A férfi beleegyezett a dologba. Bevallom őszintén, egy kissé meglepett, hogy ilyen könnyen beadta a derekát a segítségadásba. Pedig nem fenyegettem meg szavaimmal. Jó tény, hogy nem kellett volna nekitaszítanom a fának, de nem volt más választásom. Meg kellett tennem, hogy kiderítsem tényleg boszorkány-e, vagy sem...Mert néha a megérzéseim is félrevezethetnek. Szerencsémre egy békésebb fajta boszorkányba ütköztem, így nem kell megfélemlítenem, mert az nem az én asztalom. Igazából nagyon is jól értek hozzá, de az mégsem én vagyok. Miután Mariah-nál is jártam, hamar ki tudta deríteni, hogy egyedül kevés lesz, hogy megtalálja azt, akit keresek. Ő tudta meg valahogy, hogy Nate is olyan mint ő. Sosem értettem a boszorkányokat, hogy hogyan is derítik ki, ki a társuk és ki nem, de nekem ez sosem volt fontos. Azt az egyet tudtam, hogy segítenek a vámpíroknak, néha még akaratuk ellenére is. A zsebemben észrevétlenül megnyomtam a telefonom egyik gombját, mely a jel volt a nőnek, hogy a férfi beleegyezik a segítségadásba, vagyis indulhat. Hiszen nem elhanyagolható tény, hogy Mariah utánam jött kocsival. Még szerencse, hogy ide jött a városba, így nem kellett LA-be mennem. Véletlenül futottam össze vele, mikor a Grillben jártam még amikor Caroline kellemes társaságában töltöttem az estémet. Akkor nem beszélgettünk, csak jeleztem neki, hogy itt az idő, hogy a számlát egyenlítsük.
- Köszönöm a megértésed, és a gyors beleegyezésed a segítségadásba. Pár perc, és itt lesz a megfelelő személy, aki beavat a részletekbe... - Jelentem ki felsőbbrendűen, miközben én már hallom a nő lépteit. Kimért lassú, de még is magabiztos. Ő talán az egyetlen, aki nem fél tőlem, sőt az első perctől megbízik bennem. Bár tudom, hogy ehhez a fia életét kellett megmentenem, de talán anélkül is a segítségem lehetett volna. Igaz egyszer találkoztunk, és azóta nem kerestem, de most úgy éreztem itt az ideje. A lépések zaja már-már mintha a hátam mögött lenne, majd egy árny jelenik meg mellettem, végül egy alacsony hosszú hajú nő, ki megáll mellettem... Az idő, mintha nem is fogott volna rajta, mióta utoljára láttam, de ez is valami boszorkánytrükk lehet.
- Hadd mutassam be Mariah Read-et. Ő majd mindent elmagyaráz. Akkor magatokra is hagynálak titeket. - Mutatom be a mellettem álló nőt Nate-nek. Valahogy sosem voltam a szavak embere, meg különben is nekem vissza kell menjek, mert új hírek jutottak el a fülembe. Niklaus elküldte az üzenetét... És én szeretnék lenni az első, aki megtudja. Fejbiccentéssel köszönök el, és vámpírsebességgel hagyom hátra őket, majd kocsiba szállva indulok a következő célállomásom felé.

Ahogyan a Mystic Fall's határán kívül bolyongtam a sűrű erdőben, elmélkedve az élet általános és természetfeletti dolgain, egszercsak arra lettem figyelmes, hogy mintha egy alak a nyomomban járna. Annyira nem aggódtam végülis, már kezdtem valamelyest megszokni, és tudtam, hogy ez a város, valamint a környéke eléggé rejtélyes, talán sötét titkokat is őriz... sötétebbeket, mint bármely más helység. Azért mégis mondhatjuk, hogy meglepett a dolog, ugyanis eddig semmi baj nem volt, néhányan csak követtek egy darabig, majd elmentek, mások meg elég érdekesen viselkedtek, miután megtudták igaz valómat, de ő nem. Tudta, hogyan védje ki, az ellene irányuló támadást, de mégsem igazából úgy viselkedett, ahogyan elvártam volna. Valami olyasmire számítottam, hogy élet-halál harcot kell majd vívnom vele, de végülis örülök neki, hogy nem így alakultak az események. Erősebbnek tűnt, mint bárki más, akivel eddig találkoztam. És még az is meglepően érintett, hogy ő az első férfi rajtam kívül, akivel itt találkoztam, már kezdtem azt hinni én vagyok az egyetlen az egész környéken. Annak ellenére, hogy ismeretségünket azzal kezdte, hogy nekilökött egy fának, én meg majdnem elájultam becsapódáskor, nem egészen voltak rossz szándékai felém. Bemutatkozott és a segítségemet kérte. Érdekes, ha ő egy vámpír, akkor nem egészen értem, eddig akivel találkoztam, mindig inkább az ellent kereste bennem, ő pedig máris azzal nyit, hogy megkér valamire. Lehet, hogy csak ki akarja használni a képességemet valamire, utána pedig elfogyaszt vacsorának. Hát, akkor ez van, akkor elkövetek egy hibát, de sebaj, bízom a szerencsémben...
- Én Nate vagyok. Rendben segíthetek, csak mondd, miben. - kezemmel levettem a kezeit a vállamtól is kicsit rendbe szedtem magamat.

~Nate...~

Erre visz ma az utam, miközben eltávolodtam kicsit Mystic Falls-tól. Kicsit jó erre jönni, hiszen az a kisváros néha nagyon tömény tud lenni. Jó kimozdulni onnan, és ebben Katerinának igaza volt. Néha sok az a töménytelen dráma és szenvedés. Damon nyomait követtem, de sokkal különösebb dolog keltette fel a figyelmemet. Egy fiatal férfi volt az, és így Damont későbbre halasztottam. Ha jól sejtem boszorkány, de lehet, hogy tévedek. Mindenesetre követem őt, bár nem tudom mért is höhetett ide egy boszorkány. Mindegy, annyira most nem is érdekel. Csak egy dolog, hogy nekem is szükségem van olyan boszorkányra, aki nekem segít. Mondjuk ott van a Bennett lány is, de hiába erős, kell másik is. Szándékaim vele nem gonoszak, csak szimplán szükségem van a természet eme "szolgáinak" segítségére. Nincs mit tennem, szélsebesen köröket írok le a fickó körül, jelezve ezzel, hogy itt vagyok, tudjon róla, majd megállok tőle 5 cm távolságra, és az egyik fának lököm. A férfi a szokásos támadást veti be az agyam ellen, de meg sem érzem. Hátrálok két lépést, és elmosolyodom. Vicces, hogy minden boszorkány ezzel a trükkel jön. Látom rajta, hogy nem kicsit lepődik meg, mikor a támadását hárítom, kissé talán meg is ijed, de ez normális reakció, főleg, ha még fel is veszem a támadó arckifejezést. De ezt most mellőzöm jelen helyzetben, hiszen csak egy szövetségest keresek. Persze most nem Klaus fivérem ellen szövetkezem, de mindig jól jön egy ilyen ember is.
- Elijah vagyok. Nem foglak bántani, csak a segítséged kérem... - Hogy milyen segítség is ez? Anilynt szeretném megtalálni, de ahhoz boszorkány segítsége kell. És egy boszorkány nem elég. De remélem a nevem említése megfelelő indok arra, hogy megfontolja az ajánlatomat. Mariah-hoz fogom őt irányítani, hogyha beleegyezik, mert ő az, aki még segít nekem. És ő mondta, hogy keressek egy férfi boszorkányt. Sosem értettem ezeket a rituálékat, de nem is akarom, csak a végeredményt akarom tudni. Szeretnék végre mindennek a végére pontot tenni. Egyszerűen néha csak jól esne, ha nem kéne ennyi mindennel foglalkozzak, de valami mindig közbeszól. Már hozzászokhattam volna ennyi idő alatt, és nem kéne ilyen kis semmiségeken fenn akadnom, de néha egy Ősi is beleeshet ebbe a hibába nem? Na de most térjünk vissza a boszorkányhoz. Az arcát kutatom barna rideg szemeimmel, miközben a válaszát várom....