Tárgy: Re: Ezüsthold bár Szomb. Május 30, 2015 4:37 pm
Ideje lenne most már tényleg végleg a hátam mögött hagyni azt, ami ott bent történt, és a jelenre koncentrálni. Nem lehetek állandóan szomorú, vagy instabil, hisz túl veszélyes lenne a környezetemre, mert ha elszabadul a varázserő ugyanaz megtörténhet, ami most Cole-lal, és azt nagyon nem szeretném. Szóval veszek egy mély levegőt és összekapom magamat. Nem ez az életunt, unalmas, és depressziós Bonnie Bennett lenni... – Jó-jó, csak tudod ez nekem nem olyan kellemes érzés... Tényleg nagyon sajnálom, de most már abbahagyom az állandó bocsánat kérést.– Jelentem ki, és el is mosolyodom. Ideje lesz most már tényleg többet mosolyogni, hisz végül is azért jöttem ide, hogy jól érezzem magam, és így is volt. Úgy indultam neki az estének, hogy mosolyogni, és táncolni fogok, nem pedig szomorkodni, és mivel társaságom is akadt, ezért még eggyel több ok, hogy vidám legyek. – Hamarosan jobban leszek, legalábbis remélem... Ott vannak nekem Elena-ék, majd ők minden bizonnyal felvidítanak.– Mondom neki, majd elgondolkodom. Minden bizonnyal nagy ölelős, és síros találkozás lesz az első, ha meglátjuk egymást, és majd csak utána kerülhet sor a felvidításra, de gondolkodásomat megszakítja, mikor az arcomhoz ér, és kicsit meglepődöm, de nem csapom el a kezét, csak elmosolyodom. – Mystic Falls veszély hely egy tapasztalatlan kezdő alakváltónak... Szóval légy résen, és minden neszre figyelj, ami körülötted zajlik.– Figyelmeztetem, mert tényleg veszélyes hely még nekünk is, akik születésüktől fogva itt élnünk... Hisz a Mikaelson család is csak problémát hozott ennek a kis városnak... De nem akarom elvenni az egésztől a kedvét, így inkább elmosolyodom, és mesélek neki valamiről.. – Egy helyet jobb ha elkerülsz, és ez nem más, mint a Salvatore panzió. Sok vámpír hemzseg arra..– Lehet, hogy nem szép dolog, hogy épp Damon-ékről figyelmeztettem, de nem ismeri még őket, és Damon vérmérsékletét ismerve bármi megtörténhet... Majd ránézek az órára és majdnem éjfél van... Már rég visszakellet volna mennem... – Persze lehetünk barátok, de most nekem mennem kell... Majd valamikor összefutunk.– Nyomok egy puszit az arcára, és már indulok is a kijárat felé... Bár utólag átgondolva, miért is kapott puszit?
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Szomb. Május 30, 2015 3:45 pm
S
zavai hallatán összevonom a szemöldökömet. Nem értem, hogy lehet valaki, aki ennyire szép, ilyen nagyon életunt. A kezem egyáltalán nem érdekel, volt már sokkal nagyobb heg is a testemen, túl fogom élni, csak valamiért úgy érzem, fel kell vidítanom őt. Nem nézhetem tehetetlenül, egyhelyben ülve, hogy ennyire nincs kedve semmihez. Oké, tudom, most ismertem meg, lehet, hogy egy őrült, baltás gyilkos, de akkor is. - A kezem okés lesz, néhány nap alatt elmúlik, tudod, alakváltó vagyok – mondom mosolyogva. Régen volt ilyen lehangoló beszélgetésem egy bárban, szavai elgondolkodtatnak, eszembe jut Amara, s az, hogy milyen jót beszélgettünk anno, hogy milyen rendes volt velem, és aranyos, ahogyan mindennek örült. - Szerintem kedves lány, bár meg tudom érteni, miért érzel így – megérintem az arcát, a bőre puha, mint a vaj. Belenézek a szemébe, válaszok után kutatok, de nem árulnak el semmit, pedig biztos vagyok benne, hogy mindezek előtt egy erős, életvidám lány volt. Látszik rajta. - Nem kell erről beszélnünk, de akkor, dobj fel te egy témát, tudod, még mindig be vagyok zsongva kicsit ettől az egész – itt suttogóra fogom a dolgot – természetfeletti dologtól. Sose nevelkedtem így, szóval nekem ebben a városban minden nagyon új. Mintha Roxfortban lennék – mesélem csillogó szemekkel. - Hát, nem sok embert ismerek itt, szóval gyakorlatilag örülök minden új barátnak – vigyorogva felmutatom a hüvelykujjamat – azért szeretném, hogy maradj, hogy jobban megismerkedhessünk. Nagyon csinos lány vagy, és kedves is, amikor épp nem robbantgatsz, szóval, ha te nem bánod, akkor esetleg lehetnénk… barátok – teszem hozzá gyorsan, semmiképp nem akarom elijeszteni az általános nyersségemmel. Hátha kisül ebből az ismeretségből valami nagyon jó is.
Épp ettől tartottam és ezért nem akartam kimozdulni otthonról, vagyis a Salvatore birtokról, mert nekem már nincs otthonom... Nincs kihez haza mennem, hisz a mami, az apu is hallott, anyu meg kitudja, hogy merre jár. Nekem már csak Elena-ék vannak, meg persze a bosszú vágy, és az hogy megöljem Kai Parker-t a tettei miatt... Még belegondolni is rossz, hogy kint szabadon mászkál az utcán, és bármikor, bárkit megölhet, ha valaki nem elég érős vagy ügyes, hogy túljárjon az eszén. Nekem is végig kéne gondolnom, hogy hogyan is akarom megölni, hisz ha forrófejűen neki rontok, akkor csak a halálba rohannék... Minden megváltozott ott bent. Olyan dolgokra lennék most képes, amikre eddig nem. Akaratom ellenére embereket okozok sérülést, és... és... én ezt nem akarom! Újra az a Bonnie Bennett akarok lenni, aki tud mosolyogni, okos megszólalásai vannak és aki tudott boldog lenni. Nem egy instabil, bosszúszomjas akarok lenni, de... Bármit is akarok ellene tenni, semmit sem fogok tudni, mert amiket ott bent megéltem... Tudom, mindig ezzel érvelek, de nap mint nap a poklot meg Kai-val. "Van benne valami".. Ez most komoly?! Az ember próbál valakivel kedves lenni, és az orrom alá dörgöli, hogy van benne valami... Talán nem is kellett volna meggyógyítanom a kezét, ha ilyen. De én nem vagyok olyan... Szeretek az embereknek segíteni, és ha én okoztam a bajt, akkor még inkább segítek, hisz a lelkiismeretem nem hagyna aludni, ha valakit bajban hagynék. - Készen is volna... Hamarosan az a kis heg is elfog tűnni. - Mosolyodom el. Nincs értelme haragudni, hisz nincs miért... Inkább mosolygok, még ha nem is teljesen őszinte a mosolyom, de aztán, mikor szemeimbe pillant... Akkor valami olyan fura, és mintha az arcomba szállna a vér... A fenébe, elpirultam?! Ez fura, hisz talán utoljára ez Jeremy-vel esett meg, és azóta senkivel. Mielőtt nagyon feltűnő lenne, elfordulok oldalra és körbe nézek a bárban, hátha látok valami szokatlant, ami felkelti az érdeklődésem. Aztán a horgony szóra felfigyel, és én ezt nem tudom hova tenni, hisz nem olyan közismert tény volt az, hogy léteznek horgonyok. De biztos találkozott Amara-val, ami nem is tudom, hogy jó dolog-e. minden bizonnyal minket okol azért, amit tett vele az ősöm, és természetesen nekem ahhoz semmi közöm... - Értem, hidd el tudom, hogy kiről van szó... - Talán kicsit gonosz dolog, de engem nem nagyon érdekel, hogy mi van Amara-val, hisz neki is megvan az élete Silas-sal és nekem is, ráadásul semmi közünk a másikhoz. Csak átvettem tőle a horgony titulust, amivel csak jót tettem neki, hisz onnantól kezdve nm ő szenvedett minden egyes természetfeletti halálával, hanem én... Mondhatni szívességet tettem neki azzal, és remélem hálás érte... De mára már senki sem horgony, hisz a fátyol eltűnt és minden természetfeletti békére lelhet anélkül, hogy az idők végezetéig egyedül kelljen bolyonganiuk egy üres világban... Húúú... Kicsit zavarosak a gondolataim, lehet hogy ideje lenne hazamenni kicsit pihenni. - Ne haragudj… - Aztán előveszek egy zsepit és letörlöm… Mikor meglátom arcát megkönnyebülve felsóhajtok. Nem Kai az! De ezekről a dolgokról, hogy ha valaki hasonlít Kai-ra elszabadul az erőm… Remélem nem lesz mérges, de álljunk csak meg! Miért kérek bocsánatot, hisz nem tudja, hogy ez miért volt! Sőt nem is tudhat a boszorkák létezéséről. Mikor sekirült letörölnöm arcáról a kóláját ismét megszólaltam… - Mit szólnál egy whisky-hez? - Ajánlom fel mosolyogva… - Ismerem Amara-t... És lehetőleg ne beszéljünk arról a világról, mert akkor megint valakinek a képébe fog robbanni a kóla... - Mondom neki és aztán veszek egy mély levegőt. Nem akarok újra az ott töltött napokra gondolni, mert annak sosincs jó kimenetele. Szavaira csak nagyot pislogok... A találkozás még oké, de a aztán, hogy azt feltételezi esetleg, hogy nekem barátnőm van... Fúj! Nem! Teljes mértékben hetero vagyok, és nekem sose lesz barátnőm... De barátom sem, most egyelőre elegem van a férfiakból, nem kell senki sem. - Találkozhatunk, ha szeretnéd, de.. Én hetero vagyok, és se barátom, és barátnőm sincs... Barátom meg nem is lesz már több, egyelőre elegem van a férfiakból. - Nevetem el magam, mert ez most eléggé úgy hangzott, hogy randira akarna elhívni, de nem kell félnem, hisz biztos csak berozsdásodtam ott bent a bókok, és célzások terén. És tényleg nem kell pasi nekem...Egyelőre az összes szabadidőmet Elena-val és Caroline-al szeretném tölteni, és mikor végre újra készen állok arra, hogy valakivel elkezdjek valamit... Majd talán egyszer annak is eljön az ideje. - Cole... Miért szeretnéd, hogy ennyire maradjak? - Pusztán csak ez az egy kérdés hagyja el az ajkaimat, és nem tudom, hogy mit tegyek, hisz maradnék, meg nem is... De az ő jelenléte mindent megváltoztat, miatta még inkább maradnék, de miért? Azt nem tudom... Olyan furcsa érzés kapott el...
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Hétf. Május 25, 2015 8:33 am
A z elmúlt pár hét, igazán nem volt hosszú idő, mégis egy örökké valóságnak éreztem a monoton hétköznapokkal, és lassú, unalmas hétvégékkel. Az első alaklom, hogy kimerészkedtem a házból, hogy felderítsem a várost, amit még jó néhány évig otthonomnak fogok nevezni, és máris a képembe robbantanak egy jéghideg a kólát. - Van benne valami – mondtam játékosan, mosolyogva miután ellátta a sebemet, egy pillanatra elvesztem barna tekintetében. Szépséges volt, és igen, sok szép lánnyal találkoztam már életem során, de benne mintha lett volna valami más, valami különleges. Amikor arról beszélt, hogy horgony volt elakadt a szavam. Nem ő az első ember, vagy éppen nem ember, akivel ebben a városban találkoztam, és azt állította magáról, hogy ő bizony horgony volt. - Ismerek egy lányt, azt mondta ő is horgony volt… - a szavak, amiket csak a fejemben terveztem kimondani veszélyes gyorsasággal hagyták el a számat. Amara alakja felderengett emlékeimben, majd rögtön rá villogni kezdett a fejemben a piros lámpa. Nem egyszerű halandó volt ő, hanem Silas szerelme, akivel nem volt ajánlatos ujjat húzni. - Amara-nak hívják. És, mi az a börtönvilág? Még sosem hallottam róla – elképedve néztem őt, aki annyi mindent tudott a természetfelettiről, pedig nem volt idősebb nálam. - Szuper! Akkor, ha gondolod, néha majd összefuthatnánk… ha nincs pasid, vagy csajod – soroltam fel a lehetséges opciókat. A jelenléte annyira megváltoztatott, hogy egy kicsit meg is ijedtem. Általában sosem akartam valakivel kétszer találkozni, ha csak nem volt férfi, és a haverom. A szerelem nem volt az én asztalom, egyszer megjártam már, nem is akartam soha többé kipróbálni, épp ezért aggasztott, hogy ez a csajszi miket képes kihozni az én fafejű énemből. - Ne menj már! Úgy sem tudok mit kezdeni magammal, akkor csinálhatnánk ezt a semmit akár együtt is, nem gondolod? – tettem fel az egyszerű kérdést és bevetettem az ellenállhatatlan kiskutya tekintetet. Ha ez nem segít, akkor semmi sem.
Igen talán sok időt töltöttem bent a börtönvilágban egyedül, de túléltem a halált… már nem is tudom, hogy hányszor sikerült kicselezni, de egyszer véget fog érni az életem. Hisz nem vagyok vámpír és nem is szeretnék az lenni, mert én boszorkányként születtem és akként halok meg ebben a testben, de erről még "talán" korai gondolkodni… Bár itt Mystic Falls-ban sosem lehet tudni, hogy ki támad ránk. Egy dologban azonban biztos vagyok és ez nem más, mint a szinglisségem. Sose lesz egyetlen férfi sem az életemben, mert hát ez nem az én világom. Próbálkoztam, de nem szeretném kitenni a párom ilyen veszélyeknek… Sőt ha lenne, akkor sem maradnék vele sokáig, hisz mostanában s barátaim nagy része vámpír. Kezdhetjük a két legjobb barátnőmmel Elena-val és Care-rel. Mindketten vámpírok és Elena ráadásul még teljesen új ebben a dologban, igaz jól kontrollálja magát, de sose lehet tudni, szóval ezek a dolgok miatt maradok egyedül és leszek szingli! Igazából ez a kis baleset… hát, csak egy emberre tudom fogni! Kai! Ő tehet mindenről… ha nem kínzott volna meg annyiszor, akkor most nem robbantanám minden "férfi", inkább mondjuk pasinak… szóval ha nem lenne Kai, akkor nem robbantanám minden pasinak az arcába a kólát, aki egy kicsit is hasonlít rá. Amiket átéltem, azok borzalmasak és még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnám! Bár Katherina szenvedhetne ott Kai-val… De mindegy, jobb lesz, ha nem gondolok az ott bent történtekre. Nagyon szégyellem magam hogy megtörtént ez a baleset, mert nem volt szándékomban. Örülök, hogy találkozhattam egy… nem jobban mondva nem tölt el nagy örömmel… Egyáltalán nem! Nincs vele semmi problémám, mert nem ismerem, de elég arra gondolni, hogy természet feletti lény… Bár azért még annyival tartoztam, hogy az általam okozott sérülést elássam, jobban mondva meggyógyítsam. Aztán mikor mosolyogva megköszöni én is csak elmosolyodom. - Igazán nincs mit… a történtek után ennyivel tartoztam. - Mosolyodom el. Tényleg sajnáltam, hogy megsértettem a tenyerét. Csak hát ismételni tudom magam! Kai mindennek az oka! Bár örülök, hogy vele futottam össze és nem egy bosszúszomjas vámpírral! Bár a vámpírokat egyből kiszúrtam volna, hisz a hatalmam erre is jó... Bár nem igazán ajánlom bárkinek is, hogy ma velem kezdjen ki. Nem volt igazán jó ötlet eljönni ide bulizni. Aztán megköszöni az italt is, amire az előbb hívtam mag. Nem kéne magam ismételgetnem, de ugyan azt tudom mondani: Igazán nincs mit! Tényleg ez volt a legkevesebb a történtek után, bár kicsit megnyugtató, hogy ő is természet feletti és nagyobb biztonságban érzem vele magam ~megindokolhatatlan okokból~. Bár még mindig úgy gondolom, hogy nem volt jó ötlet eljönni bulizni, talán később írok Damon-nek, hogy vigyen haza... Gondolom nagyon boldog lesz, ha iderángatom ilyenkor, de ha egyszer segítenie kell, de várjunk... Már más a helyzet. Biztos szívesen eljönne értem, hisz azért az a hat hónap megváltoztatta a kapcsolatunkat. Most már nem esünk egymás torkának haragból... De most koncentráljunk erre a srácra, aki mellettem áll. Köszönetére csak biccentettem, ezzel jelezve, hogy igazán nincs mit. - Csak egy-két hete? Akkor nem maradtam le sok mindenről... Horgonyként bezárva egy börtön világban több, mint fél évig... - Majd mikor ezek a mondatok elhagyják a számat, vennem kell egy mély levegőt. Muszáj lenyugodnom, hisz azok a borzalmak, amiket átéltem felkavarnak és ha érzelmileg instabil leszek, akkor többen is úgy járhatnak mint ő és azt nem nagyon szeretném. A kis boszi megszólításra csak felhúzom a szemöldököm. Igazából sokkal többre vagyok képes, mint hinné. A kóla felrobbantása gyerekjáték, én ennél végeztem már sokkal nehezebb és komplikáltabb varázslatokat is. - Mióta? Hát születésem óta... De igen a Withmore-ra járok, bár kihagytam egy kis időt, hisz... ezt túl bonyolult lenne elmagyarázni... De ezek szerint te is Withmore-os vagy. Melyik szakra jársz? - Kérdezem tőle és kortyolok egyet az italomból. El sem hiszem... bégre kiszabadultam és szabad vagyok, de még sem érzem annyira jól magam, mint amennyire számítottam rá, bár ez nem is olyan nagy baj... Talán neki sikerül feldobnia az estémet, de ha nem akkor ott van a telefon és hívom Damon-t.- Mellékesen szerintem én lassan megyek, hisz nálam csak jobb társaságot találsz. - Lehúztam a poharam tartalmát és elkezdtem felvenni a kabátom, majd válaszára várva, bár nem is tudom, hogy minek örülnék jobban... Talán annak ha visszatartana, vagy annak, hogy elengedne menni. Bár egy biztos: pár perc ismertség után nem fog marasztalni. Főleg, hogy megsebesítettem a kezét...
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Vas. Ápr. 05, 2015 6:20 pm
Bonnie és Cole
S ok báros „balestben” volt már részem, de ilyen különösen különlegesben még sosem. A nők általában goromba hangulatban érkeztek a szórakozóhelyekre, kivágott felsőben, kirakva mindenüket, amijük csak volt, aztán meg ők voltak felháborodva, hogy a rengeteg férfi rájuk hajtott. Engem általában hidegen hagytak az efféle hölgyek, jobb szerettem megküzdeni a húsért, amit majd este tálcán felkínálok magamnak, de ez a lány valahogy más volt, olyan nem is tudom, veszélyes lett volna belekezdeni vele egy egy éjszakás kalandba, ezt éreztem. Lehet, csak amiatt, hogy tudtam róla, hogy boszorkány, vagy csak, éppen mert indokolatlanul a fejembe robbantotta a kólámat, mikor nem is akartam nála bepróbálkozni. - Köszönöm – mondtam mosolyogva, amikor meggyógyította a kezemet, még sosem hajtottak végre rajtam efféle bűbájt, sőt igazából még bűbájt sem nagyon. Boszorkánnyal sem találkoztam még életem során, az egyetlen természetfeletti lény, akivel mélyebb kapcsolatot ápoltam az Ariel volt, a gyermekkori legjobb barátom, és szerelmem. Ő szirén volt, amit igazából nem nagyon tudtam hová tenni, de nem is érdekelt, beértem azzal, hogy ő is különleges, mint én. Néha hiányzott, azért mégiscsak tizenhat évig volt a legjobb barátom, és ez a kötelék nem múlik egykönnyen. - És, kösz a piát – mondtam, s közben belekortyoltam az italomba. Bár, még sosem fogadtam el nőtől, hogy fizessen, most úgy éreztem ez jár nekem, ha már a képembe robbantotta a kólámat, és jó mély sebeket okozott a kezemen, mindenféle indok nélkül. - Nemrég költöztem ide, talán egy-két hete, tudod a Withmore-on fogok tanulni, és apám azt akarta, ha már bennem is van egy kis természetfeletti, lakjak ebbe a városba. Szerinte itt több fajtársam is él, de még egy alakváltóval sem találkoztam – az utolsó szavakat csak suttogtam, nem akartam, hogy bárki más meghallja rajtunk kívül. - És te, kisboszi? – kérdeztem szeplőtlenül, elnyomva egy mosolyt, majd ismét belekortyoltam az italomba – mióta laksz itt? És, esetleg, te nem a Withmore-ra jársz? Csak, jó lenne ha lenne ott egy ismerős arc.
Teljesen hidegen hagyott minden... Hat hónapig voltam bezárva és semmit sem tudtam csinálni, sőt még bulizni sem tudtam. Talán lehet nem volt jó ötlet egyből, de jól akartam érezni magam! Ez nem lehet hatalmas bűn, főleg ha nem csinálok semmi rosszat... Persze ha összefutnék Kai-val akár katasztrófát is okozhatunk, de teljesen jogosan akarom... Te jó ég! Mennyire megváltoztam! Régebben nem lettem volna képes ilyen könnyedén kijelenteni, hogy el akarok tenni valakit láb alól... De a folyamatos kínzás mellett nem tudom másképp gondolkodni! Ideje lenne kiszellőztetni a fejem és másra gondolni. Például arra, hogy itt vagyok húsz évesen és nincs barátom! Ami nem mintha nagy baj lenne, csak... be kell látnom kicsit irigykedem Elena-ra, hogy van aki szereti. Jó lenne, ha... Nincs értelme ezen gondolkodni, jól megvagyok egyedül is. Úgy is vagy egy vámpírba, vagy egy nőcsábászba botlok bele. Sose találom meg az igazit és már nem is fogom keresni! Túl öreg vagyok én már az ilyenekhez, vagy csak inkább az az igazság, hogy kijöttem a gyakorlatból. Szóval elindultam egy kicsit szórakozni és hát... Egy valakit már sikerült szó szerint ellökni magamtól. Néha olyan jó boszorkánynak lenni... Mágiával minden sokkal, de sokkalta könnyebb. Aztán zajlanak az események és sikerül egy balesetet okoznom... Na jó néha azért rossz, ha elkapják az embert az indulatok, de szerintem... - Van zsepim, de had segítsek. - Mondom neki, és elkezdem letörölni róla a kólát. Röstellem magam, mert megint sikerült bajt okoznom, de nem tudja, hogy boszorkány vagyok, szóval addig gond nincs, de aztán egy furcsa érzés fog el. Valami nem stimmel vele... Ő nem csak egy egyszerű halandó, hanem egy... alakváltó? Nem teszek semmilyen látványos felismerést, mert sokkal erősebb vagyok nála és ha bántani akar, akkor meg tudom magam védeni... Megint kezdődik a paranoia... Nem mindenki olyan, mint Kai! Lehet, hogy egy kedves és rendes srác... De mikor felismerte a jelenlétem. Nagyon nem érdekelt. Vállat vontam... - Azt nem fogom, ha nem adsz rá okot! - Mondom neki hangosan felnevetve. Aztán megvizsgálom a kezét. A tenyerem közé zárom és halkan elmormolok valamit, amitől elkezdenek begyógyulni a sebei. Ügyeltem rá, hogy senki ne lássa meg, mert abból jó nem származott volna, de ennyivel tartoztam neki azok után, hogy miattam sérült meg. Miután végeztem elengedtem a kezét, de olyan fura érzésem van... Olyan mintha nem is akartam volna elengedni... Marhaság! - Még egy kör whisky-t kérek! - Mondom a pincérnek és srác felé fordulok, akinek nem is tudom a nevét... Jó be kell látnom, hogy nem épp a ossz pasi kategóriába tartozik, de annyi eset után... Biztos van valami bökkenő! Vámpír nem lehet, mert azt már belépésemkor kiszúrtam volna... Pszichopata vagy nőcsábász... Igen kettő közül valamelyik. - Mellékesen mióta vagy Falls-i,mert még soha nem láttalak ezelőtt, bár hat hónapja semmit sem tudok erről a városról! - És ez teljesen igaz is volt. Hat hónap alatt bármikor beköltözhetett ide, de vajon miért ide? Ezerszer jobb hely például New Orleans, de őt tudja...
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Pént. Ápr. 03, 2015 2:29 pm
Bonnie és Cole
Igazából, jó ideje nem volt már rendes, hosszú kapcsolatom. Nem is nagyon hittem ebben a dologban, ezért választottam azt, hogy senkihez nem fogok a kelleténél jobban kötődni. Az anyámék házassága úgy volt szörnyű, ahogyan volt, és még most is az, hiszen összetartja őket a büszkeség és a pénz, az, hogy ha kiderül, hogy miket tettek egymás ellen, akkor elúszna a rangjuk a közösségben. És akkor aztán lenne hepaj-depaj. Pedig már régen nem szeretik egymást, nem is törődnek a másikkal, apám iszik, a végén szétmegy a mája, anyám meg férfiakkal jár haza, pedig tudja jól, hogy az egész család látja. Ez volt az a pont, mikor ezt végig kellett néznem, meg a veszekedéseket, azt, hogy apám bántalmazta anyámat, és még csak be sem tudtam avatkozni, mert kisgyermek voltam, és ez örökre megtört bennem valamit. Nem hittem soha az igaz, örök szerelemben, nem is gondoltam, hogy valaha az életben találni fogok majd valakit, aki olyannyira elcsavarja a fejemet, hogy én belészeressek, hiszen eddig sem találtam. Pontosan ezekkel a kilátásokkal jöttem le ebbe a bárba, mert, hogy azért az egyedül töltött éjszakák sem voltak a kedvenceim. Oké, nem mondhatom azt, hogy túl sok csajt levarrtam volna, de azért voltak szép számmal. Percekig csak ültem, és bámultam ki a fejemből, vártam, hogy valami normális leányzó lépjen be az ajtón, olyan, akivel el is lehet esetleg beszélgetni, és nem csak arra hajt, hogy megkapja a testemet. Csendesen és békésen iszogattam a kólámat, amikor egy csinos, sötét bőrű, szép arcú lány leült mellém. Nem tűnt túl barátságosnak, így inkább meg sem kockáztattam, nem akartam, hogy itala az arcomon érjen véget. Próbáltam nem is odanézni, éreztem, hogy valami nem stimmel vele, hogy nem egyszerű halandó, s talán ő is tudta, hogy én sem vagyok az. Csak amikor a kólám felrobbant a kezemben, és eláztatta az ingemet, meg a hajamat, jöttem rá arra, hogy bizony egy boszival van dolgom. Elhúztam a számat, apám mindig arra tanított, hogy óvakodjak a boszorkányoktól, mert erősebbek nálunk, hiszen birtokolják a mágia csodás tudományát. - Semmi gond! Van egy zsepid? – kérdeztem, s leráztam a kezemről a kólát, és a vért, mert a pohár darabjai megkarcolták a tenyeremet. Sandán néztem rá, és olyan mosoly ült ki az arcomra, ami sejtette, hogy tudom, hogy micsoda ő. Megvontam a vállam kérdésére, és beletúrtam a hajamba, ezek után, nem tudom, hogy jó ötlet-e de azért belemegyek, bár elég morcos hangulatban van, amint látom. - Oké, persze miért ne? Azt talán nem varázsolod a képembe! – nevettem fel, és tovább mosolyogtam.
Hát újra itt vagyok Mystic Fallsban és unatkozom… Bár oly sok dologról lemaradtam, amiről nem szerettem volna! Ilyen például Care anyukájának a temetése… Még élnie kellett volna… Túl korán vitte el őt is a halál és olyan sok embert még itt Mystic Fallsban. Elena szülei, Care szülei, nagyi és apu… Túl sok mindenkit elvesztettünk, de az élet megy tovább. Nincs megállás és soha nem is lesz… Annyi ideig voltam elszigetelve a külvilágtól, majdnem fél évig, bár az is megeshet, hogy többet voltam bent… Kezdetben azt hittem, hogy senki nem fog megérkezni, de Damon hazajött és beszélgettünk… Annyira régen láttam, bár egy dolog zavart! Hogy magát okolta… Pedig én áldoztam fel magam, hogy kimeneküljön. Túl sok dolog történt bent velem, és ennek eredményeképp megváltoztam. Nem tudom mennyire, de egy kicsit az biztos… Nincs kedvem itt ülni és csak bámulni. Több, mint fél évig el voltam zárva a börtönvilágba! Oh és ez még finoman van megfogalmazva, hisz Kai-val voltam bezárva! Azokat a fájdalmakat és kínokat soha többet nem akarom átélni! Újra az egész az eszembe jutott! Ott kezdődőt, hogy Damon-nel megakartunk szökni nélküle és meg is öltem, de logikus volt, hogy nem halt meg… Na de a lényeg, hogy egy nyíllal várt a hasamban… De szerencsére Damon-t sikerült kijuttatnom! Aztán folytatta s benti élet örömeit, de azokra inkább nem akarom rendesen visszaemlékezni! A lényeg, hogy megpróbált fojtani és utána egy késsel hasba szúrt! Ezeket soha nem fogom tudni elfelejteni és meg fogom bosszulni! Addig keresem és üldözöm, míg meghal és nyugodtan élhetek a környéken Kai mentesen. Na szóval eldöntöttem, hogy ma este elmegyek egy kicsit egyedül bulizni. Nem mondom azt, hogy volt konkrét célom… Csak el akartam szabadulni innen és jól érezni magam egx este! Mielőtt jönne a feltételezés, hogy pasizni… Kell a fenének! Megvagyok nélkülük és fél évig elvoltam! Nincs rájuk szükségem, mert egy erős és határozott nő vagyok! Szóval megnéztem a ruhatáram! Igaz nem vagyok divatpics*, de most ki akartam öltözni! Négy hónapig csak kockás inget és farmert hordtam! Elég volt belőle egy életre és ma este kiöltözöm. Mivel nem találtam normális ruhát, hát elmentem vásárolni! Egy fekete testre simulós dresszt vettem fel, aminek két oldalán egy oroszlán fut fel… Szeretem az oroszlánokat, szóval megvettem. Most így este átgondolva lehet, hogy nem ez volt az ideális választás… Nem pasizni megyek, de biztos vagyok benne, hogy mindegyik szeme megakad majd rajtam! De teljesen mindegy, mert boszorkány vagyok és ezáltal simán lerázok valakit, ha úgy tartja a kedvem… Szóval kilépek az ajtón és elindulok! Az ég tiszta és a sok csillag is csodálatos, olyan nyugodt és békés helynek tűnhet, de nem az! Egyáltalán nem békés, nyugodt hely Mystic Falls! Mindenki jobban tenné, ha elköltözne innen! Aztán meg is látok egy jónak ígérkező helyet és besétálok! Minden férfi tekintete végigmér és frusztrál! Ne bámuljanak engem, bár igaz… Ahhoz hogy ne bámuljanak, nem ilyen ruhát kellett volna felvennem… Teljesen mindegy most már felvettem és odasétálok a pulthoz. - Egy whisky dupla jéggel… - Mondom a pultosnak, de a mellettem ülő srác felém fordult… Már épp készült megszólítani, mikor kimondtam egy bizonyos pici szót nagyon halkan… "trobum" mivel visszafogtam magam ezért csak picit csusszant arrébb a székével, de nincs kedvem senkit sem lekoptatni, szóval reménykedem benne, hogy vette a célzást és szerencsére vette, bár hozzá érdekes fejet vágott. Igen ez van… az emberek nem tudják, hogy léteznek boszorkányok… Na de teljesen mindegy. Felmentem a táncparkettre és kicsit megmozgattam magam. Jó volt egy kicsit emberek közt lenni. De aztán egy srác mellé kerültem, aki hasonlított Kai-ra… Igen egy boszorkány és a heves érzések ne jó párosítás… A srác kólája a képébe "robbant"… - Ne haragudj… - Aztán előveszek egy zsepit és letörlöm… Mikor meglátom arcát megkönnyebbülve felsóhajtok. Nem Kai az! De ezekről a dolgokról, hogy ha valaki hasonlít Kai-ra elszabadul az erőm… Remélem nem lesz mérges, de álljunk csak meg! Miért kérek bocsánatot, hisz nem tudja, hogy ez miért volt! Sőt nem is tudhat a boszorkák létezéséről. Mikor sikerült letörölnöm arcáról a kóláját ismét megszólaltam… - Mit szólnál egy whisky-hez? - Ajánlom fel mosolyogva…
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Szer. Ápr. 01, 2015 9:58 pm
Bonnie és Cole
Éjszaka. Gyönyörű, sötét, csillagos, és magába szippantó, embereket altató és ébresztő, egyszerre hangos és csöndes, bámulatos éj. Ez fogadott, amikor kiléptem a házamból az utcára, gyönyörű apró pöttyök tekintettek le rám a magasból, s végigkísértek utamon, ami a belvárosba vezetett. Bulizni támadt kedvem, kicsit kikapcsolódni, elvonatkoztatni a hétköznapok szürkeségétől. Bár, amióta itt vagyok, egyre izgalmasabban telik az életem, a minap megismerkedtem egy horgonnyal, illetve az exhorgonnyal, aki nagyon aranyos, és kedves lány, bár kicsit még furcsa, de ezt teljes mértékben meg tudom érteni. Végigsétáltam a főutca járdáján, kellemes idő volt, elég volt felvennem egy bőrkabátot, máris kellemes, melegben éreztem magamat. Körülöttem még ilyenkor, tizenegy körül is javában zajlott az élet, kocsik suhantak el mellettem, emberek rohantak haza, vagy éppen munkába, attól függött, hogy ki mit, s miként dolgozott. És ez tetszett. Örömöm-leltem, ebben a vadságban, ebben a folyton mozgó, folyamatosan változó és alakuló, épülő vagy rombolódó városban. Akkor is, ha tudtam, hogy bármelyik pillanatban összetalálkozhatok valakivel, aki a véremre szomjazik. Megláttam egy helyet, egy szórakozóhelyet, ami azonnal bevonzott, mintha valami mágia ült volna rajta. Belöktem az ajtót, a hangulat szinte rögtön elkábított, becsábított a rozé édes illata, ahogyan elegyedett a többi alkohollal, amit kiszolgáltak, a billiárd golyók asztalfalhoz csapódása, és a az emberi szívek vad, haragos, szinte már kemény pulzálása. Itt volt a helyem. Betértem hát, és leültem a pulthoz, hogy rendeljek magamnak egy italt, szerettem az ilyen helyeket. Olyan kedvesek voltak, nem kellett azon agyalnom, hogy vajon mit kérdezett tőlem az a mellettem álló csaj, mert a hangos zene miatt nem hallottam semmit, így csak szórakozottan bólogattam. Nem kellett eltűrnöm, szavak nélkül, hogy izzadt testek vonaglanak körülöttem, és mégis tudtam szórakozni. Jól érezni magam. Belekortyoltam a kólámba, amit előzőleg kiadott nekem a pasi, és körbevezettem a tekintetem a bárban. Jó kis hely ez, gondoltam, Mystic Falls jó hely.
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Hétf. Júl. 21, 2014 12:20 am
Dom és Mason
Poharamat úgy emelem meg, hogy a hely gyér világítása áttörjön a kristályon. Az üveg vékony falán keresztül figyelem az italomat. Aztán eme izgalmas elfoglaltságom közepette érkezik meg a vámpír. Magas, és úgy tűnik jó kondiban van, gondolom nem sok ellenfele akad..habár vadászok körében elsőrangú célpont lehet. Ismerek is egy túlbuzgó vadász kölyköt. Jeremy Gilbert, Őt is csak onnan ismerem, hogy a nővérére Elena-ra volt szüksége Katherine-nek, én pedig a naiv szerelmes megpróbáltam segíteni neki. Azt mondjuk hozzá tenném, hogy most se bántam meg amit elterveztem, csupán az bánt, hogy hittem Katherine szavainak. Na szóval ez a Jeremy gyerek szintén szokott vadászgatni, viszont ha összeakadna ezzel a fickóval alighanem két pislantás között törné ki a tejfölösszájú Gilbert gyerek nyakát. Ilyenkor gondolok arra, hogy nem is olyan rossz szellemnek lenni. Nem kell sem a vérfarkasok oldalán állnom, de nem is kell tartanom a vámpíroktól sem. Egy nagyon szép köztes állapot. Miközben kiürítem a poharam tartalmát megérkezik mellém a vámpír csávó. Hanyagul nézek rá, majd udvariasság gyanánt én is köszönök, belém nevelték vagy mi, ráadásul ennyibe nem hal bele az ember, pláne én. -Üdv! - Farkasként utáltam a vámpírok szagát, nem különösen irritáló, csak érzem és megtudom különböztetni a fajtájukat a miénktől, inkább egy olyasfajta szagminta amivel tudom kivel is állok szemben, hogy az illető barát vagy ellenség. Hű, de Animal Planet-esen hangzott. Jobb, ha nem is gondolkodom, egyezem meg magammal. Oldalra sandítok a vámpír haveromra. Elgondolkodom azon, hogy esetleg lelépjek-e, de végül úgy döntök tök felesleges az egész, a kocsmában még van pia dögivel és ez a vámpír se okoz sok gondot, maradok. -Hé kölyök, töltsd újra! - Intek annak a nyurga, szeplős, vörös hajú tinédzsernek. Elgondolkodtató, hogy vajon, hogy tudtak összehozni egy ilyen gyereket. Mi volt az apja, óriás mókus? Mivel hölgyekről nem illik ilyesmit mondani, hogy mókus meg stb, így csak gondolok erre. Ahogy a srác tölti nekem az italt látom, hogy remeg a keze. Milyen szép látvány is volna, ha az egészet a vámpír nyakába öntené. Kíváncsi lennék mi történne. És mintha ez mind végszó volna, ahogy megemeli a poharamat rögtön el is ejti a másik kezében tartott félig üres vagy az optimisták kedvéért félig teli üveget. Az egész szépet zakózik a pulton és egyenesen a vámpír felsőjére borul. Erre mondják, hogy a kívánságok olykor valóra vállnak? Csak nézem a magas vámpírt és a halálra rémült kölyköt. Mi lesz itt?
Vendég
welcome to my world
Vendég
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Szomb. Júl. 19, 2014 10:17 pm
To Mason
Dee-t a lakásban hagytam, elmondtam neki három mondatban amit gondolok, az ex-pasijával kapcsolatban, de nem maradtam lelkizni, más dolgom volt, egy másik helyen. Valaki várt rám, aki információkat hozott a számomra, néhány ismerősről akinek a lépéseiről szeretek tudni, ugyan is van közöttük olyan, aki szeretne megölni, vagy holtan látni. Egyikük New Orleansban rám is talált, és okozott néhány kellemetlen percet. Meglőtt engem is, nem csak a vadászt, aki velem volt, de legalább kovácsolt nekem egy szövetséget. Viszont, majdnem eltörték a karomat a hülye izomagyai, a nő sosem az eszéről volt híres, sokkal inkább arra ment, mennyre villoghat az új szerzeményével, nem véletlen volt könnyű megszereznem tőle azt, amit akkor akartam, amikor körülötte is ólálkodtam. Persze, fő feladatban Nataljanak kellett dolgokat megnyernem, de addigra már a kiválás is a fejemben volt, és szükségem volt néhány dologra ehhez, így a saját malmomra is hajtottam a vizet, a lényeg az a terveim sikerültek, a nő hoppon maradt és utánam jött bosszút állni. Azóta óvatosabb vagyok, sokkal óvatosabb, és persze, egy barátom is meg akarom védeni, így az ő exéről is akartam némi információt, amit meg is kaptam, néhány perccel korábban. Itt az Ezüsthold parkolójában, nem lényeg számomra a pénz, van belőle bőséggel, értek a számokhoz és a befektetésekhez is, termelődnek a zöld hasúak, van miből költenem, de ezt sem verem nagydobra. Viszont ideje csillapítanom az éhségemet. Ma még nem igazán ettem, és az a pár korty a zacskósból nem volt egészen kielégítő, persze, ehetnék mellé normális kaját is, de az istenit vámpír vagyok?! Fő táplálékom a vér. Belépek a bárba, és körbehordozom a tekintetemet a helyen és a jelenlévőkön. Van egy hibrid és egy vérfarkas haverom is, talán rájuk akadok itt, lenne beszédem mind a kettővel, kellene egy-egy baráti szívesség is a számomra, és tudtommal erre megfordul legalább egyikük, majd elválik, hogy mi a helyzet, attól nem félek, hogy egy vérfarkas esetleg nekem esne. Megtudom magamat védeni, és ha félnék a harapásuktól, akkor ki sem mozdulnék a lakásomból. Nyugodtan indulok el a pult irányába, és közben szemmel tartom a pultot és az asztalok egy részét is, keresek valakit, de egyik szőke üstökét sem látom. Nos, úgy fest nem lesz velük szerencsém, de egy whisky azért jól fog esni, így az egyetlen szabad hely irányába indulok el, egy fickó felé, aki szemmel tart engem. - Üdv! – Köszönök rá, majd a bárszék felé biccentek, egy kis udvariasságba nem halok bele.
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Vas. Júl. 13, 2014 3:39 am
Dom és Mason
A napjaim úgy telnek, hogy egyik bárból a másikba és ha ráunok erre akkor egy kisebb kocsmára váltok vagy valami italozó helyre aminek még neve se fajta nincs. Izgalmak izgalma az egész, de konkrétan semmi dolgom nincs. Amíg éltem, ezt de fura kimondani, szóval amíg éltem addig volt mit tennem, vezettem, dolgoztam, bulikba jártam, nőztem, de mostanra ezek mind értéktelenné váltak. Bár még a flörtölést nem hagytam el, egy-egy lány van, hogy hosszú ideig észre sem veszi, hogy nem vagyok élő, olyankor visszacsöppenek a régi életembe és a szívtipró férfit adhatom. Egy kis közös italozás a bájos hölgyekkel némi bók amitől a legtöbbje elalél és ennyi. Aztán jön a másnap amire újra ki kell találnom valamit. Egy végtelen körforgás, nem öregszem, nincsenek szükségleteim, de az unalmam megmaradt, tudom unni a napokat, az egyre érdektelenebb várost ahol létezem. Damon-t kellene meglátogatnom, amellett a fickó mellett képtelenség unatkozni, bár lehet gyűlölnöm kellene azért amiért ide juttatott, de nem teszem, már jelentőségét vesztette. Megbocsátottam neki és kész. Egy újabb italt rendelek, talán ez már ma a harmadik pohár, de nem kizárt, hogy van az a negyedik is, nem számolom, berúgni nem fogok tőle akkor minek tartsam számon hánynál is tartok? A vendégek fele már kiitta a pénztárcáját, de még vígan mulatnak, emberek, rövid élet és még rövidebb észjárás, na mindegy. A következő pohár közben belép a bárba egy magas férfi, már az első pillantásra láttam, hogy vámpír, ki lehet szúrni az ilyet. Régi vérfarkas génjeim valahol megsúgják ezt. A csapos kölyökre nézek, látom rajta, hogy Ő is az idegent nézi, bár Ő azt hiszem más szemmel, de mindegy, ebbe inkább nem mennék bele. Már nem feszélyez a vámpírok közelsége, vérfarkasként igen idegesítettek és szívesen átharaptam volna az összes nyakát, de most már ez az ösztön kihunyt belőlem amiért annyira nem is kár. Hisz az életemet nem veszélyezteti egy sem, akkor meg minek is érdekelne, hogy élnek-e vagy halnak? Az unokaöcsém képes megvédeni magát, őt nem kell féltenem másért meg nincs okom aggódni. Hát nem szép az élet?
Heily Rose Crane
welcome to my world
► Residence :
₰ mystic falls
► Age :
214
► Total posts :
86
BLOODSUCKER †
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Szomb. Ápr. 12, 2014 12:29 pm
Jas & Tony
Talán bűntudatot kellene éreznem, amiért így szemléltettem vele a vámpírlét hátrányait. De most kövezzenek meg érte. Kétlem, hogy bármit is felfogna a körülötte zajló dolgokból. Csak a saját bőrén megtapasztalva érti meg. Nem hajlandó hallgatni rám. Komolyan elgondolkozom azon, hogy visszavágom abba a kriptába. De még ott van az is, hogy úgy tőröm meg őt, ahogy mindenki mást is. Bár vele egy kicsit elszaladt a ló, de a végén minden jól alakult. Azonban a húgomnak nincs senki, aki fontos lehetne. Még. De talán jobb lesz, ha hagyom hogy egy kicsit közelebb kerüljön valakihez azt a személyt pedig egyszerűen megölöm, ha túlságosan is messzire menne. Nem bírom a hisztis nőket. Egyszerűen arra késztetnek, hogy cselekedjek. A húgommal soha nem akartam úgy bánni, mint másokkal, de láthatóan nem hajlandó más lehetőséget kínálni nekem. Mert, ha ez az egész így fog folytatódni.. Én nem tudom, hogy képes leszek-e visszafogni a bennem élő szörnyeteget. Régebben annyival egyszerűbb volt a húgommal. A kriptában töltött 200 év csak egyszerűen elrontotta. Most pedig zárjam vissza? Nem-nem. A magam módján fogom megoldani a kialakult helyzetet és, mivel a húgomról van szó. Igyekszem, majd finom lenni. Nem szeretném egy életre elüldözni. Hátrált tőlem, de ezzel csak önmagának okozott kárt, hiszen a nap sugarai perzselni kezdték a bőrét. Egy pillanat erejéig még hagytam is, hogy tanuljon a hibájából. Most talán megtanulja, hogy hallgasson rám. Mert az ez egyetlen dolog, ami számít. És még közel sem ért véget a „kiképzés”. Meg fogom törni. Csak idő kérdése. Ha a finom módszerre nem reagál.. Az ő baja. – Rajtad múlik, hogy megkapod-e azt a kiváltságot, hogy a napon is járhass. Megtanítalak, hogyan kezeld a vérszomjad és, hogyan ölj. Idővel megtanulod élvezni. De előtte még lefektetünk pár szabályt, amit azt hiszem jobb lesz, ha otthon vitatunk meg mielőtt még ropogósra sülsz. – Nem törődtem azzal, hogy hol van jelen pillanatban Blair. Nagy valószínűséggel lelépett, de a dolog engem valahogy nem hatott meg. Menjen. Nem fogom pórázon tartani. Senkit nem tartok pórázon. Kivételt képeznek a játékszereim. Őket sosem engedem túlságosan messzire. Levettem a kabátomat, majd ráterítettem és óvva a napfénytől a karjaimba kaptam, majd amilyen gyorsan csak tudtam hazafelé indultam vele. Biztonságban kell éreznie magát. Mindig ez az első lépés. A bizalom. Aztán szépen lassan lerombolom ezt azzal, hogy felfedem mi is vagyok valójában. Egy szörnyeteg. A húgom is az lesz. Csak idő kérdése. Mondhatjuk azt, hogyha sikerül végre hajtanom azt, amit tervezek.. Ő lesz életem nagy munkája.
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Pént. Ápr. 11, 2014 9:49 am
To my brother
Nem akartam itt lenni, semmi kedvem nem volt hozzá. Egyáltalán nem tetszett az amit tapasztaltam amiüta kijutotottam ide. Embereket öltem meg vagy bántottam anélkül, hogy én valójában szerettem volna. Egyszerűen amikor vért érzek elvesztem a kontrollt és csak cselekszem. Nem akarok senkit se bántani, de mégis megteszem, tehát egy szörnyeteg vagyok. Talán jobb lenne, ha visszazárnának a kriptába, hiszen akkor legalább egy két lábon járó időzítő bombától szabadítanák meg a várost. Más részről meg jó volt végre kicsit élni és belekostolni az életbe. Egyszerűen csak szabadságra vágytam, de még se kaphattam meg. Meg akartam ismerni Tony-t vagy legalább rájönni arra, hogy ki is lett, de persze ez se sikerülhetett, mert az egyik exének meg kellett jelennie. Fogalmam nincse, hogy miért történik mind ez velem, miért érzem az lassan, hogy megörülök és el akarok futni mindenki elől. Nem akarok itt lenni, nem akarom a testvérem hobortjait kiszolgálni. Éln i szerettem volna, de talán azt már nem is lehet. Talán nincs is már normális élet ezek után. Figyelem őket és a tanácsaikat hallom, de nem érdekelnek. Eddig se érdekeltem őket, akkor miért pont most kezdeném érdekelni? A bátyám közelít, én hátrálok. Nem akarom, hogy a közelembe jöjjön, hiszem fogalmam nincse, hogy mit is gondoljak róla. Majd pár pillanattal később érzem a nap égető érzését. Érzem ahogyan a húsomba mar, majd a földre kényszerít, majd megcsapja az orromat az éget hús szaga. Tony-ért kiáltok, majd abba hagyom és felkészülök arra, hogy talán ez a vég. Apróra, a lehető legkisebbre próbálom összehúzni magamat, hogy minél keveseb helyen érezem a fájdalmat, de nem megy. Úgy érzem, hogy egyedül vagyok és talán tényleg nincsen már kiút. Elvesztem és meghalok, de legalább újra élhettem kicsikét. ajd hirtelen megérzem Tony kezét, amint felkap, de fáj, hiszen mindehol égési nyomok borítanak. Fáj az érintése, hiszen minden egyes érintése csak fokozza a nap álta okozott égési sebeket. Hirtelen egy sötét helyen találom magamat, a hátam pedig egy falnak nyomodik. Tony szorításába estem most. Talán egyik ördögi helyzetből a másikba esek bele. Hallgatom az okító szavait, de nem értem, hogy pontosan mire is gondol. - Kiérdelemi? - kérdezek vissza kicsit zavartan. Otthon akarok lenni, el akarok bújni a szobámba és kitalálni hogy mi is legyen.- Haza akarok menni. - bököm ki végül és kislányos tekintettel felpillantok rá.
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Vas. Feb. 23, 2014 4:11 pm
Jas & Tony & Blair
Kezdtem úgy érezni, hogy a húgom kínzásával egy kicsit messzire mentem. Ez pedig igen nagy szó. Soha nem merült fel bennem ilyesmi.. De az, hogy szörnyetegnek tartja magát még engem is hatalmas csapásként ért. Kettőnk közül én vagyok a szörnyeteg, amiért ezt teszem vele és bezártam kétszáz évre. Lehet, hogy hamarabb ki kellett volna engednem.. Ezen teljesen felesleges agyalnom, hiszen az időt visszapörgetni nem tudom és, hogy őszinte legyek nem is akarom. A hibákat a jelenben kell kijavítani nem azon kell töprengeni, hogyha a múltban másképpen cselekszünk az egész másképpen alakul. Nem vagyok az a múltban vájkálós típus. Ritkán rontok el dolgokat, de úgy tűnik most a húgommal szemben hatalmas hibát követtem el. Viszont semmi okom az aggodalomra.. Egy örökkévalóságom van arra, hogy rendbe hozzam és egy normális vámpírt kreáljak belőle. Nem mondom, hogy minden érzelmet ki akarok ölni belőle, de a nagy részét ki kell.. Nem lehet gyenge és törékeny. Eltaposnák. Ha így folytatja egy vadász fog egy karót döfni a mellkasába.. Meg kell tanítanom arra, hogyan legyen óvatos.. Annyi mindenre kell megtanítanom. Még mindig az a kislány, aki akkor volt, mikor bezártam. Nem adtam lehetőséget arra, hogy a személyisége fejlődjön. Ezért azt hiszem máshogy soha nem fog érteni a dolgokból semmit csak akkor, ha megtapasztalja. Én pedig ezt örömmel adom meg neki. Bármekkora fájdalommal is jár ez neki. Így jobban belegondolva legalább a zsebembe berakhattam volna a gyűrűjét. Mert elég nehézkes lesz így hazavinni. Félt tőlem, mint mindenki más is. Azon csodálkoztam volna, ha nem hátrál legalább egy lépést. Azonban nem szerettem volna halálra rémíteni a húgomat, de így talán könnyebb elintézni azt, hogy komolyan vegyen és tényleg azt tegye, amit én akarok.. Legalábbis idővel rájön majd, hogy nem olyan rossz ötlet az, ha néha kivételesen egyszerűen csak rám hallgat és nem kezd el gondolkozni.. Csak cselekszik. Megforgattam a szemeimet, mikor kijelentette, hogy ő soha többé nem teszi be oda a lábát. Hátrapillantottam Blair-re, majd megéreztem ahogy a nap kellemesen simogatja a bőrömet és ekkor rögtön a húgomra pillantottam, akit már égetni is kezdtek a napsugarak. Nem akartam, hogy meggyulladjon, de azért el szerettem volna érni azt, hogy végre megtanulja a leckét mivel is jár vámpírnak lenni. Főleg, ha még nem érdemelted ki azt a csili-vili kis ékszert, ami megvéd ettől az egész fájdalomtól. Nem vagyok teljesen szívtelen ezért, mikor összerogyott a földön, már a karjaimba is kaptam a sikátor egyik árnyékos helyére vittem és a falhoz préseltem. – Nem megmondtam, hogy menjünk be? Igazán hallgathattál volna rám. Viszont most legalább megtanultad a vámpírlét egyik hátrányát. Ez ellen persze védekezhetünk, amint látod nekem semmi bajom nem lett a napon és Blair-nek sem. Azonban ezt ki kell érdemelned kishúgom. – Végigsimítottam az arcán, amin már alig látszottak a halovány égésnyomok. Nem kellett volna ennyire szemétnek lennem vele szemben, de valahogy meg kellett tanulnia ezt is. Első lecke a több ezerből.. Pipa.
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Vas. Feb. 16, 2014 4:33 pm
Jasmine & Blair & Tony
Fogalmam nem volt arról, hogy mit tegyek. Talán tényleg le kellene lépnem, de semmit se tudok erről a világról, így esélyem se lenne. Egyértelműen hamarosan halott lennék, de a bátyám és Blair tekintette se tetszett. Most biztosan engem gondolnak a nagy dráma királynőnek, vagy mit tudom én, de kíváncsi lennék, hogy melyikük tudnak normálisan viselkedni 200 év bezártság után. Tudtam, hogy mi vagyok, hiszen Tony elmondta még a bezárásom előtt, de esélyem se volt megbarátkozni a gondolattal, hiszen hamarosan egy kriptában találtam magamat. Éhes voltam mindennél jobban, de mindig éppen hogy csak kaptam vért, ami a fél fogamra se volt elég és most hogy kiszabadultam? Mindenhol csak két lábon járó ételeket látok. Érzem a vér csábító ízét és most is csak neki estem egy ártatlan lánynak. Nem akarok senkit se bántani és én biztosan nem fogok visszamenni oda, semmi esély nincsen rá. Figyeltem amit Tony csinál és kicsit megnyugodtam, amikor végül még is csak elengedte a lányt. Nem bírtam volna elviselni, hogy miattam baja esik, vagy éppen játékszer, vagy eledel lesz belőle. Így is nehéz volt elfogadnom, hogy csak úgy neki támadtam, pedig nem is bántott egyszerűen csak éreztem a vér csábító ízét. Nem is értem, hogy miért van ekkora vérszomjam és miért nem tudok ellenállni neki. Féltem Tony-tól kicsit és talán ezért is hátráltam egy-két lépést, amikor elindult felén, majd Blair kijelentésén hangosan elnevettem magamat.- Nem esik senkinek se baja? Miért is hinném el, hiszen az előbb csak úgy megtámadtam valakit. - mondtam neki miközben a könnyeimmel küszködtem. Utáltam, hogy ez lett belőlem. Egy szimpla ragadozó, gyilkos lett belőlem. Kell valami megoldásnak lennie, hogy ne csak ölnöm kelljen, illetve hogy ne kelljen mindig valakit bántanom. Egyszerűen csak érzem, hogy van valami megoldás rá. - Én oda be nem teszem többé a lábamat. - mondtam Tony-nak határozottan és biztos voltam abban, hogy látja az elszántságot a szememben. Nem kellet több se, fogtam magamat és elindultam sebesen a másik irányba, de nem jutottam túl messzire. Alig, hogy kiléptem a fák takarásából megéreztem a nap erejét. Égette a bőrömet és a húsomat is, minek következtében a földre rogytam és a fájdalomtól üvöltöttem. Fogalmam sem volt, hogy miért égek meg a napon és ők miért nem, de fájt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy most meghalok és egy szörnyetegtől meg szabadul a világ. - Tony...- mondtam szinte alig hallhatóan és egyre jobban összerogytam a földön, mert fájdalom teljesen lebénított. Soha se éreztem még ekkora fájdalmat.
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Csüt. Feb. 13, 2014 5:57 pm
Jas & Tony & Blair
Kicsit szégyellem magam, hogy ilyen dolgot tettem de nem bántam meg. Tony mindig is sokat jelentett nekem de nem most kellett volna egymásnak esnünk. Jasmine beiktatása lett volna az első dolog, de önző módon nem arra figyeltünk. Bűntudatom lenne? Talán egy ici pici, de az kevés. Az ultimátum, amit kaptam az tényleg pontos volt nem kellett sokat gondolkodnom rajta hiszen annyi mindent megtettem az idő alatt, mikor mellette lehettem. Akkor éreztem igazán azt, hogy élek. Semmi pénzért nem hagynám ezt a lehetőséget ki. A felmondásom lehet nem volt épp a legjobb, felborítani az egyensúlyt a bárban nem megfelelő módja ennek a dolognak de valami stílusos kilépést akartam magamnak. Mindegy. Zsebre vágott kezekkel lépkedtem lassan közelebb hozzájuk, szemügyre véve az újonnan érkezett lányt a társaságba. Kezdtem érteni miért cuppant a nyakára Jasmine, a lány vérének szaga betöltötte az egész levegőt, szívesen megkóstoltam volna.
De mielőtt bármit is léphettem volna megkérdeztem mi lesz a sorsa, az elengedés mellett döntöttek. Kicsit elkeseredve néztem a lány és az ínycsiklandozó vére után, de megálltam a késztetést. Nem mentem utána, inkább csak figyeltem a többi eseményt. - Pedig jobb lenne visszamennünk, Jasmine sokkal jobb lenne odabent… - neked, mert még nincs napfény gyűrűd. – Nem fog odabent senkinek bántódása esni. Próbálok segíteni, meggyőzni valamennyire de nem fog sikerülni. Makacs egy lány olyan, mint a testvére. Egy család, vér, temperamentum, gének, satöbbi. Tony vigasztalóan megy oda hozzá, karjaiba vonja, érdekes látványt nyújt. De nem szólok semmit, helyette a Napot nézem, ami hivatalosan is feljött. Mindent bevilágít, a környékünkön pedig nem nagyon található árnyékot nyújtó hely. Ezért jobb lenne bemenni, hiszen a sült húst senki sem szereti korán reggel, az illata sem épp a legjobb…de a fájdalom. - Mekkora a fájdalom küszöböd? – kérdőn pillantok a lány fele, újabb kérdéssel bombázva őt Tony után. Őt is elfogják érni a sugarak, nem lenne szerencsés most megtapasztalnia ezt a fájdalmat. Kerültem közelebbi kapcsolatba szegény izzónkkal, de nem volt épp a legjobb. Kíváncsi leszek mit fog tenni Jasmine, igazán érdekel.
Heily Rose Crane
welcome to my world
► Residence :
₰ mystic falls
► Age :
214
► Total posts :
86
BLOODSUCKER †
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Szer. Feb. 12, 2014 7:10 pm
Jas & Tony & Blair
A húgom most már tényleg kezdett az agyamra menni.. Nem tudom, hogy most jobb lett volna, ha azt a 200 évet inkább mellettem tölti és a kedvemre formálom.. Vagy pedig jobb volt neki ott, mert akkor sem lehettem volna rá különösebb hatással. Most már kezdem úgy érezni, hogy ő az egyetlen személy, aki felett nincs hatalmam anélkül, hogy valami fizikai fájdalmat okoznék neki. Bár a lelkire ő is talán jobban hajlik. 200 évig volt a föld alatt. Fogalmam nincs, hogy mit tehetnék annak érdekében, hogy ártsak neki. Nincs se kutyája se macskája. Egyszerűen csak arra tudom rákényszeríteni, hogy öljön, de láthatólag csak kényszerítéssel képes elvégezni.. Mindig a legjobb résznél leáll… Ott hagyja az áldozatát, akinek igazából, már teljesen mindegy lenne, hogy kiszívja azt a kis vért a testéből, de szegény húgomnak fogalma sincs arról, hogy még meg is mentheti. Én pedig szégyen szemre megtettem. Megmentettem egy lányt, de csak azért, mert egy szórakozóhely kellős közepén voltunk és kicsit nagy feltűnést keltett volna azzal, hogy bemegy a mosdóba aztán nem sokkal később találnak egy teljesen kiszáradt lányt a mosdóban. Egyáltalán nem lett volna feltűnő.. Bár én is kitörtem a srác nyakát mindenféle feltűnés nélkül, de nem is ez a lényeg.. Én tudom, hogy legyen óvatos neki pedig fogalma nincs semmiről. Ez a tanítás dolog.. Borzalmas lesz, már most érzem. Szörnyeteg? A húgom? Ezt nem gondolhatja komolyan.. Kettőnk közül én vagyok a szörnyeteg.. Meg, ha ő szörnyeteg akkor én mégis mi vagyok? Ez annyira abszurd.. – Most fogod magad és mindent elfelejtesz erről az egészről.. Hazamész veszel egy forró fürdőt és úgy fogsz emlékezni a mai napra, mintha el sem jöttél volna otthonról. – Igéztem meg a lányt, majd az útjára engedtem és odaléptem a húgom mellé.. Támogatásra szorult. Béna vagyok ebben, mint minden érzelgős baromságban, de érte meg kell tennem. Mondjuk az csak nehezített a helyzeten, hogy nézőközönségem is volt, de legalább ő is végre az a személy lesz, akinek lennie kell. Mert ha nem.. Tényleg kitépem a szívét a helyéről. – Drága húgocskám.. Te minden vagy csak szörnyeteg nem. Ez még csak eszedbe se jusson. Másrészt pedig tényleg jobb lenne, ha bemennénk. Vagy még most gyorsan hazavinnélek, mert.. Hidd el elég rosszul jársz, ha nem hallgatsz rám. – Lehet, hogy nem így kellett volna megfogalmaznom, mert most még inkább ellenkezni fog az egész menjünk be vagy menjünk haza dolog ellen. Tudom, hogy azt szerettem volna, ha a saját bőrén tapasztalja meg mi van, ha a napra megy, de azért ez egyfajta kínzás.. Én pedig képes lennék megkínozni a saját húgomat? Hát nagyon úgy tűnik. Viszont, most már elkéstem. A nap kezdett előbukni és én nem fogom helyette meghozni a döntést. Ha úgy dönt, hogy bízik bennem legyen. Ha pedig nem. Hadd tapasztalja meg milyen érzés elégni a napon. Hogy kegyetlen vagyok? Meglehet. De én legalább előre figyelmeztettem, hogy ennek nem lesz jó vége.
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Vas. Feb. 09, 2014 9:35 pm
Jasmine & Blair & Tony
Egyszerűen nem akartam elhinni azt amit láttam. Hogyan képes erre? Hogyan képes azt a csajt elém helyezni, tudtommal nem régen még arról vitatkoztak, hogy semmit se tudok erről a világról, most meg szépen egymást falják. Úgy éreztem, hogy mindjárt felfordul a gyomrom és kijön a nem olyan régen megivott vér. Nem akartam a mosdóba visszamenni, de oda menni se akartam hozzájuk. Legszívesebben eltűntem volna a föld legmélyén. Talán az lenne a legjobb, ha Tony visszazárna abba a rideg és koszos kriptába, hiszen akkor senkinek se tudnék ártani. A szám elé kaptam a kezemet és egy pillanatra találkozott a tekintetünk Tony-val. Meg kellett volna menteni azt a lányt, akit bent hagytam, de most még ahhoz se volt erőm. Szörnyetegnek és gyilkosnak tartottam magamat, de ezeknél a gondolatoknál jobban egy dolog rémített meg, hogy tudtam nem bírom magam kontrollálni.... Nem akartam bántani azt a lányt, de még is megtettem. Fogalmam sem volt, hogy életben marad-e vagy éppenséggel mit kellett volna tennem, hiszen senki se mondta meg, hogy mi ilyenkor a teendő. Végül kétségbe esésemben a kifelé vezető utat választottam. Nem tudtam, hogy valamelyikük utánam fog-e jönni vagy nem, de most nem is érdekelt. El akartam csak tűnni végre erről a helyről. Pár pillanattal később megjelent a bátyám, de nem egyedül. Vele volt az a szerencsélten lány is akit nem olyan régen bántottam. Hátráltam, mert nem akartam a közelébe menni. Nem akartam bántani őt, de éreztem a vér utáni éhségemet. Egyszerűen olyan volt, mintha valaki át akarná venni az irányítást fölöttem, de most nem hagyhatom.- Szívesen? - kérdeztem vissza kissé idegesen.- Talán, ha nem vele enyelegnél.... - mutattam az addigra megjelenő Blair-re. - akkor nem történt volna ez meg. Semmit se mondtál el, hogy mit kellene tennem és legszívesebben minden egyes bent ülő ember vérét meginnám. - mondtam elcsukló hangon. - Szörnyeteg vagyok... - tettem hozzá szinte elhaló hangon, majd még hátrébb léptem. Nem akartam oda visszamenni, hiszen senki se lenne biztonságban ott velem. Senki se, hiszen még ennek a szerencsétlen lánynak is neki estem. - Mit akarok vele tenni? Messzire elkerülni őt, mert nem akarom bántani, nem akarom megölni őt. - mondtam szinte remegve, mert még mindig éreztem a ruháján levő íncsiklandó vér illatát és éreztem, amint egy könnycsepp végig folyt az arcomon. Nem tudtam, hogy meddig fogom bírni ezt az ördögi játékot, mert már most csak egy hajszálon múlt, hogy nem téptem ki Tony kezei közül a lányt és öltem meg. - Én oda biztos vissza nem fogok menni. - ráztam meg a fejemet, mert tudtam, hogy a hely tele van emberekkel és még több vér lenne ott. -
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Csüt. Feb. 06, 2014 7:01 pm
Jas & Tony & Blair
Meglepetten állok a volt pasim és a testévre előtt. Pár nappal ezelőtt a nyakába tudtam volna ugrani annyira hiányzott, de most mégis másképp viszonyultam hozzá. Talán a megnyilvánulása hozta ezt ki belőlem, hogy olyan flegmán beszélt hozzám. Biztos bennem van a hiba, sőt nem is biztos, hanem ezer százalék elvégre nem olyan vagyok, mint amilyennek ő ismert meg. Az elmúlt időben valóban elpuhultam, már nem vagyok olyan mint akkor régen. De egyben biztos vagyok, mégpedig abban, hogy képes vagyok olyan lenni csak a megfelelő társaságban kell lennem ahhoz. Kezdjük ott, hogy rég nem ittam közvetlen emberből, hiányzik is a meleg vér ízé hiszen a zacskóban lévő folyadék nem olyan, mint a frissen csapolt. Jasmine iránt tanúsított érdeklődésem kudarcba fulladt, az orromra lett kötve, hogy ne foglalkozzak vele, mindene megvan és majd Ő eligazítja. Ebben nem voltam valami biztos, szócsata alakult ki köztünk aminek az eredménye Jas kiborulása lett, és kiviharozása a mosdóba. Rosszul érzem magam amiért nem mentem utána, talán ezt kellett volna tennem a de a lábam a padlóba gyökerezett, kicsit féltem is attól mi lenne, ha utána mennék. Tony sem ment utána, csak állt ott ugyanúgy ahogy én de nem tétovázott, ajkaimra tapadt.
Hirtelen nem is tudtam hová tenni a dolgot, végül engedtem a késztetésnek és visszacsókoltam, felbátorodva pedig a derekamnál fogva húzott közelebb, nyaka köré fontam karjaimat úgy élveztem a csókot. Annyi mindent felhozott ez a dolog. Talán ezzel kinyílt a kiskapu, ami elzárta azt aki igazából vagyok. Egy félig őrült vámpír, aki képes mindenre annak érdekében, hogy megszerezze, amit akar. Az ajtó csapódik egy személy viharzott ki rajta s Tony rándulásaiból kiindulva Jasmine lehetett az. Fenébe. Mielőtt elhúzódott volna a fülembe suttogott, ezzel felnyitva a szememet. Nem megy nekem ez a jelentéktelen kis élet. Nem vagyok én ilyen! Ahogy elment mellőlem lerántottam magamról a kötényt, kikötöttem a hajamat majd leborítottam a kasszát a helyéről ezzel kis nyomot hagyva magamról. Elindulok az ajtó fele, útközben találkozom még a volt kollégámmal aki nagy szemekkel pislog rám, csak vállat vonok, nem szól inkább hagyja hadd menjek. Jobb is. Kiérek a többiekhez, már hárman vannak. Érdeklődve lépek oda, felhúzott szemöldökkel vizslatom a mellettük lévő ifjú hölgyet. - Mit fogtok vele tenni? Jobban mondva Jas te mit fogsz vele kezdeni? – kíváncsian várom a válaszát. Elnézek a fejük fölött, a nap lassan ereszti ki első napsugarait. - Mi lenne, ha visszamennénk? – vetem fel az ötletet mielőtt teljesen megjelenne az izzó égitest ezzel megpirítva ifjú vámpírtársamat.
Heily Rose Crane
welcome to my world
► Residence :
₰ mystic falls
► Age :
214
► Total posts :
86
BLOODSUCKER †
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Csüt. Feb. 06, 2014 12:52 pm
Jas & Tony & Blair
Sajnáltam egy kicsit a húgomat, hogy két tűz közé szorult, hiszen ő semmiről nem tehet. Egyszerűen csak az én életstílusom a számára még egy kicsit meredek. Mondjuk láthatóan még azok sem tudják tartani velem a lépést, akik nem voltak bezárva két évig egy kriptába. Mondhatnám, hogy sajnálom, hogy ezt tettem a húgommal, de nem igazán.. Oké.. Tényleg szemét húzás volt, hogy ennyi ideig ott tartottam, de azt nem sajnálom, hogy bezártam. Mert, ha nem teszem meg akkor a tervemnek lőttek. Köddé lett volna minden, amit akkoriban felépítettem. Amitől, ma én vagyok én. Mert, ha a bosszúm akkor nem teljesedik be... Valószínűleg valami idegbeteg, paranoiás idióta lennék, aki azt sem tudná végiggondolni, hogyan lépjen az egyik lába után a másikkal. Szóval.. Most, hogy minden családtagom halott a húgomon meg azon a gyereken kívül, akit vámpírrá változtattam.. Bár én már abban sem vagyok biztos, hogy él még.. Bár, ha él.. Jó móka lenne vele újra találkozni.. Aztán újra megölni.. Csak, hogy még édesebb legyen ez az egész.. Csak ezúttal véglegesen lenni. Nincs visszatérés. Jó érzéssel tölt el, hogy azért hagytam valamit hátra is, hogy ne csak egyszer érezzem jól magam.. Hanem még most is.. Tudtam én, hogy jó döntés volt átváltoztatni vámpírrá. A húgom kiviharzott a mosdóba nekem pedig semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy most nekiálljak még veszekedni Blair-rel. A mi múltunk ennél sokkal többről szólt. Csak nem értem, hogy hova tűnt az a lány, akit egykoron annyira szerettem, mintha köddé vált volna.. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy elnyelte volna az emberség. Édes ajkait csókolgattam, miközben kezeimmel a derekát simogattam és egy pillanatra lejjebb tévedtem a fenekére. Finoman megmarkoltam, majd szinte éreztem, hogy a húgom visszalép a terembe. Hiába mosta le magát éreztem rajta a vér illatát.. Legbelül vágytam arra, hogy azt mondja megölt valakit, de lefogadom, hogy csak úgy, mint akkor a házban most is leállt.. De gondolom szerencsétlen most is ugyanúgy elvérzik. - Ha úgy gondolod, hogy képes vagy az a Blair lenni, akit egykor csodáltam.. Gyere utánam. Ha nem.. Maradj. Éld az emberi kis életedet. Suttogtam a fülébe, majd mielőtt még a húgom után siettem volna visszamentem a mosdóba, ahol ott találtam az eszméletlen nőt, akit megtámadott. Nem hagyunk magunk után ilyen nyomokat.. Főleg nem egy nyilvános helyen.. Ezt még meg kell tanítanom neki. Felrángattam a földről a lányt, majd megitattam a véremmel és megigéztem, hogy egy mukkot se szóljon csak, ha én mondom. Vele az oldalamon mentem ki a húgom után. - Szerintem jobban jársz, ha most visszamész. Ja, és szívesen.. Majdnem ott hagytad szerencsétlen meghalni, amivel talán még vadászokat is rángattál volna a nyakunkba. - A nap hamarosan felkel.. Nem túl jó ötlet számára az, hogy most itt kinn legyen.. De, ha csak a tapasztalatokból ért, hát legyen.. Legalább most szerzett nekem egy bábot.. - Pár napig elszórakozom ezzel a szépséggel.. Hacsak nem gondolod úgy, hogy a halál egy könnyebb út lenne a számára.. Elveheted az életét, hiszen amúgy is ezt tetted volna.. De, ha most teszed meg te fogsz róla gondoskodni.. - Megöli ergo vámpír lesz.. Nekem aztán nincs szükségem ekkora púpra a hátamon. Az ő felelőssége.
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Hétf. Feb. 03, 2014 6:30 pm
Jas & Tony & Blair
-
Kezdtem egy jobban úgy érezni, hogy én vagyok a felesleges harmadik személy itt, meg már nagyon kezdett elegem lenni abból, hogy a testvérem és az egyik exe akarja megmondani, hogy mi is a jó nekem. Őszintén szólva egyikük se ismert már egyáltalán. Majdnem 200 évig voltam bezárva valami kriptába, ahol éppen annyi vért kaptam, hogy éhen ne haljak. Komolyan szerintem először inkább azt kellett volna megnézni a bátyámnak, hogy még beszámítható vagyok-e. Mert talán már egyáltalán nem, vagy ez a világ nem nekem való. Semiről semmit se tudtam, ő meg nem igen beszélt a dolgokról. Ez így nagyon nem volt jó. Néztem őket és próbáltam koncentrálni, de nem ment. Egyszerűen csak a vér csábító illatát éreztem minden honnét, meg Blair és Tony hangos vitáját, szóval talán nem is annyira nagy csoda, hogy elegem lett és összeroppant a pohár a kezemben. Talán tényleg el kellene fogadnom Blair segítségét, de benne se tudok bízni. Úgy érzem, hogy bármire képes lenne azért, hogy visszakapja a bátyámat, talán még engem is hátba támadna. Mit sem törődve velük siettem be a mosdóba. Megmostam az arcomat, majd kiszedegettem a maradék üvegszilánkot a kezemből. Néztem magam a tükörben és fogalmam sem volt arról, hogy ki az akit látok a tükörben. Egy eléggé nyúzott arcú lány nézett vissza rám, mire újból meg mostam az arcomat, de semmivel se lett jobb. Felvettem anyukám gyűrűjét, hogy erőt merítse, amikor egy vérző lány jött be a mosdóba. Figyeltem és próbáltam ellenállni, de nem ment. Egyszerűen csak rávettem magamat, a torkába vájtam a fogaimat és inni kezdem a vérét. Nem tudtam, hogy mi ütött belém, majd amikor hallottam az egyre lassú szívét, akkor elléptem tőle, gyorsan megmostam a számat és kirohantam vissza, hogy segítséget kérjek, de olyat láttam amire nem számítottam. Tony és Blair egymást falták, már ha lehet ilyet mondani. Ökölbe szorult a kezem és legszívesebben üvölteni tudtam volna. Nem olyan régen még ölték egymást, most meg ezt csinálják. Ennyit arról, hogy bármelyikük is aggódna értem. Elindultam szép lassan a kijárat felé, mert most már semmi értelmét se láttam, hogy itt legyek....
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Vas. Feb. 02, 2014 8:44 pm
Jas & Tony & Blair
Nem olyan az életvitelem, mint amilyen a legtöbb vámpírnak. Megpróbáltam valamivel lefoglalni a mindennapjaimat, hogy míg ki nem találom mihez kezdjek addig legyen mivel eltöltsem az időmet. Lehet, sőt biztos vagyok benne, hogy ezekkel a cselekedeteimmel csalódást okoztam mentoromnak. Mikor még mellettem volt akkor minden olyan könnyűnek, természetesnek tűnt, de mikor elment akkor magával vitte azt az énemet, amelyiket szerettem. Kicsit gonosz voltam, őrült is a magam módján most meg egy ártatlan szőke kislány bőrében feszítek. Igaza van, talán jobb lenne, ha szépen kitépné a szívemet a helyéről, ezzel egy csalódást temetne el. Talán elő kéne vennem azt az énemet, akiben látott valamennyi lehetőséget. Abban legalább én is kényelmesen éreztem magam. Jó volt. - Ismerlek, mint a tenyeremet. A bűntudat nem létezik a szótáradban, ahogy az enyémben sem. – gonoszkás vigyor kúszik arcomra, s eszembe jut az első alkalom mikor embert öltem. Rosszkor jut eszembe, tisztában vagyok vele, de abban a pillanatban nem hessegethettem el. Elvégre Tony segített benne.
Az adrenalin akkor túlfűtött, kiengedhettem az őrült énemet. Határok közepette természetesen. - Mert attól eltekintve, hogy a fivére vagy sok mindent nem tudsz. Ne nevetess, kettőnk közül nem is tudom kinek van több ismerőse. – vágok vissza, legalábbis próbálok de hamar elfelejtem a valódi okát miért is jöttem ide. Jas. Ránézek a lányra, akit láthatóan veszélyez a jelenlétem, eltöri a poharát majd a mosdóba fut ki. Hát igen, bemutattuk mennyire kibírhatatlanok is vagyunk mikor együtt vagyunk. Vannak jó napok, olyankor minden a legnagyobb rendben van. Tudom mi ’kedvesen’ is viselkedni. Szólásra nyitnám a szám, utána menni nem akarok, mikor megérzek két kart derekam köré fonódni, majd ajkait éreztem sajátomon. Hirtelen nem tudtam hová tenni a viselkedését, egyik percben még szívesen kihúzná a szívemet a helyéről, másik percben pedig falni kezdi az ajkaimat. Nem ellenkezem, simán visszacsókolok. Gyengeség jele lenne ez? Vagy a hiány? Fene tudja, de ebben a pillanatban ez tűnik a legjobb dolognak.
Heily Rose Crane
welcome to my world
► Residence :
₰ mystic falls
► Age :
214
► Total posts :
86
BLOODSUCKER †
Tárgy: Re: Ezüsthold bár Vas. Feb. 02, 2014 9:24 am
Jas & Tony & Blair
Tényleg azt hittem, hogy van lehetőség Blair-ben, de jelen pillanatban minden reményemet pórrá zúzta. Dolgozik, amikor ez az egész teljesen felesleges egy magunk fajtának. Azt veszünk el, amit akarunk és amikor akarjuk. Nem kell ehhez senki engedélye. Az ég világon nem kell ehhez semmi. Pedig tényleg azért változtattam át, mert sok reményt fűztem hozzá. Plusz még jó társaság is volt, de úgy néz ki ez a próbáljunk meg emberi életét élni dolog, csak megváltoztatta és ezáltal teljesen lealacsonyította magát a szememben. Szerencsére ez a külsejére nem volt semmilyen hatással még mindig ugyan az a gyönyörű nő, aki egykor volt. Ha nem lenne ugyanolyan makacs, mint én akkor talán még értelmesen is el tudnánk beszélgetni, de láthatóan ez nem akar összejönni. Mondjuk nekem mindegy is.. Nem tervezem, hogy felkeresem. Ő volt az, aki mindig a nyakamba akaszkodott. De akkor még nem bántam.. Most már bánnám. Nekem arra a Blair-re van szükségem, akiben láttam az árnyalatnyi önmagam. Megvolt ez az oldala is, de a közelemben nem nagyon mutogatta. - Elhiheted, hogy örömmel megtenném. Nem éreznék semmi bűntudatot. De ezt te nagyon is jól tudod. - Féloldalas mosoly kúszott az arcomra.. Még ő miatta sem éreznék bűntudatot. Az emberek is születnek s halnak minden nap. Nem olyan nagy tragédia, ha ez néha előfordul a vámpírok között is. - Miért is ilyen fontos neked, hogy segíts a húgomon? Ja, mert mindenki nagy ívben elkerül téged? Ezen hadd ne kelljen csodálkoznom. Egy törékenynek tűnő, kislány pincérnőt játszik. Tudok gondoskodni a húgomról és, ha nem haragszol előbb igézek meg egy nőt az utcáról, minthogy a te segítségedet kérném. - A húgom felé fordultam és láttam, ahogy kiakad. Ez egy kisebb dühroham volt és a lelkem mélyén büszke voltam rá. Ezek szerint van benne egy apró kis darabka, ami valamennyire hasonlít rám. Mondjuk ezt még egy kicsit finomítani kell, de nem olyan nagy tragédia.. Nem mentem utána, hiszen nem kislány, már meg tudja oldani. Aztán meg úgy is hamar meggyógyul, szóval hol itt a probléma? Nem volt kedvem tovább veszekedni, miután Jasmine elrohant. Valahogy elő akartam csalogatni azt a Blair-t, akit ismertem és egykor még szórakoztató is volt. Miután meggyőződtem arról, hogy Jas, már nem lát minket megragadtam Blair-t a derekánál fogva és ellenkezést nem tűrve tapadtam édes ajkaira. Reméltem, hogy az előbb történtek miatt nem fogja pofonnal jutalmazni a cselekedetem.. Mondjuk soha nem tudott ellenállni nekem.. Bár nem tudhatom, hogy azóta mennyire változott meg.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Ezüsthold bár 
•• 
