utóbbi sokkal élénkebb érzés. Jobb, mint amit el lehet képzelni. Ahogy itt van közel, ahogy látom a szemét, ahogy érzem azt, mennyire akar, úgy érzem kezdem elveszteni a józan eszem. Az ölemet forróság önti el, és szinte vágyom rá, hogy megtegye most azonnal. De persze ő húzza a percet. - Hogy más is vágyjon rá? Csak annak adom magam, aki megérdemli - mosolyodom el a bókján, és szavaim csak elhagyják ajkam, de most nem bánom. Mit is érdekel engem? Ma este csak őt akarom, érezni azt az érzést, amit nem tudok hová tenni. Most élőnek érzem magam, és érzem, hogy létezem. Ez kell nekem, hogy valaki így tegyen velem, mindenféle következmények nélkül. Az erdő megszűnik, ahogy hozzámér, ahogy rám néz, mintha csak ketten lennénk ennél az egy fánál. Ő megemel, és én remegve sóhajtok. Nem is értem magam, soha nem adtam meg ilyen könnyen magam senkinek, most pedig a lábaim finom kecsességgel fonódnak Jensen dereka köré, és szinte lélegzetvisszafojtva várom, hogy megtegye. Ahogy megérzem őt, lassan behatolni a nőiességembe, hogy lassan szokjak hozzá a méretéhez, felnyögök, és a hajába markolok. A testem megfeszül egy pillanatra majd a fa érdes érintése ránt vissza egy kis időre abból a ködös állapotból, amit az okozott, hogy belém hatolt. Hátraszegem a fejem, és csípőmmel felveszem az ő lassú ritmusát, amit egy kicsit mindig gyorsabbra veszek, hogy érezze, mennyire vágyom rá, a csókjára. Kezemmel felém fordítom az arcát, és megcsókolom, hevesen, szenvedélyesen és éhesen, egyre közelebb kerülve a beteljesüléshez...
+18 Nem az a fajta férfi vagyok, aki szeret finomkodni, és azt hiszem, mindezt már a tudtára is adtam. Persze, mindennek meg van a maga szépsége, de annak nem itt, és nem most van itt az ideje. Élvezem, ahogy körmeit végighúzza a hátamon, kissé fel is szisszenek. Érzem, hogy élek. Szeretem, ha egy jó szex után maradnak rajtam nyomok, és az a vicces, hogy szeretem én is megjelölni az ’áldozatomat’. Csak hogy ne felejtsen el egy jó ideig. Tudom, hogy egoista vagyok, de szerencsére jó vagyok az ’ágyban’ így annyira könnyen nem tudnak elfelejteni a nők. Ahogy elkezdek babrálni a nadrágjával, Ő is elkezd az enyémmel. Mikor kezébe veszi a férfiasságomat, egy pillanatra behunyom a szemem, és elveszek az érzésben, ami átjárja a testem. Tudja hogy kell megfogni, és ez még jobban felizgat.De nem terelheti el a figyelmem, elveszem kezét onnan, majd folytatom én a kis játékomat. Odahajolok nyakához, apró csókokat lehelek rá, majd mindezt folytatom lefele. Kulcscsont, mellkas, mell, has… miközben haladok lefele, lassan húzom le a nadrágját, és veszem le róla. Olyan izgalmi állapotban vagyok most, hogy rég éreztem így magam. Ahogy a pubban ültem, rengetegszer elképzeltem, hogy teszem magamévá ezt a kislányt, de így, élőben sokkal de sokkal jobb. Felülmúlta az elképzeléseimet. Legalább is egyelőre. Levettem a nadrágját, bugyiját, s közben én is kibújtam az enyémből. Hátrébb léptem, muszáj voltam megcsodálni ezt a kis ártatlan művet. – Mindig meztelenül kellene járnod. – kacsintok rá, majd ismét birtokba veszem a száját. Kezeimmel végigsimogatom a testét, és mindez olyan érzés, mintha szikrák pattognának körülöttünk. Mintha beleremegve a föld abba, ahogy egymáshoz érünk. Ilyet még nem éreztem, mi lehet ez? A pulzusom az egekben, a testem lángol, és már csak a beteljesülést akarom. Vele. Együtt. Számomra nincs jobb érzés, mint amikor egyszerre élvez el két ember. Nem is tétovázom tovább, felkapom őt, lábait a derekam köré rakom. Milyen pihe könnyű. Fel kellene szednie pár kilót, mert ez egy kicsit rémisztő. Egyik kezemmel tartom őt, majd másikkal a férfiasságomat fogom. Égető lassúsággal töltöm meg őt. Apró nyögés szakad ki a torkomból, miközben fejemet az égnek emelem. Basszus, ez mennyire jó érzés. Nekitolom őt a fának, a fejemet a nyakára hajtom, majd szépen lassan elkezdek mozogni.
(+18) Sokszor teszek olyat, amit később megbánhatok. De ezt biztos, hogy nem fogom megbánni, és az sem érdekel, ha utána be fog járni. Nincs bennem szégyenérzet azért, mert megkívánok valakit, és remélem, Jensen sem az a fajta pasi, aki majd utána csak bambán néz majd rám. Nem azt mondom, hogy ugorjon a nyakamba, isten ments, csak azt, hogy ne legyen az, hogy pont emiatt nem fog bejönni majd a pubba. - Csak fogd már be - szólok rá elhaló hangon, és nem bírom tovább, halk nyögés szakad fel a torkomból, ahogy megérint, ezzel félbeszakítom a csókunkat, de ismét ajkaira vágyom. Hihetetlen, hogy egy haragos állapotból eléggé felizgult állapotba kerültem, de valahogy mindig is ilyennek képzetem az életem. Meg most már nincs miért tagadni, de Jensennel is elképzeltem, ahogy egy kihalt helyen esünk egymásnak. Valahogy éreztem, hogy ő is ezt akarja, de sosem szólított le, én pedig néha unom a kezdeményezést. Érintései nyomán égni kezd a bőröm, szinte lángol, ahogy libabőrössé válik. Hagyom, hogy levegye a felsőm, és a melltartómat is. Kit érdekel, ha koszos lesz? Majd a mosógép kimossa, sosem érdekelt, ha bekoszolódik a ruhám. Lehet vissza sem veszem már azt a ruhadarabot. Nem tudom, hogy Jensen tudja-e, de egyhamar nem fog szabadulni tőlem ma éjjel. Nem engedem neki, és teszek is róla. Ahogy felemel, elszakadok tőle, hogy ajkaimmal kényeztessem nyakát, és arcát, majd lejjebb haladva a kulcscsontját is. Kezem végigsiklik a felsőtesten, ami már látványnak sem rossz, de így érezni még sokkal jobb. Pehely súlyommal játszi könnyedséggel szórakozik, és ha akarnék sem tehetnék semmit az ellen, hogy feljebb emeljen, és ajkai a melleimmel szórakozzanak. Nyögés szakad fel a sóhajok mellett torkomból, szinte teljesen átadom magam az érzésnek. Körmeim finoman siklanak végig a hátán, sok pasi élvezi, talán Jensen is. Ha nem, akkor sem tehet ellen, ő hozza ki belőlem ezt a feszítő érzést, amit vágynak hívnak. Ahogy leenged, és rám mosolyog, képes lennék elveszni azokban a szemekben. Úristen, mit tesz velem ez az ember, nem hiszem el. Senkivel nem volt még ilyen jó az előjáték. Szeretem, ahogy lassú mozdulatokkal babrál a nadrágommal, és én is az övé felé nyúlok, hogy egyik kezemmel a csatot és a gombot babráljam, a másikkal megérinthessem a férfiasságát, mely igencsak azt jelzi, hogy nem bír sokáig várni. Hamar kigombolódik az a nadrág, így vékony és hűvös ujjaim könnyedén érinthetik végre a már említett testrészt. Annyira vágyom már rá, hogy bennem legyen, mintha évek óta nem lettem volna senkivel. Tekintetembe kiül eme érzés, miközben magamhoz húzom. Van valami a két test érintkezésében, ami feltüzel, amitől elvesztem az eszem. Akarom őt, mindennél jobban.
Élvezi, és akarja mindazt, amit tehetek vele. Tetszett neki az, amit eddig csináltam vele, és rögtön követelőző lett, mihelyst abbahagytam a dolgomat. Nem ijedek meg egy nőtől. Nem tudnak ártani nekem. Ezen a világon csak 2 ember van, akik valaha is bántani tudnának, de mind a ketten elhagytak engem. Hát nem irónikus? Mert szerintem rohadtul az. De jelen pillanatban próbálok Jo-ra koncentrálni, és nem elkalandozni. Ohh de basszus… Christian mindig óva intett attól, hogy nyílt terepen legyek együtt valakivel. Veszélyes, és az életemmel játszok. Szerinte nem ér annyit egy kis szex. Szerintem meg igen. Bevallom, kicsit meglep, hogy nem azt várta, hogy ismét én támadjam le, hanem most Ő tette. Tetszik, hogy tudja mit akar, de az még jobban, hogy tudom, hogy én mit akarok. Kezét a férfiasságomra helyezi, másikkal a mellkasomat cirógatja. Hogy a fenébe ne lenne rám hatással? – Elég gáz lenne számodra, ha nem izgulnék fel rád, nem? - mosolygós hangom után vadul falni kezdem ajkait. Ha ezt akarja, akkor meg is kapja. Csak annyi szünetet hagyok neki, míg gyorsan lekapom róla fölsőjét, aztán ismét befogom a száját. Kezemmel a melltartója kapcsához nyúltam, majd egy kézzel ki is kapcsoltam. Kezeit leengedtem, majd pillanatok alatt már a földön is volt az előbb említett ruhadarab. Kit érdekel, ha koszos lesz? Ő maga mondta, hogy ne merjem abbahagyni, szóval ha ezután hisztizni fog, mert egy kicsit földes lett a ruhája, akkor felakasztom magam. Vagy őt. Igen, inkább őt. Ha megölném őt – persze teljesen véletlenül – akkor megszabadítanám a világot egy irányításmániás nőtől. Éreztem, hogy testem minden egyes porcikája magáévá akarja tenni ezt a lányt, de most sem fogok változtatni a szokásaimon, és igenis hangsúlyos lesz az előjáték rész is. De mégis hogy jutottunk el idáig? Először fegyvert fogott rám, most meg azt akarja, hogy kényeztessem őt. De basszus, gyűlölöm a szex utáni találkozásokat, és az, hogy Ő a pubban dolgozik egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetet, mivel a közelben sehol máshol nincs egy jó kis hely. Ráadásul eddig őt stíröltem, ezek után ismét csak az üveges tekinteté lesz a főszerep. Gyorsan ledobtam én is a pólót magamról, majd felemeltem őt. Félmeztelenek voltunk. Felfele toltam őt, hogy jobban szemügyre vegyem. Mindig elcsodálkozom azon, hogy mennyire gyönyörű egy női test. Hol egyik hol másik mellét vettem a számba, és nyelvemmel izgattam. Na meg ebben a pozitúrában észreveszi azt is, hogy nem egy csontkollekció vagyok. Ismét letettem lábait, majd kínzó lassúsággal, nagy mosollyal elkezdtem kigombolni a nadrágját.
Még én sem értem, mi történt attól kezdve, hogy leengedtem a fegyvert, amit rá szegeztem. Nem tudom, miért kezdtem incselkedni vele, vagy egyáltalán miért léptem közelebb. Azt pedig végképp fel sem foghatom, hogy annak ellenére, mennyire felbosszantott, minek is csókoltam meg. Mert akartam. Legalább egyszer abban a piszok életben érezni akartam az ajkait. Tudom, hogy elvinne nem egy körre - ahogy a pasik mondani szokták -, és szívesen megadom neki a testem, de mást nem tudok neki adni. Nem vagyok olyan lány, aki a romantikus filmeken bőgve siránkozik, hogy neki nincs senkije, és mikor lesz egy szőke herceg az életében, akivel örökkön örökké együtt élhet és gyerekeik lesznek. Nem tudom, miért jó ez. Nem vagyok az a fajta nő. Persze, ha csábításról van szó, minden bizonnyal igazi vadmacska tudok lenni. Tudok csábítani, és felhúzni pasikat, akik majd koslatnak utánam, és most is ezt akarom. Hogy utánam kapjon, hogy megragadjon az erős kezeivel, mert úgy érzem, ha a szemeibe kell néznem, zuhanni kezdek. Nem akarom azt az érzést. Mosollyal takarom el a kételyeimet, és rideg tekintettel a vágyat, ami bennem is felébredt. Minek tagadjam, hiszen tisztában van vele, mennyire jól is néz ki. a maga egoista módján, de tudja, hogy mit szeretnek a nők. Valahol bennem is rejtőzik egy, de nem engedhetem, hogy előtörjön. - Örülök Jensen Maxwell, Jo Holloway vagyok - mosolyodom el, mint aki megnyert egy apró csatát. Most döntöttem el, hogy ma az enyém lesz, ha akarja, ha nem. - Mert én akarlak elcsábítani téged - vallom be halkan, miközben az jár a fejemben, hol tudnám vele csinálni, de erre csak egy válasz van. Mindenhol. A kocsijában, a motorháztetőn, s talán egy ágyban is. Ahogy megérint, erősen tart, s pont erre van szükségem, mert ahogy rám néz,ahogy az illatát érzem, ahogy azokba a szemekbe nézek, elgyengülök. Nem szép dolog, de ez van. Néha én is megengedhetem ezt a luxust, ha egy jó pasiról van szó. Tudom, hogy mi jön most, tudom mit akar tenni, érzem, az egész lényem szinte az ajkai után áhítozik éhesen. Mire megérzem őt, átadom magam az érzésnek, két karom a nyaka köré fonódik, majd az egyikkel fürtjeibe túrok. Kit izgat, ha tönkremegy nem igaz? Mikor felkap, lábaim szorosan fonják körbe csípőjét, és megérzem azt, amit nem csak ruhán keresztül akarok érezni. Ó ha tudná mennyire feltüzelt ezzel a kis közjátékkal. Kezem a pólója alá siklik egy rövid időre, majd elindulnak a férfiasság felé, de mintha egy kicsit még mindig játszanék vele, visszateszem a kezem, ahonnan elindul. a fa érdessége segít, hogy észnél legyek. Aztán elenged s visszaérek a földre és a rideg valóságba. Ezt nem hagyhatom annyiban. Felhúzott, és képes lenne itt hagyni? Nem éppen. Játszik. Szeretem, mikor ezt teszi valaki, de ne húzza sokáig az időt. Hangja halk, és szinte alig hallom, mert a szívem a torkomban dobog és a vér felszökött a hallójárataimba, így olyan, mintha ott lenne a szívem. Arcom enyhén kipirult, de nem bánom. Még mindig a fának dőlve nézek fel rá, s légvételem nem rendeződik, szapora, pulzusomat pedig tuti mérni sem lehet. - Jó valamire, de ha még egyszer abbahagyod... - ennyit tudok mondani, majd egyet lépek, megragadom, miközben lábujjhegyre állva ismét megcsókolom. Vadul, szenvedélyesen és ellentmondást nem tűrve. Akarom, hogy elvegye amit akar, és hogy én is megkaphassam, amit akarok. Kezem a a pólója alá siklik, a másik pedig a férfiasságára. - Csak nem hatással vagyok rád? - suttogom, miközben belemosolygok a csókba. Nem tudom, hogy ő hogy van vele, de nekem mindegy, hogy hol vagyunk, csak ne hagyja abba, amit elkezdett.
Na, elég volt, nem fogok én itt játszadozni. Vagy történjen akkor valami, vagy hagyjuk egymást, és maradjon annyi kapcsolat köztünk, amíg kihozza nekem az italomat, majd segg rázva elmegy tőlem. Agyilag már teljesen felhúzott, és az a legrosszabb az egészben, hogy nem csak úgy. Testileg is. Ahogy illegeti magát, játszadozik a mellkasomon, teljesen lázba hoz. A nadrágom kezd egyre kényelmetlenebb lenni, s próbálok úgy helyezkedni, hogy Ő mindebből ne vegyen észre semmit. Elfordul, elindul, mintha itt akarna hagyni, majd végül ismét visszatér hozzám. Akármit is mond, biztos vagyok benne, hogy el tudtam valamennyire csavarni a fejét, akarata ellenére. Volt egy pár ilyen nővel dolgom már, ez sem új nekem. Na de vajon a szexben tudna nekem valami újat mutatni? A karja után nyúlok, majd magamhoz rántom őt. Fejét úgy fogom meg, hogy egyenesen a szemeimbe nézzen. Szeretem kézben tartani a dolgokat, és ezt majd Ő is megtapasztalja. – Jensen Maxwell személyesen, bébi. – mosolygok rá. – ohh ne legyél egoista, nem akarlak én téged elcsábítani. – kacsintok rá, majd a másodperc tört része alatt ajkaimat az övére tapasztottam. Elveszem azt, ami az enyém. Tudom, hogy akarja. A szikrák csak úgy pattognak kettőnk között, ezt Ő is látja. Ez a mi végzetünk. Szexelni egy jót, aztán mindenki megy tovább a dolgára. Csípőjére tettem a kezeimet, majd megemeltem őt, és a legközelebbi fához vittem, ahova testemmel nyomtam oda. Ha akarna se tudna immáron szabadulni tőlem. A csókcsata mindeközben sem ért véget, s kezem már vándorútnak is indult. Nadrágomban lévő férfiasságomat alhasának nyomtam. Hagy érezze csak, hogy ez a sötét paraszt azért jó még valamire. De hagyom, hagy becsüljön csak alá engem. Majd mindezek után, ha végre észreveszi, hogy én nem csak jártatom a számat hanem cselekszek is, akkor abbahagyja ezt a nagylányos dolgot, és képes lesz a normális elbeszélgetésre. Talán még meg is hívnám őt egy italra, aztán persze csak sodródnánk az árral. – A sötét paraszt is jó valamire. – suttogom ajkaiba, majd elhajolok tőle, s egy kicsit el is távolodom. Vajon mit fog tenni? Kíváncsi várom, hogy merre sodor minket a víz.
Érzem, hogy izzik körülöttünk a levegő. Ezt még a vak is látná, ha lenne itt egyáltalán valaki. De nincs. Csak mi ketten vagyunk a sötétedő kora esti órán, és nem csinálunk mást, csak bizonyítani akarjuk a másiknak azt, hogy milyenek nem vagyunk. Holott a lelkünk mélyén minden nap csak hazudunk önmagunknak. annak a rohadt tükörképnek, aki minden reggel meggyötört tekintettel néz vissza ránk. Nem volt előttem semmiféle követendő példa. A szüleink mintha csak társak lettek volna. Mintha egy eleve elrendelt házasság lett volna, megcsináltak minket, kiképeztek, érzéketlen senkik lettünk mindketten, és elhagytak. Nem egy álomba illő történet. Talán csak a katonát látták bennünk, s ez idő alatt a bátyám is, és én is kapcsolatra képtelenné váltunk. Fogalmam sincs, milyennek kellene lennem, így azt teszem, amit a bátyám is. hódítok, szexelek és ennyi. Nem akarok kötődni, hiszen úgyis meghalok. - Az én életemet mégis megmentetted. Miért? - suttogok én is, mintha hagynám, hogy elcsavarja a fejem. És igazság szerint egy kicsit hagyom is. Egyetlenegy szituációban vagyok hajlandó elfogadni, hogy uraljanak, és ez pedig most pont itt van. Bár felmerül az eshetősége annak, hogy csak játszik. - Nem akarlak analizálni, csak látom, amit látok. A szemed nem hazudik, de megtaníthatom hogy kell - mosolyodom bele a szavaimba, ahogy játszik velem. Élvezem, és ki is ül arcomra, ahogy egy csepp fölényesség is. Talán valahol meg akarom őt érteni, mert olyan sok fájdalma lehet. De más részről biztos vagyok benne, hogy pontosan ugyanazt teszi azokkal, akik így éreznek, mint én. Engem is hány pasas akart megismerni, megvédeni és megérteni. Segíteni, ha úgy tetszik. Mindet eltaszítottam, mert a fal, amit magam köré építettem nem véletlenül van ott. Félek egy kapcsolattól, mert nem akarok olyanná válni, mint az anyám. A férfiakhoz eddig nem kötött semmi, most mégis olyan más érzések kavarognak bennem. De hamar rendezni próbálom a gondolataim, miközben az ajkai járnak a fejemben. Édesek, hiszen csók közben nem hagyja el az a sok ostobaság őket. Mikor végre ellép, egy kicsit fellélegzek, és rendezni próbálom felgyorsult szívverésem, melyből szerencsére nem hallhat semmit. - És azt hiszed, hogy ettől majd elolvadok, hm? Több kell, hogy tartsd az arányod a csábításaidban - közel lépek hozzá. Megteszem, mert ezt akarom tenni. Elég felnőtt vagyok hozzá, hogy azt tegyek, amit akarok. Ujjaim szórakozottan játszottak mellkasán, míg beszéltem, de végül a derekam mellé ejtettem, mintha meggondoltam volna magam. Hátat fordítok neki, mintha feladtam volna ezt az egész macska-egér játékot, majd még visszafordulok felé. - Tudod mit? Nem is tudom, mit vesztegetem itt az időm, még a neved sem tudom - játékosan csillogó tekintettel pillantok vissza rá. S hogy ez is az én kis stratégiám része? Hát minden bizonnyal, és az ő döntése, hogy belemegy, vagy sem. Ő a férfi, hát mutassa is meg, hogy mennyire az...
Magabiztos, ebben biztos vagyok. Viszont az, hogy itt illegeti magát előttem, csak azt sugallja, hogy megfogta őt valami bennem. Ezek tények, és nem fogja tudni letagadni. Sok estén át figyeltem őt a pubban, miközben percről percre egyre üvegesebb lett a tekintetem. De mit is láttam? Csak egy nagyon csinos nőt, akivel elképzeltem egy kellemes éjszakát. Elképzeltem, ahogy puha, meleg bőre a testemhez simul, és érintésem nyomán tüzesebb és tüzesebb lesz. Nem olyan nőnek tűnik, aki bírná a gyengédséget – jó persze, mindegyiknek szüksége van rá – de biztos nagyon kellemesen el tudnánk szórakoztatni a másikat. aztán mikor odalép hozzám, lehúz magához, és ajkait az enyémre tapasztja, még ha egy pillanatra is, akkor tudatosul bennem mindaz, amit az imént gondoltam. El akarja csavarni a fejem, és játszani akar. Hát játszunk, bébi! Figyelmen hagyva kérdését most én léptem oda hozzá, kezemet a derekára helyeztem, és odahúztam magamhoz, hogy csípőnk egymáshoz érjen. Tekintetemben égett a vágy, de eszemnél vagyok, nem fogok engedni a kísértésnek. Odahajolok nyakához, s egy gyengéd csókot nyomok oda neki. Éppen csak annyira, hogy libabőrös legyen, majd odahajolok a füléhez. – Nem született még meg az a nő, aki miatt én bármit megtennék. – suttogom, majd ismét a nyakához hajolok, és puszikat nyomok rá. - Ne legyél okos tojás, ne akarj engem analizálni, vagy csak megérteni. Nem olyan vagyok, mint a többi. Maradjon meg annyi belőlem, hogy egy sötét paraszt vagyok, aki néha vadászik. – még egy utolsó csókot nyomok, de immáron a szája szélére, majd mosolyogva elhajolok tőle. Azt hiszi, hogy ismer azért, mert a pubban szoktam inni, és egyedül vagyok. Engem ne próbáljon megérteni, megismerni senki, mert sírva fog elrohanni az illető. Nekem tökéletesen megfelel ez az élet. Azért is nem próbálok megváltozni, mert tudom, hogy halálra vagyok ítélve. Nem akarok szeretni, és nem is várom el senkitől, hogy engem szeressen. Nem akarok érzelmi fájdalmat okozni senkinek. Jó persze, vannak bizonyos esetek, mikor kénytelen vagyok. Mikor egy nő azt hiszi egy kiadós szex után, hogy jövő héten már feleségül is veszem.. nps, muszáj néha lerombolni azt a bizonyos illúziót. Nem nekem való egy párkapcsolat. Nem tudnék gyereket se nevelni, mivel effektív nem tudom, hogy milyen egy család, akik támogatják egymást. Maradjon meg ennyi belőlem neki, amit most látott, aztán a kapcsolatunk is, ami annyira terjed ki, hogy kihozza az italomat, majd mikor visszasétál a pulthoz, én jól megnézem magamnak a formás kis popsiját. Nem akarok többet az élettől, nekem minden megfelel így.
Néha más eszközökhöz kell folyamodnom. Ez az idióta akkora egóval rendelkezik, hogy képtelenség akár egy kicsit is rombolni belőle. Nem fogok vele hadakozni. Ha ő azt hiszi, hogy ő a helyi vagány csávó, hát higye, de képes vagyok játszani vele. És meg is fogom tenni. Nem véletlenül hajoltam le előtte, és nem véletlenül mentem közelebb hozzá. Ez mind a játék része, és ha kell tovább megyek. - Nem vagyok nagyra, csak látom, amit látok. Ennyi - vonom meg a vállam, ahogy közelebb hajol. Istenem csak ezt ne. Ezer éve nem voltam senkivel, és a bunkósága ellenére képes lennék itt helyben neki esni. Mert annak ellenére igenis dögös pasi. Izmos és kidolgozott teste van, ami megnyerő. És azok a szemek, te jó ég. Ilyen közelről még nagyobb hatással vannak rám. De észhez kell térnem. Pár másodperc alatt rendezem a vonásaim, így mintha semmi jele nem lenne rajtam annak, hogy behatolt a személyes szférámba. Parfümjének illata viszont még mindig az orromban van, és talán még ő is érezhette hajam jázminos illatát. - Tudod mit? Igen jó vagy benne, de mit is látok? - lépek egészen közel, hogy szinte összeérjen a testünk. Úgy nézek fel rá összeráncolt szemöldökkel, mintha tényleg észrevettem volna valamit a tekintetében. De még mennyi mindent észrevettem. Jól olvasok az emberek arcáról, ráadásul a megérzéseim is tökéletesek. Ez a fickó nem boldog. Mintha kissé meg lenne rekedve az életben. Nem baj. Kit érdekel, hogy az általa nőnek nevezett egyének omladoznak előtte? - Kit érdekel, hogy a buta libák nyálcsorgatva néznek utánad? - ujjaim köröket írnak le a mellkasán, majd szabad kezem is egészen a nyakáig siklik, hogy lábujjhegyre emelkedve húzhassam le magamhoz. Egy játékos csókot adok puha ajkaira, mert ezt meg akartam tenni, mióta megláttam. Röviden, kicsit talán érzékien és több érzéssel, de elszakadok tőle, és egyetlen apró lépést hátrálok. - Kit érdekel, ha mindent megtennének akár egy pillantásodért, ha egyikük sem fogott meg igazán, nem így van? Belül üres vagy, és hideg, mint egy jéghegy. Jól látom? - kapok a számhoz, mert ég az érintése nyomán. Fejemet jobbra döntöm, és mosollyal az arcomon, de rideg tekintettel pillantok fel rá. Olyan hasonló a szeme. Olyan sokat eláruló. Olyan lemondó. Bár lehet, hogy mindent én látok bele, de nem hagyhat így cserben a megérzésem. Nem ismerhetem félre ennyire. Hiszen minden este ott iszik a pubban egyedül. Csak egyszer láttam valami hasonlóan megrekedt pasival. Akkor egyszer láttam feloldódni. Érdekes, hogy egyszerre érdekel minden titka, és küldeném egy melegebb éghajlatra...
Ohh istenem, állandóan ezek a hülye csivitelések. Komolyan, jobban tettem volna, ha inkább bele sem avatkozok. Állandóan csak lebasznak. Kezd már kicsit unalmas lenni, és egyáltalán nem vagyok már kíváncsi ugyan azokra a szövegere, amiket mindig elmondanak. Persze, most hű de nagy a szájuk, de azért titkon mindegyik vágja, hogy ha nem jövök, akkor igen is benne van a pakliban elég nagy százalékban, hogy balul sül el a dolog. a fegyverét még mindig rám szegezi, de nem igazán érdekel a dolog. Tényleg megszoktam már, hogy ez van, és most sem vált ki belőlem semmilyen érzelmet. Szavai hallatán csak mosolyogni tudok. Nem tud már újat mondani, de tetszik, hogy ilyen reakciót váltok ki belőle. Fegyverét egy pillanatra sem veszi le rólam, aztán egyszer csak puff, a golyó mellettem halad el. Lelőtt egy vámpírt, aki meg akarta kóstolni a vérem. Szívás, ha ivott is volna belőlem, akkor is csak összeesett volna, aztán annyi. Megöltem volna. Látom az arcán, hogy mennyire élvezi ezt az egész helyzetet, aztán utána még illegetni is kezdi magát. Pucsít nekem, hát melyik férfinak ne kezdene el mocorogni a férfiassága? Szeretem, hogy ilyen hatással vagyok a nőkre. Szeretem kihasználni a kinézetemet. Akármelyik is tagadja, mindegyik valamilyen szinten vonzódik hozzám. De az, hogy Ő még ide is sétál hozzám, és kacérkodik.... ha játszani akar, hát játszunk. Mindig is szerettem lenézni a nőkre, de természetesen nem olyan értelemben, ahogy mindegyik érti. Csak jó érezni, hogy én... férfi vagyok, és nem úgy nézek ki, mint a fűrész legújabb áldozata. - Remélem, most nagyra vagy magaddal, tündérke. - kacsintok egyet, majd közelebb hajolok hozzá. - meghagylak ebben a hitben, nehogy megsértselek. - suttogom alig hallhatóan, közel a fülébe. Mosolyom letörölhetetlen. Ha őt ez teszi boldoggá, hát hajrá. Elhajolok tőle végül, majd hátrébb is lépek. - Szeretek gyatra vadász lenni. - teszem alá a lovat. Nem fogom kiadni magam neki, bármennyire is ki akarja hozni belőlem. - Na meg persze sötét paraszt is. Csak tudod, lehet, hogy egy sötét paraszt vagyok - ismét odalépek hozzá. - mégsem tudnak a nők nekem ellenállni. ismétlem, a NŐK, édes. - ha veszi a lapot, hát veszi, ha nem, akkor nem. Mindenesetre jól fogok szórakozni.
Komolyan ez a pali is csak addig volt szexi és dögös, amíg meg nem szólalt. Mintha a kapanyél lógna ki a szájából. Az ilyen idióta barmoktól kapok frászt. Én még vele akartam egy éjszakát. Nah persze azt lesheti, hogy jóban legyünk, főleg, ahogy beszél. Bár azt meg kell hagyni, hogy hangja érdessége igazán megnyerő, csak a szavai nem azok, amik elhagyják a száját. Aztán még engedélyt is ad, hogy lelőjem, és ha ilyen úton halad, igen hamar lelövöm, főleg ha még élvezné is. Majd okoskodik, amitől tekintetemben cseppet sem nőies vad tűz lobban fel. - És mégis mit érdekel téged? Nem haltam volna meg, ha pedig mégis, hatékonyabb lettem volna és gyorsabb - vonom meg a vállam, mintha nem érdekelne, holott arcom enyhe rándulása nem erre utal. Valószinűleg be sem fejeztem volna azt az átalakulást, hanem csendben meghaltam volna otthon. Mit is érdekel engem? Valahol legbelül már nem várok semmiféle boldog befejezést az életemben. Tuti, hogy egyszer nagy halat próbálok meg kifogni, és az lesz a vesztem. - Ne legyél abban olyan biztos, tuskó! - válaszolok olyan flegmán, ahogy tudok. A fegyvert még mindig mereven rá szegezem. Hogy hiheti, hogy nem lennék képes megölni? Bármikor megteszem, de nem ismer, honnan is tudhatná? Kezd egyre jobban idegesíteni ez az önelégült arc. Hogy jön ő ahhoz, hogy fölényeskedjen? Gyűlölöm az olyan pasikat, akik mert jól néznek ki, már azt hiszik, hogy övék a világ. Biztos sok nőt megkapott, akik elködösült tekintettel omladoztak előtte. Na én nem az a fajta csaj vagyok. Le is tehet róla. - Én vagyok magas lovon? Te jössz nekem a hülye egoista szövegeddel - úgy letörölném azt az önelégült mosolyt a képéről, de egy pillanatra más vonja el a figyelmem. A háta mögött egy alakot vélek felfedezni, még gyorsan mozog. Ott az a harmadik dög. Kibiztosítom a fegyverem, de még mindig a fickó szíve felé célzok, majd úgy tűnhet, hogy hirtelen váltok a homlokára. Alig két-három centi a különbség, de már látom, hogy a vámpír egyenesen a férfit célozza meg. Mennyire élvezném, ahogy a nyakának ront, de nem, azért az én szívem sincs annyira kővé dermedve. Csak lövök. El sem lehet téveszteni ezt a célt. Kivételesen. Ritkán találom el valami rohadéknak a fejét, de ez most csodálatos lövés volt. A golyó az egoista, önmagát hősnek képzelő pasi mellett megy el, és közben elképzelem, ahogy a vámpír helyett ő omlik össze. Mennyei érzés, és önelégült mosolyom szinte levakarhatatlan, de eszembe jut, mit is mondott az imént. - Te szőke herceg? Maximum a sötét paraszt, és ha gyors kiszolgálást vár valaki, általában szép jattal honorálja - mosolyom inkább fintorrá válik, majd leengedem a fegyvert. Értem a dolgomat. Tíz éves korom óta csinálom ezt az egészet, s akkor talán még ez a bolond is csak legózott. Már nem azért, mert fiatalabb lenne, de nincs semmi séma, amire a vadászatot felállítja. Mindent meg kell tervezni, és rendezettnek kell lenni. Nem engedhetem meg azt, hogy elgyengüljek akár egy percre is. - Ki a fene vagy te? Azt ne mond, hogy vadász, mert annak elég gyatra, már ne is haragudj! - jegyzem meg vállat vonva, és elindulok, hogy összeszedjem a fegyverem, amit csak elhajítottam. Lehajolok, pont háttal neki. Már nem azért, mert kelletni akarom magam, de legalább addig sem kell rá néznem. Ő pedig örülhet, hogy rám nézhet anélkül, hogy a bátyám nincs itt. Mindkét fegyvert elteszem, majd megigazítom a kabátom, és a hajam, végül egy cigit halászok elő, hogy rágyújthassak. Muszáj. Nem tudom, miért vagyok még itt, de addig is húzom az időt, hogy ne kelljen a szemeibe néznem. Azok a zöld szemek minden viselkedési norma ellenére túlontúl is beszédesek, és látok benne valamit, ami miatt mégis szeretem, hogy a közelben van. - Nos? Elvitte a cica a nyelved? - nem is hagytam neki sok válaszadási lehetőséget, annyit beszéltem. Közelebb sétálok hozzá, és már látom, hogy így is sokkal magasabb nálam. Mégsem érzem törpének magam. Mindemellett rohadtul idegesítő, hogy az egoizmusa súrolja az enyémet, és nem hiszem, hogy egyhamar dűlőre jutunk.
Így akarjon jót az ember. Azt se tudja, hogy mit miért csinálok, és mindjárt én vagyok az idióta, aki semmit sem tud. Már előre látom, hogy ez a nő nem könnyű eset. A pubban le sem tudtam venni a róla a szemem, de most már nézni sem fogom. Ha lenne ebben a városban egy másik elcseszett pub, akkor rögtön átstratolnék oda. Én sem vagyok komplett, de ahogy Ő viselkedik az sem teljesen normális dolog. Hirtelen köpni-nyelni nem tudok. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen lány kedves, szeretetre éhes, eközben egy bunkó ribanc. Nézem, ahogy felemeli rám a fegyvert. Ohh, hogy én hányszor voltam ilyen helyzetben. El sem tudja képzelni, hogy miket éltem át. Csak mosolyogni tudok. Nem rémisztenek meg ezek a dolgok, azt a korszakomat kinőttem már. – Ohh édes, nyugodtan húzd meg a ravaszt. – kacsintok rá egyet, figyelmen kívül hagyva, miszerint csak félmunkát végeztem azzal, hogy el akartam őt rángatni onnan. – Nyuszifül, vámpírvér van a szervezetedben. Mi van, ha balul sül el a dolog? Nem hiába akartalak elrángatni. – kacsintok ismét, majd a legközelebbi fához sétálok, és nekidőlök. Le akar lőni? Tegye. Nem érdekel már ez az egész. – Nem a te golyód által fogok meghalni cica. – karba fonom kezeimet, majd onnan mérem őt végig magamnak. Nem rossz, nem rossz, sőt! Csak bárcsak ne lenne ennyire beképzelt. Én is az vagyok, tény, de egy férfinál sokkal elfogadottabb az egoizmus, mint egy nőnél. – Én követni téged? Jobb dolgom is van annál, minthogy téged kövesselek. Le kéne szállni a magas lóról, nem minden körülötted forog, édes. – folytatom tovább, bár van egy olyan érzésem, hogy mindezzel csak fel fogom őt húzni. De kit érdekel? Lehet, hogy egy iszonyat jót fogok szórakozni rajta. Szeretem, ha egy lány kiakad, és elkezd hisztizni, de azért ebben is van egy határ. De Ő biztosan nagyon édes lenne, ahogy elkezdene tombolni. Erre a gondolatra még szélesebb mosolyra húzom a számat. - A kérdésedre a válaszom, miszerint mit hiszek, gondolok magamról, csak annyit, hogy én vagyok a szőke herceg a fehér lovon. Szóval, ha legközelebb a pubban vagyok, örülnék, ha gyorsabban küldenéd a whiskyemet, oké? - most már hangosan nevetem el magam. Úgy imádom az ilyen helyzeteket, hogy azt el nem tudom mondani. Mindegyik nő azt képzeli magáról, hogy le tud nyomni egy férfit, meg tudja magát védeni. Ez számomra annyira érthetetlen. Mi, férfiak úgy vagyunk felépítve, hogy bármire képesek vagyunk, csak akarni kell. Oké, nem azt mondom, hogy a nők erre nem képesek, csakhogy a mi izomzatunk kicsit másabb, mint az övéké. Ezt nem fogják fel soha.
Nem fogom feladni, küzdenem kell, hiszen a bátyám sokkal tartozik. Legalább egy masszázzsal, de azt hiszem egy heti... nem, legyen havi masszázs. Hacsak nem ölöm meg előtte. Nagyon dühös vagyok, és ráadásul van egy ép vámpír, és egy haldokló. A fegyverem messzebb került, de az egyik csizmámban lapul egy kedves kis karó, még hasznát vehetem, és fogom is. Vagyis nem éppen, mert lövéseket hallok. a hang irányába kapom a fejem. Hát ezt nem hiszem el. Hogy lehet ő itt? Talán követett? Nem hiszem. De mégis mi a francot képzel, hogy beleszól az én vadászatomba? Azt hiszi, mert nő vagyok, már megvédeni sem tudom magam? Mindegy, végül figyelemelterelésnek tökéletes, egyből a fegyver után nyúlok, de ő már ráncigál, hogy menjünk. Hevesen rántom ki karomat az ujjai közül. - Mi a francot hiszel magadról? Még él! - fordulok a földön fekvőre, aki csak a férfi golyóiból kapott, ami nem hiszem, hogy farkasméreggel áztatott lenne. Odalépek hozzá, hogy elővegyem a csizmámból a karót, és még így, ahogy hasal a földön, a hátába szúrhassam a fadarabot. Egyenesen a szívébe. Jóleső nevetés szakad fel belőlem. - Hol a harmadik? - fordulok megint a srác felé, mintha ő tudná. De az ő hibája. eltűnt az a rohadék. - Mindegy, legalább fájdalmas halála lesz, nekem köszönhetően - vonom meg a vállam, és a fickót célzom meg a fegyveremmel. Szokásom, hiszen azt sem tudom ki a fene, és már meg akar menteni, mint valami hős Rómeó. Nekem nincs szükségem fehér lovas hercegekre, főleg olyanra nem, aki minden estéjét a pubban tölti. - Miért követsz? - egyenesen a szívére céloztam, nehogy elvétsem. Bár ha elugrik is, talán súrolja a golyóm. Feszült vagyok, és azt hiszem most ő lesz a célpontja minden haragomnak. Még akkor is, ha nem ellene szól. Tudom, hogy szemét dolog, de nem is ismerem, ráadásul még ráncigál is. Mindenesetre be kell vallani, nagyon jól néz ki. Sőt, talán még jobban is, mint a sötét pubban figyeltem. Megcsóválom a fejem, miközben megnyalom alsó ajkamat. Nem vagyok hajlandó leereszteni a fegyvert. - Ráadásul képes lettél volna félmunkát végezni, idióta! - biccentek a halott holttest felé, miközben kezem mereven a szívét célozza.
Csessze meg magát a város, úgy ahogy van. Basszus, komolyan mondom, csodálom, hogy van még élő ember ebben a porfészekben. Egész nap a pubban ülök, és figyelem az ottaniakat. Mit ne mondjak, ebben a városban csak úgy hemzsegnek a vámpírok, és ez felhúz. Nem azért, mert nem tudnék elbánni velük, hanem azért, mert túlságosan is sokan vannak. Nem szeretnék sokáig itt tartózkodni, de valószínűleg a helyzet úgy kívánja majd. Addig is, kénytelen leszek egy kicsit vadászni, mert ha tovább folytatom a folyamatos ivást, és nem evést, előbb fogok megdögleni, minthogy végezzek a dögökkel. Éppen ezért indultam el az erdőbe. Szeretnek sima, egyszerű vadászokra vadászni. Vadászni? Inkább csak megenni őket. Ha tehetném, minden házba valahogy becsempésznék verbénát, hogy védve legyenek, de sajnos nem vagyok Isten, hogy mindezt megtegyem. Na meg betörő sem, azt hiszem. Jól felszerelkezve érkeztem magam, kocsimat biztonságos helyen hagytam. Lassan, halk léptekkel sétáltam az erdőben, és fürkésztem a fákat, és minden apró jelre odafigyeltem. Szerencsére a fülem ki van már élezve ezekre a dögökre. Puffanást hallok, halk motyogást, és azonnal megindulok a hang irányába. Pár lépés megtétele után már látom is, ahogy a vámpír megharapja a csuklóját, és a lány szájára tapasztja a kezét. Vámpírrá akarja változtatni. NEM NEM NEM! Ezt nem fogom hagyni. Előveszem fegyveremet, amibe fagolyók vannak, amiket verbénába áztattam. Nem öli meg őt ilyen távolságból, de szerzek pár percet, amíg észhez tér, és ki tudja venni magából. Lőttem, és lőttem, és célba is talált. Azonnal megindultam, hogy segítsek a lánynak. -Minden oké? Indulhatunk? - teszem fel nemes egyszerűséggel a kérdést, majd a földön fekvő vámpírra néztem, aki szenvedett a verbénától. Na meg a golyóktól. Visszafordultam hozá, megfogtam az alkarját, majd elkezdtem magam után húzni.
Már nagyon elegem van a bátyámból. Ő találta ezt a dögöt, akkor miért egyedül megyek már másodszorra? Ráadásul szerinte ketten vannak. Talán hárman. Hát igazán örülök neki, de tényleg. Komolyan más dolgom is lenne. Mondjuk egy kozmetikus, és egy masszázs. Megérdemlem azt hiszem a hetem után, hogy egy kis kényeztetést vegyek igénybe. Akár egy pasi társaságában. Mondjuk az a zöld szemű pasas. De nem, hiszen tegnap is ott volt. Pedig kár érte, nem lenne egy rossz pasas, ha nem inna annyit. Így ő kilőve. Lehet, hogy tényleg a motorossal kellett volna elmennem egy körre. Legalább nem lennék ilyen feszült. Azért mégiscsak vannak szükségleteim, mint minden embernek. És nem egy saras erdőben, magassarkúban vadásznám a rohadékokat. A múltkori sebem még nem forrt össze, így csak fel kell sértenem, hogy megérezhessék a szagot. És nem is kell sokat várnom, az egyik megjelenik. - Ma van a szerencsenapod, kislány! Az enyém leszel - szólít meg, és eltűnik, majd a nyakamra tapad, de egyből el is enged. A franc essen belé. - Nem vagyok kislány! És tanuld meg kiszagolni a verbénát, te rohadék - kihasználom az alkalmat, és vagy három golyót beleeresztek, ami mérgezett, mint mindig. Anyáék tanítottak rá. A vérfarkasokat nem öljük meg, csak elkapjuk, és mielőtt teljesen átváltoznának, legyengítjük őket, hogy kinyerhessük a mérgüket, majd elengedjük. Persze van, aki önként adakozik, de az ritka. Az erdő megtelik a vámpír fájdalmas üvöltésétől, s szerintem jó messzire elér. Mikor a szívét döföm át, elégedetten állok fel a test mellől, de mögöttem már egy újabb rohadék jelenik meg, hogy megtapsoljon. Ő egy szívósabb példány, egyszer eltalálom a lövedékkel, majd a fának lök, ami igen kellemetlenül érint. Mégis igyekszem talpon maradni, és harcolok vele. Előveszem a másik fegyverem, hogy ismét lőhessek. Megint eltalálom, majd mellé lövök kétszer. Mindenesetre az a vámpír halálraítélt, de amelyik megjelenik előttem, az nem éppen. Kicsavarja a kezemből a fegyveremet, majd lefog. A fülembe liheg, miközben a másik nehezen összekaparja magát. - Na milyen, ha te vagy a préda? - röhög a fülembe, én pedig belefejelek az arcába, amilyen erősen tudok, hogy elengedjen. Persze vissza kézből kapok egy ütést az arcomba, de legalább a fegyverem mellé esek. Nem hagyhatom, hogy ez legyen a vége. De ha mégis, harcolni fogok az életemért. De ami ez után következik, arra még én sem számítok. Az erősebb vámpír, aki legutoljára jött, felharapja a csuklóját, és a számhoz tolja. - Kíváncsi vagyok, mit teszel, ha egy leszel azzal, amire vadászol - ismét felnevet, és hiába akarok tiltakozni, de mégis lenyelek pár kortyot. - Akkor én leszek a legrosszabb rémálmod - pattanok fel, hiszen most észnél kell lennem. Nem halhatok meg. Nem akarok vámpír lenni...
Kezdőlap
Tárgy: Re: Erdő 
♰ 
