Tárgy: Re: Az iskola előtt Pént. Okt. 05, 2012 9:25 pm
Klaus & Elena
Próbáltam nem kimutatni, hogy mennyire unom ezt az egészet. Inkább egy hamiskás mosolyt erőltettem az ajkaimra, és vártam már azt a pillanatot, amikor mindennek vége lesz. Mikor majd szabadon járhatom az iskola folyosóit, és azokkal lehetek, akiket igazán szeretek. Nem nagyon figyeltem rá, és eléggé meglepődtem mikor egy dobozzal a kezében fordult felém. Először a rózsa, most pedig egy karra köthető virág? Már megint milyen rossz tervben sántikál? Veszélyben forog Jeremy élete, és először elhalmoz ajándékokkal, majd csak azután közli velem a hírt? Nem létezik kedves oldala, túl sok mindenkit vett el tőlem.. - Köszönöm. - motyogtam alig hallhatóan az orrom alatt. Nem szeretnék most egy veszekedésbe belehabarodni vele. Inkább abban reménykedek, hogy találkozok útközben egy ismerőssel, aki megszabadít tőle. Az égre emeltem a pillantásomat. A nap már rég lement, a csillagok beborították az egész eget, és ott ragyogott a telihold. Álljon meg a menet.. Telihold? Avagy a farkasok estéje?! - Tisztában vagy vele, hogy ma telihold van, ugye? - kérdő pillantással meredtem Klaus-ra. Szóval mindez egy csel volt. Tudhattam volna. Elcsalogat engem ide, a vérforrást. Megkaparintja a farkasokat, megöli őket, és a vérem által a csatlósaivá teszi. Ennyire egyszerű az egész. - Mond, minek kell ez az egész? Ott van számodra a családod, minek kell minél több hibridet kreálnod? Hisz, mindenki tőled retteg, így is nagy hatalmad van. - csóváltam meg a fejemet, kérdőre vonva őt. Akkor megértettem, mikor harcban állt a testvéreivel, de most végre visszakapta őket. Egy esélyt kapott az élettől, hogy ismét egy családban élhessen, együtt. De ő mégsem akarja ezt elfogadni, és inkább a sötétebb útra tér le.
Samantha Reynolds
welcome to my world
► Residence :
richmond ☄
► Age :
36
► Total posts :
1233
SOUL MANIPULATOR ♆
Tárgy: Re: Az iskola előtt Pént. Okt. 05, 2012 9:09 pm
Elena & Klaus
Nem akartam, de mégis be kellett vetnem a szokásos ütőkártyáimat Elena meggyőzése érdekében. Nem tudom, miért erőszakolják ki nálam mindig, hogy a kegyetlenebbik arcomat fordítsam feléjük. De amint azt már nem egyszer tapasztaltam, és megjegyeztem, a legtöbben csak az erőszakra reagálnak megfelelően. Pedig mennyire megkönnyítenék a saját, és az én dolgomat is, ha szép szóval is hatni lehetne rájuk. Hát annyira fáj Elenának, hogy most kivételesen tényleg vigyáznék rá? Komolyan megéri az ellenkezést, amikor tudja, hogy így is, úgy is be fogja adni a derekát? Nem tudom, mikor tanulnak már végre a saját hibáikból. Magamban a fejemet ingatom, de külső szemmel csak annyit lehet látni, hogy az utat figyelem, és közben néha-néha Elenára pislogok. Még mindig duzzog, és ha akarja is, nem leplezi valami jól. Hát jó! Duzzogjon! A helyzetét ezzel egyáltalán nem könnyíti meg, de legyen! Megérkezésünkkor már nyitná az ajtót, de megelőzöm. Vámpírsebességgel kerülöm meg az autót, nem hagyom, hogy megakadályozza az efféle apró udvariasságokat. Ma nem, akkor sem, ha egész este csak szúrós szemmel méreget. Én hoztam el a bálba, az én felelőségem figyelni rá. Talán régimódi vagyok, de ebből nem engedek. - Nem köthetlek magamhoz, kedvesem. Nem is akarlak, de attól még figyelni fogok rád. És remélem, tartogatsz a számomra is egy-két táncot. Tudod... - mondom kicsit elmerengve, miközben egy pillanatra visszahajolok a kocsiba, és kiveszek egy közepes méretű dobozt. - ... a 20-as évek a kedvencem. És nem sok olyan partnert találhatsz a bálon, aki tényleg megélte volna azt a kort, vagy jobban ismeri, és szereti nálam. Mesélhetnék is róla, de nyilván bájologsz inkább a legunalmasabb jelenlevőkkel is, mintsem velem társalogj... - vállat vonok, aztán leemelem a doboz tetejét. - Ezt neked hoztam - emelem ki a dobozból a karra köthető virágot, amit ilyenkor adni szokás. - Szabad? - nyúlok a keze után, és nem várva meg az esetleges ellenkezést, felkötöm a csuklójára. - Jól áll... - jegyzem meg, és akaratlanul is zavarba jövök egy pillanatra, azért hamar elfordulok, csak a karomat nyújtom, jelezve, hogy indulhatunk.
Vampsite
welcome to my world
► Total posts :
1823
ADMINISTRATOR ♔
Tárgy: Re: Az iskola előtt Pént. Okt. 05, 2012 8:26 pm
Klaus & Elena
Egész út alatt szótlanul ültem Klaus mellett. Gyűlöltem őt, amiért erre késztetett. De sajnos nem volt más választásom. Nem ellenkezhettem, mert akkor nem én járok pórul, vagyis igen.. Mert a szeretteimet bántaná, ha nemleges választ adtam volna neki. Állandóan sakkba tud velük tartani, s ezt gyakran ki is használja. A sarokba szorít, és nem tudok onnan menekülni, mert nem akarok több mindenkit elveszteni magam körül. Kiszálltam a kocsiból, végig simítva a krémes színű ruhámon, eltüntetve a nemlétező gyűrődéseket. Ez egy megszokás, jobb, ha valaki elővigyázatos, nem? Megigazítottam a fejemen lévő hajdíszt, és kifújtam a levegőt. Egy kicsit hűvös volt idekint, de úgyis percek alatt bent leszünk. Az iskolából fények, hangok szűrődtek ki. De nem a mai slágereket hallottam, hanem ami akkoriban volt divat. - És mi a terv mára? Egész végig melletted kell állnom? - pillantottam fel Klaus-ra, majd elindultam az iskola felé. Találkozni szeretnék a barátaimmal, az ismerőseimmel. És ezt mind nem tehetem meg, ha az egész estét Klaus oldala mellett kell töltenem. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetett a 20'-as évek. Hallottam, s láttam már egy-két dolgot Chicago-ban, így Stefan sztoriját már nagyjából tudom..
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Csüt. Júl. 26, 2012 10:20 am
scarlett
Ezt a hozzászólást Scarlett-nek írtam, 375 szóval.
TYLER LOCKWOOD
A hozzászólás közben Avicii - Levels VS Gotye ft Kimbra - Somebody that I used to know remixet hallgattam, és EZT a ruhát viselem.
Sajnos rá kell jönnöm, hogy okosabb csajszival van dolgom, mint gondoltam, ami baj. Elég nagy baj, ugyanis hallottam már, hogy vadászok járkálnak a suliba. Alaric mesélt valamit Elenáéknak, hogy van egy csajszi, aki vámpír, és vadász is egyben. Totál szívás, hogy vannak még olyan idióta ősvámprok, mint Mikael volt. Kellemetlen, és azt hiszem ez rám nézve is kicsit gázos. A verbénát valóban nem érzik meg az emberek, egyszer Matt mondta, hogy a Grillben volt egy razzia, amikor mindenbe raktak. Akkor még nem voltam hibrid, egyszerűen csak farkas, úgyhogy akkor még nem hatott rám, de most már gyanítom, hogy engem is égetne a verbéna. De igazából semmi kedvem kipróbálni, úgyhogy nem is teszem. Viszont Scarlett baromira képben lehet, hiszen elmeséli, hogy meg akartam idézni, illetve, hogy érzem a verbéna szagát és tudok is róla. Tudja, hogy valami természetfölötti lény vagyok. Én viszont most már tudom, hogy ő pedig tud a mi kis misztikus világunkról. Az aprócska bókjaim nem hatottak, viszont most már nem is nagyon érdekel. Azon pörög az agyam, hogyan tudnám elkapni ezt a kislányt és kitörölni az emlékeit. Muszáj lesz megtennem, hiszen nem szaladgálhatnak itt ilyen civilek ezzel a tudással. Mindenkire veszélyes. Muszáj lesz szólnom a Salvatore fivéreknek, hogy intézkedjenek valamit. -Valóban nem vagy olyan buta, mint amilyennek látszol. – szólalok meg egy aprócska fintor kíséretében. Na, igen, az eddigi cukormáz most szépen leomlott rólam és egyszerűen hidegen hagy a lány. Csak meg akarom védeni magamat, a barátnőmet és a fajtánkat az egyszerű vadászok ellen. Habár még nem sejtem, hogy Scarlett vadász, de azt tudom, hogy egy olyan ember, aki tud rólunk. Ez pedig veszélyes. Scarlett végül közli, hogy ellóg az utolsó óráról és lassan feláll, hogy ő menni készül. Lopva körbenézek, és mikor látom, hogy senki nem figyel ránk, vámpírgyorsasággal felpattanok és elkapva a karját, közelebb húzom magamhoz. -Valóban nem vagyok ember. Neked pedig nem lenne szabad tudnod a mi világunkról. Úgyhogy én a helyedben mától nem nagyon lennék egyedül és kétszer is meggondolnám, hogy kiből akarok információkat kicsalni! – nézek mélyen a szemébe és tartom erősen a kezét, majd végül távolabb lépek tőle, mélyen a szemébe nézek, és biccentve elindulok órára. Én nem lógok el. Viszont Scarlett láthatja, ahogy idegesen a fülemhez emelem a telefont és beszélni kezdek, miközben eltűnök az iskola ajtaja mögött.
KÖSZÖNÖM SZÉPEN A JÁTÉKOT, ÉLVEZTEM! CSAK LEGKÖZELEBB NEHOGY EGY CELLÁBAN ÉBREDJ!
Tárgy: Re: Az iskola előtt Hétf. Júl. 23, 2012 9:36 pm
Bekah && Joe
A sértődéses megszólalására felnevetek. - Nem éppen az a fajta lány vagyok, aki egy faszfej beszólásán megsértődik. - kacsintok rá mosolyogva és mit sem törődve azzal, hogy épp az imént faszfejnek neveztem. Ilyenen nem fogok fent akadni, és az sem igazán érdekel, hogy most megharagszik-e vagy sem. Bár nem hinném, hogy olyan lenne, aki egy ilyen miatt bevágja a durcát. Egyébként sokkal jobban bejön nekem ez a stílus, mintha egy szentfazék bólogatós kutyával kéne végigjárnom a sulit, de akkor sem tűröm nagyon, ha egy ismeretlen így áll hozzám és a dolgokhoz. Végül is a srác úgy dönt akarva, akaratlanul, hogy nem akar egyedül menni ebbe a félelmetes és üres nagy iskolába, így inkább engem választ. - Bölcs választás. Majd meglátjuk, meddig jutunk el, mert ahogy látom, a sors összekeverte a fonalakat. - emelem égnek a tekintetem és elmosolyodom. Két erős személyiség mint tudjuk, vagy nagyon bírják egymás fejét, vagy nagyon nem. Nincs középút. Az még nem dőlt el, hogy ezzel a sráccal melyik lesz, de szerintem nagyon a második lehetőség felé húz az egész. Na mindegy is, majd meglátjuk később, mindenesetre ez alatt az öt perc alatt nem hinném, hogy beskatulyázom. Igaz, hogy ezt szoktam csinálni, de most kivételt teszek. - Nem, biztos lehetsz benne, hogy nem vagy kedves, nem is tudom, hogy mondhattam ilyet. És igazad van, nem indítottál jól, de még kiengesztelhetsz. - mondom nemtörődöm hangon. Őszintén megvallva, azért biztos nem utasítanám vissza egy körre, mert hát.. nem rossz bőr. Beljebb lépek a terembe, és önkéntelenül is becsukom magam mögött az ajtót, majd közelebb megyek az asztalhoz, amire Joe -amint épp megtudtuk- a lábait dobta fel. - Nem mutatnál jól tanárnak. - mosolyodok el, és a kezemet nyújtom felé. - Rebekah... Kivételes embereknek Bekah. De te nem vagy az. - rázom meg a kezét, majd leülök a tanári asztallal szemben lévőre. Még, hogy tudja kire kell gondolnia elalvás előtt, na ne röhögtessen. - Ez egy előre betanult szöveg volt, mi? - nézek le rá, majd lepattanok az asztal tetejéről és sétálni kezdek. A táblánál megfogom a filcet, és felírom a nevem. Mintha annyira élvezném, hogy írhatok a táblára, pedig nem. Már elég sokszor nyílt rá alkalmam, de így legalább hasonlítok egy átlagos diáklányra. Miután leírtam a nevem és egy szép kis virágot is rajzoltam mellé, felkapom a fejem, ugyanis kulcs csörgést hallok, aztán egy pillanat múlva ahogy a kulcs a zárba csúszik, majd egy kattanással be is zárul...
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Hétf. Júl. 23, 2012 6:14 pm
Bekah & Joe
Láttam rajta, hogy nem esett jól a bunkó stílusom. Talán kezdhettem volna máshogy is, de én már csak ilyen vagyok. Önző, felelőtlen, nagy szájú, elkényeztetett srác. Sokan utálnak ez miatt de nem érdekel. Senki kedvéért sem fogok megváltozni. - Ugyan ugyan. Ne játszd már a sértődöttet. - nézek rá, majd egy mosollyal elintézem magamban a dolgot. Lehet kissé felidegesítettem. Arra vártam, hogy mikor vörösödik el a feje és szalad vissza a kocsijához. Erre viszont nem került sor. Egyedül körbemenni... nem is olyan rossz ötlet. Mivel nem akarok eltévedni ezért inkább passzolom. Az kéne még, hogy egy iskolában tévedjek el, és ne találjak ki. Olyan lenne mint egy rémálom. - Elhiszem, de ha már így összehozott a sors bennünket, akkor talán nem kéne, hogy egyedül menjek. - be kell ismerjem, hogy eléggé bejött a kis vissza szólása. Szeretem az olyan lányokat, akik nem hunyászkodnak meg akárki előtt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akárki lennék csak úgy általánosságban gondoltam. - Ahogy akarod. - válaszoltam unottan. Tényleg nem érdekeltek a termek meg a mosdók. A gondolataim már rég máson jártak. Mindig ez van. Ha valamire figyelnem kéne, akkor az istenért se tudok. Jelen pillanatban azon törtem a fejem, hogy holnap hány lány fog kiesni a padból csak hogy jól megnézzen. Vagy hogy szünetben hányan fognak kibeszélni a hátam mögött. Ez valahogy sokkal érdekesebb mint a termek felépítése. Követtem a lányt, egészen egy osztályteremig ahol megálltunk, majd kinyitotta az ajtót és beljebb mentünk. - Hát azt nem tudom, hogy kedves vagyok-e, de abban biztos vagyok, hogy rosszul indítottam. - odasétáltam a tanári asztalhoz, és leültem a székre. Kényelmes volt, nem olyan mint amiken nekünk kell rohadni. Gondolkoztam rajta, hogy felrakjam-e a lábamat az asztalra ezzel kifejezve mély tiszteletemet, de jobbnak láttam ha nem bunkóskodok tovább. - Joe vagyok. Ha közelebb jössz, akkor kezet is foghatunk. Nyugi nem harapok. - kacsintottam, majd vártam, hogy közelebb kerüljön. Nem volt semmi tervem, vagy legalábbis nem olyan eget rengető. Van, hogy eszembe jut valami, és aztán jönnek az ötletek, hogy hogyan lehet egy lány bugyijába jutni, de ez most más volt. - Elárulhatnád a nevedet, hogy tudjam elalvás előtt kire gondoljak - szúrtam oda még egy viccet, mielőtt közelebb jött volna. Ez tényleg csak egy tréfa volt. Azt hiszem az lesz a legjobb, ha senki se tudja, hogy miről szoktam éjszaka fantáziálni.
Lyla Foster
welcome to my world
► Age :
32
► Total posts :
281
ADMINISTRATOR ♔
Tárgy: Re: Az iskola előtt Vas. Júl. 22, 2012 9:35 pm
Bekah && Joe
Ahogy megnézem magamnak a srácot, magamban elmosolyodom, és örömtáncot járok, hogy legalább már ha ilyet kell csinálnom, nem egy csúnya, könnyfakasztó gyereket kell körbevezetnem. Viszont ahogy elnézem, a stílusa elég goromba, pedig most az egyszer tényleg úgy álltam hozzá a dologhoz, hogy jó fej leszek... De hát ha így játszunk, hát legyen így. - Felvágták a nyelved, vagy mi? - nézek rá lenézően. Ha azt gondolta, hogy olyan vagyok, aki nem mer visszaszólni, vagy ilyesmi, akkor eléggé rossz a gondolkodása. Igaz, a külső néha csal, és engem az alapján elég sokszor egy szende lánynak ítélnek, aki a légynek sem tudna ártani. Hát az utóbbit aztán elég sokszor meg szoktam cáfolni, főleg ha kivívják. - Egyébként meg éppenséggel igen, látok. - bökök a fejemmel a lépcső előtt elhaladó ember felé, de láthatóan nem azért jött, hogy körbevezessem. Csakhogy ne én jöjjek ki rosszul az egész kedveskedésemből. - És elhiheted, hogy nekem sem az a legjobb dolgom, hogy itt legyek, és neked megmutassam az épületet. Ha gondolod, nyugodtan körbemehetsz egyedül is, nem mintha azt gondolnám, hogy annyira érdekel... - vonok vállat, és bemegyek a srác előtt. Jó nagy kőbunkó, azt meg kell hagyni, hogy hiába az, jól néz ki. Már látom lelki szemeimmel, hogy amikor elkezd az osztályunkba járni, hány lány lesz érte megőrülve. Az élen Caroline-nal. Bár ő kiért nincs oda, úgy őszintén... Na, de persze tudnék még sorolni jó pár lányt, aki már az iskola pasijainak felének az ágyában megfordult. Ha ezt hangosan is kimondanám, akkor aki ismer, beszólna, hogy köztük én is, és erre én azt mondanám, hogy valamennyire igaza van. De nem én vagyok a csúcstartó. - Szóval... mondjam is, hogy mi micsoda, vagy elég ha megmutatom az osztálytermet, aztán annyi? Vagy akarsz tudni ilyen-olyan helyeket, amik jók erre-arra? - nézek hátra, miközben az iskola folyosóján sétálok a fiú előtt. Most én tényleg azt gondoltam, hogy gyorsan végigjárjuk az épületet végigmutatom a laborokat, osztályt, mosdó, meg mit tudom is én, de elment a kedvem az egésztől, hogy kedves legyek. Pedig esküszöm, hogy most úgy indultam neki, de látszik, hogy az égiek sem akarják, hogy én az éltben egyszer úgy viselkedjek, ahogy mások szeretnék. Ezt én sem akarom, az igaz, csak most... Na mindegy is. Kicsit odafigyelek az iskola zajaira. Súroló hangot hallok, amiből egyből a takarítónőre következtetek, aki valószínűleg épp a második emeleten mos fel.Mást nagyon nem is észlelek, szóval szerintem hárman vagyunk az iskolában össz-vissz. Mondjuk ki lenne olyan hülye, hogy itt marad délután? Egyértelműen senki. Miközben sétálunk az első amit érdekesnek találok, és meg kell, hogy mutassam az osztályterem. - Kedves nem tudom a neved, ez lesz az osztálytermed. - nyitom ki az ajtót, és befelé mutatok. Jó lenne, ha megosztaná mi a neve, de nem fogom megkérdezni. Gondoltam volna, az lesz az első, hogy bemutatkozik, de hát a tippem nem igazán jött be, szóval... Mindegy, végül is annyira nem fontos, a tanárok úgyis megkérdetik a történetét az órákon, majd holnap végighallgathatom vagy ötször, roppant érdekfeszítő lesz...
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Szomb. Júl. 21, 2012 11:45 pm
Tyler & Scarlett
Mondanám azt, hogy egy újabb önmagától elájult pasi üres bókjait hallgatom, de nem lenne értelme panaszkodnom. Egyrészt élvezem a társaságát, másrészt meg lehet, hogy ki tudok belőle csikarni valami olyan információt, ami talán még hasznomra is válik. S valljuk be, ez egyáltalán nem lenne baj, tekintve, hogy még mindig nem tudok semmi érdemlegeset sem az engem körülvevő eseményekről. Mert tényleg nem nagy dolog rájönni, hogy vannak vámpírok. Pedig, ha vannak vámpírok, akkor nyilván a többi mendemonda is igaz, és vannak vérfarkasok is, meg szellemek, meg boszorkányok.. pár év múlva kiderül az is, hogy ufók is vannak. Negativitásom már-már oly mértékben meglepett, hogy kis híján grimaszolni kezdtem. Nem szokásom a hirtelen elszontyolodás, kivéve, amikor a testvérem jár az eszemben, de hát rá most próbálok nem nagyon gondolni. Helyette inkább leraktam az ölembe a táskámat, és rápillantottam Tylerre. A srácnak biztosan olyan barátnője van, aki tökéletes minden értelemben, hiszen nem is kevesebbet vár el az ember egy olyantól, mint ő. Válaszát hallva meg önkéntelenül is elnevetem magamat, hiszen ez annyira átlátszónak tűnik. Jólesőt nyújtózok, majd kortyolok párat az itókámból, mielőtt meglögybölöm a maradékot. - Ugyan.. Nézd, tudom, hogy szörnyen butának tűnök, de nem teljesen vagyok az. A verbéna illatát csak azok érzik meg, akik nem emberek. Emellett, a szemed.. miért is gondolnál egyáltalán a verbénára, amiről normál esetben nem is tudnál, ha nem próbáltál volna megigézni, vagy nem érezned a szagát?- fejtettem ki a véleményemet, és néztem rá. Kezdtem unni a dolgot, mert nem úgy nézett ki, hogy a hasznomra lehet a srác akár egy kicsit is, úgyhogy elkezdtem magamban felkészülni a távozásra. Végül is ha semmit sem árul el, hiába faggatom, megigézni meg úgyse tud, meg nem is fog tudni. Megölni megpróbálhat, bár kétlem hogy azt most tenné, így amikor a legközelebb találkoznánk.. nos, addigra meg felkészülök. Bár nem tudom, mennyire lehet felkészülni egy ilyen izé támadására. Majd kiderül, ha esetleg meg akarna enni majd, nemdebár? - Nekem viszont lassan ideje mennem, kedvem támadt ellógni az utolsó órát, úgyhogy azt hiszem, útjaink különválnak, nem igaz? - mosolyogtam angyalian, miközben azon voltam, hogy úgy álljak fel, hogy ne essek el. Nem lett volna szép látvány elterülni a fűben, és azt meg nem akartam hogy egy fél gimnázium a hátsómon feszülő vékony selyembugyit nézegesse.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Szomb. Júl. 21, 2012 8:54 pm
Bekah & Joe
1 hónapja már annak, hogy elköltöztem a mindenki által nagyra becsült New York-ból. Azóta itt pusztulok ebben a poros kisvárosban ahol soha sem történik semmi. Egy érdekes emberrel nem találkoztam még. Mondjuk parasztfalván elég nehezen lehet olyan valakit találni aki megüti a mércét nálam. Sokat várok el, de megtehetem. Az igazgató szólt, hogy délután menjek be, mert egyik leendő osztálytársam körbe vezet az iskolában. Nem örültem nagyon a hírnek, mert 1: nem szeretem az iskolákat 2: nem szeretem ha egy idegen vezetget egy idegen helyen. Amúgy is, akadt volna jobb dolgom mint termeket meg folyosókat nézegetni. Valószínű, hogy elmentem volna a Grill-be és italba fojtottam volna bánatom. Most ez a helyzet, és most először és utoljára betartom amit ígértem a dilinek. Motorra ültem és nagy nehezen odataláltam a sulihoz. Igaz, hogy csak két utcára volt, onnan ahol ideiglenesen lakom, de a kereszteződések meg az egyforma házak miatt majdnem eltévedtem. Útközben egy fának is majdnem neki hajtottam, mert úgy látszik erre felé a kutyákat az utcán tartják, és a motorosoknak meg autósoknak kell félre rántani a kormányt, hogy kikerüljék őket. Szánalmas... Amint megláttam az iskola rozoga kapuit tudtam, hogy végre célba értem. Leparkoltam a motort az egyik parkolni tilos tábla mellett mit sem törődve a szabályokkal. Csináltam már cifrább dolgot is, ez amellett semmiségnek tűnt. Körbe néztem, hátha látok valakit, de mint más hely, ez is kihalt volt. Jó persze.... ki akarna délután is az iskolában rohadni? Senki. Gondolom az a személy se, aki körbe vezet. Ez a tudat kárpótol a sok szenvedésért. Legalább nem egyedül fogom végig unni az utat. Odasétáltam a bejárathoz kezemben a bukósisakkal. Mivel nem láttam senkit, nem jött ki senki, ezért megálltam a bejáratnál. Nem akartam, hogy valami betörőnek gondoljanak. Nem mintha sok mindent el lehetne innen lopni. Vártam, és vártam de semmi. Elővettem a telefonomat és lenyomtam egy szintet az Angry Birds-ben. Mikor a következőt kezdtem volna, kerék csikorgást és ajtó csapódást hallottam. Nem néztem oda, mert ha az emberem az, úgyis ide jön. Nem fogok senki miatt le föl járkálni. Vártam még egy percet, majd megfordultam. Nagy meglepetésemre nem egy vastag keretes, pattanásos gyerek állt előttem, hanem egy szexy szőke lány. Úgy tettem, mint akit hidegen hagy a külső megjelenése. Eltettem a telefont, és kifejezéstelen arccal válaszoltam. - Látsz még itt valakit? Menjünk, essünk túl rajta minél hamarabb. - ezután kinyitottam az ajtót, és beengedtem a lányt magam előtt.
Lyla Foster
welcome to my world
► Age :
32
► Total posts :
281
ADMINISTRATOR ♔
Tárgy: Re: Az iskola előtt Szomb. Júl. 21, 2012 8:05 pm
Bekah && Joe
Szívesség? Tőlem? Érdekes egy elképzelés, ám de legyen. Igaza van az igazgatónak, hiszen a suliban a tanárok egy szerény, jó tanuló és még sorolhatnám, milyennek ismernek. Jobb ezt a látszatot kelteni, és így megbíznak bennem, még ha éppen nem is kellene... Persze ezt mindannyian tudjuk, hogy bennem megbízni nem pont a legjobb dolog, de örülök, ha valaki így áll hozzám. Természetesen az igazgató kérésére elvállaltam a feladatot, miszerint késő délután érkezik egy új fiú az iskolába, és körbe kéne vezetni. Miért is ne? Ki tudja, ki az illető? Talán egy olyan embert ismerhetek meg, akivel jóban leszek, még ha ilyen kevés is létezik. Ténylegesen, ha végiggondolom, akkor látható, hogy nem sok olyan ember van, akivel kölcsönösen bírjuk egymást, persze a családon kívül. Ott is vannak nézeteltérések, még néha sok is, de a családon kívül nem nagyon tudok mondani embereket. Ha megerőltetem magam talán, de egyébként senki. Ebből is látszik, hogy egy elég erős személyiség vagyok, és azt is meg kell hagyni, hogy több, mint ezer év, nem rövid idő, ezalatt pedig elég sok mindent ki tud ismerni egy vámpír. Nekem elég jól sikerült az embereket megismerni, hogyan is viselkednek egyes helyzetekben. Márpedig meg kell hagyni, a Földön nagyrészt undorító emberek vagy más lények élnek. Nem is élnek, jobban mondva. Reggel felkelnek, felöltöznek, megisszák a kávéjukat, elmennek a munkába, ahol egész nap csak robotolnak és megfelelnek másoknak, aztán hazamennek, esznek, tévéznek és lefekszenek aludni. Ennyiből áll az életük, és meg kell hagyni, ez egy elég szomorú dolog. Nem tudják élvezni az életüket. Én hála az égnek már megtanultam, hogy az első számú dolog az életünkben mi magunk vagyunk... Ha folytonosan másoknak akarsz megfelelni, soha nem fogsz elérni semmit. Megfogom a cuccomat, és villámgyorsan az iskola felé veszem az irányt, de ezúttal autóval. Kit zavar, hogy nincs meg a papírom arról, hogy vezethetek? Ugyan már, ha azon múlik, egy pillanat alatt kinyírom a rendőrt aki kötekedni kezd, jobb esetben pedig megigézem. Beletaposok a gázba, de úgy istenigazából, és pár perc alatt ott is vagyok az iskola parkolójánál, ahol nagyot fékezve állok be az egyik üres helyre. Kiszállok, bezárom a kocsit, és a bejárat felé igyekszem, ahol áll valaki, de nem vagyok benne biztos, hogy az, akit nekem körbe kell vezetnem. Felgyorsítom lépteimet, és mikor odaérek felveszem a bájos kislány vigyorát az arcomra. - Helló. Te vagy az, akinek meg kell mutatnom a sulit? - állok meg előtte és végigpillantok rajta, hogy szemügyre vegyem, kivel is akad dolgom...
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Vas. Júl. 08, 2012 1:08 pm
scarlett
Megj.: Ne haragudj a kései válaszért!! Ezt a hozzászólást Scarlett-nek írtam, 554 szóval.
TYLER LOCKWOOD
A hozzászólás közben Rádió88-at hallgattam, és EZT a ruhát viselem.
Az ismerkedős részen elég hamar túlesünk, és hamarosan már kicsit közelebb csüccsenve a lányhzoz a melleit kezdem el stírölni. Még szerencse, hogy Caroline nincs sehol. Bizonyára odabent fecseg a barátnőivel, vagy éppen újrarúzsozza a száját a mosdóban. Ilyenkor örülök, hogy ilyen cicababa barátnőm van. Dögös és szexi, de néha kibírhatatlan. Néhány aprócska megjegyzés után a leányzó mosolyogva megjegyzi, hogy milyen udvarias voltam és kedves. Elvigyorodom, és biccentek. -Az ilyen csinos hölgyekkel nem gazán lehet máshogy viselkedni. Kivéve, ha be vagyok rúgva, de mostanában sajnos nem szoktam. - nevetem el magam és a vigyorom is egyre szélesebbe lesz. Imádom flörtölgetni, főleg az új csajokkal. Habár most már nem “húzhatom meg őket”, mint régen, hiszen ott van nekem Caroline, de régen mindig is versenyeztünk a srácokkal az új csajokat illetően. Persze nem mindegyik bige volt elég bevállalós egy kis összebújáshoz, de akkor még a csók is bőven elég volt. Már egy csókkal is nyertem és általában én nyertem. Hiszen - valljuk be - elég dögös pasi vagyok ahhoz, hogy a legtöbb csaj nyálcsorgatva várja, mikor fordítok rá egy kis figyelmet. Mostanában is kapjuk Car-rel a féltékeny pillantásokat. Ő a pasiktól, én meg a csajoktól. Biztos vagyok benne, hogy most is van valami nő, aki féltékeny pillantásokat vet Scarlett-re az Udvar másik feléről. A lánykának tényleg elbűvölő a mosolya, habár persze Caroline-ét nem übereli, de egész csinossá tesz barna hajjal keretezett arcát. A lányka felhoz egy egész kellemetlen témát, az állat támadásokat. Persze, alapjáraton minden új diák félne egy ilyen városba jönni, ahol elég gyakoriak az állattámadások. Persze, akad itt egy hatalmas erdő, ahol sok farkas, meg medve, meg kardfogú tigris él, de azért hogyha valaki kicsit is szemfüles, rájöhet, hogy elég sok támadás történik ahhoz képest, hogy egy elég nagy város vagyunk. Az állatok általában félnek az emberektől, így nem s tudom, hogy miét veszi még be mindenki ezt a hülye szöveget. Elhatározom, hogy megtudom, mit is tud Scarlett erről az egészről. Lehet, hogy csak egy ártatlan kérdés volt, de az igazat megvallva nem hiszem. Egy új lány, aki beszélgetésbe elegyedik a suli legmenőbb srácával nem fogja egyből azzal kezdeni, hogy mi van az állatámadásokkal. Csak akkor, hogyha tud valamit és úgy véli, hogy én is tudok valamit. Ajajj... Így hát kicsit közelebb hajolok hozzá, kitágítom a pupillámat és egy kérdést teszek fel neki, igyekezve manipulálni őt, de már a mondat közepénél elbukom. Elbukom, ugyanis megérzem a verbéna jellegzetes illatát. Először még nem éreztem és az ízét sem ismertem fel, de most hibrid lettem, a szaglásom és a látásom is sokkal jobb lett, a fülemről nem s beszélve, így már ki tudom szűrni a kávé illata közül a verbéna szagát is. A kérdésemre várom a reakciót és kíváncsi vagyok, hogy a lányka képben van az itteni dolgokkal, vagy egyszerűen véletlenül csöppent bele ebbe a dologba. Utóbbin kicsit elgondolkozom, hiszen hogyha véletlenül csöppent bele ebbe az egészbe, akkor valószínű valaki megigézte, hogy beszéljen velem. De a válasza határozottan az előbbi dolgot mutatja, vagyis hogy már tud a Mystic Falls-i eseményekről. - Csalódást? Ugyan Kislány! A fél város tudja, hogy mi folyik itt. Akik meg nem akarják tudni, azok meg csendben becsukják a szemüket. És hogy én mi vagy? Egyszerű ember vagyok, mint te. Csak éppen én is tudok erről az egész misztikus, természet feletti marhaságokról. - vonom meg a vállamat és egy aprócska mosoly kúszik az arcomra.
Tárgy: Re: Az iskola előtt Vas. Júl. 01, 2012 8:30 pm
Tyler & Scarlett
Mély levegőt véve túrtam bele a hajamba és húztam ki az arcomból azt a pár tincset, ami időközben beesett a képbe. Úgy tűnik, a fiút meglepte a reakcióm, de most nem vagyok elég jó passzban ahhoz, hogy ne legyek legalább egy kicsit bunkó. Igazából még jól is esett egy kicsit csípősen válaszolni, mert az utóbbi időben szerettem ilyen lenni. Igazából azt hiszem nem akarok vámpír lenni, mert akkor biztos kikapcsolnám az emberségemet és nyugodt szívvel tépkedném egy-egy ember végtagjait, csak mert éppen depressziós kedvemben vagyok. A másik meg az, hogy utálom a vámpírokat. Elrabolták a testvéremet, és megmérgezték az egész életemet. Tartozom annyival az eltűnt testvérem emlékének, hogy annyit ölök meg belőlük, amennyit csak tudok. Ehhez pedig muszáj leszek belefolyni az eseményekbe olyannyira, hogy én is arról, ha történik valami. Példának okáért most mindenhol a Klaus-ügy tombol: minden vérfarkas fülét-farkát behúzva meghúzza magát, csak hogy ne végezze félvámpírként. Még jó, hogy a dolgoknak ez a része engem nem érint. Bár tény, hogy ha Klaus meghalna, kevesebb bajom adódna. Milyen érdekes egyébként, hogy egy magamfajta kis senki is hozzá tud jutni olyan információkhoz, amikhez lehet, nem kellene. Pont ezért használom verbénát. Legalább ennyi védelmem legyen. Ha meg kell, úgyis meg tudom magamat játszani, végül is tükör előtt gyakoroltam a bamba fejet. Úgy tűnik, Tylert eléggé foglalkoztatja a külalakom, de ezen nem is csodálkoztam. Nem mondtam volna azt, hogy fantasztikusan nézek ki, de panaszom nincs. Az utánam forduló fejek száma pedig pont elég lenne ahhoz, hogy egy beképzelt kis picsa legyek, de ez nem az én világom. S ha sejtettem volna, ki ül mellettem, és milyen szerepe van az eseményekben, biztosan faggatni kezdtem volna. - Ó, ugyan. Mindennapos esemény az ismerkedés, de azért kedves, hogy ilyen udvarias vagy így hirtelen. De én is örülök hogy megismertelek- mosolyogtam rá szélesen, ami azt mondják, egészen elbűvölő jelenség, mert nekem tényleg szép a mosolyom. Amivel persze nem szoktam felvágni.. a külsőm az, amire nem illik felvágni, mert ez szerencse kérdése. Amire tényleg büszke szoktam lenni, azok az általam elárt eredmények. Viszont így belegondolva: mennyire lehet szörnyű az események sűrűjében lenni? Valamilyen szintem mintha még mindig valami játéknak fognám fel ezt az egészet, és mégsem. Azért iszok verbénát is, hogy biztonságban tudjam a birtokomban levő infókat, de így pont én vagyok az, aki nincs biztonságban. Nem mintha félnék, vagy nem szeretném a veszélyt.. eszem ágában sincs ilyesmin aggódni, csupán érdekes ezen elgondolkozni. A kávé viszont finom, bár az én ízlésemnek túl keserű. Vagy csak a tejszín romlott meg amit beleraktak? A fene se tudja.. Érdeklődve figyelem a srác reakcióját, amit a kérdésem váltott ki belőle. Hát, mégis csak van valami köze a dolgokhoz, még neki is? A gesztusaiból nem az jön le, hogy szerinte egy elszabadult vérmaci a tettes. Alsó ajkam beharapva figyelem, ahogy a feje egyre közelebb ér az enyémhez, és ha még mindig olyan naiv lennék, mint voltam, most azt hinném, meg akar csókolni, de pontosan tudtam mire készül, valami megérzésnek hála, amihez nem voltam hozzászokva. Nekem is lenne hetedik ösztönöm? Vagy az a hatodik? - Bocsi, de most csalódást fogok okozni. Jó módszer vámpírok és hibridek ellen. Te melyik vagy? - még saját magam is meglepődtem a merészségemen, ahogy kiterítettem minden kártyám, mert lehet jobban jártam volna, ha hallgatok, és játszom a hülyét. Sokkal egyszerűbb lett volna... vagy mégsem? Lassan úgyis kiderül, mire jutottam. A kis magánnyomozásaimnak hála már rég kiderítettem pár dolgot, amiket most nem nagyon akartam elmondani a mellettem üldögélő srácnak, aki már feszülten figyelt. Azért egy papírzsepit kivéve a táskámból könnyen elérhető helyre húztam a verbénás fecskendőt, hogy tudjam használni, ha kell.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Vas. Júl. 01, 2012 5:46 pm
scarlett
Ezt a hozzászólást Scarlett-nek írtam, 583 szóval.
TYLER LOCKWOOD
A hozzászólás közben The Offspring-et hallgattam, és EZT a ruhát viselem.
Elég határozott és magabiztos leányzóval hozott össze a sors, ami talán megdönti azt az elméletemet, hogy egy „jó kislánnyal” van dolgom. Scarlett elég csípősen válaszol arra, hogy mostanában ő szokott ezen a padon ücsörögni, így nekem kéne elhúznom innen. - Ohó! – nevetek fel és emelem fel a két kezemet magam elé. Ismét látványosan végignézek rajta, elidőzve a csinos lábakon és a mellén, majd megcsóválom a fejemet. - Azt elhiszem… - válaszolok arra, hogy Scarlett soha nem tartozott a lúzerek közé. Ilyen testtel? Na, ja, biztos vagyok benne, hogy nem. - De azért vedd figyelembe, hogy én tősgyökeres Mystic Fallsi vagyok, ráadásul alapító család tagja. No, nem akarok nagyzolni, vagy ilyesmi. – vigyorodom el pofátlanul és kicsit ki is húzom magam. Na, igen, az biztos, hogy nekem több jogom van ezen a padon ücsörögni, de ahhoz van jogom, hogy megszabjam, hogy ki ülhet még rajtam kívül itt? - Tudod mit? Szerintem simán elférünk itt ketten is. Max. kicsit összébb húzódzkodunk, ha nem férünk el. – kacsintok pofátlanul vigyorogva a lányra és kicsit közelebb ülök hozzá. közben megtudom a leányzó nevét is, aki a kezét nyújtja. Elkapom a puha, fehér kacsóját és egy puszit nyomok rá, pont úgy, ahogy a filmekben láttam. - Megtiszteltetés, hogy megismerhetem, Miss Montgomery! – biccentek lovagiasan a lány felé, közben pedig pajkosan vigyorgok. Érdekes, hogy elég sok emberke érkezett most az iskolába, de hát persze ezen nem kell meglepődni, Mystic Falls igen érdekes város. A maga módján… Bizony, mostanában eléggé elszaporodtak itt a mindenféle furcsa lények, hiszen az Eredetiek elég sok természetfeletti lényt idevonzottak. Hogyha vadász, akkor azért jött, hogy kinyírja őket, hogyha hibrid, akkor Klausszal jött, hogyha vámpír, akkor pedig egyszerűen kíváncsi az Eredetiekre és hogy mit is művelnek. Szegény Elenát nem irigylem, hiszen rajta csattan kb. minden. Jeremyt is úgy hallottam, hogy elküldték Denverbe, de azt nem tudom, hogy hazajött-e már. Ricnek is elege lehet már ebből az egészből. De mi, köszönjük szépen, tökéletesen elvagyunk Caroline-nal. No persze… Elég kínos, hogy egyelőre még nem tudom, hogy mennyire kötődöm még Klaushoz. Habár átváltoztam már vagy százszor, azért jó lenne letesztelni ezt szemtől szemben is. Nem sok kedvem van hozzá, de Caroline miatt muszáj lesz. Ugyanis az a szerencsétlen Eredeti udvarol a barátnőmnek. És ezért utálom is, de hát nem tudok mit tenni ellene. Sajnos. A gondolataimból Scarlett szakít vissza a jelenbe, és rájövök, hogy egészen idáig a melleit néztem, ami azért elég kínos. Habár elég szép mellekkel rendelkezik a lány, az biztos. A szavaira felemelem a szemem és Scar szemébe nézek. Az állat-támadásos gyilkosságokra felvonom a szemöldököm. Néhány másodpercig behatóan nézek a lányra, és igyekszem használni rajta az igézést. Kicsit közelebb hajolok hozzá és mélyen a szemébe nézek: - Mit tudsz az állat-támadásokról? – kérdezem lassan és titokzatos hangon, ahogy Caroline szokta csinálni. Egyelőre még nem sejtem, hogy Scarlett verbénát szed, de mikor közelebb hajolok hozzá, megérzem a kávéjának illatát és a verbéna jellegzetes illatát. Egy pillantást vetek a kávéjára, majd ismét a szemébe nézek, és kicsit hátrébb ülök tőle. - Verbéna, hmm? – bökök fejemmel a kávéra, és kicsit oldalra döntöm a fejemet, úgy figyelem és várom a lány reakcióját. Kíváncsi vagyok, hogy tudja-e, hogy verbéna van a kávéjába és hogy ő rakta-e bele. Hogyha nem tudja, mi is az a verbéna, akkor egyértelmű, hogy már a büfében is vasfüvet osztogatnak mindenkinek. Ha viszont tudja, mi az, akkor nyilván azt is tudja, hogy nem állattámadások történnek itt a városban. A bulizós kérdésére egyelőre nem reagálok, most jobban érdekel az, hogy a lány mit is tud erről az egész városról és hogy ő kicsoda.
Tárgy: Re: Az iskola előtt Vas. Júl. 01, 2012 4:11 pm
Tyler & Scarlett
Mindjárt itt az év vége, és végre élvezhetem a nyári napsütést! Meg talán egy-egy vámpír meggyilkolását. Bár nem tudom, azt fogom-e élvezni, végül is nem hiszem hogy az a tipikus gyilkos alkat lennék. Mindenesetre biztosan meg fogom próbálni. Csak akadjak össze egyel. Bár úgyis azzal fogom kezdeni, hogy veszek valami Gucci cuccot, és süttetem majd hófehér testemet valahol. Ha most az Alkonyat féle világban élnék, még azzal gyanúsítgatnának, hogy csillámvámpírpóni vagyok. A testápolóm miatt még be is venné mindenki, mert néha úgy ragyogok tőle, mintha magamra ragasztottam volna egy egész megye flitterkészletét. A srác szövegére felszalad szép ívű szemöldököm, majdnem eltűnik a homlokomon, de azért igyekszem megőrizni a hidegvérem. Még hogy a menők padja.. - Sosem tartoztam a lúzerek közé, és mostanság én szoktam itt üldögélni, akinek el kellene húznia, az te vagy. - mosolyogtam részvétteljesen, és tényleg szántam a srácot. Oké, vannak izmai, meg fehér fogai, egész tűrhető a feje.. de ma, egy olyan gimiben, mint ez, ez egészen elvárható. Szóval még mindig nem értem, miért van magától ennyire elájulva, de rendben. Hajamba túrva foglaltam mellette helyet, és az arcát vizslatva rájöttem, hogy pillantása egész sokszor a nyakamra esik. - Igen, új. Nem rég költöztem ide.. Scarlett R. Montgomery. Hívj csak Scarnak. - nyújtom oda puha kezemet illedelmességem jeléül, és felsóhajtok. Borzalmas. Alig várom, hogy vége legyen ennek a szörnyű hajtásnak, és elkezdhessek beépülni a kisváros életébe én is. Hátha találok valakit, aki tud valamit a testvéremről. Vagy az őt elraboló vámpírokról, akikre már nem is emlékszek csak arra, hogy hárman vannak. Ajkaimat harapdálva kortyoltam egyet a kezemben tartott kávéból, amibe azért a biztonság kedvéért raktam verbénát. Biztos, ami biztos alapon. Bevallom, kissé idegesít a stírölés, ami itt végbemegy oda és vissza, de nem annyira, hogy ne tudjam kezelni a dolgot. Miközben a fiú arcát néztem- akiről időközben kiderült hogy Tyler Lockwood-, felrémlett bennem, hogy mintha halottam volna már róla valami pletykát.. valamit, amire megint csak nem emlékszem. Tyler egész barátságosnak tűnt, és bár így első látásra több egója volt, mint amennyit egy város elbírt volna, egész jópofa embernek látszott. Nem is baj hogy beszélgetek, legalább lesz egy ember a városban, akit már ismerek. Még ha nem is rendezünk délutánonként közös teapartit, legalább lesz kinek odaköszönni. Kissé fáradtan húzgáltam lefelé ruhám szélét ülés közben, és felsóhajtottam. Ez a verbénás kávé mintha pont az ellenkező hatást érné el: lassan már ott tartottam, hogy előrebillen a fejem, és elragad az álommanó. Ami elég ciki lenne.. valami hajléktalannak néznének. - Na és milyen az élet errefelé Tyler? Neked mi a véleményed az érdekes módon felszaporodó állat-gyilkosságok sorozatáról? - kérdeztem, miközben ujjaimmal képzeletbeli idézőjelet aggattam az állatgyilkosság szóra. Szerintem nem ép eszű az, aki elhiszi, hogy tényleg állatok támadják meg az embereket. Hülyeség. Mosolyogva vártam a válaszát, majd aprót nyújtóztam. Eléggé elgémberedtem az egész napos üldögélés miatt, és egészen elképzelhetőnek tartottam az ötletet, mely szerint iskola után átöltözök, és futni fogok egy hatalmasat, legalább formában tartom majd magamat, és nem is árt ha fejlődöm, hadd tűzzek karóvégre egy-két vérszívót. Úgyis tudom hogy mind gonoszak, telhetetlenek és szívtelenek.. szörnyetegek. Idegesen szorult ökölbe a kezem, és inkább magamba döntöttem a kávém maradékát is. Talán még egy kis kötődés is jól jönne, mert nagyon unalmasak az estéim a monotomitásukkal együtt. Hiányoznak a barátaim, akik azt hiszem igazából sosem voltak, mert mindig hagytam elveszni a kapcsolatokat. Na, ezen is változtatnom kell. - Merre érdemes elmennem szórakozni? Nem igazán ismerem még erre ki magamat.. - mondtam félhangosan, bár volt az a megérzésem, hogy a srác így is biztosan remekül hallja, mait mondok.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Vas. Júl. 01, 2012 3:25 pm
scarlett
Ezt a hozzászólást Scarlett-nek írtam, 404 szóval.
TYLER LOCKWOOD
A hozzászólás közben Rádió88-at hallgattam, és EZT a ruhát viselem.
Tiszta szívás, hogy hatodik órába beraknak egy idióta irodalom órát. Amikor már mindenkinek elege van az egész suliból, még ott rohadhat irodalom órán. De szerencsére előtte még van egy 20 perces szünet. Szerencse, mert amúgy tutira kiakadnék, hiszen irodalom óra előtt még fizika van. Matekból egész jó vagyok, de a fizika az matek egy csomó definícióval és képlettel. Nem, az sem igazán az én asztalom, úgyhogy totál szívás ez az egész nap. Sebaj, azért ebédelni még maradt egy kis időm. Úgyhogy most az üres drogos sarokból jöttem elő és ültem le az egyik padra. Lehunyom a szememet és élvezem, ahogy a vér szép lassan eljut minden sejtembe. Érzem az erőt a végtagjaimban és ez valami fergeteges érzés, amikor valaki megzavarja a nyugalmamat és rákérdez, hogy ide ülhet-e. Kinyitom a szemem és egy szöszivel találom szeme magam. Végigmérem a lányt, majd egy pajkos mosoly jelenik meg az arcomon. Hogyha nem laktam volna most jól, akkor lehet, hogy elhívtam volna a kislányt egy sétára, de mivel érzem magamban a vért, így képes vagyok bájcsevegésre és flörtölgetésre is. -Tudod, ez a menők padja, úgyhogy sajnos azt kell, hogy mondjam, el kell innen húznod. Bár, elég dögös vagy ahhoz, hogy maradhass. Nyugi, majd tartom a hátam. – kacsintok pofátlanul vigyorogva a lányra és átvetve az egyik lábamat a pad egyik oldalán, Scarlett felé fordulok. -Új vagy itt? Még nem igazán láttalak. Márpedig engem mindenki ismer. – szólalok meg ismét kicsit önelégülten vigyorogva. Hogy a kettőnek mi köze egymáshoz? Igazából semmi. Csak meg akarom mutatni a leányzónak, hogy engem valóban mindenki ismer. És aki nem tudja, hogy ki vagyok… Nos, az tuti, hogy új diák. Nem igazán tudom megérteni, hogy hogy lehet az, hogy néhány diák év közben, vagy éppen év vége előtt néhány héttel érkezik. Mi veheti rá a szülőket arra, hogy év közben költözzenek. Borzalmas… - Hogy hívnak? – nézek a lány szemébe kíváncsian és igyekszem nem az ereiben lüktető vérre koncentrálni. Közben hegyezem a fülemet, és körbenézek az udvaron, hogy Caroline vajon merre lehet. No, nem azért, hogy megcsaljam, vagy ilyesmi, de azért nem akarok balhét. Ráadásul nekem lételemem a flört, úgyhogy muszáj tennem. Viszont Car nem nagyon örülne, hogyha hallanám. De mivel én nem hallom a lányt, nyugodtan fordulok Scar felé és kíváncsian pislogok rá, nem zavartatva magam, úgy stírölöm. Valóban szép darab, bár látszik rajta, hogy még igen csak „jó kislány”. De nem baj, az ilyen csajokat a legjobb betörni. Majd el ne felejtsem mondani a haveroknak.
Tárgy: Re: Az iskola előtt Vas. Júl. 01, 2012 12:56 pm
Tyler & Scarlett
Manapság nehezen tudok csak napirendre térni afölött, hogy itt szinte mindenki természetfeletti. Mégis, hogyan menjek oda valakihez beszélgetni, ha most attól félek hogy éppen egy vámpírral vagy egy vérfarkassal állok szemben? Még nekik is ott van a nevükben a vér szó.. Bár, arról legalább már fel lettem világosítva, hogy ők nem szívnak vért.. az az egy közös tulajdonságunk van, hogy ők sem kifejezetten rajonganak a vámpírokért. Azt hiszem.. Problémáim lesznek a bizalommal. Ráadásul attól tartok, hogy még mindig túl gyenge vagyok ahhoz hogy vadász legyek. Erőben fel sem vehetem a versenyt egy vámpírral sem. Bár az, hogy verbénát iszok, némileg megkönnyíti a dolgomat, hiszen nem tudnak megigézni. Csak el ne felejtsem inni. Meg persze belerakni az injekciós tűket és késeket a táskámba, amit remélhetőleg egy tanár sem akar majd átkutatni, mert akkor majd problémáim lesznek. Meg kellemetlen lesz az egész szituáció, mert az biztos, hogy nem fogom tudni beadni hogy az nem az én táskám.. - A szokottnál is nyúzottabb vagy, Scarlett. - jegyeztem meg fennhangon, miközben a tükörképemet néztem. Hosszú hajam lófarokba kötve, mint este, elalváskor, a szemeim körül karikák. Nem is csodálkozom rajta, hogy a sötét kis árkok ott gyülekeznek aranybarna íriszű szemeim körül, hiszen az egész éjjelt áthánykolódom mostanság. Folyton csak a húgom jár az eszemben, és emészt a gyűlölet amiért nem segítettem neki. Még csak nem is próbáltam, annyira lefagytam a vámpírok látványától. Ő pedig a testvérem, és legyen bármilyen a viszonyunk, kötelességem lett volna megvédeni őt. Gyenge voltam.. Lassú mozdulatokkal turkáltam a szekrényemben, valami hordható ruha után kutatva. Ideje volt ismét látogatást tennem az iskolában, és remélhetőleg ezúttal nem egy vámpírral fogok összetalálkozni. De ha mégis, akkor egyszerűen faképnél hagyom, vagy követem addig, amíg ketten nem leszünk és megölöm. Legyen bármilyen cuki is. Mondjuk letépem a nyakláncát, vagy szíven döföm egy karóval.. vagy egy széklábbal, ha csak az van a közelemben. A semminél az is jobb! Unott grimasszal raktam fel magamra azt a minimális sminket, amit hordani mertem, és megállapítottam, hogy az a kis magabiztos önbizalom, amit kapok tőle, igenis jót tesz nekem. Mint egy bevásárlótúra. A slusszkulcsot megragadva kirohantam az autóba és a kelleténél talán gyorsabban vezettem az iskoláig, de hát nem akartam elkésni. Abból sosem sül ki semmi jó. Szerencsére még időben értem be, és még a tanárom előtt beértem a terembe is, ahol gyorsan leültem. Végül is, mindig mázlim van ilyen téren. Bár ilyen mázlim lenne vámpírölés téren is... Az első óra után úgy döntöttem kimegyek az udvarra, és süttetem magamat a kellemes fényben, s meg is találtam azt a padot, amit kifejezetten szerettem igénybe venni. Csakhogy, valaki már ült ott. - Szia! Leülhetnék ide? - közben akaratlanul is megtapogattam a táskámban levő verbénás tűket és vasfüvet tartalmazó üvegcsét, majd várakozva éztem a fiúra. Valahonnan ismerős volt az arca.. biztosan láttam már valahol. Igazából jelen pillanatban is jobban lefoglalt az, hogy vámpírokat kell ölnöm. Még nem gyilkoltam meg egyet sem, és ez frusztrál. Ahhoz, hogy vadásznak mondhassam magamat, és talán hogy felnőjek, ölnöm kell. Már úgy is a megszállottjuk vagyok, így legalább legyen valami kézzel fogható bizonyítéka is a paranoiámnak. Tény, nem ilyen sorsot szántam magamnak, valahogy jobban illett volna rám az elkényeztetett hercegnő szerepe, mint minden lányra, de jobb lesz így. Legalább segítek másoknak, és több ember ússza meg élve Mystic Fallsban és a világ többi részén. Közben még mindig a fiúra néztem persze, és várakozva mosolyogtam, bár kissé kényszeredetten. Mára már elfelejtettem, milyen az őszinte mosoly.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Szer. Május 09, 2012 11:58 am
Scarlett & Alexis
Nem fogadta el a segítő kezet. Ezzel kicsit meglepett. Önálló. Azt gondolja, hogy nincs szüksége más segítségére, főként nem egy vámpíréra. Talán igaza van, de az is lehet, hogy amíg egy vámpír segítségét nem, addig egy barátét elfogadja. Nem erőszakoskodtam, határozott léptekkel indultam meg a padok felé. Azt hittem, hogy aki tud a vámpírokról, az ismeri az ellenségünket is. De az a tény, hogy Scarlett nem hallott még róluk jelentheti azt, hogy itt egyáltalán nem élnek vérfarkasok, és jelentheti azt is, hogy ügyesebben titokban tartják a létezésüket, mint mi. Scarlett fölöttébb nagy érdeklődést mutatott e faj iránt és az iránt, hogy mennyire veszélyesek az emberekre. - Tényleg léteznek. Teliholdkor változnak át vadabb énjükké. Féktelen pusztításra képesek. Semmilyen lénynek nem tanácsos vérfarkassal találkozni, mert nagy a valószínűsége, hogy csak a farkas távozik élve. - Merjem neki elmondani? Ez egy elég jelentős titok. Bár az információ hasznosnak tűnik, nem biztos, hogy fel tudja használni. Az pedig nem árt, ha tudja mivel áll szemben. - Az imént azt mondtam, semmilyen lénynek. Ez igaz a vámpírokra is. A vérfarkas harapása végez a vámpírokkal. De egy farkast nem tudsz irányítani. Még saját magukat sem tudják kontrollálni. Ebből kifolyólag bárkit képesek megölni. Akár a szeretteiket is. Remélem megértette mire akartam célozni, és eszébe se jut vérfarkas-lesre indulni. Most jön a legnehezebb kérdés. És az újabb dilemma: mennyit mondjak el neki? A szokásos "én nem bántok embereket" szöveg most kevés lesz. - Abban különbözöm tőlük, hogy én- lehalkítottam a hangom és körbenéztem, mielőtt folytattam volna- nem iszom emberi vért. És nem ölök embereket. Nem vagyok egy hidegvérű gyilkos. Legalábbis nem a szó legszorosabb értelmében. Mindig azzal áltatom magam, hogy gyilkos csak az lehet, aki élőket öl. És a vámpírokat nem sorolnám az élők közé. Inkább az élőhalottak közé. Azt hiszem megértette, hogy emberek helyett őket irtom. Amikor a kőről beszélt, helyeslően bólogattam. A lényeget tudja, és ez a fontos. Közben eszembe jutott, hogy túlságosan óvatlan voltam. Szem előtt hagytam a medált. Ha nem vele találkozom, már rég megtámadhattak volna. Ezért levettem a láncot, és a csuklómra tekertem. Karkötőként szoktam hordani, amikor túl szembetűnő a lánc. Nem is értem, most miért feledkeztem meg róla. De már mindegy. Hála az óvatlanságomnak, megismertem Scarlett-et. Bár nem kérdeztem, de Scarlett elmesélte a múltja egy részletét. Egyre jobban megkedveltem. Őszinteségre őszinteséggel felelt. Talán kezdett a bizalmába fogadni, és én ennek végtelenül örültem. Megrendülten hallgattam a történetét a testvéréről. Amikor rám nézett, végtelen fájdalmat láttam a tekintetében. Elrabolták a testvérét. Nem hallottam még ilyet. Vámpírok elrabolnak egy embert? Ez szokatlan. Vajon miért kellett nekik az a lány? Scarlett vádlón pillantott rám. Megértem, hogy miért. Kicsit el is szégyelltem magam, hiába nincs közvetlen közöm a húga elrablásához. - Sajnálom. Tudom, hogy mit érzel. Ugyanazt érzem a mai napig. Az én családomat vámpírok mészárolták le. - Néhány másodpercnyi csönd kellett, hogy mindketten szabadulni tudjunk a fájó emléktől. Aztán amikor összenéztünk, tudtam, hogy jobban hasonlítunk, mint eddig bárkivel. - Megtudtál azóta bármit róla? Legalább azt, hogy miért és hogy most él...- Nem kellett befejeznem a mondatot. Megértette, hogy arra vagyok kíváncsi életben van, vagy sem. És végre kiderült az igazság. Ezért tud olyan sokat. Ezért kutatott utánunk. Bár a következő kijelentése nagyon meglepett. Vadász? Ő? Hiszen attól elgyengült, hogy megtudta mi vagyok. Ha nem velem találkozik, hanem egy könyörtelen vámpírral, lehet, hogy már nem élne. Érdekes. Mindketten könnyedén kerülhettünk volna veszélyes helyzetbe, ehelyett egymás útjait kereszteztük. A sors fintora. De hogyan képes megölni egy...?Gondolkodtam egy pillanatig, majd a válasz villámcsapásként hasított belém. ...Sehogy. Legalábbis addig nem, amíg nem kerül kényszerhelyzetbe. - Még nem végeztél eggyel sem. - Ez nem kérdés volt. Tudtam rá a választ. Ennek ellenére ránéztem, megerősítést várva. Ez így nem lesz jó. Ha a városban tényleg sok a vámpír, és úgy tűnik, hogy sok, új és egyetlen barátnőm hamar vámpírkézre kerülhet, ha nem vigyáz magára. Kérdőn néztem rá, amikor azt mondta én jövök. - Arra vagy kíváncsi, hogy miért jöttem? Nagyjából azért, amiért Te. Én is keresek valakit. És talán, ha nem is őt, de valamilyen nyomot találok itt. Aki pedig az utamba áll, az hamar megbánja. Annyi minden kavargott a fejemben. Szivesen mesélnék magamról. Pedig nem sok embernek nyíltam meg eddig. És még sok kérdésem lenne az itteni vámpírokról, de megilleti az, hogy előbb ő tegyen fel kérdéseket. - Sok mindent tudnék mesélni. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Úgy mosolyogtam rá Scarlett-re, mintha egy régi barát lenne. De van még valami, ami elsőbbséget élvez. Scarlett biztonsága. Egy embernek szembeszállni egy vámpírral, legyen az bármilyen fiatal, nagyon veszélyes. Ha felajánlanám neki a segítségemet, félek, nem fogadná el. Még nem. Sőt! Valószínűleg felháborodna, hogy aggódom az életéért. Hát igen, én már csak ilyen életmentő vámpír vagyok. Félig-meddig. Még mielőtt megszólalhattam volna elkezdett csörögni a telefonom. Eszem ágában sem volt felvenni, főleg miután nagy nehézségek árán megtaláltam a táskámban, és megláttam, hogy ki hív. Pff.... mindig a legrosszabbkor. Majd visszahívom. Alig tettem le a telefont, ismét csörgött. Hú, de sűrdős lehet. Újból lenyomtam. Egy perc sem telt el, és jött egy sms. Találkozó? Most? Egyáltalán honnan tudta, hogy itt vagyok? Grrrr.... Ez azt jelenti, hogy itt kell hagynom Scarlett-et. - Sajnos nekem most mennem kell. Addig úgysem hagy békén.- felemeltem a telefont és körbeforgattam a szememet. - Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Scarlett.- kerestem egy tollat és egy papírt, és felírtam a címemet meg a telefonszámomat. Odaadtam neki.- Ha a jövőben a társaságomra vágynál, ne habozz!- Ezt őszintén gondoltam. Reméltem, hogy még találkozunk. Mosolyogva indultam el a folyosón. Még egyszer visszafordultam, és integettem Scarlett-nek. Utána írtam egy rövig sms-t, és kikapcsoltam a telefont. Hamarosan ott leszek.
/Köszönöm a játékot! (:/
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Kedd Május 08, 2012 8:21 am
Alexis & Scarlett
- Igen. - bólintottam, és tovább gondolkoztam. Világéletemben csak egyszer láttam vámpír, vagyis vámpírokat, mivel 3-an voltak mikor elrabolták a húgomat. Egyedül az tűnt fel, hogy hihetetlenül gyorsan mozognak, szinte összemosódnak a testük, erősek, de amúgy úgy festenek ki, mint bármely más ember. Ha nem cselekedtek volna úgy a tisztáson, azt hittem volna, hogy egy halandó, aki rosszat akar tenni a húgomnak. Egy elkeseredett sóhaj hagyta el a számat, amint leperegtek előttem újra a borzalmas emlékek. Minden este imádkozok érte, bár nem vagyok vallásos. - Őszintén szólva, én egyedül a vámpírokról tudtam. A vérfarkasokról soha nem hallottam. - húztam el a számat. - És ők is emberi vért isznak? Vagyis veszélyt jelentenek a halandók számára? - kérdeztem meg kerek perec, mert ha erre a válasza igen lesz, akkor muszáj lesz őket is levadásznom. Akkor már nem csak a vámpírokkal kell elbánnom, hanem a vérfarkasokkal is. A következő pár perc szinte összemosódott annyira össze vagyok zavarodva. A mellettem álló kedves, szimpatikus lány egy vámpír. Annyi bizonyítékom van ellene, hogy lapis lazuli kőből készült nyakláncot hord, ergo ezáltal tud itt lenni, és a teste nem ég porrá. Azért megnéznék egy vámpírt, ahogyan elég.. A gondolat átsuhant a fejemen, hogy egyszerűen lerántom a nyakláncot, és megnézem mit művel vele a napfény káros sugarai. Két dolog akadályoz meg engem. 1, még megvárom a válaszát, mert biztos, hogy van valami magyarázat arra, hogy még mindig élek, s nem szívta ki az összes véremet. 2, kezd nagyon szimpatikus lenni.. Az elején azt hittem, hogy végre ráleltem egy barátra, Andrew mellett, akivel az elmúlt időben nagyon eltávolodtunk, de tévedtem. Úgy látszik ebben a városban sosem akadnak majd számomra barátok. Mindenki természetfeletti, és most már a vérfarkasokról is gondoskodhatok. A másik bizonyíték pedig, hogy rengeteg mindent tud. Biztos álcázza, nehogy szimatot fogjak, de jobban el kellett volna rejtenie a nyakláncát. Főleg ez a vérfarkasos ügy, meg kell róluk tudnom mindent.. És igen, beismerte. Mellettem most már tényleg egy vámpír áll.. Ráemeltem a tekintetemet, egyáltalán nem nézett ki, mint egy fenevad. Valahogy nem tudom elképzelni, ahogy végig suhan az erdőn és emberi nyakakat foszt meg a saját vérüktől. - És mégis hogyan vagy más? - kérdeztem remegve, és a táskámon keresztül már kitapogattam a verbénás fecskendőket, ha mégis szükségem lenne rá.. De ha tényleg úgy folytatjuk a beszélgetésünket, ahogy eddig akkor nem lesz. Csak egy bibi van... Lehet, hogy nagyon kedves, és aranyos, de mégis vámpír. És minden vámpírt meg kell, hogy öljek. Egy ideig csak tartottam a tekintetét. Fogalmam sem volt, hogy mit feleljek neki. Ha tud a vámpírokról, akkor miért tőlem kérdezősködik, aki csak erről az egy fajról tud? Vajon mennyi mindent áruljak el neki? Amikor odanyújtotta a kezét, egy ideig haboztam, hogy elfogadjam-e, vagy sem. A tény, hogy tényleg egy kicsit szédelgek, de utálok segítséget kérni, gyengének tűnni. Magamnak okoznék csalódást, ha pont egy vámpírtól fogadnám el a segítséget.. Eltekintettem, és megpillantottam pár padot. A fejemmel odaböktem, és elkezdtem az irány felé lépegetni. Egy kicsit lassabb voltam, de nem estem orra. Végre leültem, és sokkal jobban éreztem magamat. Most itt az ideje, hogy én feleljek, de utána nem fogja megúszni az én kihallgatásomat.. - Annyit tudok a lapis lazuli kőről, hogy a vámpírok azért hordják, hogy ne égjenek el a napfényen. - néztem előre. Nem bírtam tartani vele a szemkontaktust. De ez az igazság, csak ennyit tudok a kőről.. És most jön a neheze. Lehunytam a szememet, és egy mély levegőt vettem. Elárulom neki a titkomat, ha akar öljön meg, úgy sincs senkim hátra.. - Elvesztettem mindenkimet, húgomat 2 évvel ezelőtt vámpírok rabolták el. Azóta is.. tanulmányozom őket, edzek.. Hogy amikor szembe találom magamat eggyel, akkor, megtudjam semmisíteni. Más néven egy vadász vagyok. - bólintottam, majd lesütöttem a szemeimet a padlóra. Eddig senki se tudott arról, hogy mi vagyok. Még Andrew se.. - Azért költöztem ide, mert tudtam, hogy ez a hely hemzseg a vámpíroktól, és itt tudok legjobban bosszút állni. Azt nem tudom, hogy a többiek mennyit sejtenek a vámpírokról. De azért szerintem kezd feltűnni nekik is ezek a rejtélyes állat gyilkosságok. - emeltem a tekintetemet Alexis-ra, mintha csak azt sugallnám, hogy ő a hibás a sok ember haláláért. - Most te következel. - adtam át neki a szót, és kíváncsian vártam, hogy mit fog mondani. Csomó minden érdekelt most: vámpírok, vérfarkasok, miben más, hogyan került ide, stb..
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Hétf. Május 07, 2012 1:08 pm
Scarlett & Alexis
Ahogy egyre beljebb értünk az iskolában, egyre beljebb értünk a vámpírtémában is. Amit eddig hittem, hogy átlagos kisváros, átlagos emberekkel, meg ilyen marhaságokat, azok a tételek sorra kezdenek megdőlni. Bár a látszat még mindig engem igazol, hiszen az iskola, az utcák, minden ami élettelen, olyan, mint máshol. Ugyanazok a folyosók, ugyanolyan színek, még a szagok- az a jellegzetes iskola illat valamilyen fertőtlenítővel keveredve- is hasonlóak. Minden normális, kivéve az itt élőket. Na ők, már nem átlagosak! Bár látszatra igen, de amint beszélgetni kezd velük az ember, vagyis a vámpír, nem a szokásos, unalmas témák jönnek elő. Épp ellenkezőleg! Scarlett is ilyen. Érdekes. Azokra a felvetéseimre, ami a létezésünkkel kapcsolatos, természetesen kikerülte a válaszadást. Nem is vártam mást. Egy idegent nem azzal fognak fogadni, hogy: Helló, üdv Nálunk, a bálok és vámpírok városában! Ennek ellenére, itt ezek a tények megállják a helyüket. Az üdvözlést leszámítva. Dracula? Ez jó! - Azt hiszem tényleg nem Dracula-ként kell elképzelni őket! Elég feltűnő lenne a hullasápadt bőr!- mosolyogtam, mert tetszett ez a hasonlat. Végül is, nem mondhattam meg, hogy a vámpírok olyanok, mint bárki más. Kivéve a táplálkozásukat. És megérkezett a válasz a következő kérdésre. Artériák, vénák. Hát persze, hogy tudom! Azt hiszem, az én fajtámba ez a tudás ösztönösen bele van kódolva. Akárcsak a többi hasonló teremténybe. Kíváncsian néztem rá. Tényleg nem hallott még vérfarkasokról? Vagy csak megjátssza? - Vérfarkasok, igen. Telihold, vonítás, emberfeletti erő meg ilyenek. Vámpírok és vérfarkasok, nem hallottál még a farkasokról? A vámpírok csak a mese egyik fele. Kellett nekem felemlegetni a vérfarkasokat, meg megfordítani a medálomat. Talán ha hozzá sem nyúltam volna, nem vette volna észre. Nem számítottam a mozdulatára. De olyan ártatlannak tűnt! Ha megfogom a kezét, akkor is lebuktatom magam, hiszen az embereknek ennyire nincsenek jó reflexeik. Az viszont igazolást nyert, hogy egy ebben a korán sem álmos kisvárosban tényleg vámpírok tanyáznak. És erről láthatólag elég sokan tudnak. Legalábbis Scarlett tud. De vajon honnan? Pedig nem ezt akartam. Még egy napja sem vagyok itt, és máris felismertek. Ráadásul az első ember, akivel találkoztam. Aki olyan szimpatikus és közvetlen volt, aki egy mondattal ezelőtt még kedves ismerősként tekintett rám, most pedig… Rendesen megkavartam a szálakat. Minden, ami eddig normálisnak tűnt, most hirtelen és furamód groteszkre váltott. Most itt áll - vagy legalábbis próbál állni- előttem egy rémült lány már-már remegő végtagokkal, aki azt hiszi, hogy meg fogom ölni. Ergo nincsenek vámpír-barátai. A medálomat mégis felismerte. Két választásom volt, vagy kitalálok valami nagyon jó hazugságot és adom az ártatlant, vagy beismerem. A tekintete azonban sok mindent elárult. Fölösleges tagadni! Rendben Scarlett, játsszunk nyílt lapokkal! - Nem foglak bántani. – próbáltam megnyugtatni. - Eddig se tettem. Csak egy új diák vagyok, akivel beszélgettél. Az igaz, hogy nem vagyok olyan, mint Te, de ez nem jelenti azt, hogy rosszabb vagyok. Bármit is hallottál rólunk, én más vagyok!- Legangyalibb tekintetemet vettem elő, nem akartam megijeszteni. De továbbra is ott motoszkált a fejemben a kérdés, honnan tudott a medálról? Megfogtam a medált, és kissé megemeltem. - Mit tudsz erről? És egyáltalán mi folyik ezen a helyen?- követelőzően kérdeztem, olyan hangnemben, amely azt sugallja, hogy nem tűrök mellébeszélést. Majd óvatosan megérintettem a karját.- Gyere, üljünk le valahová, nem szeretném, ha elájulnál! Egyébként is, már elkéstél az óráról. Vártam, hogy elfogadja a segítő kezemet, és rám támaszkodjon. Láthatóan még mindig nem érezte túl jól magát. Meg sem fordult a fejemben, hogy rám támad, ezért nem hátráltam el tőle. Nem mintha könnyű lenne végezni velem. Most egy barátra lenne szüksége, aki támogatja, ehelyett kapott egy vámpírt.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Vas. Május 06, 2012 5:08 pm
Alexis & Scarlett
Egyből egy széles mosolyra húztam a számat, mikor megtudtam, hogy ő is járt New York-ban. Egyre szimpatikusabb ez a lány, vannak bennünk közös dolgok, remélem, hogy jóban leszünk. Nekem sem árt a barátok, emlékszem mennyi volt NYC-ben, csak hát egy kis városba nehezebb beilleszkedni, mint egy nagyvárosi lány. Sokan azért irigyek az emberre, mert egy exkluzív helyről származik, ezért próbálok nem olyan beképzeltnek tűnni. Így is nehéz lesz egy olyan helyre beilleszkedni, ahol mindenki ismer mindenkit már gyerekkoruk óta, sőt még az is lehet, hogy a nagyszüleik egy iskolába jártak.. De mindez megéri, ha levadászhatok vámpírokat. Kíváncsian figyeltem Alexis-re, és meglepett amit mondott. Bár, aki ide költözik biztos egyből tudomást szerez a rejtélyes gyilkosságokról. - Na, erről még nem olvastam. De a múltkor rengeteg történelmi könyvet kivettem a könyvtárból. Meg nekem is van pár forrásom, újságcikkeim.. - halkultam el a mondatom végére. Nem szabad túl sokat elárulnom neki, ki tudja, lehet hogy egyszer még felhasználja ezeket ellenem.. Nem tartozom a naiv lányok közé, hanem átlátok az embereken. Bár, nem hiszem, hogy Alexis a bosszúálló típusok közé tartozik. Ujjaimmal végig futottam a hajamon, megigazítva a kósza szálakat, amit kétlem, hogy vannak, csak egy megszokott szokás. Kitágultak a szemeim a következő kérdése hallatán. Egy pillanatig csak bámultam magam elé szótlanul. Wow.. csak így simán rákérdezett? Megköszörültem a torkomat, és összeszedtem magamat. Nem vallhatom be, hogy bizony is tudok róluk, meg tudom, hogy itt is hemzsegnek.. Még nem.. Talán egyszer, de nem most.. - Fogalmam sincs. - húztam el a számat, és remélem, hogy most elég hihetően játszom meg a tudatlan lányt. Legalább nem veszne kárba, hogy pár évvel ezelőtt egy színjátszás táborban vettem részt. - Én is rengeteget olvastam, meg tényleg ezek az állattámadások, de nagyon nem tudom őket elképzelni. Hogy hogyan nézhetnek ki a valóságban. Nyilvánvalóan nem úgy, mint Dracula. - húztam egy mosolyra a számat. Az a pechem, hogy tényleg se képeken, se valóságban nem láttam még egy IGAZI vámpírt.. A filmeknek nem lehet hinni, főleg nem a Twilight-nak. Tudom, hogy a vámpírok nem csillognak, hanem elégnének a napfényben. Az egyedüli segédeszközöm a lapis lazuli. Ha egy olyan kiegészítőt látok valakin, akkor már egyből tudom, hogy az illető egy vámpír.. Egy újabb kérdést tett fel. Nagyon kíváncsi, ez nem mindig jó, főleg, ha mondjuk egy vérszívóval beszélgetne.. - Igen. - sóhajtottam fel lehangolóan. - Mindig a nyakukra támadnak, tudod ott vannak a fő artériák, vénák.. - rázott ki a hideg. Még mindig olyan nehéz elhinnem, hogy valaki egyszer halandóként élte az életét, és miután vámpírrá vált, öli a kórtársait, barátait.. Sosem lennék képes az ilyesmire. Egy pillanatra leálltam, amikor valamit kiejtett a száján. - Hogy mi? - kérdeztem egy kicsit kiakadva. - Vérfarkasok?? - súgtam, s körül néztem. Na ne, biztos csak viccel velem. Egyedül vámpírok léteznek és kész! - Azt ne mond, hogy ők is léteznek.. - dőltem neki az egyik szekrénynek, már-már rosszul. "Scarlett, kapd össze magadat!" ~ kiáltott belül egy hang. Kiegyenesedtem, lehunytam a szememet, és mély lélegzeteket vettem, mint amikor jógát szoktam gyakorolni. - Te honnan tudsz ennyi mindent? - néztem komolyan a szemébe. Itt az ideje, hogy elárulja mégis ki a forrása. Kétlem, hogy Pletykacica... Valamit megpillantottam a nyakán, biztos nem vette észre. - Jaj, megfordult a medálod. - mosolyogtam rá kedvesen, és visszafordítottam. Ekkor vettem róla tudomást, hogy ez egy lapis lazuli. Szívem egyre gyorsabban kezdett el dobogni, kezeim elkezdtek remegni, és nem akartam hinni a saját szemeimnek. Biztos csak bemesélem.. Hát akkor innen tud mindent.. Az alsó ajkam elkezdett remegni, és már a sírás környékén voltam. Pedig már kezdtem benne megbízni.. - Szóval, te is közéjük tartozol.. Mond, mikor terveztél megölni? Mikor már elmondtam mindent? - sziszegtem halkan, nehogy észrevegyenek a többiek. Bár, már igazából mi voltunk a folyosón, mivel úgy 10 perce becsöngettek. Errefelé már egy lélek se bolyongott.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Csüt. Ápr. 26, 2012 9:42 pm
Scarlett & Alexis
Amint meghallottam New York nevét, még közelebb éreztem magamhoz Scarlett-et. Tényleg hasonlítunk. Leszámítva egy- két apróságot. - Néhányszor voltam Nem York-ban és mindig eltévedtem. Ennek ellenére valósággal rabul ejtett. Sosem tudnám megunni azt a várost. Biztos, hogy vissza fogok még menni oda! A másik szó, ami megütötte a fülemet a bál volt. Egy valódi bál. Nincs is jobb, mint egy össznépi rendezvényen részt venni és megismerkedni az élőkel és a halhatatlanokkal is. Akaratom ellenére felidéződött életem legszebb báljának emléke. A helyszín Párizs volt, 1743. Ifjú vámpírként menekültem a hazámból. Távol akartam tudni magamtól mindazokat a szörnyűségeket, amiket át kellett élnem. És a csillogó Nyugat- Európa erre lehetőséget adott. Gyermeki bájamnak hála, főúri körökbe kerültem. Így jutottam el az 1743-as párizsi álarcos bálra. A bált XV. Lajos adta. Bár nem jelentették ki nyíltan, de mindenki tudta, hogy a márkinő, Madame Pompadour tiszteletére. Soha nem láttam ilyen impozáns eseményt. Azóta sem. A pompa, a ragyogás, és a szerelmes király. Ekkor voltam első bálozó. A terem zsúfolásig megtel, mindenki arcát maszk takarta, a világ legfinomabb selymeiből készült ruhák suhogtak a táncparketten. Mennyi vidám arc! Még most is magam előtt látom őket. És azokat a szomorú arcokat is, akik tudták, hogy Franciaország dicső napjai Fleury bíboros halálával leáldoztak. De az a bál, bármilyen régi emlék is, a mai napig az egyik legpompásabb emlékem. Végül is, nem sokan mondhatják el, hogy találkoztak egy uralkodóval. De túlságosan elkalandoztam a múltba. Scarlett közben beszélt, és én épp a legjobbkor kapcsolódtam be. Amire vártam. Vámpírok, állattámadások,. Igyekeztem a lehető legközömbösebb arccal hallgatni. Nem szeretném máris lebuktatni magam. - Igen, olvastam ilyesmiről, mielőtt idejöttem. Feltételezett vámpírtörténetekről, még a polgárháborús időkből. Bevallom, nem tudtam mit kezdeni ezekkel a történetekkel. Réginek hatnak, mégis elevennek. Olyan… hihetőek. Scarlett arcát figyeltem. Látni akartam a reakcióját. Tud mást is? Vagy csak félvállról veszi ezt az egész vámpírhistóriát? Azt nem hiszem. Őt is érdekli, különben nem végzett volna kutatást az itt élő állatokkal kapcsolatban. - Te elhiszed, hogy léteznek?- tettem fel kissé tettetett vonakodással a kérdést. - Olyan cikket is találtam a neten, amely azt hirdeti, hogy a vámpírok ma is köztünk élnek. Ezzel a mondattal a kívánt hatást elértem. Közben lépcsőkhöz értünk. Felfelé menet új, és egyetlen barátnőmre figyeltem. - Szerintem elég ijesztően hangzik, hogy vámpírok valaha is létezhettek. De amíg nincs konkrét bizonyíték…Bár ezek az állattámadások elég furcsák. Azt mondod, mindig az áldozatok nyakát tépik fel? Érdeklődtem. Bár tudtam a választ. Hát persze, hogy azt. Csak úgy zubog ott a vér. Jajj, de gusztustalan vagyok! Bizonyítékról beszélek neki! Akarsz látni bizonyítékot Scarlett? Fogj meg egy kést, és szúrd belém! Utána pedig csak figyelj! Azt hiszem ideje lezárnom ezt a témát. Valami poénos kellene. Talán egy másik misztikus lény felemlítése! - Ez elég rejtélyesen hangzik. Legközelebb talán a vérfarkasokra fogják!- kacsintottam egyet, és igyekeztem mosolyogni. De Scarlett arca valahogy nem húzódott őszinte mosolyra. Talán erről is tud valamit? Vagy én vagyok teljesen paranoiás? Azért én inkább a biztonságra játszottam. Mivel eddig szem előtt volt a nyakláncom, egy óvatos, ám annál határozottabb mozdulattal megfordítottam, hogy a medált ne lehessen észrevenni. Fogalmam sem volt arról, hogy mi mindent tudhat Scarlett. Kezdem azt hinni, hogy túl sokat. Talán azok az ostoba gondolatok a Jeep-ről nem is voltak olyan ostobák, és Scarlett tényleg nem az, mint akinek látszik. Reméltem, hogy nem vette észre a mutatványomat a nyakláccal. Ha igen, akkor se biztos, hogy rám merne támadni. Sőt, kétlem! De ha igen, akkor legalább tudom, hogy kivel van dolgom.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Szer. Ápr. 25, 2012 8:51 pm
Alexis & Scarlett
Amint megemlítette Boston-t egy kedves mosolyra húzódott az ajkam, s visszaemlékeztem amikor még csak 11 éves voltam. Ott töltöttük a nyarunkat, négyen és akkor még azt hittem, hogy nekem van a világ legjobb családja. Nem vettem észre, hogy a szüleim problémákkal küszködnek, aminek meg is lett a következménye. Rá egy évre elváltak, mivel apu egy másik nő társaságát jobban élvezte, mint az anyukámét. De ez volt a rossz része, amiről nem is tudtam, de ugorjunk vissza a tökéletes időkre. Életemben először néztünk meg egy igazi baseball meccset. Emlékszem Daphne-val aznap összekaptunk, de az estére már ki is békültünk. Evvel mindig anyut kiakasztottuk, de nem tehettünk róla, néha a Pokol legmélyére kívántuk a másikat. Állandóan az én Barbie babáimmal akart játszani, az én barátaimmal barátkozni. Idegesített a lány, aki úgy nézett ki, mint én csak fiatalabba. Bár, neki szőke haja volt, míg nekem barna, de akkor is az arcunk nagyon hasonlított. Ez az egyetlen boldog pillanat a gyerekkoromból. Ami ezelőtt történt arról már csak halvány emlékek vannak, és a szüleim válása után pedig az életem tönkre ment. Főleg miután elrabolták a húgomat.. Rájöttem, hogy jelenleg egy párbeszéded folytatok a velem szembe álló lánnyal, és eléggé udvariatlan, hogy az én gondolataim így elkalandoztak. Egy zavart mosollyal tekintettem rá, majd próbáltam visszaidézni amit mondott. Igazából csak a Bostont értettem meg belőle, mert utána nem figyeltem rá, de amint elkezdett lépegetni így követtem. Biztos valami felfedezőtúrát akar tartani itt a suliban. Jó is lenne így hamarabb eligazodni, megtanulni, hogy mi hol van. Elég gáz, ha az első nap evvel szenvedek, elkések akkor az órákról, így még jobban magamra vonom a figyelmet. Amire nincs szükségem, bár a vámpírokét magamra vonhatom, csak kerüljek össze velük egy sötét helyen, előveszem a fegyvereimet, és annyi nekik. Bár, eddig világéletembe nem öltem vámpírt, sajnos olyan közel nem kerültem egyhez, de gyakoroltam. Sokat, órákat, sőt még napokat is. Beléptünk az iskola ajtaján, ahol már hemzsegtek a diákok. Néhány gyerek megfigyelt minket, a szőke hajunkkal eléggé kitűnünk a többiek közül. Biztos feltűnt nekik, hogy újak vagyunk. Hát egy ilyen kisvárosban kétlem, hogy állandóan jönnek az új diákok. - Voltam már amúgy Bostonban. Gyönyörű hely. Imádtam az ottani embereket, az éttermeket. És persze hajrá Red Sox! - nevettem el magamat halkan. Remélem az emberek nem néznek engem túl furának. Bár, mi is abban fura, hogy vámpírokat ölök? Vagyis tervezek ölni? - Jól gondolod. - bólintottam beleegyezően. - A nagy alma a szülővárosom, azaz New York. Eléggé nagy váltás Mystic Falls-hoz képest. Úgy másfél hónapja lehetek itt, de még mindig nem fogtam fel ezt az egészet. - magyaráztam, majd tovább haladtunk. Megpillantottam egy kávés automatagépet. Még szerencse, hogy van itt ilyen. Elhaladtunk az ebédlő mellett. Ahhoz képest, hogy milyen a város, az iskola fejlett, és nagy. Pedig csak 600 diákja van.. Nálunk több, mint ezer volt. A következő kérdésén az ajkamra haraptam, és hosszasan elgondolkoztam. Mi jót csináltam a vadászat mellett amióta ideértem? Igazából állandóan bújtam a könyveket, az erdőben voltam, alig éltem szociális életet. Most fogok beiratkozni, az egyedüli hely, ahol nagy banzáj volt az a... - A bál! - jutott eszembe hirtelen. - Múlt hónapban volt rendezve egy bál, fantasztikusra sikeredett. Most is lesz, pár nap múlva, úgy látszik a városiaknál ez egy szokás. Szinte mindenki ott van, gyönyörűen feldíszítik, mindenképp ajánlom Neked. - pillantottam rá mosolyogva. Szerencsére nekem már meg van a ruhám, foglaltam időpontot a fodrásznál. Az egyik nap elmentem a villa mellett, és még szebb, mint az előző. Ha jól tudom valami E betűs nő rendezi.. Végül rá pillantottam, és nem tűnt olyan veszélyesnek. Bízok benne, ilyen hamar. Sajnos eléggé naiv vagyok, de remélem, nem fogok benne csalódni. - Meg hát, tudod a város híres az állandó "állattámadásairól". - rajzoltam macskakörmöket a levegőbe, és egy sunyi mosolyra húztam a számat. Jobb most beleavatni a városi mondakörökbe (ami szerintem biztosan igaz), minthogy később megtudja, vagy még rosszabb szembesül vele.. - Állandóan egy ember torkának esnek, kutattam, de nem él itt semmiféle ragadozó élőlény, de persze ott vannak a vámpírok. - kacsintottam rá, de valahogy nem viselte őt meg ez az egész. Vajon tud már róluk? - Rengeteg legenda született róluk, a könyvtár is tele van különböző iratokkal, nem rég voltam ott is. Kíváncsi vagyok, hogy mindez kitaláció, vagy igaz. - vontam meg a vállamat, és tovább sétáltunk. Már a lépcsőknél tartottunk, és egyre kevesebben tartozkódtak már az osztályon kívül. Biztos becsöngettek. - Te tudtál róluk? Mármint ki ne tudna Mystic Falls fenevadairól. - nevettem el magamat hangosan, de próbáltam halkan beszélni. A vámpírok akár nappal is tudják magukat álcázni a kis csicsás ékszerük segítségével. Ez a jó, hogy kiszúrjanak engem, azt hiszik könnyű préda vagyok, pedig nem.. Én vagyok a legrosszabb rémálmuk...
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Szer. Ápr. 25, 2012 2:39 pm
Scarlett & Alexis
Sosem szerettem új diák lenni. Sokszor úgy néztek rám, mint egy cirkuszi majomra. A kívülálló, különc kis magántanulóra. Persze én ilyenkor magamban mindig azt gondoltam, hogy beszéljetek csak, amikor már nem is fogtok rám emlékezni, én még mindig fiatal leszek, és ami még jobb, ráncaim sem lesznek. Ellentétben velük. De most, hogy nem egyedül én vagyok az újonc, máris jobb. Megkönnyebbülve hallottam, amikor kimondta: én is! Egyre szimpatikusabb lett, pedig csak annyit tudtam róla, amennyit láttam. Egy vagány, kedves lány, aki Jeep-pel jár! Ledöbbentem, amikor megláttam nála annak a hatalmas járgánynak a kulcsait! Pedig milyen törékenynek tűnt Scarlett, ennek ellenére egy kisebb tankkal furikázik. Praktikus lenne nekem is beszerezni egy hasonló autót, vagy legalább egy furgont. Megkönnyítené a takarítást magam után. Természetesen a halott vámpírok elszállítására gondoltam. Sokkal egyszerűbb lenne bedobni a tetemet egy ekkora autóba, mint begyömöszölni a kis Beetle-be. De annyira szeretem azt a kocsit! Most, hogy gondolataim elkalandoztak a kocsi praktikumát illetően, az jutott eszembe, hogy minek kell egy ekkora autó egy középiskolás lánynak?! Talán ő is hullákat szokott eltüntetni? Erre a buta gondolatra rögtön mosolyra húzódott az ajkam, és elhessegettem az ilyen ötleteket, még mielőtt mindenhol összeesküvés- és vámpírkereső énem további képtelen felvetésekkel áll élő. De ki tudja, a látszat csalóka… - Igen, én is új diák vagyok. Most költöztem ide Boston-ból. Köszi a segítséget, de azt hiszem kihagyom Mr. Heppburn-t, attól tartok, csak fölösleges köröket futnék, mert ő nem írhatja alá a papírjaimat. Majd visszajövök az igazgatóhoz. De az iskolát szivesen megnézem. Legalább legközelebb nem a hátsó udvaron fogom keresni az igazgatót. - mosolyodtam el, majd lassú léptekkel elindultunk. - Bármikor érkeztél, az biztos, hogy jobban kiismered magad itt, mint én. Tudod Scarlett, ha rád nézek, egy nagyvárosi lányt látok, olyat, aki sosem élne önszántából…itt. Ha jól sejtem, nem a szomszédos városkából jöttél. Kíváncsian hallgattam Scarlett-et. Nagyon is át tudom érezni a költözéssel járó tortúrát. Költözés, te jó ég! Ha tudnád, hogy én hányszor költöztem. Mára három bőröndben elfér az egész életem. Az első pár költözés még megviselt, mára szinte szívfájdalom nélkül hagyom magam mögött a városokat. De vannak, akikre szivesen visszaemlékszem. Mert mindenhol találok néhány embert, akiket nem könnyen hagyok el, de muszáj. Olyanokat, mint Scarlett. - Nekem nagyon furcsa ez a kisváros Boston után. Úgy értem, hogy sokkal csöndesebb, nyugalmasabb, de remélem nem lesz unalmasabb. Tényleg, lehet itt valamit csinálni? Úgy értem, hogy szokott bármi történni? Reménykedve vártam, hogy igennel felel erre a kérdésre. És mesélni kezd nekem eltűnt emberekről, rejtélyes gyilkosságokról, vámpírlegendákról. Bármiről, ami alátámasztja, hogy jó helyen járok.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Hétf. Ápr. 23, 2012 6:02 pm
Alexis & Scarlett
Első utam az iskolába vezetett. Már rég be kellett volna igazolnom ide, de kinek van kedve suliba járni? A szerencse, hogy már csak egy évet kell itt szenvednem, és utána mehetek ki Párizsba tanulni. Párizs.. a szerelem városa, imádom azt a várost. De lehet, hogy a gimnáziumi tanulmányaim után még egy kicsit elidőzök itt Mystic Falls-ban. Elvileg sok természetfeletti lény van, és ha ők vannak, akkor nekem is maradnom kell. Nekik köszönhetem a csúnya heget, ami a nyakamon található, és ők rabolták el a húgomat. Bármit megfogok tenni, hogy kiirtsam őket. Sőt, még az is lehet, hogy összefutok pár vadásszal. Elvégre ha itt hemzsegnek a vámpírok, akkor nem csak én vagyok itt, egyedül, hogy elpusztítsam azokat nyamvadt vérszívókat. Gondolataimat az iskola táblája szakította félbe. Fekete Jeep-pemmel behajtottam a parkolóba. Senki nem hinné el, hogy egy lány Jeep-pel jár, de ez van. Itt szépen elférnek a különböző kínzóeszközeim, nyilaim, stb. Találtam egy szabad helyet, amint kiszálltam felvettem a Ray Bans-es pilótanapszemcsimet. Szőkés barna hosszú hullámos hajam már a lapockámat súrolta. Megigazítottam a bőrdzsekimet, majd az anyósüllesről kivettem a Louis Vuitton-os óriás táskámat, amiben mindig rejlett egy-egy verbénás injekció. Sajnos, fent kell tartani a látszatot. Magassarkúm az aszfalton kopogott, pár kíváncsi tekintett rám szegődött, és még meg is fütyültek. Megforgattam a szememet, ezek szerint mindenhova ugyanolyan fura egyedek járnak. Még a suli előtt előkaptam a mobilomat, és írtam egy SMS-t Andrew-nak, hogy jól vagyok. Közben az kulcsomat kerestem a táskámba, de ebbe semmit se lehet megtalálni. Idegesen matattam miközben egy hangot meghallottam. Pár másodperc után fogtam fel, hogy a hang hozzám szólt. Egy zavart mosollyal az arcomon felfigyeltem a lányra, akivel majdnem egy magasak voltunk. Hasonló hajszíne volt, porcelánbaba arccal, és rikító kék szemekkel. Nem értettem, hogy mégis mit akart az igazgatótól itt a parkolóban. - Hát, az igazság az, hogy én is oda készülök, de sajnos ezen a héten nincs bent. - mosolyogtam. Ezek szerint ő is új diák, legalább nem fogok kitűnni a sorból. - Viszont, az angol tanárnál, Mr.Heppburn-nél lehet jelentkezni. Én is oda készülök. - magyaráztam el neki, közben még mindig kutattam a táskámba. Válaszára csak megcsóváltam a fejemet. Utálok másoktól segítséget kérni, az azt jelentené, hogy gyenge vagyok. Hirtelen csörömpölést hallottam, és heuréka! Meg vannak a kulcsok! Gyorsan a zsebembe nyomtam, hogy megint ne kövessem el ezt a hibát. Rájöttem, hogy még nem is mutatkoztam be. Milyen udvariatlanság tőlem. - Scarlett vagyok. - mosolyogtam, és a kezemet nyújtottam, majd finoman megszorítottam, megrázva. - Ahogy látom te is új vagy. - bólintottam, és próbáltam rajta észrevenni bármi áruló jelet, de olyan ártatlannak tűnik. Sajnos az a baj, hogy pont a legkedvesebbekről derül ki, hogy gyilkos. Rólam se hinnék el, hogy a szabadidőmben az erdőben gyakorlok, hogy hogyan kell megtalálni egy vámpír gyengeségét.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Az iskola előtt Csüt. Ápr. 19, 2012 8:02 pm
Scarlett & Alexis
Épp az iskolába tartottam. Végül is, a látszatot fent kell tartani. Legalább egy ideig. Már megint magyarázkodhatok, hogy miért vagyok magántanuló, hol vannak a szüleim és a többi idegesítő kérdésről is. De muszáj a különbözeti vizsgák miatt beszélnem az igazgatóval, aki minden bizonnyal meg akar majd győzni, hogy járjak nappali tagozatra. Még mit nem! Hallottam már egyszer- kétszer a teljes tananyagot. Ami pedig kimaradt, úgyis átéltem. Mindeközben nem hagyott nyugodni az a reggeli incidens. Ameddigre kimentem, eltűnt. Talán csak egy szomszéd volt, vagy egy másik vevő, aki még nem értesült róla, hogy a lakást már eladták. Talán tényleg csak erről van szó. És az egész város nem más, mit egy átlagos városka. Megláttam az iskolát. Olyan, mint egy normális középiskola. Nem tűnik vámpírtanyának. Ez sem. De ki tudja, talán mégis. Leparkoltam a fehér Bogarammal. Csak pár diákot láttam az udvaron. Nyilván nincs most órájuk. Ahogy elsétáltam mellettük, magamon éreztem a tekintetüket. Biztosan azt gondolják, hogy új diák érkezett… Előbb körbejártam az iskolát. Kijáratok, ablakok, rácsok. Az épület mögött egy lány álldogált, vagyis próbált haladni, de lefoglalta, hogy a táskájában keresett valamit. Egyik karján elég méretes táska lógott, a kezében egy telefont tartott. A másik alkarja teljes terjedelmében a táskában kutatott.(Gyönyörű LV táska volt! Nekem is van egy hasonló.) Vörös haja az arcába hullott. Végül is, ha már összefutottunk, vehetném némi hasznát is. - Szia. Alexis vagyok. Meg tudnád mondai, hogy hol találom az igazgatót? Felpillantott, és elég értetlenül nézett rám. Hát persze! Miért az iskola mögött keresem az igazgatót? Jogos felvetés. De mégsem mondhattam, hogy épp terepszemlét tartok. Ennek ellenére válaszából megtudtam, hogy az igazgató a héten nincs bent. Állítólag beteg. Mivel a lány először nem tűnt túlságosan közlékenynek, sarkon fordultam, de ő azonnal marasztalt. Aztán mondott valakit, egy tanárt, akit felkereshetek, ha sürgősen el akarom intézni a dolgomat. Természetesen eszem ágában sincs még több embernek magyarázkodni. Egyszerűbb lenne megigéznem őket, de fölöslegesen nem használom az erőmet. Ezt a hazugságot már egyébként is sokszor használtam, és minidig bevált. A lány még mindig mohón keresgélt a táskájában. De fél szemmel rám figyelt. Volt valami furcsa benne. De nem tudtam rájönni, hogy mi. Állt előttem egy fiatal lány, aki teljesen normálisnak tűnt, valami azonban azt súgta, hogy nem az. - Esetleg segítsek?- Kérdeztem. Ő nemet intett a fejével, majd miután megtalálta a kulcsait, amit boldogan csörgetett meg a kezében, minden figyelmét rám szentelte. Rendezett hajjal, mosolygós arccal rögtön szimpatikus lett. És most, hogy egyik kezébe halmozta a kulcsokat és a telefonját, a másikat üdvözlésre nyújtotta.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Az iskola előtt 
