Most belegondolva egyetlen egy lányt sem vittem még haza. elég jók az élet körülményeim igézés nélkül is. Ezelőtti helyen Europában megnyertem a lottót és a relytejes halál után magamra írattam... Az évek során akadt egy-két tapasztalat, aminek mostanában is hasznát veszem... Emellett hiába szorom a pénzt, jól gazdálkodom és írányitok egy vállalatot is, ami a suli mellett elég fárasztó, de most kineveztem egy helyettest. Muszáj, hisz most itt van Hazel egy álom csaj és minden időmet rá kell fordítanom. Szóval el kell azon gondolkodnom, hogy mit us nézünk meg először New Orleansban. Rengeteg látványosság van, de a boszorkány negyedet jobb lesz elkerülni... Mostanában viták vannak a három faj között. Nem veszek részt benne, de eljutnak hozzám is a információk. De nem azért vagyok itt, hogy velük foglalkozzak, hanem Hazel miatt. Le se tudom majd vakarni magamról helyes. Nem is akarom, azt szeretném, ha örökre engem akarna. Ismét elpirult... Elég nagy hatással vagyok rá és ez tetszik... tetszik, ha ilyet váltok ki belőle. - Levakarni?! Remélem örökké rám akarsz tapadni... Nem nagyon akarok távol maradni tőled. - Aztán megnyalja alsó ajkát. Nem tudom, hogy miért csinálja, de beinditja a fantáziám... Nagyon perverz tudok lenni néha és szerintem ő ezt majd értékelni fogja... Nagyon is. Most belegondolva, hogy ha egyszer ráérez az ízére a dologra.... akkor mindig azt akarja velem csinálni, de majd később visszatérünk erre, mert nem akarom elhamarkodni a dolgot. Csináljuk majd mikor nem lesz részeg és akarja, mert gondolom elég nagy akadály neki, hogy vámpír vagyok. Nem tehet róla, de akkor sem a legjobb, hogy... de végülis a teste nem utasít el, sőt mintha húzna maga felé. Elcsábít és ő igéz meg tudta nélkül. Elbűvöl a teste, a pillantása, a tettei, egyszerűen minden, amihez köze van. Aztán közli, hogy siet éa feláll, de nincs szükség azokat a csodás lábakat fárasztani. Beviszem az ölemben. Miközben ledobom magam az ágyába ő gondolkodik és gondolkodás közben hevesebben kezd verni a szíve... Gondolom nem kell megkérdezni, hogs mire gondol... egyre gondolunk és ő is azt akarja. Aztán közli, hogy perverz vagyok és leveszi magáról a pántos felsőt. Újra betekintést nyerek a felsője alá. Tegnap este pár pillantig lopva meg tudtam lesni, de most ő aksrta ezt látatni velem. Sajnos nem sokáig élvezhetem a látványt, mert pontosan úgy dobja, hogy eltakarj a szemeimet... Remélem, ha összeveszünk nem ilyen gyorsan és pontosan vágja a karót a szívembe. Hamar leszedem a fejemről azt a felsőt. Nekem ennyi látvány nem volt elég... kell még. Na jó talán tényleg perverz vagyok... egy picit. Aztán jött a pizsama naci is... Szép lassan minden részletet feltárva tolta le és ebből biztos vagyok, hogy az én szemeim szórakoztatása miatt csinálta és a fenék risza.. Bele kellett harapnom az ujjaimba. Valaminek ki kellett zökkentenie a gondolat menetemből. Nem bírtam tovább és oda mentem hozzá. Megcsókoltam. Nyelveink vad táncot jártak a másik szájában és tökéletes voltr, tökéletes mint mindig. Alíg várom, hogy New Orleansban legyünk... Igaz 14 óra utazás, de Hazellel megéri. A csók közben az ágy felé visz és légzésem hamar felgyorsul, remélem azt akarja... de lelök az ágyra. Hmmm. Gonosz kislány, nem tudja, hogy miről marad le. De a látványt nagyon is élveztem. Formás popó és szexi fehérnemű. Aztán közli velem, hogy az ágyán van a helyem... Ebben is egyetértünk. Én örökké az ágyában maradnék, de szükség van erre a költözéses utazásra, amit összekötünk egy kis szórajizással... - Hidd el cica én egész nap itt maradnék veled bizonyos dolgok nélkül...Szóval nem tetszene ez a figyelem elterelés cica?! - Mutattam végig a tökéletes vámpírtestemen és gondolkodtam, hogy meg kéne valamivel győzni, de muszáj felmennünk és elintézni a halasztást és az albérlet keresés... Félek, hogy mit fog ehhez szólni Miss Boncolos banya... Repdesni nem fog az örömtöl ezt előre tudom. Talán kezdeményezni fogja ennek a megtiltását. Sok mindent ki tudok nézni belőle... Egyszer Bob is akart halasztani és meggyőzte az igazgatóságot, hogy utasítsák el. Remélem nálam ez nem fog megtörténni, mert be kell vetnem a sármom és az igézést. Míg öltözik írok egy üzenetet Carle-nak, hogy keressen egy költöztető szolgáltatot. Telefonálás közeben ő magára kapott egy csőnacit és egy felsőt... Jobban örültem mikor kevesebb ruha takarta a tökéletes testét. De nem in baj... legalább más férfi nem fogja látni... egyelőre. Belepakolt mindent egy kissebb börőndbe és indulásra készen állt, de kiment a szobából. Hs jól értem a Henry nevű srác szobájába. Mit akarhat... Mikor visszaért egy pólóval a kezében elmosolyodtam. Vettem volna egy másik pólót valahol... De ha hozta és hozzám vágja, akkor felvettem magamra és ahogy előre megmondta, kicsit nagy, de így is dögleni fog értem... - Ohh a cigi ott nagyon jó, de ragaszkodom hozzá, hogy én vehessem meg neked. - Igaz ezt még a póló idhozása előtt mondta, de eddig elvonta a figyelmem az a popo és hát... Mellékesen hálás vagyok, mert nem kell vízes pólóban vezetnem...Utálok ázott cucban vezetni. Kap egy pici csókot a szája szélére és légzésem egyből felgyorsul, mikor közeledem felé. Mikor kiölti nyelvét, szorosan magamhoz húzom és megcsókolom, de ez nem lesz rövid csók... Simogatom és testem olyan helyekre is letébed, amikre eddig nem mert. A csók után kezemet az övébe helyezem és kéz a kézben kezdünk el sétálni a kocsi felé, teszek egy megjegyzést, mikor nyítom neki az audi ajtaját. - Remélem nem csak New Orleans miatt jössz... Tényleg szeretlek és nem húzom tovább az időt... Indulhatunk cica. Mellékesen szokd a becenevet, mert te megérdemled. Szeretlek cica... - Nyomtam egy gyors csókot ajkaira és nem vártama. válaszát. Beszálltam a kocsiba és sebválton pihent a kezünk... itt is kéz a kézben. Mielőtt beindítom a kocsit nyomok egy csókot a kezére... - Sietek és nem lesz 14 órás csak 9... Este hétre már otthon leszünk. - Beindítottam a kocsit és indultunk is a mi kis közös hétvégénkre. Remélem minden rendben lesz... Szeretem ezt a bolond farkast és remélem o is hasonlóképp gondolja.
New Orleans.. Ahol a nap sosem ér véget, ahol a bárokból kellemes jazz ének szállingózik kifelé, ahol az idegent is barátként kezelik. Legalább is ezt hallottam róla. Kíváncsi voltam a nevezetességeire, leginkább a varázslatos City Parkra, a francia negyedre, a régi korokat megidéző buszokra, és a St. Louis katedrálisra, plusz még sorolhatnám.. Régóta szeretnék eljutni oda, és bár nem is tűnik olyan vészesen messzinek ez a 14 órás út, mégsem voltam ott. Nem találtam olyasvalakit, akivel leruccanhatnánk a hétvégére, egyedül pedig semmi kedvem volt. Egészen eddig abban reménykedtem, hogy az évente rendezett álarcos bálra kell majd tudósító, és engem fognak kiválasztani, de az utóbbi időkben eléggé kihalt a reményem, hisz főnököm mindenembe beleköt. - Le sem tudsz majd vakarni magadról. - tettem még hozzá vigyorogva, és teljesen elpirultam mikor ismét szóba került a fogadalmam, ami nem is volt fogadalom, inkább csak egy vicc volt a részemről. De rendkívül jól esett, hogy már gondolt rá és tervezgetett. - Szavadon foglak. - kacsintottam rá és megnyaltam alsó ajkamat. Egyre jobban vártam már ezt a New Orleansi utazást.. - Sietek, sietek. - és felálltam a két lábamra. De nem sokáig maradhattam így, hisz karjaiba kapott és a szobám felé kezdett el vinni. A szekrény elé érve, hirtelen nem tudtam, hogy mit pakoljak el magammal, és mibe. A legkisebb bőröndömbe, vagy a legnagyobba? Csak egy pár napra megyünk el.. és valószínűleg nem lesz sok ruhára szükségem. Remélhetőleg.. A gondolattól ismét elkezdtem pirulni, és örültem, hogy háttal álltam neki. De talán szívem elárulhatott, hisz egyből gyorsabban és erősebben kezdett el verni. Na szóval.. - Te perverz! - nevettem és lekaptam magamról a pántos felsőt, és az arcára dobtam. Pontos volt a dobásom. Nem hiába féltek tőlem anno a kidobónál. Most pizsinadrágom következett, lassan kiélvezve minden egyes mozdulatomat - mert tisztában voltam vele, hogy mindvégig engem bámult -, letoltam magamról a nadrágot és meg is ráztam neki a fenekemet. Nem bírtam tovább folytatni az öltözködést, mert maga felé fordított és egy szenvedélyes csókot váltottunk. Mellkasomat az övének súroltam, és fantasztikus érzés kapott el, mikor az ő bőre érintkezett az enyémmel. Elkezdtem vezetni az ágyam felé, és lelöktem rá. - Neked ott a helyed. - néztem rá vigyorogva, az ágyra mutatva. - Ne vond el a figyelmemet, mert el fogunk késni. - közöltem vele játékosan, és visszaugráltam a szekrényem elé, ahol egy csőszárú farmert és egy sötétkék pólót kaptam magamra. Az ágyam alól elővettem a kisebbik bőröndöt, és csak belesöpörtem a ruháimat, nem volt arra időm, hogy most mindent gondosan összehajtogassak. Gyors megfogtam a neszesszeremet és fürdőbe rohanva, elraktam a szükséges dolgaimat. Azt is elhelyeztem a bőröndömbe, és nagy nehezen sikerült becipzároznom. - Egyedül cigire van szükségem, de azt szerintem csak New Orleansban veszem meg. - mosolyodtam el, amint kiejtettem a város nevét. Majd kiugrottam a bőrömből az izgalomtól, úgy vártam már ezt az egészet. Elvileg ma estére már ott is leszünk.. New Orleansban!!! - Maradj itt. - gyors átsétáltam Henry szobájába, és egy sima fekete felsőt szedtem ki a szekrényéből. Visszaérve Jace-hez hajítottam a felsőt, csak úgy mint az előbb. Ne kelljen már vizes felsőben vezetnie.. - Már csak rád várok. - öltöttem ki rá nyelvemet, és felállítottam a bőröndöt, indulásra készen.
Ahogy nézem egyre jobban tudatosul bennem, hogy nekem rá van szükségem. Nem zavar, hogy farkas, de álljunk meg... egy farkasnak van falkája. A falka meg... Lehet, ha kiderül, akkor nem lesz ez hosszú életű kapcsolat. Gondolom két lehetőség áll fent. Az egyik hogy kirakják és marad velem, a másik hogy elhagy és a falkát választja. Vajon melyik mellett fog dönteni? Nagyon remélem, hogy nem kell választania... Biztos, hogy nem én lennék az első, amiért nem hibáztatnám. De miért gondolok ilyenekre?! Most az enyém és engem akar és én őt. Olyan kiszámíthatatlan az élet. Nem gondoltam volna, hogy mégegyszer szerelmes leszek valakibe, de nem bánom... Hazel mindent megér. Szeretem és ez a lényeg. Amikor megérintem... Libabőrös leszek. Mintha működne köztünk a kémia. Nagyon utálom a kémiát, de ha a való életben ilyen, akkor remélem örökké müködik. Nem is értettem sosem azokat a szerelmes férfikat, akik mindent megtettek egy nőért, de a mai nap után... kezdem megérteni őket. Hazel nem egy akármilyen lány, ő az a lány, aki elrabolta a szívemet és ő az a nagybetűs nagy Ő az életemben. Sosem gondoltam volna, hogy 2015-ben találok szerelemre, mikor úgy indultam el, hogy hazaviszek este valakit és megbasz... De most így nem bánom, sőt örülök neki, hogy így alakuktak a dolgok. Remélem boldog lesz mellettem és belém fog szeretni. Túlságosan is rossz lenne elveszteni őt, azt nem értem, hogy ilyen rövid idő alatt miért érzem ezt. Az ilyenekből szokott lenni a nagy koppanás, de nem velem és nem nost! A teste elárulja, hogy akar engem. Elmondja, hogy imádja a közelségemet. Nem tehet róla a teste... egy ilyen pasit egy ilyen testtel nem lehet elutasítani. Aztán belátja, hogy korai az összekölozés gondolata, de nen utasítja el... Szóval ő is hosszútávra tervez, mert ha csaj egy-két napos csoda lennék, akkor eree annyit mondott volna, hogy sosem költözünk össze...Remélem is, hogy a közelben akad albérlet. Tényleg nem akarok tőle messze lakni. Nem fogom öt percenként ellenőrizni, de szeretném, ha nem mérföldekre lakna. A csókokat meg élvezte és én is... Imádtam őt érinteni és kedvencem az ajkai voltak. Megrészegítettek azok az ajkak és nem tudtam ellen mit tenni. Aztán jött a három választási lehetőség... Erre eltávolodott, de kezeit nem vette le rólam. Én is a derekára raktam. Szóval mikor felsorolom neki erősen gondolkodik. Az első lehetőséget el sem kellett volna neki mondanom... az szóba sem jöhet, de örültem, mikor arcán szomorúság tükrözödött. Azért az mégis három nap nélküle és ezt egyikünk sem akarta! Mindenki a saját indokai miatt, de én nagyon kíváncsi lennék rá, hogy ő miért nem akarja. Aztán jött a második lehetőség, ami sokkal jobb volt, bár nem volt az igazi... Ráadásul még nem is jártam a helyi motelben. Lehet, hogy valami utolsó lepukkant, drogfüggő gyűjtő hely. Talán ez sem lenne a legjobb ötlet... De a harmadik lehetőség következett. Igen ezt kell választania. Elkezdi rágni az ajkait... Tudnia kéne, hogy ha ezt csinálja, akkor én is rágcsálni akarom és abból csók lesz... Amint ezt megbeszéljük halálra csókolom... Nem szószerint. Mikor közli, hogy nem járt még New Orleans-ban felhúzom a szemöldököm. Ezt nem hiszem el, de ha velem lesz az első alkalom, akkor a legszebb hétvégét kell neki összehoznom. - Hát akkor remélem megtisztelsz vele, hogy a legszebb két napoddá tehetem. Ígérem kicsit sem fogod megbánni. Akkor egy csomó helyre elviszlek. - Rebegtette azokat az imádnivaló szempilláit, mint egy jó kislány. Remélem majd azért ebben a két napban nem tervezi, hogy jól viselkedik... Szóval tetszik neki New Orleans és jönne szívesen, hát ez azt jelenti, hogy nelletem fog aludni megint... Nem inkább nem gondolok semmi perverzre, hogy milyen lehet a tökéletes teste a felesleges ruhadarabok nélkül, de mégis elképzelem és a látvány felejthetetlen. - Édes hízelgő ajánlat és szavadon foglak, de egy kikőtésem van... - Nyomtam egy gyors csókot a homlokára és biztosudja mi lehet ez a kikötés... Mindenki tudja, aki szerelmes. - Ez az albérlet minél közelebb legyen hozzád... Nem akarom, hogy távol legyél tőlem és ha minden jól megy köztün, akkor szeretném, ha összeköltöznénk. Tudom korai erről beszélni. - Mondom neki és elkezdem csókolgatni. Első a homlokára, aztán az orrára és megyek tovább most jött az ajka... ott egy kicsit tovább időztem és nyelvem utat keresett magának. Következett a nyaka és utána a válla. Imádtam őt csókolgatni és szerettem volna ezt megtenni mindennap. Minden reggel és minden este... De ha komolyan kell vennünk ezt a költözösdít, akkor fel kell mennem New Orleansba és el kell intéznem a dolgokat. Nem szeretném itt hagyni és mivel ma péntek van... Talán feljöhetne velem a hétvégére és jövőhéttől már én is ide költözöm. Nem tudom, hogy jó ötlet lenne felvetni ezt neki, de megteszem. - Ohhh akkor felkeressük az összes jazz bárt és időt keresünk annak a buta fogadalomnak a megszegésére, ha szeretnéd maj... - Néztem rá kajánul és elvörösödtem, szerintem készült megcsókolni, de most is megelőztem. Mikor alsó ajkával játszok ismét belenyög egyet a csókba. Szóval élvezi, ha ezt csinálom. Gyors pillantást vetek arcára és az ismét vörös. Aztán ölembe a mellkasomra rajzolgat és csókokat nyom a vállamra és a nyakamra. Amikor ajkával a nyakamat érinti sikerül nekem is egy kisebb nyögés a vágy miatt... Aztán érdeklődik, hogy készülödjön-e. - Édes ez nem kédés ez egy parancs. Életed egyik legszebb hétvégéjére készülsz, szóval hozz annyi cuccot, amennyit akarsz... De a legfontosabb, hogy magadat itt ne hagyd... Ha gondolod útközben megállhatunk majd kajálni, de ha estig haza akarunk érni, akkor sietnünk kell. - Néztem az órára és hát tényleg lassan ideje lenne indulni... Remélem semmi nem fogja elrontani ezt a pár napot, amit együtt töltünk. Mert ha bárki re akarja tenni, azt kicsinálom! Szóval jobban jár mindenki, ha nem akar nekem keresztbe tenni! - Mikor indulunk? Amint becsomagoltál és készen állsz. - Nyomtam egy gyors csókot ajkaira és felálltam a szekről. Bevittem szép lassan a szobába és közben csókoltam. Aztán leraktam a szekrények elé és rádobtam magam az ágyra. Néztem és vártam, hogy kezdjen el pakolni... - Gondolom át is akarsz öltözni... Megpróbálok nem odanézni. - Nevettem fel hanhosan és tenyereimet a szemem elé rakva... Az ujjaim közt hatalmas rés és úgy bámultam a lányt. Remélem nem kér meg, hogy forduljak el, mert nem tenném meg... na jó megtenném, mert régen úriember voltam. Jobban mondva francia király... Gyorsan felpattantam az ágyról és megcsókoltam. Na jó talán még egy-két perc késés belefér, majd megyünk az autopályán kicsit gyorsabban. De őt csókolni, egyszerűen olyan, mintha az enyém lehetne a mennyország egy kis darabja és nem tudtam leállni a csókkal. Ezt mostnem én fogom megszakítani. Eddig minden csókot én állítottam le és ha nem akar többet, akkor most ő tesz ellene. Csók közban magamhoz húzom és jó szorosan megölelem. Nem a vámpírerővel... Csak simán, hogy tudja ő az enyém és én pedig csak az ővé vagyok...
Bármennyire is hihetetlennek tűnt, de komolyan gondoltam az ajánlatomat. Szívesen elmegyek vele, felfedezni a környéket, legalább nem csak itthon fogok poshadni egész nap. Ezzel nem azt mondom, hogy nincsenek barátaim, csak azt, hogy.. Na jó, nincs értelme magyarázkodni. Nincsen olyan egyed az életemben, akivel csak úgy összefutnék a helyi cukrászdában és egy kávé társaságában órák hosszát elcsevegnénk. Az én társaságom egyedül a féktelen bulizást és ivászatot ismeri. Tudom.. siralmas. Akikkel viszont nagyon jóba vagyok, az a falkám. Mármint, nem én vagyok a vezető, meg minden, de az tényleg egy olyan közösség, ahová öröm tartozni. Havonta a teliholdon kívül találkozunk egyszer, talán kétszer. De együtt a jó. Nincs ott olyasvalaki, akivel szívesen összefutnék délutánonként. Ráadásul a legtöbbjüknek már párja, családja van.. Vajon mit fognak szólni, hogy az ellenséggel szűröm össze a levet? Kitagadnak, vagy elfogadják döntésemet.. Hmm.. ezzel igazán ráértem. Érintéseivel nem tudtam beérni. Elektromos bizsergés haladt végig a testemen, akárhányszor megérintett. Most sem volt másképp, mikor fejem búbjára nyomott egy csókot. - Igen, ez még korai lenne. - nyeltem egy nagyot és tovább folytattam. - De a közelben biztosan akad. - néztem fel rá, és halkan elkezdtem kuncogni, mikor az arcomat kezdte el csókolgatni. Ez csikis volt.. Én azok a fura emberek közé tartoztam, akik semmit sem éreztek, mikor az oldalukat csikizték. Mások rég a földre vetnék magukat visítva, vergődve, mint egy partra vetett bálna, de én képtelen vagyok ilyen röhejes mutatványokra. Én szerettem, ha csikiznek és nem tartottam tőle. Ismét számos csókot váltottunk, nem bírtunk ráunni a másikra. Ha tehetném egész nap csak ajkait csókolnám.. Tényleg fantasztikus. A három választási lehetőségnél kérdőn felvontam a szemöldökömet, és hátrébb léptem egyet, hogy a szemeibe nézhessek. Kezeim köré voltak fonódva, így az intimitás megmaradt. Hétfőn? Az még ööö.. igen! Az még három nap! A gondolattól teljesen elkeseredtem, és hagytam, hogy ez az érzés az arcomra is kiüljön. Nem akartam, hogy elmenjen.. Féltem, hogy ha ilyen hamar itt magamra hagy engem az őrült gondolataimmal, akkor az első verzió az, hogy lefújom ezt az egész dolgot, mert meggondoltam magam. A második és egyben legszörnyebb verzió, hogy hűtlen leszek hozzá. Nem. Ez az első lehetőség ki van zárva. A második lehetőség nem tűnt olyan rossznak, inkább csak sajnáltam őt, mert a helyi motel katasztrofálisan nézett ki. Elavult, régi bútorok, olcsó berendezkedések.. Egyszer tartózkodtam ott, és remélem, hogy soha az életben nem kell abba a lepratanyába visszatenni lábamat. A harmadik lehetősége igazán kecsegtetően hangzott. Hosszasan eltöprengtem rajta, ajkamat harapdálva miközben gondolkodtam. Nem is tudom, hogy miért húztam ennyire az időt, talán az ő bosszantására? Hisz már az első lehetőség egyértelműen nem volt, ez pedig a teljes ellentéte volt.. - Igazából én még sosem jártam New Orleansban. - rebesgettem rá a szempillámat. - Érdekel a város, hallottam elég jó helyek vannak. Ha megígéred, hogy elviszel egy jazz bárba, a tiéd vagyok. - kacsintottam rá, és lábujjhegyre álltam, hogy megcsókolhassam őt, de beelőzött. Már megragadt, közelebb vont magához és letámadt engem. Mikor az ajkamat elkezdte szívogatni, a szájába nyögtem és éreztem, ahogy a vér az arcomba áramlott. Teljesen elvesztettem tőle a józan eszemet. Ölében még mindig a mellkasán rajzolgattam és apró csókokat nyomtam vállára, majd nyakára. - Ezek szerint készüljek ma egy több órás útra? - kérdeztem izgatottan fészkelődve az ölében. Olyan voltam akárcsak egy kisgyermek, aki először megy a Disneylandbe. Alig vártam már. Persze, lehet, hogy a felét át fogom aludni, mert általában álmosít a fejfájdalom csillapító, de lehet, hogy utána elmúlik majd a fájdalom. - Mikor indulunk?
Imádtam másoknak becenevet adni. A barátnőmnek meg alap, hogy adok erre ő bevágja a durcát. Miért nrm tud egy kicsit örülni... Nem valami csúnyát adta, hanem azt, hogy baby. Ha ennyire nem akarja, akkor nem kap becenevet, bár szerintem kicsit túlzásba esik. Egyáltalán nem lekicsínylő becenév. De ha róla van szó, akkor kerülöm az ilyeneket. Szóval nem leszünk jóba? Erre egy hangos hümmögés... Még durcásan is gyönyörű, de mikor nem az? Számomra még egy kukás zsákban is ő lenne a legszebb lány... Bár azt a zsákot hamar letépném róla. Szóval mielőtt teljesen perverz gondolatok szöknének a fejembe és Hazelre gondolnék puc... Szűziességi részhez tett megjegyzésemre szó szerint leesett az ála. Aranyos volt, mikor a kezével csukta be a száját. Elég nagy a szája... hmm... Aztán a következő megjegyzése nem kicsit tetszett. Mikor alsó ajkát harapdálja erős vágyat érzek, hogy én is harapdáljam. Reméli nem csak egyszer? Ha akarja napi tízszer is megeshet. Aztán az a pillantás. Mit művel velem ez a lány?! Erre a témára még sosem pirultam el és lám most még is megesik velem is. - Hát ha szeretnéd, akkor naponta is beiktathatjuk testmozgásnak... De mennyire elszaladt veled a ló édes. Nem szabad telhetetlennek lenni, de én is gyakran akarom majd... - Kacsintok rá és ha az előbb elpirult, akkor most rákvörös lesz a feje. Olyan nagy vágyat érzek, hogy kimondjam a szót, hogy SZERETLEK, de nem teszem meg inkább... Természetesen ő nem akarja hallani... Vajon egyszer kimondja? Belém fog valaha szeretni? Esetleg érez valami komolyat írántam? Inkább nem folytatom, mert vagy ezer kérdés lenne. Csak reménykedem benne, hogy minden rendben lesz a jövőben. Az biztos, hogy eldobom az eszem és elveszem, mert ő az egyetlen nő ezen a bólygon, aki kell... De ennyire nem tervezek előre, mert tapasztalatból tudom. A megérzéseim jók voltak... Természetesen kiakadtam, mikor azt feltételezte, hogy táplálkoznék belőle... Sose lennék rá képes! Előbb tépem ki a szívem, minthogy bántsam. Aztán megpróbál valamit mondani, de nem hagyom abba csak folytatom és mondom tovább... Hirtelen haragomba még a pólómat is felkaptam és most újra vizes lettem... Nagyon szuper. Miközben hozzábeszélek, azon gondolkodom, hogy mi járhat a fejében? Semmit sem tett... Nem marasztal. Nem küld el... Egyszerűen semmi, de időt sem hagytam, hogy csinálhasson bármit. Előtte teremtem és a teste érezte a közelségem. Mikor meghallottam az egyre szaporább szívverését elmosolyodtam. Mikor megcsókoltam ez a csók is durva volt és erőteljes. Imádtam csókolni... De most gonosz voltam a kezem kicsit tovább csúszott lefelé a derekán... Aztán gyorsan vissza is húztam, nehogy kapjak egy pofont. Bocsánatot kért és hát mit kérettessem magam? Nem tudok rá haragudni és szükségem van rá. Szükségem, mint halaknak a vizre. Mikor mellkasomat simogatja... Nem akarom, hogy elvegye onnan a kezeit. Igazából az egyetemet is csak azért kezdtem el, mert nem volt az életben célom... Választási lehetőséget tettem magamnak. Öngyilkos leszek vagy keresek valami célt. Mivel az embereknek annyi próblémát okozunk mi vámpírok, kicsit törleszteni akarok azzal, hogy orvos leszek. Sok orvos van, aki mondhatni csal... Sokan használnak vámpírvért. Eladják a vérüket vámpírvérért. Egyszer engem is felkeresett egy ilyen doki. Mondhatni a "vérszajhám" akart lenni. Amilyen ledülettel jött olyannal is futott el. Néha én is tudok csúnya és gonosz is lenni. Csak olyanokkal vagyok rendes, akik megérdenlik. Hazel is ilyen, sőt a bonúsz, hogy szerelmes is vagyok belé. Annyira örülök, hogy belé szerettem és nem bánom. Számomra ő a tökéketes. Igaz félek, hogy ő nem így gondolja, de jelenleg nincs miért aggódnom. Most minden olyan jó... Whitemore arról hallottam. Tényleg jó bulikat tartanak. Volt szerencsém eljutni egy-kettőre. Nagyon segítőkész lányok jártak arra az egyetemre... Szóval nem is lesz rossz, ha oda fogok járni, de lehet abbahagyom a sulit Hazel miatt. Az én szerelmem sokkal fontosabb, mint egy pappír, amit bármikor megszerezhetek. Aztán csókot nyom a mellkasomra. Magamhoz húzom és én nyomok egyet a feje búbjára. Kikészít minden egyes érintése és egyre csak többet akarok. Belőle sosem elég... - Édes hízelgő ajánlat és szavadon foglak, de egy kikőtésem van... - Nyomtam egy gyors csókot a homlokára és biztosudja mi lehet ez a kikötés... Mindenki tudja, aki szerelmes. - Ez az albérlet minél közelebb legyen hozzád... Nem akarom, hogy távol legyél tőlem és ha minden jól megy köztün, akkor szeretném, ha összeköltöznénk. Tudom korai erről beszélni. - Mondom neki és elkezdem csókolgatni. Első a homlokára, aztán az orrára és megyek tovább most jött az ajka... ott egy kicsit tovább időztem és nyelvem utat keresett magának. Következett a nyaka és utána a válla. Imádtam őt csókolgatni és szerettem volna ezt megtenni mindennap. Minden reggel és minden este... De ha komolyan kell vennünk ezt a költözösdít, akkor fel kell mennem New Orleansba és el kell intéznem a dolgokat. Nem szeretném itt hagyni és mivel ma péntek van... Talán feljöhetne velem a hétvégére és jövőhéttől már én is ide költözöm. Nem tudom, hogy jó ötlet lenne felvetni ezt neki, de megteszem. - Mivel ma péntek van és el kell intéznem pár dolgot ezért... Kapsz három választási lehetőséget... Első: Felmegyek egyedül New Orleansba és elintézem a dolgokat, ami azt jelenti, hogy először hétfőn látsz legelőbb... - Kezdek bele mondandomba... Remélem, hogy a kedvenc variációmat választja majd és mindenképp velem akar lenni. - Második: Valahol a környéken keresek egy motelt és mindent telefonon intézek el és közben együtt lehetünk, de nem lesz nagyon időnk... - Nem ez a kedvenc variációm, de ezt is fel kell ajánlanokm. De most jön az, amire én a legjobban vágyom. - A harmadik a kedvencem, ami úgy szól... Feljössz velem és együtt töltjük a hétvégét kettesben nálam és vasárnap jövünk vissza. Hétfőtől meg mindenestül a tiéd leszek. Még mielőtt válaszólj gondold át. Egy kis segítség adok, ha a harmadikat választod, akkor sokat kapsz ebből... - Magamhoz húzom és megcsókolom. Most is mohó és durva a csók. Azt a gyakran rágcsált alsó ajkat én is bekapom és harapdálom... Ideje leállnom, mert a végén még, de kit érdekel. Felkaptam az ölembe és legközelebbi székhez mentem. Leültem úgy, hogy még mindig az ölemben tartottam. - Szóval valami ilyenre számíts a harmadik lehetőségnél... Mindennap megkaphatod ezt annyiszor, amennyiszer akarod... Na de ideje választ adnod édes! Hogyan döntesz? - Kérdeztem hevesen verő szívvel és gyors légzéssel. Nagyon reménykedem benne, hogy a közös hétvégét választja nálunk és nem mást... Mielőtt majd beengedném körül nézek otthon, de ha jól tudom akkor rend van. Nem voltt kupi az albiba. Igaz egy kicsit drága, de rohadt szép a kilátás... Szóval várom válaszát, de mielőtt még megszólalna, egy csókot nyomok az ajkára és csodálatos szemeibe néztem... Tényleg nagyon szeretem ezt a lányt és szerelmes vagyok belé... Imádom és nem akarom, hogy elhagyjon. Magamhoz ölelem...
Nem szerettem volna pontosítani, de igazából bármikor kiszállhattam. Ez az egész "járás" nincs rám kényszerítve, ez nem egy szerződés, melyben aláírom, hogy életem végéig köteles vagyok vele lenni. A normális emberek is szoktak szakítani.. Ha pedig problémáink akadnak, melyeken nem tudunk keresztüljutni, vagy pedig rájövök, hogy a monogámia nem az én stílusom akkor természetesen lesz arra lehetőségem, hogy kiszálljak. De ezek mind csak a legrosszabb esetek, és először is megszeretném ezt az egészet próbálni, nem pedig negatívan állni hozzá. Igen.. jók leszünk.. Hangosan felsóhajtottam és megforgattam szemeimet a bébi becenévre. - Ez annyira lekicsinyítő. Ha így hívsz esküszöm nem leszünk mi jóban. - néztem rá duzzogva és egy egyenes vonalba préseltem ajkaimat. A hideg is kirázott ettől. Annyira megalázónak tűnt.. Nem akartam így érezni magam. Ahogy sejtettem a szüzesség fogadalmamat meghallotta. Válaszára tátva maradt a szám, és kezemmel kellett feltolnom államat. - Hát.. - haraptam bele alsó ajkamba. -, merem remélni. De remélem nem csak egyszer fogod megszegetni velem. - néztem rá kajánul. Lehet egy kicsit túlságosan durva voltam vele, a pontjaimmal kapcsolatban, de ha egy kapcsolatot akar, akkor el kell viselnie túlzott őszinteségemet. Én mindig mindenről kimondom a véleményemet, akár megsértem vele az embert, akár nem. Mondhatni, ami a szívemen a számon. Nem érdekeltek mások érzelmei, mindig csak magamnak éltem, de most egy újabb ember lépett az életembe. Lehet, egy kicsit vissza kéne vennem.. Miért gondolja azt, hogy jobban ismer engem, mint én saját magamat? A találkozásunk óta eddig mindig tett rám egy megjegyzést, hogy én nem akarom, blablabla, én nem így érzek, blablabla és a többi. Ha ennyire ismer engem, akkor beszéljen helyettem is, úgy látszik én ide nem kellek. Kiakadt. De még mennyire. Mondhatni, valamennyire jogosan is. Visszaültetett a székre, és felkapta magára a pólóját, mely csupa vizes volt. Hát, akkor ezért nem volt rajta.. Most legalább megkaptam a válaszomat. Egy hegyi beszédet tartott nekem, én pedig nem tudtam mit felelni. Eddig tényleg nem tett semmit se, ami miatt tartanom kéne tőle. - Jace, én.. - szóltam közbe miközben felálltam, de tovább mondta, így csöndbe maradtam, de még mindig álltam. Nem tudom, hogy mit csináljak. Menjek oda és öleljem meg? Kérjek tőle bocsánatot? Hagyjam kitombolni magát? Vagy hagyjam őt elmenni? Nem tudom! És pont ez a probléma, hogy semmit se tudok, azt se tudom az ilyen helyzetekben, hogyan kéne cselekedni. Mikor előttem teremt, nem mozdultam. Próbáltam nem megijedni az ilyen hirtelen jövő mozdulatoktól, de mégsem tudtam teljesen meggátolni ösztöneimet, hisz szívem egyből gyorsabban kezdett el verni. De ezt a közelségére, a puszta lényére is lehetett fogni. Már, amikor felém kezdett hajolni, egy kis résnyire nyitottam ajkaimat. Durván csókoltam, kezeimmel mellkasát simogatva és áldottam, amiért az előbb ismét levette a pólót. Fantasztikus volt a teste, meg akartam őt érinteni mindenhol. Akartam őt. Igaza volt ezzel kapcsolatban. A testem elárult. - Butaság volt. Sajnálom. - mondtam, miután elhúzódott, de kezeim még mindig mellkasán kalandoztak. Meg fogom neki tiltani a felső hordását a lakásomban. Ötlete nem is volt olyan rossz, de mégis bűntudatot ébresztett bennem, hogy miattam hagyja ott az iskolát. Jó, most egy fél évre meg vagyunk oldva, de mi van akkor, ha olyan jól meg leszünk egymás mellett és letelik a félév? Persze ott lesz nekünk a nyári szünet, de szeptembertől ez ismét elő fog bukkanni. Mondjuk nem jártam egyetemre.. és mindig is tetszettek a programjaik, de sosem éreztem magamat elég magabiztosnak és okosnak. Henry-t úgysem zavarná, ha New Orleansba költöznék, hisz alig van itthon.. De ez még a jövőn múlott. - Whitmore főiskola, az van a közelben. Nem ismerem, egyedül annyit tudok róluk, hogy eszméletlen jó bulikat csapnak. - vigyorogtam rá, és egy csókot nyomtam a mellkasára. Hmm.. még az illata is fantasztikus. - Ha szeretnéd, elmehetek veled albérleteket nézni. - ajánlottam fel kedvesen, de nem azért, mert e pár óra alatt annyira megkedveltem őt, hogy nem szeretnék egy percet se külön tölteni. Hanem azért, mert tősgyökeres Mystic Falls-i voltam, és jól tudom, hogy melyik negyedeket kellett elkerülni. Na jó, azért titokban megsúgom, hogy a második magyarázat csak egy kamu volt.
Kezdek kételkedni benne, hogy mi is van köztünk. Mert részemről tiszta a dolog én szerelmes vagyok belé és azt akarom, hogy a barátnőm legyen. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire is szeretném... Bár a tudat, hogy valakibe ennyire beleestem engem is megrémít. Szerintem minket egymásnak teremtettek. Sajnos az ő állás pontját nem ismerem. Nagyon érdekelne, hogy mi jár a fejében. Sokkal könnyebb lenne, ha hallhatnám a gondolatait is, de sajnos ez nincs így. Nem vagyok gondolat olvasó. Bár, ha elkezdünk járni, akkor mellette kell lennem és figyelnem kell rá. El kell azon gondolkodnom, hogy mit csináljak. Talán nem lenne a legokosabb döntés vele maradni. Nem is tudom, hogy mit gondoljak... Egyáltalán vagyik rám? Szeret? Na jó ez talán túlzás, hogy szerethet-e... Saját bevallása szerint még nem is volt szerelmes. Ha elmondaná, hogy hogyan érez, akkor meg tudnám neki mondani. Én szerelmes vagyok belé. habár hiába akarná tagadni, hogy nem akar... A teste mindig elárúlja. Ha közelítek felé szíve gyorsabban ver és felgyorsul a légzése. Hasonlóképp vagyok én is. Aztán feltesz magának egy kérdést és válaszól... aranyos. Legszívesebben megcsókolnám. Mikor is csókoltam meg utoljára? Már lassan 4 perce nem volt az ajkam az ajkán.. Gyorsan le kell zavarni ezt a beszélgetést, hogy újra csókolhassam az én baby-met. - Ne is merd tagadni baby - Öltöm ki rá a nyelvemet. Nem érdekel, ha nem szereti a beceneveket, ő akkor is az ÉN baby-més az is marad örökre. Mikor közöltem vele, hogy bizonyos kapcsolatokat csak velem alakíthat ki, hát talán nem tetszett neki. Mit várt? Szerinte engedni fogom, hogy más férfi is beléfészkelje magát, mert testének bizonyos pontjai is az enyémek csak. vehetjük példának, hogy a segge és a melle tabu másnak. Ha valaki megmeri érinteni, akkor kitekerem a nyakát. Mondjuk még ezen korai gondolkodni, még nem is mondott igent erre a dologra köztünk... Tett egy halk megjegyzést. Most ezt direkt csinálta vagy véletelnül csúszott ki a száján... ezt csak is ő tudhatja, bár erre a kijjelentésére csak nagyokat pislógtam. Szóval azt hiszi, hogy szűzességi figadalmat tesz?! Hát ha olyat mer tenni, akkor megszegem vele... - Olyan fogadalmat ne tegyél... Ha velem leszel úgysem fogod megtartani. Hidd el biztosan megszegetem veled ezt a fogadalmat. - Kacsintok rá. Hát egyszer nekünk is majd le kell fek... De ezen is korai még gondolkodni. Természetesen nem szeretném elsietni a dolgot... Majd minden szép lassan sorjában. Aztán sirós hangot szimulálva beleegyezik a dolgokba... Remélem is, hogy megértette. Nem örülnék neki, ha kiderülne, hogy megcsalt. Bármennyire is szeretem, de azok után nem kéne nekem... Hiába adnék meg neki bármit, de a tudat, hogy nem voltam elég jó és más ágyában keresett vigaszt. Na jó ez nem fog megtörténni, mert a csókolásnál csak egy területen vagyok sokkal jobb. Az ágyban tényleg egy igazi görög Isten vagyok. Mikor a komoly kérdésemre elkezd nevetni haragosan nézek rá. Ennyire viccesnek találja, akkor mondjon nemet... Nem kell semmibe se belekezdenie, ha nem gondolja komolyan. Aztán elnézést kér és letöröl egy könnycseppet. Beleült az ölemben, najó talán kiengesztel. Vártam a csókot, de csak egy puszit nyom az arcomra. Hát nem leszek elégtelen, bár csókjaira jobban vágytam. Szóval lezs a barátnőm és igen boldog vagyok, sőt én vagyok a legboldogabb ember a földön. Mivel ős is egy puszit nyomot az arcomra, ezért én is csak egy puszit nyomtam az ajkára. Nem, egyelőre nem kap csókot. Aztán fejét a vállamra rakja... - Én vagyok a világon a legboldogabb ember, bár szerintem te nem is örülsz annyire ennek az egésznek. Nem kötelező, ha nem akarod. - Közlöm vele ... Még mindig nem érzem, hogy ő ezt akarná. Aztán szeretne leszögezni dolgokat... Nem táőlálkozhatok előtte ez rendben van. Nem akarok döglött állatokat látni ez is rendebn van. De mikor a harmadik pontjába kezd, akkor elkap a harag. Felkelek és lerakom a szélbe. Elmentem a ízes pólómért... Felkaptam magamra és eléálltam, mindzet egy pillanat alatt. - Ha azt hiszed, hogy képes lennék belőled táplálkozni... Ha azt hiszed, hogy képes lennélek bántani, akkor most elmegyek! Mindent megtettem, hogy megértsd nem vagyok olyan, mint a többi vámpír. Szeretlek és nem tudnálak bántani, de ha ilyeneket képzelsz, akkor jobb ha megyek... - Nem tudom, hogy hogyan reagálja le a dolgot. Talán fájna neki az elvesztésem? Mert nekem a mostani mondata eléggé fájt. az utolsó kérdésére válaszóltam, de mivel haragom elmúlt ledobtam magamról újra a pólót. A fene egye meg sosem tudnám itthagyni. Vámpírgyorsasággal előtte termettem és megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy mit mondott és hogy az előbb kiakadtam.. Csak csókolni akartam és megtettem. Na jó lehet, hoyg kezdek megbolondúlni... De szeretem. Szívem szaporán vert és légzésem is eléggé felgyorsult. nem tehetek róla... Egyszerűen nem tudok neki ellenállni. Mielőtt reagálhatott volna megszólaltam. - Túlságosan is szeretlek ahhoz, hogy itthagyjalak, de ha mégegyszer ilyen butaságra gondolsz... megteszem! Szóval ígérd meg, hogy nem gondolsz ilyenre többet. - Emelem fel az arcát és ujjammal megsimítom az ajkát. - Hogyan gondolom ezt az egészet? Félévet halasztok és holnap a környékre költözöm, habár nem tudom, hogy hova... Az elhalasztott félévben meg keresek a környéken valami hasonló egyetemet. - Közlöm vele és nyomok még egy gyors csókot az ajkára...
Egy percre sem vontam el róla a figyelmemet, mert ez igen is egy komoly téma volt, melyet muszáj volt megvitatnunk. Jól tudom, hogy ha nem mennénk végig minden egyes ponton, akkor idővel valamit bizonyára elszúrnék, ahogy mindig. Ezt próbáltam most elkerülni. Járunk? A szótól halkan felnevettem, vagy felröfögtem volna? Mindegy, valahogy a két hang közöttit sikerült kiadnom magamból.. Senki se használta még ezt a szót sose, és soha az ég világon nem hittem volna, hogy én valakivel JÁRNI fogok. Olyan vicces volt az egész szituáció.. Szerintem ez ugyanúgy hangzott, mintha Henry járna valakivel. Ha meg fogja tudni a hírt, szerintem arcon fog röhögni, vagy azt fogja hinni, hogy kamuzok. Mondjuk ugyanúgy reagálnék, ha nekem valaki évekkel ezelőtt megjósolja, hogy egy vámpírral (!!!!) fogok járni. Kezdem megszokni ezt a szót, de még mindig hülyén hangzott. Pedig még nem is ejtettem ki a számom, de úgy érzem, hogy nem is fogom egyhamar.. - Tagadtam volna? Nem. - válaszoltam meg a saját kérdésemet, és továbbra hallgattam, mert még mindig rajta volt a sor, hogy felvilágosítson engem a kapcsolatunkról. De bár ne tette volna. Elpirultam, miközben beszélt és a földre sütöttem pillantásomat. Mióta zavart engem ez a téma? Valahol legbelül sejtettem, hogy ez lesz a válasza, de kimondva olyan furán hangzik. Mármint megértem őt.. - Ez olyan, mintha szüzességi fogadalmat tennék. - morogtam magam elé halkan és csak reméltem, hogy nem hallotta meg. Vagyis.. de.. valószínűleg meghallotta. Tehát első számú tanulság, többé már nem tehetek cinikus megjegyzéseket az orrom alatt, mert Jace mindent hall. MINDENT! - De jó. Rendben. Megértettem. - adtam ki sírós hangokat, csak úgy a vicc kedvéért. Ez színtiszta monogámia volt. De ha valaha is megtudom, hogy ő félrekacsintgat, akkor már semmi sem fog ugyanebben meggátolni. De addig is vissza fogom magam, mert tényleg bárkivel leállok és flörtölök. Ezek szerint akkor mindenhova Jace-t magammal kell rángatnom, hogy ezt megakadályozzuk? De várj.. Tegnap olyasvalamit mondott, hogy New Orleansban lakik és egyetemre jár. Na nem.. A távkapcsolat nem az én asztalom. Ez lesz a következő pont, amit meg kell vitatnunk. Kérdésénél elkezdtem nevetni, de olyan szinten, hogy le kellett ugranom az asztalról és megtámaszkodnom. - Bocsánat. - töröltem le egy könnycseppet a szemem széléről, és kifújtam a levegőt. Az ölébe ültem, és az arcát pusziltam meg. - Leszek. Remélem, most boldog vagy. - hajtottam fejemet a vállára, és az előbbi gondolatom jutott eszembe. Mystic Falls és New Orleans kocsival legjobb esetben is olyan tizennégy óra. Hogy fogjuk ezt megoldani? - Valami mást, amit le szeretnél szögezni? Mert nekem két pontom van. Egyrészt ne előttem egyél, igyál vagy nem tudom mit csinálsz. Halott állatokat sem szeretnék látni, ja és van még egy harmadik pont is. Nem táplálkozhatsz belőlem. - emeltem fel a fejemet, és halál szigorúan ránéztem. Ha kell megvédem magamat, de az kizárt, hogy én valakinek a két lábon járó vértasakjává váljak. - Ó és hogyan gondoltad ezt az egészet? Mármint én itt élek, te pedig teljesen máshol... - halkult el a hangom a mondat végére, és furcsa módon a szomorúság fogott el.
Tárgy: Re: Hazel szobája Szer. Feb. 25, 2015 1:26 am
Hazel and Jace
You are mine and I am yours!
Figyelem ahogy a világ legszebb nője dolgozik szorgosan. Pakolja a mocskos edényeket és poharakat a mosogatógépbe. Még ilyenkor is el tud varázsolni. Mindig el tud varázsolni... Talán nekem is be kéne szereznem egyer. Mindig is nagyon utáltam mosogatni... Igaz életem első felében nem voltak ilyen gondok, hogy ki fog elmosogatni... Mindig voltak szolgák. Most így utolag belegondolva nagyon nem lehetett jó szolgának lenni. De teljesen más kor volt és akkor ez volt a normális dolog. Aztán a következő monologra felhúzom a szemöldököm. Szóval a randi még ok, de nw bámuljon minket mindenki, hogy mi vagyunk az álom pár... Ez rendben van. A következő rész is úgy nagyjából okés volt. Ha nem akar beceneveket, akkor nem kap bár tényleg ő az én vadmacskám, akit imádok. Plüsmaci?! Édes Istenem... Azért még én sem vagyok ennyire elcseszetten romantikus ember. Szóval közlöm is vele, hogy hát legyen, ha ezt akarja... - Ha őfelsége ezt kívánja... - Hajoltam meg az én királynőm előtt. Azért élek, hogy őt szolgáljam és ezért megteszek mindent. Ha nem akar csokit és plüsmacit, akkor nem kap, de a csokiról nem volt szó... Azt fog kapni. Imádom a csokit és mindig nam nálam legalább egy vagy két táblával. Mostanában piacra dobtak valami új Milka csokit. Ilyen keksz van rajta. Imádom a milka csokit. Szerintem sokkal jobb, mint a többi. De meginr érdekelne, hogy vajon mi jár a feje és miért van nekem háttal? Itt kéne lennie mellettem és halára kellene csókolnia, de ehelyett ott szöszmötöl pultnál. Aztán odamentem hozzá magamhoz húztam és megcsókoltam. Ismét nem ellenkezett, sőt visszacsókolt. Igaz ez egy kis rövidke csók lett, de a lényeg ugyanaz. Minden csók az érzések és a vágy kifejehése. Mert hiába tagadná ő is úgyanugy vágyik minden csókra, mint én és ez így helyes. Aztán a nem fogom elnyomni részre csak egy hangos hümögés volt a válaszom. Megpöcköli a fülemet és én erre reakicóként gyengéd csókot nyomtam az ajkaira. Hát ha harc, akkor legyen harc... Elmentem az asztalhoz és leültem egy székre... Ő nem jött rögtön utánnam, inkább még takarítgatott. Hát rendben én élveztem a látványt és be kell látnom el tudnám nézni őt egész nap. Mikor befejezte odajött mellém és lehuppant az asztalra. Elkezdett a hajammal játszani és még midnig imádom, ha ezt csinálja. Felajánlotta a tesója pólóját. Felhúztam kérdőn a szemöldököm, de nem szóltam semmit, csak meghúztam a vállamat. Ő meg meghúzta az egyik tincsemet és hangos nevetéstben tört ki. Erre én még tetéztem rajta és csikizni kezdtem az oldalát. - Mi is van köztünk? Azt mondanám, hogy járunk és mindketten kívájuk a másikat. Mielőtt tagadni próbálnády hogy nincs így... A csókjaid elárulnak - Közlöm vele és újra az ajkait pillantom meg... Mindig is az ajkai és a csókunk képe villan be. Tudom nem szabadna most is erre gondolni, de csak ezen jár az agyam. Mondandoja következő felén hangosan felnevetek. Biztos viccnek szánta ezt a kérdést, de mikor nem röhögött velem meglepődtem. Nagyokat psilogtam... - Nem Hazel nem lehet közöd más férfihoz. Ha ebbe belevágsz, akkor mindenestűl az enyém vagy. Hűségesnek kell lenned. Bárkivel beszélhetsz, de senkivel nem fekhetsz le ez idő alatt, csak velem... - Közlöm vele a dolgokat, de még nekem is sikerült belepirulnom a mondandom végébe. Remélem megértette a lényeget, mert ha belevág akkor senkivel nem lehet úgy, csakis velem. Persze beszélgethet más férfiakkak, nem vagyok a kifejezetten féltékeny, de Ray nevű egyedhez nem lehet semmi köze. Nem bírom a tegnapi pultos srácot se, szóval remélem elkerüli majd Hazel-t. - Szóval most van itt az utolsó lehetőség, hogy kihátrálj. Szóval felteszem a kérdést... Legyünk egy kicsit régi módiak... Hazel leszel a barátnőm és egyetlen szerelmem? - Reménykedtem benne, hogy igent fog majd mondani, mert most semmisem lenne fájdalmasabb az elutasításnál...
Tovább pakolgattam a koszos edényeket, bögréket a gépbe. Mostanában alig használtam, hisz Henry megint eltűnt, így mikor egymagam eszek itthon azt utána simán kézzel elmosom. De most ketten voltunk, és nem akartam, hogy ez a kötelesség elvonja a figyelmemet. Nem azért vettem ki mára szabadságot, hogy itthon maradjak és mosogassak.. Igazából csak egy okot találtam, hogy ne kelljen vele lennem. Mármint, élveztem a társaságát, de még mindig olyan furcsa és szokatlan volt az egész szituáció. Vajon meg fogom szokni ezt, vagy veszett ügy az egész? Jace kedvéért mindenképp meg szeretném próbálni, hisz olyan lelkes. Még reggelit is csinált nekem.. méghozzá egy fantasztikusat. - Nem a randik ellen vagyok, csak.. nem akarom, hogy a csapból is nyál folyjon ki miattunk. Szóval egyelőre a beceneveket, meg plüssmacikat, meg még mit tudom miket hanyagoljuk. - feleltem nemes egyszerűséggel, és direkt háttal voltam neki. Nem tudom, hogy mennyire bántottam meg ezzel, vagy hogy ő ebből mennyit szeretett volna. De nekem idő kell, míg mire megbarátkozok azzal a helyzettel, hogy.. egyáltalán mivel is? Tényleg.. ezt tisztázni kell, hogy mi is ez köztünk. Mielőtt még tovább vittem volna a gondolatmenetet, ismét megragadott, ahogy az előbb és megcsókolt. Nem vontam el a kezeimet a nyakáról, hanem visszacsókoltam. Jóval rövidebb volt az előzőnél, de talán jobb is volt. Még meg kellett beszélnünk pár dolgot. - Tessék? - néztem rá hunyorogva. - A-a engem te nem fogsz elnyomni. - pöcköltem meg a fülét, mert jól tudtam, hogy egyes emberek rendkívül rühellték ezt. Mondtam már, hogy kedves és szerethető vagyok? Remélem, mindenkinek ez esett le.. Leült a székre, én addig a konyhaszigetet egy vizes ronggyal áttöröltem az esetleges morzsákért. Beleegyeztem egy.. kapcsolatba - a hideg is kirázz ettől a szótól - vagy mibe, hazudtam a főnökömnek és takarítok? Mi a francot művelt velem?! Mikor végeztem, akkor felhuppantam mellé az asztalra és lepillantottam rá, majd elkezdtem a hajával játszadozni. Erre biztosan nem fogok ráunni. - Kölcsön tudom adni Henry egyik pólóját. Egy rahedli cucca van itt. Habár lehet egy kicsit nagy lesz rád, nagyon ki van gyúrva. - húztam meg egy tincset és halk kuncogásba kezdtem. Mikor abbahagytam kicsit más vizekre eveztem, és suttogva kezdtem el beszélni hozzá. - Szóval.. akkor mi is van most köztünk? Mármint csakhogy tisztában legyek vele. Plusz, ha van is valami köztünk, akkor az kizárja a más férfiakkal való ööö.. na mindegy érted. - legyintettem egyet a kezemmel, majd combomra helyeztem őket. Idegesen tördeltem ujjaimat, mert ez egy olyan téma volt, amit igyekeztem elkerülni, de muszáj volt be látnom, hogy előbb vagy utóbb sort kellett rá keríteni. És jobb volt előbb letisztázni a dolgokat, mintsem elbaltázni valamit a jövőben..
Néha annyira jó lenne, ha gondolat olvasó lehetnék. Be kell vallanom nagyon érdekel, hogy mi játszódik le a tökéletes fejében. Vajon kételkedik még a szavaimban, vagy erős vágyat érez, mint én minden egyes csók előtt és után. Mindkettőnkek be kell látni, hogy akarjuk azokat a csókokat és mindig is akarni fogjuk. Persze belekell gondolnom abba is, hogy lehet neki nem elég ez. Talán egyszer akar gyerekeket és be kell látnom én ezt nem adhatom meg neki... Majd meglátjuk ennyire nem kell még előre sietni, jelenleg elég, ha csókolhatom és érinthetem. Nem tudom, hogy mit csinál velem ez a lány, de tetszik... Soha senki nem váltott ki belőlem ilyen érzéseket és mástól ezt nem is akarom. NEKEM CSAK HAZEL KELL, és más nem! Soha senkire nem lesz szükségem. A csók még mindig hatással van rá, aminek örülök. Gondolom még ő is inkább folytatná, mint beszélgessünk, bár be kell látnom az ajkai azért vannak, hogy az ajkaimat csókolja egész nap. Hajamról lecsúszott a keze és mikor ajkát rágcsáltam körmeit belemélyesztette a bőrömbe... Kár volt abbahgayni ezt a csókot. De meg kellett tenni. El kell intézni, hogy itt maradhassunk. Azután huncut mosoly jelenik meg az arcomon. Tudom, hogy nem akar bemenni folgozni... Én sem hagynám itt magamat. Ha csaj lennék magamra mozdulnék. Szerintem a világ egyik legjobb pasija vagyok és ezt ő is így gondolja. Nem is mondom neki, hiába tagadná a csókjai és a szívverése elárúlja. Persze nem hibáztathatom, hogy egy ilyen pasitól szívrohamot kap... huu még mindig meg van az egézséges önbizalmam. - Ha ilyen vad vagy, akkor vadmacska leszel. -Nevetek fel hangosan és vicesen karmolok a kezemmel és nyávogok neki. Na jó talán túl boldog vagyok és hülyét csinálok magamból, de Hazel előtt nem érdekel, szeretem és jobb ha tudja, hogy néha bolond vagyok. Mikor hasamra csap erős kéztetést érzek, hogy viszonozzam, de a formás kis hátsoján, amit tökéletesen riszál, mikor kimegy a konyhából. A banyával gyorsan lezajlott a beszélgetés. Meglpetésemre teljesen kedves voltam vele és mikor meghallota a hangom egyből levágta a helyzetet és mosolyogtam. Valami olyasmit mondott, hogy nem hallota a hangomat még ilyen boldognak, pedig ismer egy pár éve... Ez igaz már lassan 3 éve szívok az óráin. Persze nem bántam, hogy kérdez. míg én telelfonálok hazel csak egy gyors kis üzenet pötyögbe. Jó neki, hogy korszerű a főnöke. Miss banyának valami őskori telefonja van. Ez az a telefon, ami tényleg csak hívásra alkalmas... Evett még egy-két falatot és fiók nyítódás... Gondolom beveszi a gyógyzsert, mert biztos, hogy fáj a feje. Aztán a konyhapultra támaszkodik, és mikor mögé lépek csípőjénél fogva magamhoz húzom. Kezeit automatikusan a nyakam köré rakja és én várom a csókot, de helyette a száját beszélésre használja... Micsoda idő pazarlás, szerintem a csókok jobban beszélnek, de válaszólok neki időben, még mielőtt megharagudna. Első kérdésére egy hangos hümmögés és másodikra kapja ia a választ. - Ennyire nem akarsz ranidt? Mindegy... Láttam valami jó háborús filmet a moziba. Imdádom az ilyen filmeket, ha gondolod elmehetünk. Felajánlanám még azt a kötényes ebédet, de hát... - Húzom el mondatot. ezt az ebédet nem mára beszéltük meg és mikor lefejti csípőjéről a kezeimet sóhajtok egyet hangosan. Szóval most megint mit csináltam rosszul? Azt hittem, hogy sínen vagyok erre megint kezdi. Elkezdett bepakolni a mosogatógépbe. Nem menekül. Megvártam míg befejezi és mögé léptem. Újra próbálkoztam és újra a csípőjénél fogva magamhoz húztam. - Na akkor próbáljuk meg újra... Hol tartottunk? Várj, inkább megmutatom! - Kezeit a nyakam köré raktam és ajkamat az ajkára tapasztottam. Megcsókoltam, bár ez a csók mohó volt, de nagyon rövid. Elhúzodtam tőle... - AKi elhúzodik az egyelőre ennyit érdemel és ha jól viselkedsz akkor kapsz még. - Öltöttam rá ki a nyelem és leültem az egyik székre. Körb néztem a konyhába és hát hamar megállapodott a szemem Hazelen. Nem akartam mást nézni csak is őt, meg csókolni és simógatni... Na de akkor várom válaszát, mert én tényleg meg akarom nézni azt a háborús filmet. - HA megyünk moziba útközben be kell mennünk az egyik boltba. Kell vennem egy pólót, mert az ok, hogy te nézed a testem, de a testem csak is a tied. Más nő ne nézzen, csak is te. Szóval élvezd a látványt, mert hamarosan el lesz takarva... - Viccelődöm vele egy kicsit.
✖ note: Borzalmas lett! :S ✖ music: All of me ✖ words
A lelkem mélyén még mindig helytelennek éreztem ezt az egészet. Bajba fogom sodorni magam, ez nem biztonságos.. De magasról tettem a kételkedésemre. Mégis hogyan ítélkezhetek, ha még nem is adtam neki egy esélyt? Lehet, hogy ez lesz életem legnagyobb baklövése, de legalább utána elmondhatom, hogy kipróbáltam. De azért a barátomnak nem fogom hívni. Vagyis még nem.. Az olyan fura. Meg a kapcsolat szót se fogom használni. Csak két olyan egyed leszünk, akik össze fognak járni, nevetgélnek, és még mit csinálnak a normális párok? Jó persze összeházasodnak, vesznek egy házat és lesz egy tucatnyi gyermekük. Nos, ez a fajta jövő nem az én fajtámra lett kitalálva. Persze, mindig is vágytam egy mini Hazelre, de azok után, hogy megtudtam ki is vagyok valójában, már elvetettem a gyerek gondolatát. Nem akarom, hogy a gyerekem valaha vérfarkassá váljon. Egyetlen egy baleset, és teliholdanként darabokra töri a csontjait egészen élete végéig. Nem vagyok olyan önző, hogy kitegyek egy ártatlan gyermeket e veszélyre. A gondolataim teljesen elkalandoztak a csók közben, és hajáról a vállára tévedtek a kezeim. Végig simítottam erős karizmain, és mikor ajkamba harapott véletlenül a körmeimet bőrébe mélyesztettem. A szívem dobogását szinte a torkomban éreztem, és még többet akartam. Miért húzódott el? - Nem akarok bemenni. - ráztam meg a fejemet, ami eszembe juttatta a fejfájásomat. - De ha még egyszer bébinek mersz szólítani, akkor repülsz. - figyelmeztettem és egyet gyengéden rácsaptam hasára, majd az előszobába sétáltam, ahol a táskám hevert. Előkaptam a mobilomat, és visszamentem a konyhába. Gyors írtam egy üzenetet a főnökömnek, beteget jelentettem, mert jól tudtam, hogy egyedül ezt az egy kifogást fogadja el. Nagyon rendmániás volt, imádja a tisztaságot, és undorodik a baktériumoktól. Ha valaki tüsszög a munkahelyen, már felugrik ijedtében. Míg Jace telefonált, addig ettem még két falatnyi palacsintát, és kiittam a kávét a bögrémből. Ezek után bevettem egy fejfájdalom csillapítót és jéghideg vízzel gurítottam le. A konyhapultra támaszkodtam és kinéztem az ablakon. Még mindig nem bírtam elsöpörni az aggodalmaimat. Mit fog tenni Henry, ha találkozik vele? Múltkor egy srácot képes volt kirángatni az ágyamból.. Jó mondjuk igazán felnőhetnék már.. Nem kéne félnem az irányításmániás bátyámtól huszonkét évesen. Lépteket hallottam magam mögött, és mikor már készültem megfordulni a csípőmnél fogva vont magához. Karomat egyből nyaka köré fontam és kedvesen rámosolyogtam. - Hmm.. talán ott, hogy csak Hazelnek szólíthatsz. De ha jól tudom ezt már a találkozásunknál leszögeztem. - emlékeztem vissza arra a pillanatra, mikor mellette ültem le. És még azt merte feltételezni, hogy én meg Ray. Nos, reméltem, hogy többé már nem fog ilyen az eszébe jutni. - És mi legyen mára a program? - kérdeztem rá, miközben egy tincset arrébb söpörtem, mely gátolta csodálatos kék íriszeit. - Csak semmilyen romantikus szarság, azért nem őrültem meg teljesen. - cukkoltam őt és lefejtettem magamról kezeit, és elkezdtem bepakolni a mosogatógépbe.
Tárgy: Re: Hazel szobája Kedd Feb. 24, 2015 11:05 am
Hazel and Jace
My hearth bliding only for you...
Hát a palacsinta biztos, hogy nem lett rossz. Olyan jó volt, mintha a mennyország egy kis darabkájá enném. Igazából nem az én érdemem a recept, de én használom. Az előző tulajdonosa már legalább 450 éve rohad a földben. Mindig is bírtam Miss Penelope-t. Neki voltak a legjobb szolgálói és az ország legjobb palacsinta sütői. Az egyik szolgával lopattam el a receptet anno. Akkor még fiatal voltam és meggondolatlan. Szóval rég volt, hogy ráérősen ettem és nem stresszeltem a gyakorlat miatt. Ráadásul jó pár éve... pontosabban száz években számolva. Nem volt, hogy egy tökéletes lànnyal ettem, akibe szerelmes vagyok. Még mindig csak foszlányokra emlékszik... De a mellkasomat bámulja, ami kicsit szem zavar. Jobban szeretném, ha simogatná is és nem csak a szemeivel bámulná... Imádom, mikor hozzám ér. Imádom őt csókolni és imádok vele lenni. Egyszerűen tökéletes. Szóval... Tetszik neki a felső testem látványa. Helyes tetszen is neki. - Nem fosztalak meg a látványtól, sőt ha megígered, hogy megsimogatod, akkor megígérem, hogy nem megyek el... - Szembe fordultam vele, hogy még jobban láthassa. Arcát megérintettem és igen még, ha megérintem az is hatással van rám. Mindig ezt akartam. Azt akartam, hogy akarjak valakit ennyire. Rose után... Hát utána történt sok minden. De most itt van Hazel és érzem, hogy van értelme az átkozott létezésemnek... Van miért küzdenem az életben. Szóval, aki azt mondjay hogy a szerelem hülyeség... Az nem normális a szerelem az egyik legjobb dolog a viláon, persze ha viszonzatlan, akkor a legrosszabb. Jelenleg szerintem a határon vagyok. Mikor megkérdezi, hogy hogyan idézem fel vele a dolgokat nem szóltam semmit, inkább a tetteim beszéltek. A szemeim előtt láttam a jelenetet. Az ablaknál áll. Elkezd könnyezni, hamar oda megyek és átölelem. Kezemmel kezeit simogatom és államat a fejére teszem. Aztán mindezek után megfordítottam és megcsókoltam. Aztán megcsókoltam a jelenben is. Viszonozta a csókot és többet akart. Mielőtt megcsókoltam volna szívverése felgyorsult. Minden úgy zajlott, ahogy tegnap. Az én légzésem a csókra felgyorsult, de megint megszakítottam. Még midnig félek, hogy nem akarja ezt... De mikor rám szól, akkor rájövök, hogy de akaraj. Istenem akar engem és nem csak az alkohol miatt. - Dönts te. Nem veszem el tőled a döntés szabadságot. Ha valami kell vedd el! Én is ezt teszem... - Lihegem neki és a vágy még mindig tombol bennem.Mutató ujjával az alsó ajkammal jászott és kezével beletúrt a hajamba. Imádtam, ha a hajamat piszkálta. A légzésem újra felgyorsult és nem tudtam ellene tenni semmit. Aztán magához húzott és újra csókoloztunk. A nyelvünk vad táncot járt és nem tudtam leállni. Egyfajta drog volt és nem is szándékozom leszokni róla... Már percek óta csókolozunk éd hát simogatom a hátát és csókolom örülten, de lassan ideje lesz abbahagyni. AUtolsó tettként az alsó ajkát bekapom és finoman megrágom. mindig is meg akartam rágni az ajkát... Ő is rágcsolta... Akaratlanul is nyögök egyet a csókba. Igen most már lassan elég. Mikor szétválnak az ajkaink megbánom a tettem... A szívem össze-vissza ver és nem tudok másra gondolni, csak is Hazel ajkaira... - Ez fanatasztikus volt baby... De ha folytatni akarod, akkor beteget kell jelentened a munkahelyeden. Remélem szeretnéd a mai napot velem tölteni. - Lihegtem minden egyes szót és sosem volt még ennyire erős vágyam valaki íránt... Tetszik ez az érzés és újra menthetetlenül belé estem. Talán most már minden rendben lesz és remélem nem megy be ma dolgozni. Mivel én már cseszhetem a gyakorlatot az egész napom szabad és hát én igenis vele szeretném eltölteni... - Kell egyet telefonálnom, de utána folytathatjuk, ahol abba hagytuk. - Mosolygok rá és egy édes kis csókot nyomtam ajkaira. A telefonomhoz mentem éd elkezdtem hívni Miss Nightmare-t. Szerintem meg fog lepődni, mikor hangomban kedvesség érződik ki. Hamar felfogta, hogy ma semmiképp se várjon a gyakorlatra, mert nem tudok és nem is akarok bemenni... Miután felfogta és figyelmeztetett, hogy ne csináljak fel egyeteln lányt sem... Argh ez a nő kiidegel. Aztán visszamentem Hazelhez. Kíváncsi voltam, hogy hogyan döntött. - Én mára szabad vagyok és remélem te is. Hol is tartottunk? - Kérdezem mosolyogva éw csipőjénél fogva közelebb húzom magamhoz.
Tárgy: Re: Hazel szobája Kedd Feb. 24, 2015 8:24 am
got me looking so crazy right now
Jace & Hazel
Tehát hazudott nekem. Akkor úgy látszott, hogy az a csekély kép sem tévedett a tegnap estéről. Megcsókoltam, akartam őt. Egy vámpírt. Lehetne ennél is bonyolultabb? Vajon, ha nem kérdeztem volna rá, akkor hagyja, hogy ebben a hazugságban éljek, vagy idővel megtört volna? Ki tudja.. Tovább ettem reggelimet, és nagyon jól esett, nem is tudom, hogy utoljára mikor reggeliztem. Eddig mindig csak egy kávéból állt és sietősen még egy kekszet is a számba dobok, mert valahogy mindig késésben vagyok. - Emlékszem, de csak foszlányokban. - mondtam két falat közt, és sajnos megint lepillantottam a mellkasára. Teljesen elvonta a figyelmemet, és nem bírtam rendesen tőle koncentrálni. Inkább rádobom az egyik felsőmet, legalább sikerülne a szemeibe néznem! Mondjuk Henrynek itt van pár cucca.. Csak nem veszi észre, ha eltűnik egy felsője. - Nem egy szóval se mondtam ilyet, hogy nem tetszik. - néztem rá komolyan, majd elnevettem magam. Na most vallottam be, hogy baromira élvezem a látványt. Minek tagadni? Ez az igazság. - Felidézni? Hogyan? - kérdeztem rá majd belém szorult a levegő, ahogy közeledett felém. Figyeltem, és pillanatra sem vontam el a pillantásomat. Evőeszközeimet óvatosan elhelyeztem a tányér szélén, majd lehunytam tekintetemet mikor mögém ért. Csillagok.. csillagokat láttam magam előtt. Egy fájdalmas emlék hatására pedig könnyeztem. De csak ennyi jutott eszembe, más nem. Ekkor megfordított, és gyors felpattantam a helyemről. - Mutasd.. - suttogtam, és szívem úgy kalimpált a mellkasomban, hogy ha nem lennének ott a bordáim, már rég kiugrott volna. Nagyot nyeltem, mikor felém közeledett, és csak akkor hunytam le szemeimet, mikor ajkait már a sajátomon érezhettem. Én is ugyanúgy csókoltam, ahogyan ő engem, és egy pillanatra sem álltam le. De megszakította. Valamiért egy ismerős csalódás érzete kapott el. - Hadd döntsem el már én, hogy mit akarok. - húztam végig mutatóujjamat alsó ajkán, és hajában elmélyesztve ujjaimat, közelebb húztam őt magamhoz. Most én csókoltam meg, és csak még jobban kitisztult előttem a tegnapi csókunk. Ugyanúgy faltam őt, ugyanolyan erős vágytól vezérelve csókoltam és nem akartam, hogy véget vessen ennek is.
Bármennyire is győzködöm magam, hogy jobb lesz, ha elhagyom. Pedig ez koránt sincs így... Hiába mondom el magamban ezerszer, hogy Hagyd békén! Hagyd békén! Nem tudom békén hagyni... Nem tudom, hogy miért, de nem akarok elmenni melőle. Állandoan az arca jár a fejemben. Azok a gyönyörű szemek, a tökéletes vonások, a kis gödröcskék... Aztán az ajkai. A csókolni való ajkak, mik már az enyémek voltak. Azok a csókok és újra megakarom tenni. Sose lesz elég a csókjaiból. De nem gondolhatok erre, hisz ő nem emlékszik erre. Nem emlékszik semmire. Akkor talán eszébe kéne juttatni.. Nem! Nem! Nem! Nem! Ne is merj semmit sem tenni! Ha akar téged, akkor vissza emlékezik! Ordíbál egymással a szívem és az agyam. Melyikre hallgassak? Eddig a szívem vezetett és itt vagyok. Nem emlékszik semmire, nem emlékszik a csókokra és a simogatásokra sem... Sose fogom megérteni, hogy hogyan tudott ilyen gyorsan kiverni a fejéből. Ez tényleg egy különleges képesség, amire szeretnék szert tenni. Arcát tenyereibe temette és hangosan nyögött a gyötrő fájdalamtól. Igen a másnaposság elég rossz, főleg ha a másikról elfelejtünk mindent... - Már van benne tapasztalatom. Ráadásul én nem is voltam ittas... - Tényleg volt benne már tapasztalatom. Ötszáz évig mindennap alkoholt fogyasztottam. Már elég kiskoromtól fogva. Akkoriban nem volt víz, vagyis nem volt ilyen tiszta és kezelt víz. Nem építettek ki vízvezeték rendszereket. Akkoriban a bor uralkodott és Francia király létemre a legjobbakból ihattam. Talán azért vagyok hozzászokva az igézéshez, mert kiskoromban megszoktam, hogy mindent megkapok. Nehéz lemondani a régi belénk nevelt szokásokról. Szóval hiába fogadom meg, hogy senkit sem fogok megigézni, ez nem jön össze. Igaz a tegnapi srác, az lehet kibúvó. Az jó cél érdekében volt és jól is sikerült, de mit sem ér az egész, ha... Na felesleges ezen agyalni. Aztán felemelte azt az angyali arcát és megigazitotta a hajtincseit. Bár én érinthetném meg most és bár megcsókolhatnám, de nem tehetem... Szóval figyelem tovább az ajkait és visszaemlékezem az első csókra. Az a felszabadult, vad, mohó... csókra. Szerintem életem egyik legjobb, sőt inkább életem legjobb csólja volt. Szerettem volna megismételni. Szerettem volna feleleveníteni, de nem fog menni, ezzel is csak magamat győtröm. Aztán lenéz a csuklójára, mintha keresne valamit. Remélem nem hiszi azt, hogy megígéztem! Még csak az kéne. Elég volt azt hazudni neki, hogy mi volt tegnap este. Mikor elérakom a palacsintáját, akkor közli velem, hogy jó az illata. Igen én ezzel tisztában vagyok. Ez a recept idősebb, mint én és csak én ismerem. Muhaha. Milyen gonosz vagyok, hogy ezt a csodát nem osztom meg a világgal. Elég, ha csak Hazel tudja, hogy milyen. Örülök, hogy őt boldoggá tehetem az ilyenekkel. Miután elkezd enni betekintést nyújt az emlékeibe. Szóval mégis emlékszik valamire és ő csókolt engem. Igen csókolt ő is engem és nagyon jó volt. - Szóval emlékszel az estéből részletekre? Be kell látnom nem mondtam igazat az előbb... féltem, hogy nem emlékszel semmire és félek, hogy minden amit mondtál, vagy tettél az az alkohol miatt volt. Mert én mindent komolyan mondtam tegnap és igen... Nem egyszer csókoloztunk. - Kezdtem el a vallomásom és fejemet oldalra fordítottam. Szégyletem magam azért, amjt tettem. Nem kellett volna neki hazudnom. El kellett volna neki mondanom az igazat és most belemernék nézni a szemeibe. Közben én is falatoztam a palacsintát. Remélem nem utál.. Habár már nem tudom, hogy mit gondol rólam. Remélem, hogy mélyen belül azt érzi és azt tenné, amjt tegnap este tett. Nem egyszer megcsókolt és biztos, hogy élvezte. Beavatott, hogy szokott ilyen náa lenni és két választásom van. Vagy elmondok neki mimdent, vagy eszébe jutnak a dolgok szép lassan. Erre csak hümmögtem egyet. Mand meglátom. Következő pillanatban a villa csörömpölt a földön. Elég fájdalmas lehet a fejfájása, ha ezt váltja ki belőle. Aztán felkelt és a piszkos villát berakta a mosogatóba. Kivett egy tisztát és elkezdett falatozni újra, aztán megkérdezte, hogy mi lett a pólómmal... Kit érdekel a póló? Most a legfontosabb az emlékek visszaszerzése. Van remény és nem hagyom veszni, ismét a szívem veszi át az uralmat. - Miért? Nem tetszik a látvány? Na de próbáljuk meg felidézni az emlékeket. - Felkelltem a székemből és mögéálltam. Átöleltem hátulról és államat a fejebúbjára raktam, mint este az ablaknál. - Ezt csináltuk tegnap az ablaknál. Aztán megfordítottalak... Utána pedig egy gyengéd, tudod mit inkább megmutatom. - Magammal szembe fordítottam és nem érdekelt, hogy reggelizet. Az emlékek elsőbbséget élveznek. Szóval két kezemmel közrefogtam a csodálatos arcát és gyengéden megcsókoltam, de a csók hamar vált részemről mohóvá. Légzésem felgyorsult és az egész testem beleborzongott ebbe a csókba is. Részemről semmi sem változotty de mielőtt megpróbálhatot volna ellökni, megszakítottam a csókot. - Bocs. Lehet te ezt nem is akarod... - Fordultam el tőle és nem tudtam, hogy mit tegyek... Vajon ő is érezte újra, azt amit tegnap? Vajon kezd eszébe jutni? Vajon akar engem egyáltalán?
Bármennyire is erősen törtem az agyamat, nem tudtam felidézni a Grill utáni eseményeket. Hogy lehettem én ilyen felelőtlen? Nem voltam többé már holmi kis tinédzser, aki nyugodtan elkövethet ilyen hatalmas baklövéseket. Muszáj volt helyre rázódnom, mert ez így nem mehet tovább. De bármennyire is agyaltam, csak még jobban elkezdett fájni a fejem. Majd reggeli után beveszem a gyógyszert, ha jól tudom úgyse lehet azt éhgyomorra bevenni. Henry anyukájától egyedül ezt az egy dolgot tanultam el az évek során. - Ja. - feleltem, és hirtelen zavarban éreztem magam, amiért feltettem a kérdést. - öö.. köszönöm. - mit kell ezen köszöngetni? Hazel Claire Hollis, hogyan tudnád még nagyobb kínba sodorni magad? Arcomat kezeimbe temettem, és hangosan felnyögtem a fájdalomtól. - Neked nem fáj a fejed? - kérdeztem a tenyereimbe beszélve, és miután kiegyenesedtem megigazítottam a rakoncátlan hajszálakat. Olyan frissnek és üdének tűnt.. Hisz képes volt reggel felkelni és sütni. Én mikor kelnék fel azért, hogy mindezt megtegyem? Az óra háromnegyed kilencet mutatott. Majdnem leesett az állam. Basszus.. Elkéstem. Ne! Meg fog engem ölni a főnököm.. Felpofoztam? Na erre nem egyáltalán nem emlékeztem.. De akkor mi az a képfoszlány, miszerint őt csókolom, és hajába túrva még közelebb vonom magamhoz? Netalán álmodtam volna? Ugye nem igézett meg??? A csuklómra lepillantva örömmel vettem tudomásul, hogy még mindig rajtam volt a karkötőm. Visszapillantottam Jace-re, aki maga után takarított. Mosogatás közben megfeszült a hátizma, ajkaimat pedig egyből elkezdtem rágcsálni. Nem vettem észre, hogy bámulom őt. Csak azután zökkentem ki a magán fantáziavilágomból, mikor a palacsintát elém tette. - Nagyon jó az illata. - köszörültem meg a torkomat, és megvártam, míg ő is helyet foglalt. Azért szorult belém némi udvariasság.. De igazából legbelül már rég rávetettem volna magam a kajára, mint éhes oroszlán a gazellára. A villát és a kést kezembe véve lassan elkezdtem kicsi szeletekre vágni. - Hát igazából.. - elkezdtem gondolkodni a kérdésén, és egyedül a csókos jutott eszembe. De hát ha azt állítja, hogy ellöktem magamtól, akkor csak nem hazudott, nem? -, van egy kép, de az teljesen ellent mond a te sztoridnak. - rántottam meg a vállam, és bekaptam egy falatot. Jóízűen felnyögtem, és szedtem még mellé tejszínhabot is. Erre volt nekem szükségem! - Én emlékszek egy csókra. És abban határozottan nem löktelek el magamtól. - pillantottam rá félve, majd visszanéztem a reggelimre. Na erre mit fog felelni? Vagy azt mondja, hogy én emlékszem rosszul, vagy pedig hazudott róla nekem. De miért tenné ezt? - Jace, egyszerűen sajnálom, de nem emlékszem többre. Szokott ilyen velem lenni, vagy elmesélik az estémet, akkor általában be szoktak ugrani részletek, de ha nem akkor pár órán belül elkezdek úgy nagyjából emlékezni. - raktam le az evőeszközeimet, de a villámat oly erővel lecsaptam, hogy leesett és a földön kötött ki. Egy pillanatig csak ültem a székben, lehunyt szemekkel és próbáltam nem arra a hasító fájdalomra gondolni, amit a fejemben éreztem. Miután ez letelt, a mosogatóba tettem a koszos villát, és elővettem egy újat. - A pólóddal mi lett? - kérdeztem rá és ismét leültem. Újra elkezdtem enni a mennyei palacsintát, és reméltem, hogy sokat sütött ki. Esküszöm, az enyémek valahogy nem akarnak ennyire felpuffadni, hanem elfolynak. De mégse kérhetem el tőle a receptet. Nekem kéne ezekben remekelnem..
Hallottam, mikor felkelt és ásított egyet. Legszívesebben elés suhannék és agyon csókolnám, de nem hagyom itt a félkész palacsintákat. Biztos fáj a feje, ezért még kávét is főztem neki. Szóval mikor kifelé jött és Henry-nek szólított... Várjunk én nem vagyok Henry. Ki a fene az a Henry... Nem ismert fel! Mikor egy halk sikoly hagyta el a száját és visszarohant a szobájába ez tudasult bennem... Ennyit jelentettem. Ennyit ért a tegnap este? De végülis ő nem tehet semmiről. Én biztam benne, hogy nem az alkohol miatt csinál mindent... A nevemre vajon emlékszik? Esetleg, hogy ő hívott be és hogy biztatott a remény megtartásában?! Felesleges feltennem magamnak a kérdéseket. Semmire sem emlékszik. Befejezem a reggelit és lelépek. Aztán elfelejtem, de mint tegnap... sosem fogom tudni kiverni a fejemből. Talán leckéket kérne kérnem tőle, mert ahogy látom neki piszok jól megy... Egy kis idő múlva újra kijön a szobájából. Talán valami bevillant rólam. Átöltözött... Már nem a mardekáros zöld felsőt viselte. Felhúzott egy pizsama nadrágot és egy fekete pántos felsőt. Nagyon jól nézett ki reggel is. Gyomra megkordult és tudtam, hogy éhes. Én meg a legjobb palacsintát csinálom a környéken. - Neked bármit Hazel - Aztán átvette a frissen készült kávét. Én mindig is az erős kávét szerettem és tisztán iszom. Nem használok cukrot és tejet sem. Sose szerettem, ha elrontották a kávé igazi kesernyés ízét. Sok ember nem tudja meginni cukor nélkül, de nem tudom. Aztán halkan a nevemen szólit és rögtön rápilantok. Talán félt, hogy nem tudja a nevem... Tegnap tényleg minden tette az alkohol miatt volt? Egyáltalán semmire sem emlékszik? A csókokra, a bókokra, a beinvitálásra, a marasztalásra... Semmi sem maradt meg neki? Nem egyszer csókoloztunk és azt hittem... azt hittem nem fogja ilyen könnyen elfelejteni, azt ami tegnap történt. Aztán elkezdett valamit kérdezni... De vajon ezzel arra akar kilyukadni, hogy mi... Nem! Azt hittem legalább arra emlékszik, hogy sosem lennék kihasználni egy nő részegségét ilyenre... Sose lettem volna megtenni azt vele tegnap este. Tudtam volna, hogy megbánná. Nem akartam a buta tettei listáján az első lenni. Azt szerettem volna, vagyis azt szeretném, ha enyém lehetne a szíve, de mint látom erre sose lesz lehetőség. - Nem... Az nem történt meg. Sose lennék képes kihasználni, amikor ittas állapotban vagy. Persze azt hittem, hogy tegnap amiket mondtál te mondasz... reménykedtem, hogy nem az alkohol miatt, de hát már be kell látnom, hogy az miatt volt... - Megálljt parancsoltam a számnak és befogtam. Csalodottságom nem ér annyit, hogy veszekedni kezdjek vele. Jobb lesz, ha eltaszítom és ezzel együtt kiderítem, hogy mennyit tud. Mielőtt válaszolhatott volna elkezdtem hozzá beszélni... Közben a mostogatóhoz mentem és hátat fordítottam neki. Vettem egy nagy sóhajt és belekezdtem. - Igazából semmit sem mondtál. Csak ittasak voltunk. Haza hoztalak, hogy ne legyen bajod. Te hálából felajálottad, hogy aludjak a kanapén. Én megcsókoltalak és te felpofoztál... - Minden egyes szót fájt kimondani, de lehet hogy így lesz a legjobb neki. Ha jelentett volna neki valamit az az este, akkor rémlene neki valami... Remény még él bennem, hogy bevillan neki valami, vagy csak viccel velem, de jobb ha azt hiszi így volt. Minden egyes szó fájt, amit kimomdtam. Meglehetősen szánalmas látvány lehettem. Szorosan megmarkoltam a mosogató szélét és féltem, hogy eltöröm... ezért elengedtem. Szép lassan egyetlen könnycsepp végig folyt az arcomon. Háttal álltam neki, ezért simán letöröltem és úgy hihette, hogy megvakarom az arcom. Szóval nem kell parázni. - Szóval ezzel a reggelivel akartam bocsánatot kérni a tegnapi baklövésemért. Remélem nem haragszol és megbocsátasz. Szóval egy kis palacsinta... legyen békülös palacsinta a neve. - Fordultam vele újra szembe és rámosolyogtam. Remélem elég hihetően adom be neki, hogy ne kezdjen el feleslegesen gyanakodni, bár azt kétlem, hogy csókjainkat is elfelejtette. Azok felejthetetlenek voltak, bármennyire is volt részeg, arra emlékeznie kell és biztos, hogy élvezte. Mikor elé rakom a palacsintát és ránézek a mosolygos fejre elmegy a jó kedvem. Nem egészen öt perce azon gondolkodtam, hogy szívecskét rakok ki rá... Még jó, hogy nem az mellett döntöttem. Most érdekesen nézne rám. Aztán leültem vele szembe és arcomra erőltettem egy mosolyt. Jelenleg semmi kedvem nem volt mosolyogni, mert fájt... Fájt, hogy elfelejtett! - Jó étvágyat. Biztosra veszem, hogy a környéken én csinálom a legjobb palacsintát. De mire is emlékszel pontisan a tegnap estéből? - Kérdeztem rá, mert azért érdekelt, hogy mennyire van tisztában a tetteivel. Akaratlanul is az ajkaira pillantottam és újra elfogott a vágy... tegnap este annyira jó volt, hogy bármikor megcsókolhattam, de most már nem szabad...
Halk zene ütötte meg a fülemet és a másik oldalamra fordultam egy morgás közepette. Henry miért nem szólt előre, hogy visszajön? Legalább kitakarítottam volna egy kicsit, nehogy azt higgye, hogy tönkreteszem lakását hiányában. Kinyitottam szemeimet és hangosan felásítottam. Ekkor jött rám egy iszonyatos fejfájás. Majd szétdurrant a fejem, kegyetlen volt. Vízre volt szükségem és egy jó erős fájdalomcsillapítóra. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a közeli fal nyújtott nekem támaszt. Miután elállt a szédelgés, kibotorkáltam a szobámból. Nem érdekelt, hogy alig fedte ruha a testemet, együtt nőttünk fel, szerintem már vagy ezerszer látott engem így. Ráadásul, amikor kicsit voltunk volt, hogy meztelenül futkároztam a kertben. Nos, most is ezt teszem csak a kert helyett az erdőben telihold idején. Ahogy kiléptem a szobámból egyből Pharell Williams sikerszámát hallottam meg és normális körülmények közt, már rég táncra perdültem volna, csakhogy ma rohadtul másnapos voltam. - Henry ezt muszáj volt? - túrtam bele hajamba és tovább sétáltam a konyha felé, ahonnan a zene szólt. Meztelen talpam hangosan csattant a kövön és mikor odaértem egy félmeztelen férfit pillantottam meg, táncolva a sütő előtt. Egy halk sikoly tört fel a torkomból, ahogy megfordult. - Mi a...? - pislogtam kettőt, de még mindig egy vadidegen állt a konyhámban és nem Henry. Kínomban egyből lejjebb húztam a pólót és visszaszaladtam a biztonságot nyújt szobámba. Az ajtót hangosan becsaptam magam mögött, nekidőlve pedig lecsúsztam a földre. Érthetetlenül bámultam magam elé, és próbáltam felidézni az elmúlt nap eseményeit. Sikerült a főnökömnek ismét kiakasztania és aztán betévedtem a Grillbe és.. Te jó ég.. Mennyit ihattam? A szóda nélküli vodka szódára még csak emlékeztem, meg.... - Jace! - súgtam halkan a nevét, mikor eszembe jutott. Természetesen! Beszélgettünk, ittunk és itt kötöttünk ki? Ugye nem..? Mindegy. Nem fogom tovább rémisztgetni magam. A kérdéseimre így nem fogok válaszra lelni, ha itt maradok bezárkózva a szobámban. A szekrényemhez lépve lekaptam magamról a mardekáros felsőmet és tiszta fehérneműt vettem fel. Hozzá egy pizsama nadrágot párosította, egy fekete pántos felsővel. A mamuszomat is felvettem, elkerülve a felfázást. A tükörbe nézve egy kész roncs tekintett vissza rám. Gyors letöröltem az elmosódott sminket és vagy háromszor átfésültem a hajamat. Na most már jobban néztem ki.. Egy fokkal. Egy mély levegőt véve ismét kiléptem a szobámból és immár gyors léptekben mentem vissza a konyhába. A frissen készített kávé és palacsinta kellemes illata keringett a levegőben, melyre a gyomrom egy hangos korgással felelt. - Köszi. - nyögtem ki csupán ennyit és az egyik bögre kávét megfogtam és a konyhasziget körüli székre ültem. Miután kényelembe helyeztem maga, ittam a forró kávéból és halkan fel is sóhajtottam utána. Keserű volt, pont ahogy szerettem. Nem szoktam cukrozni, mert szerintem az elvette a kávé eredeti, mámorító ízét. - Jace? - szólaltam meg puhatolózva és miután felkapta fejét, megkönnyebbültem, hogy a nevére legalább emlékszem. - Mi ugye.. - haraptam bele ajkamba és ettől a mozdulattól képfoszlányokat láttam magam előtt, ahogy mohón, vágytól túlfűtve csókoltam őt. -, nem feküdtünk le? - böktem ki végül, és megint ittam a kávéból. Nagyon sokat ihattam, ha nem emlékezek a tegnap estére. Basszus.. mindig ez történik, ha elszalad velem a ló. Csak órákkal később kezdek rá emlékezni, addig csak felugró képek vannak. Mondjuk van egy olyan este, melyre egyáltalán nem emlékeztem... De reméltem, hogy a tegnapi nem ilyen lesz.
Tárgy: Re: Hazel szobája Hétf. Feb. 23, 2015 12:06 am
Hazel and Jace
My hearth bliding only for you...
Most gondoltam bele, hogy nem volt jó ötlet a mellkesomra húzni azt a tökéletes és csábító fejét, mert hamarosan le kell lépnem és keresnem kell valami szállást, mert New Orleansba hazakocsikázni ilyenkor kész öngyilkosság. Szóval hiába akarok mellette maradni köt az ígéret, csak az kell megvárnom, hogy elalszik. Utána nem tisztázott, hogy mjt csináljak, de gondolom le kell lépnem. Szóval mivel fáradt vagyok és lehet elalszom itt helyben, ezért jobb lesz társalogni vele. Nem akarok elaludni mint már annyiszor mondtam, de lehet megtörténi... Meg kérdezte, hogy hol élek... Sajnos elég messze tőled! - New Orleansban. - Mondom komásan és ásítok egy hatalmasat. Igen már én is elég fáradt vagyok. Szóval próbálom nyitva tartani a szemeimet, de nem nagyon akar használni. Szóval figyelek rá tovább és nem hagyom abba a simigatást. Imádtam őt érinteni. Aztán arra a felismerésre jut, hogy nem szeretek a múltról beszélni... Szerintem senki nem szeret a múltjáról beszélni, de ha később úgy dönt, hogy mellettem marad, akkor beabatom mindenbe. Addig felesleges lenne neki elmondani, míg el nem határozza magát mellettem. Az is megtörténhet, hogy holnap reggel elküld egy SMS-ben. Erre csak egy helyeslő ühümöt dörmögtem és innentől kezdődőt a teljes kóma... Nem is tudtam rá figyelni. Sőt el is aludtam és akkor ébredek fel pár másodpercre mikor észrevetrem, hogy csókot nyom a számra és betakart takaróval. Nem akartam menni és nem is mentem, inkább még jobban magamhoz húztam... elaludtam. Tökéletes álmom volt. Hazel épp igent mondott és azt mondta, hogy enyém a szíve és folytadodott volna még, de telefonom rezgésére kelltem fel. A fenébe, hogy azt a szart nem kapcsoltam ki. De mikor körbe nézek a szobában... ez nem az én szobám és nem is egy motelban vagyok. A felismerésen az is segített, hogy az alvó Hazelt öleltem. Megráztam a fejem. Elengedtem és kiszálltam melőle az ágyból. Szerencsére nem ébresztettem fel. Na jó azért még visszacsúsztam, hogy egy csókot nyomjak az ajkaira. Szóval indultam ki a szobából és láttam, hogy a Hárpia Miss Nightmare hívott. Ránéztem az órára reggel fél kilenc volt. Rohadtúl lekéstem a különleges gyakorlatot,de kárpótolt Hazel reggeli látványa. Bájos és ártatlan az arca, mikor alszik... Hát éhes voltam és gondoltam kisajátithatom a konyhát pár percre, vagy fél órára. Szóval először is főztem két adag kávét. Gondolom Hazelnek is kelleni fog, ha felébred. Aztán elkezdtem összegyűjteni a palacsintához a hozzávalókat. Lehet inkább Miss Hárpiát kéne hívnom, de kit érdekel... Most a legfontosabb, hogy Hazelnek egy ágyba reggelit csináljak. A palacsinta készítész előtt megittam volna egy pohár vízet, de nem jött össze. Leittam magam és eláztattam a polom. Inkább ledobtam magamról. Egyszál farmerben palacsintát készítek... Nem mindennapi látvány az biztos. A húszadik nem fogadott hívás után kénytelen voltam felhívni a boncolástan banyát és eléggé lecseszett. Idézhetem párszor "Nem tudom mit képzel magáról fiatalember, egy gyakorlatot sem szabad kihagyni", mennyire rühellem ezt a nőt. Ha majd megszegném az ígéretem, hogy nem táplálkozom emberből, akkor vele kezdem. Szerintem az egyetem fele ujjongva örülne a hírnek, a másik fele meg sírna, mert elvesztették azt a nőt, aki befolyásos és a seggét már csontig nyalták... Annyi nyalásra, amennyire képesek egy-ketten... Undorító! Sosem tudnék puncsolni ennek a nőnek! Öreg, visszataszító, házsártos, bunkó és még sorolhatnám... Hamarosan megszabadulok tőle és leadhatom az órát. Az lesz életem egyik legszebb pillanata. Mivel untam a csendet ezért telóról beraktam Pharrell Williams Happy című zenéjét. A zene ritmusba hozott és hát elkezdtem táncolni. Mivel most ez fejezte ki legjobban a hangulatom, ismétlésre raktam. Remélem a zene nem kellti fel Hazelt, de tovább alkottam a palacsintákat. Hát azt hiszem készen van és kisült. Szóval kivettem őket és két tányérra raktam. Találtam málnát és tejszínhabot és gondolkodtam, hogy szívecskét rakjak-e ki a palacsinta tetejére, de az egyszerű mosolygos fej is megtette. Remélem, hogy tetszeni fog neki és olyan választ kapok, amiért érdemes volt maradni és ennyit foglalkozni a reggelivel. Mondjuk Hazelért alapból megérte. Már a kávékat töltöm, mikor tompa léptek zaját hallom. Légzésem egyből felgyorsul és felidézem szemeim előtt Hazel ajkait. Legszívesebben előtte teremnék a semmiből és agyon csókolnám és magamhoz ölelném. Helyette megvárom míg a konyhába ér és meglát félpucéran palacsintát sütni. Mikor a konyhába ér mosolyogva üdvözlöm. - Jó reggelt! Kérsz palacsintát? Én csináltam és látod a konyhád még épp. - Mosolyodtam el. Most indultam volna be a szobába a reggelivel, de megelőzött. Nem tudok mit tenni már esélytelen az ágyba reggeli. Lényegtelen a boldágsogomon ez nem változtat. Újra elkezdett rezegni a telefonom és inkább kikapcsoltam, így a zene is leállt. Megfogtam az egyik kávés bögrét és felényújottam. Ajkaim megint csókra vágynak, de most nem én adok neki, mert ha akarja, akkor elveszi ő. De ha nem tenné meg, akkor maj én megteszem...
note: Hát itt lenne a meglepi music: - words: Valamennyi.
Majdnem leragadtak a szemeim az álmosságtól, egyedül a mellettem lévő felkapcsolt lámpa fénye tartott ébren. Ha nem lenne felkapcsolva már rég hangosan szuszognék Jace mellett. De hiányzott nekem az ágyam.. Egyrészt, mert hatalmas és a matraca csodákat művelt gerincemmel, másrészt mert.. nincs több okom. Kényelmes volt és kész. Ha tehetném egész nap csak aludnék, és fel nem kelnék. Jó, persze egy-két ilyen nap becsúszik, ami általában vagy a hétvége vagy a szünet alatt, de amióta rendes állásom van, ahol igen is megkövetelik a munkát, már nem tehetem ezt meg. - Hol élsz? - ráncoltam össze a homlokomat, mert erre a kérdésre, még nem tudtam a választ. Azt igen is rossz szemmel néztem, mikor közölte, hogy valakit simán megigézne azért, hogy kitakarítson nála. Nem szóltam közbe, de ezt egyáltalán nem díjaztam. Az emberek nem holmi marionett bábuk, amiket a vámpírok kénye-kedvükre utasíthatnak. Azokat sajnálom leginkább, akik mit sem tudnak a természetfeletti lényekről, és a védekezésről velük szemben. Szerencsére, én időben megtanultam, és azóta is teszek ellenük óvintézkedéseket. Vizsgaidőszak? Tényleg.. említette, hogy orvosnak készül. Te jó ég.. Az orvosi iskola nagyon nehéz lehet. Anatómia, meg minden szarság. De lehet, hogy őt pont ez érdekli. Vagyis valószínűleg ez érdekelheti, ha már elkötelezte magát, hogy éveken keresztül tanulni fog. Vagy csak igézéssel egyszerűen megszerzi magának a diplomáját. Ha már képes arra, hogy megigézzen valakit, hogy takarítson ki nála, akkor ezt is simán kinézem belőle. - Úgy látom te sem szeretsz a múltadról beszélni. - nevettem el halkan, és lábamat az övére tettem, miután fejemet a mellkasára hajtottam. A szememet lehunytam, de még nem aludtam el. Nagy volt a kísértés, hisz rendkívül kényelembe helyeztem magam, és szívének dobogása rendkívül megnyugtató volt. Ha tudná, hogy én miken mentem keresztül, miket műveltem a múltban... Szerintem soha az ég világon nem keresne fel engem többet. Szóval Rose volt a barátnője neve. Rose.. vajon hogy nézhetett ki? Mennyire hasonlíthattunk egymásra, ha azt hitte, hogy én voltam ő? Lehet, hogy csakis miatta volt itt ma este velem. Mert Ő rá hasonlítottam. - Hmm.. elég kényelmes vagy. De ha szekálnád a hajamat, akkor el sem engednélek magam mellől. - elkezdtem rázkódni a nevetéstől, és mivel észrevettem, hogy rajta nem volt takaró, így a felét rádobtam. A vámpírok képesek megfázni? Majd valamikor felteszem neki ezt a kérdést, de mára elég volt ennyi. Nem akarom, hogy egy tárgyalóteremben higgye magát. - Jace, hamarosan el fogok aludni.. - motyogtam a pólójába, és gyors becsuktam a számat, mielőtt elkezdenék nyáladzani. Tudom, tudom! Rossz szokás, de az évek alatt ezt nem tudtam kinőni. - Köszönöm, hogy itt vagy velem. - nagy nehezen felnyomtam magamat, és egy gyengéd csókot nyomtam szájára, majd ismét visszahajtottam fejemet kényelmes mellkasára. Lehunytam a szememet, és elmosolyodtam a mi szituációnkon. Vicces, hisz ma elküldtem, elutasítottam, semmit sem akartam tőle, valahogy pedig mégis itt kötött ki az ágyamban.. De nem bántam meg.. Vagyis... jelen pillanatban nem.
Kérdésemre egy számomra szomorú választ ad. Hát sajnos fáradt, ami egy dologgal egyenlő, hogy hamarosan elalszik és el kell mennem mellőle, amit be kell látnom nagyon nem akarok megtenni, helyette egész este maradnék és beszélgetnék vele, de legfőképl csak csókolnám. Na de a válasza után meg is tettem, szóbal inkább egyelőre nem panaszkodom. Most én hajoltam le hozzá és mint mindig ez a csók is tökéletes volt vele, egyszerűen imádtam vele csókolozni. Senki nem csókol olyan jól, mint ő. Ha valaki megkérdezi, hogy hogyan csókol, akkor a borzalmas választ mondanám. A végén még csókot akarnának tőle éd be kell látnom én azt nem akarom. Mert a célom, hogy minden csókja az enyém legyen. Lehet egy rossz, elcseszett romantikus filmből szökött krapek vagyok, de ez mind csak Hazelért. Csók közben hajamba túr és be kell látnom, hogy imádom amikor a hajammal játszik. Sose viseltem el, még Rose-nak sem. Egyedül csak Hazel nyerte meg ezt a megtisztektetést. Aztán a tökéletes csókolásra való száját nyitja és elkezd mesélni arról, hogy érezzem magam megtisztelve, mert én vagyok az első vámpír aki a szobájába beteszi a lábát. Már a küszöbnél azt mondta, hogy érezzem magam megtisztelve, de most sem tettem másképp. Hogy kimutassam mennyire érzem magam megtisztelve kihúztam magam és rákacsintottam. Már azért megtsiztelve éreztem magam, mert foglalkozik velem és megakarja próbálni velem ezt az egészet, de most gondolok bele, hogy Hazel részeg. Mivan, ha csak az alkohol miatt csinálja ezeket és holnap elküld melegebb éghajlatra? Azt nagyon nem szeretném... De megszakítja a gondolat menetem, mikor elkezdett magával ráncigálni. Meg kell mondanom, hogy nem bántam, sőt inkább élveztem... Legalább ragaszkodik ahhoz, hogy várjam meg míg elalszik. Egészen a folyosó végéig ráncigál. Aztán mikor belépünka. szobába én mindent jól látok, mert vámpír vagyok. Pappír lapom szanaszét hevertek összegyűrve hevertek a földön. Valamit nagyom irogathatott. Aztán az ajtó zárának kattanására összerázodtam. A végén még kiderül, hogy azt akarja, hogy vele aldujak el. Ezt nem venném rossz néven. - Nem gond... Látnád az én szobámat néha. Rosszabb mint egy szemét domb, persze ha jössz a hétvégi ebédreyor kitakarírok. Na jó inkább megigézek valakit és majd takarít ő. Mert hamarosan vizsga időszak... - Erre a gondolatra kiráz a hideg. Hamarosan vizsga időszak, hát nagyon nincs kedvem vizsgázni. Nincs kedvem tanulni. Inkább maradok Hazellel és megbukok! De azt sem kell felejteni, hogy ha holnap elmúlik az alkohol hatása, akkor simán kidobhat. Biztos ezt akarta bebiztosítani a sok figyelmeztetéssel... Talán csak rémeket látok. Elővett egy zöld polot... ez a polo mardekáros polo volt. Szóval egy Harry Potter rajongóval vagyok egy házba zárva? Tökéletes. A negyedik film alatt megigéztem az összes embert a helyszínen, hogy láthassam forgatás alatt azt a világ sikert. Jól szórakoztam. Néhol egy kicsir bele is javítottam és be kell látni, nem is volt olyan rossz a film az én javításaimmal. Még mielőtt megkért volna, hogy megforduljak megtettem magamtól. Tisztelet tudó férfi vagyok, de egy pillanatra megtört a tartásom. Épp akkor dobta le a blúzt. Tökéletesen nézett, de rögtön visszakaptam a fejemet, nehogy észrevegye... Vártam addig, míg befejezte és ágyba bújt. Ekkor megfordultam és láttam, hogy nyakig húzta a takarot. - Nem kell kétszer mondani. - Gyorsan lehúztam a lábamról a cipőket és siettem mellé a takaróra. Talán nem ez volt életem legokosabb döntése, de kit érdekelt. Egy álom csak hívott maga mellé és én egy szó nélkül engedelmeskedtem. Sose mondanék Hazelnek nemet. Szóval mellé mentem, de úgy ültem, hogy félig az agyán, félig a falon volr a felsőtestem és így a fejét a mellkasomra tudtam emelni és átöleltem. Jó volt őt ölelni és egésznap el tudtam volna vele így lenni... Elkezdtem simogatni megint és mikor megkérdezte, hogy hogyan váltam vámpírrá felnevetek. - Te erre szándékozol elaludni? Mondjuk unalmas történet, de erre is csak egy vagy kettő tőmondattal válaszólnék. - Hát igen jobb lesz, ha kihagyom, hogy kit öltem meg és miért... Ha megtudná teljesen elvágnám magam nála és ezt nem akarom... Szóval annyit mondok el, amennyit nagyon muszáj. - Nem nem baj, hogy megkérdezted. Elkövettem egy tettet... akkoriban ezért halálbűntetés járt. Szóval kivégzésem előtti este eljött hozzám Rose. Beavatott mindenben és felakasztottam magam. Ha nem lenne Rose, akkor nem lehetnék itt. De számodra jó hogy itt vagyok melleted? - Válasza előtt csókot nyomtam a feje bubjára és simogattam tovább. Olyan jó ez az este. Tényleg azt kívánom bár sose érne véget...
- Igen, az vagyok. - bólintottam, és ahogy ő hajolt felém, én is ugyanúgy felé. Megcsókoltam, beletúrva szőke göndör hajába, és közelebb vontam őt magamhoz. Most nem álltam lábujjhegyre, most őt kényszerítettem arra, hogy lehajoljon hozzám. Nem mintha olyan nagy lenne a köztünk lévő magasság.. Úgy egy fejjel, talán másfélnyivel lehetett nálam magasabb. Mikor megszakította a csókunkat, egy pillanatig csak egymást bámultuk mosolyogva. Nem tudtam, hogy holnap, egy kiadós alvás után mennyire fogok emlékezni a mai estéből, sem azt, hogy hogyan fogok az egészhez hozzá állni. De mint mondtam neki, ez az egész köztünk, ami van.. vagy ami lesz.. bizonytalan. Bármikor kiszállhatok ebből az egészből, ha úgy gondolom. Ez most egy kísérlet lesz, ami vagy beválik, vagy nem. Vagy képes leszek szeretni őt, vagy nem. Mély levegőt vettem, és miután kifújtam a levegőt, szólásra nyitottam csóktól duzzadt ajkaimat. - Érezd magad kivételesnek, te vagy az első vámpír, aki a szobámban fog járni. - kacsintottam rá, és elkezdtem húzni őt a szobám felé. Igaz, rajta kívül már egy tucat férfi járt - na jó erre azért annyira nem voltam büszke -, de vámpír még sosem. Lassan elsétáltunk a folyosó végére, és a velünk szemben lévő ajtón bevezettem őt. Bezártam azt, és felkapcsoltam az éjjeli szekrényen lévő lámpát. Így kissé bevilágította a szobát, de nem annyira, hogy kiégesse szemeinket. Körül néztem a szobámban és papírgomolyagok voltak szanaszét a földön, vagy ezerszer kidolgoztam és újraírtam a cikket, ami még mindig nem volt jó. Az ágyamon különböző ruhák sorakoztak fel, ma reggel nem tudtam eldönteni, hogy miben hagyjam el a lakást. Igen.. nőből vagyok, nekem is vannak ezzel problémáim. Mondjuk az utóbbi időkben egyre több.. - Ööö.. bocsi, nem számítottam vendégre. - vakartam meg idegesen a tarkómat, és egyszerűen lesöpörtem a ruhákat az ágyamról. A szekrényemhez léptem és egy túlméretezett mardekáros pólót kaptam elő, mely pizsama felsőként szolgált. Igen.. régebben hatalmas Draco rajongó voltam, kérlek ne kövezzetek meg érte, de Harry nem igazán volt az én esetem! - Megtennéd, hogy.. - beszippantottam az alsó ajkamat, és miután kiengedtem szólaltam meg újra. -, elfordulnál? Csak amíg átöltözök. - hangom egy oktávval magasabb volt a kelleténél, és ha megtette ha nem, elkezdtem kigombolni a blúzomat és miután azt is a földre dobtam - utálok rendet tartani a szekrényemben - felhúztam magamra a pólót. A szoknyát is levettem, az is a blúz mellett végezte, ahogyan a harisnya is. A melltartót nem tudtam, hogy magamon hagyjam-e, vagy sem, de végül is az utolsó mellett döntöttem, mert már rohadtul kényelmetlen volt. Azt is a póló alatt levettem, majd ledobtam és bemásztam a kétszemélyes ágyamba. A takarót egyből felhúztam a nyakamig és az oldalamra feküdtem. - Nyugodtan gyere ide mellém. - paskoltam meg a mellettem lévő helyet. Bőven volt annyi hely, hogy kényelmesen elférjünk egymás mellett. - Elmeséled, hogy hogyan váltál vámpírrá? - kérdeztem kissé félve, hisz amikor a múltjáról érdeklődtem - az exbarátnőről - eléggé kiakadt és azt próbáltam elkerülni. - Ha nem akarsz, nem muszáj. - tettem még gyorsan hozzá, mert nem akartam, hogy úgy érezze magát, mint akit olyasvalamire kényszerítenének, amit nem akart.
Az aranyló ital végigfolyik bennem és én idegesen járkálok fel s alá. Ha egy nő lenne a sok közül, a torka köré fonnám ujjaimat és a falnak taszítva várnám meg, még térdre nem ereszkedik, hogy elnézést kérjen amiért ilyen ostobán viselkedett. Megvárom a kis kirohanását de nem tudom lenyelni a hisztit, még tőle sem. - Nyolc. - mondom egyszerűen miután kitombolta magát és még ahhoz is volt mersze, hogy számon kérjen. Nem sok nő teszi ezt meg velem de Hazel nem tudja miért és neki nem is kell. Ő más. Ő a húgom. - Egy italt, Miss. Huszonegy? - kérdem szemtelenül és meg sem várva a választ indulok a nappaliba majd töltve neki és magamnak is pillantok végig rajta. Még így is rohadtul vonzó. A franc essen bele! Könnyű mozdulattal bújok ki az öltönyből és akasztom a helyére majd ha a húgom nem követett ide, visszatérve szobájába nyomom kezébe a whiskyt. - Igen, akad belőlük. Ezzel pedig tisztában voltál, amikor ideköltöztél. Ahogy azzal is tisztában voltál Hazel, hogy mit jelent velem lakni. - lépek hozzá igazi ragadozóként közelebb és pohara falának ütöm az enyémet. - A szabályokra. - mondom nagyon is komolyan, tekintetem pedig az övét keresi. Igen, vannak szabályok ebben a házban és ezt már ittlétének második napján közöltem vele. Akkor bólintott és elfogadta őket. - A távollétem nem változtatott semmin. Azt is jól tudtad, hogy a munkám miatt akármikor eltűnhetek. - nyers vagyok, vele is, akárcsak a többi nővel szemben de őt szeretem. Ezért nem teszem helyre úgy, ahogy a kedvem tartja. Ezért nem térdel előttem és fonja ajkait körém. Lehunyom egy percre a tekintetem. Az én játékaim, amikről nem tud és nem is fog tudomást szerezni. - Ha befejezted a hisztit Hazel, akkor szedd rendbe magadat. Hoztam vacsorát és egy meglepetést is a nagyvárosból. - kacsintok rá húgomra és magára is hagyom legyünk a nappaliban vagy a szobájában, mert én a hálómba lépve vetkőzöm le és állok be a zuhany alá a fürdőben. Nem töltök bent órákat. Tíz perc elég, hogy elkészüljek és aztán felfrissülten, New York mocskát lemosva magamról térjek vissza a nappaliba, egy masnival átkötött dobozzal a kezemben. - Na nem mintha megérdemelnéd. - ül szemtelen vigyor a képemre és a húgom mellé lépve tolom kezébe az ajándékot, min a masnit láthatólag gyakorlott női kezek kötötték. A smaragdzöld csipkés anyaghoz nem kellett segítség. A ruha gyönyörű, szolid, nem mutat túl sokat mégis tökéletesen követi le a női alakot. A születésnapjára vettem.
words: 407 ••• music: September ••• note: imádlak.
Tárgy: Re: Hazel szobája Szomb. Dec. 20, 2014 9:06 am
Henry & Hazel
Hangos sóhajok törtek fel torkomból, mikor Jay finom ajkaival haladt végig combom belső felén. A fehér plafont bámultam, és akár órákon keresztül el tudtam volna itt lenni ajkai társaságában. A munkahelyen ismerkedtünk össze, párszor eljárogattunk sörözni a többiekkel, és íme itt vagyunk. Összegabalyodva az ágyamban. Nem terveztem vele többet, csak olyan futókalandként tekintettem rá. Nincs szükségem rá, teljesen meg voltam férfi nélkül is. A tudat, hogy csak és kizárólag egy férfival kell lennem.. megrémiszt. Apró csókokat nyomott szerteszét a testemen, először a hasamra, a mellemre, a kulcscsontomra, a nyakamra, majd ajkunk csókba forrt össze. Lábaimat egyből köré fontam, megemelve csípőmet, hogy még jobban érezhessem őt. Az ajtót hirtelen felrántotta valaki, és mély hangjával egyből lármát keltett. És ez a hang egy olyan személyhez tartozott, akit utoljára vagy egy fél éve láttam. A francba! - Henry! - üvöltöttem a nevét, és szó szerint letépte rólam Jay-t. A takarót egyből magamra húztam, eltakarva testemet. Nem mintha szégyellném, csak elég kellemetlen szituációba hozott engem a drága bátyám.. Szó nélkül figyeltem, amint Jay felkapkodja a ruháit, és megfutamodik, akárcsak egy utolsó kis suhanc. Az igen.. azt hittem tökösebb volt ennél. Hátra sem pillantott rám a kis mocsok, és az ajtó becsapása jelezte, hogy elhúzta innen a csíkot. Talán jobb is, hogy nem történt köztünk semmi. Én szégyellem magam, hogy majdnem összeálltam egy ilyen féreggel. De nem ő volt itt a hibás, hanem Henry. - Én mit képzelek? Ezt a kérdést inkább magadnak kéne feltenned!- üvöltöttem, majd összeszedtem a mellém dobott ruhákat. Dühösen felálltam és először a nadrágot húztam fel hosszú lábaimra, majd a pólóba bújtam bele. A takaró szanaszét hevert az ágyamon, és teljesen másról tanúskodott. Mellkasom alatt összefontam a karjaimat, és gúnyosan még hozzátettem. - Téged is jó látni Henry. Hány hónap után is? Hat? Hét? Egy idő után már nem számoltam. - forgattam meg a szemeimet, és egy másodpercre a földre sütöttem le pillantásomat, majd vissza rá. Megbántott. Olyan jól meg voltunk, élveztem, hogy nem csak én voltam a "ház ura", meg volt valaki rajtam kívül. S egyszer csak lelépett... Semmilyen előzetes bejelentés nélkül. Magamra hagyott, és ezen nehezen tettem túl magam. - Visszatérve az előző kis mutatványodra, huszonegy múltam, úgy élem az életemet, ahogy akarom. - tettem pár lépést felé, majd egy idő után megtorpantam. - És ha jól tudom, én se dobtam ki még egy női társadat. Pedig akadt belőlük bőven.. - közöltem vele egyszerűen, kiállva magam mellett. Ő bármit tehet, de én nem? Az ég szerelmére, én is itt lakok! Én is fizetek rezsit, én tartom fent ezt az egész kecót, míg ő egészen máshol van. Ráadásul honnan a fenéből kellett volna tudnom, hogy pont ma, pont este fog betoppanni hónapok után??
▼ valamennyi ▼ ▼ - ▼ ▼ imádlak. ▼
Henry Peterson
welcome to my world
► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
35
► Total posts :
151
BRAVE HUNTER ➴
Tárgy: Re: Hazel szobája Pént. Dec. 19, 2014 10:51 am
Hazel & Henry
my house, my rules!
New York. Mindig is imádtam ezt a várost. A lüktető életet, mi éjjel is épp oly zajos, mint nappal, a tömeget, a nyüzsgést és persze, jól figyelj, a nőket. A hosszú lábú szépségeket, az önbizalom-hiányos kis virágokat, a szende szüzeket, akik azonnal a karjaidba omlanak ha biztosítod őket, hogy számodra gyönyörűek... vagy pedig levakarhatatlanok lesznek ha megerősíted őket hibáikban. Így vagy úgy de szórakozni kell, munka után nem árt a pihenés, én pedig mindig jól szórakozom ha társaságra van szükségem. Az elmúlt nyolc hónapban pedig bőven akadt kivel játszanom. Persze nem mindenki élvezi először a játékaim és érti meg, miért látom gyönyörűnek őket ha épp térdre kényszerülnek de megtanítom nekik, miképp élvezhetik, hogy a kedvemre tesznek.
Leparkolok a kocsival és néhány kellemes játékon merengve dugom a kulcsot a zárba és lépek be a lakásba. Csend van. Hazel gondolom nincs itthon. Nem is baj, nincs szükségem most egy hisztire, azt tőle sem bírom elviselni. A pulthoz lépek és kitöltöm magamnak az aranyló italt de amint a számhoz emelem a kristálymetszésű poharat, meghallom egy nő nyögéseit... pontosabban Hazel vággyal fűtött sóhajait. Halk lépteim nem vernek zajt. Az ajtó résnyire nyitva. Tekintetem végigfut édes kis alakján. A tökéletes kebleken, mik aprók de feszesek és miket az a rohadt melltartó takar el... a csípőt, ami meg-megemelkedik, a francia alsót mi eltakarja a kerek, feszes feneket... az izmos combokat... nagyon nyelve hunyom le a tekintetem, hogy kizárjam a hófehér bőr csábító látványát és mikor újra felnyitom, meglátom a fiút is aki épp húgom felett magasodik... és elönt a vörös köd. - Mi a franc folyik itt? - rontok be, mint valami vadállat és kérdezés nélkül rántom le Hazelról a kis udvarlót. - Tűnés! - nem várom meg a magyarázkodást és nem érdekel az sem ha Hazel sírni kezd. Szó szerint kirugdosom a lakásból a srácot majd a pia után nyúlva húzom le és lépek vissza a húgom szobájába. - Mégis mi a francot képzeltél? - kérdem és megragadva a földre dobott finom ruhát vágom oda az ágyra. - Öltözz fel! - mordulok rá de a tekintetemben égő harag ellenére, soha nem bántanám, őt nem... kivéve persze ha ő is részese akarna lenni játékaimnak és azt kérné. De ez sosem fog megtörténni.
words: 366 ••• music: September ••• note: imádlak.
Kezdőlap
Tárgy: Re: Hazel szobája 
note: Reag 
