Niklaus Mikaelson.
A név, melyet világszerte ismernek emberek és természetfelettiek egyaránt. A név, amely hallatán mindenki összerezzen a félelemtől. A név, melyhez több történet is fűződik. Ezt a nevet pedig én viselem már több mint ezer éve.
Kegyetlen, szadista, paranoiás, önző, manipulatív, hazug – szavak, melyeket általában rám aggatnak, akár alaptalanul is. Hazudnék, ha azt mondanám, egyik sem igaz rám, mégis több vagyok ennél.
Gyakran cselekszem meggondolatlanul, és hozok olyan döntéseket, amelyek mások számára nem elfogadhatóak. Ez mind a lobbanékony, impulzív természetemnek köszönhető. Bármi áron, mindig elérem a célom, és tudom, hogy semmi sem tart ötökké, ahogy mások haragja sem. Bár ezt megcáfolja a tény, hogy számomra az árulás elfogadhatatlan. Mindenki jobban jár, ha nem szúr hátba, mert ha tudomást szerzek róla, kegyelem nélkül megölöm az illetőt, még akkor is, ha egy állítólagos barátomról van szó.
Nem tartozom a jó fiúk közé, de engem nem zavar, ha mások gonosznak látnak. Néha még jobb is, ha az emberek nem látnak bennem jót, csak egy pszichopata gyilkost, aki képes lenne végezni bárkivel, hiszen így rettegésben tarthatok szinte bárkit. Ez pedig egy alapköve a hatalmam megszilárdításának. Tökéletesen párosul ezek mellé a manipulációm, amivel bármit elérhetek, amit csak akarok – és mennyivel szórakoztatóbb, mint alkudozni, vagy szívességet kérni.
Külső szemmel végtelenül paranoiásnak tűnhetek, de Mikael tett róla, hogy minden egyes percben rettegjek, ki fog majd ismét elárulni. A bizalomhiány azonban időről-időre tönkretesz.
Míg mások a tökéletesre formált felemet látják, amely puszta színészkedés, addig a magány egyre jobban kezd felemészteni legbelül. Borzasztóan vágyom rá, hogy valaki szeressen, hogy a falak mögé lásson, és megértse, mi zajlik bennem. Hogy lássa a haragom és folytonos dühöm okát, hogy miért teszem, amit teszek. Azt akarom, hogy egyszer miattam aggódjon valaki. Hogy engem válasszanak, ha kényszerhelyzetben kell döntést hozni. Félek már magától a gondolattól, hogy egyszer a testvéreim is hátat fordítanak nekem, az miatt, amivé váltam, hiszen sokszor úgy érzem, ők sem értenek meg.
Apám teljesen megtört felnőtté válásom során, és azt hiszem, ez volt mindennek az okozója, hiszen nem én akartam ilyen lenni. Viszont most, már ha akarnék, sem tudnék megváltozni. Inkább megtartom a kialakított képet, mely a legtöbb személynek ellenszenves, így biztonságban maradhatok a törött tükör mögött, hogy senki se tudhassa, hogy nekem is vannak érzéseim.
Külsőmet tekintve egy ismeretlen nem mondaná meg, hogy én vagyok a legendás, gonosz hibrid. Kékes-zöld szemeimmel azonban tökéletesen elsajátítottam egy gyilkos tekintetet, amiből messziről látszik, hogy a fenyegetést cselekvés fogja követni. Száznyolcvan centimmel átlagosnak mondhatom magam, ehhez ráadásul nem párosul túl sok izom, de a testfelépítésem így is jónak mondható. Sötétszőke hajamat egy ideje már rövidre vágatom, hiszen mindig az adott korhoz igazodom. Bőrömet néhol tetoválások takarják, és mindegyiknek megvan a maga jelentése számomra – részben talán ez is a művészetek iránti érdeklődésemhez tartozik. Ruházatomra a sötét színek jellemzőek, és mindig a saját stílusomhoz alakítom öltözékemet, nem a divathoz.
Külső vonásaim azonban senkit ne tévesszenek meg, én vagyok az ördög álruhában.