-Tényleg? –néztem rá meghökkenve – Ez most tényleg komoly? Összeköltöznél velem? – kérdeztem még mindig leesett állal. Sosem gondoltam volna, hogy Iason ilyen könnyen belemenne ebbe a dologba, de nagyon örülök neki.  Legalább nem kell többé egyedül laknom, magányosan. Reggel többé nem egyedül kell elvégeznem a szokásos, unalmas és csöndes rutinomat: a kávéfőzést, a reggelizést, hanem valakihez hozzá tudnék szólni. Ráadásul nem is akárkihez, hanem a legjobb barátomhoz. Tudom jól, hogy kockázatos együtt élni egy baráttal, mert talán rossz dolgok is kisülhetnek belőle. Gondolok itt a veszekedésekről, hogy kié a fürdőszoba stb. Vagy talán … Egy pillanatra rossz helyre kalandozott el a fantáziám, ami miatt le is sütöttem a szemem. Nem gondolhatok ilyen dolgokra, hiszen ő a barátom és sosem eshetne meg velünk AZ. Elég sok filmet láttam már ami hellyel közel arról szólnak, hogy a különböző nemű barátok végül úgy is egymásba bonyolódnak, de nem hinném hogy ez nekünk menne. Ias amúgy sem tekint rám másképpen. Persze nem mintha én igen. Ő a legjobb barátom és ez sosem fog változni.
A fejemben kavargó zavarba ejtő képektől és gondolatoktól kissé megzavarodtam és kicsit későn fogtam fel amit a mellettem ülő férfi mondott.
-Tessék? – kezdtem visszatérni a valóságba – Jaa igen- válaszoltam csöndesen, de mikor rájöttem hogy miről is beszél kitört belőlem a nevetés. Most Ias komolyan azt mondta, hogy részegen kitör belőle a nőcsábász alteregója? Gondolataimnak ezt a részét titokban hagytam és helyette nevetésemnek másik okára kérdeztem rá. – Iason!! – kiáltottam kacagva – Te most komolyan azt mondod, hogy még nem voltál részeg? Ne csináld – böktem oldalba még mindig kuncogva, de látván komolyságát egy pillanatra én is komollyá váltam, majd pedig ismét elnevettem magam. Én sem vagyok az a tipikus alkoholista k*rva, aki minden hétvégén szórakozni jár és leissza magát, majd pedig felmegy egy idegen férfi lakásába és eleget tesz a csaló álmainak. De azért valljuk be, a gimnáziumi éveim alatt sokat jártam szórakozni a barátaimmal és megesett néha, hogy többet ittam, mint amennyit a májam birt volna. De ezt inkább megtartom magamnak, nem akarom hogy a múltam miatt itéljenek meg az emberek. Főleg Iast nem akarom elriasztani magam mellől. De tény, hogy a tipikus egészséges tinédzser nem veti meg az alkoholt és ez úgy érzem belefér még a képbe. Miután Ias kielégitő választ adott, és elmondta, hogy a nővérének tekint , új érzések kavarogtak bennem és éreztem, hogy kitörni készülnek. A szivem majd kiugrott a helyéről. Ias valószinüleg tudja, hogy a testvér szó és annak szinonimái kényesen érintenek engem és biztosan nem tréfálna velem. Ha csak nem akarja épp visszavágni az előbbi röhögő görcsöm miatt. De a barátom sosem tenne velem ilyet és hála a pszichológusi tanulmányaimnak könnyen rájövök az emberek szándékára és meg tudom itélni nagyjából hazudnak-e nekem vagy sem, és ő nem hazudott.  Kétség sem fér hozzá, én a testvéremnek tekintem őt, csak éppenséggel sosem gondoltam volna, hogy ő is igy érez. Miután megtörtént a tragédia a családomban a magabiztosságom a béka feneke alá süllyedt, de úgy érzem ideje előkotorászni a mélyről és a felszinre hozni.
Nem mondhatnám, hogy Ias a legmenőbb arc a városban, viszont kétség sem fér hozzá, hogy jóképű és okos. Azt is tudom, hogy a lányok elég sokszor megfordulnak utána és ugy gondolom , hogy ha egy ilyen fiúval meg tudtam magam szerettetni, akkor mégsem lehetek akkora balfék.
Mikor Ias kimondta, hogy a testvérének tart, talán felszakad bennem valami, talán a lelkemen tátongó óriási lyukat a testemben munkálkodó mini emberkék még ha egy vékony hártyával is, de betapasztották volna és a fájdalom csillapodott.
Nem akartam ennek az érzésnek látszatát adni, mégis az ösztöneim a nyakába boritottak és szorosan átöleltem, miközben azt súgtam neki, hogy: „ Köszönöm, hogy vagy nekem. ” és egy puszit nyomtam az arcára. Nem akartam most sem, hogy félreértse a dolgokat, ezért témát váltottam:
-Mikor költözöl? – kérdeztem miközben belekortyoltam a narancslevembe.

… És hirtelen felcsillant a szemem attól a külvilágnak láthatatlan felvillanó kis villanykörtétől, amelynek elvileg a fejem felett kellene lennie. Nem tudom jó ötlet lenne-e de a bánatom egy röpke perc alatt elszállt és izgatottság vette át a helyét. Valószinű Ias észrevette a hangulatváltásomat és a mosolyomra, bár kicsit zavarban de visszamosolygott. Óó szegény. Lehet azt hiszi kinevetem a buta ötlete miatt.
- Ias – kezdem kivillanó fogakkal, feszes ajkakkal – mit szólnál ha azt mondanám, hogy nincs most épp lakótársam és kiadó a szobája? – fejeztem be szépen artikuláltan, kissé óvatosan. Nem tudtam hogy fog reagálni, de minden esetre én boldog lennék attól, ha Ias velem lakna.
- Héé! – böktem oldalba. Láttam rajta némi elgondolkodást és nem tudtam mire jutott magában. Az tény, hogy eléggé abszurd ötlet, ezért nem is erőltettem a dolgot és inkább témát váltottam. Úgyis szól majd, ha úgy gondolja beleegyezik.
Nem vagyok az a tipikus rámenős és mióta elköltöztem otthonról az életemet leginkább a monoton és a magányos fogalmak jellemzik. Igazából lakótársam nem is volt soha. A környéken nem találtam olyan egy hálószobás albérletet, amely megfelelt volna az igényeimnek. Lakótársam pedig azért nincs mert félek. Sean esete még ha rejtélyes is, tudatositotta bennem, hogy az emberekkel vigyázni kell. De Ias tipikusan nem az az ember akitől tartanom kellene, sőt még azt is megkockáztatom kijelenteni, hogy nyugodtabb lennék ha lenne egy férfi a házban.
- A munkám pedig nem annyira gázos – mondtam most már könnyebben hozzáállva a témához.
– Szeretni nem szeretem, mert sohasem az volt az életcélom, hogy egy bárban dolgozzak… de – sóhajtottam egyet és ismét rámosolyogtam a mellettem ülő, kicsit Seanre emlékeztető borzalmas, de imádnivaló alakra -…de legalább nem fordulok be és igazán jót szoktam nevetni a részeg alakokon. Egyszer szivesen meghallgatnálak téged is minden féle hülyeséget összehordani  és nevetni a semmin. – mondtam kacarászva, miközben belegondoltam milyen lenne ha Ias ülne velem szemben a pult másik oldalán és egy pohár whiskey-vel a kezében ódákat zengene nekem. Nem is lenne olyan rossz ötlet. A sok tanulás meg gond mellett egy kis buli még senkinek sem ártott meg. De ezzel a kicsapongó ötletemmel nem szerettem volna már döntések elé állitani a testvérbarátomat.  
- Egyébként ez igy most jó. Mármint a megkönnyebbülős részről beszélek. – kissé lehajtottam a fejem és úgy folytattam. – Mióta ismerlek minden sokkal könnyebb. De tényleg – böktem oldalba és folytattam. – Nem vagyok beléd szerelmes vagy ilyesmi, gondolom ezt nem kell ecsetelnem – mondtam gyorsan mikor éreztem, hogy a levegő körülöttünk kissé megfagy. - Talán ezt még nem mondtam neked, de nagyon emlékeztetsz az öcsémre. Sok hasonlóság van köztetek és akármilyen rossz passzban vagyok is fel tudsz viditani. Ez volt az ő sajátossága is. -  mondtam boldogan. Tudom, hogy a testvérem már meghalt, de talán kicsit hiszek a természetfeletti dolgokban és elhiszem, hogy ő küldte nekem Iast, hogy vigyázzon rám és támaszt nyújtson és ha ez totális hülyeség is, de örökre hálás leszek neki emiatt.

- De, - mondtam hirtelen megváltozott hangnemben - gyakran álmodozom arról, hogy a testvérem még él és még ha csak ünnepekkor is, de meglátogat. Tudod, hogy a munkám is csak egy kényszer, nem szeretem, ahogy a rohadt egyetemet sem. – mondtam immár kissé feldúlva.
Nem Ias tehet róla, csupán próbálom elkerülni azokat a helyzeteket amikor meg kell nyílnom saját magam előtt és bevallani magamnak, hogy az egész emberi elme megértés zagyvaságnak semmi értelme sincs. Ez az egész valójában csak menekülési kísérlet. Minden reggel úgy megyek be az előadásokra, hogy azt remélem megtudok valamit az öcsém hirtelen tébolyának körülményeiről és indító okairól, hogy végre megnyugodhassak és lezárhassam ezt a dolgot…de semmi. Semmihez nem tudom kötni ezt a tragédiát, hiszen jól ismerem az öcsém és tudom mindhiába kínzom magam a kereséssel, sosem fogok olyan lehetőséget elfogadni, amely számomra képtelenség.
- Bocsi! – mentegetőztem az előbbi kirohanásom miatt. – Bocs, hogy rád förmedtem. Csak tudod, kezd elegem lenni az egészből. De elvégre ezért vagyunk most itt… kölcsönös pszichológiai elemzés, nemde? – kérdeztem reménykedve abban, hogy nemleges válasszal felel. Kedvelem Iasont és az elmúlt időszak arra adott bizonyítékot, hogy elég jól érzem magam a társaságában és még csípős humora is eltud lazítani. Segít kiszakadnom a mindennapi hercehurcából. Mindazonáltal nem siklottam el az ő kérdése felett … tudom, hogy Iason nehéz döntés előtt áll és ha már bizalmába engedett, akkor nem okozhatok neki csalódást.
- Tudod Ias  – kezdtem csöndesen miközben vállára helyeztem a kezem – utólag már biztos vagyok benne, hogy sosem engedtem volna 3 méternél távolabb magam mellől Seant. – folytattam egy őszinte mosoly kíséretében. Még ha nem is következett volna be a tragédia is úgy gondolom, hogy vétek volt őt ilyen messze elengednem. Vele kellett volna mennem, hiszen a testvéri szeretet mindennél erősebb. Lehet ez csak nálunk volt így, amiért ikrek voltunk, de igencsak azt veszem észre, Iasonon is, hogy mindennél jobban szereti húgait és ez csodálatra méltó.
- Vétek lenne egy fura, goromba fickó miatt elhagynod a szeretteidet, hiszen ott van anyukád is. Ráadásul mit csinálnál tovább? Hova mennél? – kérdeztem jelentőségteljesen immár teljesen elfeledve a lelkemet nyomasztó súlyos dolgokat, minden porcikámmal Ias barátomra koncentrálva.