Néhány izom megrándult az arcomon, amint Elijah lefejtette a nyakáról a kezét és meghallottam csontjaim ropogását, ám a következő pillanatban már nem érdekelt. Megindult a gyors gyógyulás, pár pillanat és rendben lesz. Most jobban lefoglalt, hogy bosszút álljak Elijahn. - Tényleg? Szerintem inkább tőled kellene megvédeni! Ha tényleg jót akarnál neki, ma nem célozgattál volna a dologra, ami kettőtök között történt, mert jót akartál volna neki. - nem mondom, hogy nem örülök, mert megtudtam, mi történt közöttük, de nem egészen így kellett volna megtudnom. Biztos vagyok benne, hogy Elena előbb vagy utóbb, de elmondta volna. Gondolatmenetemet ismét fájdalom szakította félbe, de ezúttal nem tört el semmim, viszont szedegethettem a nyakamból az üvegdarabkákat. Térdre estem és gyűlölettől izzó tekintettel néztem rá Elijahra. - Menj a francba. - kiáltottam utána, majd felálltam és megpróbáltam valamennyire rendbe szedni magam. Természetesen tiszta vér voltam, ezért az emberek közé már nem mehettem. Az lesz a legjobb, ha hazamegyek, úgy sincs semmi okom, amiért érdemes lenne maradnom. Inkább megkeresem Elenát és megpróbálok beszélni vele.
Tulajdonképpen nem is tudom, minek kezdtem el kötekedni. Talán kicsit zavart, hogy Elena Damon mellett van, de talán Damon a személyiségével érdemelte ezt ki. Többször bántotta a lányt, mint azt gondoltam, s csak az veszi ezt észre, aki nem vak, mégis Elena valamilyen oknál fogva összejött vele, vagyis egy párt alkotnak.... Persze fájt mellette lássam, de korántsem az fájt, hiszen tudom, milyen is az idősebb Salvatore... Persze nem takarózhatok csak ezzel. Sosem szerettem Damont, és eztán sem fogom. Mindig is egy élmény volt látni az arcán a dühöt. - Örülök, hogy nem kell beavassalak... - Jegyzem meg, miközben lefejtem kezeit a nyakamról. Erős, de nálam nem erősebb. Hallom, ahogy ropognak a csontjai. Talán el is tört egy-kettő, de nem zavar. - A célom? Hogy megvédjem az olyanoktól, mint te vagy! - Jelentem ki nemes egyszerűséggel, miközben a távolból közeledő embereket hallok meg... Eltöröm a poharamat, s Damon nyakába nyomom, melytől talán földre kényszeríthetem. A hangok egyre közelednek, ideje megszakítanom eme kedves csevejt. - Majd legközelebb kiélvezem a halálod... Most mennem kell. Kezdődik a tánc - Hagyom magára sejtelmes kijelentésemmel a férfit, de lehet, még az est folyamán összefutunk...
|| Bocsi, h végeztem, de nem érdemes tovább húzni, ha akarod, még összefuthatunk |||
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Erkély Kedd Dec. 04, 2012 7:28 pm
Elijah & Damon
Nem sok levegőhöz jutottam, mert Elijah a falhoz nyomva tartott, de minden erőmet összeszedve a kezem a nyakára szorítottam és bár csak egy kicsit, de sikerült eltolnom magamtól. - Tudok róla. - vicsorítottam és vámpírfogaim is előbújtak. Utálom, hogy ő van erőfölényben. A háta mögött valami éleset kerestem, ami lehetőleg fából van és egy időre hatástalanítja. Meg akartam ölni. Itt és most. Elena megesküdött rá, hogy semmit sem jelent neki Elijah, de Elijahnak talán jelent valamit Elena. A tekintetéből ítélve... - És mégis mit akarsz tőle?! - kérdeztet hitetlenül és megforgattam a szemeimet. Oké, talán kevésbé nyomatékosította az, hogy jelenleg ő présel a falhoz és szinte fojtogat, de szerintem így is megértette a kérdésem mögött rejlő üzenetet: nem fogom hagyni, hogy az övé legyen Elena.
Gúnyos és rideg mosolyom nem tűnik el az arcomról, miközben látom Damon idegességét. Hangját meghallva csak még nagyobb késztetést érzek ahhoz, hogy tovább feszítsem azt a bizonyos húrt, hiszen tudom mire képes Damon és mire én. Kissé kegyetlen dolog ez tőlem, hiszen sokkal erősebb vagyok nála, de nem is megölni akarom, csak felbosszantani, ami sikeresnek bizonyult. Kérdése és agresszív fellépése sem riaszt vissza. - Nos Elena sietős távozása, és a haragos tekinteted... Összeraktam a képet... - Vonom meg a vállam, s még egy pár másodpercig hagyom, hadd higgye, hogy fölénye maradandó, majd a másodperc tört része alatt fordítok a helyzeten, s most Damon háta feszül a falon azzal a különbséggel, hogy szorításom erősebb mint az övé volt. - Semelyikőtök nem volt ott, mikor kellett volna. Én mentettem meg az életét, mikor a húgom meg akarta ölni, s kissé közelebb kerültünk egymáshoz... Kétszer - Jegyzem meg, de tekintetem látni sejteti, hogy komolyan gondoltam azokat az alkalmakat, s ez talán fájdalmat okozhat Damonnek. De tekintetem hamar ismét rideggé válik és kegyetlenné, mint aki ölni akar, de igazából egyáltalán nem tervezem...
Miután Elena elment, fogalmam sem volt, mit kezdjek. Legszívesebben embereket öltem volna, egyiket a másik után, de azzal csak még jobban elvágtam volna magam előtte. Az udvarra indultam, hisz az előző üveg whiskeyt is onnan szereztem, de megtorpantam az erkélynél, ugyanis ismerős hangra lettem figyelmes. Az a személy volt, akit most a legkevésbé szerettem volna látni. - És erre miből jöttél rá? - sziszegtem a fogaim között és pár pillanaton belül már mellette is termettem, kezeimet a nyakára szorítva és a falhoz nyomtam őt. - Mégis mit vártál Elenától?! Mire volt jó, hogy kikezdtél vele?- mondtam halálosan nyugodt hangon. Kár, hogy csak a hangom volt nyugodt... Legszívesebben karót döftem volna a szívébe, de az nem hatna rá. Végül is... egy darabig Kolt is hatástalanította az, hogy kitörte a nyakát.
Miután Elena elviharzott, és persze Damon utána, valahogy nem volt kedvem velük tartani. Valamiért nm szeretem a drámákat, és ahogy látom a kapcsolatuk nem valami erős ahhoz, hogy kibírja. Kis magányra vágytam, így az erkélyre indultam, ami szerencsére még üres volt. Zsongott a fejem a sok beszédtől, még vissza kell szoknom a tömeghez, és a hangok egyvelegéhez, de innen is hallok mindent, ráadásul még majdnem az egész felvonulást látni is. Ahogy itt állok, alig 10perc elteltével Elenát látom kiviharozni az épületből, de valahogy nem tud érdekelni. Nem érzek késztetést rá, hogy utána menjek, vagy megtudjam az igazat a távozásról, csak nyugodt és rideg tekintettel figyelem, amíg el nem tűnik a látómezőmből. Kezemben egy pohár pezsgő, lassan kortyolok egyet. Ideje kicsit a tömegbe is vonulnom, de ekkor ismerős léptek ütik meg a ülemet, és arcomra gúnyos, felsőbbrendű mosoly ül ki. Nem fordulok meg, hiszen tudom ki a látogató. - Ahogy sejtem, nem sikerült a beszélgetés... - jegyzem meg háttal, majd kiiszom az italom, és laza mozdulattal a párkányra helyezem a poharat, hogy megforduljak, és a férfi szemébe tudjak nézni...
Kezdőlap
Tárgy: Re: Erkély 
>
|||
