Még a gyász közepette is félig teli van a poharam. Abszolút nyugodt vagyok, és nem zavar engem semmi sem, holott igazán volna mitől félnem, mégpedig attól, hogy eltűnt az a bűvös tárgy, ami megtud engem ölni, és rajtam kívül a többi testvéremet. Ami azt illeti, ők hidegen hagynak, de előbb érdekel az én életem, és persze a lányomé, és az anyjáé. Ők a családom, még ha Hayley mindig a pokolba küldött, ahányszor csak meglátott. Sajnálom, de meg volt a lehetőség neki, hogy velünk marad, vagy elmegy a gyerek nélkül innét új életet kezdeni. Hát persze, hiába fáj neki a jelen, de anya létére kötelessége kiállni a gyerekünkért! Mint ahogyan azt én is teszem most azzal, hogy újabb bajtársakat toborzok. Elijah inkább Marcel csapatát erősíti, holott tudhatná, pár emberkorú vámpírral nem lehet túl sok mindent kezdeni. De egy vérfarkassal, akinek ráadásul a harapása is halálos, pluszba ha átváltoztatom hibriddé, mekkora családi perpatvar lenne abból, gyerekek! Marcel, és a többiek pedig mind elbújhatnak valamelyik bokor sarkába, mert tudják, ellenem mind gyengék! A boszorkányok, a vámpírok, a vérfarkasok, egyik faj sem tud ellenemre tenni igazán, különben annak igen fájdalmas vége lesz, aminek a végén én fogok nevetni.
A mocsár felé vettem az irányt, hogy megtaláljam a kisfarkast, aki egész idejét ott tölti még akkor is, hogyha már nem vérfarkas, hanem hibrid. Mindazonáltal, kénytelen hozzánk visszajönni, ugyanis egykor hőn szeretett falkája mostanra már nem szolgálja ki őt. Mily kár.
Miközben a rét fele tértem ki, jobban eloszlott a bűz, ami a vérfarkasokból áradt, miközben a mocsáron át sétáltam. Hm, mennyire bűzlik az ellenség, és az áruló!
Aztán egy fán, valami különös mozgást észleltem. Talpam gyökeret vert a homokos földön, majd arcomat a fa tetejére szegezem, s halványan elmosolyodom, amiben csakugyan nem volt semmilyen humor, hanem inkább csak kérdőnézés.
- Van egy olyan állat, ami nagyon szeret a fára mászni. Csak nem egy olyan példánnyal van most dolgom? - kérdezem az ismeretlentől, akinek a sötétbarna, hosszú haja könnyedén omlik le vállára. Egy lány, de csak ugyan, mit keres itt a mocsárban? Vérfarkasnak biztos nem az, különben megérezném. Ha az volna, akkor bizony szerencsés lenne, mert most helyben átváltoztatnám, és hűséget fogadna nekem! De sajnos nem az, így ez az esélyem is egyaránt elfutott. Azonban, még nem késő bajtársakat fogadni akkor sem, hogy ha az nem vérfarkas.

▼378▼ ▼nincs zene▼ ▼kedvesem▼