Azt hiszem, ez az első olyan dolog mostanában, ami történt velem. New Orleans inkább engem uralt, mint hogy én uraltam volna azt. Nem bántam meg, hogy Mystic Fallsba vetődött az utam, de inkább az nem bántam meg, hogy ez a nap, illetve a hajnal így végződött. Az élet hoz váratlan fordulatokat, én ezt pontosan jól tudom, hiszen már régóta élek ezen a földön, és tudom minden egyes embernek a szándékát, s puszta szagból is felismerem, ki a gonosz, és ki a jó. Mindenesetre, ez a pár óra teljesen kifárasztott. Elmosolyodom, amikor eszembe jut az, hogy Katheirnenel hogyan jutottunk el idáig. Már csak azért is, mert az iméntiekben seggfejnek nevezett, mert felhívtam arra a figyelmét, hogy ne menjen be az erdőbe, különben még kitöri azt a kecses kis magas sarkúit. De nem ezért féltettem őt. Katherine ember, és rengeteg természetfelettinek megcsillan a foga, hogyha meglát egy olyan hasonmást, aki ember, és védtelen. De, ameddig mellette vagyok most, addig nem kell tartania, hiszen megvédem. Úgy vélem, hogy tartozom neki ennyivel. A csatabárdot végleg elástam, és hajlandó vagyok új lapot nyitni magunknak, amennyiben Katherine is így akarja. Megvédem őt, mert tudom, hogy itt, ebben a városban, már nincs neki senkije sem. Eltévedt, akárcsak én, annyi különbséggel, hogy én soha nem kaptam támaszt, egy kezet, amibe belekapaszkodhatok, mielőtt még az árokba borulnék. De Katherine kap egy kezet, ami megvédi, és megfogja, ha rossz útra téved. Az pedig én vagyok, és én fogom nyújtani neki a segítséget, ameddig ezt igénybe veszi. Minden pillanatban el tudok töprengni azokban a gondolatokban, amikor arról van szó, hogyha az ellenségemnek segítséget nyújtok. De ez ostobaság! E pillanattól fogva Katherine nem az ellenségem, sem pedig én az ellensége, hanem… foghatjuk rá, hogy bajtársak. Elmosolyodom, amikor pajkosan lenyalta az ujján lévő fehér nedvet, és ahogyan közelebb jött hozzám, inkább már másképpen kívántam őt. Nem úgy, mint az előbb, hogy azt akartam, hogy adja magát nekem, a testét, hanem azt, hogy csak itt legyen mellettem. Katherine másik énjét ismertem meg, amelyik nem önző, hanem igen is érzelmes. Nem értem, Stefan miért utasította őt vissza. Katherine is hibás ebben, hiszen mind a két Salvatore fivérrel játszott, Stefan pedig nem szerette a hűtlenséget. Ámbár, ki tudja, mik történtek velük, hiszen nem volt időm ilyenekkel foglalkozni, belefolyni mások szerelmi ügyeikbe. Nem, nekem annál sokkalta izgalmasabb dolgom volt egészen idáig, mégpedig az, hogy New Orleanst újra visszahódítsam a családomnak. De leginkább azt akarom, hogy ha bajban lennénk, akkor legyen hova hazamennünk. Legyen kikre támaszkodunk. Mindezt elérhetem, ha mindent úgy csinálok, ahogyan kellene. De ezek nincsenek vérontás nélkül. New Orleans nemsokára hallani fog rólam, méghozzá azt, hogy hány vérfarkast öltem meg. Ha kell, Hayley vérfarkasait is megölöm, de velem nem fognak szórakozni! Nem érdekel, hogy ő a gyerekem anyja. Engem nem ő érdekel, hanem Hope, a lányom, aki maga a remény. Muszáj erősnek lennem, de ez egyedül nem fog menni. Minden telihold pokoli kínzással jár, hiszen mint kiderült, a Guerrera vérfarkasok ezer örömmel használják azokat a gyűrűket, amik az én véremhez vannak kötve. S, ezek a tények csak hagyján, hiszen ott vannak a rémálmok, amik mindig gyötörnek. Az apám, Mikael, még a pokolból sem tud lemondani a bosszújáról. Mély émelygésből felébresztett Katherine szavai, és a csókja, ahogyan ajkaimat masszírozta az övével… egyszerűen csodálatosan csókol. Érzéki, nem harap, ütemes, és izgató. De ezek a csókok egyaránt kölcsönösek voltak. Jól esett. Mintha törődést éreztem volna ebben a pillanatban… Egymást öleltük, ahogyan ledőltünk a sima felületű, még is kényelmes ülésekre. Fáradt voltam, de még is kellemes érzés öntött el, amit nem mostanában éreztem. Sőt, egyáltalán nem… Jó volt mellette feküdnöm, legalább addig sem voltam egyedül, és még mindig kellemes látványt nyújtott meztelen teste, amit újra megkívántam, de most már jön fel a nap, és jobb, hogyha Katherinenel is megegyezek erről a költözésről, jobban mondva arról, mikor jöhetne el hozzám New Orleansban. Van egy külön lakásom ott, amit odaadhatnék neki, ami szerintem neki tökéletes lesz. Nem túl nagy, de ott csak mi ketten leszünk, és nem hiszem, hogy fogócskázni akarunk abban a lakásban, s azért sem olyan nagy. Hanem ott teljesen más jó dolgokat akarunk majd tenni egymással. Katherine szaván elmosolyodom szerényen, amikor közli velem, hogy milyen jól áll így a hajam. Pedig pont most gondoltam rá, hogy milyen képem lehet most. De Katherine viszont nagyon vadító így meztelenül. Teste forró, és csak a szép látszik rajta, izzadt és forró, egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Bánom, hogy ilyen későn álltunk neki, de nem baj. Lesz időnk még bőven egymásra, ámbár nem bírom kivárni azt az időt, hogy az enyém lehessen újra ugyanígy. Mellkasomra döntöm fejét, és elgondolkozom azon, hogy sokkalta jobb képet nyújtana az, ha most egy ágyban feküdnénk, és nem egy kocsiban. De nem gond, hiszen így is eléggé boldoggá tettük egymást, és ennél több mára már nem is kell nekünk. - Nem, Katherine. – válaszolom szavaira határozottan, némi keménységet is belesimítva. Nem akarom őt szex rabszolgának használni, mert ő nem azt érdemli, nem az a dolga. Félre van tájékozódva. Bár tudom, hogy inkább csak poénból mondta ezt, de én tényleg nem annak akarom. Persze, nem azt mondom, hogy nem akarok vele eltölteni ilyen pillanatokat legalább egy héten négyszer, vagy kitudja hányszor, de nem azért akarom elvinni magamhoz. - Rengetegszer fogunk ilyen pillanatokat eltölteni akkor, de nem azért viszlek el magamhoz. – javítom ki a tévhitet. – Hanem mert tudom, hogy Mystic Fallsban csak bolyonganál, mint egy szellem aki nem találja a helyét. De nálam lesz értelme mindennek, az életednek, és…- akad el a szavam, amikor a szemébe nézek. Mutatóujjamat végighúzom alsóajkán lassan, és meglepődöm saját magamon, amit ki szerettem volna mondani. -… és fel kéne öltöznünk. – kanyarodok el a témától, hiszen valami furcsa érzés öntött el ebben a pillanatban. Azt akartam neki mondani, hogy ott szeretve lenne. És tényleg szeretve lenne, de Katherine pontosan jól tudná, hogy ezt hogyan kellett volna értelmeznie. Nem tudom, mi ütött belém… Felülök, s az elsötétült ablakon kinézek, és látom, hogy az ablak sarkán már kel fel a nap. Nem baj, még ma elviszem innét Katherinet, azt tudom. Rá nézek, és megint csak nem tudom megállni, hogy ne nézzek végig minden egyes fedetlen, izgató porcikáján, de aztán gyorsan visszazökkentem magamat az álomvilágból. - Te csak maradj itt bent. A kocsiban van ruhám, hiszen egy vérfarkasnak mindig gondoskodnia kell ezekről a dolgokról. Felöltözöm, aztán kimegyek a ruhádért, bár jobbnak látom, ha inkább majd az én bőrdzsekimet vennéd fel, mert hűvös van. – állapítom meg alaposan. Nem akarom, hogy megfázzon, hiszen még is csak egy emberről van szó. – Addig, ha gondolod, aludhatsz. Nem aludtál az éjjel, hiszen velem voltál elfoglalva. Én pedig veled, illetve egymással. – beszélek hozzá, ám a végét már össze-vissza hadarom, mert inkább csak zavarban voltam. - Nem szeretnélek téged visszavinni már Mystic Fallsba. – Közlöm vele a tényeket, hogy jobban járna mindkettőnk, ha bent maradna a kocsiban, és innen egyenest New Orleansba mennénk. Nem szenvedne semmiben sem hiányt, és nem is szeretném, ha bármit magával hozna, ami régről, vagy éppen Mystic Falls emlékét őrzi. Azt akarom, hogy megbéküljön, és találjon magának egy új életet. Katherineből ember lett, tehát lehet családja. Munkája, emberi élete, gyerekei, és szerelme. Ezektől a gondolatoktól kicsit elkeseredem, hiszen valami újabb idegen érzések fontak körül. De még sem tudom, hogy mi. Vagy inkább csak nem merem magamnak bevallani. De előtte még megvárom, hogy Katherine mit szeretne. Nem akarom olyanra ráerőltetni, amit nem szeretne. De én viszont értelmetlennek tartanám, hogyha vissza akarna jönni még ide.
Érzéki, szinte vadító csókolózásba kezdtünk mindig újonnan, de sosem bírtunk sokáig megválni egymás ajkaitól. Klaus-nak eleve olyan ajkai vannak amiket egy nő élvezettek fal, bár az egész ember a megtestesült kívánatosság. Nem is tudom elhinni pár nő hogyan bírja ki mellette úgy, hogy ne essenek neki, bár ahogy hallom már teherbe is estek tőle. Kár, Klaus nem úgy tűnik, mint aki apa stílusú. Ő inkább olyan teljesen csábító és az az ember akire ha ránézek az ágyamba kívánom. Letörlődött a mosoly a képemről amikor Klaus elhúzódott tőlem és nagyon megijedtem, hogy itt vége. Lejárattam volna magam, na meg nem akartam, hogy Klaus megtagadja csókjait és érintését tőlem. Arcomról le lehetett olvasni a csalódottságot, és tudtam, hogy Klaus már nem akarja. Lesütöttem a tekintetem és nem szóltam semmit, de a következő pillanatban megint Klaus rekedtes és erősen akcentusos hangja törte meg a csendet és miután észbe kaptam már megint ajkaimra volt tapasztva övé. Annyira megnyugtató volt, hogy Klaus tovább kényeztet csókjaival és egyáltalán nincs vége kettőnk kis kalandjának. Bár, hogy azt akarja, hogy New Orleans-ba menjek vele azt jelenti, hogy neki nem csak egy éjszakás lennék, talán több éjszakás.. Esetleg több. Bár nem tudom, mindenesetre Klaus nagyon szerető lélek, Caroline is szinte el volt kényeztetve mikor Klaus szerette őt de az a buta lány mégsem értékelte. Nem tétovázott sokáig, hiszen amennyire én akartam őt, ő ugyanannyira viszonozta ezt és ennek mérhetetlenül örültem valami ok miatt. Nem tudom, mintha megváltozott volna valami Klaus és köztem, talán elmúlt az az ellenségi utálat ami eddig bennünk volt, ennek helyére jött a szenvedély és kéjvágy amit egymás iránt táplálunk. Klaus már nagyon közel volt az orgazmushoz, így hátamra fektetve éreztem nyakamon pár puszit és hátulról belém hatolt majd erőseket lökött, én pedig megint heves nyögdécselésbe kezdtem. Valami isteni érzés volt, de amennyire keményen csinálta annyira hamar el is érkezett neki is az a megváltást jelentő első elélvezés amit egyenesen arra az állítólagos formás fenekemre végzett, amin egyből éreztem valami meleg és nedveset és Klaus sóhajtása biztossá tette, hogy sikerült elérnie a gyönyört. - Hmm.. - tápászkodtam fel, és akármennyire a fenekemre célzott gondolom Klaus, ez nem jött össze mivel hátamra is felfröccsent a fehér anyag. Mutatóujjamat belemártottam és egy kicsit letöröltem onnan, majd az ujjam lenyaltam jóízűen, de végig Klaus szemeibe néztem. Közben végig másztam közelebb Klaus-hoz. - Isteni vagy. - suttogtam szinte ajkaira amikor elég közel értem hozzá, de szemeimet nem hunytam még le, tekintetem ajkain tartottam. Egy kis ideig még szemeztem vöröses színben pompázó ajkaival majd lassan és vágytól fűtötten haraptam bele, de még mindig óvatosan, mert lehet épp magával az őshibriddel van dolgom de felé is kell mutatni kellő gyengédséget, és az pont nem az, ha véresre harapom ajkait, amik mellesleg olyan édesek és ellenállhatatlanok, hogy nem érdemelnek bántalmazást. Egy idő után magamhoz öleltem Klaus-t és hanyatt dőltem vele az üléseken és mélyen szemeibe néztem. Halványan elmosolyodtam, de ez nem pajkos volt, nem pedig perverz.. inkább mintha az kényszerítene mosolygásra, hogy Klaus most az enyém. A haja teljesen összekócolódott, és nem tudom nem észrevenni mennyire jól áll neki így még ha talán neki idétlenül is tűnne. - Jól áll így a hajad. - túrok bele és még mindig magamhoz ölelve tartom őt. Tetszett a közelsége, egész nap tudnám őt szeretgetni, nem tudom miért érzek így hirtelen. - Ha New Orleans-ban leszek, akkor sokszor lesz ilyen. - mosolyom egyre szélesebb lett, és direkt nem válaszoltam először az ajánlatára. Ahogy ő megijesztett nekem is rá kellett ijesztenem, hogy nem fogom elfogadni az ajánlatát ezért egy szót sem szóltam róla idáig, de most ezzel elfogadtam az ajánlatát. Nem tudtam volna elutasítani, Klaus annyira.. elképesztő. Láttam rajta a fáradtságot, bevallom én is fáradt vagyok, mivel nem éppen egy gyenge menetet játszottunk végig. Klaus borostás arcára raktam kezem és hüvelykujjammal simogattam őt. - Fáradt vagy? - kérdeztem lágy hangon és ennyire nyugodt hangom sosem volt. Csupa kedvességből kérdezem tőle, és nem akarom, hogy fáradtan kelljen hazamenjen. - Pihenhetnénk, ha akarsz. - ajánlottam fel neki, hátha kedve lesz pihizni. Bár én nem arra gondoltam, hogy majd fekszünk egymás mellett, mondjuk.. nem is tudom.. jól esne egy összebújás, de ezt nem fogom neki bevallani. Talán a hirtelen összejövetel miatt érzem úgy, hogy ölelkeznék Klaus-al szívesen. De az a legdurvább, hogy ebben a pillanatban bármit megtennék érte. Szívesen laknék vele egy városban, mivel mostanság nem kaptam meg a kellő törődést, de ő mégis megadta ezt egyetlen egy éjszaka alatt. - Na de inkább mesélj.. Mi a terved velem New Orleans-ban? - vontam fel a szemöldököm és kérdőn néztem rá, de elvigyorodtam. - Szexrabszolgának akarsz tartani? - tettettem felháborodást de magamban röhögtem nagyon is, bár Klaus leveszi hanglejtésemből a poént simán. Eleve rendelkezik humorral csak az övé sokkalta összetettebb. - Ne, ne válaszolj! - utasítottam és nem akartam tőle választ hallani, mert tuti valami hülyeség lenne, vagy csak beveti azt a nagy urat amit úgy nevezünk irónia. - Nem ellenkeznék. - kacsintottam rá és ezzel azt hiszem bevallottam neki, hogy pokoli módon vonzódom hozzá és szívesen tartanám vele a kapcsolatot. Vicces, hogy most ezeket mondom annak akit egyszer régen holtan akartam látni.
Katheirne mindig is nagyon gyengéd nő volt. Mindig szeretetről, és emberi életről álmodozott, ami csak azért nem sikerült, mert az volt az egyetlen egy bűne, hogy hasonmás volt. Javarészt az életét én keserítettem meg, de a mi kettőnk történetének sokat köszönhet. Igaz, ez idő alatt sok mindenkit elveszített, aki az életében nagy szerepet töltött be. Például a családja, akit megöltem. De lássuk csak… Katherine csupán csak okot keresett arra, hogy haragudjon rám, holott pontosan jól tudta, hogy a családja megérdemelte, amit tőlem kaptak. Katherinetől elvették a lányát, azután pedig soha nem is látogatta őket, mert a szülei kitiltották őt. El tudom képzelni, hogy akkor Katherine mekkora gyűlöletet érezhetett a családja iránt. Most viszont erre már nincs szükség, mert annak a kornak régen vége szakadt. Ha én nem üldöztem volna, akkor nem lett volna belőle soha sem vámpír, és nem élhetett volna eddig, na meg nem ismerte volna meg Stefan Salvatoreét sem, aki mindig is az egyetlen, és örök szerelme marad, még akkor is, hogyha az a félkegyelmű csupán csak légyottra használta. Lehet, érdekesen hangzik mindez, de én már nem éhezem Katherine életére, sem pedig a vérére, ugyanis már régen elértem, amit szerettem volna. A múlt borzalmait mind magának köszönheti, ugyanis még emberként is olyan önző volt, hogy inkább a családja, minthogy ő vesszen oda. Én felajánlottam neki anno a választást, hogy vagy ő, vagy pedig a családja. Úgy vélem, korrekt voltam. De ez régen volt. A mai nap sokkalta másabb jövőt rejt, ugyanis kitudja, mi fog következni ezek után, főleg, hogy Katherine erre a kis időre mindenestül az enyém. Hallgatom halk szavait, amik arra utalnak, hogy nagyon élvezi ezt az egész helyzet. Nem lepi meg szerintem, hogy ha én is oda vagyok ezért a pillanatért. Katherine mindig is álomnő volt a társadalomban, már csak azért is, mert régen pont ugyanilyen nőt szerettem. Ezek a hasonmások olyanok mintha a lelkük átugrana egy másik hasonmás testbe, ámbár sajnos nem így van, hiszen Katherine és Elena erre az élő példa. Az utóbbit viszont szívfájdalom nélkül tépném cafatokra, még akkor is, hogy ha nem kell tőle semmi sem. Oh, az a pillanat olyan tökéletes lenne, hogyha egyszer a puszta kezemmel téphetném ki a szívét. Top 5 kedvenc pillanatomban benne is van. Illetve egyaránt a bakancslistámon is, ha netán megtalálnék meghalni egyszer az életben. Futkosott rajtam a hideg, amikor Katherine a hajamba túr, miközben még mindig kényeztetem őt nyelvemmel, szinte faltam, amit biztosra veszem, hogy ő is élvez. Csiklója még nagyon pulzált, hiszen nemrég kapta el a gyönyör. Olyankor nagyon érzékeny, ezért így utólag most csak gyengéden csókolgatom, és érzékien szívom. Egy idő után elhúzódik tőlem, én pedig hagyom, aztán szembe kerül velem. Látom, ahogyan tekintetét végigfuttatja rajtam, bár ez a nézés abszolút kölcsönös volt, ugyanis Katherinen is voltak látnivalók. Közelebb hajolt hozzám, és azonnal elkapta ajkaimat, és kölcsönösen hunytunk le a szemünket, hiszen a látás nagyon sokat elvonna az élvezetből, mert akkor nem csak egy dologra koncentrálnánk. Annyira finomak voltak a csókjai, hogy képes lennék egész nap ezen élni. Csodálatos ez a nő. Hajába túrtam néha bele, álla alá helyeztem tenyeremet vadul, a másik tenyeremet pedig végigcsúsztattam derekán. E simításnál mellét is megérintettem, hiszen nem bírtam ki, hogy ne nyúljak hozzá. Utána pedig lecsúsztattam, s fenekébe markoltam bele gyengéden, éppen csak hogy éreztetve vele azt, hogy kívánom őt. Éreztem, ahogyan merev, és vastag hímtagomra helyezi tenyerét, ujjait végigfonja rajt, és egy cseppet sem óvatoskodott kezdésnek sem, de már úgy mozgatta rajt kezét, mintha már az utolsó élvezésnél tartanék. Illetve ott is tartottam, de még nem engedtem el magamat. - Már nem kell túl sok hozzá…- suttogom nyakába lassan, és érzékien. Annyira élveztem, hogy az enyém, és van egy olyan érzésem, hogy innentől fogva Katherinenel elég sokszor lesz ilyen pillanataim, amiket koránt sem bánnék. Csendesen hallgatom szavait, közben csókolgatom őt, s lejjebb haladva melleit szívogatom, nyalogatom, szinte mindent, amit csak tehetek velük. Annyira kívántam… Hízelgő volt az ajánlata, de utáltam nőhöz menni mindig is, ha szexről volt szó. - Csábító az ajánlatod, de …- húzódok el tőle, mintha meggondoltam volna magamat. Eltűnik a mosoly az arcomról, és egyaránt a kívánat amit Kath iránt éreztem. De ki mondta, hogy ez végleg el is tűnt? Csak az arcomról, de még mindig ugyanúgy kívánom. Csupán csak ráijesztek, hogy megijedjen. Látni kéne az arcát, hogy mennyire betojik majd. De nem ijesztgetem már, inkább meggondoltam magam. - De szerintem New Orleans tökéletes hely lenne nekünk. – Nézek rá újra azzal a vad, pajkos nézéssel. Előtte viszont majd össze kell készülődnünk, ugyanis nem mehetek így „haza”. Mivel Katherine összekócolta a hajam, biztosra veszem, hogy olyan „most keféltem” fejem van. - Már, ha nincs túl sok dolgod itt. Nem hinném, hogy bármi is ide visszahúz. – Rántom meg a vállam, s egy előre lendüléssel megcsókolom, aztán először hátára, majd hasára döntöm le, míg végül hátát csókolgattam. Hozzásimultam, s visszahaladva nyakát csókolgattam, eltűrve onnét göndör haját. Egyik combján végighúztam ujjamat, és egy gyors rántással kijjebb húztam lábát, és újra magamévá tettem őt, először még lassúakat lökve rajt, majd egyre gyorsabbakat, míg végül úgy éreztem, hogy itt végem. Kimásztam belőle, s egyhamar a fenekére élveztem egy nagyobb sóhajtást véve a végére, bár egy kicsit elfáradtam.
Miután lehuppantam Klaus mellé a végtelen kényelmet nyújtó lehajtott ülésre valami végighaladt a testemen, mégpedig az a gondolat, hogy Klaus nem élvezett el és ez egy kicsit összezavart. Nem mutatta annyira, hogy élvezné, bár ez gondolom a tipikus Klaus jellem, hogy nem hagyja, hogy valaki lássa, hogy igazából imádja ami történik vele. Engem nem tudott átverni, mivel láttam a szemeiben azt, hogy nagyon is tetszik neki ez a szituáció, bár bevallom én is elvesztem ebben a különös kéjben. Ő nem olyan, mint a többi férfi, ő egyszerre gyengéd és mégis kemény velem, arra hajt, hogy mindketten élvezzük és nem csak ő egyedül. Eddig csak olyanban volt részem, bár van egy-két kivétel. Klaus amint kijelentette, hogy semmit sem fejeztünk be újra irányba vette a lábaimat arcával, és tudtam, hogy megint különleges módon fog kényeztetni amit egész életemben csak tőle kaptam ilyen érzékien. Mintha minden szeretetét megkapnám tőle de egyben minden utálatát is ebbe vezetné le amit irántam érez. Szakadozottan nyögtem az élvezettől és egyáltalán nem fogtam vissza magam, mivel teljesen egyedül voltunk ezen a területen. Csak ő, meg én és megkaptuk az egész éjszakát. - Milyen mohó valaki.. - nevettem fel pajkosan amikor Klaus úgy nyalt mintha megölnék ha nem tenné oda magát teljesen. - Van időnk, ne siessünk el semmit ami jól esik. - túrtam bele hajába és simogattam fejét gyengéden. Nem tudom, mintha valami megváltozott volna köztünk. Nem voltunk azok az ellenségek akik eddig hanem azt akartuk, hogy a másiknak jó érzései legyenek. Eltudnám viselni Klaus-t ágyasként egy ideig, mivel valami észvesztő ahogy ért a nőkhöz. Meglátszik az ezer év tapasztalat. Egy idő után elhúzódtam tőle és fogásából és feltérdeltem az ülésen és Klaus-al találtam szemben magamat aki annyira vadítóan néz ki, hogy nem tudom csak a szemem legeltetni rajta, akcióba kell lépnem. Egyből ajkainak estem és gyengéden harapdáltam őket, nem tudtam betelni csókjaival és közben szorosan magamhoz öleltem. Nyelvemmel övét masszíroztam és teljesen vad táncra keltek. Úgy hozzásimult testem az övéhez mintha a felsője lennék és éreztem bőre melegét, puhaságát.. imádtam. - Mesélj.. - húzódtam pár centire tőle, de még mindig néha egy puszit nyomtam édes ajkaira. Lehunyva tartottam a szemem, mivel annyira idilli volt a pillanat, hogy nem volt szükségem látásra csak arra, hogy érezzem őt. - Nem akarjuk bepótolni az elmaradt orgazmusod? - mosolyodtam el pajkosan és haraptam be saját ajkaim. Közben egyik kezemmel már férfiassága felé tartottam és amint odaértem gyorsan és nem kegyelmezve kezdtem mozgatni rajta a kezem. Egyáltalán nem szorult ő kegyelemre. Közben végig ajkaira tapasztottam enyémet és megbabonázva éreztem magam. Viszont kezdtem kényelmetlenül érezni magam, mivel elkezdett felkelni a nap és ez azt jelentette, hogy lehet megindul a forgalom errefelé is. Eléggé későn kezdtük el, talán ha pár órával előbb.. Na mindegy, mindig van valami megoldás. - Hé.. - suttogtam a fülébe és közben felsőtestén simítottam végig. Hangomon lehetett hallani a perverzséget, azt, hogy teljesen felizgatott az amit Klaus művelt végig. - Nem vagyunk messze a várostól, menjünk be és gyere fel hozzám. - suttogtam még mindig mintha akárki meghallhatná de nem kell ordítoznom, hogy meghallja. - Ott kipróbálhatnánk pár más helyet.. - kezdtem el gondolkozni. - Mondjuk ott a zuhanyzó, az asztal.. - soroltam majd amikor eszembe jutott valami felszisszentem. - Á, a pult és a kanapé iszonyú kényelmes. - dobtam fel az ötletet, mivel ott nem ronthat ránk senki és sokkal kényelmesebb helyek is vannak. Támpontul belecsókoltam nyakába párszor. Rettenetesen vágytam a társaságára és szerintem ez kölcsönös volt felőle. Belegondolva az élet nagyon ironikus.. Klaus volt az az ember aki miatt vámpír lettem, aki megölte a családom és aki a halálomra vágyott kerek ötszáz éven keresztül de most mégis csak azt akarta, hogy magáévá tehessen. Bár sok ósdi história szól arról, hogy nem én vagyok az első ilyen arcú akinek sikerült elcsavarnia a fejét, na de nem is baj, úgy tűnik Klaus valami furcsa perverzió miatt a hasonmásokra bukik. Nem csodálom, csábítóak vagyunk mindannyian. Bár Klaus sem panaszkodhat.. Ha ránézek az jut eszembe, hogy hogyan hallatnék alatta vagy, hogy milyen mélyre mélyesztem körmeim hátába. Ha Klaus kedvesebb is lenne talán rátalálna a szerelemre, de így.. esélytelen.
A mai programomban nem szerepelt túl sok minden. Gondoltam, elugrok szülővárosomba, de csak nem úgy fog végződni, mint amikor utoljára voltam?! Az előző szerencsés Caroline volt, a lány, akiért régen ölni tudtam volna. Most pedig Ms. Pierce fekszik alattam meztelenül, ami lássuk be, a puszta gondolata is izgató. Selymes bőre súrolja az én bőrömet, ahogyan hozzásimulok, és melegítem, hogy ne fázzon. Nagyon hideg van, amit én is érzek hibrid létemre, hiszen élek, a vérem forró, és lüktet. Visszaemlékezve is, szörnyű volt a tudat, hogy halott voltam végig. Katherine nyögései erőteljesek voltak, hangjából az volt kiszűrhető, hogy nagyon élvezi ezt a helyzetet. Nem csodálom, hiszen nem hinném, hogy mostanában volt akárkivel is. Lássuk be, szerintem nem rossz dolog az ellenséggel szeretkezni. Aközben is ölhetik egymást. - Sohasem kegyelmezek .- harapom bele aprólékosan a szavakat a nyakába, majd gyengéd csókokat pihentettem puha, hideg bőrén. Először Lassan löktem rajt, bár azok mind erősek voltak, de még is érzékiek, amit látszólag ő is élvezett. Próbáltam óvatos is lenni egyben, hiszen még is csak egy emberről van szó, nem egy magamfajtáról. Annyira nedves volt már, és puha, hogy nagyon élveztem azt, hogy magamévá tehettem őt. A levegőt szabálytalanul vettem, de nem sóhajtoztam, csöndben voltam. Amennyire én voltam csöndben, ő viszont annál inkább hangoskodott, bár ez még jobban növelte bennem a kéjt. Néha rá mosolyogtam pajkosan, majd újra ajkait faltam, s legalább addig a pillanatig betudtam fogni a száját, viszont néha akkor is nyögött. - Annyira édes vagy...- sóhajtottam nyakába, amikor már csak benne voltam, de nem mozogtam. Nem akartam nagyon durva lenni, inkább csak óvatos, hogy ő neki is kellemes legyen, ha már ezüsttálcán kínálta fel magát nekem. A hátamat már véresre karmolta, de egyáltalán nem zavar. Csak nehogy letörje a műkörmeit... Feljebb hajoltam, ahogyan két tenyeremet a feje mellé helyeztem, akkor pedig az ő tenyereit mellkasomra helyezte, s aprólékosan végig futtattam tekintetemet a karjain, mire arcát vettem figyelmül. Lelökött magáról egy lendítéssel, én pedig mellette érkeztem, s egyből fölém kerekedett, és egyből azt a pajkos, ravasz mosolyt vettem észre. - Gyanús vagy nekem.- Mosolygok rá szintén pajkos mosollyal, hisz már nagyon kívántam őt, és tudtam már előre is, hogy mit akar velem tervezni. Derekamra ült, s tenyereimet azonnal csípőjére helyeztem, végighúzva törzsén, izzadt testén, majd pedig formás fenekén pihentettem meg őket. - Én pedig észre sem vettem eddig...- folytatom humorosan ugyanolyan hangnemben mint ő. - hogy milyen formás feneked van.- nevetek fel pajkosan. Katherine nem várt, s azonnal magamévá tetette magát, én pedig halkan felsóhajtok, az izgalomtól pedig lecsúszik a mosoly az arcomról. Amikor lehajolt hozzám, és mellkasomon éreztem melleit, valami hideg futott végig rajtam, és azonnal odanéztem, hogy valami szép látványban részesüljek. Csípőét elkezdte rajtam mozgatni, én pedig fenekét tartottam, és besegítettem neki. Kellemest a hasznossal. Katherine nagyon nedves volt már, és tudtam, hogy nemsokára eléri a gyönyört, ami nem baj, hiszen az neki csak jót jelent, és merem állítani, hogy még az után is nagyon fogja akarni. A tempót gyorsabbra vette, néha pedig jobban lenyomtam őt merev, lüktető hímtagomon. Ahogyan ültünk, én nyakát, és melleit faltam, csókolgattam, harapdáltam, szinte mindent, amit egy férfi ilyen helyzetben tehet. Egyre nedvesebb volt, és mint ahogyan előre megjósoltam, felsikított, és ahogyan elkapta az élvezet, hímtagomat összeszorította akkor hirtelen magában, és egy fokkal abban a pillanatban majdnem elértem én is a csúcsot, ha még mozgott volna rajtam utána párat. Viszont, én még mindig kívántam, és nem esne jól, hogyha most azt mondaná, hogy vége, mert én még nem részesültem igazán az örömben. Mellém helyezkedik el, én pedig végignézek rajt akkor minden egyes porcikáján, hiszen nem minden nap látni ilyen szép dolgokat. Miközben csókolt, faltuk egymás ajkait, nyelvünk pedig súrlódott, kérdezett közben valamit. - Semmivel sem végeztünk.- suttogom fülébe gonoszan, ámbár inkább csak pajkos hangsúllyal. Tenyeremet lecsúsztattam derekához, s egy gyors mozdulattal a hátára fektettem. Fölé hajolok, s melleit kóstolgattam, csókolgattam, gyengéden harapdáltam, s egyre jobban kívántam, hiszen itt van alattam egy teljesen benedvesedett nő, szerintem nem tudna ellenállni senki, főleg nem a ravasz, túlélő Petrovának. Csókjaimmal lejjebb haladtam, majd megálltam amikor elértem a lényeghez, s felnéztem rá, majd gonoszan csak mosolyogtam. Két lábát terpeszbe raktam, átfontam rajtuk szorosan mindkét karom, s számat nőiességéhez tapasztottam, és annyi szünetet se hagytam, hogy levegő járjon közöttük. Nyelvemet kezdem csiklója körül mozgatni párszor, néha rányalva legérzékenyebb pontjára, utána pedig szívogatni kezdem, s azt követően a szeméremajkait is ízlelni kezdem. Annyira nedves volt, hogy szinte már ittam őt, de az élvezettől még inkább csak nedvesebb volt, és ahogyan nyaltam, annál inkább.
Az előjáték amivel egymásnak szolgáltunk nekünk korántsem volt elég. Mindkettőnk teste égett a vágytól és semmit sem akartunk jobban ebben a pillanatban, mint egymást. Annyira ironikus az élet, hogy egy estére az ellenségedből az ágyasod lesz és sóvárogsz érintése, csókjai után. Mikor hozzáértünk egymás legérzékenyebb pontjához mindkettőnket elkapott az élvezet, de itt nem volt vége. Hosszú éjszakánk lesz úgy érzem. Mikor hátamat tartotta a kényelmes anyag egyre inkább azt kívántam, hogy Klaus elégítse ki azokat a vágyakat amiket most érzek. Egyre jobban akartam, hogy csókolja ajkaim és ujjaival simítson végig rajtam, a teljes egészét magaménak akartam, pedig valójában jobban utálom, mint bármi mást ezen a földkerekségen. Más esetben a halálba küldeném, de most.. Teljesen elvesztem társaságában. Mikor férfiasságát éreztem magamon már tudtam, hogy máris nekikezdünk az igazán élvezetes dolgoknak. Erőteljesen felnyögtem amikor teljes egészét éreztem magamban, és még lökött is magán párat. Eleinte fájt de miután megszoktam méretét már alig vártam a következő gyorsabb és keményebb dolgokat. - Gyerünk, Klaus! - mondtam teljesen kiéhezett hanggal és sosem hittem volna, hogy Klaus Mikaelson-t egy nap még erre fogom kérni. - Ne most legyél könyörületes. - vigyorodtam el és úgy tűnt erre a mondataimra várt, és máris elakadtak a szavaim, helyette hangos nyögéseket hallattam. Klaus nem éppen volt kegyelmes, és talán pont ez hiányzott nekem. Körmeimet belemélyesztettem hátába és lassan húztam végig, mivel mozdulni sem tudtam az élvezettől. Lassan de mellkasára tettem kezeim és erősen lökve rajta pontosan mellém esett. Gyorsan fölé kerekedtem és egy pajkos mosolyt villantottam felé. - Eddig nem is vettem észre, hogy.. - kezdtem el a mondatom, de éreztem, hogy nem volt elég az eddigi és keménységét behelyeztem magamnak és hagytam, hogy belém hatoljon megint. - Hogy milyen vonzó vagy.. - hajoltam le és testünk teljesen összesimult. Újra felültem majd őt is felültettem és ezennel elkezdtem én mozogni rajta. Először lassan, majd fokozatosan gyorsan elégítettem ki magunkat, és hagytam, hogy megint teljes egésze eltűnjön bennem. Nem akartam, hogy ennek az estének vége legyen, bár minél gyorsabban mozogtam annál közelebb jártam a mámorhoz. - Klaus! - sikítottam fel mikor eljött az a pont, hogy a csúcsra értem és hirtelen kaptam el a hátát, majd lélegzetem sem volt. Megint erőteljes nyögések estek ki a számon, de a megkönnyebbüléstől. Mikor megint levegőhöz jutottam lemásztam öléből és érzékien megcsókoltam, szinte faltam ajkait. - Még nem végeztünk, ugye? - kérdeztem két csók között, és egyáltalán nem egy menetet akarok. Ameddig csak bírjuk, hiszen ennyire jó még senki sem volt az ágyban.
+18 Két ujjamat most már lejjebb csúsztattam, végig a kisajkakhoz érintve, bár nem örültem, mert még nem volt elég nedves. Két ujjamat beljebb nyomtam a nyíláson, ezáltal pedig a szemébe néztem pajkos vigyorral, hogy készüljön fel. Annyira kívántam már, és nem győztem végignézni teste minden egyes porcikáját, és már csak azt akartam, hogy az összes ruha lekerüljön róla. Egyszerűen tökéletes lenne ruha nélkül, mindig elbírnám úgy viselni. Ujjaimat ki, és be húzogattam benne, szinte már erőből ujjazva is, s hüvelykujjamat csiklójához nyomtam, míg azzal körkörös mozdulatokat végzek, a másik kettővel pedig kényeztetem, és ezt egyre gyorsabban, én vadabban, hogy minél inkább nedvesebb legyen. Annyira puha, és szűk volt, ráadásul mennyire forró is... Sóhajai abszolút biztattak abban, hogy csináljam, és csináljam, minél gyorsabban és minél keményebben, mert így tudtam, hogy évezi, bár néha visszavettem, hogy ne menjen el az előjátékban, és akkor kitudja, lehet, hogy utána már csak annyi volt az egész, annak pedig egyikőnk sem örülne, főleg nem én, mert velem még semmi sem történt. - Ugyan már... mások ilyenkor már alszanak, nem úgy...- sóhajtok fel én is az izgalom miatt - mint egyesek.- folytattam suttogva a fülébe, amikor nyakáról felcsusszannak ajkaim. Ahogyan ujjaztam, a hangján is hallottam, hogy remeg, mintha valaki rázná őt, és az egész teste is látszólagosan is remegett, néha szorított is magában az ujjaimon. Közben ő maga is leszedte rólam a felsőt, és mellkasomat, egyaránt vállamat, és nyakamat csókolgatta, bár utána már nem, amikor hangosan nyögött, mivel most már egyre gyorsabban remegett két ujjam a nyílásnál, hüvelykujjam pedig a csiklójánál. Éreztem, hogy kemény hímtagom köré fonta ujjait, s elkezdte rajt először óvatosan mozgatni rajt tenyerét. Ekkor egy kicsit lassítottam, s most már csak csiklóját simogattam az összes ujjammal, ahogyan végigcsúsztattam rajt. Szinte az egész tenyerem csupa nedv volt, már tocsogtam benne. Néha én is sóhajtok halkan, amikor egyre keményebben csinálta, és hogy is mondjam... valamiért úgy érzem, nem csinálta még ilyen jól egy nő sem az ezer évem alatt. Mosolygok rá ugyanazzal a pajkos mosolyommal, bár amikor valami furcsa érzés futott rajtam végig, akkor nem tudtam mosolyogni, mert annyira élveztem. Felsőjét egy mozdulattal lekaptam róla, majd akkor először vékony teste bukkant fel, szinte már izzott az élvezettől, mellkasa pedig fel-le emelkedett. Leraktam, majd pedig gyorsaságom segítségével a kocsiban jelentem meg vele, de nem is akárhogyan. A hátsó ülések mind le voltak hajtva, s szinte egy ágyhoz is hasonlíthatnám, csak nincs lepedő se, se semmi, csak egy kényelmes burkolat. Ő alattam fekszik, két tenyerem pedig a feje mellett helyezkedik el, s lejjebb hajolva pedig melleit csókolgatom most már, és érzem, hogy egyre inkább átmelegszik. Annyira nagyon voltak, és kemények, hogy szinte élvezettel szívogattam, és képes lennék ezt hosszú időn át csinálnám ezt, s már csak a tudat is boldogít, hogy végre alattam fekszik, és nem háborgunk egymással. Feljebb hajolok, majd pedig a szemébe nézek, s lassan vezetem végig a tekintetemet meztelen testén. Annyira melegem van... Hosszú, és vastag hímtagom végét csiklójának dörzsölöm, mozgatom rajta óvatosan még csak a hosszánál fogva, majd lejjebb víve tolok rajt egy nagyot, szinte hirtelen fogadott be magába, bár hirtelen tágult akkorára, ezért biztos, hogy nem volt először kellemes érzés, de elég nedves volt ahhoz, hogy egyben fájóan élvezze is. Két combját feljebb emelem, karjaimmal tartom őket, majd először úgy lökök rajt párat, teljesen belenyomva hímtagomat. Olyan szoros, és puha volt egyben... de még várok, hogy megszokja, és ha jelez, majd csak akkor fogja igazán élvezni.
Teljesen kívántam már őt minden értelemben amikor hallottam édes csókjaink között suttogását és ahogy testünk egyre jobban egymáshoz simult. Ajkai mézédesek voltak, jóleső, mégis rossz lázat keltett bennem amit gyorsan csillapítani kell. Ahogy elmosolyodott én is már vigyorogtam és hagytam ahogy nyakam szívogassa és ajkaim harapdálja. Hátradöntöttem a fejem a fának, és hagytam, hogy azt tegye velem amit akar, hiszen az rossz nem lehet. Nem gondoltam volna, hogy valaha ez megfog történni, főként nem egy erdőben gondoltam erre, de az élet mindig tartogat meglepetéseket. Arra sem gondoltam, hogy valaha az őshibrid fog hazavinni majd rám mozdulni. Kicsit sem bántam, hiszen valljuk be nem rossz férfi és bármelyik nő szívesen odaadná magát neki, sőt, némelyik ölne is érte, bár azt is tudom, hogy én mikkel rendelkezem. Nem lepődtem meg, hogy nem bírt magával, mivel az erélyeimmel tisztában voltam mindig, csak nem mindig mutatom. Immáron teljesen biztos voltam benne mi fog itt történni, és amikor levette rólam nadrágom megütötte bőröm a hideg mivel eléggé hideg volt ahhoz, hogy valaki fehérneműben itt rohangásszon, bár az amit most érzek teljesen felmelegít. Klaus próbált segíteni azzal, hogy dörzsölgette kezével combom, bár felesleges mivel ez a közelsége teljesen fűt, egyáltalán nem fázom, sőt talán ez a kis hideg hűt is jólesően. Közben a rajta lévő felsőt gyorsan leszedtem róla, nyakát és vállát kezdtem csókolgatni, néha-néha visszatérve ajkaira. Hátát és felsőtestét simogattam közben, mikor egyik kezét a leggyengébb pontomon éreztem, majd ujjaival körkörös mozgást végzett rajta, én pedig ez halk sóhajokkal jutalmaztam. - Klaus.. Ezt nem itt kéne.. - suttogtam fülébe két sóhajtás között utána nyakára nyomtam pár puszit. - Bárki erre járhat és megláthat. - vázoltam fel milyen veszélyek leselkedhetnek ránk, bár nem úgy tűnt nekem, mint akit érdekelné. Mindeközben sóhajaim nyögésekbe mentek át, és annál erőteljesebbek voltak minél nagyobb volt az élvezet. Régen éreztem ilyesmit, és nem nagyon függök ettől, mivel az ötszáz évem alatt megtanultam azt, hogy nem csak ez éltet, bár, mint mindenkinek, nekem is szükségem van rá, ahogy gondolom Klausnak is. Az egész testem beleremeg ebbe az érzésbe, és mámorít, de úgy érzem Klaus is ugyanúgy vágyik már rá, főleg, hogy érzem nadrágján keresztül "keménységét". Kibontottam őt én is már a nadrágjából, és bokszerén keresztül kezdtem simogatni férfiasságát és kis idővel a maradék textilt is levettem róla majd kezemmel kezdtem örömet okozni neki, közben ajkait faltam mohón. Egyre keményebben csináltam neki amit ő látszólag eléggé élvezett, így egyre jobban örültem, és egyre melegebb lett a levegő is körülöttünk. - Klaus.. Menjünk a kocsiba.. - nyögtem a fülébe és kértem, hogy menjünk az autóba, mivel ez a fa elég kényelmetlen nekem, és szerintem neki is kényelmetlen ez. Na meg ott az autóban sokkal kényelmesebb pozíciót tudnánk felvenni, melegebb is lenne meg minden. Nem mintha panaszkodnék arra, hogy nem jó vele, de lehetne sokkal jobb is.. - Menjünk a motorháztetőre! - jutott eszembe ez a remek ötlet, mivel ott jobban elférnénk és több hely is lenne, mint egy fának dőlve. Majd ő dönt odavisz-e, vagy maradunk-e itt, de szerintem ő sem panaszkodna sokat, sőt, szinte semmit panaszt sem fog ejteni rám.
+18 Egyáltalán nem érdekelt, amikor kérte, hogy hagyjam abba. Nos, ez a másik, amit megint csak nem értettem. Pontosan jól tudtam, hogy mire vélte az előző szavát, hogy érjem el, hogy vissza akarjon hozzám menni. Nos... őt hogyan másképp is tudnám rá venni? Na de, mióta is tiltakozik ilyesmi ellen? Míg ezen gondolkoztam, inkább arra lettem figyelmes, hogy egyre inkább élvezi, és már hagyja is magát; egyáltalán nem ellenkezik, mint ahogyan azt az előbb szavakkal próbált. - De van ennél még finomabb is rajtad...- suttogtam két csók között , s már azt sem tudtam, hogy hol kezdjem el bontogatni rajt a ruháját. Igaz, nincs túl pirítóidő, de szerintem most mindketten égünk, és melegünk van, még akkor is, ha mínusz fokok lennének, holott a kocsi csak tizenöt fokot mutatott. Éreztem ajkaimon, ahogyan egy mosoly kúszik az arcára, erre pedig én is pajkos mosolyt reagálok le. Tenyereim lecsúsztak derekához, s szinte éreztem őt már rajtam, olyan közel simultam hozzá, nekilökve őt a fának. Annyira kívántam, mint még talán egy nőt ennyire soha sem. Katherine világ életében vonzó volt, még akkor is, mikor először megláttam. Voltak nézeteltéréseink, de nem mindig akartam őt megölni. Tudtam, hogy a bátyám mennyire szerelmes volt belé, és talán Katherine is, de akkor a lány másabb volt akkor. Amolyan Elena feeling ez, talán ő hozzá hasonlítanám Katherine régi énjét. Milyen régen volt. Lehelete még inkább felmelegítette az arcom, és egy újabb, apró remegés fut rajtam végig, ahogyan nyakamba belekapaszkodik, s két lábát is átkulcsolja derekamon. Ekkor egy kicsit nekinyomtam a fának, hogy ne csússzon lejjebb, s továbbra is harapdáltam ajkait, és a nyakát szívogattam, persze, koránt sem vágytam a vérére. Én soha nem vagyok éhes, az pedig más kérdés, amikor ölni van kedvem. Ujjai felsőm alját tépik, s tudom, hogy leakarná venni, de inkább azzal foglalom le, hogy nyakát csókolgatom egyszer gyengéden, hol vadabb tempóban. Csípőmet az övéhez tolom, ezáltal még jobban érezvén őt, bár már most azonnal azt tenném, hogy magam alá gyűrném, de még is a nőkkel nagyon óvatosan kell bánni. Érzékenyek, sérülékenyek, ő velük gyengéden kell bánni. Két tenyeremet combjai alá csúsztattam, hogy jobban megtudjam tartani, bár a nadrágja végébe csúsztattam mindegyik ujjamat oldalt, és egy mozdulattal kibújtattam belőle, hogy könnyebb dolgunk legyen. Jéghideg combjait éreztem még a farmeromon át is, és tudtam, hogy mennyire fázik, ezért még közelebb húzódtam hozzá, tenyereimet végigsimítottam formás combjain párszor, ezáltal melegítve is őt, hiszen az én testhőmérsékletem még is csak semleges. Alsóneműjét még nem vettem le róla, elvégre mindjárt így is összefagy, bár ha magamévá tenném, nem fázna túl sokáig, abban biztos vagyok. Egyik tenyerem elmozdult combja alól, majd a csipkés alsóneműje felső részéhez nyúltam, készülve ujjaimmal "melegíteni" őt, de eközben igyekeztem elvonni csókjaimmal a figyelmét arról, hogy most hirtelen lesz nagyon boldog. Ujjaimat lejjebb engedtem, míg végül nedves tapintást éreztem a végükön, majd egész tenyerem elveszett a ruhadarab alatt. Egyre lejjebb csúsztak ujjaim, míg nem egy kidomborodó, lüktető, nedves résznél nem állt meg, és ott megpihenve kezdett két ujjam körkörösen járni körülötte egyre gyorsabban. E közben combját simogattam alulról, néha barázdákat húzva rajt, s ajkaimmal nyakát kóstolgattam.
Irritáló volt már, hogy mozdulni sem tudtam, mivel lefogott és egy fának döntött. Az már mellékes, hogy az én érdekemben tette, de nem annyira tetszett ez a felállás, mivel ez azt jelentette, hogy ő irányít, ami pedig annyit tett, hogy akármit csinálhat velem, én nem tudok ellene tenni semmit. Ezt pedig én nagyon utálom. - Klaus.. Ne.. - ellenkeztem automatikusan amikor nyakamon éreztem ajkait, mivel nem akartam hozzá sem érni miután ilyeneket a fejemhez vágott, és egyáltalán ahogy bevillannak azok az emlékképek ahogy a családomat láttam hullaként.. Pusztító érzés volt régen, és azóta is elkísér az életemben. Bár ahogy éreztem leheletét bőrömön egyre jobban élveztem a helyzetet akármennyire is utáltam őt. Mikor már nem tűnt olyan rossznak az a dolog amit művel, ellazultam és hagytam neki, hogy csinálja. Lehunytam a szemeim, és teljesen átadtam magam neki, mivel elég régen voltam bármilyen férfivel is. Így hát szerintem bűnözhetek én is, az eddigi életemben elkövettem már párszor hibát, így már nem oszt nem szoroz az, hogy az őshibridnek engedek és összefekszem vele. - Finom? - nevettem halkan és pajkosan amikor megdicsérte ízem, és élveztem, hogy éppenséggel nem kínoz most, mint régen. Egyszer egy teljes napon át szurkáltam magam miatta, mert ő örömét lelte abban, hogy én szenvedek, ezért is plusz pont amiért nem szívlelem. De ha megismert volna talán szebb lett volna az életem, és nem lennék ennyire.. keserű. Lehet meglenne az a boldogság, nem kellett volna rohannom előle, de az életemet mentettem azzal, hiszen az átok megtörése arról is szól, hogy hasonmásáldozat. Ez annyit jelent, hogy belehaltam volna. Következő pillanatban már sokkal szabadabb voltam, de ajkaimat elfoglalta Klaus, és vad csókba torkollott át az ártatlan kacérkodás, és ezt egyikünk sem bánta úgy tűnik. Éreztem, jelezte nekem, hogy kíván, és ez egyre kölcsönösebb lett minden érintésénél. Elérhetem, hogy elakadjon a lélegzete, bár nem akarok vele semmiféle kapcsolatba lépni, ez már most tudom, hogy egyszeri alkalom, a jövőhöz semmi köze. Nem akarja ő megismerni azt az énem aki szerelmes, mert egy rémálom vagyok egy édes álomnak öltözve. Karjaimat nyaka köré fontam és lábaimmal és ráakaszkodtam teljesen, ezzel is elérve azt, hogy ne szabaduljon tőlem, bár nem úgy tűnik, mint aki segítségért menekülne, hiszen ő kezdte az egészet, én csak engedelmeskedem neki. Csókjaimmal már a nyakánál kényeztettem, és olyan jó érzés volt puha bőrét csókolni, hogy régen éreztem ilyet. Bár amikor az arcára nézek egyből arra gondolok, hogy ő lesz a következő vétkem, és csak egy mulandó dolog lesz az életemben, mint általában mindenki. Szeretője sem lennék, mivel eléggé tönkretette az életem, meg amúgy sem lennék senkinek sem. Egy nőnek elég megalázó az a szerep, így Klaus csak a listámra kerül, úgyis van egy üres hely. A férfiak amúgy is csak akkor akarnak szerelmet ha az kínszenvedés, vagy ilyesmi, mivel nekik azaz élvezet. Azt élvezik amikor a lángok lerombolják az álmot mit építettünk ketten, és mindketten jelentéktelenek leszünk.. Férfiak! Hah, annyira szánalmas lények, hogy meg sem érdemelnék a nőket akik okosak és sokkal megfontoltabbak. Már Klaus felsője alját piszkáltam kezemmel, mivel nem tudom mennyire akarjuk lassúra venni ezt a dolgot, bár elvesztené a szenvedélyt ha elsietnénk, így én sem vettem olyan gyorsra a dolgot, majd ő lép, hiszen ahogy bebizonyította; ő dominál kettőnk közül.
Egy dolog van, amit soha nem fogok megérteni. Nem nehéz kitalálni. A nőket, soha nem fogom megérteni. Főleg nem azt a nőt, akit jelenleg két karjánál fogva a fának tapasztok. Ó, cseles egy Petrova ez. Valaki ránéz, azt hinné, hogy milyen ártatlan, egy szót se bír szólni, de valójában mindezeknek az ellentéte. Na meg akkora a szája, hogy tett rám egy bizonyos nevezőt... nos, érezze magát megtisztelve, hogy nem téptem le arra a szavára a fejét. Más ezt már nem élte volna ezt túl. Mindenesetre, eléggé közel voltam ajkaihoz, szinte éreztem édes leheletét, de még mindig csak arrogánsan mosolygok rá, szinte le sem lehet törölni arcomról. Mindkét csuklóját gyengéden szegezem a feje mellé, a fa törzsének, s valami hideg végigfut rajtam e pillanatban. Az illata lágy, nem túl erős, de még is annyira kellemes, talán jázminvirág illat. Tekintete az enyémet súrolja, és szemem sarkából észreveszem, hogy szépen ívelt szemöldökei feljebb csúsznak, miután hangja elhalkul. - Ne akard... - felelem rá elfojtott, pajkos hangon, s újra végignézek rajt. Nyakán végighalad tekintetem, s hallom, hogy vénája hogyan lüktet a dús vértől, de egyáltalán nem akarom őt lecsapolni, ugyanis nem éhezek úgy vérre, mint egy átlagos vámpír. Soha nem voltam úgy éhes, ha csak le nem gyengültem valamilyen oknál fogva. Nem, én teljesen másképp kívánom most őt. Hirtelen ajkaimat a nyakára tapasztom, s szinte szívom, és csókolgatom, forró nyaka felmelegíti jéghideg ajkaim. Karjait még mindig a feje mellé szegezem, ezáltal most már sokkalta erősebben, hogy még véletlenül se tudjon szabadulni, bár nem úgy néz ki, mint aki nem szeretné. - Annyira finom vagy...- ízlelgetem forró nyakát, bár már teljesen mást szeretnék ízlelgetni rajt. Az életben már mindent eltudtam képzelni, de azt még álmomban sem, hogy valaha ez fog történni, de koránt sem bánom. katherinenel voltaképpen csak annyi volt a gondunk, hogy megöltem a családját, és a vérére törtem, de azon kívül azt hiszem, semmi más. Ja, de, még az, amikor Alaric testében foglaltam helyet, és megigéztem, hogy ameddig nem érek vissza, addig legyen szíves, szúrja össze magát. Ó, nem tennék én ilyet vele különösen, de akkor igen csak felmérgesítettek. De nem is baj. a legjobb alkalom, hogy ezentúl új lappal indítsunk, s ha kell, védelmet is nyújthatok neki, elvégre, Mystic Falls egy kissé kihalt. Na meg... úgy vélem, sokkalta nagyobb biztonságban lenne nálam. Szeretném jobban megismerni. Majdnem 500 éven át ez eszembe se jutott. Elvégre, hiába ismerem annyi ideje, de még sem ismerem úgy, hogy abszolút mindent tudjak róla. Tenyerem lejjebb csusszan karján, ezáltal most már nem szegezem a fának, s ajkaim ezúttal hirtelen pirosló száját érintik, s már szinte harapdálom, miszerint jelzem, egyre jobban kívánom őt.
Klaus eléggé felidegesített ami azt illeti, mivel olyan témára tapintott rá amelyik egyáltalán nem jó nekem. Mégis mit képzel magáról? Megölte az egész családom, majd ilyen módon feltépi a legmélyebben elrejtett sebeimet. Gyorsan megállította a telepjárót, én pedig amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam majd elindultam a sűrű rengetegbe. Hallottam magam mögött ahogy az autóban a nevemet morogja, de nem nagyon érdekelt mivel megbántott. Moderálhatná magát, mivel neki sem lenne vicces ha felhánytorgatnám mennyire egyedül van, mennyire magányos, mennyire elveszett, sőt, még egy gyereket sem tudna felnevelni. Hallottam ahogy becsukódik az ajtó, ő pedig ráérősen sétálgatott utánam, mintha semmi baj nem lenne. Áh, baj nincs, inkább csak dühös vagyok rá, és semmibe akarom venni. Eszembe jutott minden. Amikor visszamentem Bulgáriába a házunkba és beléptem, mindent vér borított. Klaus a véremet akarta, hogy megtörjem az átkát, én pedig ebben nem akartam neki segédkezni. Elvették tőlem a lányom, menekülnöm kellett, majd Anglia területén átváltoztam. Vámpírvér volt a szervezetemben mikor felkötöttem magam, majd abból az idős hölgyből táplálkoztam aki nem kedvelt annyira engem. A vére íze egyszerre volt egy rémálom nekem, majd egy édes ízű megkönnyebbülés, és ezennel befejeztem az átváltozásom. - Seggfej! - kiáltottam vissza neki egyszerűen amikor elkezdett gúnyolódni rajtam, hogy letörik a sarkam meg ilyenek. Ez a veszély valóban fennállt, de annyira nem érdekelt. Ha leakar törni, hát törjön! Én ezzel a tapintatlan emberrel, vagy lénnyel, vagy mit tudom én mivel nem fogok egy helységben maradni, akármennyire is volt kedves tőle, hogy hazahozott Mystic Falls-ba. Csak most nem tudom hol vagyok, este van, így sötét is van, így pedig nem tudom beazonosítani mégis hol vagyunk. Tovább sétáltam, majd a lábam alól kicsúszott a talaj, lökést éreztem és amikor már tisztán láttam csak annyi tárult szemem elé, hogy Klaus velem szemben áll, karjaimnál fogva pedig a fához szegez, ez a közelség pedig nem annyira tetszett nekem. Közben egy kérdést tett fel nekem, bár a hangjában érezni lehetett, hogy azt akarja, hogy visszaszálljak. Máskülönben már rég elhajtott volna az autóval, én pedig itt maradtam volna a koromsötét erdőben, ezt pedig még én sem akartam volna, hiszen akármennyire vagyok túlélő, nem lenne előnyöm valami vadállattal szemben, vagy valami ilyesmivel. Azok kegyelem nélkül széttépnének, és igaza van, a reggelt már nem élném meg. - Érd el, hogy veled akarjak menni! - vontam fel a szemöldököm, és néztem közben mélyen a szemeibe. Mindenképp vele mennék, de egy kicsit játszok vele, ahogy ő is játszott az érzelmeimmel a kocsiban. Mondatom végén elmosolyodtam, és azt hiszem tudtam mégis mit fog tenni, csak nem voltam benne száz százalékig biztos. Kíváncsi vagyok mit lép erre, hiszen egykoron még ő is bedőlt egy Petrovának, kitudja ő is olyan-e, mint a bátyja, hogy nekem is megadja magát. Lehet, hogy őt keményebb fából faragták, és nem ennyire könnyelmű.
- Katherine. - Ejtem ki a nevét kissé haragos lejtéssel, s ezzel hátradöntöm a fejemet, majd a kormányról is leszedem tenyereimet. Összefutottam a kedvenc hasonmásommal, és gondoltam, teszek neki egy szívességet, és hazaviszem. De még mindig nem értettem egész idáig, hogy minek jött egy erdőbe? Tudtommal nem szereti, ha a magassarkúját összesározza, vagy éppen a haja nem teljesen göndör a hosszú "kirándulás" után. Mindenesetre, részemről a szerencse! A kocsiból kiszállok, elvégre egy olyan témára találtunk egymás közt, ami számára igen csak felkavaró közlemény volt. Ez a téma annyit takar, hogy szóba kerültek még a régmúlti sérelmek, mint például az, amikor megöltem a családját. Lehet, hogy túllőttem a célon, de az volt a probléma, hogy szükségem lett volna a vérére, hogy megszakítsam az átkot, amit anyám rám tett. Ami sikerült, bár egy teljesen más hasonmással kellett megtennem, és nem Katherinenenel. Nos, az volt a szerencséje, hogy vámpír lett. De, különben meg akkor már nem bántottam őt, így egy szót sem szólhat! Sőt, még azt is hagytam, hogy egykor hőn szeretett barátomat festegesse, de arról már megfeledkezett, hogy az a szerelem egyáltalán nem volt kölcsönös. Ó, szegény Katherine! Akiért a világot is megadná, pont ő az, aki nem szereti őt. Milyen kár. Stefan inkább csak Elena után futkosott világ életében. De ebbe én nem akarok belefolyni, ugyanis ilyen óvódás dolgokkal már abszolút nem foglalkozom őshibrid létemre. Fiatalság, bolondság... Na de Katherineről nem feltételeztem volna, hogy még azok után is szereti azt a félkegyelműt, még annak ellenére is, hogy mit tett vele. Katherine, Katherine... nem így ismertelek téged, ilyen gyengén. Egyik lábamat kiteszem, majd egy könnyű mozdulattal jelenek meg a telepjáróm mellett. Egész szép egy gépjármű. Bár a Lincoln Navigator mindig is nagyon szép autó volt, ráadásul milyen erős is! Ilyen terepekre, mint amilyenen most vagyunk, egyszerűen pazarul halad át mindenen, de ha Katherine így folytatja, akkor ő rajt is pazarul fog áthajtani.... Az ajtót nyugisan becsukom, mintha abszolút nem lenne semmi gond. Az én poharam mindig félig teli van. - Ne kéresd már magad! Nem elég, hogy hajnali két óra van, korom sötét, és ilyenkor akarsz egy erdőben menni, Petrova létedre? - Kérdezem tőle, mikor ő már egy kicsit messzebb volt tőlem, de én még mindig utána megyek nyugodt léptekkel. - Inkább szállj vissza, mielőtt még kitörik a magassarkúd. - Ijesztettem rá, elvégre az ilyenekre mihamarabb felkapja a fejét. Persze, nem az én érdekem, hogy ne kapják el a vadak, vagy valami ehhez hasonló lény, de nem szeretném, hogyha esetleg másnap darabokban találjam meg, hogyha visszajövök. Gyorsaságom segítségével nekilöktem az egyik magas tölgyfának, és mindkét karját feje mellé fogtam le, nekinyomva a nem túl sima fakéregnek. - Vagy visszaszállsz a kocsiba, vagy pedig megnézheted magadat reggelre.- Húzom fel két szemöldökömet, majd az ő tekintetét súrolta az enyém, míg abszolút arrogáns mosollyal figyelem őt. Választhat, elvégre nekem aztán oly mindegy... nekem hibridgyártásra ugyan csak nincs szükségem rá, elvégre már volt hozzá szerencsém, hogy egyszer lecsapoljam őt eléggé ahhoz, hogy elég legyen egy-két hibrid erejéig.
+18 Érzem a mozdulatából, hogy mennyire vágyik rám, a csókjaiból, és minden egyes kis apró mozdulatából. Nem tudom, mi ez az érzés ami elfogott, de iszonyatosan észnél kell lennem ahhoz, hogy ne süljek el azonnal. Ilyen még nem soha nem volt velem. Az érzelemmentes szex lényege számomra pont az, hogy addig húzom, ameddig én akarok. Addig játszok, amíg kedvem tartja. De ahogy teste hozzám ér, forróság járja át testemet. Egyre szaporábban veszem a levegőt, és egyre hangosabb is vagyok. Mi van velem? Persze, sokkal jobb nem fojtani a hangokat, de velem még soha nem fordult elő, hogy ezt se tudjam kontrollálni. Ez a nő teljesen megőrjít. Vagy csak azért váltja ki ezeket a dolgokat bennem, mert a bárban már jó párszor a magamévá tettem? Fogalmam sincs, de remélem nem fogja azt hinni, hogy ennek lesz bármiféle folytatása. Mert bár egyáltalán nem úgy néz ki, mint aki fölhöz csapkodná magát azért, mert én nem akarok semmi többet tőle, mégis csak nőről van szó, és kiszámíthatatlanok. Csókja követelőző, és ez még jobban beindít, aminek hatására jobban kezdek el benne mozogni. Csókolom minden egyes kis négyzetmillimétert, amit csak elérek. Sose voltam még erőben senkivel, legalább is így nem, ahogy most vele, de többször kéne ezt csinálnom. Felizgat ha tudom, hogy bárki megláthat. Érzem, amint épül bennem a gyönyör, és már csak arra vágyik, kitörjön, és átjárja egész testemet. A reakciójából ítélve, Ő is közel van hozzá. Sosem hagyok kielégítetlenül egy nőt sem, így őt sem fogom. - Hallani akarom. Add meg nekem a boldogságod. - suttogom fülébe, és még erősebben kezdek mozogni, még mélyebbre nyomom magam. Teljesen beletemetkezek. Oh Istenem, sosem éreztem még ilyet. Ez most más, mint a többi. A helyszíntől? Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy fogok még nőt hozni az erdőbe. Nem mellesleg, meglep, hogy mennyire könnyű ez a kislány. Basszus, remélem nem azért ilyen, mert beteg, vagy valami más. Lelkiismeretem azért nekem is van. De vannak dolgok, amik nem tartoznak rám…
(+18) Szinte követelem ajkaimmal, hogy magáévá tegyen, hogy összeolvadjunk, és ahogy körmeim a hátát karistolják, hangosabb sóhaj hagyja el ajkam. Nem tudom, mi váltotta ki belőlem ezt a heves szenvedélyt, és nem tudom eltitkolni, de valahogy nem is akarom. Ahogy felszisszen kéjes mosoly terül szét arcomon, mert tudom, hogy jó az, amit teszek vele. Felbátorodva - bár sosem voltam szégyenlős lány - fogom meg a férfiasságát és végignézve az arcán elégedettség áraszt el, majd hozzásimulok, de a távolság ismét nő, ahogy elveszi a kezem. Szóval irányítani akar. Fel sem tűnt, hogy átvettem a vezetést ismét. Persze ez egy kölcsönös 'játék', ahol mind a ketten vezetjük a másikat a beteljesülés felé. Hagyom, hogy kényeztessen, hogy ajkai végigjárják a nyakam, a melleim, majd a hasam is eláraszthassa érintéseivel. A hideg ráz, és egyben forróság áraszt el, és érzem, hogy túlságosan is felcsigázott ahhoz, hogy sokáig bírjam. Pedig nem egyszer képzeltem el hogy milyen érzés lehet, mikor durván belém hatol, de valahogy a képzelet nem ugyanaz, mint a valóság, mert ez utóbbi sokkal élénkebb érzés. Jobb, mint amit el lehet képzelni. Ahogy itt van közel, ahogy látom a szemét, ahogy érzem azt, mennyire akar, úgy érzem kezdem elveszteni a józan eszem. Az ölemet forróság önti el, és szinte vágyom rá, hogy megtegye most azonnal. De persze ő húzza a percet. - Hogy más is vágyjon rá? Csak annak adom magam, aki megérdemli - mosolyodom el a bókján, és szavaim csak elhagyják ajkam, de most nem bánom. Mit is érdekel engem? Ma este csak őt akarom, érezni azt az érzést, amit nem tudok hová tenni. Most élőnek érzem magam, és érzem, hogy létezem. Ez kell nekem, hogy valaki így tegyen velem, mindenféle következmények nélkül. Az erdő megszűnik, ahogy hozzámér, ahogy rám néz, mintha csak ketten lennénk ennél az egy fánál. Ő megemel, és én remegve sóhajtok. Nem is értem magam, soha nem adtam meg ilyen könnyen magam senkinek, most pedig a lábaim finom kecsességgel fonódnak Jensen dereka köré, és szinte lélegzetvisszafojtva várom, hogy megtegye. Ahogy megérzem őt, lassan behatolni a nőiességembe, hogy lassan szokjak hozzá a méretéhez, felnyögök, és a hajába markolok. A testem megfeszül egy pillanatra majd a fa érdes érintése ránt vissza egy kis időre abból a ködös állapotból, amit az okozott, hogy belém hatolt. Hátraszegem a fejem, és csípőmmel felveszem az ő lassú ritmusát, amit egy kicsit mindig gyorsabbra veszek, hogy érezze, mennyire vágyom rá, a csókjára. Kezemmel felém fordítom az arcát, és megcsókolom, hevesen, szenvedélyesen és éhesen, egyre közelebb kerülve a beteljesüléshez...
+18 Nem az a fajta férfi vagyok, aki szeret finomkodni, és azt hiszem, mindezt már a tudtára is adtam. Persze, mindennek meg van a maga szépsége, de annak nem itt, és nem most van itt az ideje. Élvezem, ahogy körmeit végighúzza a hátamon, kissé fel is szisszenek. Érzem, hogy élek. Szeretem, ha egy jó szex után maradnak rajtam nyomok, és az a vicces, hogy szeretem én is megjelölni az ’áldozatomat’. Csak hogy ne felejtsen el egy jó ideig. Tudom, hogy egoista vagyok, de szerencsére jó vagyok az ’ágyban’ így annyira könnyen nem tudnak elfelejteni a nők. Ahogy elkezdek babrálni a nadrágjával, Ő is elkezd az enyémmel. Mikor kezébe veszi a férfiasságomat, egy pillanatra behunyom a szemem, és elveszek az érzésben, ami átjárja a testem. Tudja hogy kell megfogni, és ez még jobban felizgat.De nem terelheti el a figyelmem, elveszem kezét onnan, majd folytatom én a kis játékomat. Odahajolok nyakához, apró csókokat lehelek rá, majd mindezt folytatom lefele. Kulcscsont, mellkas, mell, has… miközben haladok lefele, lassan húzom le a nadrágját, és veszem le róla. Olyan izgalmi állapotban vagyok most, hogy rég éreztem így magam. Ahogy a pubban ültem, rengetegszer elképzeltem, hogy teszem magamévá ezt a kislányt, de így, élőben sokkal de sokkal jobb. Felülmúlta az elképzeléseimet. Legalább is egyelőre. Levettem a nadrágját, bugyiját, s közben én is kibújtam az enyémből. Hátrébb léptem, muszáj voltam megcsodálni ezt a kis ártatlan művet. – Mindig meztelenül kellene járnod. – kacsintok rá, majd ismét birtokba veszem a száját. Kezeimmel végigsimogatom a testét, és mindez olyan érzés, mintha szikrák pattognának körülöttünk. Mintha beleremegve a föld abba, ahogy egymáshoz érünk. Ilyet még nem éreztem, mi lehet ez? A pulzusom az egekben, a testem lángol, és már csak a beteljesülést akarom. Vele. Együtt. Számomra nincs jobb érzés, mint amikor egyszerre élvez el két ember. Nem is tétovázom tovább, felkapom őt, lábait a derekam köré rakom. Milyen pihe könnyű. Fel kellene szednie pár kilót, mert ez egy kicsit rémisztő. Egyik kezemmel tartom őt, majd másikkal a férfiasságomat fogom. Égető lassúsággal töltöm meg őt. Apró nyögés szakad ki a torkomból, miközben fejemet az égnek emelem. Basszus, ez mennyire jó érzés. Nekitolom őt a fának, a fejemet a nyakára hajtom, majd szépen lassan elkezdek mozogni.
(+18) Sokszor teszek olyat, amit később megbánhatok. De ezt biztos, hogy nem fogom megbánni, és az sem érdekel, ha utána be fog járni. Nincs bennem szégyenérzet azért, mert megkívánok valakit, és remélem, Jensen sem az a fajta pasi, aki majd utána csak bambán néz majd rám. Nem azt mondom, hogy ugorjon a nyakamba, isten ments, csak azt, hogy ne legyen az, hogy pont emiatt nem fog bejönni majd a pubba. - Csak fogd már be - szólok rá elhaló hangon, és nem bírom tovább, halk nyögés szakad fel a torkomból, ahogy megérint, ezzel félbeszakítom a csókunkat, de ismét ajkaira vágyom. Hihetetlen, hogy egy haragos állapotból eléggé felizgult állapotba kerültem, de valahogy mindig is ilyennek képzetem az életem. Meg most már nincs miért tagadni, de Jensennel is elképzeltem, ahogy egy kihalt helyen esünk egymásnak. Valahogy éreztem, hogy ő is ezt akarja, de sosem szólított le, én pedig néha unom a kezdeményezést. Érintései nyomán égni kezd a bőröm, szinte lángol, ahogy libabőrössé válik. Hagyom, hogy levegye a felsőm, és a melltartómat is. Kit érdekel, ha koszos lesz? Majd a mosógép kimossa, sosem érdekelt, ha bekoszolódik a ruhám. Lehet vissza sem veszem már azt a ruhadarabot. Nem tudom, hogy Jensen tudja-e, de egyhamar nem fog szabadulni tőlem ma éjjel. Nem engedem neki, és teszek is róla. Ahogy felemel, elszakadok tőle, hogy ajkaimmal kényeztessem nyakát, és arcát, majd lejjebb haladva a kulcscsontját is. Kezem végigsiklik a felsőtesten, ami már látványnak sem rossz, de így érezni még sokkal jobb. Pehely súlyommal játszi könnyedséggel szórakozik, és ha akarnék sem tehetnék semmit az ellen, hogy feljebb emeljen, és ajkai a melleimmel szórakozzanak. Nyögés szakad fel a sóhajok mellett torkomból, szinte teljesen átadom magam az érzésnek. Körmeim finoman siklanak végig a hátán, sok pasi élvezi, talán Jensen is. Ha nem, akkor sem tehet ellen, ő hozza ki belőlem ezt a feszítő érzést, amit vágynak hívnak. Ahogy leenged, és rám mosolyog, képes lennék elveszni azokban a szemekben. Úristen, mit tesz velem ez az ember, nem hiszem el. Senkivel nem volt még ilyen jó az előjáték. Szeretem, ahogy lassú mozdulatokkal babrál a nadrágommal, és én is az övé felé nyúlok, hogy egyik kezemmel a csatot és a gombot babráljam, a másikkal megérinthessem a férfiasságát, mely igencsak azt jelzi, hogy nem bír sokáig várni. Hamar kigombolódik az a nadrág, így vékony és hűvös ujjaim könnyedén érinthetik végre a már említett testrészt. Annyira vágyom már rá, hogy bennem legyen, mintha évek óta nem lettem volna senkivel. Tekintetembe kiül eme érzés, miközben magamhoz húzom. Van valami a két test érintkezésében, ami feltüzel, amitől elvesztem az eszem. Akarom őt, mindennél jobban.
Élvezi, és akarja mindazt, amit tehetek vele. Tetszett neki az, amit eddig csináltam vele, és rögtön követelőző lett, mihelyst abbahagytam a dolgomat. Nem ijedek meg egy nőtől. Nem tudnak ártani nekem. Ezen a világon csak 2 ember van, akik valaha is bántani tudnának, de mind a ketten elhagytak engem. Hát nem irónikus? Mert szerintem rohadtul az. De jelen pillanatban próbálok Jo-ra koncentrálni, és nem elkalandozni. Ohh de basszus… Christian mindig óva intett attól, hogy nyílt terepen legyek együtt valakivel. Veszélyes, és az életemmel játszok. Szerinte nem ér annyit egy kis szex. Szerintem meg igen. Bevallom, kicsit meglep, hogy nem azt várta, hogy ismét én támadjam le, hanem most Ő tette. Tetszik, hogy tudja mit akar, de az még jobban, hogy tudom, hogy én mit akarok. Kezét a férfiasságomra helyezi, másikkal a mellkasomat cirógatja. Hogy a fenébe ne lenne rám hatással? – Elég gáz lenne számodra, ha nem izgulnék fel rád, nem? - mosolygós hangom után vadul falni kezdem ajkait. Ha ezt akarja, akkor meg is kapja. Csak annyi szünetet hagyok neki, míg gyorsan lekapom róla fölsőjét, aztán ismét befogom a száját. Kezemmel a melltartója kapcsához nyúltam, majd egy kézzel ki is kapcsoltam. Kezeit leengedtem, majd pillanatok alatt már a földön is volt az előbb említett ruhadarab. Kit érdekel, ha koszos lesz? Ő maga mondta, hogy ne merjem abbahagyni, szóval ha ezután hisztizni fog, mert egy kicsit földes lett a ruhája, akkor felakasztom magam. Vagy őt. Igen, inkább őt. Ha megölném őt – persze teljesen véletlenül – akkor megszabadítanám a világot egy irányításmániás nőtől. Éreztem, hogy testem minden egyes porcikája magáévá akarja tenni ezt a lányt, de most sem fogok változtatni a szokásaimon, és igenis hangsúlyos lesz az előjáték rész is. De mégis hogy jutottunk el idáig? Először fegyvert fogott rám, most meg azt akarja, hogy kényeztessem őt. De basszus, gyűlölöm a szex utáni találkozásokat, és az, hogy Ő a pubban dolgozik egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetet, mivel a közelben sehol máshol nincs egy jó kis hely. Ráadásul eddig őt stíröltem, ezek után ismét csak az üveges tekinteté lesz a főszerep. Gyorsan ledobtam én is a pólót magamról, majd felemeltem őt. Félmeztelenek voltunk. Felfele toltam őt, hogy jobban szemügyre vegyem. Mindig elcsodálkozom azon, hogy mennyire gyönyörű egy női test. Hol egyik hol másik mellét vettem a számba, és nyelvemmel izgattam. Na meg ebben a pozitúrában észreveszi azt is, hogy nem egy csontkollekció vagyok. Ismét letettem lábait, majd kínzó lassúsággal, nagy mosollyal elkezdtem kigombolni a nadrágját.
Még én sem értem, mi történt attól kezdve, hogy leengedtem a fegyvert, amit rá szegeztem. Nem tudom, miért kezdtem incselkedni vele, vagy egyáltalán miért léptem közelebb. Azt pedig végképp fel sem foghatom, hogy annak ellenére, mennyire felbosszantott, minek is csókoltam meg. Mert akartam. Legalább egyszer abban a piszok életben érezni akartam az ajkait. Tudom, hogy elvinne nem egy körre - ahogy a pasik mondani szokták -, és szívesen megadom neki a testem, de mást nem tudok neki adni. Nem vagyok olyan lány, aki a romantikus filmeken bőgve siránkozik, hogy neki nincs senkije, és mikor lesz egy szőke herceg az életében, akivel örökkön örökké együtt élhet és gyerekeik lesznek. Nem tudom, miért jó ez. Nem vagyok az a fajta nő. Persze, ha csábításról van szó, minden bizonnyal igazi vadmacska tudok lenni. Tudok csábítani, és felhúzni pasikat, akik majd koslatnak utánam, és most is ezt akarom. Hogy utánam kapjon, hogy megragadjon az erős kezeivel, mert úgy érzem, ha a szemeibe kell néznem, zuhanni kezdek. Nem akarom azt az érzést. Mosollyal takarom el a kételyeimet, és rideg tekintettel a vágyat, ami bennem is felébredt. Minek tagadjam, hiszen tisztában van vele, mennyire jól is néz ki. a maga egoista módján, de tudja, hogy mit szeretnek a nők. Valahol bennem is rejtőzik egy, de nem engedhetem, hogy előtörjön. - Örülök Jensen Maxwell, Jo Holloway vagyok - mosolyodom el, mint aki megnyert egy apró csatát. Most döntöttem el, hogy ma az enyém lesz, ha akarja, ha nem. - Mert én akarlak elcsábítani téged - vallom be halkan, miközben az jár a fejemben, hol tudnám vele csinálni, de erre csak egy válasz van. Mindenhol. A kocsijában, a motorháztetőn, s talán egy ágyban is. Ahogy megérint, erősen tart, s pont erre van szükségem, mert ahogy rám néz,ahogy az illatát érzem, ahogy azokba a szemekbe nézek, elgyengülök. Nem szép dolog, de ez van. Néha én is megengedhetem ezt a luxust, ha egy jó pasiról van szó. Tudom, hogy mi jön most, tudom mit akar tenni, érzem, az egész lényem szinte az ajkai után áhítozik éhesen. Mire megérzem őt, átadom magam az érzésnek, két karom a nyaka köré fonódik, majd az egyikkel fürtjeibe túrok. Kit izgat, ha tönkremegy nem igaz? Mikor felkap, lábaim szorosan fonják körbe csípőjét, és megérzem azt, amit nem csak ruhán keresztül akarok érezni. Ó ha tudná mennyire feltüzelt ezzel a kis közjátékkal. Kezem a pólója alá siklik egy rövid időre, majd elindulnak a férfiasság felé, de mintha egy kicsit még mindig játszanék vele, visszateszem a kezem, ahonnan elindul. a fa érdessége segít, hogy észnél legyek. Aztán elenged s visszaérek a földre és a rideg valóságba. Ezt nem hagyhatom annyiban. Felhúzott, és képes lenne itt hagyni? Nem éppen. Játszik. Szeretem, mikor ezt teszi valaki, de ne húzza sokáig az időt. Hangja halk, és szinte alig hallom, mert a szívem a torkomban dobog és a vér felszökött a hallójárataimba, így olyan, mintha ott lenne a szívem. Arcom enyhén kipirult, de nem bánom. Még mindig a fának dőlve nézek fel rá, s légvételem nem rendeződik, szapora, pulzusomat pedig tuti mérni sem lehet. - Jó valamire, de ha még egyszer abbahagyod... - ennyit tudok mondani, majd egyet lépek, megragadom, miközben lábujjhegyre állva ismét megcsókolom. Vadul, szenvedélyesen és ellentmondást nem tűrve. Akarom, hogy elvegye amit akar, és hogy én is megkaphassam, amit akarok. Kezem a a pólója alá siklik, a másik pedig a férfiasságára. - Csak nem hatással vagyok rád? - suttogom, miközben belemosolygok a csókba. Nem tudom, hogy ő hogy van vele, de nekem mindegy, hogy hol vagyunk, csak ne hagyja abba, amit elkezdett.
Na, elég volt, nem fogok én itt játszadozni. Vagy történjen akkor valami, vagy hagyjuk egymást, és maradjon annyi kapcsolat köztünk, amíg kihozza nekem az italomat, majd segg rázva elmegy tőlem. Agyilag már teljesen felhúzott, és az a legrosszabb az egészben, hogy nem csak úgy. Testileg is. Ahogy illegeti magát, játszadozik a mellkasomon, teljesen lázba hoz. A nadrágom kezd egyre kényelmetlenebb lenni, s próbálok úgy helyezkedni, hogy Ő mindebből ne vegyen észre semmit. Elfordul, elindul, mintha itt akarna hagyni, majd végül ismét visszatér hozzám. Akármit is mond, biztos vagyok benne, hogy el tudtam valamennyire csavarni a fejét, akarata ellenére. Volt egy pár ilyen nővel dolgom már, ez sem új nekem. Na de vajon a szexben tudna nekem valami újat mutatni? A karja után nyúlok, majd magamhoz rántom őt. Fejét úgy fogom meg, hogy egyenesen a szemeimbe nézzen. Szeretem kézben tartani a dolgokat, és ezt majd Ő is megtapasztalja. – Jensen Maxwell személyesen, bébi. – mosolygok rá. – ohh ne legyél egoista, nem akarlak én téged elcsábítani. – kacsintok rá, majd a másodperc tört része alatt ajkaimat az övére tapasztottam. Elveszem azt, ami az enyém. Tudom, hogy akarja. A szikrák csak úgy pattognak kettőnk között, ezt Ő is látja. Ez a mi végzetünk. Szexelni egy jót, aztán mindenki megy tovább a dolgára. Csípőjére tettem a kezeimet, majd megemeltem őt, és a legközelebbi fához vittem, ahova testemmel nyomtam oda. Ha akarna se tudna immáron szabadulni tőlem. A csókcsata mindeközben sem ért véget, s kezem már vándorútnak is indult. Nadrágomban lévő férfiasságomat alhasának nyomtam. Hagy érezze csak, hogy ez a sötét paraszt azért jó még valamire. De hagyom, hagy becsüljön csak alá engem. Majd mindezek után, ha végre észreveszi, hogy én nem csak jártatom a számat hanem cselekszek is, akkor abbahagyja ezt a nagylányos dolgot, és képes lesz a normális elbeszélgetésre. Talán még meg is hívnám őt egy italra, aztán persze csak sodródnánk az árral. – A sötét paraszt is jó valamire. – suttogom ajkaiba, majd elhajolok tőle, s egy kicsit el is távolodom. Vajon mit fog tenni? Kíváncsi várom, hogy merre sodor minket a víz.
Érzem, hogy izzik körülöttünk a levegő. Ezt még a vak is látná, ha lenne itt egyáltalán valaki. De nincs. Csak mi ketten vagyunk a sötétedő kora esti órán, és nem csinálunk mást, csak bizonyítani akarjuk a másiknak azt, hogy milyenek nem vagyunk. Holott a lelkünk mélyén minden nap csak hazudunk önmagunknak. annak a rohadt tükörképnek, aki minden reggel meggyötört tekintettel néz vissza ránk. Nem volt előttem semmiféle követendő példa. A szüleink mintha csak társak lettek volna. Mintha egy eleve elrendelt házasság lett volna, megcsináltak minket, kiképeztek, érzéketlen senkik lettünk mindketten, és elhagytak. Nem egy álomba illő történet. Talán csak a katonát látták bennünk, s ez idő alatt a bátyám is, és én is kapcsolatra képtelenné váltunk. Fogalmam sincs, milyennek kellene lennem, így azt teszem, amit a bátyám is. hódítok, szexelek és ennyi. Nem akarok kötődni, hiszen úgyis meghalok. - Az én életemet mégis megmentetted. Miért? - suttogok én is, mintha hagynám, hogy elcsavarja a fejem. És igazság szerint egy kicsit hagyom is. Egyetlenegy szituációban vagyok hajlandó elfogadni, hogy uraljanak, és ez pedig most pont itt van. Bár felmerül az eshetősége annak, hogy csak játszik. - Nem akarlak analizálni, csak látom, amit látok. A szemed nem hazudik, de megtaníthatom hogy kell - mosolyodom bele a szavaimba, ahogy játszik velem. Élvezem, és ki is ül arcomra, ahogy egy csepp fölényesség is. Talán valahol meg akarom őt érteni, mert olyan sok fájdalma lehet. De más részről biztos vagyok benne, hogy pontosan ugyanazt teszi azokkal, akik így éreznek, mint én. Engem is hány pasas akart megismerni, megvédeni és megérteni. Segíteni, ha úgy tetszik. Mindet eltaszítottam, mert a fal, amit magam köré építettem nem véletlenül van ott. Félek egy kapcsolattól, mert nem akarok olyanná válni, mint az anyám. A férfiakhoz eddig nem kötött semmi, most mégis olyan más érzések kavarognak bennem. De hamar rendezni próbálom a gondolataim, miközben az ajkai járnak a fejemben. Édesek, hiszen csók közben nem hagyja el az a sok ostobaság őket. Mikor végre ellép, egy kicsit fellélegzek, és rendezni próbálom felgyorsult szívverésem, melyből szerencsére nem hallhat semmit. - És azt hiszed, hogy ettől majd elolvadok, hm? Több kell, hogy tartsd az arányod a csábításaidban - közel lépek hozzá. Megteszem, mert ezt akarom tenni. Elég felnőtt vagyok hozzá, hogy azt tegyek, amit akarok. Ujjaim szórakozottan játszottak mellkasán, míg beszéltem, de végül a derekam mellé ejtettem, mintha meggondoltam volna magam. Hátat fordítok neki, mintha feladtam volna ezt az egész macska-egér játékot, majd még visszafordulok felé. - Tudod mit? Nem is tudom, mit vesztegetem itt az időm, még a neved sem tudom - játékosan csillogó tekintettel pillantok vissza rá. S hogy ez is az én kis stratégiám része? Hát minden bizonnyal, és az ő döntése, hogy belemegy, vagy sem. Ő a férfi, hát mutassa is meg, hogy mennyire az...
Magabiztos, ebben biztos vagyok. Viszont az, hogy itt illegeti magát előttem, csak azt sugallja, hogy megfogta őt valami bennem. Ezek tények, és nem fogja tudni letagadni. Sok estén át figyeltem őt a pubban, miközben percről percre egyre üvegesebb lett a tekintetem. De mit is láttam? Csak egy nagyon csinos nőt, akivel elképzeltem egy kellemes éjszakát. Elképzeltem, ahogy puha, meleg bőre a testemhez simul, és érintésem nyomán tüzesebb és tüzesebb lesz. Nem olyan nőnek tűnik, aki bírná a gyengédséget – jó persze, mindegyiknek szüksége van rá – de biztos nagyon kellemesen el tudnánk szórakoztatni a másikat. aztán mikor odalép hozzám, lehúz magához, és ajkait az enyémre tapasztja, még ha egy pillanatra is, akkor tudatosul bennem mindaz, amit az imént gondoltam. El akarja csavarni a fejem, és játszani akar. Hát játszunk, bébi! Figyelmen hagyva kérdését most én léptem oda hozzá, kezemet a derekára helyeztem, és odahúztam magamhoz, hogy csípőnk egymáshoz érjen. Tekintetemben égett a vágy, de eszemnél vagyok, nem fogok engedni a kísértésnek. Odahajolok nyakához, s egy gyengéd csókot nyomok oda neki. Éppen csak annyira, hogy libabőrös legyen, majd odahajolok a füléhez. – Nem született még meg az a nő, aki miatt én bármit megtennék. – suttogom, majd ismét a nyakához hajolok, és puszikat nyomok rá. - Ne legyél okos tojás, ne akarj engem analizálni, vagy csak megérteni. Nem olyan vagyok, mint a többi. Maradjon meg annyi belőlem, hogy egy sötét paraszt vagyok, aki néha vadászik. – még egy utolsó csókot nyomok, de immáron a szája szélére, majd mosolyogva elhajolok tőle. Azt hiszi, hogy ismer azért, mert a pubban szoktam inni, és egyedül vagyok. Engem ne próbáljon megérteni, megismerni senki, mert sírva fog elrohanni az illető. Nekem tökéletesen megfelel ez az élet. Azért is nem próbálok megváltozni, mert tudom, hogy halálra vagyok ítélve. Nem akarok szeretni, és nem is várom el senkitől, hogy engem szeressen. Nem akarok érzelmi fájdalmat okozni senkinek. Jó persze, vannak bizonyos esetek, mikor kénytelen vagyok. Mikor egy nő azt hiszi egy kiadós szex után, hogy jövő héten már feleségül is veszem.. nps, muszáj néha lerombolni azt a bizonyos illúziót. Nem nekem való egy párkapcsolat. Nem tudnék gyereket se nevelni, mivel effektív nem tudom, hogy milyen egy család, akik támogatják egymást. Maradjon meg ennyi belőlem neki, amit most látott, aztán a kapcsolatunk is, ami annyira terjed ki, hogy kihozza az italomat, majd mikor visszasétál a pulthoz, én jól megnézem magamnak a formás kis popsiját. Nem akarok többet az élettől, nekem minden megfelel így.
Néha más eszközökhöz kell folyamodnom. Ez az idióta akkora egóval rendelkezik, hogy képtelenség akár egy kicsit is rombolni belőle. Nem fogok vele hadakozni. Ha ő azt hiszi, hogy ő a helyi vagány csávó, hát higye, de képes vagyok játszani vele. És meg is fogom tenni. Nem véletlenül hajoltam le előtte, és nem véletlenül mentem közelebb hozzá. Ez mind a játék része, és ha kell tovább megyek. - Nem vagyok nagyra, csak látom, amit látok. Ennyi - vonom meg a vállam, ahogy közelebb hajol. Istenem csak ezt ne. Ezer éve nem voltam senkivel, és a bunkósága ellenére képes lennék itt helyben neki esni. Mert annak ellenére igenis dögös pasi. Izmos és kidolgozott teste van, ami megnyerő. És azok a szemek, te jó ég. Ilyen közelről még nagyobb hatással vannak rám. De észhez kell térnem. Pár másodperc alatt rendezem a vonásaim, így mintha semmi jele nem lenne rajtam annak, hogy behatolt a személyes szférámba. Parfümjének illata viszont még mindig az orromban van, és talán még ő is érezhette hajam jázminos illatát. - Tudod mit? Igen jó vagy benne, de mit is látok? - lépek egészen közel, hogy szinte összeérjen a testünk. Úgy nézek fel rá összeráncolt szemöldökkel, mintha tényleg észrevettem volna valamit a tekintetében. De még mennyi mindent észrevettem. Jól olvasok az emberek arcáról, ráadásul a megérzéseim is tökéletesek. Ez a fickó nem boldog. Mintha kissé meg lenne rekedve az életben. Nem baj. Kit érdekel, hogy az általa nőnek nevezett egyének omladoznak előtte? - Kit érdekel, hogy a buta libák nyálcsorgatva néznek utánad? - ujjaim köröket írnak le a mellkasán, majd szabad kezem is egészen a nyakáig siklik, hogy lábujjhegyre emelkedve húzhassam le magamhoz. Egy játékos csókot adok puha ajkaira, mert ezt meg akartam tenni, mióta megláttam. Röviden, kicsit talán érzékien és több érzéssel, de elszakadok tőle, és egyetlen apró lépést hátrálok. - Kit érdekel, ha mindent megtennének akár egy pillantásodért, ha egyikük sem fogott meg igazán, nem így van? Belül üres vagy, és hideg, mint egy jéghegy. Jól látom? - kapok a számhoz, mert ég az érintése nyomán. Fejemet jobbra döntöm, és mosollyal az arcomon, de rideg tekintettel pillantok fel rá. Olyan hasonló a szeme. Olyan sokat eláruló. Olyan lemondó. Bár lehet, hogy mindent én látok bele, de nem hagyhat így cserben a megérzésem. Nem ismerhetem félre ennyire. Hiszen minden este ott iszik a pubban egyedül. Csak egyszer láttam valami hasonlóan megrekedt pasival. Akkor egyszer láttam feloldódni. Érdekes, hogy egyszerre érdekel minden titka, és küldeném egy melegebb éghajlatra...
Ohh istenem, állandóan ezek a hülye csivitelések. Komolyan, jobban tettem volna, ha inkább bele sem avatkozok. Állandóan csak lebasznak. Kezd már kicsit unalmas lenni, és egyáltalán nem vagyok már kíváncsi ugyan azokra a szövegere, amiket mindig elmondanak. Persze, most hű de nagy a szájuk, de azért titkon mindegyik vágja, hogy ha nem jövök, akkor igen is benne van a pakliban elég nagy százalékban, hogy balul sül el a dolog. a fegyverét még mindig rám szegezi, de nem igazán érdekel a dolog. Tényleg megszoktam már, hogy ez van, és most sem vált ki belőlem semmilyen érzelmet. Szavai hallatán csak mosolyogni tudok. Nem tud már újat mondani, de tetszik, hogy ilyen reakciót váltok ki belőle. Fegyverét egy pillanatra sem veszi le rólam, aztán egyszer csak puff, a golyó mellettem halad el. Lelőtt egy vámpírt, aki meg akarta kóstolni a vérem. Szívás, ha ivott is volna belőlem, akkor is csak összeesett volna, aztán annyi. Megöltem volna. Látom az arcán, hogy mennyire élvezi ezt az egész helyzetet, aztán utána még illegetni is kezdi magát. Pucsít nekem, hát melyik férfinak ne kezdene el mocorogni a férfiassága? Szeretem, hogy ilyen hatással vagyok a nőkre. Szeretem kihasználni a kinézetemet. Akármelyik is tagadja, mindegyik valamilyen szinten vonzódik hozzám. De az, hogy Ő még ide is sétál hozzám, és kacérkodik.... ha játszani akar, hát játszunk. Mindig is szerettem lenézni a nőkre, de természetesen nem olyan értelemben, ahogy mindegyik érti. Csak jó érezni, hogy én... férfi vagyok, és nem úgy nézek ki, mint a fűrész legújabb áldozata. - Remélem, most nagyra vagy magaddal, tündérke. - kacsintok egyet, majd közelebb hajolok hozzá. - meghagylak ebben a hitben, nehogy megsértselek. - suttogom alig hallhatóan, közel a fülébe. Mosolyom letörölhetetlen. Ha őt ez teszi boldoggá, hát hajrá. Elhajolok tőle végül, majd hátrébb is lépek. - Szeretek gyatra vadász lenni. - teszem alá a lovat. Nem fogom kiadni magam neki, bármennyire is ki akarja hozni belőlem. - Na meg persze sötét paraszt is. Csak tudod, lehet, hogy egy sötét paraszt vagyok - ismét odalépek hozzá. - mégsem tudnak a nők nekem ellenállni. ismétlem, a NŐK, édes. - ha veszi a lapot, hát veszi, ha nem, akkor nem. Mindenesetre jól fogok szórakozni.
Komolyan ez a pali is csak addig volt szexi és dögös, amíg meg nem szólalt. Mintha a kapanyél lógna ki a szájából. Az ilyen idióta barmoktól kapok frászt. Én még vele akartam egy éjszakát. Nah persze azt lesheti, hogy jóban legyünk, főleg, ahogy beszél. Bár azt meg kell hagyni, hogy hangja érdessége igazán megnyerő, csak a szavai nem azok, amik elhagyják a száját. Aztán még engedélyt is ad, hogy lelőjem, és ha ilyen úton halad, igen hamar lelövöm, főleg ha még élvezné is. Majd okoskodik, amitől tekintetemben cseppet sem nőies vad tűz lobban fel. - És mégis mit érdekel téged? Nem haltam volna meg, ha pedig mégis, hatékonyabb lettem volna és gyorsabb - vonom meg a vállam, mintha nem érdekelne, holott arcom enyhe rándulása nem erre utal. Valószinűleg be sem fejeztem volna azt az átalakulást, hanem csendben meghaltam volna otthon. Mit is érdekel engem? Valahol legbelül már nem várok semmiféle boldog befejezést az életemben. Tuti, hogy egyszer nagy halat próbálok meg kifogni, és az lesz a vesztem. - Ne legyél abban olyan biztos, tuskó! - válaszolok olyan flegmán, ahogy tudok. A fegyvert még mindig mereven rá szegezem. Hogy hiheti, hogy nem lennék képes megölni? Bármikor megteszem, de nem ismer, honnan is tudhatná? Kezd egyre jobban idegesíteni ez az önelégült arc. Hogy jön ő ahhoz, hogy fölényeskedjen? Gyűlölöm az olyan pasikat, akik mert jól néznek ki, már azt hiszik, hogy övék a világ. Biztos sok nőt megkapott, akik elködösült tekintettel omladoztak előtte. Na én nem az a fajta csaj vagyok. Le is tehet róla. - Én vagyok magas lovon? Te jössz nekem a hülye egoista szövegeddel - úgy letörölném azt az önelégült mosolyt a képéről, de egy pillanatra más vonja el a figyelmem. A háta mögött egy alakot vélek felfedezni, még gyorsan mozog. Ott az a harmadik dög. Kibiztosítom a fegyverem, de még mindig a fickó szíve felé célzok, majd úgy tűnhet, hogy hirtelen váltok a homlokára. Alig két-három centi a különbség, de már látom, hogy a vámpír egyenesen a férfit célozza meg. Mennyire élvezném, ahogy a nyakának ront, de nem, azért az én szívem sincs annyira kővé dermedve. Csak lövök. El sem lehet téveszteni ezt a célt. Kivételesen. Ritkán találom el valami rohadéknak a fejét, de ez most csodálatos lövés volt. A golyó az egoista, önmagát hősnek képzelő pasi mellett megy el, és közben elképzelem, ahogy a vámpír helyett ő omlik össze. Mennyei érzés, és önelégült mosolyom szinte levakarhatatlan, de eszembe jut, mit is mondott az imént. - Te szőke herceg? Maximum a sötét paraszt, és ha gyors kiszolgálást vár valaki, általában szép jattal honorálja - mosolyom inkább fintorrá válik, majd leengedem a fegyvert. Értem a dolgomat. Tíz éves korom óta csinálom ezt az egészet, s akkor talán még ez a bolond is csak legózott. Már nem azért, mert fiatalabb lenne, de nincs semmi séma, amire a vadászatot felállítja. Mindent meg kell tervezni, és rendezettnek kell lenni. Nem engedhetem meg azt, hogy elgyengüljek akár egy percre is. - Ki a fene vagy te? Azt ne mond, hogy vadász, mert annak elég gyatra, már ne is haragudj! - jegyzem meg vállat vonva, és elindulok, hogy összeszedjem a fegyverem, amit csak elhajítottam. Lehajolok, pont háttal neki. Már nem azért, mert kelletni akarom magam, de legalább addig sem kell rá néznem. Ő pedig örülhet, hogy rám nézhet anélkül, hogy a bátyám nincs itt. Mindkét fegyvert elteszem, majd megigazítom a kabátom, és a hajam, végül egy cigit halászok elő, hogy rágyújthassak. Muszáj. Nem tudom, miért vagyok még itt, de addig is húzom az időt, hogy ne kelljen a szemeibe néznem. Azok a zöld szemek minden viselkedési norma ellenére túlontúl is beszédesek, és látok benne valamit, ami miatt mégis szeretem, hogy a közelben van. - Nos? Elvitte a cica a nyelved? - nem is hagytam neki sok válaszadási lehetőséget, annyit beszéltem. Közelebb sétálok hozzá, és már látom, hogy így is sokkal magasabb nálam. Mégsem érzem törpének magam. Mindemellett rohadtul idegesítő, hogy az egoizmusa súrolja az enyémet, és nem hiszem, hogy egyhamar dűlőre jutunk.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Erdő 
♰ 
