Nem tudom, hogy jutottam el idáig.. Eleinte nem akartam ilyen gyorsan haladni Kollal. Aztán, mikor csak úgy le akart lépni, akkor jöttem rá, hogy vagy most, vagy nem lesz több ilyen lehetőségem. Már akkor felkeltette a srác az érdeklődésemet, mikor először megláttam a Mikaelson villában. Erre most itt van a házamban, én pedig mindjárt csak úgy odaadom magam neki. Egy hang belül azt mondja, hogy tegyem meg, egy másik pedig azt, hogy ne, mert Kol csak kihasználna. Az első hang után megyek, hiszen elkezdtem érezni valamit a srác iránt. Valamit, amit eddig még soha. Tudni akarom, hogy mi ez. Talán a szerelem? Még sosem voltam igazán szerelmes egyik barátomba sem. Csak azért jártunk, hogy a suliban az elitebbek közé soroljanak minket, mert mi együtt vagyunk. Így tudtak rólunk pletykálni. Ez viszont más. Kol mellett nem tudok önmagam maradni, már nem. Kihozta belőlem azt, amitől tartottam. Akarom őt, nem csak vágyom rá, hanem akarom. Nem akarok semmi mást, csak azt, hogy az övé legyek. Csókja gyengéd, melynek teljesen átadom magam. Aztán, ahogy én, úgy ő is egyre szenvedélyesebben csókol. Úgy veszem ki, hogy Kolnak sincs kifogása az ellen, hogy mennyire akarom már őt. Azzal, hogy nem támad le ismételten úgy, mint a pultnál, teljesen megnyugtat. Lassú léptei arról árulkodnak, hogy nem akar gyorsan túlesi rajtam. Nem tudom, hogy mit érezhet irántam, vagy egyáltalán érez e valamit, de viselkedése alapján, nem csak egy bábunak képzel, akivel bármikor eljátszadozhat.. Inkább gyengéden bánik velem, amitől még nyugodtabb vagyok. Kijelentésén, mely a pultos jelenetünkhöz kapcsolódik, hatalmas mosoly kerül az arcomra. Miután csókjaival kényeztette bőrömet, segítek megszabadulni az ingjétől. Végigsimítok a felsőtestén, majd ismét megcsókolom. Most én következek, én kényeztetem őt. Kol gondoskodik róla, hogy rajtam se maradjon olyan sokáig ott a báli ruha. Egy könnyed mozdulattal letépi rólam, majd megadja azt, amire már egy ideje vágytam. Most már Kolé vagyok, érzem minden mozdulatát. És érzem, hogy talán máris belezúgtam a srácba. Halk sikítások hagyják el a számat. Teljesen elkábulok, a mennyben érzem magam. Ahogy mellém fekszik, majd magához húz, biztonságban érzem magam. Nyugodt vagyok, rápillantok Kolra. A szemei még mindig olyan igézőek.
- Ennyire jó érzés lett volna? – kérdésére mosolyogva én is egy kérdéssel válaszoltam, utána egy kisebb csókot adtam a szájára, majd átöleltem és hozzábújtam. Már tudom milyen érzés, ha szeret az ember valakit. Szerintem én is így érzek Kol iránt, de ezt még nem fogom elkiabálni. Attól tartok kissé, hogy Kol nem érez irántam semmit, és ezt a gondolatot elküldöm jó messzire, hogy megmaradjon a remény.
Reggel is Kol mellett ébredek. Még nem lépett le, és mindenre emlékszem, ami történt, tehát most nem voltam részeg, és nem is csak egy álom volt. Egy csomó minden jár a fejemben, mialatt Kol összeszedi magát, mert már tényleg mennie kéne, közben belebújok a köntösömbe, majd miután elkészült, elkísérem az ajtóig. Eszembe jut, hogy tegnap este itt tettem meg azt a bizonyos lépést. Mielőtt elmegy még adok neki egy búcsúcsókot, majd elköszönök és becsukom az ajtót. Örömömben beugrok a tévé előtti kanapéba, és elindítom az első DVD-t, ami a kezem ügyébe kerül. Biztos csak véletlen, hogy épp a Barátság extrákkal című film került a kezembe..

+18

Nem hittem, hogy az est majd ilyen fordulatot vesz és úgy sikerül, ahogy terveztem, vagy talán még annál is jobban. Nem tagadhatom a célt, mely vezérelt, mikor elhívtam a bálra Annet. Bátyám hibridjén, mióta csak ismerem, megakadt a szemem. Tetszett és ezt egyszer sem rejtettem véka alá, elég sokat beszélgettünk már, igaz semmi komoly téma nem adódott köztünk, inkább csak apróbb flörtök sorozata, de biztos voltam benne, hogy kellemes estéket tölthetnénk együtt. Aztán, ahogy a bál végéhez közeledtünk, elvetettem minden ehhez fűzött reményemet, viszont , ahogy távozni készültem, bebizonyosodott, hogy nem vagyok közömbös Anne számára és ha bátortalan is, lehet, hogy ő is inkább töltené velem az idejét, mint magányosan, ecsetei társaságában. Az, hogy nem rohantam le, csupán annak volt köszönhető, hogy őt egész másként ismertem meg, mint azokat a csajokat, akikkel korábban dolgom volt. Azok egytől egyig bevállalósak voltak, nem is kellett őket igazán győzködni, szinte ők másztak rám, én meg csak éltem a lehetőséggel. Itt azonban nehezebb dolgom akadt, mert Anne nem azon lányok közé tartozott, akik leteperik az embert bárhol, bármikor. Ő szelídítésre vágyó őz volt számomra, már csak az volt a kérdés, hogy mennyire vállalom a vadőr szerepét. Általában türelmetlen voltam és hamar meguntam, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt én terveztem, de ebben az esetben kedvemre való helyzet alakult ki. Tetszett az az ártatlanság, amit sugároz - még, ha tudtam is, hogy nem lehet az. Csak a varázsszóra vártam, s amint megkaptam , már kétség sem volt afelől, hogy az estét vele töltsem. Mikor kezeit nyakam köré fonta és megcsókolt, én csípőjénél fogva húztam magamhoz közelebb, először gyengéden válaszoltam játékára és minden mozdulatommal arra törekedtem, hogy ne ijesszem el a vadat, helyette nyerjem meg, s törjem be magamnak. Ajkaim gyengéden érintették övéit, ujjaim fürgén fejtették le róla a ruhát, majd ahogy ő egyre szenvedélyesebb lett, úgy én is. Karomba kapva, csókolva sétáltam vele a hálószoba felé, lassú lépteim arról árulkodtak, hogy bőven ráérünk és órákat tölthetünk el együtt, egymással törődve. Miután az ágyra fektettem, fölé másztam, tenyereimmel megtámaszkodtam vállai fölött és újra megcsókoltam, majd rámosolyogtam.
- Megmutatom neked, milyen volt a 21. században ébredni . - Játékos, buja mosoly szökött az ajkaimra, vártam a visszajelzését, majd lehúztam róla a felsőt és ajkaimmal kényeztettem bőrét, mindenütt, ahol korábban a felső takarta. Hogy ne érezze magát kellemetlenül, én magam is megszabadultam a zakómtól, majd kezeit mellkasomra vezetve hagytam, hogy segítsen ingem levételében. Mindeközben csókokkal, érintésekkel kényeztettük egymást, s mikor már felső testének minden zugát bebarangoltam, úgy véltem, fölöslegessé vált báli ruhája, így egy finom mozdulattal téptem szét a szövetet, amiből kibújtattam Annet. A ruhák már szanaszét hevertek, nadrágom öve is elhagyta helyét, végül a kölcsönösen kényeztető érintések és csókok után gyengéden, de határozottan vettem birtokba Anne testét, míg szép lassan mindkettőnket magával ragadott a hév, mellyel egyre mohóbban vettük el mindketten azt, mi jár nekünk. Gondolataimat fátyolos felhők lengték körbe, ködös tekintettel mélyedtem Anne pillantásába, élveztem és éreztem minden egyes rezdülését, hangja arra sarkallt, hogy én se fojtsam magamba érzéseimet, melyek végül halk nyögés formájában törtek ki belőlem.
- Most már...eltudod képzelni?- szaggatottan tört fel belőlem a kérdés, miközben kidőltem mellette és karommal magamhoz húztam őt.

Csak állok, és Kolt nézem. Vajon most mit gondol? Mosolyog, ez biztos jó. Meglepetésemre Kol csókol most meg engem. Azt hittem, hogy megsértődött rám. Ezek szerint nem. A csókja teljesen felemészt, még sosem éreztem ilyent. Szerintem nem baj, ha túl gyorsan kedvelek meg valakit.. Kolt is alig ismerem, mégis érzek valamit iránta, és nem tudom, hogy ez pontosan mi akar lenni. Csak azt érzem, hogy a csók után elkezdtem vágyni rá. Akarom őt. Egy részem viszont fél is, most mindenre emlékezni fogok, most nem vagyok totál részeg. Olyan mintha még szűz lennék, pedig tudom, hogy nem így van. Mégis, hasonló érzés ez. Kol kérdésére nem vagyok biztos a válaszomban, inkább csak beljebb húzom, s becsukom az ajtót, melyen pár perccel ezelőtt még távozni készült. Nem tudom, hogy mit mondhatnék neki. Olyan szétszórt vagyok, és nem tudok könnyen dönteni semmiről. Összeszedem a gondolataimat, majd megfogom a zakóját és a szemébe nézve, mosolyogva válaszolok.
- Igen szeretném – közben közelebb húzom magamhoz, s ismét lábujjhegyre állok, hogy felérhessem.Nem kellett volna levennem azt a tűsarkút.. Mondjuk, még mindig jobb, ha Kol magasabb nálam, olyan érzést kelt, hogy biztonságban vagyok a közelében. Ismételten megcsókolom, de most máshogy. Kezeimet a nyaka köré fonom, és becsukom a szemem, átadom magam a pillanatnak. Előtör bennem egy érzés. Egy olyan érzés, amit még eddig nem éreztem senki iránt. Nem tudom, hogy honnan jött, és miért, de nem is nagyon érdekel, most csak a mának fogok élni. A csókunk egyre szenvedélyesebb. A szívem is egyre hevesebben ver, nem tudom, hogyan kéne reagálnom. Egy kicsit félek, nem tudom mit kéne tennem. Talán hagynom kéne Kolnak, hogy ő irányítson. Elvégre a táncokban is mindig a srácok irányítják a partnerüket.. Mikor kinyitom a szemem, ismét látom Kol szemeit, melyek megint megbabonáznak. A barna szemek a gyengéim, alig tudok ellenállni nekik, főleg ha még ilyen arcvonások társulnak mellé. Elmosolyodom, majd folytatom a csókunkat. Most már teljesen hagyom, hogy Kol irányítson. Bár félek, hogy mi történik majd köztünk, de most inkább nem figyelek erre.

Kol&Anne

Szépen lekoptatott Anne, pedig tényleg azt hittem, hogy bírja a búrámat, de ha nem, hát nem, én nem fogom erőltetni, van még rengeteg bárány a réten. Ezekkel a gondolatokkal indultam útnak, s talán másképp terveztem ezt az estét, mégis így sikerült. Őszintén szólva nem értettem, mi ennek az oka, hogy visszautasított, mert korábban mindig úgy véltem, hogy nem lenne ellenére, ha néha kicsit elszórakoznánk egymással, de ez az est is bizonyította, hogy tévedtem. Meg is indultam a kijárat felé, ahová ő is elkísért engem, útközben beszélt hozzám, azt nem egészen tudtam mire vélni.
- Ugyan már, miről beszélsz?- Nem bántott meg, szimplán csak nem akartam tovább dekkolni a lakásán tök fölöslegesen, ezért akartam csak lelépni. Mielőtt azonban kiléptem volna az ajtón, hogy elhagyjam a házát, megszólított, mire megtorpantam és kíváncsian néztem a szemeibe.
- Mondjad - Mosolyogva figyeltem, vajon mi jutott így hirtelen az eszébe, mire lábujjhegyre állva pipiskedett, majd megcsókolt. Tényleg meglepett ez a reakciója, hisz én azt hittem, hogy nem kedvel , de ezzel mégis rácáfolt erre. Szemeibe pillantottam, bizonyára arra várt, hogy mondjak már valamit, de szavak helyett csak rámosolyogtam, egyik kezemmel az álla alá nyúlva közelebb húztam őt, én is közelebb hajoltam és megcsókoltam , közben másik kezem a derekára futott és azzal még inkább közel húztam magamhoz.
- Kicsit még talán maradhatok, ha akarod. - Mosolyogtam rá a csók után, nem támadtam le, megadtam a lehetőséget, hogy válasszon.

Azt hiszem, nem így kellett volna beszélnem Kollal. Lehet, hogy megbántottam, pedig nem akartam, ezért most eléggé hülyén érzem magam. Lehet, hogy ő többet várt ettől az éjszakától, de az igazat megvallva, ettől féltem. Eddig csak úgy voltam együtt valakivel, hogy semmire sem emlékszem, mert előtte leitattak.. Azt mondták, hogy versenyezzünk, hogy ki tud többet inni.. Én nyertem mindig, csak sajnos túllőttem a célon, és az esték többi részéből semmire sem emlékszem. Másnap közölte velem mindig a srác, hogy majd felhív, persze egyikük sem hívott fel, még el sem kérték a számomat.. Én meg mindig csak ott feküdtem az ágyban másnaposan, és próbáltam felidézni a történteket, de sosem sikerült. Azóta felnőttem, már nem vagyok az a kis csitri, akit olyan könnyű leitatni. Kolban is csalódtam, mert látom rajta, hogy többet várt tőlem. Én meg azt reméltem, hogy ő nem ilyen.. Tévedtem. Már sejtem, hogy milyen gyorsan le fog lépni. Úgy látszik, hogy a ma estém is azzal töltöm, hogy megnézek valami filmet, amit már vagy százszor láttam, és közben azon töröm magam, hogy hogy lehetek ilyen idióta, vagy pedig megpróbálom elfelejteni, ami történt..
- Öö.. Értem.. Még egyszer köszönöm.. És sajnálom, hogy így ér véget az este, nem akartalak megbántani.. – mondom, s közben nem is bírok rá nézni, tudom, hogy ha a szemébe néznék, a végén még megcsókolnám, vagy hasonló. Miközben az ajtó felé veszi az irányt, akaratlanul is elkísérem, s mikor elköszön, kénytelen vagyok ránézni. – Várj! - az történik, amitől tartottam. Tekintete elvarázsol, s lábujjhegyre állok, hogy felérjem, és egy puszit nyomok a szájára. Érdekes egy este, annyi minden történt, hogy még fel sem tudtam dolgozni mindent, most meg az előbb csókoltam meg Kolt. Nem tudom, hogy jó ötlet volt e, egy biztos, nem bántam meg. Most csak itt állok lábujjhegyen, és Kolt bámulom. Nem tudom, hogy mi fog történni, vagy hogyan fog reagálni arra, hogy mennyire kiszámíthatatlan vagyok, sosem tudom igazán, hogy mit szeretnék, de szerintem ez nem olyan nagy baj..

Kol&Anne

Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy festő és abból szerzi a pénzét. Nem gondoltam, hogy Anne ilyen fiatalon elismert festő, tényleg azt hittem, hogy valami egész másból tartja fenn magát, de úgy látszik, hogy tévedtem. Pozitívan csalódtam benne, de ilyen is kell, nem jó, ha az ember mindig csak negatív dolgokat tapasztal.
- Így mindjárt más, tényleg szép ház , biztosan jól festhetsz, szóval majd megmutathatnád pár művedet, meg akár engem is lefesthetnél. - Vigyorogva pillantottam rá, azután tette fel kérdését, mire én a pulthoz szorítottam és elkezdtem vele a kis játékomat. Biztos voltam benne, hogy bevállalós csaj , de aztán, ott a pultnál úgy tűnt, hogy ő még sem azért hívott be a házába, amire én gondoltam. Tényleg szimplán csak itallal akart megkínálni, én meg biztos voltam benne, hogy többet akar. Pech. Egy ideig figyeltem a tekintetét, piros arcát, ajkait, de mivel úgy tűnt, hogy nem szeretne velem semmilyen kontaktusba kerülni, én sem erőltettem a dolgot. Nem vagyok erőszakos típus, pontosabban az ilyen esetekben nem, ezért el is engedtem a kezeit.
- Nem kérek semmit Anne, már mennem kéne, csak hazakísértelek.- Talán még az a Kira nevű csaj ott van a bálon. Gondoltam, közben elindultam a kijárat felé.
- További jó éjszakát Anne - Pillantottam még vissza és vártam, hogy intsen egy pát.

- Köszi, már elég híres festő vagyok, könnyen eladom a képeket, és az árukból is könnyen felépült a házam – válaszoltam kacsintva kijelentésére, miszerint klassz házam van, és igaza van. Kiskoromban mindig egy ilyen hatalmas házról álmodoztam medencével, meg sok színnel, és mindez most az enyém, aminek nagyon örülök. Csak néha elég unalmas egyedül lenni egy ilyen házban, alig ismerek pár embert, akit át tudnék hívni..
- Öö.. Köszi - csak nevetni tudtam az új kinézetemre tett megjegyzésén. El tudom képzelni, hogy milyen értelmesen nézhetek ki.. Haj, smink meg ruha tök jól összepasszol, a lábamon meg ott virít a szőrös papucs, amit lehet, hogy inkább mamusznak kéne mondanom..
Mikor a pultnál állok, és odaszorít, hogy válaszoljon az előbbi kérdésemre, megijedek. Erre nem számítottam, teljesen váratlanul ért. A szorítása pedig elég erős, esélyem se lenne rá, hogy kihúzzam a kezem. Inkább csak a szemébe nézek, és hallgatom, amit mond. Közben rájövök, hogy jobb lett volna nem megkérdezni, mert azok hallatán, amit mond még rosszabb volt, mint amire számítottam. Ahogy a fülembe suttogja a szavakat, nem tudom, mit tehetnék. Szavai hallatán teljesen ledermedek és érzem, hogy valami teljesen átjár, mintha áramütés ért volna, kiráz a hideg. Közben ismét elpirulok, és csak bámulok Kolra, még mindig közel van hozzám, túl közel, ezért zavarba jövök. Nem tetszik ez a helyzet, Kol uralkodik rajtam, én pedig semmit sem tudok tenni.
- Öö.. Nem, nem igazán.. Vagyis.. – megpróbálom kihúzni a kezeimet a szorításából, de úgy érzem, hogy ez tényleg reménytelen ügy.. Majd csak elenged valamikor.. – Szóval ott tartottunk, hogy kérdezni akartam, hogy mit kérsz.. Whiskyt vagy vodkát?
Kérdezem, s próbálok közben valami mosolyt erőltetni az arcomra, de még mindig kicsit zavarban vagyok. Igazán elengedhetne már, kezdek kicsit félni tőle..
- Elengednél? Már eléggé fáj a kezem.. – kérdezem mosolyogva, és remélem, hogy mielőbb kiszabadulnak kezeim az övé alól. Nem könnyű megszokni, hogy természetfeletti lényekkel ismerkedek, akik bármikor bármire képesek, mint Kol. Ez is nagyon meglepett, jobban kéne figyelnem rá..

Kol&Anne

Ez gyorsan ment, máskor is játszhatnék igézőset.Villant fel bennem a gondolat, de ahogy a mosolygó Annere pillantottam, máris elsuhantak azok. Talán még helyre hozható az est és nem egy hisztériás kismamával kell töltenem az időm nagy részét, hanem egy dögös, belevaló csajjal, aki, ha szerencsém van, még a házába is beinvitál.
- Jól van, akkor menjünk . - Mosolyogva nyújtottam felé a karomat, aztán el is hagytuk a lassan már izzadságszagtól bűzölgő tornatermet, ahol Sinatrat alázva ropták a táncot a fiatalok, a ráncolt szoknyák pedig úgy pörögtek, hogy sorban villantak fel a bugyik. Amiért ezt a kort nem élhettem át,azért Klaus fog kapni egy kis romlott vért. Gondoltam, majd tovább sétáltunk, útközben nem sokat beszéltünk, inkább csak pár szót váltottunk hétköznapi dolgokról, de legalább nem a siránkozását kellett hallgatnom, úgy érzem, jót tett neki a Mikaelson kúra. Házát meglátva kicsit elcsodálkoztam azon, hogy egy ilyen fiatal csajnak miből lehet annyi pénze, hogy fenntartson egy ekkora kéglit, de inkább nem kérdeztem rá, hogy miből szerzi az anyagiakat, viszont ez épp elég volt ahhoz, hogy nekem találgatásra adjon okokat. Mikor az ajtajához értünk, elengedtem a karját, zsebre csúsztattam a kezeimet és körbepillantottam, az utca sivárabb volt, mint egy sivatag, valószínűleg mindenki a középsulis buliban tombolt még.
- Igazán nincs mit. - Villantottam felé egy mosolyt és már vártam, hogy behívjon, mikor felcsendült a varázslatos szó "lépj beljebb". Közben az is feltűnt, hogy kicsit elpirult, de voltam annyira beképzelt, hogy ezt saját magamnak könyvelhettem el pozitív pontként.
- Persze - Újabb mosolyom arról árulkodott, hogy nincs ellenvetésem egy pohár ital ellen, meg egyébként is, így terveztem az estét, szóval eddig minden a lehető legjobban alakult. Beléptem utána a lakásba, körbepillantottam, és halkan nevettem a látottakon. A lakása nagyjából úgy nézett ki, mint az én szobám, csak neki dvd tokok hevertek a földön, az enyémben meg baseball ütők. Mióta elkezdtem nyomozgatni a Gilbert lány csicska öccse után, azóta valahogy szenvedélyemmé vált maga a sport, nem csak az ütők, bár tény, hogy csak azokat tudtam igazán használni egy-egy Salvatore ellen.
- Klassz házad van. - Jegyeztem meg csak úgy mellékesen, aztán mikor rápillantottam, lábain a szexi magassarkú helyett már egy pár bolyhos papucs virított.
- Wáow, de szexi - Nevettem fel, ahogy végig pillantottam rajta.
- Hogy milyen érzés? Tényleg tudni akarod? - Vigyorogva pillantottam rá, s míg ő a pult felé indult, én vámpírsebességgel ott teremtem, lefogtam kezeit, azokat a pulthoz szorítottam és közelebb dőltem hozzá, belé fojtva itallal kapcsolatos kérdéseit.
- Míg a koporsóban voltam, olyan volt az egész, mint egy béklyó, egy bilinccsel ellátott zárka, aztán...- Mosolyogva hajoltam közelebb a füléhez, és a szavakat úgy súgtam, hogy leheletem perzselje a bőrét.
- Az ébredés orgazmikus volt - Játszottam a szavakkal, majd kicsit hátrébb hajoltam, de még így is túl közel voltam hozzá.
- Még mindig kíváncsi vagy?-

Nem is baj, hogy Kolnak nincs autója. Már eléggé ellustultam az utóbbi időben, mindig filmet néztem vagy festettem. Egy idő után már kicsit unalmas mindig ugyanazokat csinálni.. Út közben furcsa érzés látni a teliholdat úgy, hogy nem vagyok vérfarkas, de így legalább tudok gyönyörködni benne. Régen nem néztem, csak buliztam a barátaimmal, aztán mikor farkasként láttam, az is más volt. Mintha valami gonosz lenne, úgy gondoltam rá. Az út során egypárszor rápillantok Kolra. Olyan szép szemei vannak, hogy attól el lehet olvadni.. Egyébként, vajon miért van az, hogy Klaus tök furán néz ki, az öccse és a bátyja pedig nem? Mondjuk Elijah személyisége eléggé komoly, vele nem nagyon lehetne beszélgetni, de attól még külsőre jól pasi. Kol viszont, amennyire eddig ismerem, úgy látom, hogy kissé önfejű, de ezért is olyan aranyos. Miközben ezen gondolkodok, meglátom a házamat, és örülök, mert szerencsére beálltam a garázsba az autómmal, és nem lesz az, hogy „Ilyen messze parkoltál a kocsiddal?”. Az azért elég ciki lenne. Mikor odaérünk az ajtóhoz, elkezdek kutatni a kulcsokért a táskámban, majd kinyitom az ajtót. Hirtelen hátrafordulok Kolhoz, ekkor veszem észre, hogy milyen közel van. Érzem, hogy kicsit elpirulok, de gyorsan hátrább lépek egy kicsit.
- Köszönöm, hogy hazakísértél. Esetleg bejössz? Megihatnánk valamit – kérdezem mosolyogva, s közben a kezemmel befelé mutatok, majd beinvitálom a házba, amiben kivételesen most rend van. Na, jó, a tévé előtt az összes DVD ki van pakolva, meg ki van nyitogatva, de nem tehetek róla, filmmániás vagyok.. Míg Kol bejön, én átveszem a magas sarkúmat az otthoni papucsomra, ugyanis már nagyon fájtak a lábaim abban a cipőben..
- Amúgy meg milyen érzés volt egy sokkal modernebb világban felébredni, miután Klaus koporsóba zárt? – na, ez aztán jó téma.. Hogy lehetek ilyen pofátlan? Tény, hogy meg akartam már kérdezni út közben is, de mi van, ha beszólna nekem, hogy ez nem tartozik rám, vagy ilyesmi. Közben elfutok a pulthoz, és megkérdezem. – Mit kérsz whiskyt vagy vodkát?