Jens & Holly

Örülök Jensen társaságának, nagyon feldobja a napomat s így legalább nem csak azon törtem a fejem, hogy hogy fogom megmondani Jernek, hogy ideje lassan visszamennem New Orleansba.
Már egy jó ideje eljöttem, kezd hiányozni az ottani veszélyes légkör, ami uralkodik. Nem akarok távol maradni sokáig a lakásomtól, mert még a végén a kedves lakótársam boncteremmé avatná. Nem tetszene, a lakóház többi tagjai pedig nem díjaznák.
Itt maradni sem akarok, én már nem tartozok Mystic Falls kicsin kis városába, a pezsgő város az én hazám.
- Mióta tart ez a megfigyelés? Az egy dolog, amit a szem lát de az egy másik, amit a szív érez. Jensen nem hiszem, hogy jó ötlet, a vesztedbe rohansz, de bárhogy is legyen segítek neked. A hátad mindig védve lesz általam. – megnyugtatóan nézek rá és minden pozitív energiámat próbálom összeszedni.
Már látom előre mennyire fog fájni a perc mikor Elena kínzása elkezdődik, pedig biztosan megérdemli. Nem ismerem olyan jól, az ismeretségünk felszínes és a sziában kb. abba is marad.
Féltem Jensent, remek barátom és bármit megtennék érte, ezért nem csoda, ha aggódom miatta. Ezek a vérszívó állatok nem a legkedvesebb emberek közé tartoznak, kiszámíthatatlanok. S ezeknek a drágaságoknak vannak ám segítői rendesen, boszorkányoktól kezdve ősi vámpírokig. Jogosnak találom az aggodalmamat.
- Merre mész tovább Jensen? Ha szeretnéd a New orleansi lakásom nyitva áll számodra, tárt karokkal várlak csak szólj jöveteled előtt. – ajánlom fel jó baráthoz hűen a lakásomat.
Lassan több embert hívok meg magamhoz, mint azt terveztem. De a barátaimért mindent megteszek, leszek búvóhely, sátor, bármi amire szükségük van. Egy szavukba kerül és én már ugrok is, ilyen vagyok. Ezzel a figyelmességgel, és jószívűségemmel egyszer megfogom járni, de nem érdekel.
- Jól hallottad, te és a tisztító, na meg a ruhám. – nevetem el magam csodálkozó arcán.
Tudtam, hogy Ő is tipikus férfiként fog viselkedni, a tisztító szó hallatán egyből elszaladna. Nem tudom, mint nem szeretnek rajta jobb, mint otthon mosni majd kivasalni a dolgokat.
Időt is spórolok vele, bár a pénzem az megy, de dolgozom ezzel megpróbálva kielégíteni az ilyen kis igényeimet. – Amikor egyedül vagy otthon, vagyis mikor rengeteg időt tudsz szánni rám, lenne pár kérdésem hozzád. – felelem fejemet ingatva.
Nem hiszem el, hogy sikerül ilyen dolgokról beszélnem vele. Barátok vagyunk semmi több, Jensen jóképű és remek teste is van, de valami miatt nem vonz úgy.
Bevallom markáns egy egyed, felfigyel rá az ember és az biztos, hogy mindig keresni fogja, de akkor sem szeretném elrontani azt a kapcsolatot, ami köztünk van.
A gyerek téma mindkettőnket ellazít valamennyire. Én még nem tervezek utódot hozni a világra, majd valamikor szeretnék, de az sem mostanában lesz. Majd később, ha megteremtettem a szükséges háttért nekik és megtaláltam a tökéletes partnert hozzá.
- Ebbe nekem is lenne némi beleszólásom, nem gondolod? – kérdőn pillantok rá, következő mondatára csak megrázom a fejem.
Nem vagyok szép, sem gyönyörű, egy egyszerű szőke hajú nő vagyok kék szemmel, semmi különleges. Csak a nagy tucatból egy kicsi egyed, semmi több. – Remélem is, úgysem menne. Azért ennél több kell, hogy lehúzzam a bugyim. – mondom el neki, és értékelem az őszinteségét.
Ismerem már annyira, hogy tudjam mikor hazudik és mikor nem. Most kivételesen nem teszi, de az eddigi beszélgetésünkben sem volt nyoma füllentésnek.
- Lehetséges, de mindenki változik valamennyire. Ha nem jellemileg, akkor külsőleg… nézd csak! Ott egy őszhajszál. – fogok ujjaim közé egy hajszálat, ráhozva ezzel a frászt.
Nincs egyetlen őszhajszála sem, de jó így csipkelődni vele.
- Olyan akkor, mint te? Te is hamar belopod az emberek szívébe magad, kilökni meg nem lehet téged egykönnyen. – kuncogok fel, megérintem a karját. – Szívesen meghallgatlak, tudod, hogy a lelki szemetesláda szerepe a specialitásom.

Jens & Holly

Végre találtam egy olyan személyt az életemben, akire akármikor, akármiben számíthatok. Minden ember életében kellene egy ilyen személy. Akivel megbeszélheti a gondjait, tanácsot kérhet tőle, vagy csak szimplán beszélgetnek egy jót, vagy elmennek egyet bulizni. Bár biztos vagyok benne, hogy érdekesen néznek ránk az emberek. Szerintem néha olyanok vagyunk, mintha egy pár lennénk, pedig ez nem így van. Csak annyira szoros a barátságunk, hogy a kívülállók nem érthetik, mi zajlik kettőnk közt. Persze, nem tagadom, nagyon jól néz ki Holly, de csak barátok vagyunk.
- Persze, meg van mindenkinek a véleménye, de Jeremy… - nagy levegőt veszek. Tudom, hogy ártok neki, hogy bántom őt… de el kell nyomnom minden érzést magamban, ami ezzel kapcsolatos. – Jeremyvel majd lesz valahogy. Nem szeretném elveszíteni őt, hisz a barátom. De néha… a dolgok mögé kell nézni. Elena nem igazán törődik vele, hiába, hogy  a nővére. Elhiheted, hogy régóta figyelem őt, őket. – olyan nehéz ez az egész. Minden az én hátamon fog csattani, és biztos vagyok benne, hogy nagyon fog fájni… - Ha tovább állok, majd megnyugszik mindenki. Nem jelentek majd fenyegetést senkire. – mondom el végül őszintén. Ha mindent elintéztem, amit akartam, akkor el fogok menni ebből a mocsadék városból, aztán úgy nyírják majd egymást, ahogy akarják. Vannak máshol is vámpírok, máshol is tudom irtani őket.
- Hogy mit csináljak? – nézek rá kérdőn, mikor megemlíti, hogy hozzam el a tisztítóból a ruháját. Jó barátok vagyunk, na de az, hogy egy női ruhával rohangáljak az utcákon… na ezt nem fogom bevállalni. Aztán mikor mondja, hogy csak viccelt, egy nagy sóhaj kíséretében leesett az a bizonyos kő a szívemről. Hogy én hogy be tudok parázni mindig… hihetetlen egy alak vagyok. – Benne vagyok. Mikor szeretnél eltölteni velem egy forró estét? Akarom mondani,  meginni egy kávét? – nevetem el magam. Na, ez vagyok én. Aki mindig a szexre tereli a témát. Úgy gondolom, hogy azért, mert eddig sosem panaszkodtak nekem, na meg mert imádom csinálni… sokkal jobban, mint beszélni róla.
A gyerek. Akarok én egyáltalán valaha gyereket? Jó apa lennék? Képes lennék lemondani azokról a dolgokról, amiket imádok? Nem hiszem. Nem egy apa figura vagyok, de mégis megértem magam a kölykökkel. Elméletileg elvagyok velük… Gyakorlatilag meg nem tudom hogy bírnám hosszútávon.  – Ha én csinálom, csak fiú lehet. – ragaszkodom az elgondolásomhoz, miszerint ha mégis becsúszna, csak fiú lehetne. – De gyönyörű vagy, hidd el. – kezemet az arcára teszem, s egyenesen szemeibe nézek. – Holly, nincs hozzád fogható személy. Higgy nekem. És ez most nem az a szöveg, amivel ágyba akarnálak csalni. – egy bátorító mosoly kíséretében elmondom a monológom. Tényleg így gondolom, a kérdés már csak az, hogy vajon elhiszi-e. Bár ha ismer, akkor tudja, hogy a hazugság nem az én kenyerem.
- Ha változtam volna, akkor már nem lennék az, akivel annó megismerkedtél, nem? – nevetem el magam. Én változni már sosem fogok, esetleg formálódni. Változni kamasz koromban változtathattak volna meg, most már kialakult a személyiségem. – Persze, tudom. Talán, majd a szex után. – nevetek fel hangosan. – akarom mondani kávé után mesélek majd róla.Kicsit érdekes személyiség, de szerethető. Könnyen belopja magát az ember szívébe. – mondom neki bátorítóan. Egyszer tényleg el szeretném neki mondani mindazt, ami a lelkemet nyomja. Talán még azelőtt kellene, mielőtt a halálomra rohanok.

Jens & Holly

A barátaimért mindent megtennék, még a saját életemet is feláldoznám azért, hogy nekik jobb legyen. Lehet nevezni ezt hülyeségnek de inkább szeretnek hívom ezt. Ezért sem húzódzkodom mikor arról van szó, hogy segítenem kell Jensennek.
Az egyik legjobb barátomról van szó, aki bosszút akar állni a szülei halála miatt. Nem csodálom, én is ezt tettem volna, ha egy olyan gonosz vámpír végzett volna a szüleimmel, mint amilyen Damon. Utálom a vámpírokat, mégis vannak köztük olyanok akik nem érdemlik meg ezt az általános utálást, amiben részesülnek. Például én Elenát sose bántanám még akkor sem, ha ő jelent mindent a kis Damonnek. Keresnék más gyenge pontot, amivel ártani tudnék neki. De nem, Jensen nem ezt az utat akarja választani, nekem pedig nincs jogom ítélkezni afelett, hogy mivel akarja móresre tanítani a vámpírgyereket.
- Jeremy még nem olyan nagyfiú. Még szüksége lenne a családjára…ami jelenleg csak a testvérét jelenti. Szerintem még valahol a lelke mélyén érzi a családi kapcsolatot és bármennyire szeretne neki ártani, nem tudna. Ez a véleményem. – gondterhelten sóhajtok, majd Jensenre nézek. Látszik rajta, hogy határozott ezzel a dologgal kapcsolatban. Én csak egyet tehetek, adok a fogam mérgéből vagy fogom a nyúlcipőm és cserbenhagyom. Nem lennék képes itt hagyni, tehát maradt az első variáns. - Nem féltem…csak… aj, rendben. – bólintok rá a dologra, majd elmosolyodom. – Az már biztos kedves Jensen, kezdhetjük azzal, hogy elhozod a ruhámat a tisztítóból. – nevetek fel, ahogy elképzelem a rózsaszín ruháimmal futkorászni a tisztítóba, vagy ahogy elmegy nekem körömlakkot venni. Najó, ilyenekre nincs szükségem.
- Csak vicceltem, nem kell elmenned a ruhámért. De kezdhetjük azzal, hogy elmegyünk meginni valamikor egy kávét. Régen beszéltünk úgy is. – mondom ki szívem vágyát. Több időt szeretnék tölteni a barátiammal, erre pedig nagyon kevés alkalmam nyílik. Én New Orleansba, ők pedig itt tengetik mindennapjaikat. Két különböző hely, város, és szabály. Na, meg vámpírok.
El se hiszem, hogy ilyenekről beszélgetek vele. Pöttömnyi lábakról, melyek egy aranyos csöppséghez tartoznak. Valamikor majd tényleg szeretnék gyerekeket, nem egyet, nem kettőt, de ahhoz, hogy ez megtörténjen meg kell találnom azt a férfit, aki a tenyerén hordozna, vagy legalább igazából szeretne.
- Kivéve, ha lány. Akkor csak kedves Holly! – törlöm le a mosolyt a szájáról, és nevetek vele együtt. Még hogy macsó Jensen? Belőle csak egy van.
- Ó, most direkt akarsz zavarba hozni, igaz? Nem vagyok én gyönyörű, az a szalmabála is szebb nálam. – mutatok az egyik cábárul odatett kupacra. Sosem tartottam magamat szépnek, gyönyörűnek. Átlagos vagyok és kész.
- Istenem Jensen, te semmit sem változtál. Ugyanolyan vagy, de ez jó. – fogom meg a vállát, és mosolygok rá kedvesen, de az öccséről való beszélgetés furán érinti.
- Értem… de ugye tudod, hogy ha valami van, akkor nekem elmondhatod? – remélem bízik bennem annyira, hogy elmondja, ha valami nincs rendben.

Jens & Holly

Egyszerűen nem tudom elmondani, vagy épp megmutatni, hogy mennyire bírom Hollyt. Hihetetlen számomra, hogy támogatnak, annak ellenére, hogy lehet, hogy ott maradok. Az is benne van a pakliban, hogy vele is történik valami, és mégsem érdekli. Ez a nő egy igazi főnyeremény, és aki megkapja őt, az egy igazán szerencsés férfi lesz élete hátralevő részében. Ha nem ilyen kapcsolatban lennénk, amilyenben most vagyunk, még a végén ráhajtanék…  De az élet néha produkál olyan dolgokat, melyet mi nem irányíthatunk. Ez van.
Tetszik, ahogy Elenáról vélekedik, de az viszont nem, ahogy Jeremy-t védi. Tudtommal Ő is gyűlöli a vámpírokat, na meg az ötök egyike. Jeremy nagy fiú már, képes magát megvédeni. A nővére meg meghalt akkor, amikor átváltozott vámpírrá. Minden vadász tudja, hogy onnantól kezdve az, akit ismertünk megváltozik, ha vámpír lesz. Teljesen más értékrenddel rendelkeznek utána, és az emberi részük is vele hal. Még ha tagadják is, akkor is így van, és  erről a véleményemet senki nem tudja megváltoztatni.
- Holly, Jeremy nagyfiú. Tudod, minden vadász tudja, hogy aki vámpír lesz, az már nem ugyanaz a valaki, akit akkor ismertünk, amikor ember volt. – mosolygok rá. – Mindent elintézek majd vele, nem kell félteni. – próbálom megnyugtatni. – Nagyon szépen köszönöm, Holly, egész életemben tartozni fogok neked ez miatt. – odahajoltam hozzá, majd szorosan magamhoz öleltem. Innentől kezdve nincs semmi, ami vissza tartana, a terv elkezdődhet. Az meg, hogy az tmondta, hogy másnál is használjam, egyszerűen elképesztő. Akár össze is dolgozhatnánk, bár nem szeretném azért, hogy széttépjen egy gyenge pillanatában. De ez egy olyan valami, amivel nagyon egyszerűen meg lehetne őket ölni, és biztonságosabbá lehetne tenni ezt a várost. Hallottam egy-két történetet, és be kell, hogy valljam, nem szívesen laknék itt állandóan.
Bárki bármit mond, a lelkiismeretemmel azért nekem is el kell számolnom. Én is csak egy szimpla ember vagyok. Igaz, ha a családomról van szó, ölni tudok, és éppen erre is készülök, de senki nem tudja, hogy mégis ehhez mekkora erőre van szükségem. Családokat teszek tönkre, de ha mások képesek erre, akkor én képes leszek rá. Nem vagyok már egy taknyos kölyök.
Elengedtem Hollyt, és fel kellett nevetnem. Ez a gyerek téma egyszerre megrémiszt, meg örömmel is tölt el. Szeretnék is, meg nem is. De ha Holly lenne az anyuka, egyből bele is mennék.
- Ha én csinálom, csak macsó Jensen lehet! – nevetek továbbra is. Apámnak is csak fiai foltak, s nagyapámnak is, nem én fogok ebben kudarcot vallani. – Bár ha az anyjára ütne se lenne gond, mert tudnám, hogy milyen gyönyörű lesz. – most flörtölök? Komolyan elkezdtem flörtölni vele? Mikre rá nem vesz ez a nőszemély. Hihetetlen. – Én benne vagyok a próbában, csak rajtad múlik minden. – kacsintok rá, majd mikor megint az öcsém jön szóba, kissé lehervad a mosoly az arcomról, de igyekszem tartani a jókedvet. – Hidd el, rettegnének tőlük. Az öcsémről meg nem érdemes beszélni. Vannak dolgok, melyeket jobb nem megbolygatni. – Nem szeretnék róla beszélni. Túlságosan mélyen érint ez a téma.

Jens & Holly

Egyre csak az jár a fejemben, hogy nem mondhatok nemet Jensennek. Ő az egyik legbecsesebb barátom, bármikor számíthatok rá ezért úgy a helyes, ha fordítva is igaz ez a megbízás. Nem fogok neki nemet mondani, de szeretném és tisztában akarok lenni azzal, hogy mire is vállalkozom. Másra nem bíznám az életemet, de valami az súgja Jensen tudja mit akar csinálni, sikerrel is járhat, de ha nem is jár akkor is megéri vele belevágni valamibe. Nem fogok tyúkként viselkedni, beleadok apait, mert mint kiderült ezek a dolgok kellenek a tervéhez.
A vámpírok nekem sem a szívem csücskei, nem akarok egy olyan világban élni, ahol ők helyezkednek el a hierarchián mert ők jöttek hamarabb létre, mi a természetegyensúlya miatt lettünk, utánuk természetesen. Ezért felsőbbrendűnek gondolják magukat. Sóhajtok.
-Elena és Jeremy is még csak gyerek volt, mikor belecsöppentek ebbe a dologba. Épp ezért kellett volna megvédeni őket, hogy ne legyenek újabb áldozatok… - hajamba túrok, elsimítva pár szálat a szememből. – Segítek. Adok a fogamból mérget, és az ínyemből is, de ez nem jár ingyen Jensen. Egy feltétellel adom neked.
Nincs szükségem másnak a pénzére, dolgozó nő vagyok, akinek ha kell valamire a pénz akkor megdolgozik érte, nem hagyja, hogy mások tartsák el. Apa, na nem a vérszerinti, hanem a nevelőapám felajánlotta az anyagi támogatást, de nemet mondtam. Nem leszek én senkinek az alávetettje.
- Ha nem csak arra használod, akkor sem fogok kiakadni. Simán használhatod másnál is, ha beválik. – ajánlom fel, bár még nem vagyok tisztában a fájdalommal, ami a méreg kiszedésével jár. Vagy nem is fog fájni?-Segítek neked Jens, pont neked ne segítenék? Remélem megbeszéled ezt a dolgot Jeremyvel, ne érje meglepetésként. Ha te így akarod megbosszulni a szüleid halálát, akkor nincs mit tennem, segítek neked. Elena meg… nos porból lettünk, és porrá leszünk. – egyezek bele sóhajtva, bár nem igazán tetszik az ötlete.
Mindig mindenkinek ott kell ártani ahol fáj, és ez így nem jó. Annyira kegyetlenek vagyunk s mégis a másik kegyetlensége miatt vagyunk kiakadva.
Mindig utáltam, hogy mindenki a bosszúból áll ki, abból hogy ott ártsunk a másiknak, ahol a legjobban fáj… ahol a legtöbb sérülést okozhatjuk neki, de mikor ellenünk fordulnak a dolgok nem szeretjük, különös dolgokra vagyunk képesek.
Szeretem, ha viccelődni kezd. Mindig olyat mond, hogy nem tudok nem nevetni rajta, ez a gyerek téma is humorosan hangzik a szájából. Jó lenne, ha New Orleansba is lenne egy hasonló barátom, aki mindig feltudna vidítani, főleg miután kikészít a lakótársam.
- Honnan veszed, hogy macsó Jensen lesz? Lehet, hogy aranyos Holly lesz. – törlöm le mosolyát vigyorogva, hiszen sose lehet tudni mi lenne a vége. A kezdeti feloldódás hirtelen befagy, mint mikor a youtube bufferol, talán a Nate téma miatt lett ilyen. – Tegyünk egy próbát? Biztos vagy te benne? – húzom fel kérdőn a szemöldökömet, közben nevetésbe török ki. Vicces lenne egy vadász vérfarkas vámpírutáló gyerek. Nem lenne hétköznapi az egyszer szent. – Belegondoltál, hogy mekkora arc lenne? Sajnálom Jens, nem tudtam… - harapok ajkamba, mikor Nateről van szó. Hogy lehet nem beszélni Jenssel? Ő olyan imádnivaló, hm… talán fel kéne keresnem a testvérét.

Jens & Holly

Imádom Hollyt, és ezt ő is nagyon jól tudja, ahogyan azt is, hogy makacs vagyok. Ha egyszer kitervelek valamit, akkor addig nem nyugszom, amíg véghez nem viszem. Tudom nagyon jól, hogy őrült tervem van, de én magam is egy ilyen őrült fazon vagyok. Nem akarok senkit magammal rántani, de Holly nem adott más választást. A tervem kitalálását könnyedén fogadta, bár tudom, hogy legszívesebben lebeszélne róla. De nem adhatom be a derekam egy gyönyörű nőnek, akármennyire is szeretné. Sajnálom. De nagyon féltem őt. Féltem, hogy az élete véget ér majd én miattam. Hogy nem élheti majd le azt az életet, amit szeretne. Nem akarom, hogy ne élje meg az öregkort. Szeretném, ha majd az unokáinak mesél rólam, hogy volt egy őrült fazon, akit ismert, és azért halt meg, mert felelőtlen volt. Akinek tovább adja majd a vérfarkas gént, és ők is azon lennének, hogy öljék a vámpírokat. Hogy ne vehessék át az uralmat.
- Elenának volt választása, ahogyan minden vámpírnak. – sóhajtottam egy nagyot. – Jeremy és Elena kapcsolata meg már rég nem a régi. Jeremy vadász, Elena vámpír. A dolog egyszerű. Ha képes lesz kicsit nem magára gondolni a kölyök, akkor rájön majd egyszer, hogy ez segítség volt számára. És igen, jól hallottad, szükségem van a mérgedre, hogy végérvényesen kiiktassam Damon Salvatore-t. Csak ellene fogom ezt használni, ezt megígérhetem.
Teljesen komolyan mondtam mindent Hollynak. Van annyira okos, hogy megérti, hogy nem tehetek mást. Képtelen vagyok nézni, ahogy vígan éli életét, miközben az enyémet tönkretette. Egyedül vagyok. Amilyen elszánt vagyok, a tervem sikerülni fog, és nem kell senkinek ’rettegnie’ Damontól. Ahogy hallottam, Damon-t csak egy félvér tudná megmenteni, akivel viszont igen rossz kapcsolatot ápol. Minden úgy fog menni, ahogy én akarom, és senki sem fog tudni megállítani ebben.
- Holly, ha nem segítesz, akkor mástól kérek segítséget. Akármennyire is nem szeretnéd, de így vagy úgy véghez viszem a tervemet. Jeremy-vel meg én beszélek majd. De hol máshol tudnék ártani annak a szörnyetegnek, ha nem Elenán? Szereti őt, teljesen oda van érte. Én is szerettem a szüleimet, bármit megtennék, hogy visszahozzam őket, de nem lehet. Így marad a bosszú, melyet a temetésükön fogadtam meg. – mikor szóbahozta az öcsémet, lefagytam. Lefagytam, mert az Nate-t egyáltalán nem érdekli, hogy mi van velem. Nem akar semmi olyanban részt venni, amiben én is. Egy igazi nap-föld távolság van köztünk, ha nem nagyobb. Nem ismeri őt, így nem tudhatja, hogy mi van. Nem igazán beszéltem neki erről a dologról, egészen idáig. Ez a másik fájó pont az életemben. Egyetlen élő rokonom, akit egyáltalán nem érdekel, hogy élek-e vagy halok.
- Lehet, ki kéne próbálni, hogy milyen egy igazi macsó lenne ifjú Jensen. – kezdtem oldani a feszültséget, bár nagyon jól tudom, hogy hamarosan Nate-t is szóba kell hoznom. Egyáltalán nem akarom, de muszáj. Megbízok Hollyban. – Mit szólnál, ha tennénk egy próbát? – arcomon a huncutság jelei jelentek meg. Melyik férfi mondana nemet arra, hogy egy ilyen gyönyörű nő  szüljön neki gyereket? Persze, mindez csak elméleti síkon. Bár, ki tudja? – Tudod, öcsémmel már 2 éve nem beszéltem, így nem fontos, hogy mi illene rá, és mi nem. – azt hittem, hogy fogom tudni tartani magam, na meg a mosolyomat, de ezután a mondat után úgy nézhettem ki, mint egy elfuserált porcelánbaba, ami itt-ott el van törve, s rosszul is festették meg az arcát. Félek tőlük.Szerintem…. ijesztőek.

Jens & Holly

Mindig is idegesített ez a megkülönböztetés, amiben, nekünk nőknek van részünk. Rendben elhiszem, hogy sokkal sebezhetőbbek, és befolyásolhatóbbak vagyunk, mint a férfiak de tudunk magunkra vigyázni. Ha én is férfi lennék én sem viselkedném másként, nem engedném meg a nő ismerőseimnek azt, hogy harcba szálljanak de sosem tiltanám meg. Így úgy érzem, hogy képtelennek néznek a feladatokra, lenéznek és még mindig az a hierarchikus elrendezés van érvényben, mint az ókorban. Már nem élünk ott, a nők már nem csak szoknyát hordhatnak az is a bokájukig érve, nem- nem. Minden megváltozott, egyenrangúak lettünk a férfiakkal és ezt el kell fogadják.
Ha Jensennek kell a segítségem, márpedig kell, másképp nem hívott volna ide akkor mindent el kell mondania. Addig úgyse segítek, és ha meg kell halnom amiatt, hogy jól cselekedtem akkor meg fog történni. Előbb utóbb úgyis mindnyájan a föld alá kerülünk, faburkolatban, hogy megegyen az idő és a sok lebontó féreg. Akkor már haljak meg valami nemes cél érdekében, nem?
Érdeklődve hallgatom a meséjét, miért is akarja elintézni az egyik legutáltabb, és legkegyetlenebb vámpírt. Sokan félnek tőle, én csak hírből hallottam róla, személyesen még nem volt alkalmam találkozni vele… de ami késik az nem múlik. Nem fogom megengedni Jensennek, hogy kihagyjon a buliból, ott akarok lenni mikor a mérgemet beadja… hogy mimet akarja felhasználni? Nagyot nyelek, és érdeklődve pislogok felé. Mintha rosszul értettem volna az előbb.

- Azt hiszem rosszul értettem, elmondanád még egyszer mire van szükséged tőlem? – nagyot nyelek, hegyezem a fülem és remélem rosszul hallottam. Előfordult már, hogy eldugult a fülem, amiért el kellett mennem a dokihoz, de most nem hiszem, hogy ez lenne a gond. – Ugye tudod, hogy ha Elenát megölöd, akkor nem csak Damonnek okozol fájdalmat? Tisztában vagy azzal, hogy Elena csak egy ártatlan gyerek, aki naivan belesétált a vámpírok karmába? – a torkomba hirtelen gombóc kerül, a gyomrom összeszűkül, az agyam pedig akaratomon kívül kattog. Gilbert, Gilbert, kicsi Gilbert. Beugrik Jeremy és a múltkori beszélgetésünk, amiben azt mondja a testvére már nem is foglalkozik vele, megszűnt létezni számára. De attól még szereti, és vágyna a társaságára, legalábbis én ezt így gondolom.
- Elena Jeremy testvére, te képes lennél kárt tenni az egyik vadásztársad és barátod testvérében? – oké, ez az ötlet nem épp a legkönnyebb és le a kalappal érte, hogy kitervelte és be is vállalja. Én is segítek neki, mert jó lenne megszabadulni egy kukactól így is elegen vannak az almában. De Elenát nem akarom bántani, nem azért mert ismerem vagy valami, pusztán szeretetből, amit Jeremy iránt érzek.
- Nem érdekel, ha nevem felmerül benne. Nem érdekel az sem, hogy téged ki ismer vagy ki nem, és tudják e kik a barátaid. Ezek nem izgatnak Jensen, egy a lényeg. Őrült terved van… - sóhajtok, és csalódott kérdésére elmosolyodom.
Örülök, hogy ilyen helyzetekben is megtalálja a viccet, és képes nevetni. Nekem már nem megy ilyen könnyen, de átállok a gyerek viccre, azaz én asztalom.
- Nem bizony. Szerinted a világ készen állna egy vérfarkas – vadász kombó gyerekre? Szerintem nem… - nevetek, és az ötlet elég valószínűtlennek tűnik. Nekem sose lesz gyerekem… egyedül fogom leélni az életemet. – Meg különben sem akarod kitenni az öcsédet egy ilyen fontos dolog elé. Nem illene rá a nagybácsi dolog.

Jens & Holly

R ettentően féltem őt, de nagyon jól tudom, ha nem osztom meg vele azt, amit tudok, akkor hiába kérek tőle bármit is, nem fog segíteni. Most nem tudom, hogy ebben a helyzetben ez jó, avagy sem. Ha elmondok neki mindent, akkor még egy emberrel kell vigyáznom magamon kívül. Hiába, hogy van különleges adottsága, ezek a szörnyetegek szemrebbenés nélkül megölnek. Annyiban tudom majd őt segíteni, hogy adok pár dolgot az enyémből, amivel meg tudja magát védeni, s elég időt nyer ahhoz, hogy elsiessen a helyszínről.
Ölelése megnyugtatott, tiszta fejjel tudtam gondolkozni, s erőt venni magamon, hogy beavassam a tervembe. Ám de amikor megtudta, hogy Damon Salvatore-ről van szó, láttam, ahogy lefagy az arcáról a mosoly. Ilyen lenne? Tényleg ekkora szörnyeteg? Számomra azzal bizonyított, hogy megölte a szüleimet, de ha Hollyból is ilyen reakciót vált ki, akkor mindent el kell követnem annak érdekében, hogy megöljem. Vettem egy mély levegőt, arcomra komolyság ült ki, majd belekezdtem az esti mesébe.
- Damon ölte meg a szüleimet. Ott fogok neki fájdalmat okozni, ahol Ő nekem. Megtudtam, hogy Elena Gilbert a barátnője. Elrabolom, megkínzom, addig csinálom mindezt, amíg nem kezd el könyörögni azért, hogy öljem. Akkor még egy kicsit kínzom, majd megölöm. Összeaszalódott testét a Salvatore ház előtt kidobom, és megvárom, amíg Damon megkeres engem. És abba kellene a segítséged, hogy kellene egy kis farkas méreg az ínyedből, a szemfogból, hogy megfertőzhessem vele őt. – szemeibe néztem, és nem tudtam kivenni, hogy most mit is gondol erről az egészről. Ismer már annyira engem, hogy tudja, hogy az őrültségben jeles vagyok, és elég makacs is, hogy ne tudjon lebeszélni róla. Ha Ő nem segít, akkor más utat kell választanom, más valakit kell keresnem. De ezt nem szeretném, mert egyedül csak Hollyban bízok meg ilyen téren. Tudom, hogy nagyon nagy kérés, de nincs más út. Szenvednie kell, ahogy én is szenvedek a mai napig.
- Röviden tömören erről lenne szó. Holly, megteszek mindent, hogy a neved ne merüljön fel soha, hogy ne tudják, hogy te segítettél nekem. Senki sem ismer engem, és ez az előnyömre válik. Nem tudják, hogy kiket ismerek, s nem mutatkozok nagyon a városban sem. – hoztam fel sorba az érveimet. Magamban folyamatosan imádkoztam, hogy segítsen. Nem bukhatok el, nem most, amikor végre kitaláltam mindent.
Holly a barátom. Tűzbe mennék érte, és ezt Ő is nagyon jól tudja. Aztán, hogy oldjam a feszültséget, visszatértem a viccére. Lehet, hogy egy kicsit morbid vagyok, de ez vagyok én.
- Nem kaphatok tőled gyereket? – húztam fel a szemöldökömet, majd elővettem a csábos mosolyomat. – Kettőnk gyereke lenne a világ legszebbje. – nevettem el magam. Nevetésemből hallatszott, hogy engedtem el magam nagyon, de mégis, mit kellene tennem? Van bárki másnak jobb ötlete? Nem hiszem.

Jens & Holly

Érdeklődve tekintettem Jensenre, miközben azon törtem a fejem, hogy mi lehet az a szörnyű vagy nem szörnyű dolog, amit kérni szeretne tőlem. Szerencséje van, hogy a barátomnak tekintem és az öreganyjának hívott, mert ha nem ilyen lenne a kapcsolatunk amilyen már most itt hagynám meg sem hallgatva mit is szeretne kérni tőlem.
Sajnos, vagy nem sajnos kinek hogy tetszik, az égiek olyan tulajdonsággal áldottak meg, hogy mindent megteszek a barátaimért, a családomért, és azokért akik valamennyire is fontosak számomra.  Ők pedig mindennél fontosabbak nekem és… ezért bármit kér tőlem néhány feltétel árán biztos beadom a derekamat, és segítek neki.
Csak ne legyen veszélyes a dolog, bár ha Jensenről van szó tuti valami nagy dologról lesz szó, előre félem.
- Mit szeretnél tőlem Jensen? Remélem nem gyereket, mert azt nem adhatok. – próbáltam elviccelni a dolgot, de magam sem éreztem helyénvalónak ezt a viccszerűségnek mondható mondatot.
Az ilyen kemény helyzetekben nem igazán tudom, hogy mi lenne a megfelelő módja annak, hogy feldobjam a helyzetet.
Ami még jobban meglepett az Jensen következő reakciója. Soha nem láttam még férfit ennyire szétesni, pedig találkoztam már párral az éveim során. Mintha nem az a viccelődős, erőteljes pasi állna előttem, mint akit megismertem évekkel ezelőtt. Meglepetten néztem rá, ahogy az arcát a kezébe temeti és küszködik a könnyeivel. Jött, hogy megöleljem és nem is gondolkodva neki sokat odamentem hozzá és magamhoz öleltem.  

Nem bírom elviselni, ha a körülöttem lévő férfiak sírnak. Ezért próbáltam valamennyire megnyugtatni, az ölelés pedig mindig jól jön. Kiskoromban legalábbis mindig azt hittük, hogy egy öleléssel mindent meglehet oldani, és hegyeket lehet megmozdítani.
Mikor láttam, hogy kezdi összeszedni magát gyorsan elléptem tőle, nem akarom, hogy tudja láttam ilyen gyenge pillanatában is. Pedig mennyire értékelem azt, ha egy férfi kimutatja az érzelmes oldalát is.
Visszaültem eredeti helyemre, keresztbe tett lábbal és vártam a magyarázatot.
- Nem kell féltened Jensen, nagy vagyok már és fogaim is vannak. Nem félek holmi vámpíroktól, még akkor sem, ha egy bizonyosról van szó. Ha nem mondasz el mindent, füliről hegyire akkor tudod nagyon jól, hogy nálam nem fogsz segítő kezekre találni, ha meghalok miatta, akkor meghalok és kész. De legalább tudom, hogy egy jó ügy érdekében leszek kivégezve. – válaszolom halál komolyan, majd kis mosoly húzódik ajkaimra mikor megfogja a kezemet, én pedig bátorításképp megszorítom azt. Remélem érzi, hogy bármit elmondhat nekem.
- Damon Salvatore... igen,  mond nekem egy s mást az a név. Személy szerint még nem találkoztam vele, de páran a klánból már összefutottak az említettel. – a mosoly lefagy az arcomról, már csöppet sem érzem magam olyan bátornak, mint eddig. Ha még Marcelről lenne szó azzal semmi problémám, vagy az egyik Őssel, akiktől nem igazán rezel be az ember. De ha Damonról hallok, akkor hamarabb borsódzni kezd a hátam. – Mi van vele? – húzom fel kérdőn a szemöldökömet várva azt, hogy Jens mindent elmeséljen.

Jens & Holly

N em hagyta, hogy befejezzem a mondandómat. Igazából roppant mód gyűlölöm, ha valaki belevág a mondatomba, de neki még ezt is elnézem. Túl jóban vagyunk ahhoz, hogy felvegyem az ilyeneket. De mégis hogyan tálaljam neki ezt az egészet? Nem szeretném, ha a neve akárhol is felmerülne, mert akkor megölik őt, azt meg nem viselném el. Túlságosan szeretem ahhoz, hogy egy ilyen hibát elkövessek. De hogy fogom vele ezt megértetni? A nők mindent tudni akarnak. De néha…  annyira hihetetlenül makacsak tudnak lenni, hogy őket biztosan kitalálta valaki, mert ezt a tulajdonságot csak úgy nem lehet betáplálni valakibe. Vagyis valakikbe. A nőkbe.
Vettem egy mély levegőt, és igyekeztem összeszedni a gondolataimat. Hogy tálaljam ezt az egészet? Csak az járt a fejemben, hogy nem mondhatok el neki mindent. De mégis mi lesz az, ami elég lesz neki? Egyszerűbb lett volna az egész, ha egyáltalán nem kérdez semmit, csak megteszi, amit kérek. Óh, de hogy mindennek ára van!
- Tudod formás popsi, - fordultam felé – gyűlölöm magam azért, amit kérni szeretnék tőled. – lehajtottam a fejemet. Sose gondoltam volna, de a sírás kerülgetett. Miért én vagyok az, akinek ezt az egészet át kell élnie? Miért vagyok annyira felelőtlen, hogy idegenek életét is kockára teszem? Nem érdemlem meg a segítséget. De ha lenne más út, biztosan azt választanám.
Kezeimbe temettem az arcomat, és igyeztem nem elérzékenyülni. Bár tudom nagyon jól, hogy nem nézne le érte, de én mégis csak egy férfi vagyok. De ez a sok érzelem, fájdalom, ami bennem van, lassan teljesen tönkretesz. Ha ez életem utolsó küldetése, ám legyen. De szeretnék végre megszabadulni a kíntól, mely belülről teljesen felemészt. Éreztem, ahogy a könnyek gyűlni kezdenek a szememben. Gyorsan magamhoz kell térnem, mert nincs most ennek itt az ideje. Erőt vettem magamon, és végül ismét a gyönyörű szemeibe tudtam nézni.
- Ha lenne más választásom, nem kérnék tőled semmit, remélem ezt tudod. – mondtam neki teljesen komolyan. – Holly, ha elmondok neked mindent, nagy esély van rá, hogy veszélybe sodorlak. Itt nem egyszerű vámpírokról van szó, hanem A vámpírról. Félek, hogyha megtudsz minden részletet, akkor meg fognak keresni, és meg fognak ölni, de előtte kiszedik belőled, hogy mire készülök. Formás popsi, féltelek. – kezeimet rátettem az övére, hátha ezzel tudok rá valamennyire hatni. Életemben nem voltam még ilyen komoly, s Ő sem így ismert meg engem. Egy mindig vidám, nevetős, bolondos férfi, aki viccet csinál mindenből. De mióta megtudtam, amit meg kellett, azóta az az ember eltűnt.
- Mond neked valamit az a név, hogy Damon Salvatore? – Ha nem, talán van esély arra, hogy ha elmondok neki mindent, akkor nem fogják őt megkeresni. Ha viszont ismeri, akkor csak apró részleteket árulhatok el. Tényleg nem viselném el, hogy történne vele valami. Legszívesebben mondanék valami poént, hogy csökkentsem a feszültséget, de ez most nem megy.

Jens & Holly

Pontosan nem tudnám megmondani, hogy honnan is ismerem Jensent, de egy biztos. Remek kapcsolat bontakozott ki köztünk az évek folyamán, és az ilyen embereket mindig meg kell becsülni. Ezért sem kérdezősködtem, mikor megkaptam az sms-t, ami elég bizarrul és titokzatosan hallatszott. De úgy döntöttem inkább eljövök, és hagyom magam rábeszélni arra, amit szeretne csinálni.
Vannak igen érdekes tervei, s másrészt ezért is vagyok nagyon kíváncsi arra, hogy most mit talált ki, amihez az én segítségem kell neki. Nem vagyok vadász, még puskával soha nem lőttem, szóval, ha lövöldözős dologra szeretne megkérni, akkor ezt benézte. Viszont, ha vadászni akar elvinni, mint kopót akkor meggondolom az ajánlatot, és csakis akkor fogom elfogadni, ha kapok nyakörvet hozzá és az akció után szépen megmossa a bundámat.
Ilyen gondolatok cikáztam a fejemben, miközben vártam, hogy a várva várt személy végre megjelenjen a kijelölt helyen. Szokásához híven késett, és ezt ő is tudta, ezért is próbálta meglágyítani a szívemet a hozott virággal.
Sajnos könnyen megbocsájtok a barátaimnak, és ezt ő is nagyon jól tudja. Főleg akkor nem tudok haragudni valakire, ha hozott nekem virágot, mert az köztudott, hogy imádom ezeket a kis vacakságokat, amik hamar elhervadnak, ha megvannak fosztva a gyökerüktől, olyanok, mint a vámpírok. Azok is kiszáradnak, ha elvonják tőlük az éltető vért.

- Tudod mivel kell levenned a lábamról. – mosolygok rá, miközben elfogadom a felém nyújtott virágot. El se hiszem, hogy megint sikerült elűznie a haragomat, de ez már csak ilyen. Jön is meg megy is, mint a nátha. De nem is vagyok az a fajta személy, aki sokáig képes valakire haragudni. Hamar bocsájtok, és néha kihasználnak emiatt.
- Az utóbbi időben gyúrtam rá, szóval jól nézd meg magadnak, mert legközelebb már nem ilyen lesz. – kacagok fel, majd megrázom kicsit hátsó felemet, hogy jól szemügyre vehesse. Soha nem feküdnék le vele, no nem azért, mert nem néz ki jól, hanem azért, mert nem akarok tőle semmi komolyat. A barátság nálam tökéletesen megfelel, és szerintem ő is elégedett ezzel a dologgal. A jó dolgokat nem kell elrontani, ahogy a barátságunkat sem.
Mikor komolyabbra fordította a szót, sóhajtva ültem le a szénabálára, és érdeklődve hallgattam, amit elkezdett mondani. Sejthettem volna, hogy szüksége lesz valamire, a segítségemre ebben az esetben.
- Lassan a testtel Jensen… - vágok közbe, nem hagyva, hogy befejezze a teljes mondandóját. – Semmi, hogy vagy, mi újság… mikor jöttél hol alszol dolog. De egyből egy szívességgel kezdeni, úgy, hogy az se tudom mi a történet. Szerinted most jöttem le a falvédőről? – kérdőn pillantok rá, és tudom, hogy innen sem egyhamar fogok visszamenni.
Sóhajtva túrok bele a hajamba, majd visszanézek rá. Mintha látnám, hogy valami oltári nagy baromságba készülök belemenni, de nem tehetek ellene más, segítenem kell neki, de ezt nem kell tudja. Nehezen adom majd be a derekamat, mert ha igazán fontos neki a bosszú, akkor teperni fog.

Jens & Holly

Végre véget érhet minden, és megnyugodhatok. Nagy nehézségek árán, de megtudtam, hogy ki ölte meg hőn szeretett szüleimet. Damon Salvatore. Már a neve is arra utal, hogy egy pszichopata gyilkos. De fogalma sincs, hogy kivel kezdett ki. Pokollá fogom tenni az életét, és a legjobb az egészbe, hogy egyáltalán nem számít rá. A meglepetés erejét mindig is nagyon szeretettem. Csak volt egy kis bökkenő. Ahhoz, hogy véghez vigyem a tervemet, szükségem van egy vérfarkasra. Vagyis nem rá, hanem csak a mérgére. Egy kis éjszakai kutatás után találkoztam Holland Gramont nevével. Hollyt ismerem, csak egy gond van vele. Rettentően makacs. Valami nagyon jót kell kitalálnom, hogy adjon nekem egy kis mérget. Ha ismeri a Salvatore testvéreket, vagy csak hallott róluk, és gyűlöli őket, akkor nyert ügyem van. De attól függetlenül tartozni fogok neki.
Küldtem neki egy üzenetet, miszerint „Egy óra múlva találkozzunk a lovardában”. Egy óra múlva én is tettre kész leszek, csak el ne késsek a jó szokásomhoz híven. Elmentem lezuhanyozni, tiszta ruhát vettem. Szokásos farmer, egy kényelmes cipő, egy egyszínű póló, és a kedvenc dzsekim. Mivel le akarom nyűgözni, ezért vennem kell neki valami virágot, bár nem hiszem, hogy nagyon meghatná őt, de próba szerencse.
Beugrottam a virágoshoz, vettem neki egy szál vörös rózsát, majd bepattantam a kocsimba, és egyenesen a lovardához igyekeztem. Nem kellett sok idő, hogy megérkezzek. Ahogy órámra pillantottam, tudtam, hogy elkéstem. Egy rossz pont.
Siettem, és már messziről láttam, hogy ott ül egy szénabálán, és dobog a lábával. Bajban vagyok. A nők nem szeretik, ha késik a férfi. Odaléptem hozzá nagy mosollyal az arcomon, de Ő neki persze meg kellett jegyeznie, hogy késtem.
- Tudom kedves, de jó okom volt rá. – figyelmen kívül hagytam a következő kérdését, majd elővettem a szál virágot, és odanyújtottam neki. – Remélem ez kárpótol a rossz tulajdonságomért. -Csak reménykedtem benne, hogy meglágyul a szíve, és megszán. Tudom, túlságosan is egoista vagyok, de nekem nem lehet ellenállni. Vagy csak nagy akaraterővel. Na jó, ez tényleg túlzás volt, de én már csak ilyen vagyok.
- Nekem meg hiányzott a kis formás popsid. – nevettem el magam, miközben szemügyre vettem az említett testrészt. Soha semmi nem történt köztünk, csak barátok vagyunk. Vele nem is rontanám el ezt a kapcsolatot, de meg kell hagyni, hogy iszonyatosan jól néz ki.
- Holly, egy szívességet szeretnék kérni tőled – fordítottam komolyra a szót. – Azért hívtalak ide, hogy senki ne hallja, hogy miről beszélünk. Meg van a szüleim gyilkosa, és csak te tudsz abban segíteni, hogy megölhessem őt, és végre békében nyugodhassanak. – Szerintem az egész történetet el kell majd mesélnem neki. De olyan tervvel álltam elő, aminek muszáj, hogy sikerüljön. Muszáj, hogy segítsen nekem. Megbízok benne, bár magam sem tudom, hogy miért teszem, hisz Ő sem ember. Bizonyos szempontból…

Jens & Holly

Számomra is meglepő az a dolog, hogy még mindig itt vagyok Mystic Fallsba. Nem az, mert jó város, meg Jer is itt van, akit kedvelek de amúgy… egy nagyon unalmas hely, főleg New Orleans után, ahol minden nap történik valami, legtöbbször boszorkány mészárlás de az már mellékes. A lényeg viszont az, hogy hamarosan összepakolom a kis csomagomat és visszatérek a kedves lakótársamhoz, és az ottani életemhez. Csak azt nem tudom még eldönteni, hogy telihold előtt, vagy utána… egyedül is képes vagyok már átvészelni ezt az időszakot, még is jobban esik, ha mellettem vannak a többiek. De ez még a jövő zenéje.
Fejfájással ébredtem, aminek az oka a tegnapi iszogatás volt Jeremyvel. Hogy ez a gyerek mikre nem képes rávenni… na mindegy. Kelletlenül keltem ki az ágyból, majd miután visszanyertem a normális, nem álmos ábrázatomat elkezdtem Jert keresni, kevés sikerrel.
Már nem volt otthon mikor felkeltem, ezért a kezembe vettem az irányítást és elkezdtem tenni venni a konyhában, reggelit csinálva magamnak és egy ébresztő kávét.
Épp a napi betevőmmel foglalkoztam, mikor elkezdett csipogni a telefonom és megláttam a kijelzőn Jensen nevét. Meglepett az, hogy sms-t kaptam tőle, de az még jobban meglepett, hogy találkozni akar velem. Vajon miért?
Nem értettem a dolgot, mert csak annyit írt, hogy 1 óra múlva találkozzunk a lovadrában… Oké, elmegyek, de remélem, tudja, hogy ez nem épp a legkedvesebb módja egy régi barát üdvözlésének!
Egyáltalán honnan tudta, hogy itt leszek? Jeremynek járt el a szája, azzal kapcsolatban, hogy nála lakom? Ejej, ezért még megkapja a magáét.
Visszamásztam az emeletre, majd elkezdtem keresgélni a ruháim között valami odaillőt. De mit tudnék felvenni egy lovardába… ráadásul azt sem tudom, hogy féljek e vagy ne. Ha Jensennel kell találkoznom, aki szintén vadász, akkor abból nem sülhet ki jó dolog. De hátha teázni akar, vagy sütit sütni. De ezt kétlem. Sóhajtva túrtam a hajamba, megigazítva azt, majd fél óra készülődés után kiléptem a kellemesen hűvös utcára, és használva az érzékeimet elkezdtem keresni a találkozó helyünket.
Hamar megtaláltam a kiszemelt helyet és ahogy gondoltam Jensen még sehol sem volt. Ez tipikus ő szindróma, mert mindig mindenhonnan elkésik, de az is lehet, hogy én értem ide túúúúl korán. Leültem az egyik szénabálára, majd dobogva a lábammal számoltam a perceket, amíg meg nem érkezett a várva várt személy.
- Késtél Jens… - állapítottam meg mosolyogva, felé fordulva majd odamentem hozzá, és zsebre tettem a kezemet. – Jó újra látni, igazán hiányzott a csinos kis pofid. – vigyorogtam rá, majd sóhajtottam és kíváncsian pillantottam rá.
- Miért is kellett itt találkoznunk?