-Tessék?-Szólok bele a telefonomba semleges hangszínen, ahogy felveszem azt. Már megint sejtem ki hívott, de lehet mégsem, ezért is gondoltam úgy, hogy nem leszek annyira szívtelen, mint amilyen általában, és benyomom a zöld gombot, amellyel fogadható a hívás opció, nos megtörtént..
-Az ajánlat még mindig áll, kedvesem..-Szemeimet megforgatva hallgatom a "kedvesem" kifejezést.. már annyiszor elmondtam számára, hogy nem vagyok a tulajdona, sőt az édese sem, avagy a barátnője, akivel így beszélhet! Ha nő hiánya van, akkor keressen mást, mert engem kicsit sem érdekel ő, mint pasi.. inkább a halál mámorító tudata.. Vagy hogy én nem halok meg? Nos hát ez is igaz!
-Az ajánlatod már lejárt, Dave.. oly rég..-Hangom suttogása érzékien hathat, és szinte megbabonázóan, amellyel simán elbűvölöm a férfiakat, bár nincs szükségem erre, mert nekem egyetlen egy sem kell belőlük, hisz férjem van, kérem szépen. Nem mellesleg a szabadidőm, és a munkám, illetve a varázslatok gyakorlása, tanulása, és minél jobban való elsajátítása leköt.
-Hogy mi?-Kérdezz vissza, amikor is leesik számára, amit elmondtam.-Az meg, hogy lehet.. megmondtam, hogy rajtam keresztül intézd, szívem, mert más különben rosszul jársz! Egy ősi hibriddel ujjat húzni.. tudod te mit tettél?-Megemelt hangja fáj a fülemnek, ezért kissé elemelem onnan a telefont, de még így is elég hangos ahhoz, hogy megsüketüljek tőle..
-Nem, kérlek.. engem Kol Mikaelson keresett fel, és nem magamtól intéztem. Ő kérte, amit kért, és nem hiszem, hogy Klausnak bármilyen ellen vetése is lehetne. Mint mindig most is a legjobb, és leghasznosabb munkámat végeztem el a számára, ha pedig valami nem tetszik, akkor dobj be egy levelet a postaládámba, és miután megtörtént majd valamikor kivéve onnan széttépve kidobom a kukába, hogy a szeméttelep olvashasson!-Mondom komolyan, és ezt követően kinyomom a mobilomat, majdan zsebre vágom.. elegem van.. elegem ebből az őrültből!
Igazság szerint nem vétkeztem Klaus ellen, hisz valljuk be mit ártottam én neki azzal, hogy a véremet adtam egy jó célért cserébe, s ahogy hallottam a drágának akadt új női hóbortja, azaz sztornó az élet tovább visz minket, és ezáltal pedig én hűséges maradtam, csupán segítek elintézni egy kisebb ügyet a Mikaelson fiúnak, és ennyi.

"Az élet a lehető legkegyetlenebb.."
Hosszú évekig azt hittem, hogy a boldogság az élet értelme, és nyugodt családi környezetben tehát így nőttem fel, de miután szembesültem azzal, hogy boszorkány vagyok az életem megváltozott. Nem gyakorolhattam a mágiámat, és úgy kellett ugrálnom, ahogy az a felettem állóaknak tetszett.. Egy ideig élvezetes játszmának tűnt, és azt hittem minden megoldható, de nem.. nem volt az koránt sem. Ahogy az idő eltelt, és elérkezett az a pont.. minden megváltozott. Történt, hogy az egyik rangosabb személy összetévesztette a valós tényeket, és egy másik boszi helyett engem ítélt el, ezért a családomat kivégeztette a szemeim láttára, míg én le voltam kötözve, és könyörögtem, hogy ne tegye.. a szüleim, és a testvéreim.. eszméletlenül fájt a haláluk, de akkor tanultam meg csak igazán; "A halál megváltás.."
Az idő múlása egyre mélyebben megutáltatta velem a személyeket, és azt, aki vagyok. A boszorkányság ellen fekete mágiával vágtam vissza, és elhatároztam, hogy irgalmatlan sötét lelkű leszek. Ahogy anno azok végeztek a családommal, úgy én is velük.. persze a sérelmeim csak tört része volt mindez, hisz a háttérben kínoztak, többszörösen megerőszakoltak, és olyan dolgokat tettek velem, amelyre soha, de soha többé nem akarok emlékezni. S hogyan múlik ki egy belső élet? Hát pontosan így..
"S az élet általam lesz pokol, hisz amellett állok, aki gonosz, és aki azok ellen van, akik ellen én magam is.. hisz a halált érdemlik azon személyek.. mindenáron!"