Eleinte semmit sem hallottam, majd Elena szívverése üti meg éles füleim. Ez egyből elárulja nekem, hogy készül valamire. Tudom, hogy vissza akarja adni, amit vele tettem, és meg is értem. Mikor megitattam a véremmel, tisztában voltam vele, hogy meg fog gyűlölni ismét, de vállalnom kellett a következményt, a cél érdekében, ami Elena célja is.
- Nincs rá szó, mekkora felelőtlenség volt, de tudom, hogy nem lennél képes vámpírrá változni, előbb halnál meg. És igazad van, nem volt fair tőlem, de meg kellett tennem, és nem kihasználás céljából. - Tudom, nem hinné el, de ez az igazság. Mit szépítsem. Majd végül, mivel nem tesz semmit közeledem a ház felé, és ekkor jelenik meg hirtelen, és nekem támad. Még szerencse, hogy gyors vagyok, és a verbénás injekció nem ér célba. Igaz, hogy nem árt nekem, de lelassított volna, majd mikor lefogom, rájön, hogy esélye sincs megsebezni sem. Meghallom a szavait. Megállok vele szemben, határozott tekintettel.
- Akkor tessék. Állj bosszút, és el is mehetsz, de akkor nem tudlak megvédeni... - Tárom szét a karjaim, hogy ha akar, kitombolhatja magát. És persze a védelmet nem fenyegetésnek szántam, de ha elmegy, nem biztos, hogy meg fogom tudni védeni. Lehet, hogy befolyásos vagyok, de annyira nem, mint azt gondolja.
- Nem akartam fájdalmat okozni, de ha elmondom mit tervezek, már nem lettél volna olyan hihető, és Klaus is ismeri az embereket. Igazi félelmet kellett lásson az arcodon. Azt a rettegést, ami minden egyes porcikádat átjárja, hogy ne higgye, hogy blöff az egész. És igen, ezt be kellett vállalnom. Vállalnom kellett azt, hogy meggyűlölsz azért, amit teszek, de ha ezzel Klaust egyezségre bírom, és nagyobb védelmet tudok nyújtani, már megérte... - Hangom elhalkul, már-már éppen, hogy csak hallható. Igazat mondok, és be kell látnia Elenának, hogy rosszul színészkedik. Ez így volt a legjobb, és habár fájdalmat okoztam, Klaus minden bizonnyal tombol, és hamarosan meglátogat majd.... Felpillantok, hiszen Elena hangja csendül fel ismét .

Csörög a telefonom. Eleinte elgondolkodom, hogy felvegyem-e, hiszen sejtem mit szeretne. De tévednem kellett. Persze benne volt a pakliban, hogy vámpírrá akar majd válni, hiszen akkor megszűnnének a gondjai, de ezt is el fogom intézni, mint mindig. Persze nem volt benne a tervben, hogy megitatom a véremmel, de akkor ez tűnt a leghelyesebbnek. Azért, hogy elérjem a célomat. De már számításba vettem mindent. Hiszen Elenának is van gyenge pontja, ahogy mindenkinek, de még nekem is. De ezeket megpróbálom kiküszöbölni. Végighallgatom a mondandóját, és elgondolkodom. Egyből eszembe jut, hogy mi van akkor, ha azt akarja elérni, hogy elmenjek hozzá, és ki tudja tölteni rajtam a mérgét, hiszen fehér tölgy karója nincs, csak más egyéb fa karók, melyek az ő erejét számításba véve nem ütnek ki, csak lelassítanak. Így hát beültem a kocsimba, és magam vezettem oda, de jóval messzebb álltam meg, hogy még véletlenül se hallja, hogy megérkeztem. Vámpírsebességgel közelítem meg az építményt, majd megállok az ajtó előtt. Könnyedén nyitom ki a kulcsra zárt ajtót, majd megállok hátrébb a bejárattól. Nem megyek be, és nem véletlen. Kintről szólalok meg.
- Választhatod ezt az utat is Elena. Lehet, hogy Klaus téged békén hagyna, de vajon a szeretteiddel is így tesz? Vajon őket ezzel megvéded a haragjától? Én figyelmeztettelek, hogy nem lesz könnyű Klaus-t megfélemlíteni, és te ezzel tisztában voltál. De te tudod, tedd meg, ha szeretnéd... Minden szerettedet még én sem tudom megvédeni, hiába szeretném... - Közlöm vele felemelt hanggal, hogy hallja minden egyes szavamat. Megadom neki a lehetőséget, de még előtte figyelmeztetem a következményekre. Tisztában volt a következményekkel, hogy áldozatokat kell hoznia, és nem értem, hogy mire ez az egész. Néha tényleg képes mindent túldramatizálni, de tudom, hogy megnyugszik majd...

Elijah is szintén vizet kért, s újra elismételtem azt, amit az előbb tettem. A kezébe adtam, majd egy másik fotel szélének dőltem, és lassú kortyokban ittam a vizet. Elijah-ra néztem, aki oly tökéletesen tudja mindig ugyanazt az arckifejezést kimutatni. Vajon mennyi időbe telhetett míg sikerült ezt neki így begyakorolnia? Amint megemlítette Klaus-t egyből elfintorodtam. Már a neve hallatán is görcsbe rándul a szívem. Legszívesebben a Pokol legmélyebb körébe küldeném, és remélném, hogy soha többé nem tudna feljönni. De evvel nem csak én vagyok így, sokan utálják. Bár ki szereti a kőszívű, kegyetlen, önfejű hibridet? Kétlem, hogy valaki tud iránta mély érzelmeket táplálni.. Ha pedig akad ilyen, akkor biztos idegbeteg.
- Hát, evvel nem mondtál semmi újat. Mi is ezen töprengünk már elég rég óta. - mosolyogtam mikor végre szóhoz jutottam. Újra lepörögtek előttem a tegnapi este eseményei. Ahogy a beállított frizurájába beletúrtam, a szenvedélyes csókjaink, ahogy vigyázott rám.. Akár egy porcelánbabával, nehogy megsérüljek. Ha csak egyedül az estét helyezem előtérbe, és nem gondolok a szeretteimre, és a barátaimra akkor azt mondanám, hogy tökéletes volt. Soha senki nem bánt így velem, bár Stefan-nal más volt. Az inkább romantikus. Elijah-val olyan izgalmas volt az egész, mivel tiltott.. Senki sem hinné el, még ha el is mondanánk, hogy mi tényleg lefeküdtünk.
A következő mondatánál már kérdőn felvontam a szemöldökömet. ,, Akire senki sem számítana.. " Mégis mit tervez? Ugye nem akar semmi őrültséget tenni?
- Támogatlak, amennyiben nem egy nagy hibát vétesz el. - néztem komolyan a szemeibe, hisz Elijah mégis mit tenne? Igazából, fogalmam sincs. Remélem nem lep meg nagyon. A lényeg, hogy senkinek se essen bántódása, ez alól persze Klaus kivétel. Egyre furcsábban pillantottam rá, mikor mondja, hogy nekem nem lesz semmi bajom, de Klaus azt fogja hinni. Mit tervez? Amint kiittam a poharamból az utolsó cseppet, letettem, és lassan körbenéztem a szobában. A kandalló mellett találtam pár hegyes szerszámot, ha kell akkor használom. De nem hiszem, hogy Elijah engem bántana. Nem tenné, főleg nem azután, ami a tegnap este történt. És megígértük egymásnak, hogy többé nem szúrjuk a másikat hátba. Nem bontaná meg ezt a kapcsot, ami köztünk van. Tekintetétől teljesen kirázott a hideg, melyet minden egyes porcikámban éreztem. Ugyanígy nézett rám, mikor Rose és Trevor elrabolt. Rettegtem tőle, és ezt ki is mutattam. Olyan, mintha pár perc alatt teljesen kicserélték őt. A szavai sokként értek engem, és a következő pillanatban, már nem ült.
- Mi? Mégis mit fogsz tenni? - remegtem, és pár lépést hátrébb tettem. Oldalra néztem a kandallóhoz. Csak párat kéne lépnem, és el is érem. Talán vagyok olyan gyors, és hamarabb odaérek, mielőtt Elijah letudna engem állítani. Hirtelen erősen a falnak csapódtam, és az erős kezeit éreztem, amint körbefonják a nyakamat. Rémültem tekintettem szemeibe, és nem bírtam megtalálni a hangomat. Kezeimmel kapálóztam, de semmi haszna. Már alig bírtam tovább, fájt, amit művelt velem.
- Elijah.. - nyögtem ki ennyit. A fájdalom teljes mértékben hallatszódott a hangomban. Újra nagy erőt vettem magamon, és a fejemben próbáltam egy ésszerű mondatot összerakni.
- Kérlek, engedj el. - könyörögtem neki, hátha ez beválik, és elérem a kedvesebbik énjét, aki rájön, hogy mekkora hibát vét el. De nem engedett el, sőt még csak nem is lazított a szorításon.
- Nem bírom tovább! - emeltem fel a hangomat, és próbáltam ellökni magamtól, de mozdulatlanul maradt. Hirtelen elkezdtem remegni, és már alig bírtam tovább. Itt fogok meghalni.. Elijah "karjaiban", vagyis inkább kezeiben. Lehunytam a szememet, és lassan patakokban csordultak le a könnyeim. Nem hittem volna, hogy csak azért használta ki a tegnapi estét, hogy egy erősebb kötődés alakuljon ki köztünk, mert erre egyáltalán nem számítottam. Bármit is tettem, Elijah nem hagyta abba a szorítást, bele kell törődnöm, hogy meghalok, gyorsan a csuklóját az ajkaimhoz nyomta, és időm sem volt ellenkezni. Amint megéreztem a folyékony nedűt a számban elfintorodtam a szörnyű ízétől, majd megnyugodtam mikor erővel feltöltődött, de tudom, hogy ezt nem azért adja, hogy jobban legyek. Hanem, mert vámpírrá akar tenni. A fejemet ide oda próbálom rángatni, de ettől csak azt értem el, hogy még jobban odaszorítsa a kezét. Véglegesen elengedett, és a telefonját elrakta. Összegörnyedtem a fájdalmamban, de végül felegyenesedtem. A nyakamban nem szűnt meg a fájdalom. Ezek után még bocsánatot is mert kérni.
- Tűnj el! Mégis mit képzeltél? Hogy így kihasználhatsz engem? Azt hittem barátok voltunk. Erre volt az egész este? Ha erre ment ki ez az egész, akkor legalább nem kellett volna lefektetned! Soha többé nem akarlak látni! - tört ki belőlem minden érzelem szinte egyhuzamban. Gyűlölet, csalódás, fájdalom.. A lelkemet teljesen porrá zúzta.
- Vissza se gyere. - emeltem fel a hangomat, és elkezdtem dörzsölni a nyakamat, a fájdalomtól. Még szerencse, hogy nem harapott meg. Erősen felszerelkezek, tudom, hogy van pár eldugott fegyver a házban, és készen fogok állni, hogy ha Elijah betoppan. Bár nincs nekem fehér tölgyfából készült karóm, de legalább pár órára kiüttetem, és avval is időt nyerek, hacsak az emberei el nem kapnak időben. Nem néztem rá, hanem amint meghallottam az ajtó bezárását, egyből kulcsra zártam, majd az ajtónak dőltem. Hirtelen elkezdtem zokogni, és ismét remegni. Ezt már nem bírtam tovább. Eddig megtudtam birkózni Klaus-szal, de az, hogy már ellenfordulnak olyanok, akiket szeretek, ez már lehetetlen kibírni. A földre rogytam a térdeimre hajtva a fejemet, és kiengedtem a magamban felgyülemlett, elrejtett érzelmeket.

Gondolataim teljesen elkalandoztak. Az életem egy dologról szól: Maradj életben. Állandóan menekülnöm kell, védenem a szeretteimet, és nem szabad meghalnom, mert akkor az előbb említettek kerülnek Klaus gyilkos "karmai" alá. És én azt nem hagyhatom. Minden rajtam függ, ha elvétek egy hibát, egy rossz lépést, annak a kárát nem én szívom meg. Vagyis a legvégén igen, mikor sorra elhullanak mellőlem a szeretteim.
Aggasztott az a tudat, hogy kihallgatnak minket. Olyan, mintha egy akciófilmben lennék, aminek sosincs vége. Állandó fordulatokban, életveszélyes helyzetekben találom magamat. Néha csodálkozom magamon, hogy nem kapok ideg összeroppanást. Bár, a feszültségemet a futással, illetve az írással szoktam levezetni. Sajnos az utóbbit az elmúlt időkben eléggé elhanyagoltam, de ez is meg fog változni idővel. Majd ha lecsitulnak egy kicsit a dolgok körülöttem. Egy pillanatra letekintettem a kezemre, ami az asztalon pihent, s észrevettem, hogy remeg. Lehunytam a szememet egy pillanatra, és mély levegőket vettem. Nem szabad félnem, most nem. Ennél már sokkal rosszabb helyzetben is voltam. Most csak Elijah-val megyek el a nyaralónkba, ott semmi bajom nem eshet. Ott is vannak fegyverek, bár Elijah-ból nem nézem ki, hogy bántana engem.. De lehet, hogy evvel az estével azt akarta elérni, hogy érzelmileg kötődjek hozzá, hogy többé ne is jusson eszembe őt hátba szúrni, de erre ő fogja ezt a lépést megtenni. Nem tudom.. Igazából teljesen össze vagyok zavarodva. Mert tényleg nagyon kedves, de néha rá sem ismerek, és állandóan egy falat állít mindenki elé, és fogalmam sincs, hogy néha mit gondol, vagy érez. Végül Elijah-ra pillantottam, aki kérdőn nézett rám. Egy apró pillanatra egy fura arckifejezés jelent meg az arcomon, majd rájöttem, hogy mit is kérdezett. Megcsóváltam a fejemet, és elszégyelltem magam, hogy néha alig figyelek rá, és a gondolataimba burkozok.
- Persze, mehetünk. - pattantam fel a helyemről. A maradék kávémat, kiöntöttem már nem bírtam lenyelni. Így is már meg lett a hatása, a remegés. Gyorsan a nappaliba mentem, és megfogtam a táskámat, belebújtam a cipőmbe, végül felvettem a kabátomat. Megigazítottam a nyakamon lévő sálat, ami a kis lilás foltot takarta, amit még Elijah okozott nekem. Nem tudom, hogy mikor fog elhalványulni, de remélem hamarosan. Nem nagyon szeretnék arra az estére visszagondolni. El sem hiszem, hogy én ilyet mertem tenni. Hogyan fogok Stefan szemébe nézni? Vagy Damonéba? Már nem volt időm, se kedvem felrohanni a szobámba, hogy telepakoljak egy bőröndöt. Úgyse maradunk sokáig, illetve rengeteg ruhám van lent a nyaralónál. Mindig tartok ott a vészhelyzetekért. Elijah pedig.. nem tudom, talán van valami, ami az apukámé volt, és feltudja venni. A kocsi már a ház előtt parkolt. Elijah ezt mikor végezte el? Bár, állandóan a mobiljába írt, biztos akkor amikor nem figyeltem oda. Beszálltunk a kocsiba, s egyből kigomboltam a kabátomat, és lehámoztam magamról, hogy ne legyek rosszul. Pár óra innen, úgy érzem szótlan lesz az utunk. A fejemet a hideg ablakhoz döntöttem, és lehunytam a szememet. Annyira jól esett, ahogy a hideg átáramol a testemen, megnyugtató érzést keltett bennem. Talán jól esik majd ez a pár nap kikapcsolódás, lehet, hogy tervezni fogunk, de nem kell majd félnem, hogy Klaus esetleg megtalál, hisz nem tud belépni a házba. Hallottam, ahogy szöszmötöl, de nagyon nem érdekelt.Végül mikor már kezdett hangos lenni, kinyitottam a szememet, és az ablak tükrözte, hogy jelenleg mit művel. Alig akartam hinni a szemeimnek. Tudom, hogy vámpír, de azért nem hittem, hogy vagyunk olyan jóban, hogy előttem mer inni egy tasak vért!!? Mi lesz a következő lépés? Boxerban fogja előttem tenni-venni magát? Bár, azért még mindig jobb, mintha egy élő emberi nyakat csapolna le, de akkor is ijesztő. Azért ráemeltem a tekintetemet, egy amolyan kérdő pillantással, hogy komolyan gondolta-e. De nem vett rólam tudomást, az se érdekelte, hogy én ennyire kiakadtam. Végül is, elfordítottam tőle a tekintetemet, és úgy tettem, mintha nem rázott volna meg a dolog.. annyira. Bár, azért egyszer már ivott a közelemben vért, sőt a szemem láttára, de akkor szó szerint a halál szélén volt.
Hamar elértük a tó szélét, és befordultunk a számomra ismerős utcába. Amikor megjelent előttem a ház, kíváncsian, fészkelődve a helyemben tekintettem ki az ablakon. Hogy én mennyit voltam itt.. Imádom ezt a helyet. Annyi szép emlék köt hozzá. Amint leállt a kocsi, egyből kipattantam, magammal ragadva a kabátomat. A nap sugara egyből megcsapta az arcomat, s melegítette. Nem is volt szükségem még egy rétegre, kellemes volt az idő. A virágok most kezdtek el kibontakozni, a fák már a legszebb zöld színben pompáztak. Mélyen beszívtam a tó és a fenyőfa keverékének az illatát. Máris jobban érzem magam, élettel tölt meg ez a hely. Egyből előveszem a kulcsot a zsebemből, amit még az előszoba szekrényéből vettem ki, és tárva nyitom az ajtót. Besétáltam, a fogasra téve a kabátomat, majd Elijah hangját hallottam meg. Egy pillanatra lefagytam, majd rájöttem. Vámpír.. lehet, hogy volt már itt, de akkor nem hívtam be. Hanem kimentem, hogy leszúrjam őt, miután én is azt tettem magammal. Megfordultam, és egy pillanatra elgondolkoztam, hogy jó ötlet őt ide behívni. Végül legyőztem a kételkedéseimet, és engedtem a kísértésnek.
- Dehogyis, gyere be. - hívtam be őt, majd bezártam kulcsra utána az ajtót. Fő a biztonság. Elálltam az útját, és a konyhába léptem.
- Kérsz esetleg valamit? - tettem fel a kérdést, bár alig pár órája hagytuk el a Gilbert házat, és már az út alatt.. "nassolt". De így illedelmes.
- Közben amúgy nyugodtan mondhatod, hallgatlak. - erőltettem az ajkaim szélére egy halvány mosolyt, és addig öntöttem magamnak egy pohár vizet. Bedugtam a konnektorba a hűtőt, behűtöttem pár üdítőt. Majd lemegyek vásárolni, míg Elijah nem őriz engem felügyelet alatt, hogy legyen mit ennem.