ღ zene: I'm So Sorry ღ megjegyzés: - ღ

Egy kegyetlen játékot űzök, mely akár a háború előhírnökeként is szolgálhat, mely akár elhozhatja a remélt büntetést a számára, s amely talán végleg felemésztheti a maradék lelkét is. Egy kíméletlen módszert alkalmazok, amelynek fényében átfogja érezni a fájdalom súlyát, amelynek keretében könyörögni fog a megnyugvásért, amelynek tükrében minden vágya az lesz, hogy kegyelmezzek. De nem fogom számára megadni a hőn óhajtott békét, hisz látni akarom, ahogy szenved, ahogy elbukik, és ahogy mindenki, aki egy kicsit is számít, nos hátat fordít neki. Búcsút inthet a barátainak, a szerelmének, az életének, amelyet oly gondosan felépített már-már lassacskán maga körül. Milyen szánalmas volt a részéről azt gondolni egy pillanatra is, hogy egy normális, és teljes életet kaphat. Valahol túl sokat remélt, és valahol pedig éppen ez okozza majdan a vesztét. De hát, mint a mondás is tartja; mindenki csupán azt kapja meg a sorstól, ami jár neki. Én pedig bőven gondoskodni fogok arról a tényről, hogy kínzóan, és pokolian fájdalmas szenvedésben legyen része. Nem fog megszabadulni tőlem, nem fog elmenekülni előlem, sőt esélye sem lesz védekezni. Mostan minden tettét kamatostul lerója, és én örömmel veszek rajta elégtételt.
-Ha Klaus jellemrajzát óhajtanám, kérlek, akkor elég lenne elővennem egy lapot, és szépen sorban leírni azt a rengeteg jelzőt, amellyel illethető. Másik opcióként pedig alkalmazhatnám, hogy felkérek egy pszichológust, miszerint elemezze ki nekem az öntelt bátyám. Hidd el nekem, Hayley, hogy ezeket a jellemzőit magamtól is jól tudom, sőt megoldások tárházával rendelkezem hozzá.-Jegyzem meg egy cinikus hanglejtéssel, ahogy időközben sikerült kiszabadulnia a fogásomból, és valamelyest ledöbbentett az iméntiekben tudatosuló ténnyel. Tehát volt egy közös éjszakája a testvéremmel, és máris lett egy gyerek, amely voltaképpen egyszerre mindkettejükké. Oké, ez nekem magas. Egy pillanatra lefagyva állok, és kétkedve nézek a nőre, ahogy a gyermek elé áll védekező pózba.-Rendben, szóval most, hogy mondtad... esetleg nekem adhatnád a kislányt. Gondolom, nos ő az édes szeme fénye Niknek.-Elmélkedek egy sort, ahogy végül a döbbenet tovaszáll rólam, és egy ördögi mosolyt varázsolok az arcomra.
-Nyugalom, kedves.-Emelem meg védekezően a kezeimet magam elé, ahogy befejezte a mondandóját. Egyszerűen szórakoztató, ahogy védeni próbál mindenkit önfeláldozóan, de közben bele sem gondol abba, hogy az igazi vesztét Klaus okozza. Hosszú a lista azon személyekről, akik felett anyáskodni óhajt; családtagok, barátok, farkasok..-Tudod, nos akárhogyan is, de én célt érek.-Mondom egy kegyetlen éllel, és egy játékos mosollyal a számára, miközben tisztában vagyok azzal, hogy igencsak ingerlékeny, de én magam sem vagyok a nyugalom mintahíve jelen helyzetben. Persze mindezt az állapotot csupán Niknek köszönhettem, de már nem sok kell, és végre számot vehettek mindenért. S főleg most, hogy Hayley elárulta nekem, miszerint Klausnak van egy lánya. Hála a farkasnak, így meg van a bátyám gyenge pontja..
-Az már egyszer biztos, hogy nem a két szép szemedért jöttem, farkaska.-Tekintettemet az övéibe vésem egészen mélyen, ahogy eközben közelebb lépek felé.-Igazából Nik sebezhetősége érdekelt, amire te magad tökéletes választ is adtál.-Vigyorgok rá, ahogy oldalra döntöm a fejemet.-S ha már itt tartunk, akkor elvinném a kislányt kirándulni.-Mondom gúnyosan, ahogy egyetlen suhanással kikerülöm Hayleyt, majd a kezeimbe veszem a lányt.-Utolsó kívánság?-Öltök egy kegyetlen mosolyt, ahogy a nőre pillantok. Akármibe is kerüljön, nos én akkor is távozni fogok Nik gyermekével a kezemben.

kol & hayley

everyday i'm trying to survive

ღ zene: I'm So Sorry ღ megjegyzés: - ღ

Egyetlen mozdulattal nyomom a falnak a jobb kezem által ezt a kis porlandó halandót, ahogy ezáltal egyre inkább kiszorítom a tüdejéből a levegőt, és nem marad más neki, csak a halál puszta ténye, melytől meg nem szabadulhat, mellyel nem sokára farkasszemet kell néznie élesen. Könnyedén döntöm oldalra a fejemet, ahogy kérdően vonom fel eközben a bal szemöldökömet. Eddig nem mondott semmit sem, és ha a továbbiakban sem beszél, akkor integethet a nyomorult kis életének. Felmorranok, ahogy még inkább a falhoz préselem, és szinte már nem sok kell, hogy itt helyben szétcincáljam apró cafatokra. Extra dühös vagyok már így is, s nem, hogy még úgy, hogy itt szórakozgat velem. Kegyetlen mosolyt villantok egy percre, majd vissza elkomolyodom, ahogy lazán elengedem, ugyanis jelezte, hogy beszélni óhajt, így pedig semmiképpen sem nyomnám el benne a szavakat. Eleinte köhög, és kapkodja a levegőt, majd nagy nehezen megemelkedik, és a falnak dőlve rám néz. Nagyot nyel, szemeiben látni lehet, hogy retteg tőlem, s majdan megadóan közli a tényt, hogy merre is találom Hayley Marshallt. Szépen vállon veregettem őt, és majdan elindulok az adott irány felé. Hallom, ahogy egy megkönnyebbült sóhaj szökik ki az ajkain, miközben már biztosra vette szinte, hogy távozom. De sajnos tévednie kell mostan. Még magamat is meglepem a gyorsaságommal, hisz úgy kötök ki az ember előtt ismét, s majdan tépem ki a mellkasából a szívét. Egy ördögi nevetés hallatszik még, majdan eldobom a fenébe ezt a szervét, miközben az élettelen teste a lábaim elé hullik.
-Sajnálom, de nem hagyhatok magam után nyomokat.-Hajolok le hozzá, ahogy könnyedén a ruhájába törlöm bele a véres kezemet. Szavaim persze nem megbánóak, sőt eléggé cinikusak, ami azt illeti.-Hayley nyilván nem fog örülni annak, hogy halott vagy, de ez már más kérdés. Ugyanakkor úgy is nem sokára találkoztok a túlvilágon, és majd nyithatok szépen egy családi gyűlést.-Mondom egy kegyetlen mosoly, és egy lenéző beszéd közepette, ahogy végül felállok a guggoló pozícióból, és kiegyenesedem. Elmém koránt sem tiszta, sőt valami nagyon elkattant nálam azóta az esemény óta. Hozzáért Riverhez, és ezt nem hagyhatom csak úgy annyiban. Bosszút fogok rajta állni, sőt mindenkin, akit szeret. Kezdve például a testvéreinkkel a sort. Olyan szép temető részleget nyitok majd a számukra, miszerint élvezet lesz nézni, ahogy egyesével hullanak bele felé. Még egy utolsó pillantást vetek a mihaszna emberi holtestre, majdan már ott sem vagyok, hanem az új célállomásom felé suhanok, azaz a mocsárvidékre, ahol a farkasok táboroznak. Minden józan gondolat elhagyott most valahogy, így szinte át sem fontolom logikusan, hogy milyen lépéseket is kellene tennem. Túl önfejű vagyok mostan, és makacs. Nem beszélve arról, hogy szinte felperzsel a bosszúvágyának a gondolata. Oh, Klaus.. mit fogsz te még kapni! Nem is sejti, hogy mi minden vár még rá. Most mondjuk elszórakozgatok itten, hisz Hayley olyan jó parti kör lesz, és talán közben többet is megtudok Nik életéről. Lehet, hogy megtudom az újdonsült szerelmének is a nevét.
Végül megállva körbe pillantok a táborban, s bár ne tennék így, hisz megannyi mérges, és morgó vérfarkassal találom szemben magam. Kezemet megemelem, ezáltal jelezve, hogy békés szándékkal jöttem, és nincs ínyemre a vérrontás koránt sem, ámbár mindezzel hazudni óhajtok a számukra, hisz arra megy ki a kis közjátékom, hogy bejussak Hayley-hez. Elkomolyodva nézek rajtuk végig, és óvatos lépésekkel haladok köztük egészen a kis faházig. Szinte a hátamon érzem a szúrós pillantásokat. Oké, mondanám, hogy megölök mindenkit, de mennyi az esélye annak, hogy nem nekem lesz ebből bajom? Nos nulla ugyebár, míg eleve csak Hayley érdekel. S akármennyire is nem vagyok magamnál, ha a tényeket, azaz a helyzeteket még tisztán látom. Egy utolsó pillantást mérek még rájuk, majd könnyedén kinyitom az egyik kunyhó ajtaját, amely pontosan a nőhöz vezet, aki hibrid, aki Klaust támogatja, és egyben a volt ágyasa... igen, még erről is tudok.
-Hello, Farkaskám.-Nyomom meg jelentősen a hangsúlyt, ahogy vészjóslóan kezdek el közeledni felé, amikor is feltűnik számomra egy gyermek jelenléte is, bár nem mintha meghatna.-Ugye tudod azt, hogy a túlvilág szép, és tágas a számodra?-Kérdezem ironikusan, ahogy könnyedséggel a kunyhó falához nyomom őt, ámbár csak a vállainál fogom le, és nem is annyira erősen, ami azt illeti. Kérdőn fürkészem a tekintetét, és ahhoz képest, hogy teljesen rideg, és vészjósló vagyok, nos eléggé gyengéden bánok vele egyelőre.
-Mesélj nekem Klausról kicsit bővebben, és akkor talán... de csak talán még a nyakadon marad a csinos kis fejecskéd.-Suttogom a füléhez hajolva, ahogy kegyetlen él hallatszik ki a hangomból.-Ajánlom, hogy működj együtt, vagy gondok lesznek.-Pillantásomat ismételten az övébe vésem, ahogy erősebben nyomom neki a faalapzatnak, és válaszra várok. Szerintem jobban teszi, ha elkezd szépen csiripelni, hisz amúgy sincs túl sok lehetősége.