Mindig is indulatkezelési problémáim voltak, melyek a mai napig megmaradtak, tudjátok ez a farkas dologgal jár. Hamar eldurran az agyam és akkor azt csinálok, amit jónak látok, de sajnos sokszor nem tudom mérlegelni, hogy mit teszek. Próbálok változtatni, próbáltam megváltozni, de örök életemben egy szemétláda voltam és nem tudok róla lemondani. A legjobb haverom nővérével jártam, sőt még az anyjával is csókolóztam, hát nem vagyok épp egy példakép. Rosszul bántam a barátaimmal, sok mindenkit lenéztem, volt akiket terrorizáltam és porig aláztam. Valójában én voltam mindig is a polgármester fia, aki mindent megtehetett és sose lettek belőle komoly következmények, de minden megváltozott, mikor aktiváltam az átkomat. Belecsöppentem egy olyan világba, amibe talán nem kellett volna, nem én akartam természetfeletti lenni, azzá tettek. Az ember azt hinné, hogy menő vérfarkasnak lenni, de senki sem tudja, hogy mekkora kínnal jár, sőt sose tudhatod, hogy egyik teliholdkor nem e az egyik szerettedet tépted apró cafatokra. Nem jó farkasnak lenni.. Klaus próbált megtörni, mindent bevetett, hogy tönkre tegye az életem és sikerült, volt egy időszak, amikor nem voltam önmagam, mikor nem láttam kiutat és csak egy dolog lebegett a szemem előtt, valakinek a halála..
Kitartó és bosszúszomjas vagyok, látni akarom Klaust szenvedni, látni akarom hogy megtörik és összeomlik, ahogy eltűnik a büszkeség és felsőbbrendűség érzete.. Semmi másra nem vágyok jobban, csakhogy Klaus Mikaelson szenvedjen és kívánja a halálát. Miatta lettem hibrid és ezzel együtt sajnos a csicskája is, hisz volt az a sarjkötődéses dolog. Rühellem Klaust és nem akartam a csicskása maradni, szerencsére megtörtem a kötödést és szabad lettem, de utána.. Mondhatni átestem egy újabb változáson, új célt kellett találnom, egyedül voltam. Nem volt mellettem Caroline -aki megcsalt Klausszal-, családom sem volt és a barátaim is kezdtek cserbenhagyni. Senkihez se fordulhattam, pont ezért léptem le a városból egy időre.
Az igazat megvallva azért jöttem vissza három hónap után, mert hiányzott ez a város, hiányoztak a barátaim.. Nem mondom, hogy egy földre szállt angyal lettem, mert még mindig bennem van az a szemétláda, aki egykor voltam, de egy dologgal azonban problémám van, nem tudom nagyon uralni a sóvárgást. Ha éhes vagyok, akkor táplálkozom és segítségre van szükségem.. Két dologban kell segíteni nekem: 1. megtanulni kezelni a hibrid életet, 2. megölni Klaust és végleg elpusztítani, ha még az életembe is kerül! -természetesen azzal is megelégszem, ha valamilyen alternatívát találunk-.


Tudjátok, ha tükörbe nézek, akkor mindig elgondolkodom azon, hogy valaki hogyan lehet ilyen piszok jóképű, mint én? Teljes mértékben megvagyok elégedve önmagammal, nincs semmi gondom a kinézetemmel. Magas vagyok, nem vagyok alacsony ember, szeretem ezt, így nem kerülök annyira alul egyetlen verekedésben sem. Sportoltam, sokat sportoltam és ennek köszönhetően kigyúrt és izmos vagyok, sokkal jobb kondícióban vagyok, mint mások. Nyugodtan mondhatom, hogy a csajok buknak az ilyen testű pasikra, mint én. Világos bőrömhöz fekete haj párosul, ami nem hosszú, nem ér vállig, mint egy hímringyónak és mindig fel van zselézve. Arcom sose szőrös, mindig borotválkozom, de az t nem mondom, hogy egy kis borosta nem fordul elő. Adok magamra és szerintem ez a normális. Sötétbarna igéző szempárral áldott meg az ég. Helyes vagyok, a legtöbb nő helyesnek titulál és jóképű vagyok, na.. erről nem tehetek.
Mindig ízlésesen és alkalomhoz megfelelően öltözködöm, bár be kell vallanom nem vagyok épp az öltönyös pasi, rühellem az öltönyöket. Legtöbbször V-nyakú pólót vagy izompólót hordok, melyek általában egyszínűek. Jobban kedvelem a sötét színeket, bár nem mondom, hogy nem fordul elő világosabb szín. Nadrág terén jobban szeretem a farmert, bár azért mondjuk sportokhoz inkább melegítőt választok. De mondjuk ez teljesen felesleges elmondani, minden normális ember így gondolkodik.