Katherine & Kendra

•••••• ... ••••••

Mystic Falls és New Orleans teljesen különböznek egymástól viszont egy valami közös bennük. A közös pont pedig nem más, mint, hogy mind a két várost a természetfeletti erők uralják. New Orleans számomra, mint a porfészek, de nem tehetek, róla fontos dolgaim vannak és ezért képes vagyok kockáztatni az életemet is. Igyekeznem kell, hogy ne hogy felismerjen valaki, de olykor képtelen vagyok ellenállni a csábításnak s „véletlenül” akarva akaratlanul, de úgy csinálom, összetalálkozzak a régi ismerőseimmel. Persze ez nagy ostobaság a részemről, hiszen tudom, Klaus itt van akár pár méterre is, viszont tudni illik rólam, hogy a lételemem a veszély! Amikor még ember voltam és én voltam a tipikus jó kislányok példaképe akkor rengeteget jártam a városunkban lévő templomba. Nem tudom, talán az, hogy újra van bennem némi emberség, de késztetést érzek, hogy megszólaljak. Nem hiszek már istenben, úgy érzem, hogy akkor mikor Klaus felakart áldozni engem elhagyott. Azóta soha nem imádkoztam, de itt van, lehet az ideje. - Mielőtt belekezdenék csak, hogy tisztázzuk, nem hiszek benned s nem is fogok soha! Ha nem beszélek valakivel, azonnal aki biztos nem jártatja el a száját akkor 100% az elmegyógyintézetben kötök ki. Úgy éreztem ki kell beszélnem magamból a sok évnyi fájdalmat, dühöt, depressziót, s a magányt. Nem azért teszem ezt, mert annyira megváltoztam volna. Még mindig a régi Katherine Pierce vagyok, csak tudom, ő nem beszél már soha. - Elárultál! Kiskoromban úgy gondoltam, ha hiszek, benned mindig megvédesz engem és a szeretteimet. Tévedtem, elhagytál engem hagytad, hogy Klaus megzavarjon, megölje a szüleimet s még sok mindenért hibáztathatnálak, de nem teszem. Nem fog semmit változtatni a dolgokon, ha bűnbakot keresek, de benned már nem hiszek! - Apró könnycseppek hullottak le az arcomról, mint egykor. Ebben a pillanatban a régi Katerina voltam, de ezt az énemet eltemettem s nem hagyhatom, hogy valaha újra a felszínre kerüljön. Elég az, hogy az emberségem miatt gyenge lettem, nem szabad, hogy még az érzelmeim is elgyengüljenek. Igyekeztem lenyugtatni magamat, mély sóhajokat vettem mikor meghallottam Kendra hangját. Észrevétlenül töröltem le a sírás nyomait az arcomról. Mintha mi sem történt volna úgy fordultam a lány felé. - Kedvesem vedd lejjebb a hangod, hiszen ha körbe nézel látni, fogod, hogy nem akárhol vagy, hanem egy templomban. Gyere, ülj le ide! - Egyelőre nem tudtam hogyan is kezdjek bele a monológomba, hiszen már megváltoztam s nem a régi vagyok. Egy pillanatra elgondolkoztam miken mentem keresztül, hogy eljussak idáig s beugrott az „A” tervem. - Először is kezdjünk, tiszta lappal talán neked az lenne a legjobb megoldás. Rosszul indítottuk a találkozást. Attól, hogy már nem vagyok, vámpír ugyan az vagyok, mint eddig, megtalálom mindenre a megoldást Kendra. Segíthetek neked, ha segítesz nekem, nincsen szükségem rád, de neked rám igen. –A manipulálás a véremben volt, nem tehettem róla talán ilyen a természetem alapból. Ezt az egyet senki nem veheti el tőlem. Lehet, kegyetlen leszek vele most, de úgy érzem, kell neki ilyen mértékben a manipulálás. Meg hát szórakoztató is, senki nem tagadhatja meg az élvezetet tőlem.
-Gyenge kis fruska vagy, még ami azt jelenti egy ostoba vámpír is megtudna ölni téged. Tudok segíteni neked ma kifejezetten jó kedvemben vagyok. Viszont semmi sincs ingyen ebben az életben Kendra ezt azért jó, ha tudod. Mire is akarok célozni ezzel? Áh, igen hogy megtanítalak majdnem mindenre, amit én tudok, de csak majdnem mindenre ezt ne feled. Cserébe meg kell tenned nekem is valamit. Nem nagy dolog ugye?!

Katherine & Kendra

•••••• ... ••••••

Már jó pár hete nem Mystic Falls-ban voltam, hanem New Orleans-ban, ami viszont a legfontosabb, hogy nem ok nélkül táboroztam le itt ideiglenesen. Örült és közben veszélyes ötlet volt tőlem, hogy pont abba a városba jövők ahol Klaus uralkodik. Nem volt más lehetőségem mivel egy boszi ismerősöm itt tanyázott le, s csak ő tudja azt az információt, amire szükségem van.
Ember lettem és ezen már nem tudok már változtatni, a kis Gilbert lány tönkretette az életemet, s amit eddig elértem az életben. Túlélés, ismételten ezért kell küzdenem, nem adhatom, fel csak úgy egyszerűen az nem én lennék. Stefan utolsó szavai megragadtak bennem, amiben teljesen igaza volt. Talán ez volt az oka, hogy nem adtam fel, pont Stefan Salvatore volt az, aki hittet adott nekem. Katherine Pierce vagyok egy igazi túlélő, már rengeteg dolgot átvészeltem s ez sem fog kifogni rajtam. Nem hagyhatom egyszerűen s nem is akarom, nem adhatom, fel az ellenkezne az elveimmel. Elvek?! Legtöbben, aki azt hiszi, ismer, mert már találkozott velem, hogy nekem nincsenek elveim. Talán nincsenek is, de engem is ösztönöz valami vagy éppen valaki. Az érzéseim csak az enyémek soha nem osztom meg senkivel sem. Megtanultam, hogy nem bízhatok meg mindenkiben, vagyis inkább senkiben sem. Az élet egy játéktér ahol vagy megtanulsz a lapjaiddal játszani vagy meghalsz. Az embereket mindig is naivnak és ostobáknak tartottam, attól hogy ember lettem én is a nézőpontom mit sem változott.
Kendra… Hm, nem is tudom, mit mondhatnék rád! Te egy olyan kislány, vagy akit meglehet tanítani, manipulálni s minden egyes trükkre, amit tudok. Viszont ostoba volnék, ha ezt megtenném. Persze segíthetek neki, de csak óvatosan kell bánom azzal a lánykával. Nem a félelem vezérel, mert még így se tud megijeszteni senki sem. Nem tudom, inkább látok benne olyan fényt, mint ami bennem volt ilyen idősen. Kendrát mondhatni magammal rángattam ebbe a városba ideiglenesen. Jobbnak láttam, ha mellettem van, s így nem rohan, a halálba vagy nem kavar valamit a hátam mögött. Ostoba, törékeny és mindeközben roppant felelőtlen is, ami nem a legjobb jellemzők egy kezdő vámpírnál. Túlságosan makacsnak gondolom a kis fruskát s ez akár a vesztét is okozhatja, nem mintha nagyon sírnék utána. Nem ismerem emiatt pedig nem is érdekel, hogy él-e vagy éppen hal. Lehet, kegyetlennek tűnők, de aki ismer, az tudja, hogy ilyen vagyok, s nem érdekel egy élet sem. Számomra csak a saját érdekeim a legfontosabb, s ha ehhez útban van a kicsi vámpírlány, akkor elintézem, hogy meghaljon. Ember lettem, de tökéletesen tudok manipulálni még a mai napig is, ami azt jelenti, kijátszom az összes lehetséges lapjaimat, hogy megkapjam, amit akarok.
Kendrát a St. Anne Templomhoz hívattam, lehet, hogy kicsit ironikus volnék, de lényegtelen volt számomra ez a kis bökkenő. Akkor jártam utoljára templomban mikor még Katerina Petrova-ként ismertek az emberek. Óvatos kecses léptekkel lépkedtem a sorok között, míg nem beültem az egyik gyóntató székbe. Kendra még sehol sem volt még engem pedig hirtelen megrohamoztak a múlt emlékei mikor még normális életet éltem s nem kellett aggódnom a vámpírok miatt.