Megfogadtam, hogy egy pár napig Salvatore birtok mentes napot élek, hogy esélyem se legyen semelyik testvérrel összefutni. Nem is tudom, hogyan tudnék a történtek után Damon szemébe nézni, de most Stefan a legfontosabb. Mar a bűntudat, hogy nem tud róla. És egy kapcsolat úgy nem működhet, ha nem mondjuk el az igazat a másik félnek. De az is benne van a pakliban, hogy ezek után hallani se akar rólam. Nekem megér ennyi kockázatot, inkább elmondom neki, és elveszítem, de nem tudnék úgy vele lenni, ha nem tudna erről. Szeretem, és tisztelem Stefan-t. Nem fogok Katherine szintjére lesüllyedni, hogy titokban kell tartanom. Behajtottam a zsákutcába, és egészen koppanásig mentem, ahol a Salvatore birtok volt. Mély levegőt vettem, és megszorítottam a kormányt.
- Minden rendben lesz. - nyugtattam magam. Mély levegőket vettem, és kifújtam. Lehunytam a szememet, és hátradőltem. Nem akarom szerelmemet elveszíteni, de nem akarok előtte semmit se titokban tartani. Ez lesz a megfelelő döntés. Lehet, hogy szólnom kellene Damon-nak, hogy el fogom mondani, bár most látni sem akar. Ezt eléggé kivettem múltkor, amikor megkérte, hogy menjek el. Végül leállítottam a motort, és kiléptem a kocsiból. Lassú, megfontolt léptekkel közeledtem a bejárati ajtó felé. Általában mindig nyitva szokott lenni, de azért van nekem is kulcsom hozzá. Próbáltam kinyitni, de most be volt zárva. Előhalásztam a zsebemből, és kinyitottam, majd magam mögött bezártam. Körbenéztem, szerencsére semmilyen ismerős nem volt a közelbe. Gyorsan a titkos ajtóhoz mentem, és lementem a pincébe. Halkan siettem a cellához, mire odaértem szívem már ezerrel zakatolt.
- Stefan? - súgtam halkan, és megfogtam a rácsot, benézve. Egyből megláttam őt. - Bejövök, rendben? - kérdeztem, bár nem is vártam tőle választ. Mielőtt még kinyitottam volna az ajtót rájöttem, hogy szomjas lehet. Megfogtam egy vértasakot, bár most pont az kéne, hogy ne kapjon. De nem tudom így látni őt, ahogy kínozzák. Visszasiettem, kinyitva a zárt, és magam mögött becsuktam az ajtót, bár zárra nem tudtam. Remélem nem tervez megszökni.
Leraktam a véres tasakot, és odasiettem mellé. A hideg földön ült egymagában. Annyira megsajnáltam. És valószínűleg ugyanígy lehetett, amikor fent én és Damon.. Nagyot nyeltem, és leültem mellé.
- Szia. - súgtam, és a szemébe néztem. Olyan érzés fogott el, mintha érezném a saját szívem olvadását. A szerelem egy gyönyörű érzés, csak nem becsültem meg eléggé. Mert teljesen elfogadhatatlan, amit műveltem.
- Valamit be kell neked vallanom. - mondtam lesütve a szememet a padlóra.
- Nem csak azért mondom el, mert bűntudatom van, hanem azért, mert tudnod kell róla. - néztem újra a szemébe. A szívem a torkomba dobogott, és kivert a hideg. Most már nem hátrálhatok. Ha már belekezdtem akkor el is kell mondanom. A plafonra emeltem a tekintetemet. "Istenem, ezt hogyan mondjam el anélkül, hogy megbántanám?" ~ kérdeztem magamtól. Annyira féltem a következményektől, de akkor kellett volna cselekednem.. Mert, most nem kellene ilyennel törődnöm.
- Megcsókoltam Damont. - vallottam be az igazságot, és rá néztem. Egyedül a döbbenetet tudtam kiolvasni a tekintetéből, de semmi mást nem. Olyan nehéz Stefan-ból kiolvasni a dolgokat. Nem nyitott könyv az arca, ahogy mondani szokták. Nem is mondtam többet, csak vártam a reagálására.