ღ zene: Don't Stop Me Now ღ megjegyzés: ღ

Még annyira fiatal egyed vagyok, de mégis mennyire naiv személyiség, nem de bár? Fiatalon belementem egy komolyabb kapcsolatba, amiből házasság lett végül, s aminek a kimenetele válással zárult. Azt hittem örökre szóló jelensége lesz az életemnek ezen esemény, de sajnos tévednem kellett. Egy hatalmas nagy ribanccal volt dolgom mindvégig, és elnézést, de szebb szóval ezt nem tudom kifejezni hiába is szeretném. Az életem mindig is tele volt boldognak hitt hamis percekkel, ami eredetileg pokol volt a kezdetek óta, de képtelen voltam észre venni a valóságot. Most meg, hogy szétmentünk bankszámlává váltam. Követeli a saját eltartását, amihez semmi joga sincsen, tekintve, hogy gyereke sincs tőlem, akkor meg mi a fenét akar? Szánalmas az egész lénye, pontosan úgy, ahogy van, így pedig tőlem egy vasat sem kap, sőt fejen is állhat akár, de akkor sem fizettek neki semmit. Megrázom hirtelen a fejemet a gondolatra, hisz mégis mi a franc ütött belém? Nem szoktam voltaképpen ennyit gondolkozni ezen a nőn, de valahogy mostanában egyre gyakrabban csörgeti a telefonomat, én pedig nem vagyok hajlandó neki felvenni. Lehet ez mélyen sérti őt, idegesíti, és.. és nem tudom. Mindenesetre én már túlléptem rajta, és egy szemernyit szeretetet sem érzek iránta. Olyan nekem, mint a semleges közeg, ami nem érdekel. Tehát visszatérve az eredeti irányelvhez.. A földön kötök ki, egy fiatal nővel együtt, aki bánja a dolgot nagyon, de nem értem miért. Mindenkivel megeshet egyszer az életében, hogy elesik, és nem figyel oda eközben. Bár lehetséges, hogy tipikusan én vagyok azaz idióta, aki így gondolja, mert velem mindig minden balszerencsétlenség megtörténik, ami vicces, de ugyanakkor mégsem. Hallgatom a szavait, de a vége sokkol, sőt meglep.. Igazán meglep, és nem tudom hova tenni azt, amit magáról mond, azaz gondol, hisz elég csak ránézni. Gyönyörű, csodálatos, szép, fiatal.. és ilyet gondol? Felhúzom kérdőn a szemöldökömet, hogy ezt mégis hogyan is érti jelen esetben, majd végül megszólalok.
-Igen, biztos.-Bólintok is rá erre az egészre komolyan.-De... de nincs "hatalmas tested". Szerintem, vagyis köztünk szólva, nos igazán gyönyörű teremtés vagy.-Vallom be egy mosollyal az arcomon, és remélem, hogy elhiszi nekem, hisz a gyengém, ha valakit győzködni kell. Egyszerűen nem tudom elviselni a gondolatot, hogy valaki ennyire határozatlan, és nem látja a valóságot, mint mondjuk jelen esetben ő, miszerint csinos. Mire ezt végig gondolom, addigra váratlan dolog történik. Megcsókol, én pedig ledermedek azon nyomban. Kell egy néhány pillanat mire viszonozni kezdem óvatosan, bár mégis tartózkodóan, hisz még csak nem is ismerem őt. Most látom életemben először. Hallgatom a szavait, a kifogásokat, amiket mond, miközben a tekintettemmel őt nézem egész végig. Épp nyitnám a számat, hogy mondjak valamit, de újabban beszélni kezd.
-Igazán nincs mit köszönnöd, kérlek.-Mondom ki, ahogy elmosolyodom végül, és elpillantok oldalra.-Nos.. igazán jól csókolsz.-Vallom be lehajtott fejjel, ahogy nevetni kezdek.-De miért is kaptam ezt?-Nézek fel rá újabban, és egyúttal kérdő tekintettel.-Mindenesetre nem haragszom, és ne gondolj rámenősnek a szavaim miatt, mert koránt sem vagyok az. Nem akarlak kicsit sem kihasználni.-Kezdek el hirtelen magyarázkodni neki az eset miatt.

ღ zene: Not Alone ღ megjegyzés: ღ

Egy pillanatra félredobtam végre az üzletet, és a kezembe vettem a saját magánéletemet, ami már így is romokban hever. Miután elváltam, nos nem igazán voltak kapcsolataim. Ugyan nap, mint nap beszélgettek nőkkel, de egyik sem az igazi mindeddig. Valahogy nem passzolnak hozzám, én meg nem illek be számukra a képbe, és mindösszesen ennyi. Nem akarom, hogy azért legyen csupán nőm, mert gazdag vagyok, hisz nem arra vagyok jó, és nem is arra vagyok való, hogy eltartsam az életem végéig, míg ő vásárolgat, megcsal más pasikkal, és ezenfelül a barátnőivel üti el szinte minden idejét, így dobva félre engemet. Én meg, mint a fél hülye szeretem, és cserébe ezt kapom tőle.. na jó, nem akárkiről gondolkozom jelen pillanatban, hanem a volt feleségemről, aki időközönként fogja magát, és felhív, ha épp szüksége van valamire. Jelenleg pedig mi is kell neki? Na várj.. kitaláltad már? Ugye? Te se gondolhatod, hogy ennyire pénzéhes valaki! De a drága volt nőm az.. teljes mértékben. A pénz pénzzel kell neki minden egyes pillanatban, és amikor totál romokban van, persze csak idézőjelesen, akkor engem méltat fel keresni, és eddig voltam mindig olyan hülye szinte, hogy adtam is neki, aztán meg fogva magát mindig lelépett. Eltűnt, nem hallottam róla, csak amikor ismét pénz kellett neki. Dehogy őszinte legyek nem is érdemes ezen az őrültségen gondolkoznom. Fél évvel ezelőtt untam rá, és ez itt annyiban is marad, mert tőlem egy centet se kap, még ha meztelenül is csúszik-kúszik utánam. Megrázom a fejemet, ahogy a tengerpart felé veszem jól irányzottan az utamat. Az Atlanti-óceán kiváltképpen gyönyörű, és ilyenkor főleg. Késztetést érzek arra, hogy csodáljam eme szépséges látványképet, és voltaképpen könnyebb itt tölteni egy-két szabad órámat, mintsem a céges ügyeket intézni. Bár mostanában nagyon munkamániás vagyok, mintha minden egyes időszakaszban csak az lenne az életem, és ez így is van.. nincs senkim, semmim, és ez néha már zavaró tényező. Oké, fiatal vagyok, csak.. csak hiányzik néhány barát esetleg, vagy rokon, de ezek nem adottak a számomra, hisz mindenkim halott, egytől egyig.
Könnyedén fordulok le a part felé, hogy aztán közelebb mehessek a vízhez. Nem számítok semmilyen balszerencsétlenségre jelenleg, pedig általában irtó kínos szituációkba szoktam keveredni, ami nagyon vicces, tekintve, hogy nem kéne balszerencsétlennek lennem, és mégis az vagyok. Ez aztán a jó kis kombináció! Nem csodálnám azt sem, ha egyesek kiakadnak néha rám, avagy nem kívánják a személyes társaságomat, pedig kedves embernek vallom magam, bár... bár farkas vagyok. Vannak agresszív pillanataim, na. Míg ezen gondolkozom néhány másodpercig, nos nem figyelek magam elé kicsit sem, és mire észbe kapok, már esik is egy nő, felém. Hirtelen kapcsolva kapom el őt, hogy ne essen teljesen a földre, ahogy mindezek után, végül figyelni kezdem, ahogy feláll magától immáron, és hozzám beszél.
-Tökéletesen meg vagyok, miattam ne aggódj.-Mondom barátságosan, ahogy elmosolyodva felállok óvatosan, majd jobban szemügyre veszem. Igazán gyönyörű lány, és van benne valami.. valami, ami meg fog, már most. Mikre gondolsz, Dem? Hagyd ezt abba, most!-Te jól vagy, kérlek?-Lépek hozzá közelebb, ahogy óvatosan a vállára helyezem a bal kezemet aggódóan, és úgy nézek a szemeibe eközbe.