Faith az ultrahang képernyőjét nézte, majd a hasát és rám. Láttam, hogy gondolkodik,és meg van ijedve. Valami rosszat mondtam? Átgondoltam még egyszer mit is mondtam. Csak a gyermek, illetve a gyermek apjának faját szerettem volna megtudni. Mert abban biztos voltam, hogy nem embertől van. Olajbogyó méretében volt valami, (meg nem tudom mondani, hogy mi) de valami más. Ha vérfarkastól van a kicsike, akkor lehet hogy tovább hordja a szive alatt mint 9 hónap de lehet, hogy kevesebb. És sokkal több húst kell ennie. Ha viszont, esetleg vámpírtól van, (ami remélem kizárt) de ez egyáltalán lehetséges? Csak elméleteket hallottam erről. Nem láttam még ilyet. De ha ennek a gyereknek tényleg vámpír az apukája akkor Faith-nek máshogy kell táplálkoznia, és gyógyszert kell neki felírjak.
Faith epekedve várja, hogy végre megszólaljak. Nem akartam megijeszteni,esetleg rossz híreket közölni.Nagyon megkedveltem már az első találkozásunknál,ezért megvizsgáltam még egyszer.Biztos ami biztos.
-Hát ilyet még nem láttam!- meredtem a képernyőre. Túl fáradt vagyok. Biztos csak a fáradtság...de nem. Tényleg ott van. Egymás mellett vannak!
Megdöbbenésemre Faith pánikszerű reakciója, hogy valami baj van. Nagy baj!
Ránéztem és elmosolyodtam. - Úgy látszik még sincs akkora baj, mint amire számítottam. - Faith megdöbbent. Mosolyogni próbált, de látszott rajta, hogy nem igazán érti. De legalább megnyugodott.
-Az van drágám, hogy az olajbogyó méretű gyermeked mögül elő bujt még egy. - mosolyodtam el újra,és teljesen odafordítottam a képernyőt, hogy Faith is megnézhesse.
Hiába, ijedségem oka csökkent. A gyermek most már akkora amekkorának lenni kell. Borsószem méretűnek. Lehet hogy mégsem vérfarkastól vagy vámpírtól van a gyermek?! De az előbbi kérdésem? "Milyen fajtájú személytől van...?" Úristen biztos egy dilisnek nézhet. A legjobb ha nem is válaszolok. Bár ahogy elnézem azt se tudja, hogy most épp hol van.
Faith mindkét keze a hasán van és a képernyőt nézi. Két fekete borsószemet. Mosolyog és boldognak tűnik. Kis félelem a szeme csillogásában azért van. De ki nem örülne két gyermeknek? Mindegy. Túl fáradt vagyok. Haza megyek, és veszek egy jó meleg fürdőt és a lefekszek az én puha ágyamban. A saját ágyamban. Jajj de jó lesz. Az ügyeleti szobától már ki vagyok. Csak 2 órát töltöttem ott, de borzasztó volt...
...hmm. Elkalandoztam. Faith a karomat fogta és a nevemet mondta.
- Oh, bocsánat! Elkalandoztam. Nyugodj meg, minden rendben. Az egyik kicsike elbújt. Biztos szégyenlős egy kicsit. - nevettem. - De legalább megmutatta magát...Na most, egy hónap múlva gyere vissza, de ha bármi probléma lenne, ami úgy gondolod gyanús, azonnal gyere be! Itt az időpontod. Légy jó és vigyázz magadra. Most még jobban, figyelmesebben. És ne emelj semmi nehezet! - mosolyodtam el a végén. - A következő vizsgálatoknál már kicsit többet tudunk meg. - mosolyodtam el ismét.
Faith megköszönt mindent. Adott két puszit, majd megölelt. Még mindig éreztem rajta egy kis ijedséget. De bármi nyomja a szívét úgy is elmondja. Ismerem már annyira.
- Egy hónap múlva találkozunk Faith.


Észrevételekre válasz
oké.rendben. köszönöm:D
Bocsánat a felkiáltó jelek miatt.a megszállottja vagyok:$ mindenhova azt rakok. De most figyeltem!
amit magamba mondok, hogy dőlté rakom, azt most lehet nem jól csináltam. akkor bocsánat:DDD

- Áhh, Meredith! Végre - köszöntem neki felsóhajtva. Még szerencse, hogy megjött. Ha egy percnél tovább kell elviselnem ennek a nőnek a műmosolyát, biztos, hogy megütöm. - Igen, minden okés - követtem be a kórterembe. Felültem a kis asztalra, ő pedig elővette azt a kis szart, amivel az untrahangot csinálják, és nézni kezdte vele a babát.
- Képzeld, jól összevesztem Dimitrivel és szakítottunk Kollal - meséltem neki. Utóbbit az előbbi miatt nem is bánom. Amikor megtörtént, eléggé kivoltam, de aztán visszagondolva a Dimitrivel lefolytatott beszélgetésre, rájöttem, hogy távol akarok lenni ettől az egész természetfeletti világtól. Egy emberre van szükségem, valakire, aki távol van ettől, nem is tud róla. Akivel normálisan élhetek. Persze egy "embriddel" a hasamban ez elég lehetetlennek tűnik.
- Mi az? - ráncoltam össze a homlokomat a 'wow' hallatán. Mer nem szokott ilyeneket mondani, vajon talált valamit?
- A mim? Milyen folt? - néztem rádöbbenten, és a képernyőre szögeztem a pillantásomat. A magzaton van valami kis izé. Ez lenne a folt? Nem tudom, mi ez, de elég ijesztő. A kérdése legalább annyira megdöbbentett, mint az, hogy a gyerekem talán pöttyös lesz. Zavartan néztem rá, és meg is rémültem. Már az orvosom is? Ne már... Ez biztos csak valami rossz vicc.
- Te... tudsz valamit? - tettem fel először a kérdést. Ha biztos leszek benne, hogy tud a vérszívó szörnyekről, akik az elmúlt néhány hónapban megkeserítették az életem, akkor beszélek neki Klausról. De ha nem, akkor nem tudom garantálni, hogy elfelejtse. Nincs nekem olyan tuti képességem, mint a vámpíroknak. És ha talán nem tud róla, és én beszélek neki Klausról, akkor tuti, hogy diliházba csukat. Vagy elmondja netán valakinek, és abból baj lesz. Nem kockáztathatok. De azt mindenképpen meg kell tudnom, hogy mi a fene ez a "folt" a gyerekemen. Klaus nem foltos. Remélem, hogy tényleg nem valami pöttyös valamit hozok létre. Az kéne még...




Észrevételek

Alapjáraton jó az, amit írsz, de ahogyan. Azzal már van egy kis baj.
- használj kevesebb felkiáltó jelet, leginkább csak akkor, amikor megszólalsz, akkor is csak akkor, ha kiabálsz, vagy a szövegnek olyan érzelmi jelentése van, amihez kell a felkiáltójel
- csak azokat a szövegeket kell beszínezni, amit ki is mondasz! Amit gondolsz, annál ne is használj gondolatjelet, inkább tedd dőltté, vagy egyszerűen csak "gondolj rá". Építsd bele a nem kimondott szövegrészbe.

Ez minden, amit most észrevettem Ha ezeket javítod, és a szószámot is növeljük, akkor néhány hozzászólás múlva mehetsz is játszani

Már lassan 23 órája dolgozom. Alig állok a lábamon. Tudom hogy még van 2 páciensem, és mehetek haza. Túl vagyok 6 műtéten. Éhes vagyok, szomjas vagyok, fáradt vagyok.Szóval minden bajom van.
Épp enni készültem valamit,mikor egy nővér megállított,hogy egy bizonyos Faith Messie, megérkezett a vizsgálatra.
-Hát most se fogok enni!-gondoltam. Elindultam a folyosón,és akkor megláttam, a szőke hajú, kis csinos barátnőmnek mondható, Faith Messie-t! Megörültem,hogy láthatom. Kedves lány.
-Szia. Faith! Minden rendben?- kérdezem, kicsit megijedve, mert látom, hogy a egyik keze a hasán van! Beinvitáltam az irodámban,ahol rendesebben megtudom vizsgálni,és nyugodtan tudunk beszélni. Felültettem a vizsgáló asztalra. Szokásos rutin vizsgálat volt. Közben hallgatom, ahogy Faith meséli, hogy mi történt vele az elmúlt napokban!
-wow! -döbbentem meg hirtelen! Próbáltam nem feltűnően, hogy Faith, ne ijedjen meg, de észrevette. Megéreztem az ijedségét! A folt, amit láttam, nem egyszerű foltocska volt. Kemény volt,és egyáltalán nem olyan amilyenre számítottam.
Nem szoktam ilyet kérdezni,de most muszáj volt feltennem a kérdést! - Faith,drágám. Nem akarlak előre megijeszteni, de a foltocskád nem nagyon teszik nekem!- láttam megdöbbent szemét. Várja hogy folytassam! - Tudom, hogy nem szívesen mondod, de el kellene mondanod nekem, hogy kitől van a gyerek! Mármint, milyen fajtájú személytől van. Sokat segítene!- láttom, hogy elgondolkozik. Vacilál hogy elmondja-e vagy ne! Nem fogom elítélni,bármit is mondjon! De látom rajta, hogy ragaszkodik, a benne növekvő élőlényhez!! - Figyelj, Faith! Segíteni szeretnék! Te is tudod!! Mondd el nyugodtan!- mondtam neki mosolyogva!

helyszín: Mystic Falls Hospital (kórház)


- Ne mondja már, hogy nem találja az időpontomat. Faith. Messie. Betűzzem? - tettem fel a kérdést ironikusan, majd amikor bólintott, megforgattam a szemeimet. Mintha olyan nehéz lenne leírni, hogy Faith Messie. - F. A. I. T. H. M. E. S. S. I. E. Faith Messie - kopogni kezdtem az asztalon a körmeimmel, miközben vártam, hogy megtalálják a nevemet az adatbázisban. Még csak nem is én foglaltam, hanem az orvosom maga írt be. Nem igaz, hogy elcseszik nekem itt ezt. Bár azt sem értem, hogy minek kell bejönnöm. Úgyis csak valami folt látszik, amiből néhány hónap múlva egy ember lesz. Vagy valami mutáns szörny, mivel az apa nem igazán emberi. Tényleg remélem, hogy nem lesz szarva a kicsinek. Vagy valami egészen más, nem normális tulajdonsága. Istenem, mibe is keveredtem.
- Áhh, meg is találtam! - szólalt fel a pult mögött ülő nő. - Dr. Fell-hez van beírva, ugye?
- Igen, hozzá - sóhajtottam fel, és nekitámaszkodtam a pultnak. Nem vagyok még nagyon kövér, de már nagyon unom az itteni ácsorgást.
- Máris hívom - villantott rám egy gusztustalanul őszinte vigyort, majd a telefonhoz nyúlt. Ismét sóhajtottam, és nézelődni kezdtem, hogy mikor látom meg a doktornőt. Kedves lány, bírom nagyon. Nem sokkal idősebb nálam, azt is mondhatnám, hogy közvetlenebb a kapcsolatunk, mint egy sima orvos-páciens kapcsolat. Elég jóban vagyunk. Egyik kezem reflex-szerűen a hasamra csúszott, míg a másikkal még mindig a pulton támaszkodtam. Nem tudom, mióta fogdosom a hasam, ez csak úgy jön. Valami természetes védőösztönről magyaráztak nekem, a felét nem értettem a dolognak, de ha ők mondják, akkor az biztos úgy van. De amúgy nem vágom, mi ez a nagy felhajtás. Láttam a terhes tinik összes részét, amikor szobafogságban voltam, és csak az MTV jött be. Sokat tanultam belőle, tudom, hogy egészségesen kell táplálkoznom, nincs Meki, nincsenek zsíros kaják. És ami a legborzasztóbb, az ötödik hónaptól szexelni sem lehet. Onnantól kezdve négy hónapig móka mentes alvás lesz. Négy hónap... Nem is tudom, hogy fogom kibírni. Persze ezt nem panaszolom el senkinek, maximum Jasonnek vagy Dimitrinek mondanám el, de velük elég régen nem találkoztam. Dimitrivel a bál óta, Jasonnel pedig nemrég összefutottam a Grillben, de akkor éppen csajozott, szóval nem igazán tudtam vele lelkizni. De majd előbb-utóbb sort kerítek rá. Már igazán kellene valaki, akinek kiönthetem a szívem, mert az biztos, hogy csordultig van érzésekkel.