Talán kicsit intenzívebben, de a rokonaim jártak a fejemben, izgulok és nem tudom mit tegyek. Mi lesz ha elutasítanak?, vagy nem hisznek nekem?
Viszont az is bele kell számolni, hogy már több mint 360 éves vagyok, ők pedig lehet, hogy csak ártalmatlan emberek. Vagy nem, és valami véletlen folytán természetfeletti is van a vérvonalamban. Persze itt már semmi sem lehetetlen.
-Igazán érdekes, hogy te még ezen is tudsz nevetni- állapítottam meg komoran. Bár őt zárták be egy csicsásládába, nem engem. Szóval ehhez az egészhez semmi közöm igazából.
Már egy ideje amúgy még nem nagyon rajzoltam, szóval ezt majd igyekszem be pótolni, mihelyt lesz egy kis időm és nyugalmam. Bár időm az van, betegesen sok. -Ő festő? , még nem igen halottam róla de..-Gondolkozóba estem, hisz nem ő mondja meg nekem mit tegyek, szóval azt gyűjtök amit akarok. -Szerintem én inkább szívesen felkeresem, hiszen szeretett nélkül felnőni haragot von maga után, és a harag elég jó ihlet a festészethez- jegyzem meg csak úgy félváról, pedig tudom, hogy ez talán felbosszantja. Én most mivel már elég részeg vagyok, úgy hiszem tudom még bosszantani.
Mostanra viszont inkább elmennék innen valahová, ahol van ágy,vértasakok vagy emberek és hűtőszekrény. De most már szerintem mehetek bárhová, hisz kész a varázslat én pedig teljes mértékben boldog vagyok. Elnevetem magam, a szavaira ettől az egésztől. Vagyis milyen szívás lehet halandónak lenni 1000 év után?, mert az biztos, hogy nem jó. Hallottam egy vámpírról viszont, aki vagy ötszáz éves és bevette a gyógyírt, neki se lehet jobb. -igen, szoktam pihenni megyek is- ellöktem magam az asztaltól és elindultam az ajtó felé. De először még megálltam mellette és egy pillanatra kezem a vállára tettem. -Köszönöm és jobbulást-vágom rá egyből, hisz ki ne venné észre, hogy szarul néz ki.-Amúgy a pór minek?- Elengedem a vállát és kilépek az ajtón, remélve, hogy jövő ugyanekkor a családom gyűrűjében fogok üldögélni.

                                      JÁTÉK VÉGE

Az emberek őrültek, naivak, és befolyásolhatóak.. a vámpírok büszkék, egoisták, és érzéstelennek, kik mélyen majd belehalnak az érzelmeik nyomásába.. a többiek pedig csak úgy léteznek, mint ahogy én magam is. Boszorkány vagyok, erővel megáldva, hatalommal felerősítve, játék hevébe zártan, aki nem adja fel, aki harcol, aki öl, aki kegyetlen, s rideg. Új lehetőséget kaptam az életre, s ahelyett hogy éltem volna vele elvesztegettem, de sose késő, hisz még túl élhettem a haldoklásom igaz voltát, ahogy megbosszulhatok mindent mindenkin. Élesen elmosolyodva felnevettek a válaszán, hisz mást nem tudok ehhez hozzáfűzni, hisz a talán szó hamis, az igaz szó erre az, hogy tökéletesen egyetért velem, csak tagadja. Elgondolkozom azon, amit ezek után mond, bár jelzőkkel illetve Klaust túl hosszú szósorozat jönne ki, így inkább nem is próbálkozom, hanem csak eleinte bólintok, majd hirtelen elmosolyodom kegyetlenül.
-Szeretet hiánya van, és tudod nem talált jobb módot arra, hogy szeretgethessen, és öltöztethessen, így élő babává tett, bár bele sem merek gondolni mit művelt még a testemmel.-Emelem meg védekezően a kezemet, és felnevettek, hogy ezt az egész nyomorult helyzetet elszórakozzam egymagamban, avagy ha benne van, akkor vele. Ezek után összetör pár antik darab ócska szemét, ami valljuk be kicsit sem foglalkoztat engem, s miért is érdekelne voltaképpen, amikor egy nem az enyém, kettő csak a hülyék gyűjtögetnek ilyesmit? Vállat vonok könnyedén, és megrázom a fejem, ahogy hallgatni kezdem őt. Csak rajzolgat, mint maga Klaus.. ő is rajzol, bár igaz fest is, de most nem közös pontokat keresgélek közte, és a szánalmas bátyám közt.
-Értékellek gyűjtőként, ha nem Klaus festményeit zsákmányolgatod befelé.-Nevettek fel hangosan, ahogy végül tekintettem kiszökken a külvilág felé. Éjszaka, csend, magány.. mennyire unalmas, és borult hangulatú mindez, mennyire szánalmas, és mégis kellemes. Mennyire értéktelen, de az embereknél jobban értékelhető opció, és ekkor hirtelen felmerül a gondolat, hogy én többet ma már nem iszok, még akkor sem, ha belém akarják erőszakolni, hisz nem menne le a torkomon több ital egyrészt, míg másfelől van jobb dolgom is, mint holtrészegen szaladgálni itt, aztán vissza se találni a helyemre. Na meg lassan ideje elindulni az utamra, mert kezdek gyengülni.. a pihenés meg muszáj, főleg, hogy haldoklom, haldoklom, és haldoklom.. hát szabad ezt nekem?
-Te hamar túléled.-Mondom nevetve, ahogy oldalra döntöm a fejemet lazán, majd teszek néhány lépést hátra felé.-Úgy látszik még járni tudok, szóval ez nem annyira ártott meg.-Kacsintok rá, ahogy hirtelen a kijárat felé tekintek, majd vissza Miára.-Szerintem lassan ideje menni lepihenni.. már ha vámpírként te pihensz.-Viccelődésnek szánom a dolgot, ahogy egy könnyed varázslat által ezernyi csillogó port hozok létre, így ragyogtatva be a helyszínt.-Boldog Estét!-Nevettek, és egy pillanatra lehunyom a szemeimet.

note: - ४ music: Shake It Off ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Már tudom miért voltam olyan ideges. A vérfarkasok intenzívebb jelenléte egyszerűen megőrjít, mintha az a sok idegesítő vakarcs itt állna velem szemben. Igen, ez egyszerűen idegesítő. Nem utálom a vérfarkasokat, és nem is vagyok oda értük, de ilyenkor mintha minden más lenne bennem. Az ösztöneim csak úgy felszínre törnek és úgy marják a bőröm, mint a sav. Egyszerűen talán csak ezért vagyok ideges, hogy pár nagyképű farkas oda jön hozzám az utcán és rám támadnak. Aztán mi van ha az egyik megharap? Na arra nagyon kíváncsi vagyok, de ahogy magamat ismerem, úgy hiszem először lemészárolom fél New Orleans-t majd aztán jöhet a szenvedés és a képzelgés.
-Talán igazad van.- Talán? Velem, viszont teljesem igaza van, hisz én is csak életemben egyszer helyeztem egy másik embert magam elé, de ő még is csak fontos volt. Talán még most is sajnálom, hogy nem önös célokból cselekedtem. -A bátyád nagyon...- Elakadt a szavam egy pillanatra, mig gondolkozóba estem. Mi is a megfelelő szó erre ? -Beteges- Megrázom a fejem, majd újra gondolom az előbbit. Nem tudom pontosan a bátya milyen igazából, de a beteges nem a megfelelő szó rá. Az ilyen ember inkább pszichopata. -Rendben- Közlöm vele, tisztán és egyenesen, hogy erről többet ne is beszéljünk. mivel már a hányinger kerülget, ahányszor a említett bátyára gondolok.
Egy kis mosoly ereszkedik a szám sarkára, ahogy meghallom szavait. Odasétálok a készlethez, majd egy percig csak némán nézem a törékeny porcelánt. Egy kézmozdulat és már a tejes kancsó a földön hever, darabokban. Majd a cukor bögre és még 2 kancsó is követi példáját.
-Miért ne?- Vonom fel kérdőn a szemöldököm, hisz ez egy olyan hely amire sokan kíváncsiak, legalább is szerintem.-Nem, én nem igazán  számítok annak, csak rajzolgatok.- Mosolyodom el lágyan, még is őszintén. -Amúgy én inkább gyűjtő vagyok, egy igen érdekes ízlésű gyűjtő- Teszem hozzá incselkedve, mivel azért az igaz, hogy kevert az ízlésem. Olaj, akril, akvarell, tempera, ezeket imádom a legjobban. Közben az eredeti festményekért egy csomó pénzt adni nem nagyon szoktam én inkább, igézni szeretek.
-Oké, az egészségre vigyáznod kell, értem. De nekem nem- Kicsit fel tűnően talán, de elvigyorodok és észreveszem, hogy rá mosolygok. Gyorsan elkapom a fejem és már nyúlok is a következő üveg után.

Oly hamar elfog telni az a két hét, és azután pedig úgy érzem kapkodni fogok.. az időm is kevés lesz már akkor ahhoz, hogy a halált kikerülve kijátsszam egyszeriben. De voltaképpen, azaz őszintén szólva.. én még nem szeretnék meghalni, viszont képtelen vagyok belátni, hogy a halál az, ami jelen pillanatban jellemez. Vajon mindez megéri? Ha a kezdetektől hűen nyalom anyám, és Finn talpát, akkor nem kerülök eme helyzetbe, akkor nem akarna Finn halottnak látni.. neki köszönhettem a varázslatot, és azt, hogy haldoklom. Bár ironikus is lenne elé állva azt mondani, hogy figyelj testvérem, mélyen köszönöm.. egyik testvérem sem jobb a másiknál, hisz mindegyikünk átlép a másikon a saját önös céljait nézve. S hogy Klaus ezt hányszor tette meg? Már számon sem lehet tartani, és ha jól összegzem, akkor végtelen ujjam kellene, hogy legyen mindehhez. Vicces lenne a látvány, de az érzés már kevésbé az.. hogy tudott ennyiszer ártani? Na igen túl önfejűnek tartott, és gyerekesnek, na de kérem szépen, mégis csak ő lett szerelmes lovag, és nem én, mégis csak ő hozott el egy hasonmást Mystic Fallsból, és ugyancsak nem én! Mindig is azt vallotta, hogy érezni szánalom, erre ő maga enged eme kicsinyes dolognak.. ironikus, míg egyúttal túl abszurd is. Szinte röhögnöm kell a tényen, hogy a nagy, és gonosz hibrid végül is icike-picike érzőlény lett.. tán nem dobog a szíve?
-Mindenki a saját előnyét helyezi a szemei elé.-Jegyzem meg utalva ezzel arra, hogy mindenki az élet mellett akar dönteni, és senki sem szeretne halottá válni, főleg nem egy olyan személy, aki már eleve vámpír, hisz ha hosszú éveket megél, akkor már mindennapos a számára az, hogy nem akarja a halál tudatát, ahogy én sem akartam, és sohasem rettegtem tőle, de most.. most félek.-Hogy hol voltam akkor?-Ironikusan felnevettek, és finoman megrázom a fejemet.-Egyszerű a képlet.. egy koporsóban tőrrel a mellkasomban. Klaus kedvenc játszmájának foglyaként.-Hangom némileg rideg, és gúnyos, de ez köszönhető a szent bátyámnak, aki előbb részesít mindenkit figyelemmel, mint a saját tulajdon öccsét.
-Hányszor? Jó kérdés..-Gondolkozom el hirtelen, ahogy számolgatni kezdem, aztán keserűen elhúzom a számat, ahogy végül egy kínos mosolyt engedek meg magamnak.-Nem tudom, túl sokszor, hogy igaz legyen.-Teszem hozzá viszonylag halkabban, és ezzel le is zárom a témát, hisz eme kérdéskör mélyen érint, és szeretném immár elfeledni, mármint, ha mindez egyáltalán lehetséges eme helyzetben, avagy pillanatban, avagy már magam sem tudom..-Akkor tessék, nem hiszem, hogy hiányolni fogom.-Röhögök fel hirtelen, hisz holmi régi ódivatú tárgyak kellege nem fog meghatni engem.
-Szeretnéd megnézni a helyet?-Vonom fel kérdőn a szemöldököm.-Csak azt ne mond, hogy titokban művészlélek vagy, és festesz, mert akkor dobok egy hátast!-Jelentem ki hangosan, és felemelve a kezemet mosolyogni kezdek. Ez is a testvérem egyik szokása; festeni.. bár biztosra veszem a vászonra a fekete lelkét viszi fel, amely olyan mélyen sötét, hogy szinte már kifejezni sem lehet. Ironikus, nem de?-Én nem tudnék gyorsan inni, főleg így emberként, hisz ártó.. túl ártó, és káros.. bár nem mintha érdekelne, de na.-Mosolygok tovább, és kezdem úgy érezni felejtek. Vajon tényleg így lenne?

note:   xD ४ music: Uptown Funk ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Képzeletből nekem sosem volt kevés, így aztán mégis elkalandoztam valahova a szivárványon túlra. Az jutott eszembe miért is vagyok itt pontosan, persze a varázslaton kívül, ami már kész volt. Viszont mihelyt ennek vége, úgy döntöttem elmegyek, vagy nem ?
Egyszerűen képtelen voltam ott ülni tétlenül az italozásunk végéig, miközben valahol egy szép kis hotelban végre nyugovóra térhetnék. Bizony már fáradt voltam és ez elégé kikészített, ahhoz képest, hogy én itt tökre csendben eliszogatnék. Ennek viszont a vége az lenne, hogy meztelenül, na meg fesztelenül rohangálnék a Bourbon street-en, mű aganccsal a fejemen. Nem mintha ilyen történt már, ez csak egy feltételezés, vagy pedig egy elégé közelgő esemény. -Hát, igen amelyiken több esélyt látok - Pajkos mosoly jelent meg az arcomon, ahogy helyeseltem szavait. -Úgy hiszem ez téged, nem nagyon érint, de még emlékszem mikor kódfejtőként dolgoztam az angolok oldalán, a Nácik ellen. Te akkoriban hol voltál ?- Jegyeztem meg csak úgy félváról, majd mint akinek most ilyen jók kis kedve van, elkezdtem kíváncsiskodni. Igen, én is elmondtam magamról valamit és most azt akarom, hogy ő is mondjon magáról valamit. Fejemet oldalra hajtottam, hogy jobban szemügyre vegyem a körülöttünk lévő dolgokat, bár első látásra a hely kicsit érdekesnek tűnt, most inkább mint ha meguntam volna. De mindegy is, mire a telihold lemegy elcsalogatom egy késő esti nézelődésre arra a helyre, ahol a festők az utcán dolgoznak néha.
-Halottam már igaz a bátyád tört a szívbe játékáról ...- Lenéztem a padlóra, hogy képes legyek megkérdezni tőle azt amire amúgy is még kíváncsi lennék -és esetleg megtudnád mondani nekem veled hányszor...?- Néztem rá fel némán, mivel tudtam, hogy egy igen kínos pontra tapintottam.
Majd visszamosolyogtam rá, hogy ne tűnjek túlságosan hallgatagnak.
-Mindegy, nem lényeg csak ilyenkor mindig ilyen feszült vagyok, nem tudom miért, és csak kell valami amin kitölthetem magam- Gyorsan megmagyaráztam neki, bár ki akarnak magáénak tudni egy ilyen idétlen, teáskészletet? Ez csak egy rakás értéktelen porcelán, biztos egy öreg boszorkányé.
-Értem, de ez már mindegy- Szavaimat egy enyhe mosoly követte, majd elkezdtem harapdálni az alsó ajkamat. -Halottam egy jó kis helyről innen nem messze, ahol szabadon szoktak festeni.- Kíváncsi vagyok, ő is vajon el vágyik innen. Csöndben elkuncogtam magam a megjegyzésére és még egyet belekortyoltam abba az üveg Whsky-be.
-A gyors ivásba vissza kell rázódni- Felálltam és letettem az üres üveget.

Makacsul ragaszkodom az elveimhez, amik nem másról szólnak, mint a bosszúról, amelyet szeretnék végbe vinni a családomon, és a túlélésről, amely jelenleg mindennél elsődlegesebb, hisz a halál nem lenne nekem való, sőt.. kifejezetten tragikus lenne, s ironikus, hisz alig, hogy visszatértem, s máris meghalok? A gondok nagyok, a bajok hatalmasak, míg én magam próbálok nem a teherre koncentrálni, amely körbe leng, amely meghatározó az életemben. Mély, s óvatos levegővétellel nyugtatom a szervezetem, s a tényt, hogy a fejsze a fejem felett lebeg.. bár ne lenne így, bár ne a halál szélén állnék. Amint túléltem bosszút állok; mindenkin, s mindenen! Számot veszek, elégtételt, s igazságot, amiért odajuttattak ahova, amiért idáig sodortak.. kezdve anyámtól, bezárólag Finnig. Mindenki az önmaga jutalmát kapja meg.
-Amelyik oldal épp a javadra van, nem?-Mondom kérdő tekintettel, és elnevetem magamat a dolgon, hisz igazság szerint sokan ilyenek. Oda helyezik magukat, ahol a győztes félt érzik, és ahol az életük biztonságban van. Mindenki így van ezzel.. legalábbis sokan, biztosan.-Van benne valami, de ha épp haldoklik az illető, akkor az már nem igen gondol az időhúzásra. Így voltam vele anno, amikor is anyánk előkészített minket az ősi vámpírrá váláshoz, akkor is meghaltam, hogy az legyek, ami, aztán később megint, mert egyesek ezt viccesnek találták, de ugyebár a bosszú sem marad majd el.-Mosolyodom el gonoszul, s ezzel is célozva arra, hogy, aki ezt megmerészelte lépni ellenem az megfizet, hisz velem kicsit sem lehet szórakozni, s nem hogy ilyet meglépni.-Nem, nem az enyém.. tudod nem tárolgatok ilyeneket.-Mondom nevetve, ahogy őt nézem. Valami nem stimmel vele.. feszült lenne talán? De miért is? Mindegy, ha a kancsó kell neki, akkor legyen az övé, bár igaz ez magánterület, de kit zavar?
-Hát vérfarkasokból van elég, de várj.. a telihold nem annyira gond.-Tűnődöm el egy pillanatra.-A farkasok többségének ujján Holdgyűrű van, azaz.. képesek használni bármikor a farkas képességeiket anélkül, hogy farkassá változnának teliholdkor.-Jegyzem meg tényként, és kissé oldalra döntöm a fejem, mintha együtt éreznék vele, holott nem, de ámen, hogy most nem vagyok vámpír, persze rám hatástalan lenne, de akkor is gondot okoznának.-Azt vettem észre.-Mosolygok, ahogy lassacskán megiszom az italomat, és mellé lépek, de én nem ülök le a földre, mint ahogy ő percekkel ezelőtt tette.-Én nekem gyorsan nem megy.. kijöttem a formámból.-Nevetem ki magam, így hozva egy kis kedvet, ahogy az asztalnak támaszkodva lerakom a hátamhoz egy szabad helyre az üres üveget.

note: ४ music: Uptown Funk ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol & Mia

Talán de, de csak talán úgy érzem nem kell tudnia minden egyes részletet az életemből. Ezért nem is fogok beszélni neki a vérfarkasokkal való kellemetlen összetűzésemről. Vagyis inkább múltamról, bár a lelkem sötét része sem nagyon örülne, ha felszínre kerülnének azok a dolgok amiknek nem kellene. Végül is amúgy sem olyannak tűnik akit ez érdekelne, hisz ez már régen volt. Mégsem szabad elfelejtenem őket, hiszen ha akarom, ha nem már megtörténtek. Ezek pedig nem olyan dolgok amiket el lehet ásni minden második útelágazásnál.
- Ismerős ez az érzés. - Szóltam bólogatva, egyben egyetértően. - Én sem egy háborúban voltam ám, méghozzá mindig más oldalon  - Mosolyom ezúttal csak kis röpke pillanatig volt az arcomon, és annak is kicsit. Visszafordultam az ablak felé és csak beszéltem tovább, miközben , mintha észre akartam volna venni valamit. - Az életet nem azért kaptuk, hogy időt nyerjünk hanem, hogy az időt szépen lassan kitöltsük. Aztán meg hidd el sokszor volt már velem olyan amikor majdnem meghaltam, és most lényegében halott vagyok.   - Visszafordultam felé és meg villantottam, igazán éles szemfogaimat. Azt is mondhatnám magamról, hogy szörnyeteg vagyok, de szerintem egyik vámpír sem az, csak aki nem csak testben de lélekben is szörnyeteg. Válaszára nem szóltam vissza, csak némán néztem őt, az asztalnak támaszkodva. Most jelenleg egy olyan érzés fogott el, hogy szívesen összetörnék valamit, bármit. - Az a kancsó a tiéd?  - Mutattam a sarokban álló teakészlet felé. Mert én biztosan összetöröm.
Ilyenkor amikor feszült vagyok általában szeretek rombolni és most az vagyok. Csak le kell nyugodnom és akkor nem lesz semmi nagyobb baj, maximum egy törött teáskészlet. - Persze, csak nem nagyon rajongók a vérfarkasokért. Legalábbis az örült fajtáért.  - Értelmetlen lett volna ebbe az egészbe most belekezdenem ezért inkább felkaptam egy üveg whisky-t és gyorsan fel is húztam.- szerintem elég jó - A maradék Whisky-vel leültem az asztal elé, a földre és szépen kortyolgattam tovább. - Vedd aminek akarod, de én gyorsan iszok  - felfelé fordítottam a fejem egy kacsintás keretében, majd vissza néztem a padlóra.      

Mély gyűlölet, ugyanakkor egy erős érzékeny pont, és én jómagam, ami összeköti e kettőt egymással. Talán csodálkozhatnék, hisz eme kettő együtt nem fér meg, főleg ha a párosítás a gyűlölet, és a fájdalom, mármint, ha mindez egyáltalán sem kapcsolódik össze. Igazából a halálom ténye fájó pontja a lelkemnek, míg a családomat pedig még mindig gyűlölöm, de kezdek megenyhülni feléjük, hisz talán búcsút kellesz tényleg vennem, ami valljuk be nem épp a legjobb, de azon is túl kellesz lenni, ha csak nem.. időközben talán még lehet jó lesz az ötletem, és megoldást találtam a bajomra. Meglátom, hisz én még nem adtam fel igazság szerint, s még ha negatívan is gondolkozom e téren, akkor is hiszek a reményben, és annak a zálogsorú megoldásában, amely megoldhatja az ügyemet.
-Épp, amelyiken jól esik állni.-Válaszolom könnyedén, és egyben rejtélyesen, ahogy elmosolyodom. Eme két oldal eléggé összetett, de áll ez igazság szerint húsz oldalból is, ha azt nézzük. Egyesek Klaus ellen mennek, mások mások ellen, s Klaus is megy valakik ellen. Bonyolult lenne ezt végig sorolni önmagamnak is.-Hidd el a halálod pillanatában nem ezt mondanád.-Jegyzem meg először komolyan, majd elnevetem kissé magamat, hisz igazság szerint ironikus, de én éppen haldoklom, ami azt jelenti, hogy az időmet nem lazulni kell, hanem kiélvezni, de mégsem teszem, hanem gyorsan megoldást akarok találni, ami tűnhet lehetetlenek is, de muszáj találnom valamit.-Van benne valami érdekes.-Vetem oda, majd ezzel le is zárható ez, hisz őszinte leszek akármennyire is kedves vagyok, vagy éppen bájos vele, akkor sem igazán fog érdekelni senki élete sem. Megtalálta, akiket megakart, és ennyi.
-Hát lehet itt vannak, de inkább a külterületi részlegen tartózkodnak, és nem itt.-Mondom biztatóan, miszerint nem kell félnie, másrészről pedig ez meglep, hisz általában a vámpírok nem félnek. Igaz a harapás rájuk tekintve halálos, de egyetlen vámpír sem szokott csak úgy félni - kivételek az érzelmes vámpírkák ez alól. Éjszaka van, és nem sokára ideje mindenkinek hazavonulni.. mégsem mozdulok meg ennek az érdekében, hanem inkább belemegyek az italozásba, és az ez általi felejtésre gondolok, hisz hátha van remény arra tekintve, hogy mégse fogok a halálomon gondolkozni.
-Nem rossz.-Mondom egy mosollyal jutalmazva a dolgot, ahogy én szépen lassan megiszom a whiskymet, és nem rohanok el semmit, de ha jól érzem nekem ez lesz az első, és az utolsó üveg ital is.. Eléggé gyorsan megissza a maga részét, amelyre kénytelen vagyok nevetni.-Ez most egy verseny lenne?-Nézek rá kérdően, de egyben egy pimasz mosollyal.

note: ४ music: Uptown Funk ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol & Mia

Tudom hülyeség de úgy érzem ma este egy nagy hülyeséget fogok csinálni, viszont nem olyat mint tavaly, mikor az Eiffel torony tetején ébredtem. Ez más lesz, egy olyan amit később majd megbánok hülyeség. De mennyi ilyenem volt már mégsem bántam meg. Érdekes mintha két énem lenne, egy aki mindig csak aggódik és állandóan érzeleg, meg a nem törődöm ravasz Mia. Bár az évek során, mint már tapasztaltam is, egész harmóniában éltek egymással és most csak úgy összekapnak. Talán Kol az oka hiszen elég rejtélyesen hat mégis mintha magához kötözne, vagy talán csak én veszem így?
- És te melyik oldalon állsz? A háborúba. - Kérdezem pusztán kíváncsiságból, majd átsétálok az asztal másik oldalára. Bár az ilyen harcokban sosincs jó vagy rossz oldal. Már elég háborúba voltam már ahhoz, hogy tudjam mindenki sajátos okokból cselekszik és magát mondja a jónak a másikat pedig a rossznak. Ez pedig megvan ugyan így fordítva is. - Az élet hosszú főleg az olyanoknak mint mi. Bár az átlag emberek csak azt mondanák, hogy az élet rövid élvezd ki, de szerintem nyugodtan lehet lazulni és várni. - Nem nagyon állt először szándékomban felhozni a témát, de miért is ne? - Mármint már egy ideje keresem őket, erre alkut kötök veled és pont itt csináljuk végig New Orleans-ban.  - Végig kezdtem csúsztatni a tenyerem, az asztalon lévő dolgokon. Ravasz tekintetem újra elővillantom,mint egy róka aki megközelíti az áldozatot. Szépen, lassan és precízen. - Nem igazán, főleg ha itt van a legtöbb vérfarkas, akit valaha láttam. - Elnevettem magam, pedig tudom, hogy ez nem vicces. Ez inkább szörnyű, még is nevetek. Mire észbe kapok már újra mellette állok és ép megragadokn egy üveg bort. Felbontom és belekóstolók. - Olasz, a kedvencem. Persze csak a francia után  - Rámutatok a legutolsó boros üvegre, amiről biztos,hogy tudom az francia bor.
Lassan lelendítem az egész boros üveget majd lecsapom az asztalra.
Mohó mosollyal tekintek a férfira, majd nyúlok is a Whisky után.  

Igazság szerint a leélt élet ideje mit sem számít, ha előtted épp leperdülve már alig van hátra pár hét. A tény felismerté teszi, hogy sürgősen meg kell oldanom a dolgot, hisz nem hagyhatom ezt csak úgy annyiban, s végül majdan a halál karjaiba vetem magam. Ugyan már! Kol vagyok, és próbálkozni fogok a végsőkig, sőt akkor is, ha a helyzetem kilátástalanak tűnik, avagy épp a káoszként jelölve lehetetlent takar magába foglaltan. Nem adom fel, ezt annyi éve belevéstem önmagamba, hogy immár a hozzáállásomon is javít eme tényeset. Magabiztos vagyok, határozott, és minden úgy alakul, ahogy én azt akarom, még ha naiv módon fejjel is rohanok néha olykor neki a falnak.. mindez persze jelentéktelen, hisz a kockázat adja az élet lehetőségeit, ezért pedig minden kihívási lehetőséget meg kell ragadni az adandó alkalom kapcsán, hisz csupán ennyi van az életben, amelyet nem halaszthatunk el csak úgy elengedve magunk mellett.
-A város szép, és meg van a maga varázslatos hangulata. A természetfelettiektől kezdve, a naiv kis emberekig szinte mindenki megtalálható, de ez így van rendjén, míg nem mellesleg háború zajlik a háttérbe zárva.-Mondom a magam kis felállított képét a városról. Elbővül, hisz van benne szépség, és érték, de igazság szerint nem láncol csak úgy magához egy pillanat heve alatt, hanem inkább eltaszít, ha arra gondolok, hogy mindez családi város.-Na látod.. napestig itt ülhetnénk, avagy az örökké valóságig mire elmesélek minden egyes szeglet momentumot.-Nevetem el magam ironikusan.
-A szituáció? Miért is?-Kérdezem meg mosolyogva, hisz nem értem igazság szerint, hogy mi lehet benne furcsa, bár van egy olyan előérzetem, hogy jobb, ha nem tudom meg.-Nincs mit, az alku, az alku.-Mondom ki rákacsintva, ahogy nekem is az ablak felé szökik a tekintettem.. egy újabb este, és számomra egy újabb nap eltelése, amely a halálomat csak közelebb hozza.-A telihold nem kedvező, nem igaz?-Mondom, ahogy észreveszem a Hold alakját.. és a vérfarkasok jutnak hirtelen az eszembe. Igencsak harapósak, főleg Klaus miatt!
-Whisky? Vodka? Bor? Rum?-Sorolom fel számolva a kezemen a dolgot, majd végül legyintek egyet..-Mindegy is..-Egy apró varázslattal megjelenítek egy teljes készletet.-Abból választhattunk, amelyikből csak akarunk.-Nézek rá mosolyogva, ahogy én a saját kezembe veszek egy üveg whiskyt, majd felbontom az üveget.

note: ४ music: Uptown Funk ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol & Mia

Nem tudom miért ilyen roppant kedves velem, de az biztos, hogy megfogott és ezáltal elég gyengének tűnhetek. Én nem vagyok az a könnyen befűzhetős fajta de benne van valami, ami nem is tudom megfogott.
- Amúgy a város milyen ? Úgy értem teljes valójában. - Néztem rá érdeklődő tekintettel, miközben a széket támasztom. Mivel úgy tűnik, már megerősítve is, hogy itt leszek egy darabig. Szóval megkel ismernem a várost és úgy tűnik olyasvalakivel beszélek aki segíthet is. - Ja tényleg, ezer év az hosszú idő szóval inkább, mindegy - Egy pillanatra hátranéztem, kifelé az üvegfalakon az éjszaka sötétjébe és beleharaptam az alsó ajkamba, Telihold. Remek egy ideig nem tudok majd innen mozdulni a vérfarkasok miatt, de ez nem olyan nagy probléma. Visszafordultam felé és lassan bólintottam is a szavaira.
Gondolom nekik zűrösebb a családi élet hisz, ah miért is gondolkozzak ezen? Mosolyom még akkor is ott ült az arcomon mikor elrugaszkodtam a széktől, egyenesen vele szembe. - Nem úgy értem a szituáció, te kicsit sem vagy furcsa - Mosolyom alábbhagy és tekintettemet inkább az asztalnak szentelem és a rajta található dolgoknak.Majd a tekintettem újra ráugrik és sokáig szemlélem, míg nem válaszolok. - Ahogy nekem is veled - Az arcom egy újabb ravasz mosoly ölt fel, miközben ő gyorsan elintéz még egy varázslatot. - Köszönöm - átveszem a lapot, majd összehajtom és berakom a zsebembe. Mikor felnézek észreveszem, hogy engem néz én pedig gyorsan válaszolok.
- Hát... - Újra kitekintek a sötétségre, de minél inkább a teliholdra. - Most nem jó az időzítés máshol iszogatni, szóval szerintem maradjunk itt. -
Szememben érzem, hogy megjelenik az, az ismerős láng vagyis érdekes estének nézünk elébe.
- Mit iszunk? -

Kol Mikaelson vagyok kérem szépen, és nem éppen most fogok meghalni, amikor épp új lehetőséget kaptam az életre.. nem, a halálom még messze van, s közel távon csupán az élet adta eshetőség kerülhet a terítékre. Viszont tagadhatatlan, hogy mindehhez egy megoldás kell varázslat formájában, amely nem lesz könnyű, s ha valamit elhibázok, akkor onnantól fogva vége lesz mindennek, amit nem szeretnék kijátszani, mármint arra tekintve, hogy a halál nem nekem való, sőt amúgy is.. aki csak rám néz már azt mondja, hogy túl szép vagyok én ahhoz! Lehet egoistává váltam az évek sorának telése alatt, de volt is mire adnom a testemben, bár nem a jelenlegi az eredeti, de ez is megteszi átmenetinek, s ekkor beugrik egy nagyszerű ötlet a túlélésre tekinthetően. Én egy zseni vagyok! Elmosolyodom az ötletem kapcsán, de hamar észhez is térek, mert nem vagyok egyedül, így pedig jelenleg a hölgyre kell koncentrálnom, míg nem mellesleg az ötletemhez még a varázslat is kellene.. meg rengeteg minden... aah.
-Igaz, én sem voltam a világ összes helyén.-Jegyzem meg egy félmosoly kíséretében a dolgot. Amikor tehettem utazgattam, de az időm java részét egy gyönyörűen bársonyos, és selymes koporsóba töltöttem, ami valljuk be lehet kényelmes, de nekem tökre nem volt az.. oly hosszú időt töltöttem ottan, hogy már kiszámolni sem akarom az éveket. Emiatt pedig eszméletlen dühös vagyok Klausra, hisz ő maga zárt be oda..-Komolyan bele akarunk ebbe folyni?-Teszem fel a kérdést félszegen, ahogy válaszolok a családos témára.-A kíváncsiság nem bűn, de nálunk semmi érdekes nincs.. sok a veszekedés, az összetűzés, de van, aki ki nem állhatja a többieket, és épp külön van.-Mondom egyszerűsítve a választ, hisz mit részletezzek mindezen? A család szétszórt, ha meg összetartóak is, akkor mindenki Klaus körül ugrál.. rólam.. igen, rólam meg szépen megfeledkeznek, s gyűlölöm őket emiatt.
-Ennek örülök.-Mosolyodok el elbűvölően a szavaira, hisz belement az italba, ami tegyük hozzá haladás. Persze nem fogom leitatni, csak szeretnék kikapcsolódni minden esetleges gond nélkül, és valaki olyas társaságában, aki kicsit sem ismer. Ő pedig nem tudja épp mi zajlik le velem, ezért szerencsés vagyok.-Furcsa vagyok?-Vonom fel a szemöldököm, hisz nem értem mire mondja.. ennyire látszana, hogy haldoklom? Na nee.. az azért még korai lenne, nem? Ezek után figyelemmel követtem a tetteit, és elmosolyodom, ahogy a fiolát megkapom.
-Öröm volt veled üzletet kötni.-Ejtek meg egy kedves bájmosolyt, majd lezárva az üvegcsét elteszem. Ezek után belekezdek még egy gyors varázslatba, ahogy egy üres lappal szórakozom. A gyertyák meggyulladva végül megadják magukat, és hirtelen egy hatalmas fényáradat közepette megjelenik a pontos helymeghatározó rajz. Abbahagyom a varázsige mormolását, és rendkívül gyorsan összepakolom a cuccomat, majd egy könnyed csettintés által eltüntettem máshová. Ezek után meg fogva a lapot átnyújtom a nőnek.-Itt megtalálod őket, és akkor menjünk igyunk valamit, vagy felőlem itt is ihattunk.. tudok varázsolni italt is, és még fizetni sem kellesz.-Röhögöm el magam játékosan, ahogy őt figyelem.

note: ४ music: Uptown Funk ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol & Mia

Arra nem nagyon számítottam, hogy a tény, hogy még nem voltam itt olyan nagyon érdekes lenne. Én inkább mindig is az Európa körbejárásáról voltam híres. De azt sem mondhatnám, hogy nem voltam már több helyen is Amerikában, csak engem más helyek felfedezése mindig jobban érdekelt. Angolul már tudtam és ahogy telt az idő egyre több nyelvet ismertem.
- Errefelé nem igazán - Idegesen tekintek körbe, mert hirtelen rámtört a felismerés, hogy nagyon is nyilvános helyen vagyunk. Bár erre csak boszorkányok járnak, szóval nem hiszem, hogy egy normális ember csak úgy beront ide.d
- Hát ez érdekes, de mi a helyzet te családoddal az "ősiekkel" ? - Kíváncsian húzom fel a szemöldökömet, hogy lássa érdekel a téma.- Tudom nem rám tartozik,de nekem mindig azt mondták, hogy az egyetlen bűnöm a kíváncsiság - és a túlzott tejeskávé fogyasztás. Tettem hozzá magamban. Talán túlságosan feltűnően is de őt néztem, ezért is fordítottam el a fejem amilyen gyorsan csak tudtam. Méghozzá egy bőrkötéses könyv felé. - Hát nem is tudom... - Már ettől tényleg annyira nevettem, hogy majdnem hátra estem. Még eddig sosem találkoztam olyan sráccal aki ilyet mondana - Jól van talán egy pohár még is belefér - Valamiért sosem tudtam rájönni, de ha én részeg leszek annak mindig rossz következményei lesznek, szóval most vissza fogom fogni magam.
A vér még mindig New Orleans-on volt, talán már oda is száradt. Ezért is volt muszáj megérintenem, mikor viszont az ujjam már a papírt érintette, Kol újra megszólalt és ez rántott kis engem a képzelgésemből. - Igen, ez csak nekem furcsa vagy... - Nem akartam befejezni a mondatot, inkább arrra koncentráltam, hogy kitudjam fizetni rendesen a varázslatot.
- Rendben - Oda adta a kezembe a fiolát, én pedig felvettem az asztalon lévő kést. Megszorítottam ököllel, hogy biztosan sok vér jöhessen ki rajta. Majd addig tartottam a kezem fölötte, míg a kis üvegcse teljesen meg nem telt.
- Parancsolj - Átnyújtottam neki a fizetséget. Odasétáltam a legközelebbi székhez, hogy letudjak ülni, mivel a seb gyógyulására várni szoktam általában. Majd feláltam és egy nagy mosolyra húztam a számat. - Na most tényleg jól jönne az az ital -       

Pontosan előkészültem minden eshetőségre, így eszméletlenül nem lephet meg semmi, ha csak nem hirtelen társaságunk akad, de kétleném, hogy lenne olyan őrült, aki a halálába akarna sétálni, bár valljuk be.. vannak még őrült személyek a világon, és lehet, hogy épp most fog belépni azon a bejárati ajtón, amely után pontosan ide sétál hozzánk. Vicces is lenne, hisz a tudatlan emberkéken jót lehet nevetni, amikor is épp döbbent arccal nézik az adott helyzet szituációt, bár tegyük oda.. ez esetben kerüljék el a helyszínt, hisz élve felgyújtom azt, aki rajtunk kívül ide belép.
-Igazság szerint, akkor nem nagyon utazhattál.-Állapítom meg a tényt, bár lehet tévedek, s már sok helyen járt élete során, csak épp itt nem.. a drága 'Mikaelson városban', amely állítólag oly annyira családi város, de igazság szerint én nem tartom kicsit sem annak, sőt röhejes, hogy egyáltalán ezt így kimerték jelenteni.. legfeljebb hármuknak családi, de nekem kicsit sem az.-Ez lehet igaz, de nem engem keresnek fel ilyen ügyekkel.-Mondom egy mosoly keretébe foglaltan, ahogy őt nézem, majd pedig hozzákezdek a teendőkhöz.
-Rendben, az önbizalom főerény, hisz mindenki bízik az önmaga sikerében, még én is, ezáltal pedig meg kell hívnom téged egy italra.. és a nemet válaszként nem fogadok el, mert túl szép vagyok, hogy elutasítsd.-Nevettem el magamat, ahogy válaszolok a feltevésre. Le sem tagadhatnám, hogy egoista vagyok, de ez persze csak mellékes szál, míg másodsoron.. természetes, hogy a szépségem ennyire megfogja önmagam. Na jó ez már túlzás, de szeretek büszkélkedni, amiért ennyire szexi vagyok, amilyen.-Akkor meg is beszéltük, és visszautasítást a későbbiekben nem fogadok el.-Vágom rá hirtelen, és ezzel le is zártam ezt a részt voltaképpen.
A varázslat eltart egy ideig, és végül a vérfolt egyetlen helyen áll meg, ahogy abbahagyom a varázslatot, és kinyitva a szemeimet ránézek a térképre.-New Orleans..-Suttogom a nő szavai után, ahogy a gyertyákra tekintek, majd elgondolkozom egy pillanatra.-Pontosabb hely meghatározást átvihettek egy üres lapra, így adva neked egy térképet, amely a kijelölt célhoz vezet, avagy a szemeid elé tárhatom a látványt, de.. előtte a fizetségemet mindenképp szeretném, kedves.-Veszek elő egy fiolát, és átnyújtom felé, hogy azt megtölthesse vérrel, és ha mindezt megtette, akkor ha minden igaz kezdhettem az újabb varázslatot, már ha ezt kéri még tőlem.

note: ४ music: Naked Love ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol & Mia

- Tudom kicsit nehezen hihető a korom miatt, de ezt most tervezem majd bepótolni. Az asztal felé fordultam, hogy végig nézzek az ott található csecsebecséken. Eddig nem nagyon érdekelt a mágia, de most kénytelen vagyok használni.- Szerintem egyáltalán nem ironikus, mostanában sokan keresnek rá a családtagjaikra. -A bóktól ugyan egy kicsit elpirultam, de gyorsan visszafordultam az asztal felé remélve, hogy így majd nem veszi észre. Előszed a sok tárgy közül egy térképet és kihajtja úgy, hogy én is lássam.- Abban egy percig sem kételkedem - Már elégé érdekelt, hogy milyen is egy kereső varázslat, de persze nem csak ez, a varázslat más formái is. Talán a fekete mágiát kivéve. Nevetésén egy kicsit sem lepődtem meg főleg mert látszott rajta milyen komolyan is gondolja.- Persze, hogy megkaphatod, ez a legkevesebb. -Látható mosolyra húzom a számat, majd tekintettem a késre ugrik mellyel a kezemet készül megvágni. Rezzenéstelen arccal figyelem, ahogy a kis kés hegye finoman végig karcolja a csuklómat. A vérem a helyzethez képest egész jól nézett ki. Úgy értem, ahogy a térképre csordult.
Majd teljes izgatottsággal figyelem végig a varázslatot, egészen az utolsó lépésig. Hirtelen mindennek vége lesz és ott van előttem a véráztatta város neve amit már egy ideje keresek. - De hisz ők itt vannak, itt vannak New Orlens-ban - Szememmel továbbra is a térképet bámulom.

     

-Még életedben nem voltál New Orleansben?-Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, ahogy kissé meglepő a tényeset, főleg hogy vámpírral van dolgom, de ez valahol nem az én ügyem, hanem igazság szerint az övé, illetve nem is nagyon foglalkoztat azon eset, hogy egyáltalán járt-e itt, hisz nem ezen van jelen pillanatban a hangsúly, hanem inkább azon, hogy túl essünk a történteken, aztán folytathassam a varázslataimat az addig, amíg még van erőm hozzá. Az idő végtelensége elfogyott felettem, s a halál közelsége megőrjítő tényező, de talán túlélhető..
-Valahogy ironikusan fog hangzani, de gondoltam, hogy azokat keressed. A magány nem épp a legjobb választék a terítéken, főleg egy ilyen csinos hölgynek, mint neked.-Mondom egy mosoly társaságában, s hogy én még ilyen helyzetben is képes vagyok bókolni, nos már magában megér ez egy áldást, úgy gondolom.-Igen a véredre lesz ehhez szükség elsősorban.. meg egy..-Keresem ki hirtelen a kellékek közül a térképet, majd gyorsan széthajtogatva kiterítem az asztalra.-Remélem elégedett leszel a végeredménnyel.-Jegyzem meg, hisz nem áll szándékomban csalódást okozni egy fizető ügyfél számára, aki nem mellesleg ilyen készségesen megadja, amit kérek majd, mint ahogy ő. Talán kérhetnék egyedibbet is, mint pár csepp vért tőle, de nekem csupán ez kell, s nem más, hisz jelenleg valamin dolgozom, amihez ezáltal ő is hozzájárul kissé.
-Pénzt?-Vonom fel a szemöldökömet, és elnevettem magamat hirtelen, hisz igazság szerint ez lenne az utolsó dolog, amire szükségem lenne jelen esetben. Haldoklom.. szóval a pénz nem megváltást hozó kedves ármány nekem, hanem inkább jelentéktelen semmiség, amelyet szerteszórhatnék a közeli folyóban.. vagy úszkálhatnék benne, hát nem vicces mindez? Minden ember számára ez az elsődleges, míg nekem mégsem, hanem az, hogy éljek.-Inkább a véredből kérnék majd néhány cseppet, ha nem sajnálod.-Jegyzem meg kissé bizonytalanul, hisz nem tudom ő benne van-e, de mindenesetre ez az ár, és ha akarja, ha nem, nos.. meg kell fizetnie!
-Igen, kezdjük.-Veszek elő a zsebemből egy kést, és a kezét megfogva végül finoman felvágom a csuklóját, így emelve a térkép fölé, ahogy hagyom, hogy rácsepegjen, majd egy hirtelen mormolás közbe megkezdem a varázsige mondásával a varázslatot. Behunyva a szemeimet teljességgel arra koncentrálok, amire kell, így a vér ennek megfelelően megindul az adott irányba, s majdan így köt ki a végcélnál.

note: - ४ music: Naked Love ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol & Mia

Még haldoklásom zálogsora előtt belementem egy alkuba, amelynek épp itt az ideje, így tehát az időpont mára lett beiktatva. Kezdek kifogyni amúgy is az időmből, és ahogy lassacskán telik, mint egy pergő homok a kezeim közül egy pillanat alatt a földre hullva, úgy múlik el szépen, de annál fokozatosabban az életem hátra lévő ideje. Persze eszem ágában sincs kimutatni, hisz még ténylegesen mindennek az elején járunk, nem mellesleg pedig dolgozom a megoldáson a lehető leggyorsabban, de egymagamba ez nem fog menni.. Mélyen felsóhajtok, ahogy a cuccaimat szedem elő a táskából, ezáltal is előkészülve a könnyed, ám de annál egyszerűbb varázslathoz, amelyet még Seraphina kért tőlem. Persze nekem igen könnyűnek tűnik a saját varázslataimhoz képest, amelyeket mostan kellesz megalkotnom a napokban villámgyorsan, mert ha nem figyelek oda kifutok az időkeretemből, és az szívás lenne... bár hozzá tehető, hogy a mostani varázslatba nem mentem volna bele, ha nem származna belőle jelentős hasznom. Szóval a nőtől egy kis apróságot várok el, azon tényért cserébe, amit ő kért tőlem. Valamit valamiért, és ezzel ő számolt, amikor engem keresett fel az ügyével kapcsolatosan. Néhány gyertya, egy-két ilyen, s olyan növény, amelyek jellegzetesebb varázslatokhoz kellenek, és a kellékek nagyjából a kiállított asztalra is kerülnek. Körbe pillantok a terepen, és felmérve úgy látom, hogy tökéletes lesz átmeneti idő intervalumban számítva. De, azért valljuk be, hogy nem épp egy lakatlan terepet választottam ki a számunkra, viszont kénytelen voltam ezt, hisz valahol mégis csak el kell végezni fel tünetlenül a dolgot, és ennél tökéletesebb helyszín keresve sem lehetne. Nos miután túl estem a szemlélgetéses időszakomon simán megfordulva az asztalnak dőlök, és így várom a nőt, aki kissé, sőt nem is annyira sieti el a dolgokat, de egyszer csak ideér.. merem remélni, hisz nincs kedvem bohóckodni az eszközökkel az éjszakára tekintve. Keresztbe fonom a karjaimat a mellkasom előtt, majd érdeklődő pillantással a bejárati út felé nézek, ahogy elgondolkozom a történteken. Esküszöm, hogy Finn még ezért kapni fog... szívesen fojtogatnám, sőt a feje remek poszter lenne a falon, vagy inkább a külső bejárati ajtón lenne remek fejdísz célzatú, hogy mindenki az eszébe vésse végre, hogy nem velem kell szórakozni? Ideje lesz illem könyvet kiadnom, hogy; 'hogyan bánjunk Kol Mikaelsonnal' címmel. Vicces is lenne, de most nem a nevetséges gondolataimért vagyok itt, és nem is azért, hogy ne vegyem észre, ha épp jön.. pedig jön. S pontosan ez az, ami kizökkent a gondolati körömből. Felvonom a szemöldökömet finoman, és kíváncsian nézem a vámpírnőt messziről megpillantva, ahogy végül ki ejti a nevemet.
-Igen, igen, én lennék.-Mondom könnyedséggel, ahogy ellököm magam az asztaltól, és megállok nem messze tőle.-Már vártalak.. ugye nem késted le a buszod?-Vonom fel viccelődve a szemöldökömet, ahogy elmosolyodom, majd az asztal felé mutatok.-Minden meg van.. csupán egy kérdés van; készen állsz-e?-Kérdezem meg komolyabbra váltva, és aztán hirtelen gondolattól vezérelve felteszek egy másik kérdést is.-Csak a biztonság kedvéért, de megkérdezem; mit is vársz el tőlem pontosan.. azaz mit csináljak?-Azért kérdezem meg igazság szerint, hogy lássam töretlen-e a célja, és a hitte, míg ugyanakkor én magam szeretném a lehető legegyszerűbb varázslatra szűkíteni a kört. Valljuk be jobb az egyeztetés másodsoron is, mint a félreértés.

note: - ४ music: Naked Love ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Kol & Mia