Hol is kezdjem el mindezt? Áh, igen, a kinézetemmel. Nos a szemem színe voltaképpen kékben ragyog, ha belenézel, akkor már is láthatod, míg maga a hajam pedig.. öhm, fogalmam sincs. Folyton változik, hisz eleve a hangulatom egy meghatározó dolog mindebben, aztán mikor milyen divatot követek, avagy csak épp mi jön úgy magától. A hajam beállítása is ettől függ, ahogy a nyiratkozás is, avagy csak a hossza. A testalkatom teljesen átlagos, vagyis én így gondolom, aki meg nem ért velem egyet, nos az.. nem érdekel. A ruhatáram is igencsak sokszínű. Mindenféle ruhadarab, mindenféle színben, és ha nincs belőle egy kész szobám, akkor az már maga a csoda. Az ujjaimon néha olykor megtalálhatóak gyűrűk, a fülemben fülbevaló, a nyakamban meg nyaklánc, mindez az adott helyzet kérdése. A körmeimet festem, míg előszeretettel használok szempillaspirált, és szemceruzát is, de ettől nem vagyok meleg. Kijelentem nem vagyok az! A nőket szeretem teljes mértékben, tehát köszöntem.
Rendben, akkor ugorjunk a személyiségemre. Ugyebár azt várnád, hogy Klaus-ról zengjek ódákat? Na, álmaidban sem! Az én jellememre vagy kíváncsi, és nem ő rá. Tehát.. először is roppantul kirívó jelenség vagyok. Már az öltözködésem is mutatja mindezen tényt, de a jellemem annál inkább. Totálisan szélsőséges vagyok, és ezáltal két oldalról közelítem meg a dolgokat. Van egyféle jó oldalam, míg másik részben egy rosszabb. Általában udvarias vagyok a magam módján, és kedves, de ha valaki kihúzza nálam azt a bizonyos gyufát, akkor robbanok, mint egy időzített bomba. Olyankor senki sem szeretne a közelemben lenni, ezt én mondom, főleg erre a heves természetre rátesz a vérfarkas énem is, hisz hiába lettem vámpír valamilyen szinten, ha bennem maradt a farkas koncepció. Vad, kritizáló, megvető, és durva vagyok a felszín alatt. Bármi, ami nem tetszik a számomra, nos annak hangot is adok. Nem vetem meg a nőket, így megeshet, hogy túlzásba esek, de talán jó lenne megállni egynél.
A munkám az éneklés, és ezzel értem el voltaképpen jelentősebb, sőt átütő sikert. Számomra kedvező volt ezen iparág, míg másnak lehet, hogy nem jött be. Ez van. A másik munkakörömet Klaus mellett töltöm, azaz a nap huszonnégy órájában. Egy szemhunyásnyit sem alszok, hisz folyamatosan mellette vagyok, vagy pedig a közelben. Minden óhaját, és parancsát lesem, amit azon nyomban is teljesítek precízen. Kiváltképpen hálás vagyok neki, hisz nélküle nem szabadultam volna meg az átok okozta szenvedésektől. Hálám jeleként szolgál, hogy nem törtem meg a köteléket, illetve kivételesen érdekes lehet, hogy nem szólok be neki, nem gyűlölöm, és nem is kritizálom. Sokkalta inkább mély tiszteletet mutatok felé, sőt talán szeretem is, mégiscsak kötődöm hozzá. Nevezhetném.. az apámnak, de igazság szerint csak a teremtőm. Tehát Klaus keresve sem találhatna rajtam kívül még egy ilyen hibridet, hisz sokan gyűlölik megtört, avagy megtöretlen átokkal. Mások meg.. nem tudok olyanról, aki imádná minden feltétel nélkül.