Szokásomhoz híven ma éjjel is az erdőt jártam, ahogy szinte minden nap. Az a jó a sötét éjszakában, hogy ilyenkor kevés ember és teremtmény mozdul ki. Általában... De nem itt Mystic Falls-ban! Igaz, hogy ember valóban nem sok jár ki ilyenkor az erdőbe, de vámpírok elég gyakran. Mindenesetre ennek ellenére ritkán támadnak rám. a lényeg az, hogy ilyenkor az este közepén, az erdő legmélyén zavartalanul gyakorolhatom a mágiát. Most a vérfarkasokkal kapcsolatos igéket tanulmányoztam és a jövőbe látást próbáltam elérni. Pár próbálkozás után sikerült is végrehajtanom a jövőbelátást, de csak néhány kép tűnt fel előttem. Újra próbálkoztam, most valamivel tisztábbak voltak a képek, már inkább olyanok voltak, mint egy kis rövidfilm. Egy rövidfilm egy lányról. Csinos ruhában, szabálytalanul vezetve. A következő kép pedig már az volt, ahogyan az erdőben jár, fájdalmaktól szenvedve. Arrafele vettem az irányt, amerre láttam, hogy meg fog érkezni. Közben sejtettem valamit, ezért magoltam a varázsigéket a kis könyvemből. Sétáltam már egy ideje a kút irányába, ahova a lány a vízióban kikötött, mikor meghallottam egy hangos kiáltást. Összecsuktam a könyvet és elkezdtem az ordítás irányába rohanni. Olyan gyorsan, ahogyan csak a tüdőm bírta. Közben valami beszédet is meghallottam, ekkor már a hangból tudtam, hogy közel járok. Kiértem egy kisebb tisztásra, ahol megpillantottam a kutat, és mögötte azt a lányt az víziómból. odaszaladtam hozzá, s letérdeltem mellé. Elképesztő fájdalmai voltak, és a földön össze-vissza rángatózott. Felnéztem az égre.
- Telihold! Akkor ő biztosan egy farkas... - tettem a megállapítást és a könyvemet újra elővettem. Felálltam, és egyik kezemet fölé tartottam, majd a következő szavakat kezdtem el hangosan mormolni:
- Asinta Mulaf Hinto! - ezzel a fájdalmán tudtam csökkenteni. Nem teljesen, de jelentősen redukáltam a fájdalomérzetét, és ekkor már tudtam kommunikálni vele.
- Bármilyen furcsa is, ami most veled történik, de próbálj meg nyugodt maradni. Segítek neked, amiben tudok. - nyugodt hangnemmel próbáltam rá is átterjeszteni nyugalmamat, hogy legalább így is könnyebbé tegyem neki az átváltozást. Gyorsan lapozgattam a könyvet, hogy mi van még, amivel tudok rajta segíteni, végül találtam egy oldalt, ahol a vérfarkas átváltozásának felgyorsítása volt leírva. Pontosan követtem ami a lapon le volt írva. Sikerrel jártam. Pár másodperc múlva már nem egy lány, hanem egy farkas volt előttem.

Száguldozva mentem az autóúton, szerencsére senki nem volt a közelemben, így annyival mehettem, amennyivel akartam. Az eső lassan elkezdett szemerkélni. "Imádom ezt az időt" - gondoltam, és mosolyogva feltekintettem a sötét égre. Épp a kedvenc számom szólalt meg a rádióban, egyből feltekertem a hangerőt, és elkezdtem táncolni miközben vezettem. Amikor a szövege is megszólalt, azt még tátogtam is. Egy kívülálló azt hinné, hogy épp most szöktem meg az elmegyógyintézetből. Újra kitekintettem az ablakomon, és megpillantottam a szép, kerek holdat. Telihold.. A teliholdakat gyűlölöm a legjobban, akkor valamiért ingerültebb vagyok, és fogalmam sincs, hogy miért. Letekintettem a ruhámra. Gas nadrág, Prada magassarkú, a felsőmről nem is beszélve. Oldalra fordulva pedig ott hevert az anyósüllesen a Louis Vuitton táskám. Hangosan felsóhajtottam. Milyen szép is az élet..
Hirtelen a nyakamhoz kaptam, elkezdett fájni. Gyorsan félrehúzódtam, és kiszálltam a kocsiból. Összegörnyedtem, a fájdalom már elérte a mellkasomat. Elkezdtem kiabálni fájdalomban. Beljebb futottam az erdőben, hátha valami lélek lesz erre. Néha-néha egy-egy fatörzsnek ütköztem, és pihentem. El se tudom mondani, hogy mennyire fájt. A fogaimra is kihatott. - Áááá! - kiáltottam, felnézve az égre. Megpillantottam egy kutat, és nagy nehezen odavonszoltam magamat. A szélére támaszkodtam, belepillantva a vízbe. Olyasmit láttam, amit eddig még nem. Többször pislogtam, alig tudtam hinni a szemeimnek. A szemem.. aranysárga színben pompázott, és a fogaim.. Mintha megnőttek volna. Erősen végig húztam a nyelvemet a fogamon, azután megéreztem a saját vérem ízét..
- Mi történik velem? - kiabáltam, és egy újabb fájdalom hullám járta végig a testemet. E következtében már a földre rogytam. Megfogtam egy nagyobb fűcsomót, és nyomban kitéptem. Ott feküdtem a sáros földön, izegve-mozogva a fájdalomtól. Most jön el a halál.. És ekkor hallottam ropogást, a saját csontom törését. Egy újabb hangos sikoly hagyta el a számat..

.