Davina & Travis

Attól még, hogy vámpír vagyok és a bukóbbik fajta azért van bennem is annyi, hogy hazakísérjek egy nőt éjszaka. Nem mintha nem akarnék valamit tőle, mert ha ezt mondanám, hazugság lenne. Igen is akarok, csak a másik kérdés, hogy ő hogy áll ehhez a témához majd. Mert nem szeretném elcseszni az eddigi kapcsolatot, de viszont ha meg belemegy... akkor nem tudom mi lesz. Erre nem is gondoltam. Most nem is tudok azon gondolkodni, hogy mi lesz majd később.
-Nagyon utálod a vámpírokat, igaz?  - Pillantottam rá mosolyogva. Igazából nekem ez nem számít sokat. Attól még nem fogok lekókadni, nem fogom azt hinni, hogy engem is utál a többivel együtt. Lehet, hogy én más leszek számára. Ki tudja, lehet, hogy bejön neki ez a macsó énem. A mosoly nem tűnik el az arcomról.
Nekidőlök a falnak, oldalra billentem a fejemet. Szerintem ennek a nézésnek egyik nő sem tud ellenállni. Megvannak már a bevált módszereim, szinte mindig ezeket használom. Most valahogy előtört belőlem az ösztön. Mármint nem a vérszomj, hanem csak ez a nőcsábász. Na hát igen, meglátjuk meddig is fog ez tartani...
Miután eszméltem, hogy nem hátrál, egy pillanatra végigfutott a lehetséges esetek száma és történése a fejemben, majd kezemet az arcához emeltem, végigsimítottam az arcát és ha engedi, akkor megcsókolom. Hosszan és érzékien, semmi vámpírdologgal, mintha egy pillanatra ember lennék.  

Davina & Travis

Persze csupa fül vagyok a mondandójára. Tipikus pasi, aki végighallgatja, végighallgatja de... nem biztos, hogy felfogja vagy érdekli. Na hát igen. Ilyen vagyok én is. Általában amikor másik vámpírról vagy ilyesmiről beszélnek nekem, akkor az nem teljesen érdekel. Valamilyen szinten igen, de nem tudom igazán elmagyarázni, hogy milyen érzés. Lehet, hogy csak azért, mert még nem találkoztam rendes vámpírral.
Ma már eleget ittam. Gyorsan regenerálódok meg minden, szóval ezt az egy whiskyt már meg sem éreztem. Körülbelül egy teljese üres üveg heverhet a szobámban, ami azt jelenti, hogy valószínűleg még meg kell látogatnom a hotel bárját amikor visszaérek, hogy adjanak nekem reggelire egy újabb üveggel. Lehet, hogy le kellene szoknom már erről a sok piáról, tuti azt hiszik, hogy alkoholista vagyok. Valójában az is... csak nem úgy üt ki rajtam. Kell más elfoglaltság a pia helyett.
Szóval Davinával az oldalamon lépek ki a bárból és indulok el a hotel felé, ahol lakik. Fura, azt hittem valami kis kertes házikó lesz vagy nem is tudom... minek a francnak gondolkodtam egyáltalán ilyenen?
-Láttam ezt a hotelt, egész lakhatónak tűnik. Megfordult a fejemben amikor megérkeztem, hogy ide jövök lakni. Kár hogy nem így tettem, akkor most hazakísértük volna egymást. - Ezekkel a hülye beszólásokkal néha eltemetném magamat a föld alá. Azért egy apró mosoly kíséretében kinyitom neki az ajtót amikor odaérünk. Nem leszek udvariatlan, az előtértől tovább nem megyek.
-Kedves csaj vagy. - Minek mondtam ezt egyáltalán? Na most van az a pont, amikor el kellene temetnem magamat. Valahogy totál nem úgy kezdem az egész dumát, mint a többinél. Azért nem mondom azt, hogy nem bírnám, ha most belemenne a játékomba... egy lépéssel közelebb lépek, de nem csinálok még semmit, előbb meg kell várnom a reakcióját.