Kérdésén csak elmosolyodtam. Nagyon kíváncsi a lány, nem fogja jóra vinni ebben a városban, szóval jobb, ha vigyázni fog, különben.. még porul jár.
- Elég sokat tudhatok, ha már felismerem a lapis lazuli-t, nem de? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet, és igazából nem adtam neki semmilyen választ. Nem fogom itt ecsetelni, hogy már szinte egy éve, ha nem másfél tudok róluk, és nap, mint nap újdonságot vélek felfedezni róluk.
- Mondjuk azt, hogy sok mindenkivel. Tudod, ha megölsz, akkor te is jössz velem, mert az biztos, amint kitudódik, hogy te voltál, onnantól már nem lesz nyugodt az életed. - feleltem komolyan. Ha Klaus megtudná, hogy halott vagyok, s velem lezárult a Petrova vérvonal, megőrülne. Frászt kapna, ha több hibridet nem tudna már létrehozni, és biztos vagyok benne, hogy addig nem nyugodna meg, míg meg nem találja Victorie-t, hogy önkezével vessen véget a lány életének. Mert az én életem számára egy kincs. Vagyis nem az életem, hanem a vérem, mert anélkül nem tudna több "szolgát" teremteni maga mellé.
És megkaptam arra a választ, amire a legjobban vagyok kíváncsi. Igen, ismerte Katherine-t, és remélhetőleg nem Tatia-ról beszél, mert neki nem is vagyok a hasonmása, csak a leszármazottja. Akkor még sem fiatal, 500 évnél nem lehet idősebb. De nála a régebbről vajon mennyi időt takar?
- És mikor ismerted meg Katherine-t? - tettem fel kíváncsian a kérdést. Meg kell tudnom, hogy milyen erős vámpírral állok szembe, mert akkor úgy cselekszek. Akkor van nagy mákom, ha még csak pár éves, de ha több száz, na akkor megszívtam. Pedig az elején milyen kedves lánynak tűnt, de mostanra már teljesen más lett. Egy igazi vámpír, le sem tudja tagadni.
Avval próbálta magát mentegetni, hogy megártotta az alkohol. De Damon-ön látom, hogy mennyi idő után veszíti el egy vérszívó az eszét, és az nem két pohár után lesz, hanem kell hozzá egy-két üveg Jack Daniels. Ez pedig közel sem volt egy üveghez.. De mondjon csak azt, amit akar, tettetem én a hülye tudatlan embert, akinek nem esik le mindez.
- Semmi baj. - legyintettem a kezemmel. Milyen jó, hogy kiskoromban, úgy nyolc évesen színésznőnek készültem, és mindenféle táborokba jártam. Az ott szerzett tudásaimat, legalább itt is tudom hasznosítani. Úgy 10 éves koromban változtattam meg az elképzelésemet, miszerint egy író szeretnék lenni. Akkor kaptam meg az első naplómat anyukámtól, és teljesen be voltam zsongva. Már 8 éve folyamatosan jegyzetelek, leírom az élményeimet.. Bár, az utóbbi hónapban eléggé elhanyagoltam, mert nem történt velem semmi különös, sőt inkább rossz élményekkel gazdagodtam. Azt pedig egyáltalán nincs kedvem egy naplóba vésni, ahogyan szenvedek, két srác között gyötrődök, vagy éppen, hogyan kell túlélnem egy-egy napot.. Mert mi van, ha megtalálják az utódaim a naplómat, ugyanúgy, ahogy Jeremy-vel megtaláltuk Johnathan Gilbert-ét? Nem szeretném, ha azt hinnék, hogy egy begolyózott tinilány voltam, aki teljesen elvesztette az eszét, miután meghaltak a szülei.
És most következett a kínos csend, mely minden beszélgetésben megjelenik. Percekig szó nélkül ültünk egymás mellett, szerencsére síri csend nem volt a hangos élőzenének köszönhetően, meg a rengeteg nyüzsgő embernek. Körül néztem a Grill-ben, de Matt-en kívül, aki dolgozott más ismerős arcot nem láttam. Csoda, hogy Tyler Lockwood nincs itt, régebben ő is élt-halt az ilyen bulikért. Bár, lehet, hogy ez neki túl kevés, hisz amilyen bálokat szoktak rendezni a Lockwood villában, hát eszemet elvesztem, olyan szépen feldíszítik a házat, akarom mondani villát.
Mikor újra meghallottam a hangját, nem fordítottam felé a fejemet, nem adtam meg neki ezt a tiszteletet, hanem csak hallgattam. Lehet, hogy nem volt szép tőlem, sőt biztos vagyok benne, de őszintén szólva nem vagyok kíváncsi rá. Ha le akar csapolni, hát rajta! De hosszú monológja egyáltalán nem azt tartalmazta, mint amire vártam. Sőt, inkább békét ajánlott, mert barátokra akar lelni. A szék csikorgását hallottam, és egyből rápillantottam, épp indulni készült. Tenyeremet a kezére raktam.
- Sajnálom, a modorom miatt, teljesen elítéltelek. - csóváltam meg a fejemet. Bár, arról ő is tehet, amiért azt felelte, hogy megölhet engem, de most egy teljesen más énjét láttam magam előtt. Aki tényleg csak arra vár, hogy barátokat szerezzen, és ne érezze magát egyedül. Belül mart engem a lelkiismeret furdalás, ahogyan bántam vele. Végül elvettem a kezemet, és rendeltem egy újabb kört magamnak, mert az én poharam már üres volt.
- Ha nem sietsz valahova, akkor maradj, nem állt szándékomban elijeszteni téged, csak nehéz hetem volt. - túrtam bele a hajamba és egy halk sóhaj hagyta el az ajkaimat.
- Kezdjük elölről, elfelejtve ezt a balhét, ha te is benne vagy. - ajánlottam fel neki egy amolyan "békeszerződést". Én se szeretnék eggyel több ellenfelet szerezni. Ha marad akkor marad, ha nem akkor pedig eliszogatok egymagam.

Észrevételek:
~ Egyre kevesebb hibád van, most inkább azokra kell figyelned, hogy a szó végi pontokat ne hagyd el, illetve minden egyes megkezdett mondatot nagy betűvel kezdünk.
~ Illetve újra elolvasva Victorie Raven történetét a canonból látom, hogy ő teljesen más. Egy 2. Katherine-t kéne vinned, aki kegyetlen, makacs, nem törődik az emberek érzéseivel, erre te egy kedves, és néha gonosz vámpírt hoztál. A saját női karaktereket korlátozásba tettük, és azt nem nézzük jó szemmel, ha egy canont egy teljesen más irányba viszi az ember. Pár dolog van csak megadva a canonokról, de azt kéretik betartani.

Kitágultak a szemeim a mondandója hallatán. Hát, nem éppen egy jó emberhez fordultam tanácsért. A stílusa inkább Katherine-re hasonlít, ő tette ugyanezt a Salvatore testvérekkel még anno 1864-ben. Hol az egyikkel hempergett egy ágyban, hol a másikkal. A gondolat magam elé tárult, s kirázott a hideg. Stefan-t szeretem, ahogyan Damon-t is. De vajon melyikőjüket válasszam? Melyikőjük lenne a jobb döntés? Na, és erre nem tudok felelni, mert fogalmam sincs. Stefan-t ezért szeretem, Damon-t pedig azért.
- Hát, ezt inkább nem alkalmazom. - húztam egy zavart mosolyra az ajkaimat. Inkább meghalnék, mint hogy Katherine-nek tituláljanak el. Egyszer már az a nőszemély tönkretette a testvériségüket. Több, mint 100 éven keresztül gyűlölték egymást. Most ahogy veszem észre, kezdenek ismét jóba lenni egymással, s nem akarom a testvéri köteléküket megszakítani.
Mikor közel hajolt hozzám, a hideg egy kicsit kirázott. S mikor szóra nyitotta a száját, a tarkómon felállt a szőr, és a leheletéből tökéletesen éreztem az alkohol illatát.
- Pontosan, fogalmad sincs, hogy mennyi mindenről tudok még. - feleltem sejtelmesen, és a pupilláim összeszűkültek. Ez talán egy kicsit nyers volt, de muszáj megvédenem magamtól. Nem fogom hagyni magamat. Nem győzhet engem le. Egy harc nélkül biztosan nem. Alaric rengeteget foglalkozott velem, kiképeztetett. Talán pár másodpercnyi előnyt szerzek. Tekintete a komolyságot sugározta, én pedig legbelül reszkettem, de mindent megtettem, hogy ezt ne mutassam ki.
- A halálommal sok mindent magadra haragítasz, drágám. - nyomtam meg a "drágám" szót. Csak most fordult komolyra a dolog. Le kéne lépnem, el kéne innen menekülnöm. De nem tehetem meg.. Nem alacsonyodhatok le egy bizonyos szintre, mikor még van remény. Nem lehetek gyáva, nem erre tanítottak a szüleim. Hanem arra, hogy álljak ki magamért, a szeretteimért, és az igazság mellett. Kérdőn felvontam a szemöldökömet, mikor azt felelte, hogy nem akar engem megölni. A fenyegetőzése után még azt meri hinni, hogy tervezek vele elmenni akárhova?! A fenét! Ismerem a vámpírokat, főleg az olyanokat, mint ő. Az ő fajtája kegyetlen, nem érdekli az emberek, s bárkit kedve szerint gyilkol. Még az kéne, hogy behívjam a házba, hogy aztán bármikor be tudja tenni a lábát. De mindezt nem mutattam ki.
- Hozzám? Hát persze. - feleltem. Majd elvezetem őt egy másik ház felé, ahol majd rátámadok a karóval. Mikor felálltam az italtól egy kicsit megszédültem, s kezdtem elveszíteni az egyensúlyomat. Valamit hirtelen megragadtam, és mikor magamhoz tértem, akkor eszméltem fel, hogy az a valami nem más volt, mint Victorie gyűrűje. Elég kínos, és félreérthető helyzetbe sodortam magamat, amit persze félre is értett. A nyakamat kezdte el bámulni, elhúztam tőle a kezemet, és megérintettem a nyakláncot, amit még anyukámtól kaptam. Megforgattam a szemeimet. Hány éves ez a vámpír? Biztos, még fiatal lehet, ha nem tudja megkülönböztetni, hogy mi vasfű és mi nem.
- Tudod, ebben a nyakláncban egy szál vasfű sincs. Kicsit megártott az ital, nem gondolod? - feleltem makacsan. Hát igen, a makacsság megtestesítője vagyok. Régebben volt egy nyakláncom, amit még Stefan-tól kaptam, és abban volt vasfű mely megvédett a vámpírok igézésétől. De a Mikaelson bálon, Rebekah rám támadt mikor megpillantotta az ékszert a nyakamban heverni. Kiderült, hogy anno az 1920-as években az övé volt, majd elvesztette. Majdnem megölt azért a nyakláncért.. Még nem találtam más ékszert, ami tudná helyettesíteni, s tudnék bele rakni vasfüvet. A pultra könyököltem, hogy egyenesen az íriszeibe véssem a saját tekintetemet.
- Megszédültem. Sajnálom, tessék így már jobb? Amúgy kinek képzeled magad, hogy így beszélj velem? Lehet, hogy egy vámpír vagy, de én egy hasonmás vagyok. - súgtam. Talán jelent neki valamit a hasonmás szó, talán nem. Addig is leültem, és kíváncsian vártam a folytatást. Egy dologban biztos vagyok, az én házamba nem fogja betenni a csinos kis lábát.

Észrevételek:
~ A színed nagyon sötét az oldalhoz, és nehezen lehet kigobózni. A múltkor már ezt írtam neked elég az egyenlőség jel után a blue helyett írni egy royalblue-t és máris világosabb kék fog megjelenni, ami könnyen elolvasható.
~ A másik az, hogy ne irányíts egy embert. Hisz honnan tudod, hogy Elena le akarja húzni rólad a gyűrűt? Ezt megtehetted volna, ha szólsz nekem, s beleegyezek. De beleegyezés nélkül senkit sem irányíthatsz.
~ Az előző hsz-embe írtam, hogy nincs nálam verbéna. Akkor miért írtad azt, hogy a nyakláncomban vasfű van? A verbéna és a vasfű ugyanazt jelenti.
~ Ha egy felkiáltó jelet teszel egy szó után, nem kell ott pontnak lennie. "megtalállak.!!!" gondolok itt erre. Ott nem kell egy pont.
~ Egyre kevesebb helyesírási hiba van benne, és a pontok és a vesszők utáni szóközre is kezdesz már odafigyelni. Egyenlőre ennyi lenne.

Kifújtam a levegőt, kezem elkezdett izzadni az idegességtől. Elég sokat kérdez, az alkohol pedig már annyira megártott nekem, hogy csak úgy elkezdtek belőlem dőlni a szavak.
- Az igazság az, hogy egy testvérpárról van szó. A fiatalabbikkal voltam együtt, majd miután szó nélkül lelépett, elég közel kerültem a bátyához. A bátya mindent megtestesít, amit ő nem. Veszélyes, izgalmas, kalandvágyó. A barátaim nem bírják őt a modora miatt, de engem valahogy lenyűgöz. - suttogtam, és magam elé képzeltem Damon-t, ahogyan a csodálatos tekintetét rám szegezi.
- És nehéz, mert nem akarom semelyikőjüket megbántani. - halkultam el, majd rá emeltem a tekintetemet. - Te voltál már ilyen helyzetben? - kérdeztem és egy apró mosolyra görbültek az ajkaim, már teljesen elmámorítva az italtól.
Egész végig a tekintetem rajta tartottam. Olyan volt, mintha megrezzent volna a szeme a fűszer szó hallatán. De lehet, hogy csak bemesélem magamnak, kissé kezdek már kábán látni a whisky miatt. Kellett nekem inni.. Hisz tudom, hogy nem bírom az alkoholt. A Mikaelson bál óta egy korttyal sem ittam, mert az az este eléggé érdekesre sikeredett Elijah-val.
Csöndben, kortyolgatva az italomat hallgattam végig őt, miközben a vámpírokról beszélt a városban. Nem is olyan tájékozatlan, vajon még mennyi mindent tud róluk? Vagy, lehet, hogy ő is közéjük tartozik, ha már lapis lazuli gyűrűt hord. Egy módja van annak, hogy kiderítsem.. Veszélyes, nem szabadna, Damon leharapná a fejemet, amiért egy vámpír dolgába avatkozok, de hajt a kíváncsiság. A kíváncsiság, hogy vajon le tudok-e egy vámpírt leplezni, hogy már tényleg fejlődök, s emberként ki tudom deríteni, hogy valaki természetfeletti, vagy sem.
Végig néztem az embereken, melyekre mutogatott. Igaza van, itt bárki lehet vámpír. Olyan is, akiről eszünk ágában sem feltételeznénk. Akár ő is lehetne.. Halkan elkezdtem nevetni, majd most itt volt az ideje, hogy én válaszoljak neki.
- Hát igen. De hogyan tudnak a napon járni? Én valahol azt olvastam, hogy egy drágakőnek köszönhető mindez. Hasonló ahhoz, amit te hordasz. - böktem az ujjammal a lapis lazuli ékszere felé, és egy kicsit kérdőn felvontam a bal szemöldökömet, jelezve, hogy igen. Tudok a vámpírokról.
Szívem egyre hevesebben kezdett el verni, szinte már a torkomban éreztem. A homlokom gyöngyözött. Nem csak a melegtől, amit eme rengeteg ember okozott, hanem az idegességtől, hogy nem-e feltételezek rosszul Victorie-val kapcsolatban. A szívem már annyira vert, mikor megszólalt, hogy menten azt hittem szívrohamot kapok. Hogy én menjek fel hozzá.. Védtelen vagyok, nincs nálam verbéna, csak egy kulcsom van, meg egy karó a táskámban, amit mindenhova cipelek, a hibridek miatt. Úgy tettem, mintha egy eszeveszett kislány lennék, aki már nem tud nemet mondani.
- Ez szuper, folytathatnánk tovább a témát, úgyis elég sokan kezdenek már itt lenni. - mosolyogtam, s felkaptam magamra a táskámat. Idegesen táncoltak az ujjaim a bárpulton, várva rá..

Észrevételek:
~ Még mindig az a legnagyobb hiba, hogy a vesszők után nem raksz egy szóközt, s néhol a pontoknál se, de az inkább csak elszórva jelenik meg.
~ A helyesírásra nagyon figyelj, mert még mindig található benne egy pár.
~ Több hiba nincs benne, csak így tovább!!! (:

Kérdőn felvontam a szemöldökömet, majd kisimítottam a ráncokat az arcomból. Azt meg kell vallanom, hogy egy kicsit túlságosan is nyomulós, és kíváncsiskodó egy lány. Néha az ilyen jól jön az életben, néha pedig keservessé is teheti.
- Öhm.. - kezdtem bele zavartan. Mégis mit mondhatnék? Nem akarom kiteregetni az életem szennyesét előtte. Teljesen belekavarodna. Néha még én sem értem a saját világomat. Alig bírom felfogni ezt a sok természetfelettit, de valahogyan meg kell velük birkóznom. Hisz tovább kell élni az életünket, nem ragadhatunk le egy bökkenőnél. Az élet tele van akadályokkal, melyeket át kell ugrani. Vagy sikerül, vagy pedig számtalan próbálkozás után teszi lehetővé, hogy tovább folytassuk az utunkat.
- Hát.. - haraptam bele az ajkamba, majd ismét szóra nyitottam a számat. - Ez elég bonyolult kérdés. Rengeteg dolgon morfondírozok jelenleg. Az életem nem éppen egyszerű, két férfi között próbálok dönteni, és.. - akadtam el. És mi? Nem bírom folytatni tovább a saját mondandómat. Egy húzásra kiittam a poharamban lévő maradék italt. Legalább Victorie azt hiszi, hogy csak túl sokat ittam, és ezért hablatyolok itt össze-vissza.
Figyelmesen végig hallgattam, hogy mit talált ki a lapis lazuli gyűrűről. Mindvégig tekintetét fürkésztem, de nem vettem észre, hogy hazudott volna. Vagy jártas már ebben a témában, vagy pedig tényleg egy normális halandó. Sajnos pesszimista létemre, az utóbbit elég nehéz elképzelnem.. De nem szeretnék hülyeségeket bebeszélni magamnak.
- Anno volt egy nyakláncom, amit a barátomtól kaptam. Sosem vettem le, ilyen medálos volt, benne egy fűszerrel. - nyomtam meg a fűszer szót. Direkt nem mondom ki, hogy verbéna, mert nem szeretném, ha megtámadna, vagy hasonló. És magyarázkodni se szeretnék, hogy mit jelent a verbéna, ha esetleg az emberek közé tartozik. - De sajnos elvesztettem. - füllentettem. Mégse mondhatom azt, hogy a világ legidősebb női vámpírja - Rebekah - elvette tőlem.. Vagyis nem éppen fogalmaznék így, hanem leszakította rólam, ezáltal majdnem megölve engem. Zavartan elmosolyodtam, mikor közölte velem, hogy a vendége vagyok. Túl kedves ez a lány, s nem ártana óvatosnak lennem..
- Köszi, maradok a whisky-nél, és igazán nem kell. - tekintek rá kedvesen. Valami azt sugallja bennem, hogy hosszú éjszaka elé nézhetek. És miért nincs nálam verbéna? Újra kell valami ékszert készíttetnem Bonnie-val, de az sem szép, ha csak állandóan szívességeket kérek tőle. Mit fog hinni, milyen barátnő vagyok? Nem használom ki őt, csak az utóbbi időkben annyira elhidegedtünk egymástól. S nem csak vele, hanem Caroline-nal is.. A következő kérdésén nem is kellett sokat rágódnom, egyből tudtam rá a választ.
- Hát itt sajnos olyan sok szórakozási lehetőség nincs, de szinte mindenki itt lóg. Amúgy nagyon jó hely ez a Grill, itt készítik a legjobb palacsintát, egyszer ki kéne próbálnod. - feleltem egy széles vigyorral az ajkaim szélén. Na, igen kezd megártani a whisky.. Nem nagyon bírom az alkoholt, és ilyenkor hajlandó vagyok egy kicsit elvesztenem az elmém feletti kontrollt.
A tenyerem elkezdett izzadni mikor szó szerint rákérdezett a vámpírokra. De ha így akar játszani, hát játékra fel! Elfogadom a kihívást, győzzön a jobbik. Közelebb hajoltam hozzá, hogy az emberek még véletlenül se hallják meg a mondandómat. Bár, akkora hangzavar van itt, hogy örülök, hogy egyáltalán hallom amit Vic mond.
- Rengeteg állattámadásokról szólnak a hírek. Emberek feltépett nyakakkal.. - kezdtem bele sejtelmesen, elmesélve a történteket. - A rendőrök vadonélő állatokra fogják mindezt, de sokan azt a teoriát támogatják, hogy vámpírok élnek a környékünkön. - mondtam szinte már suttogva. Észre vettem, hogy még a hideg is kirázott miközben beszéltem. Próbáltam mindezt hihetően mondani, majd egy halk kacajba kezdtem.
- De hát mindez csak egy mese, hisz mégis ki hisz bennük? - tettem fel a költői kérdést, és már alig vártam, hogy mikor fedi fel magát. Már túl gyanússá vált..

Észrevételek:
~ A betűszínt kicseréltem royalblue-ra, mert az előző nagyon sötét volt, s alig lehetett látni. De ez csak egy szépséghiba.
~ A mostani hsz-ed nagyon tetszett, csak így tovább. Egy pár ilyen, és ha jó lesz az et, elfogadlak! (:
~ Amire nagyon kell figyelned az a helyesírás egy pár példa: nyagymamámtól; nincs mit (ez külön van); kedvesség (nem k-val írandó)
~ Grammatikai hibák csökkentek egyedül ezt vettem észre: füllentettem és remélve, hogy bevett. Helyesen: Füllentettem és reméltem, hogy bevette.
~ Egyenlőre csak ennyi, nagyon szépen fejlődsz! (:

Legbelül megnyugodtam, s örültem, hogy egy ilyen lánnyal hozott össze a sors, s nem egy rinyálós kis plázacicával, aki szerintem felsikított volna, ha a cipőjére lépek. Volt pár ilyen lány az iskolánkban, de anno ő nem jelentett számomra veszélyt, hogy megfoszt a "trónomtól". Régebben, én is beképzelt voltam, kihasználtam az embereket, hogy információkat szerezzek meg, a fiúkat az ujjaim köré csavartam, majd mikor rájuk untam dobtam őket, akár csak egy használt rongyot. Nem vagyok büszke arra, de nem is szégyellem, kamasz voltam, s nem tudtam használni az agyamat. De a végeredménynek örülök. Egy 180 fokos forduláson mentem végig, teljesen megváltozva. Nem csak belülről, hanem kívülről is. Úgy 2 évvel ezelőtt, mindennap a hajrálányos ruhámat hordtam az iskolába, merész öltözékeket sem taszítottam el magamtól, csillámos sminket használtam, stb.. Mára már leszoktam a trapéznadrágoktól, a ruhatáramban a kifinomult, elegáns darabok találhatóak meg, de a tornacsukáról nem tudok lemondani. Túl kényelmes, s annyira a szívemhez nőttek az évek alatt, hogy nem tudnék tőlük megválni. Akár csak Damon-től, s Stefan-tól se..
Teljesen elmerültem a gondolataimba, s alig figyeltem a lányra, aki már indulni készült. Eléggé furának tűnhetek külső szemlélőként, s ez eléggé pofátlan húzás volt, hogy így nem vettem róla tudomást, pedig nem ezt akartam kelteni benne. Egyből a karja után nyúltam, de nem értem hozzá, nem szeretném, ha azt higgye, hogy valami nyomulós összetört lány vagyok.
- Bocsi, csak elkalandoztak a gondolataim. - legyintettem egyet a kezemmel, és egy apró mosolyra görbültek az ajkaim. Annyira kedvesnek tűnt. A diszkó fények a keze felé kalandoztak, s a fények alatt megcsillant egy ékszer.. Olyan ékszer, amit bárhol felismernék, egy gyűrű. De önmagában nem lenne különös.. Csakhogy a gyűrű belsejében egy kék színű ismerős követ véltem felfedezni. Lapis lazuli.
Csak azt ne mond, hogy egy újabb vámpírral hozott össze a sors. Elegem van belőlük, hogy csak úgy hemzsegnek a városban. Nem is mertem feltételezni, hogy ő is a vérszívók sorában áll. Teljesen más, mint a többiek.. Egy kicsit túl feltűnően bámultam a gyűrűjét, s megráztam a fejemet. Úgy fogok tenni, mintha semmit se tudnék a vámpírokról, nem akarok vacsoraként végezni.
- Szép egyedi gyűrűd van. Nem láttam még ilyet. - mosolyogtam rá. Szívem egyre hevesebben kezdett el verni, kezeim izzadtak. Ezek a tünetek szoktak rám jönni, ha izgulok..
- Amúgy köszi, az italt. - mondtam egy fokkal halkabban, hálásan tekintve rá. Körbe néztem a hemzsegő tömegen, voltak akik elhagyták az épületet, de rengetegen jöttek be. Nem mindennapos, hogy ekkora bulit csapnak a Grill-ben. Ilyenkor jó nagy bevétele lehet a bárnak.
- Nos, mit mondhatnék magamról? - kérdeztem és egy halk kacaj elhagyta a torkomat. - Itt születtem 19 éve Mystic Fallsban, a legnagyobb vágyam, hogy Párizsba költözhessek, s szabadon festhessek, megérezzem az élet igazi ízét. Tudod egy idő után ez a bezártság eléggé frusztráló tud lenni. Kalandra vágyok. - mondtam ki, amit igazából gondoltam. Ez volt a tervem vagy 3 évvel ezelőtt, de azóta megváltozott minden. Kiderült, hogy egy hasonmás vagyok, a vámpírok élete közé csöppentem.. Soha nem lehet tudni, hogy mit hoz majd számomra a jövő.
- És te? Idevalósi vagy, mert még nem láttalak téged sehol se. - fogtam meg a whisky-met, és a felét kiittam. Egy apró fintort vágtam, mikor megéreztem a nyelvem hegyén a tömény alkohol ízét. Hát, igen. Nem szokásom mindennap inni..

Észrevételek:
~ Alapjában véve jól írsz, meg is lepődtem a hosszán, szóval így tovább! (:
~ A helyesírásra kell nagyon odafigyelned, megijedni, j-nal van. Máshol <-- egyben van.
~ A nyelvtani összefüggéseket se hagyd figyelmeden kívül, mert néha van benne egy-két érthetetlen mondat. Pl: "Mikor kész lettem elindultam a Grill felé és egy pillanatra meg álltam az erdőben és beleszagoltam a levegőbe,hogy érdemes lenne-e bemenni az erdőbe?!"
~ A tunikának a színének a leírását, hogy fekete-fehéres elég kisbetűvel írni.
~ Matt-re, nem ra.
~ A pontok, vesszők után rakj egy szóközt, hogy szebben nézzen ki az egész. Pár helyen ezt csináltad, de volt ahol elfelejtetted.
Egyenlőre ennyi, és szép munka!

Magányosan jártam a város utcáit, sehol egy lélek se volt. A lámpának az idegesítő neon fényétől fájtak a szemeim, így csak magam elé bámultam. Hol van a nagy tömeg? Nincs sehol se élet, hova kerültem?? Lenéztem a ruhámra, egy sima farmert párosítva egy zöld felsővel és egy boleró. Ma nem akadt sok kedvem a főzőcskézésre, őszintén szólva utálok csakis magamnak főzni. Amióta Jeremy Denver-be költözött, Rick is visszatért a lakásába, mert elég fura volt, hogy ketten éltünk egy fedél alatt. Pár pletykát hallottam is rólunk az iskola falain belül, melyekre nem reagáltam. Nem húztam fel magam, mert csak egy pletyka. Rick nem olyan, miután Jenna meghalt, nem csak a mi életünket nehezítette meg, mert már az Ő életébe is beleférkőzött. Neki is hiányzik, viszont nem hajlandó beszélni róla. Egy ideje már megtanultam, hogy nem szabad, hogy a negatív érzelmek fokozódjanak egy emberben, attól csak még rosszabb lesz. Ki kell engedni mindent, akár sírással, akár egy barátnak.. Tudom Rick és Damon kapcsolata néha nem olyan fényes, de van amikor egész jól kijönnek egymással. Viszont, azt meg kell vallanom, hogy nem nagyon tudnám elképzelni, ahogy Rick kiönti a szívét az idősebbik Salvatore-nak.
Gondolataimba burkolódzva nem is tűnt fel, hogy a város főterére tértem ki. Hangos zene szűrődött ki a Grill falai mögül, fények villództak, s rengetegen mentek ki-be. Hangosan felsóhajtottam, ma van itt az a híres banda, akinek ismét elfelejtettem a nevét. Matt mondta még múlt héten, hogy ha akarna se tudna szabadnapot kivenni pont az előbb említett esemény miatt. Egy hirtelen ötlettől támadva elkezdtem kapkodni a lábaimat a Grill felé. Az első 'l' betű kissé furán villogott, hol nem égett, hol égett. Ki kéne cseréltetni, mert így elég furán néz ki. A bár mellett elhaladva megcsapott a tömény dohánynak a füstje. Egy csapat tini álldogált, akik nagy menőnek hiszik magukat. Hát, mit is mondhatnék. 14 évesek és drogot fogyasztanak? Gratulálok, csak ennyit tudok gondolni, majd ők fogják meginni a levét idősebb korukban mikor rengeteg problémával kell majd megküzdeniük.
- Héé Elena, hallom Rick kiköltözött. Mi van szakítottatok? - hallottam meg egy hangot a hátam mögül. Nem tekintettem hátra, hisz tökéletesen tudtam, hogy ki ennek a hangnak a birtoklója. Brian Winters, az öcsém osztálytársa volt. Sosem bírták egymást, mert Brian-nek is bejött Vicki, de Jeremy kapta meg a lányt. Mindig egy lányon veszekednek a férfiak.. Én is belekerültem egy szerelmi háromszögbe, és nehéz, mert semelyikőjüket nem akarom elveszteni, sem magamra haragítani. Szükségem van Stefan és Damon-re, nélkülük nem tudok élni, de nem lehetek Katherine. Döntenem kell, mert ez így nem helyes, amit művelünk..
Beléptem a Grill ajtóin, s egyből megcsapott az alkohol és az izzadság szaga egyaránt. Nem volt egy kellemes illat, egy apró fintorral jeleztem nem tetszésemet. Rengetegen voltak bent, s a nagy részük táncolt, a banda egész jó volt mondhatom. Egyből megpillantottam egy szabad helyet a bárpultnál, s nagy nehezen átvergődtem a tömegen, hogy egy helyet találjak. Csak valamibe elbotolhattam, mivel a szabad hely melletti lánynak ütköztem.
- Elnézést. - mondtam a barna hajú lánynak, és egy zavart mosolyra húztam az ajkaimat bocsánatkérően rápillantva. Remélem, nem hirtelen haragú, vagy rosszabb. Nem hiányzik az életemből egy veszekedés.
- Az én hibám, rosszul léptem, és.. - hagytam félbe a mondatomat megcsóválva a fejemet. Leültem mellé, mielőtt valaki megelőzne, és jeleztem Matt-nek, hogy a szokásosat hozza.
- Amúgy Elena vagyok. - mutatkoztam be kedvesen a lánynak.