Sportpálya

Tárgy: Re: Sportpálya Hétf. Jún. 25, 2012 5:46 pm

~ to Sharmila

Miután elfutottam mellette már nem törődtem semmivel, csak futottam. Szinte már el is felejtettem, hogy versenyzünk. Igaz, azért még mindig figyeltem arra, hogy ne kezdjek el kocogni, bár a sportszerűség szellemében kicsit lassítottam, hogy Sharmila beérjen. A lánnyal szembefordultam, s úgy futottam tovább. Kicsit ingereltem, ennek hatására pedig begyorsított. Még mindig nem fordultam meg, ki akartam várni, azt a távolságot, ami után ismét lehagyom. Már láttam, hogy a távolság pont alkalmas, megfordultam, majd gyorsítottam a tempót. Éreztem, hogy a távolság hatalmasra nőtt, diadalittasan futotta tovább. Habár ez nem tartott sokáig, mert valami zuhanást hallottam, ezért megfordultam. Már csak annyit láttam, hogy Sharmila a földön pördült egyet. Ekkor egy akaratlan röhögőgörcs tört rám, sajnos nem tudtam ellene semmit tenni. Próbáltam odafutni, de a nevetés miatt ez nem ment. Mikor már kicsit csillapodott a röhögés elindultam felé. Lassan odaértem hozzá. Ő is elkuncogta magát a történteken. Felsegítettem, bár nehézkesen, mert mind a ketten még nevettünk egy kicsit.
- Jól vagy? - kérdeztem meg, komolyabbra véve a figurát, mert attól függetlenül, hogy vicces volt, még lehet bármi baja. Végignéztem a lányod, de nem láttam rajta semmi karcolást, így gondolom nincs különösebb baja, de azért ezt az ő szájából kell hallani.
- A döntetlenben benne vagyok. - mondtam neki, egy mosoly keretében.
- Szerintem már ideje mennünk, neked pedig ki kell pihenned magad. - jelentettem ki, majd felkaptam az ölembe, és úgy vittem a lelátó felé. Mikor odaértünk a cuccokhoz leraktam. Összepakoltunk, és elindultunk.
- Legközelebb bepótoljuk. - kacsintottam rá.

Részemrőll
Vége.
Szerintem már ne húzzuk tovább.
Köszönöm a játékot.

Tárgy: Re: Sportpálya Szer. Május 30, 2012 9:18 pm

Zachary & Sharmila

Szinte pillanatokon belül felzárkózott... a p.csába! Nem gond, Sharmila, még semmi sincs veszve. Vagyis... ha azt nézzük, már az elején tökéletesen tudtam, hogy a köpete gyorsabban halad, mint én teljes nekifutásból. De ez nem is számít igazán. A lényeg, hogy mind a ketten élvezzük amit csinálunk, vagyis jelen esetben a versengést. Én élvezem, de... igen, ő is azt hiszem. Ezt abból ítéltem meg, hogy mikor egy vonalba ért velem, kacsintott egyet. Uhh ember, ilyet többet NE, ha kérhetem... Ezzel elveheti a figyelmemet. Vajon mivel kellene kicseleznem őt? Rendesen kifogott most rajtam, hogy őszinte legyek. Már régen rossz, hogy itt tervezgetek, meg azon morfondírozok, hogy mivel szerezzek ismét előnyt. Megnézném az arcát a célnál,ha én futok be előbb. Ez persze kizárt, de ott van azért a lehetőség, hogy hirtelen emberfeletti gyorsaságra teszek szert, vagy valami... Nos, a következő pillanatok biztosan megpecsételték a vereségemet, és felhagyhattam mindenféle tervvel, meg azon társaival, ábrándjaimmal, hogy nyerjek. Nem figyeltem oda eléggé, mert minden gondolatom a "Zachary csel" fedőnevű turpisságomra terelődött. Már nem kell a megvalósítással, no meg a kivitelezéssel bíbelődnöm, jött valami más, ami felváltotta a gondolataimat. A hirtelen jött fájdalom, ami valójában nem is volt vészes, de az ijedtség miatt fokozottan, intenzívebben érzékeltem az egészet. Elestem. Nem is tudom, hogy egyáltalán miképpen tudtam így elesni. Pofára estem, de mégsem, hiszen a földön továbbpördültem még egyet, mintha megrendezett lett volna az egész. Egyszerűen belülről nézve még csak elképzelni sem tudtam, hogy megtöröm a gravitáció törvényeit. Meg mernék esküdni, hogy így vágódtam el, de közben csak valami bukfencbemutatót tartottam, és gyanítom nem is úgy tűnt, ahogy elképzelem. Ülésbe érkeztem, s az élmény nemvárt mivoltja miatt egyből magamra bámultam, hogy megsérültem-e, de szerencsére semmi bajom nem lett. Egyetlen zöld vagy lila folt, de még egy kis horzsolás sem. A kis őrültségen még fel is kacagtam egyből, ahogy Zachary is odaért hozzám. Ezek a helyzetek mindig olyan viccesre sikerülnek. Nem gond, nem égtem legalább annyi ember előtt, köszönhető az esőnek.
- Jajj, köszönöm. - mondtam még mindig habogva a nevetés utóhatására, ahogy Zach felsegített. Nem fájt semmim, simán elfuthattam volna, de ő is megtehette volna, ha nem jön vissza.
- Mit szólnál egy döntetlenhez? - vigyorogtam rá, mintha bármi esélyem is lett volna a nyerésre. - Majd máskor bepótoljuk az egészet, és akkor lealázlak a pálya közepén. Viszont... ha gondolod mehetünk tovább. Nem érzem, hogy bármi bajom esett volna, elég szerencsésen estem-fetrengtem itt a földön - intettem vissza magam mögé, arra a pontra, ahol az imént elkenődtem.

Tárgy: Re: Sportpálya Szomb. Május 26, 2012 5:16 pm

Sportpálya Tumblr_lrusnzLgtl1qfev4so1_500

~ to Sharmila

A pályára érve az eső már esett. Nem kellett sokat várni és már egyre jobban esett, sőt már szakadt is. Az itt lévő emberek mind elmentek, csak Sharmila és én maradtunk itt. Nekem most tökéletes minden, ez a legjobb idő, azonfelül az emberek száma is tökéletes. Szétnéztem a sportpályán, s csak most vettem észre, hogy milyen méretes is. Szeretem kifárasztani magam, és úgy gondlom, hogy ez a hely erre tökéletes lesz.
- Téttel minden izgalmasabb. - mondtam neki titokzatos hangon, s mélyen a szemébe néztem. Kérdésére bólintással feleltem, s egy lassú kocogásba kezdtünk. Egy újabb versenyre invitál, ami most egy futóverseny lenne. A válaszom meg sem várja, már el is kezdett futni amilyen gyorsan csak tudott. Nem gondoltam arra, hogy versenyezhetnénk is, de nem tűnik rossz ötletnek, visszahozza azt az időt amikor az a legnagyobb problémád, hogy nem te fogsz nyerni. A gondolkodásba belefeledkezve, arra lettem figyelmes, hogy Sharmila már több, mint három méterrel előttem fut. Akartam neki adni egy kis előnyt, de így már felesleges. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó futó, de így legalább izgalmas lesz. Elkezdtem én is gyorsítani, mert nem hagyhatom, hogy ezt a versenyt is elveszítsem. Nem akarok az elején mindent kiadni magamból, de az fontos, hogy behozzam a lemaradást. Egyenletes tempóval faragtam a hátrányomból, de a lány még mindig jól bírja. Hátra-hátra nézett, s diadalittas mosollyal tekintett rám. Emiatt csak gyorsabban akartam futni, és már azt a három méteres hátrányt is lefaragtam, így egy méter maradt köztünk, de a körnek még a felénél sem tartunk. Nem érdekel semmi emiatt a lábaimat gyorsabban kezdtem el pörgetni, ezzel pedig mellékerültem. Ránéztem, s most az én arcomról tükröződött a büszkeség.
- Hoppá. - nyögtem ki ennyit, s rákacsintottam. Nem szerettem, volna minden erőmet elveszíteni azzal, hogy elkezdek beszélni, emiatt többet nem is mondtam. Mély levegőt vettem az orromon keresztül, mert az esős idő nagyon jó a futáshoz, így kellemesebb levegőt venni.

Tárgy: Re: Sportpálya Csüt. Május 24, 2012 4:36 pm

Zachary & Sharmila

Elmosolyodva vettem tudomásul már most, hoy biztosan én fogom nyerni a kis fogadásunkat. ne vicceljünk már, csak rá kell nézni az égre. Ha az esés időtartamában fogadtunk volna, ahogy azt először akartam, akkor nem lenne ekkora esélyem. Vagy csak kedveskedni akart ezzel, hogy én nyerhessek, vagy valóban bolond.
- Zachary... - pedzegettem, kóstolgattam nevét, hátha eszembe juthat róla bármi is. Nem jártam sikerrel. Egyedüli Zachary, vagy Zach nevű ismerősöm ugrott csak be, de ő az egyetemen volt még a csoporttársam. Marad az eredeti terv, miszerint majd anyutól kiderítem, vagy hagyom az egészet. Az újságírásra visszavezethető munkámnak köszönhetően én is ilyen kíváncsiskodó lettem. Nagy hiba, de nincs mit tenni, nem tudom a munkámat tőlük külön választani. Kezembe fogtam a pulóveremet, Elindultunk lefelé a lelátóról, de bennem csak akkor tudatosult igazán a győzelem, és terjedt szét bennem a mámorító érzés, amikor leléptem az utolsó lépcsőfokról is. Felemelő érzés volt, csak nehogy ebbe meneküljek, és a végén szerencsejáték függővé váljak.Hiszen mindenki itt kezdte. Szinte pillanatok alatt kezdett el úgy szakadni, hogy fel sem tudtam igazán fogni. Gyorsan felkaptam a kis pulóveremet, bár sokat nem véd, de minimálisan felfogja a vizet. Bár teljesen mindegy, én így sem fogok meghátrálni.
- Valóban. - helyeseltem magam is. - Téttel izgalmasabb lett volna. Mindegy, megyünk? - néztem az útra, majd vissza rá, aztán egy aprót mosolyogtam. A fullasztó, de ugyanakkor valahogy frissítő esős levegőtől felpörögtem, és tengett bennem a kilométerhiány. Nem tervezem, hogy lefussak egy fél maratont most, de biztosan elidőzök majd. Lassan indultunk, hogy közben beszélgethessünk is, ám felbátorított az előző nyerés is. Nem tűnik züllött alaknak Zachary, sőt... Viszont én sem vagyok az. Nem felvágni akarok, de TALÁN le is tudnám futni őt. Habár lehet, hogy itt hagyna, mint a szél. De egy próbát megér.... Kicsit felgyorsítottam, hogy elé kerüljek, majd hátrafordultam.
- Egy körös verseny? - dobtam fel az ötletet, s meg sem várva reakcióját már futottam is, ahogy bírtam. Tudom jól, hogy a végén kell ráhúzni, és kiadni a maximumot, de valahogy úgy akartam spórolni, hogy az alap 2 méternél több előnyhöz jussak.

Tárgy: Re: Sportpálya Vas. Május 20, 2012 8:53 pm

Sportpálya Tumblr_lnh55yORfS1qcmbd6o1_500

~ to Sharmila

Láttam rajta, hogy a gondolatai akörül forogtak, hogy vajon miért nem ismer, ha itt születtem. Nem fogom kiadni magam, de a nevem majd elmondom neki, természetesen mindent csak idővel. Most még nem bízom benne, mert nem tudom kiket ismer a városban, és kiket nem.
- Már megtapasztaltam, de ezek engem nem törnek meg. - válaszoltam neki, s egy mosolyt erőltettem az arcomra. Egy pillanatra eszembe jutott, hogy ebben a városban ölték meg a családomat, de ezt gyorsan el is akartam felejteni. Nem szeretek arra gondolni, sőt beszélni meg végképp nem fogok róla, csak olyanoknak tudom elmondani akikben megbízom.
- Hát már akkor mindegy. - mosolyogtam. Azt gondoltam, hogy a fogadás tárgya, hogy esni fog-e, avagy sem. Igaz mindegy is, végül is bármiben fogadunk ő nyert volna. Mikor visszaraktam a fülest a kezét felém nyújtottam, s elmondta a nevét, majd megkérdezte, hogy nincs-e kedvem vele futni.
- Zachary. - fogadtam kéznyújtását, majd árultam el én is a nevemet.
- Persze. - jelentettem ki, s már indultunk is a pálya felé. Míg leértünk a kezemre esett egy esőcsepp. Felnéztem az égre és már szakadt is az eső. Imádok esőben futni, az olyan nyugtató, és ilyenkor nincsenek olyan sokan, habár ha tehetem, akkor erdőben futok, vagy olyan helyen ahol biztosan nincs sok ember.
- Nyertél. - utaltam arra, hogy a fogadásunkat ő nyerte meg, miközben a fejem az ég felé biccentettem.

Sajnálom, hogy ilyen későn küldtem el a reagot : /

Tárgy: Re: Sportpálya Csüt. Május 10, 2012 9:54 pm

Zachary & Sharmila

Bár fogalmam sincs, hogy hány éves lehet, de ha itt született, akkor ismernem kellene. Vagy talán már olyan kiskorában elköltözött, hogy nem ismerhettem, vagy én voltam túl fiatal. Lényegtelen, majd megkérdezem anyuékat, hogy mit tudnak a srácról... Akinek amúgy a nevét sem tudom, szóval elég nehéz lesz a dolgoknak utánajárni.
- Hát... - sóhajtottam nagyot - Minden városban érhetnek kellemetlenségek. Ez sem kivétel, ahogy a többi sem - zártam le ennyivel. Nem fogok pillarebesgetve könyörögni, hogy mondja el. Amúgy sem tartozik rám, de ha akarja, majd elfogja mondani. Nevetésére elmosolyodtam, s talán egy apróbb kacajt én is hallattam.
- Azt mondod? - néztem értetlenül. - Rendben, nem fogok belekötni. Bár a fogadás tárgya az eső időtartama lett volna, de ezáltal ez tárgytalanná vált. - válaszoltam kajánul elvigyorodva. Akkor ezt már biztosan én fogom megnyerni.
- Szerintem esni fog. - nyújtottam a kezem, miután visszatette a fülest a táskájába. Ez most azt jelenti, hogy együtt fogunk futni? Ha igen, még szerencse, hogy én elő sem vettem semmit, így nem kell elraknom sem. Ahogy kezetráztunk, megigazítottam a ruhámat, s csak magamban ugyan, de kijelentettem, hogy én rajtra készen állok.
- Sharmila. - mosolyogva ismét felé nyújtottam a kezemet, hogy bemutatkozhassak. - Volna kedved együtt futni?

Tárgy: Re: Sportpálya Szer. Május 09, 2012 7:55 pm

~ to Sharmila

A lány leült mellém, s bekötötte a cipőjét. Miközben a cipőjét babrálta azon gondolkoztam, hogy tudja-e a városban élő emberekről, hogy micsodák, vagy sejtése sincs róluk. Habár gondolom ez a beszélgetésünkből majd ki fog derülni. Amint befejezte a cipőkötést felegyenesedett, és egy mondta hagyta el a száját. Válaszul csak mosolyogtam, mellé pedig bólintottam egyet.
- Valójában itt születtem a városban csak néhány kellemetlen dolog miatt költöztem el. - mondtam el neki. Ezt azért is mondtam el, hogy megtudjam tud-e a misztikus lényekről, mert válaszából biztos, hogy kiderül. Mondjuk, ha kiderül, hogy tud róluk én akkor sem fogom felfedni, hogy boszorkány vagyok, mert nem kell róla tudnia, legalábbis még nem.
- Végre valami jó hír. - böktem oda neki, cinikus mosoly keretében. Alapvetően egyedül akartam futni, de most akár több dolgot megtudhatok a városról, továbbá a lakóiról, emiatt pedig feláldozom ezt az egy dolgot. Ő is felpillantott az égre, mint ahogy azt én is tettem. Gyermekien felajánlotta, hogy fogadjunk esni fog-e. Ebben csak az a gond, hogy én biztosra tudom a választ, de nem rontom el a játékot.
- Fogadjuk. - vágtam a szemébe, majd egy tőlem szokatlan nagy nevetés hagyta el a számat.
- Leszek bátor, és azt mondom, hogy nem fog esni. - vigyorogtam tovább, s ismét feltekintettem az égre. Az eső biztos, hogy esni fog, sőt szakadni, de nekem is kell tévedni valamikor. Ilyenkor sajnálom, hogy nem tudom uralni az időjárást. Igaz nem szoktam csalni, tehát nem használnám azt a varázslatot, de alapvetően néha jó lenne. Miközben az ő válaszára vártam visszaraktam a táskámba a fülhallgatót, ezzel is utalva neki, hogy ha gondolja futhatunk együtt.

Tárgy: Re: Sportpálya Szer. Május 09, 2012 12:31 am

Zachary & Sharmila

Nem is tudom, de fura érzésem volt vele kapcsolatban. Persze nem fogok alaptalanul vádaskodni semmiben, vagy már 2 szó után véleményt alkotni, mivel nem ismerem. Vagy csak simán szótlan fajta, ezért ilyen... "bőbeszédű". Nem megszokott a városban, hogy valaki ne szeressen csak úgy, 'miért ne?' alapon ismerkedni, elég kedves kis közösség vagyunk, szerintem.
- Nos, most már ezt is tudod. - mosolyogtam fel rá viszonozásul, majd felegyenesedtem, amint a cipőkötözéssel végeztem.
- Szóval nem rég... - ismételtem el szavait - Akkor nem fog rád lecsapni a haragom álmodban. - nevettem el magam halkan, hisz ha valóban új itt, nem tudhatta, hogy az én helyem. Viszont most már tudja, így nyugodtan ülhet legközelebb máshová. Nem tartom valószínűnek, hogy túl nagy barátságot kötnénk az elkövetkezendő percekben, főleg akkor, ha előbb lelép futni, mint én. Ami érthető volna, hisz mi kedve lenne egy vadidegen emberrel együtt futni? Nekem sem szokott. Természetesen nem is akartam ráakaszkodni, hogy esetleg fussunk együtt. Sőt, nem is tudom, hogy minek lovagolok ezen a dolgon. Én is felnéztem az ég felé, pontosan úgy, ahogy ő is.
- Mit gondolsz, esni fog? - pillantottam le rá egy gyermeki mosollyal - Van kedved fogadni? - kérdeztem egyből, még mielőtt az előzőre válaszolni tudott volna. Hülye kérdés lenne abban fogadni, hogy esni fog-e, vagy sem, mert egyértelműen látszik, hogy fog. Sokkal inkább abban kellene, hogy mennyi ideig, vagy milyen erősséggel. De a részleteket majd csak akkor teszem szóvá, ha esetleg érdekli a dolog, azaz igent mond az ötletre.

Tárgy: Re: Sportpálya Hétf. Május 07, 2012 8:40 pm

~ to Sharmila

Mióta visszajöttem Mystic Falls-ba nem sokat mozogtam. Nem szeretnék ellustulni, ezért kimegyek az iskola sportpályájára, mert most csak futni van kedvem, az pedig elég nagy ahhoz. Imádok futni, futás közben mindent kizárok ami körülöttem folyik. Elengedek miden gondot, s csak futok. Szinte mintha egy új világba kerülnék. Megérkeztem a sulihoz, majd bementem a sportpályára. A kilátó felé vettem az irányt, s lepakoltam egy tökéletes helyre. Senki sincs a közelben aminek ilyenkor örülök, azonkívül pedig nem szeretnék egy kis perpatvart sem. Átvettem az edző cipőm. Még egy kicsit ülve maradtam, mert a táskámból elő kell szednem a fülhallgatóm. Miközben kerestem a táskámban, láttam, hogy közeledik felém valaki. Egy kicsit sem örülök neki, mert most szerettem volna egyedül maradni. Egy lány volt az akinek az alakja tökéletes volt. Igaz az ilyen hölgyek csak egy kalandra mozgatnak meg, mert nem igazán az eseteim.
- Helló. - köszöntem vissza. Meglepett, hogy idejött, mert nagyon sok hely van még, de gondolom kell neki a társaság. A következő mondta elég érdekes volt. Még hogy az ő helye, nem láttam rajta a nevét, de most nem leszek szemét így nem fogom elküldeni.
- Nem gondoltam volna, hogy ezt a helyet birtokolja valaki. - mondtam neki cinikus hangon, persze hozzá egy álmosolyt vettem fel, hogy ne tűnjek annyira ridegnek. A vigyor még mindig az arcomon volt és akkor megrántottam a vállam, utalva arra, hogy nyugodtan üljön le.
- Nemrég érkeztem. - mondtam, arra a kijelentésére, hogy még nem látott a városban. Felnéztem az égre, mert esőfelhők közeledtek. Nagyon remélem, hogy nem fog esni, mert már kell egy kis testmozgás, azonban nem fogok hazamenni egy kis eső miatt.

Tárgy: Re: Sportpálya Hétf. Május 07, 2012 7:02 pm

Zachary & Sharmila

Már kezdtem unni a semmittevést, így ismét kijöttem a sportpályára. Gyakran járok ide, mivel nincs itt másik konditerem, vagy sportolási lehetőség. Az iskola pontosan ezért engedélyezte a sportpálya korlátlan használatát. A tornatermet a teljes szertári felszereléssel is biztos odaadja olyanoknak az igazgató, akikkel jó viszonyban van. Ha jól emlékszem, sosem találkoztam még a mostani dirivel, talán csak egyszer, ha tényleg ő volt az, aki itt portyázott még zárás előtt. Biztos érdekelte, hogy kik szaladgálnak az iskolája területén. Jobb is itt, mivel futás közben levegőzhet az ember. Körbenéztem ismerős arcot kutatva, de nem találtam senki ilyet. Áttekinthető volt a terep, hisz alig volt 10-12 ember itt. Alapból topban, meg a szokásos rövid shortomban jöttem, s csak a cipőt kellett átcserélnem a futósra. Felmentem hát a kilátóra, megkeresve a helyet, ahol mindig lepakolok. Meglepve vettem észre, hogy a már sajátomnak mondható, általában 20 méteres körzetben elszigetelt helyemet valaki elfoglalta. Szinte kicentizve pakolt pontosan oda, ahova én is mindig. Talán a terület és a megszokás hatalma tette velem meg felé az első lépéseket. Nem akartam máshova ülni. Inkább osztozok a felületen, mintsem elhagyjam.
- Szia. - mosolyogtam kedvesen a trónbitorlóra. Itt nem szokás az idegeneknek odamenni egymáshoz, így valószínűleg megleptem a srácot.
- Nem láttalak még itt. Tudod, elfoglaltad a helyem, amiért a társaságommal foglak büntetni. - nevettem fel. Remélem nem zavarom, bár nem fakadnék sírva akkor sem, ha simán, szótlanul arrébb állna. Leejtve vállamról a sporttáskát ültem le, s már cseréltem is le a cipőmet.

Tárgy: Re: Sportpálya Hétf. Ápr. 30, 2012 10:46 am

Matt lelkesen reagált a furcsa telefonhívásomra. Amikor azt mondta, ezért Klaus tuti megöl, nevetve helyeseltem.
- Állok elébe! - kurjantottam bátran. Matt felajánlotta, hogy menjünk el az Ezüsthold bárba. - Van olyan? . Nem is tudtam, hogy ez a hely létezik, ami az én számból hallva elég furcsán hangzik, ugyanis köztudottan imádom az italt. Matt azt mondta, kövessem. Kicsit lassítottunk a lépéseken, most már nem volt semmi félnivaló. Egy kis alkohol csak oldani fogja a feszültséget, sőt, még fel is javítja. Mattel most már tényleg jó barátok lettünk. Remélem, a legjobbak, bár mostanában nagyon elhúzódtunk egymástól. Nem tudom, lehet, hogy ez az éjszaka segíteni fog rajtunk. Talán még egy-két védtelen csaj is beszáll a tökéletes este kialakításához... A koromsötétben egyszer-kétszer biztosan elbotlottunk, de nevetve felsegítettük a másikat. Jó volt látni Mattet ilyen felszabadultnak.Mint régi jó barátok, átölelve egymást hagytuk el a sportpályát, egy sokkal jobb szórakozás érdekében.

Tárgy: Re: Sportpálya Vas. Ápr. 29, 2012 11:54 pm

Tyler és Matt;

Megnyugodtam, amikor Tyler könnyedén elbánt a hibriddel. Tarts gyávának, de mindig jól jön egy Tyler-höz hasonló barát. Ráadásul hibrid. Így nincs értelme aggódnom, sem harcolnom. Kezdtem élvezni a véres harcot; kihozta a felszín alatt rejlő "morbid" énemet. Talán van egy másik személyiségem, aki gonosz és erős.
- Tyler, ettől nem fog meghalni. - Mondtam aggódóan. - Minimum le kell vágnod a fejét, vagy ki kell tépned a szívét. - Alig mondtam ki, Tyler visszasuhant a férfihez, és gyors mozdulattal kitépte a szívét - amit meg is mutatott. Azt hiszem, ez valami rossz szokás a vámpíroknál: - mutogatják a kitépett, vérben tocsogó szíveket ... elég undorító látvány.
Most már végleg megnyugodtam.
- Gondolod, hogy Klaus küldte utánad? - Kérdeztem gyanakvóan. Sőt, biztos voltam benne, hogy Klaus küldte. Hát, finoman szólva ezt elbénázta. Tyler eközben elővette a mobilját, és tárcsázott egy számot. Megdöbbentségemre Klaust hívta, s eléggé bátran beszélt hozzá. Vicces, hogy nemrég ugrott a szavára, most meg ilyen lekezelően beszél hozzá. Ezért biztos meg fogja ölni Tylert, szóval, élvezzük ki a percet, amíg még van lehetőségünk rá.
- Klaus minimum megöl ezért ... - nevettem fel, és szerencsére Tyler is velem együtt nevetett.
- Menjünk, üljünk be valahová. Rendben? - Tettem fel a kérdést. Lehet, hogy alkoholista vagyok, de egy ideje egyre jobban kívánom az alkohol mámorító ízét. Most jól jönne egy nyugis hely, ahol ihatunk Tyler-rel.
- Gyere utánam! - Válaszoltam a kérdésére. - Nemrég nyílt egy új hely - mondtam, majd elindultunk. Jó lenne már máshová járni szórakozni, nem csak a Grillbe. Már unom, hogy akárhányszor civilként bemegyek, a főnök vagy a kollégák letámadnak, hogy mi lenne, ha besegítenék.

Folyt.köv.: Ezüsthold bár

Tárgy: Re: Sportpálya Vas. Ápr. 29, 2012 10:20 pm

Először nevettem az egészen. Csak egy vézna, aprócska kis farkas volt, biztos idetévedt az erdőből. De Matt tekintete félelmet tükrözött, olyat, amit eddig még nem láttam tőle. Talán csak egyszer, amikor Caroline és ő ott voltak velem az átváltozásomkor, ami veszélyes kalandba fulladt. Valamiért lefagyott a mosoly az arcomról. A farkas tényleg csak minket nézett, kitartóan, mintha kiszemelt volna magának. Matt félelmét szavakba is öntötte, és felvetette a lehetőséget, hogy az újdonsült barátunk egy vérfarkas. És talán igaza is volt, de meg akartam nyugtatni.
- Nyugi, Matt, semmi komoly. - mondtam ki, de a hangos vonyítás majd utána a kutyaszerű csaholás belém fojtotta a mondatomat. Ilyet csak a vérfarkasok csinálnak. Nyugtalanul felálltam, és körbenéztem. Szemeim már aranysárgára váltottak, még élesebb látást nyújtva ezzel. A környéket pásztáztam, további egyedek után. Nem értettem az egész helyzetet. A lányokról való dumálás átcsapott egy horrorfilmbe. De a helyzet az volt, hogy semmi mást nem találtam, csak azt az egyet. Összpontosítottam a célomra. Matt kérdései és aggódása eltompult mellettem, egybefolytak a szavai. Gondolom ő is észrevette, hogy éppen átváltozom. Elkezdtem futni. Körmeim karmokká váltak. Levetettem a pólóm, hogy ne tépődjön szét, amikor teljesen farkassá válok. Felordítottam, egy pillanatra felugrottam a levegőbe, majd a következő pillanatban már négykézláb közelítettem célom. Bemértem. Tökéletes támadást akartam. Már csak pár méterre lehettem áldozatomtól, amikor hirtelen emberré változott. Már elrugaszkodtam, egy kis híján halálos sebet ejtettem volna a mellkasán, de még időben sikerült visszaváltoznom nekem is.
- Hibrid. - suttogtam, és a férfi gonosz vigyort villantott rám. Ugyan úgy nézett ki, mint az állati változata. Sápadt fehér arca volt, vézna alakja, vállig érő barna haja. Azon gondolkoztam, hogy végezzek vele. Tépjem ki a szívét? Roppantsam el a csigolyáját? Vagy hagyjam elfutni? Nem, ez nem is volt lehetőség. Matt is úgy hallatszott, hogy megnyugodott, mivel már nem ordibálta eszeveszettül, hogy 'Ó, te jó ég! Ó, te jó ég!'. Aztán egy váratlan pillanatban a férfi rám támadott. Eltorzult az arca, megpróbálta megfogni a fejem, de én persze egy mozdulattal lepattintottam magamról. Megfordultam és láttam, ahogy Matt nyugodtan bámulja a jelenetet. Gondolom nem számított arra, hogy ez fog történni vele. Biztos örült, hogy épp ma este jött ki a pályára. Kár lett volna kihagynia a harcot. A farkas szerintem végig engem követett, nem is értem, hogy nem hallottam meg. Nevettem.
- Ugyan haver, hagyjuk már! - kurjantottam. Egy kicsit még mindig éreztem magamban az alkohol hatását. Odasuhantam mellé, szánalmas mosolyt vetettem rá, majd két tenyeremmel közrefogtam az aprócska fejét, és eltekertem. Ott helyben esett össze.
Komótosan visszasétáltam Matthez, majd közöltem vele, hogy a probléma megoldódott.
- Húzzunk innen, még mielőtt megjelenik még egy ilyen szerencsétlen. - közöltem vele, lenézően. Persze nem vele voltam az, hanem azzal, aki küldte ezt a szép kis ajándékot. Még miközben gyors léptekkel haladtunk a pálya vége felé, előkaptam telefonomat a zsebemből, és tárcsáztam a számot.
- Gyenge húzás volt, Klaus. Ha meg akarsz ölni, csináld jobban. - majd a választ nem megvárva leraktam.

Tárgy: Re: Sportpálya Vas. Ápr. 29, 2012 1:58 am

Az előző kérdésemnek semmi helye sem volt a beszélgetésünkben. Erre Tyler is rájött, ezért nem is folytattam, csupán bólogattam. Aztán hirtelen feltette a kérdést, amit nem lett volna szabad feltennie. Úgy éreztem, hogy ezzel megsérti Vicki emlékét, még akkor is, ha nem volt rossz szándék a kérdés mögött. Szokásosan összeráncoltam a homlokomat, majd bámultam Tylert. Ha vámpír lennék, most vérben forgó szemekkel támadnék rá. Mégiscsak a húgomról van szó. A halott húgomról. Közben meggondoltam magam, mert nem akartam konfliktust. - Igen - válaszoltam. De a válaszom egyértelmű vol. Kinek ne hiányozna a halott testvére? Ez a kérdés ugyanolyan értelmetlen volt, mint az én előző kérdésem.
Még mindig a gyepen feküdtünk; én komoly, rezdületlen arccal bámultam a pálya túlsó részét, annak ellenére, hogy a sötétben semmit sem láttam.
- És hogy-hogy nem vagy Caroline mellett? - Kérdeztem, mert valóban furcsának találtam, hogy most jött vissza, és mégsem tölti a napot Caroline-nal.
- Csajos este, hm? - Reagáltam a válaszra. Nem lepett meg, Caroline szereti az ilyen dolgokat, de kiváncsi vagyok, hogy kivel tölti a "csajos estét", főleg, hogy sem Bonnie, sem Elena nem vesz részt az ilyeneken már. Szerintem nem. Persze, megeshet, hogy ismét kihagytak valamiből. Nem szeretek gyanakodni, főleg nem a legjobb "barátnőmre", de szerintem Caroline semmiféle csajos estén nem vesz részt.
Az elmélkedésemet félbeszakította egy sötét alak a távolban. Hunyorítani kezdtem, majd rájöttem, hogy egy farkas áll a közelben. Talán egy vérfarkas. Bökdösni kezdtem Tylert, hisz mégiscsak ő kettőnk közül az erősebb. Először nevetett rajta, majd ő is észrevette a lényt.
- Mi a fene ez? - Kérdeztem riadtan. Már készültem felállni, és elszaladni, de Tyler izmos karja megállított. Dühöngeni kezdett, hogy maradjak egy helyben, majd ő elintézi.
- Gondolod, hogy egy vérfarkas? Meg fogok most halni, ugye? - Tettem fel az ostoba kérdések halmazát. Kár válaszolnia, hisz úgyis tudom. Száz-százalék, hogy egy vérfarkassal akadt dolgunk és, hogy nem fogok meghalni, hisz itt van mellettem Tyler. Egy hibrid - betűztem saját magamnak. Tyler "hibridgyorsasággal" odasuhant, és közben átváltozott. Amióta kiderült, hogy mi ő, csak egyszer láttam farkas képében - akkor is rám támadt, úgyhogy elég volt, köszönöm. De most ... most teljesen másképp nézett ki, sokkal nagyobb volt. A szőre, szemeihez hasonlóan aranysárga volt. A látvány gyönyörű volt, akárcsak Jeremy egyik vázlata. Élőben sokkal szebb, és érdekesebb.
A másik farkas, Tylerrel ellentétben egy vézna, lestrapált egyed volt. Az is lehet, hogy az erdőből tévedt ide.
Mielőtt Tyler odaért hozzá, a farkas emberi alakot öltött. Tehát egy hibrid. Biztosan hibrid, hiszen a vérfarkasok nem tudnak maguktól átváltozni, és vissza. Ráadásul telihold sincs. Ty is visszaváltozott emberré.
Tyler ismét rám szólt, hogy maradjak ott, ahol vagyok, mert ő majd mindent elintéz. Persze, azt hiszi, hogy gyáván félreállok? Elindultam feléjük. A farkas ember alakjában is ugyanolyan sovány volt, mint farkasként. Mit árthat nekem egy ilyen szerencsétlen? Persze, tudom, hogy sokkal erősebb, de akkor is.
Már majdnem odaértem hozzájuk. Ők csak bámulták egymást - biztosan ez a szokás náluk. "Farkasszemet" néznek egymással. Vicces. Biztos vagyok benne, hogy Klaus egyik rabszolgája. De, mit keres itt?
Még pár lépés volt hátra, amikor a férfi hirtelen Ty-ra támadt.

Tárgy: Re: Sportpálya Szomb. Ápr. 28, 2012 7:00 pm

Most is bebizonyosodott, hogy sok mindenről lemaradtam távollétemben.
- Elijah és Elena? Na ne már! - nevettem fel. Egyáltalán nem illenek egymáshoz. Olyanok, mint a tűz és a víz. Mondjuk az ellentétek vonzzák egymást, de... Jó, hagyjuk. Elenának ha törik, ha szakad, Stefan mellett a helye. Így rendeltetett. Akármennyire is kívánja Matt a lányt, szerintem nem bírnának egymás mellett maradni huzamosabb ideig. Megölnék egymást, ha nem szó szerint is. Matt zavartan hánykolódott a fűben, sosem szerette az ilyen őszinte beszélgetéseket. Nem is volt belőlük mondjuk sok, de ez a néhány is a terhére volt. De megértem, hiszen ő srác.
- Épp ez az. Nem Carolinera haragszom, hanem Klausra. Idejön, hogy tönkretegye mindenki életét, és azt hiszi, hogy megkaphatja ilyen könnyen a világ legjobb csaját? Ugyan már, ehhez még ő is kevés. - igen, ez volt a véleményem. Caroline nem adná meg magát ilyen olcsó trükköknek. Nem, őt nem így ismertem meg. - Az elutasításhoz? Hát, abban biztos lehetsz haver, hogy azt sok ember nem élné túl. - mosolyogtam. - Úgy nézek rá, mint egy vetélytársa, habár tudom, hogy nem kéne. Caroline engem szeret. Ez látszik a szemeiben. És tudom. - folytattam. Jó érzés volt kiejteni ezeket a szavakat a számon. - Hogy a legrosszabb-e? Nem tudom haver, szerintem ennek az egész Klaus-dolognak vége. Soha nem fogja feladni, de vége. Max, ha zaklatni kezdi Carolinet, kitépem a szívét. - nevettem, és Matt velem nevetett. Elővettem egy üveg Bourbon-t, oldani a hangulatot. Felváltva húztuk meg az italt.
Matt megkérdezte, hogy van az anyám. Egyáltalán nem értettem, hogy jött ez ide.
- Leginkább sehogy sincs. Mióta tudja, hogy hibrid vagyok, eltávolodtunk egymástól. Talán segített egy kicsit, hogy megmutattam, nem Caroline az egyetlen szörnyeteg, de csak egy egész keveset. Feszült a hangulat, amikor otthon vagyok, ezért is jöttem ide. - nem tudtam, mi mást válaszolhatnék erre. Carol meg én... Csak úgy vagyunk. Matt megértett, legalábbis a bólintásából ezt vettem ki. Kicsit már mindkettőnknek csillogott a szeme az italtól, de még nem volt vészes. Egyre hevesebben kortyolgattunk bele. Kezdtek összefolyni a csillagok, ezért inkább eldobtam az üveget, aminek a tartalma, már ami maradt belőle szépen, lassan kicsordogált belőle. Mivel az este átcsapott lelkizősdibe, bátor voltam, és egyszerűen Mattnek szegeztem a kérdést.
- Nagyon hiányzik? Úgy értem, Vicki.
Matt mosolyogva, de összeráncolt homlokkal felém döntötte a fejét, és csak nézett. Kezdett fura lenni, szóval inkább elnéztem, és ez után nem kellett sokat várnom a válaszra. Azt mondta, igen. Persze, mi mást mondott volna? De azért bővebb válaszra számítottam. Mondjuk egy kicsit taglalja, hogy hogy érez ezzel kapcsolatban. Csak annyit mondott, igen. Nyilvánvalóan nem akart többet beszélni róla, így nem erőltettem. Úgy feküdtünk ott, mint két barnamedve, akiknek nincs jobb dolguk; nem is volt. Már teljesen lement a nap, koromsötét volt a pályán, még a reflektorok sem világítottak. Azt hittem, Matt elaludt, de aztán megkérdezte, hogy miért nem vagyok Caroline-nal.
- Csajos este. - válaszoltam. - - És te? Hogy-hogy nem vagy otthon? Valami történt?
Matt nem reagált erre, komoly arccal bámulta a pálya másik végét. Megbökött. Nem értettem, miért lett hirtelen ilyen feszült, de amikor követtem a karja irányát, rájöttem. Egy farkas állt körülbelül negyven méterrel arrébb és minket bámult.

Tárgy: Re: Sportpálya Szomb. Ápr. 28, 2012 3:20 pm

Tyler tanácsa meglepett.
- Látszik, hogy távol voltál. - Beszívtam a friss levegőt, majd folytattam. - Elenának akadt védelmezője. - Mondtam szomorúan. De nem azért voltam szomorú, mert nem védhetem meg - tudom, hogy nem is tudnám megvédeni -, hanem, mert szerettem volna mellette állni a nehéz helyzetekben. Úgy érzem, felelősséggel tartozom Elena iránt.
- ... Elijah. - Válaszoltam Tyler kérdésére. Nem igazán tudok beszélni az ügyről, mert engem szokás szerint kihagytak mindenből, de tudom, hogy Elijah védelmezi Elenát. Talán ő is belezúgott.
- Te meg ne haragudj Caroline-ra. Ő nem hibás azért, amiért Klaus elhalmozza ajándékokkal, és folyton bókol neki. - Valójában nem ezt éreztem; egy ponton Caroline is hibázott, de nem hibáztathatjuk. Ki mer ellenszegülni Klausnak? - Csak téged védelmez, és persze a saját életét. - Folytattam rezignáltan. - Szerinted Klaus, a nagy, gonosz farkas, hogy viszonyulna az elutasításhoz? -Furcsa, hogy Klausról beszélünk. Valójában nem érdekel, hogy mi van vele, tőlem akár fel is fordulhat.
- Tudom, Tyler. - Feleltem. - Én is gyűlölöm Klaust. Ő a legrosszabb dolog, ami veletek történt. - Tettem hozzá, de nem ez volt az egyetlen rossz dolog az életükben.
- Én csak egy normális fiú vagyok, aki egy teljesen abnormális világba csöppent. - Mondtam halkan, de mindegy, hogy milyen halkan beszélek, Tyler úgyis hallja. - Biztos, hogy haverkodni akarsz egy ilyen sráccal? - Majd fölnevettem. Ismét eszembe jutottak a régi emlékek.
- Valamit elfelejtettél! - Mondtam nevetve.
- A whiskeyt ... - majd újra nevetni kezdtem, ekkor Tyler elő húzott a kabátjából egy üveg Bourbon-t, majd inni kezdett.
- Most már én következem! - Kivettem a kezéből. Alig maradt benne valami. Kiittam az üveg tartalmát.
- Anyukád hogy érzi magát? - Na, ez volt a leghülyébb kérdés, amit feltehettem Tyler-nek. Kit érdekel az anyja, egy ilyen helyzetben?

Tárgy: Re: Sportpálya Szomb. Ápr. 28, 2012 2:32 pm

Rég voltam az iskolai sportpályán. Mióta történtek ezek a dolgok (a vérfarkassá, majd hibriddé válásom), nem igazán tudott érdekelni többé ez a sport. Jelentéktelenné vált, túl hétköznapivá. Nehéz természetfelettinek lenni.
Úgy döntöttem, kimegyek egy kicsit dobálni. Beszívtam a friss levegőt. Hogy mennyivel jobb lerészegedve játszani! Sokkal viccesebb. Hülyülni a haverokkal, akik még megmaradtak... , igazából már nincs sok. Talán Matt. Mindig jókat szórakoztunk dobálás közben. Csajokról dumáltunk, Elenáról és Carolineról. Ekkor jutott eszembe, miért is jöttem ki. Caroline a barátnőinél töltötte az estét, én meg unalmamban nem találtam jobb helyet ennél. A pálya túloldalán megpillantottam egy fekete alakot. Egy helyben állt, a távolba meredt. Háttal állt nekem, így éles szememmel nem láthattam az arcát, de annyit ki tudtam venni, hogy szőke haja van. Nesztelenül (jó, talán kicsit hangosabban a szokásosnál) mögé suhantam. Egy-két másodperc múlva megfordult. Matt volt az.
- Szia, Matt. - mondtam. - Játszunk?
Az igenlő válasz után hibrid gyorsasággal elfutottam oda, ahonnan jöttem. Matt körülbelül ötven méterre állt tőlem. Hirtelen elhajítottam a labdát, de a jó reflexeinek köszönhetően sikerült elkapnia és behúznia a hasába. 1-1 ellen voltunk. Általában az ilyen "csatákat" én nyertem az évek során. Mattel kiskorunk óta ezt a játékot űzzük.
Miután elsütöttem az estére tartogatott favicceimet, mint például: Hogyan kezdődik a prosti üzenetrögzítője?
"Sajnálom, a szám foglalt..." és megnyertem a meccset, lefeküdtünk a műfűre.
- Rég csináltuk ezt, haver. - nevettem, és megpaskoltam a vállát. - Hiányoznak azok az idők. Te voltál a legjobb barátom, olyanok voltunk, mint a testvérek. Mi lett velünk? - sóhajtottam. Matt nem válaszolt, csak mosolygott és tovább nézte az eget. Rákérdezett arra, hogy sikerült-e megszakítanom a köteléket. Hirtelen jött a kérdés, össze kellett szednem a gondolataimat, majd válaszoltam.
- Igen.
Nem jött ki több a számon. Egy ilyen kérdésre csak egyszavas választ lehet adni. Pár percig csönd volt. Élveztem Matt társaságát. Nem nyomul, nem tesz fel kellemetlen kérdéseket. Csöndben elvagyunk, mint mindig. Aztán felrakta a következő kérdését, de látszott, hogy habozott. Először nem értettem, mire céloz, de aztán pontosított. Carolineról kérdezett.
- Mi lenne? Klaus megpróbálta elcsábítani, de nem sikerült. Mármint most úgy tűnik. Minden rendben van köztünk, egyelőre. - válaszoltam. Látszott az arcán, hogy nem szívesen hallotta ezt a választ. Titokban, valahol nagyon mélyen talán még mindig szereti. Talán.
- Tudod, haver, most eszembe jutott valami. Elenának szüksége van rád. Csak legyél ott, amikor bajban van. Fontos vagy neki, hidd el. - nem tudom, ezeket a szavakat miért mondtam, csak úgy törtek fel belőlem. Matt összeráncolta a homlokát.

Tárgy: Re: Sportpálya Szomb. Ápr. 28, 2012 1:43 pm

Még sötétedés előtt kijöttem a pályára. Eszembe jutottak a régi szép idők, amikor Tyler és én együtt edzettünk. Naponta kijártunk ide; Tyler persze mindíg hozott magával whiskyt, és jól lerészegedtünk. Akkor még barátok voltunk. Fogalmam sincs, hogy mi romlott el; talán Caroline miatt történt az egész, talán azért, mert mindketten belecsöppentünk a természetfeletti lényekkel teli világba. Talán azért, mert ő is természetfeletti. Ő is egy szörnyeteg.
Az elmélkedésemet egy apró nesz szakítja meg; megfordulok, s mit látnak szemeim, Tyler áll mögöttem, egy labdával a kezében.
- Persze, játszunk! - Feleltem, miután feltette a kérdését. Kezdtem úgy érezni, hogy közelebb kerülök ahhoz, hogy visszakapjam a legjobb barátomat. A játék közepette, Ty elsütötte a legrosszabb vicceket, amiket valaha halottam. Ettől függetlenül nevettem rajtuk, mert örültem annak, hogy újra köztünk van. Természetesen az 1-1 ellen játékban ismét Tyler nyert, ez nem meglepő, hisz gyorsabb, és erősebb, mint volt. A játék végeztével a zöld gyepre feküdtünk, és néztük a csillagokat.
- Sikerült megszakítanod a köteléket, hm? - Kérdeztem. Tyler egy ideig csöndben bámulta az égboltot, aztán válaszolt a kérdésemre.
- És, most mi lesz ... ? - Tettem fel az újabb kérdést, amit nem igazán értett.
- ... hát Caroline-nal? - Mondtam kissé meggyötört hangon. Már nem vagyok szerelmes Caroline-ba, de az emlék még mindig bennem él.

Tárgy: Sportpálya Szomb. Ápr. 28, 2012 1:32 pm

Tárgy: Re: Sportpálya

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés