Hirtelen bukkant csak ki belőlem az, hogy akarom őt, de ha előbb tudtam volna, hogy csupán ennyi kellett egy csókhoz, hamarabb is elsütöttem volna. Ajkaink gyorsan egymásra hangolódtak, tökéletesen csókolt. Kíváncsi voltam, hogy vajon még mikben remekelt.. Elvégre itt vagyok már huszonhárom évesen, és eddig még egyetlen egy férfival sem voltam. Persze az is igaz, hogy a tanáromra vágytam a szívem mélyén, de azért valahol elvétve bennem akadt olyan részecském is, aki majd' megveszett az előttem álló férfiért. Hisz miért is ne? Piszkosul helyes, az akcentusa egyedi és fülbemászó, ráadásul szavai hallatán egyből elolvad egy nő. Gyakorlott lehetett az udvarlásban, hisz megkapta azt, amit akart. Engem.
- Hmm.. ne kérdezz annyit - temettem a kezeimbe az arcomat, majd ellöktem magamat a faltól. Picikét megszédültem, de hála hamar megtaláltam az egyensúlyomat. - Így érzem, mindig is különböztem a többiektől - fogtam rövidre az egészet, mert összetettebb mondatot képtelen lennék megfogalmazni. Az agyamban meg vannak a szavak, de kiejteni őket értelmesen, nos erre már esélyem sem volt. Ahhoz már túl sokat ittam. Alapjáraton sem bírtam a piát, pár pohártól már berúgtam, tequilázni maximum shot formájában szoktam Harperrel, de akkor is legfeljebb kettőt, nem pedig egy egész üveggel! Nem akarok kidőlni, lehet kicsit szüneteltetnem kéne az ivást. Nagyon élveztem az estét, s nem szerettem volna, ha véget érne ilyen hamar. Kérdésén halkan felkuncogtam, majd mutatóujjammal megböktem a mellkasát. - Tudod, a hátad mögött Mr. Seggfejnek nevezlek. Nem csíplek, meeeert - nyújtottam el a szót, és egy pillanatra leblokkoltam. Mit is terveztem mondani? -, megszoktam, hogy mindig én vagyok a legjobb. De most az egyszer nem az vagyok - vallottam be neki az igazságot, s elvéve tőle az italt, leraktam a pultra. Közelebb jött hozzám, és míg az ő keze a derekamon pihent, addig az enyém a mellkasán. Sokkal jobban örülnék, ha nem választana el minket ennyi anyag. Ajj már, miken agyalok? Amint közölném vele, hogy szűz vagyok, hátrálna, mint a legutóbbi pasim. A férfiak már csak ilyenek voltak. De ha meg nem mondom el neki, akkor talán nem veszi észre.. Muszáj valamit kitalálnom, mert baromira kívántam őt, és ha úgy nézzük a koli alig tíz percnyi sétára volt innen.
Azt hittem, hogy már nem fog válaszolni a kérdésemre, igaz utólag, de megkaptam a választ. Ennek következtében ráharaptam az ajkamra, és próbáltam visszafojtani a vigyorgást, de nem sikerült. - És honnan veszed, hogy engem megkaphatsz? - húztam egy kicsit az agyát, csak mert olyan kedvemben voltam. Ki akartam élvezni ezt a pillanatot, hisz ki tudja mikor fog lecsapni ránk a kegyetlen valóság, visszatérítve minket a mindennapos gondjainkhoz.
Amikor a fülemhez hajolt, átkaroltam a nyakát, és ott tartottam őt, mert ha elhajolna nagy valószínűséggel nem hallaná a válaszomat. - Azt hittem már sose kérdezed meg - temettem egy pillanatra a nyakába a fejemet, majd ismét a füléhez hajoltam. - Mit szólnál, ha útközben meginnánk a maradék piánkat? - egy kicsikét türelmetlen voltam. Erre a kérdésére vágytam már az elmúlt percekben, vagy órákban. A sokadig korty után elvesztettem az időérzékemet. Minél hamarabb hazaakartam jutni, vissza a szobámba, Lukasszal. És, hogy mi fog történni a négy fal közt, nos.. ezért szeretnék sietni, hogy megtudjam.


xxx || and we danced || imádlak. <3

Teljesen fel voltam pörögve, a zene ritmusa lüktetett az ereimben, ugrálni lett volna kedvem az ütemekre. Olyan jól éreztem magam, de tényleg, olyan fantasztikus volt minden. Még Mr. Seggfej is elviselhetőbbé vált, sőt.. Eddig sem gyűlöltem őt, soha nem állítottam ilyet, de azért mégsem tartozott a szívem csücskei közé. Mindig is vonzódtam iránta, de mivel nem akartam, hogy bántódásom essen, így inkább elnyomtam ezt az érzést. Ráadásul nem Lukas volt az, akiért úgy oda voltam.. Egy másik férfi férkőzött a szívembe, róla még senkinek se beszéltem, és nem is terveztem beavatni senkit sem. Túl nagy titok, és nem szeretném, ha rossz ember kezébe kerülne az információ. Szóval pusztán csak vonzalom, amit az előttem álló férfi iránt éreztem, semmi több. De erről nem kell tudnia, mert a mai nap csak a szórakozásé és semmi másé.
- Még hogy én meg akarlak sérteni? Figyu, tegnap majdnem meghaltam, nem akarom ugyanazt átélni ma - nevettem el magam. Igaz, abban a helyzetben nem így kacagtam, sőt egyáltalán nem volt vicces, de így utólag belegondolva egy rohadt nagy mázlista vagyok, amiért van még erőm itt táncolni.. Lukasszal. Mikor felkeltem olyan volt, mintha alaposan összevertek volna, testem minden egyes porcikája sajgott, izomlázam volt. Ráadásul a tükörbe nézve egy hatalmas harapásnyom ékesítette a nyakamat. Szerencsére egy kis alapozó, és a vállamra hulló hajam eltakarta a sebemet. Szerintem soha az égvilágon nem fog begyógyulni, maximum a most még lila nyom ki fog fehéredni. De mindig is ott lesz, mindig is eszembe fogja juttatni azt a napot, mely elől sosem fogok megszabadulni. Aznap, avagy tegnap határoztam el véglegesen, hogy vállalni fogom a kockázatokat. Elköteleztem magam a mágia mellett, és életem végéig tanulni fogok. Remélhetőleg soká lesz mire meghalok, nagy valószínűséggel a sok tanulásba fogok belepusztulni, és ezért kell beiktatni az ehhez hasonló estéket.
Az alkoholtól bátrabb lettem, és ennek köszönhetően simultam Lukashoz, és karoltam át a nyakát. Innen már nincs kiút.. De nem is akartam keresni, egyszerűen élvezni akartam vele az estét. És csak remélni tudtam, hogy másnap nem fogom megbánni ezt az egészet, mert elég gáz lenne, tekintve, hogy egy héten többször is összefutunk Dr. Silverston üzletében.
- Nem is kellett sokat könyörögnöm - vigyorogtam, ahogy csökkentette a köztünk lévő távolságot, majd lehunytam a szememet. Nem tudom, hogy a csóktól, vagy a piától, de szabályszerűen forgott velem a világ, így még szorosabban kapaszkodtam belé, nehogy a végén a padlón kössek ki. Uram atyám, olyan fantasztikusan csókolt, még többet akartam! Lábujjhegyre emelkedtem, s ujjaim lecsúsztak egészen a tarkójától a felsőjéig. Markomba gyömöszöltem, legszívesebben letéptem volna a ruháját, úgyis olyan felesleges ez a sok gönc.
- Akarlak - nyögtem ki, ahogy elszakadtam a csóktól. Elpirultam, és az italhoz nyúltam, majd ittam belőle egyet.. ó ez már kettő volt.. nem, igazából a végére már négyet ittam. Nagyon szédültem, így gyorsan odanyomtam Lukas kezébe, nehogy elejtsem, mert nem fogom a földről felnyalni. A falnak döntöttem a hátamat, nem felkínálkozni akartam neki, csupán a lábaim már nem nagyon bírták tovább.
- Na és Lukas, miért pont engem pécéztél ki magadnak? - fontam össze a karomat, majd oldalra biccentettem a fejemet. Vagyis akartam volna, de helyette lecsuklott a fejem, így inkább a falnak nyomtam azt is. Így legalább nem fogok összeesni. - Mármint miért pont a legszürkébb egér kell neked, amikor - mutattam körbe színpadiasan -, itt bárkit megkaphatnál? - néztem rá érdeklődve. Ez a kérdés már régóta foglalkoztatott, de megvártam, míg ő is egy jó állapotba kerül. Kicsit szemét dolog tőlem, de ez van.


xxx || spotlight || imádlak. <3

Mégis marasztalásra bírtam Lukast, annak ellenére, hogy egy kis vészjelző megszólalt bennem. Ha marad, meggondolatlan dolgokat tehetek.. Most csak egy kicsikét voltam becsiccsentve, friss levegőtől pedig rögtön el is múlna ez az érzés. Elég lenne rá a hazafelé út, de nem így döntöttem. Gyakorlatilag most eladtam a lelkemet az ördögnek, amiért megkértem, hogy még ne menjen el. Ezzel aláírtam egy láthatatlan szerződést, miszerint még jó pár pohár le fog csúszni a torkomon.. khm torkunkon. Az kizárt dolog, hogy csak én rúgjak be. Én is szeretnék rajta nevetni, kíváncsi vagyok, hogy olyankor milyen. Sőt, ha már a kíváncsiságról van szó, az is érdekelne, mi rejlik a sötét ruházata alatt.. E gondolattól csak még szélesebben vigyorogtam. Mik nem jutnak ilyenkor az eszembe.
Kérdésén nemlegesen megráztam a fejemet, és próbáltam nem elkacagni magamat. - A tánctudásom a kacsatáncban merül ki - vallottam be szégyenkezve. Sosem tudtam úgy vonaglani a tánctéren, míg mások. Nekem egyszerűen nem állt jól, ezt majd Lukas is tapasztalni fogja, amint meglátja furcsa lépéseimet. Én előre figyelmeztettem őt.. - Majd később - böktem az ujjammal az italra, még el kellett jutnom a tánctérig. Valahogyan. Kinyújtott kezét megfogtam, s lehuppantam a székről. Sietősen kellett szedni a lábaimat, ami számára egy lépés volt, az nekem majdnem kettő. Ráadásul rajtam még magassarkú is volt.
A tánctérre érve rögtön elkezdtem táncolni - ha lehet azt táncolásnak nevezni, amit én csináltam -, Lukas közelében. Ahogy közelebb hajolt, ujjaim a tarkójára kúsztak. - Ugye te is tudsz róla, hogy ilyenkor még helyesebb vagy? - nevettem el magam, és egy másodpercre homlokomat a vállának döntöttem. Mikor összeszedtem magam, ismét a füléhez hajoltam. - Nem, amúgy egész elviselhető vagy, Lukas - hajoltam el tőle, s lehunyva a szemeimet, hagytam, hogy a zene átjárja a testemet. Jól éreztem magam, annak ellenére, hogy mégis vele voltam itt. Voltak kétségeim az estével kapcsolatban, de végül is örültem, hogy beleegyeztem. Erre volt szükségem, és nem pedig egy nyugodt vacsorára, teljes egyedül. Most komolyan boldog voltam, hogy véletlenül összefutottam vele az utcán? Az alkohol tényleg képes csodákat művelni..
- Eddig nem rossz - vontam meg a vállamat. - Remélem, nem is fogod elcseszni - kacsintottam rá, majd a felém nyújtott üveget elvettem, és vagy hármat is kortyoltam belőle. Úúú.. Ez nem volt egy jó ötlet. Megéreztem a hatását, nem is kicsit, és a közeli, alig egy karnyújtásnyira lévő szabad pulton elhelyeztem az italunkat. Itt szemmel tudjuk tartani, s legalább tánc közben nem kell fognunk, hanem teljes mértékben a másikra tudunk figyelni. Kezeimet a nyaka köré fontam, és testünk összeért, mialatt táncoltunk. Imádtam ezt a számot! Túl közel volt hozzám, mintha tervezne valamit, de mégsem.. Nem akartam a kezembe venni az irányítást, mégis ő volt a férfi, de egy "kis" noszogatás senkinek sem ártott.
- Na, és meg fogsz csókolni, vagy könyörögnöm kell hozzá? - néztem fel rá komolyan, egy cseppet sem viccelve. És igen, most már az alkohol beszélt belőlem, és ha már most ilyenek buknak ki belőlem, mi lesz még több elfogyasztott ital után?!

xxx || earned it || imádlak. <3

--> előzmények

Még az ajtó előtt meg akartam volna fordulni, s világgá rohanni, de valamiért lábaim mégsem engedelmeskedtek vészjelzésemnek és besétáltak a bárba. Az alkohol és az izzadság szag furcsa keveréke csapta meg az orromat, ahogy beljebb sétáltam. Az emberek itt vagy nevettek, vagy üvöltöztek. Forgalmas hely volt, a csaposok össze-vissza cikáztak az asztalok körül, de szerencsére épp találtunk helyet a bárpultnál. Nagy nehezen felültem a bárszékre, amiről fogalmam sincs, hogyan fogok leszállni ekkora sarokkal. Sajnos nem tudtam beakasztani a lábamat, így csak lóbáltam a levegőben, mint egy ötéves.
Világéletemben egyszer ittam tequilát, és nem is emlékeznék rá, ha nem lennének képek bizonyítékként. - Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet lesz - kuncogtam, de végül is megsóztam a kezemet, s miután lehajtottam az italt kiszívtam a citromot. Az arcomon egy torz fintor jelent meg, a torkomat égette az ital és már ráztam a fejemet. Ebből egy is elég volt. A borhoz hozzászoktam, de az erősebb italokhoz egyáltalán nem.
- A barátnőm nem ért rá, nekem pedig szükségem van a kikapcsolódásra - vontam meg a vállamat, miután a kérdésére feleltem. A második körnél már nem bajlódtam a sózással, mert akkor már az egész kezem a saját nyálamban tocsogna, így simán felhörpintettem. A citromot persze most se felejtettem ki, és hasonló fejet vághattam, de a kedvem kezdett jobb lenni. A fülem hozzászokott a ricsajhoz, és már annyira nem is irritált engem Mr. Seggfej sem.
- Ha még egyet meg kell innom, én esküszöm... - hagytam félbe a mondatomat, és a beszéd helyett inkább megittam koccintás után. Nem rúgtam be, nem arról van szó, hogy leittam magam a sárgaföldig, de mikor leszálltam a bárszékről, majdnem orra buktam. Még szerencse, hogy a pult alig egy karnyújtásnyira volt tőlem, ahol megtudtam kapaszkodni.
- Lukas, várj! - üvöltöttem utána, és amennyire a magassarkú engedte odafutottam hozzá, majd belekaroltam. Határozottan működött bennem az alkohol, ilyet sose tettem volna meg józanul. - Nem úgy volt, hogy ünnepelünk? - szaladt fel kérdőn a szemöldököm, és elkezdtem visszaráncigálni őt a helyünkre, még mielőtt valaki befoglalná őket. Nem tudtam levakarni az arcomról a vigyorgást, mintha odafagyott volna. Azt se tudom, mikor éreztem ilyen jól magamat utoljára, és nem szeretném, ha ez az érzés elmúlna. És ha ehhez ő kell, akkor igen is marasztalni fogom. - Még csak most kezdődött el az éjszaka, azt ne mond nekem, hogy máris takarodó van - pillantottam rá kérdőn, mikor ismét felhuppantam a székre. Sokkal jobb kedvem van, ha becsiccsentek, ráadásul állandóan mosolygok és nagyon, de nagyon beszédes vagyok olyankor. - De ha nem tudok majd a lábamra állni, akkor majd haza kell kísérned - színleltem komolyságot, s hirtelen lefagytam, miután visszapörgettem az agyamban az előbb elhangzottakat. Ezt egy invitálásnak is vehette, de én nem. Nem! Lukas és én? Soohaaaaa! Felemeltem a mutatóujjamat, míg a másik kezemmel a pultra támaszkodtam. - A-a-a, szigorúan csak az ajtóig - figyelmeztettem őt, és nem tudtam leállni a lábam lógatásával, ahogyan a mosolygással sem.

xxx || - || imádlak. <3