Következő mondatára csak bólintok egyet. Sejtettem is, hogy nem lesz szüksége semmiféle bemutatóra a fajtámról, elvégre épp a vámpírok miatt kérte Luke segítségét, és emiatt kellett neki ez a lakás is. Legalábbis én erre tippelek, de mivel ezek a dolgok nem igazán tartoznak rám, valószínűleg minden csak tipp marad. Mondjuk engem annyira azért nem érdekelnek a részletek. Biztosan nagy szüksége van a házra, és én szívesen segítek neki, hiszen nekem már semmi szükségem a lakásra. Örülök inkább, hogy itt hagyhatom végre, a sok rossz emlékkel együtt. Csak remélni tudom, hogy ő is majd olyan örömmel hagyja itt a házat, mint amilyen örömmel én teszem. Kivéve persze, ha két perc múlva beállít Dave, és kirobbantja a harmadik világháborút, amiért nem szóltam neki, hogy eljövök. Nem tudom miért gondolja, hogy nem tudom magam megvédeni, elvégre az elmúlt másfél évszázadot csak átvészeltem valahogy. Úgy csinál, mintha egy ember lennék... Mondjuk akkor már rég megevett volna engem is. Bár ebbe most inkább nem akarok belemenni, mert csak felhúzom magam rajta, úgy, ahogy az elmúlt napokban, minden egyes alkalommal, mikor erre gondoltam. Nem akarom Zachet megijeszteni, szóval normális kell, hogy maradjak egyenlőre. Majd otthon lesz bőven időm fortyogni, Dave életmódján. - Örülök, ha megfelel. Ha bármire szükséged lenne, vagy gond adódna a továbbiakban, csak szólj. - Mondom egy aprócska mosoly kíséretében. Tényleg szívesen segítek bárkinek, akinek szüksége van rá, elvégre nemrégiben még én is mások segítségére voltam szorulva, tehát pontosan tudom milyen az. Ez pedig igazán nem sokat vesz el az időmből, amiből már így is jóval több van, mint kellene, hogy legyen. Kérdésén pár pillanatig gondolkodom. Nem vagyok teljesen biztos a válaszban, de talán nem tévedem. - Nem vagyok benne biztos, de ha jól tudom van egy hely a külvárosban, ahol össze szoktak gyűlni. Azt hiszem a hely neve, Üst. Viszont ez tényleg nem száz százalék... Csak hallottam valahol. - Mondom egy kisebb vállvonással, hiszen én vámpír vagyok. A boszorkányok pedig pontosan a magamfajták elől bújkálnak, tehát a tudásom róluk elég csekély.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Nappali Szomb. Aug. 23, 2014 10:51 pm
I find shelter, in this way
Myra & Zachary
Örülök, hogy nem kellett Luke-ban csalódnom. Bíztam benne, hogy nem lesz probléma a lakással, de azt hiszem ilyenkor mindenkiben van egy kis félsz. Nem nyaralni készülök, még csak nem is látogatóba jöttem. Új életet szeretnék kezdeni, együtt a húgommal, biztonságban. Persze most jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért itt, miért egy vámpírok által uralt városban. Erre a válasz egyszerű, senki sem gondolná, hogy ott rejtőzöl el, ahol nem lenne szabad. Persze nem csak ezért döntöttem New Orleans mellett. Hosszú évek óta nincs életem. Már nem tudom, hogy mikor éreztem magamat igazán jól, mikor szórakoztam. Imádom a város pezsgését, itt van élet, nekem pedig erre van szükségem, valamint új kapcsolatkora. Ahhoz, hogy egyről a kettőre jussak nem vagyok elég egyedül, mindig kell, hogy valaki segítsen, valaki hátulról, a háttérből. - Köszönöm a tanácsod, de nekem nem kell bemutatnod a vámpírokat. Tudok magamra vigyázni.. - halkulok el a mondat végén. Nem tartom fontosnak, hogy hozzátegyem, hogy jelenleg menekülőben vagyok, főleg egy vérszívó elől, leginkább azért nem fontos, hogy tudja, mert magam is szégyellem ezt a cselekedetem. De most nem cselekedhetek meggondolatlanul. Már nem csak a saját életemet teszem kockára a cselekedeteimmel, hanem Ariellét is. Egyszerűbb lenne, ha kilépnék az életéből és mind a ketten a jelenben élnénk. Nem lehetünk egymás mellett örökre, de azt hiszem, hogy szüksége van még rám. Persze legbelül tudom, hogy ez nem így van, nekem sokkal nagyobb szükségem van rá, sajnos ezt mások is észreveszik, leginkább olyanok, akiknek nem kellene. - Tökéletes! - egy halk felkiáltással szakítom félbe gondolatmenetemet. Nem hiszem, hogy a ház küszöbét nagyon sok vámpír fogja átlépni. Bujkálni próbálok, nem pedig bulikat adni. - Még egy dologban szeretném a segítségedet kérni. Nem tudod, hogy a városban élő boszorkányok merre rejtőznek? - próbálom a lehető legkönnyebb módon megtudni, hogy a hozzám hasonló emberek hol rejtőznek. Biztos vagyok benne, hogy van egy hely, ahol összegyűlnek, már csak azt szeretném megtudni, hogy hol van ez a menedék. Nem csatlakozni szeretnék, jobb szeretek magányosan harcolni, de nem lenne probléma, ha megtudnám, hogy jelenleg hogyan áll a város hierarchiája.
Az ajtót becsukom miután besétált, majd felé fordulok. Nem tűnik veszélyesnek, valószínűleg nincs is okom félni tőle, ráadásul jobban megbízok Luke-ban, mint saját magamban. Túl sokat segített nekem az elmúlt években ahhoz, hogy ne bízzak meg benne. Biztos vagyok benne, hogy ennek a férfinak is csak segíteni akar. Bár még mindig azt mondom, jobb, hogy Dave nem tud arról, hogy eljöttem ide. És az lesz a legjobb ha nem is tudja meg. Azt hiszem a falra mászna ha megtudná, hogy egyedül eljöttem New Orleans-ba, és még csak nem is szóltam neki. Szerinte ez a város túl veszélyes nekem, és el sem tudja képzelni, hogy éltem itt annyi éven keresztül. Véleményem szerint a város leginkább az embereknek veszélyes, na meg a boszorkányoknak... Ami ezt illeti, nem is értem miért pont ide akar jönni Zachary. De persze ehhez semmi közöm nincs, és van egy olyan érzésem, hogy ő nem is kötné az orromra. Szavaira csak egy bólintással válaszolok, majd a kanapé felé intek, és utána én is helyet foglalok. Az már egy biztos, hogy nem totojázik, rögtön a tárgyra tér. Minek is fussuk le a felesleges köröket, elvégre mindketten tudjuk, hogy miért van itt? - Tökéletesen helytáll az állítása. Néhány évvel ezelőtt még ő szerezte nekem ezt a lakást, és valóban jó rejtekhelynek számít egy ilyen városban. Ráfér egy alapos takarítás, de azt hiszem ez lesz a legkevesebb. - Válaszolom, egy kisebb vállrántás kíséretében, majd hozzáteszem a következőt is. - De te boszorkány vagy. Ha lehet egy tanácsom, vigyázz a vámpírokkal, mert nem éppen barátságosak. - Merem remélni, hogy ezzel ő is tisztában van, de úgy érzem, nem árt a figyelmeztetés. - Na és ha már itt tartunk... Nem kell aggódni, rajtam kívül másik vámpír nem tud ide bejönni. - Az ittlétem alatt, én amolyan "magányos farkas" voltam, így nem igazán akadt vendégem sem, és azt hiszem jobb ha ezt ő is tudja, ha már itt akar lakni, és biztonságban akarja érezni magát. Bár furcsa, hogy valaki másnak adom át ezt a lakást, én mégis örülök neki, hiszen ezzel együtt, nagyon sok rossz emléket hagyok itt. Végre véget ért a rejtőzködés, a félelem, és ennél jobb nem is történhetett volna velem. Igazából sajnálom őt, amiért ide kényszerül költözni, hiszen nagy valószínűséggel, nem azért teszi, hogy boldog legyen itt. De remélhetőleg majd boldogan adja ő is tovább, valaki másnak a lakást, ha megoldódtak a gondjai.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Nappali Hétf. Júl. 07, 2014 8:17 pm
I find shelter, in this way
Myra & Zachary
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer New Orleans-ba fogok költözni, pontosabban ott fogok bujkálni, ahol a boszorkányok nem varázsolhatnak, félniük kell minden lépésüknél, nincsenek biztonságban. Habár azt sem gondoltam volna, hogy menekülni fogok, félni. Megváltoztam, határozottan megváltoztam. Muszáj óvatosnak lennem, már vannak egy-két olyan személy az életemben, akik miatt felelősséget kell vállalnom, óvatosnak lennem. Luke meglehetősen jó házhoz vezetett engem, persze ennél sokkal inkább a luxushoz szoktam, de jelenleg ez is megteszi. Nem hatalmas, nem New Orleans legszebb és legpompásabb lakása, de a célnak tökéletes. Közel van mindenhez, de még sincs szem előtt. Erre van most szükségem, mivel nem fogok a házban rejtőzködve élni, koránt sem. Már most tervek százai futnak végig az agyamon, de már óvatosabb vagyok, sokkal jobban kidolgozok egy tervet, mint évekkel ezelőtt. Bár erre szükségem is van, mert a heves természetemnek köszönhetően kerültem ilyen helyzetbe, a bosszú hajtott, meggondolatlanul cselekedtem. Gondolataimból az ajtó hirtelen nyitódása zökkentett ki, még kopogni sem volt időm máris kitárult előttem a rejtekhely kapuja. Láthatóan várt rám, remélhetőleg nem késtem sokat, sosem szerettem késni, főleg nem ilyen fontos helyzetekben. - Úgy van! - bólintok kérdésére, aztán könnyedén besétálok az ajtón, mivel elállt az utamból, jelezve, hogy bent ésszerűbb lenne beszélgetnünk. - Valószínűsítem, hogy te pedig Myra Dicker. - a lakásba érve, szemem sarkából a hölgyet figyelve zárom rövidre az ismerkedést. Néhány lépés és a nappaliba érkeztünk, hangulatos egy épület, van az egésznek egy hangulata melyet varázslatokhoz tökéletesen lehet használni. Az én szempontomból az sem mindegy, hogy lakásnak milyen a kémiája, tudom-e hasznosítani avagy sem. - Leülhetnénk valahová? - teszek fel remélhetőleg egy nem modortalan kérdést. Én nem tartom illetlennek, de találkoztam már olyan személlyel, aki egy ennyire egyszerű kérdésen kiakadt, szinte már üvöltött velem. Egy bólintással válaszolt, s az előttünk néhány lépésre lévő kanapé felé mutatott, mely előtt egy régi fa dohányzóasztal áll. Nem is húzom tovább az időt, amint látom, hogy ő is kényelembe helyezte magát kezdhetjük a dolgok átbeszélését. - Azt hiszem nem érdemes tovább húzni az időt.. - nézek mélyen a mellettem ülő vámpír szemeibe. - Luke említette, hogy biztonságos a lakás, elkerülik a kíváncsiskodó szemek, de mégis egy olyan személy megerősítésére várok, aki itt élt. Mennyire helytálló közös barátunk állítása? - teszem fel a legfontosabb kérdést, ha megbizonyosodom a biztonságról, akkor folytathatjuk a tárgyalást.
Furcsa újra ebben a házban lenni. Nem a legjobb emlékeim fűződnek ehhez a helyhez, az egyszer biztos. Az elmúlt éveimet itt töltöttem, teljesen egyedül, védtelenül, bánatosan... egészen pár héttel ezelőttig. Amikoris tudtomra jutott, hogy rég nem látott férjem él. Igazán meglepett a dolog, hiszen már réges régen lemondtam arról, hogy életben van. Az igazat megvallva bűntudatom van, amiért nem kerestem. Annyira szentül meg voltam győződve arról, hogy rég meghalt, hogy eszembe se jutott kicsit kutakodni utána. No, de jobb később, mint soha. És azt hiszem többet nem is lesz szükségem erre a házra. Mondjuk az itt eltöltött időket amúgy sem szívesen idézem fel. Éppen ezért mondtam igent, Luke-nak. Azok után, hogy rátalált nekem Dave-re, nem is tudnék nemet mondani neki. Ráadásul ő is tudja, hogy többé nem kell nekem ez a lakás, és azzal is teljes mértékben tisztában van, hogy itt biztonságos. Nem feltűnő, közel van mindenhez, de mégis otthonos. Bár ami a tisztaságot illeti... Nem árt neki egy alapos takarítás, hiszen hetek óta be sem néztem. De azt hiszem ez lesz a legkisebb gondja az új lakónak. Igazából nem tudok róla sokat, csakis a nevét, na meg, hogy egy boszorkány. Zachary Rhys. Életemben nem hallottam ezt a nevet, de kétlem, hogy Luke átverne, bízok benne. Viszont Dave-nek nem szóltam, hogy ide jövök. Még csak az kellene, hogy itt őrködjön. Amióta újra beléptem az életébe, valósággal úgy bánik velem, mint egy porcelán babával. De még mindig jobb, mintha Rapunzelt csinálna belőlem... Nem szeretném életem hátralévő részét egy toronyban leélni. Szuperhallásomnak köszönhetően, hallom ahogy megérkezik valaki, még mielőtt esetleg bekopogna. Mivel mást nem várok, más nem is tudja, hogy itt vagyok, egy pillanat alatt az ajtónál termek, és egy laza mozdulattal ki is nyitom azt. Ha én tudom róla, hogy boszorkány, merem remélni, hogy ő is be lett avatva. Meg azt is remélem, hogy nem akar semmi varázslatot bevetni ellenem. - Helló! - Veszem is elő az egyik legbarátságosabb mosolyom. - Ha nem tévedek... Zachary Rhys? - Kérdezem, miközben félre állok az útból, elvégre kétlem, hogy kint akar beszélgetni bármiről is.
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Nappali Szer. Júl. 02, 2014 9:34 pm
I find shelter, in this way
Myra & Zachary
Nem, nem, nem, nem... Ez nem lehet igaz, nem. Ugye csak álmodom? Arielle, ekkora hülyeséget nem csinálhatsz.. Egyedül nem mehet New Orleans-ba, nem biztonságos, főleg nem neki. Megpróbáltam minden felégetni magam mögött, főleg abban a városban tett látogatásunk után. Nekünk az nem biztonságos - és nem csak azért, mert boszorkányok vagyunk. Ha megtudják, hogy kicsoda, akkor már nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék megmenteni. Nagyon sok ellenségem él ott, méghozzá a veszélyesebb fajtából. Shannen pedig ismét a nyomomban van, sokkal óvatosabbnak kell lennem, a lehető legóvatosabbnak... Nem hiszem, hogy New Orleans lenne a megoldás erre a problémára, de már nem akarom elhagyni Arielle-t, valahol pedig el kell bújnom, harmadszor már nem fogok tudni megszökni a vámpír elől. Mielőtt felhívnám Luke-ot muszáj üzennem Chantelle-nek. Az elmúlt időben ismét semmibe vettem, egyszerűen semmire sem tudok most odafigyelni, minden egyszerre omlik össze körülöttem. - New Orleans-ban leszek, hamarosan minden elmagyarázok. - fogom a lehető legrövidebbre az sms-ben, remélem megelégszik ennyivel, ha elcsendesednek a dolgok, akkor végre magyarázatot adhatok a szeretteimnek. Most pedig jöhet a neheze. Muszáj egy biztonságos helyet találnom a városban, ezt egy olyan személlyel kell elintéznem, aki tudom, hogy tud segíteni, ő pedig Luke. A zűrös korszakomban ismertem meg, már nagyon rég nem hallottam felőle, de azt tudom, hogy hol találhatom meg. Szükségem van egy házra ahol meghúzhatom magamat egy darabig, ahol nem keltek nagy feltűnést, csendes, de tökéletes.
Ha jól követtem az utasításokat, akkor hamarosan a háznál vagyok. Elviekben egy Myra nevű hölgy fog a háznál várni, méghozzá az, akié az épület volt. Nem kérdeztem róla sokat, elég volt annyit tudnom, hogy megbízhatok benne. Nem igazán szokásom vakon megbízni az emberekben, de hiszek Luke-nak, még nem vert át, nagyon remélem, hogy nem most kezdi el. Ha pedig a vámpírnak járna el a szája, akkor megismerné azt az oldalamat, amiért most bujkálnom kell, amit egyébként már nagyon rég vettem elő, ami valójában hiányzik is... Megérkeztem. Mondhatni tökéletes. A ház közel van a városban fontos helyekhez, de mégis rejtve van a kíváncsiskodó szemek elől. Úgy hiszem, hogy itt meg tudom húzni magam egy ideig, s Arielle-nek nem kell remete életet élnie. Valójában nem várom el tőle, hogy itt maradjon velem, - persze így sokkal nyugodtabb lennék. Úgy gondolom, hogy el kell döntenie, hogy mit szeretne. Nem élt még sokat, nem várok el tőle semmit, neki élnie kell. Mindenesetre még ezt a gondolatmenetet félreteszem, vissza a valóságba, a baljós New Orleans-ba. Kössük meg az egyességet a rejtekhelyet illetően..
Kezdőlap
Tárgy: Re: Nappali 
| music: 
