Imádtam a pezsgést. Imádtam a dübörgő zenét, ami pont jó volt, nem sértette a fülemet. Imádtam táncolni. Imádtam vadidegenekkel beszélgetni, akiknek bármit elmondhatsz, hisz elég csekély az esélye, hogy valaha összefutsz velük. Imádtam szabad lenni. Kötöttségek és problémák nélkül akárcsak pár órára. Hamarosan huszonhárom éves leszek, most kell kiélveznem az életet, míg fiatal vagyok és nincs bekötve a fejem. Na, nem mintha a házasság lenne az egyik tervem, melyet meg szeretnék valósítani. Fogalmazzunk úgy, hogy inkább most vadulok és nem akkor, amikor már valaki otthon fog engem várni. Miután megszabadultam attól a furán felöltözött egyedtől, akit még mindig nem értem, hogy hogyan engedhettek be, tovább táncoltam. Kicsit kezdtem már elfáradni, de a mai nap eseményeit figyelembe véve, ezen nem is csodálkoztam. Sok minden történt, és már javában hajnal volt. Persze, mindezt nem érzékeltem, valahogy az időérzékem nem működik rendesen, akárhányszor buliban vagyok. Gyorsan telnek a percek, az órák és mire észbe kapok már napfelkelte van. A bőröm szinte lángolt, melegem volt és kezdtem szomjas lenni. De kivételesen víz volt az, amire szükségem volt. Jéghideg vízre. - Henry. - suttogtam a nevét, de a zene teljesen elnyomott engem. Egy csókot nyomott a homlokomra, én pedig a mellkasának dőltem, tovább ringatva csípőmet. Lehunytam a szemeimet, és esküszöm, ha nem kezdenek el mellettem férkőzni az emberek, talán még el is aludtam volna. Egyből körül néztem, de minden sötét volt körülöttünk. - Mi történik? - kérdeztem tőle, de nem láttam az arcát, valaki megfogta a karomat, valószínűleg Henry és elkezdett kifelé vezetni. Gyors volt, én pedig szedtem a lábaimat, melyek már nagyon fájtak a platform magassarkúban. - Merre viszel? - kérdeztem, de csak a cipőm hangos kopogását hallottam. Már nem a teremben voltunk, hanem egy jóval csöndesebb helyen. Ajtónyikorgás ütötte meg a fülemet, és szó szerint be lettem taszítva. Világos volt, kellett egy párat pislognom, mire szemem megszokta a fényt. Egy számomra ismeretlen férfi ült velem szembe egy bőr fotelben. Előtte scotch volt, és egy szivar pihent a tartóban. - Hol vagyok? Ki maga? - kérdeztem érthetetlenül, majd megfordultam, hogy elmenjek innen. Biztosan valakivel összekevertek, sosem láttam még őt. Az ajtó előtt az a pasas állt, aki a nyakörves lánnyal volt. Akit én szó szerint ellöktem Henry-től. - Ha ez azért van, mert megsértettem a csajodat, akkor sajnálom. De amúgy se lett volna nála esélye. - vontam meg a vállamat, miközben a platina szőke hajúhoz beszéltem, a másik egy idősebb férfi volt a ráncaiból ítélve. Tekintete rideg volt, olyan semmitmondó. Felém kezdett el sétálni, és megragadta a csuklómat. Próbáltam kiszabadulni szorítása alól, de nem sikerült. - Henry tulajdona vagy, nem? - tette fel kimérten a kérdést. Ezt most, hogy értsem? Nem vagyok a tulajdona, nem vagyok senkinek sem a tulajdona. Egyáltalán honnan tudta a nevét? - Nem vagyok senkié. - mormogtam összeszorított fogak mögül, és hátráltam egy lépéssel, mert úgy éreztem, mintha fojtogatna közelségével. De ő csak közelített, én pedig hátráltam. Mintha egy fura táncot jártunk volna. Ez egészen addig ment így, míg meg nem éreztem a falat a hátam mögött. - Dehogynem. - felelte és még mindig nem engedte el a kezemet. Ijedten meredtem rá, és jól tudtam, hogy a kiabálás nem fog segíteni. Azt se tudtam, hogy hol voltam, ráadásul akkora hangzavar volt kint, hogy soha senki nem hallana meg engem. - Egyszer keresztbe tett nekem. Nem úszhatja meg következmények nélkül. Te csak egy bábu vagy a bosszúm beteljesítéséhez. Mikor végzek veled, csakis magát fogja okolni, te pedig tönkre leszel téve. - húzta végig ujját az arcom mentén, én pedig elfordítottam a fejemet. Undorodtam tőle, és csak sejteni tudtam lépéseit. De vajon mit követett el Henry ellene? - Engedjen el. Nem érdekel, hogy mi történt kettejük közt, nekem semmi közöm az egészhez. - löktem el magamtól, és a következő cselekvése váratlanul ért. Arcon csapott, de nem is gyengén. A földre estem az oldalamra, ő pedig rám helyezte testsúlyát, visszanyomva a padlóra. - Mocskos kurva vagy. Nem akartam ezt tenni, de nem hagytál más döntést. - szétfeszítette kezeivel a lábaimat és beférkőzött közéjük. Üvöltöttem, visítottam, segítségért kiáltoztam, de senki sem hallott meg. Az ajtóban álló tüskés hajú gyerek vigyorogva nézett minket, élvezve az egész szituációt. A következő percekben nem hagytam abba a sikítást, annak ellenére, hogy nem volt semmi haszna. Nem könyörült meg rajtam, nem szánt meg, hanem belém temetkezett. Undorító volt.Fájdalmas volt. És mindebben a legrosszabb az volt, hogy nem tudtam ellene semmit se tenni.
Valamit magyaráz. Gondolom nekem. Látom, hogy mozognak azok az ajkak, amik már vagy száz fasz köré fonódtak. Ha nem több. Persze sosem voltam az a fajta fickó, akit ez eltántorítana, de így nincs benne túl sok kihívás. Tehetséget annál többet vélek felfedezni benne, ahogy csípőjét finoman megtekergeti mancsaim között. Egyik kezem felfut a hátán és durván tincseibe marva rántom el a fejét, mielőtt megcsókolhatna. Valaki túlforrón szereti azt a bizonyos kását. Valamit megint magyaráz, de most sem reagálok. Helyette megpörgetem és hagyom, hogy testével nekem simuljon… pontosabban simulna, ha egy édes kis féltékeny hugica arrébb nem lökné, hogy átvegye a helyét. Piszkos mosoly kúszik képemre és elégedetten csettintek a nyelvemmel miközben ezer meg egy cifra szitokszó jár gondolataim között. Mi a faszt gondoltam, mikor megvettem neki ezt a ruhát és mit akkor, amikor elhoztam ide? Nem elég nekem amit nemrég művelt, nem elég, hogy a térdemre fektetve fenekelhettem el az édes kis… a francba! Most meg ő magyaráz. Mit mondott? Valamit határozottan arról, hogy jó a parfümöm. Vagy nem? Közel hajol és megszagol. Hazel. A francba már. Rossz kislány. Az én húgom. Basszus. – Mit akarsz, mit mondjak? – simítom tenyerem derekára és vonom finoman közelebb. – Ellenállhatatlan vagyok. – kacsintok rá és csókolom meg a homlokát gyöngéden. A terem elsötétül. A zene leáll. Belevigyorgok az éjszakába. Ó, én tudom mi fog következni. – Ne ijedj meg pici lány. – suttogom Hazel fülébe mikor hirtelen villámlás zaja csapja meg a termet majd a következő pillanatban én ijedhetek meg. Mikor végre felvillannak a fények Hazelnek nyomát sem látom. Helyette nyakörves kisasszonyt tartom a kezeim között, aki elégedett vigyorral a képén nyugtázza zavaromat. Nem hezitálok. Durván ragadom meg. A vigyor lehervad a pofájáról. – Hol van? – kérdem szinte rávicsorogva de ő csak megrázza a fejét. – Ne aggódj édes. Miles engedelmességre neveli majd idővel. Addig pedig arra fogom használni, hogy megtanítsam a kis ribancot arra, hogy nem illik ellopni más… - mielőtt befejezhetné arrébb lököm. Én idióta! Ismerem Milest. Ismerem a módszereit… és azt is tudom, hogy egy beteg állat. Eddig azonban tudta, hogy távol kell tartania magát attól, ami az enyém. S félreértés ne essék, akármit is mond Hazel. Ő az enyém. S senki egy rohadt ujjal nem nyúlhat hozzá ahhoz, ami az enyém.
words: rövid. ••• music: September ••• note: bocsi a várakozásért. Remélem megérte!
Hercegnőm.. A bensőmben kellemes bizsergő érzés áradt szerte-szét ettől az egyetlen egy szótól, de lehet az alkohol mennyiség is közrejátszott mindebben.. Egy szó, mint száz: Imádom. Imádom, mikor így hívott engem, meg természetesen Henry-t is imádtam, de ezzel az egyetlen egy jelzőtől tényleg el tudta érni nálam, hogy egy hercegnőként tekintsek magamra. Gyerekkorunkban tényleg az voltam, ahogy most is. Fura.. általában másoknál az apa hívja így a kislányát, de nálunk ez nem éppenséggel így alakult.. De nem bánom, mert legalább sikerült egy olyan kapcsolatot kiépíteni Henry és köztem, amelyet ezren irigyelhetnek. Mert mi tényleg ott vagyunk a másikért, történjék bármi is. A tűzbe mennék érte, kockáztatva saját életemet. Jól tudom, hogy elég csupán egy telefonhívás és Henry rögvest felszállna az első repülőre és visszajönne hozzám. Ugyanez fordítva is igaz. A mi testvéri kötelékünk rendkívül szoros, és nem mindig mutatjuk ki, de baromira imádjuk a másikat. És ez a fajta szeretet leginkább a másik piszkálódásában mutatkozik meg. Nem mondtam ki, de a szememből jól kivehette, hogy én is imádtam őt. Még azért mindig haragudtam rá, hogy magamra hagyott, ezért egy kicsit meg is fogom kínozni. Csak mert ilyen a kedvem és a természetem.. A VIP részen belüli táncparkett közepén találtam magunkat alig pár másodpercnyi idő leforgása alatt. Te jó ég.. hogy kerültem én ide ilyen gyorsan? Mennyit ittam?! Elhessegettem a gondolatot, és testemet átadtam a hatalmas fekete hangszórókból áradó lüktető ritmusnak. Csípőmet kecsesen mozgattam, és annak ellenére, hogy nem kevés alkoholt gurítottam le az est folyamán, sikerült megállnom a talpamon. Szerencsére nem volt tömített, mint a lenti helyiség. Itt nem lökdöstek, nem tapogattak agyon izzadt kezeikkel. Nem azt mondom, hogy hézagos, hanem azt, hogy pont jó. Beletúrtam hosszú hullámos mogyoróbarna hajamba, és a következő pillanatban Henry hatalmas birtokló kezeit éreztem keskeny csípőmön. Közelebb vont magához, én pedig egy árva pillanatra sem hagytam abba a táncot. - Te sem vagy olyan rossz. - vontam meg a vállamat. - A korodhoz képest. - üvöltöttem túl a zenét, és megbántam beszólásomat, mert lemaradtam az arckifejezéséről. Hangosan felnevettem, hátra vetve fejemet és kiélveztem a pillanatot. Minden problémám tovaszállt, és olyan érzés kapott el, mintha csak én léteznék ezen a földön. Senki és semmi más. Szabad vagyok.. Magam elé nézve egy kajánul mosolygó fiatal férfit pillantottam meg. Csupa feketében volt, fekete nadrág, fekete ing és szintén fekete bakancs. Egyedül a tüskésre vágott haja tűnt ki, hisz olyan szőke volt, hogy szó szerint fájt a szemeimnek, ahogy rá emeltem pillantásomat. Szeme szintén sötét árnyalatú volt, és hívogatóan nézett rám. Ajkamba harapva mérlegeltem a lehetőségeimet. Vagy faképnél hagyom Henry-t, ahogyan ő is megtette velem és tönkreteszem az éjszakánkat, vagy pedig hagyom ezt a jó képű fazont és visszatérek bátyámhoz. Sajnos.. képtelen voltam a másodikat választani, hisz élég időm jutott az élet kiélvezésére, míg Henry távol volt. Ideje volt vele törődnöm.. Hátat fordítva a sötét idegennek egy cafkát pillantottam meg Henry előtt. A féltékenység váratlanul és keményen csapott le rám. Ökölbe szorítottam kezeimet, és próbáltam magam lenyugtatni. Tényleg... erősen... próbálkoztam.. Nehogy már egy ilyen nyakörves szukával lépjen le, teljesen lejjebb adná a szintet.. Mellesleg mi az a nyakörv? Netalán egy kutya? Nem szerettem volna további kellemetlenségekbe keverni bátyámat, így Henry felé táncoltam, és egy egyszerű csípőlökéssel arrébb toltam a lányt, és a lehető legközelebb férkőztem hozzá. Karomat nyaka köré fontam, és egy gunyoros mosolyt ejtettem a lány felé. A sértődöttség az arcán tükröződött, én pedig visszanéztem bátyámra. - Úúú bocsi, ugye nem szúrtam el az esélyeidet nála? - kérdeztem komolyan, de mondatom végére csak sikerült elmosolyodnom. - Amúgy, hogy csinálod? Szinte egy nőmágnes vagy. - nevettem fel hangosan. - A parfümöddel csábítod el őket, nem? - hajoltam közelebb hozzá megszagolva őt és szappan és drága parfüm édes keveréke csapta meg az orromat. Hmm.. van ebben valami. - Biztosan van valami titkos tehetséged. Áruld el nekem!
♰ még nem szabadultunk meg a nyakörvestőlt:D! ♰ watermät ♰ ✖ K.P ✖
Henry Peterson
welcome to my world
► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
35
► Total posts :
151
BRAVE HUNTER ➴
Tárgy: Re: VIP részleg Hétf. Jan. 12, 2015 9:49 am
Hazel & Henry
this is my world. taste it darlin'
Nők. Bah! – Igen, Hazel, élvezetet lelek abban, ha megnevelem azt aki nem tudja magától mi a rend. – felelem halál nyugalommal és meg sem rezdülve emelem ajkamhoz a kristálymetszésű poharat ismét. Aztán persze, mint minden remek érzékkel megáldott épp hiszti rohamot kapó nő, óramű mutató pontossággal érti félre amit mondok… jobban mondva, hallja azt amit ő hallani akar és már emelkedem is fel, hogy ott hagyjam a francba amikor végre azt is kiböki a felesleges cirkusz fátylán keresztül, hogy a poklok poklát élte meg a távollétem alatt. Vissza ülök. Megragadom a csuklóját és ellenkezést nem tűrve húzom finoman ölembe most nagyon is imádni valóan védtelen alakját. Ujjaim tincseibe futnak.. oh hány nő ült így már az ölemben, egy-egy játék után, amikor bűntudattól reszkető alakjuknak, amikor vágyaik miatt szégyenkező lelküknek szüksége volt arra, hogy álomba cirógassam őket, hogy füleikbe suttogják, milyen jó kislányok voltak és mennyi örömöt szereztek nekem, hogy büszke vagyok rájuk. S most itt van ez a nő, a húgom és nem tudok másra gondolni, mint hogy ebben a sérülékeny, védtelen állapotában is tovább nyomjam, hogy felismerje a saját vágyait… mert tagadhatja de ha az édes kis bugyiba nyúlnék a finom ruha alatt, jól tudom mit találnék. – A bulira gondoltam Hazel. – szólalok meg végre, újra és újra végigsimítva tincsein még másik kezem a lábán pihen. Nem mozdul, nem cirógatja a finom combokat. A térdén pihen, mint azt akármelyik testvér megtenné. – Nem hagylak el soha hugi. Hisz tudod. – mondom szelíden, közelebb vonva, megcsókolva arcát. – Sajnálom, hogy ilyen fájdalmat okoztam hercegnőm. – ölelem át kicsit reszkető alakját. Szeretem őt és ezt ő is tudja. Igen, lehet, hogy csak a magam módján de ahogy a nőkkel bánok és vele… ég és föld a különbség. – Imádlak. – kacsintok rá és eleresztem majd magam is felállok. – Legyen. – adom be a derekam pedig annyira nem vagyok oda a táncért… de ha ezt akarja, ki vagyok én, hogy nemet mondjak neki? Berángat, a zene pedig egyre lüktetőbb, érzékibb köntösbe öltözik. A VIP részleg biztonsága itt lent nincs meg, amit én egyáltalán nem bánok. Testek simulnak egymásnak, csókok csattannak… bőr feszül bőrnek… a mellettünk táncoló páros férfi tagja Hazelre tekint és én látom a gondolatait… látom a nőjén feszülő nyakörvet, a csuklókon a pántokat amikhez láncokat lehet erősíteni… látom, hogy ujjai elmerülnek benne, miközben az én kis hercegnőm tekintetét fürkészi… és baromira nem tetszik a gondolat, hogy rá gondol miközben az ujjaival keféli az előtte vonagló nőt. Hazelhez simulok, derekánál fogva rántom közel magamhoz. Vigyázok rá. Ő az én kishúgom. Ő az enyém. – Nem semmi táncos vagy kicsilány… - suttogom a fülébe, mikor csípője újra mozdul a derekam közelében… el sem tudja képzelni mennyire begerjeszt azzal amit csinál. Végig akarok simítani valószínűleg vörösre kínzott fenekén de nem teszem. Mire viszont észbe kapok már a nyakörves kisasszony csípője simul nekem, Hazelnek pedig az a mocsok csapja a szelet. Ajaj, nem lesz ez így jó.
words: passz ••• music: September ••• note: bocsi a várakozásért. Remélem megérte!
- Érett nő? - kérdeztem kiakadva, de suttogva. Elég bajt okoztam már így is neki, nem szerettem volna még jobban beégetni az éjszaka során. - Még te beszélsz nekem az érettségről? Szó szerint kirángattál egy gyereket az ágyamból, de az teljesen eltörpül a mostani mutatványod mellett. Ebben élvezetet lelsz, vagy mi? - hajoltam közel hozzá, nehogy más valaki meghallja beszédünk témáját. Mikor hozzámért egész testemet elöntötte a félelem és a borzongás. Nagyot nyeltem, és annak ellenére, hogy legbelül hogyan éreztem, mindezt nem hagytam színre lépni. Az már biztos, hogy sosem fog előfordulni az, amit az előbb tett.. Ha még egyszer rám meri emelni a kezét, akkor nem tudom mit fogok tenni. De igazából - és ez elég furán fog hangzani -, egy kis részben örülök, hogy megtette ezt. Sikerült rávilágosítania arra a tényre, hogy képtelen vagyok megvédeni magamat. Henry egy átlagos ember, mi lenne ha egy természetfeletti lény tette volna ezt? Ha már egy halandóval fel se tudom venni a harcot, akkor egy vámpírnak még az ujját se kell megmozdítania ahhoz, hogy engem leterítsen. Ideje lenne gyakorolnom, többet futnom, és eljárnom valami tanfolyamra. Egy fiatal nő vagyok, tehát egy könnyű préda. Soha nem szeretném magam ilyen tehetetlennek érezni. Pocsék egy érzés. Megvártam míg befejezi a mondandóját. Fájt, de egyben felajánlott nekem egy menekülési utat. Más simán élne a helyzettel, de valljuk be.. Mystic Falls az otthonom, van egy jó munkám és a barátaim nagy része is a városban van. Nem szeretném újrakezdeni az életemet egy vadidegen helyen. - Nem megyek sehova. - ráztam meg a fejemet. - Látod Henry, mi ebben különbözünk.. Én nem hagylak magadra, mert bármennyire is hihetetlennek hangzik ebben a pillanatban, de imádlak. A testvérem vagy, és a poklok poklát éltem át, míg távol voltál. - tekintettem el, mert nehéz volt kimondani az igazat az érzelmeimről. Sosem szoktam róluk beszélni, mert úgy vélem, ezáltal legyengítik az embert. Most is csak azért voltam vele ilyen nyílt és őszinte, mert már volt bennem némi alkohol. De így éreztem. Nem fogok lelépni és itt hagyni őt. Legalább is úgy nem, hogy tud róla. Ha valaha is ehhez a döntéshez fogok folyamodni, akkor váratlan lesz, pont úgy, ahogyan ő tette nyolc hónappal ezelőtt. Hadd ismerje meg, mi is az igazi szenvedés.. - Most pedig, tegyük félre a nézeteltéréseinket. Kezdjük újra az estét. Hisz nem úgy volt, hogy ünneplünk? - emelkedtem fel a helyemről, de még mindig fogtam a szék háttámláját. - Gyere, táncoljunk. - nyújtottam kezemet felé, és ha elfogadja, akkor a fényáradat felé vezetem, ahol elkezdünk táncolni. Ha pedig nem, akkor ácsorgok tovább előtte, mint egy madárijesztő.
Tárgy: Re: VIP részleg Vas. Dec. 28, 2014 10:01 am
Hazel & Henry
this is my world. taste it darlin'
Tűri, elviseli. A füleimnek zene, ahogyan felnyög, felsikkant. Megőrjít ez a nő! Mi a francért kell épp az én édes kicsi húgomnak lennie?! Legszívesebben lelökném a térdemről, az ágy végének taszítanám, ujjaim rabságába fognám tincseit, hátrarántanám fejét és hátulról vágnám bele magam, mint valami vadállat majd pedig könnyedén fordítanám magam felé, hogy bejárhassam édes kicsi ajkait. Persze, nem teszem meg. A tizenötödik ütés után felállok, elmondom, amit akarok és megkínzott de számomra gyönyörű tekintetével a fejemben, távozok, vissza a saját boxomba. S lám, nem is kell várnom sokat. Elégedetten kortyolok italomba. Kifújom a cigifüstöt és felpillantok a nőre, aki annyi fejfájást okoz nekem. Ujjaim felfutnak orrnyergemre és mély levegőt véve húzom ki magam, amikor elfoglalja helyét velem szemben. Szemei még mindig csillognak a könnyektől, miket azután hullatott, hogy kilépett az ajtón. A smink nagyjából rendbe szedve, tincsei visszazárva fogságukba. Ajkai elnyílnak. Aztán persze elront mindent a kis műsorával. Szinte már csalódottan húzom el a számat, mikor lehúzza az italt. – Azt hittem elég világosan kifejeztem, hogy csak akkor vagyok kíváncsi rád, ha érett nőként tudsz viselkedni. – sóhajtok fel és gondolkodás nélkül utasítom el az italt. Elnyomom a cigarettát és közelebb húzódom hozzá. Két ujjam álla alá fut és magam felé fordítom tekintetét. Gyönyörű. A dac festi meg lélektükreit, ajkai makacs mód válnak egyre vékonyabbá. Persze, láttam már ezt, ó, hányszor! Nem ér meglepetésként, hogy azt gondolja amit és hogy ostoba véleményének még hangot is ad. Nem ő az első aki úgy tesz, mint akit mélyen felháborít, hogy uralkodom felette, anélkül, hogy erre engedélyt kértem volna és nem is az utolsó. Még nem ismeri önmagát, még nem enged azoknak a vágyaknak amiket oly művészien szakítok fel azokból a gyönyörű nőkből, akik kezeim közé kerülnek. Nem feltétlen a testük a gyönyörű. Az engedelmességük, odaadásuk, hűségük… a bizalom, hogy úgy játsszak testükkel ahogy csak akarod, hogy az irányítást a sorsuk, érzéseik és testük felett nekem adják, teszik őket gyönyörűvé… na meg persze az a dac, az a vadság és engedetlenség amiért érdemes megtörni őket. Mindegyiket meglehet. Először nem válaszolok. Hiába tartom fogva két ujjam között gyönyörű arcát, a kísérőmre pillantok. – Látod, milyen hisztit képes levágni? Szörnyű. – Visszafordulok felé. – Menj Hazel. – suttogom mocskos szemét módjára, hisz tőlem szabadon távozhat. – De ne feledd, hogy te jöttél utánam. – kacsintottam rá rohadt elégedett vigyorra húzva pofámat és elhúzom tőle érintésemet. – Most jöhet az az ital kedvesem. – intek a nőnek aki nem is késlekedik, azonnal a kezembe nyomja a kristálymetszésű poharat, benne az aranyló itallal. Lehajtom és ismét húgomra nézek. – Menj vagy maradj Hazel. De ha maradsz akkor benne van a pakliban, hogy a következő alkalommal nem zárlak falak közé, hanem megnevellek itt helyben. Persze ha tudsz viselkedni, akkor akár megtehetjük amiért jöttünk. Rajtad áll. – rántom meg vállamat. – De ha menni akarsz isten áldjon. Fizetem a taxit csak szólj ha megérkezett.
words: passz ••• music: September ••• note: Hollson ship forever
Persze, hogy volt magyarázatom. Mindenre volt. Ez egy rossz (?) szokás, mely egészen gyerekkoromig nyúlt vissza. Minden egyes balhét, rossz tettet sikerült megmagyaráznom, hogy mit miért tettem. Ahogyan most is meg tudom. A válasz egyszerű: miatta. Őt vontam felelősségre, és nem érdekelt, hogy ez mennyire gyerekesen hangzott, de ez a színtiszta igazság. Azt hittem, hogy tiszta lappal vágunk bele az éjszakába, de Henry kénytelen elhagyni szokásait. Ő miért szórakozhat, és én miért nem? Csak azért, mert férfi? Vagy mert pár évvel idősebb nálam? Majd ez iránt még érdeklődni fogok.. Szóra nyitottam a számat, hogy választ tudjak adni, de helyette elnémított. Kicsit megijedtem tőle. Kiabálásra számítottam, de mégis nyugodt és csöndes volt. Nem a megszokott kirohanás.. Ellenkező esetben itt már minden repült volna.. Lesütöttem a pillantásomat, mikor elkezdte a kioktatásomat, majd meglepetten és egyben dühösen ránéztem, mikor közölte velem, hogy kirúgatta a férfit, akinek az volt a dolga, hogy szórakoztasson engem. Megtette, tehát nem értem miért volt így kiakadva.. Csak a dolgát végezte. - Volt az több is. - motyogtam az orrom alatt. Több, mint harminc percet voltam távol, de direkt nem hangsúlyoztam ki, így is elég nagy "büntit" fog rám szabni. Mikor magához parancsolt, nem mozdultam meg. Féltem tőle, sőt jelen esetben talán még rettegtem is. Rég éreztem magam ilyen.. gyengének. Az alkohol mintha egy kettőre kiürült belőlem, egyedül a tompa fejfájást érzem, meg azért egy kicsit forgott körülöttem még a világ. Hogy én mennyire nem várom a holnapi napot.. Én meg fogok így halni. Végül is, közelítettem felé, majd alig pár lépésre tőle megbotlottam abban az átkozott magassarkúban, és a térdére estem. Ügyetlenségem ennél tökéletesebb nem is lehetne. - Ütés? - néztem fel rá, és már készültem volna felállni mikor megéreztem az elsőt hátsómon. Egy halk sikoly tört ki a torkomból, nem azért, mert fájt, hanem mert meglepett. Persze, kellemetlenül érintett, de egyáltalán nem számítottam rá, annak ellenére, hogy figyelmeztetett. Azt hittem, csak viccelt.. Tovább folytatta, én pedig hol felnyögtem a hirtelen fájdalomtól, hol az ajkamra haraptam magamban fojtva. A végére már lehunyt szemekkel vártam, hogy ez a szörnyű rémálom véget érjen. És kész! Remegve néztem fel rá, és képtelen voltam bármit is kipréselni magamból. Csak bólogattam, akárcsak azok az ideges bólogatós kutyák - ami nekem is van -, és csak akkor tudtam bármit is tenni, miután eltávozott. Percekig némán bámultam magam elé, próbáltam felfogni az előbb történteket, de egyszerűen nem bírtam. Biztos csak beképzeltem az egészet.. Henry nem.. Nem! Halkan elkezdtem sírni, kiadva magamból mindent. Magzatpózban feküdtem az ágyon, de alig könnyeztem. A belsőm tudja, hogy nem érdemli meg, hogy érte hullassam könnyeimet. Pontosan ezt várja el tőlem; a megalázkodást. Rossz embernél keresi! Most szépen összeszedem magam, és kecses lépésekkel kimegyek ahhoz a seggfejhez, mintha mi sem történt volna az előbb. Így is tettem. A tükörhöz lépve igazítottam meg sminkemet, ahogyan a hajamat is, meg a ruhámat is, mely kissé el volt csúszva. Miután mindennel végeztem kiléptem az ajtón, teljes magabiztossággal felszerelkezve. Henry-t megpillantottam, és mielőtt csatlakoztam volna hozzá a kedvenc whisky-jét kértem a bárpultnál, természetesen az ő számlájára. - Árulj el nekem valamit.. - tettem le elé az italt, és leültem - avagy kissé beestem - vele szembe. - Mégis miből gondolod, hogy hatalmad van felettem? Mármint a szabályokra értem, meg az előző kis mutatványodra. - kezdtem el körözni a mutatóujjammal a pohár tetején. - Az fel sem merült, hogy bármikor ráunhatok erre az egész játékra, és egyszerűen magadra hagylak? Mert hidd el.. - egy gyors mozdulattal felemeltem a poharát. - megteszem, ha nem állsz le. - lehajtottam az egészet, és amennyire jó ötletnek tűnt az elején, annyira megbántam most. Tényleg nem kéne többet innom.. de esküszöm ez volt az utolsó pohár! Intettem a pincérnőnek, aki gyors léptekkel közelített felénk. - Ugyanezt a fiatal úrnak, úgy látom megszomjazott. - miután a nő hátat fordított nekünk, egy gúnyos mosolyt küldtem szeretett bátyám felé.
▼ xxx ▼ ▼ - ▼ ▼ nagyon élvezem ▼
Henry Peterson
welcome to my world
► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
35
► Total posts :
151
BRAVE HUNTER ➴
Tárgy: Re: VIP részleg Szomb. Dec. 27, 2014 10:37 am
Hazel & Henry
this is my world. taste it darlin'
Dorothy, édes kicsi Dorothy. Új baba a gyűjteményben. Persze még tanítani kell, nevelni, elérni, hogy engedelmessége az irántam vágyott szolgálatból fakadjon és ne abból, hogy mindez csupán egy játék. Lesüti tekintetét, ahogy csókot ejtek arcára. A telefonszáma már a telefonomban. Hívni fogom. Annyi a dolga, hogy várjon. Türelemmel és alázattal. Mindössze fél órát töltök vele és ez elég ahhoz, hogy makrancos húgomnak nyoma vesszen. Végigjárom a klubbot de nem találom. Kezdek berágni rá. Mégis mit gondolt, hogy elhozom ide és aztán egész éjjel magára hagyom? Kilépek a biztonságiak mellé és megkérdem, távozott-e. Nemet intenek fejükkel. Persze, ne a dolguk erre figyelni de tudom, hogy számon tartják a húgomat és fél szemmel figyelnek rá mióta beléptünk. A húgom kísérőjét persze azonnal megtalálom. Merev részeg. Nem lep meg. Gondolom nem kellett sokat győzködnie Hazelnek, hogy koccintson vele újra és újra. Persze, ennek köszönhetően holnap már nem kell jönnie dolgozni. Az volt a dolga, hogy vigyázzon a húgomra és elcseszte. Én pedig nehezen viselem el, ha valaki elcseszi a rá bízott feladatot. Bő egy óra múlva becsapom magam mögött az egyik VIP szoba ajtaját és a telefont letéve töltöm ki magamnak az aranyló italt. A húgom meg van és már szállítják is. Kiveszek kétszáz dollárt és mikor végre megérkeznek vele, száz-száz dollár üti a két testőr markát. – Köszönöm fiúk. – azzal kiterelem őket és még csak rá sem pillantok húgomra amikor újra kortyolok. Meg tudja magyarázni. – Hallgass el! – hangom nyugodt mégis tapintható a feszültség. – Fél órára hagytalak magadra Hazel. Ennyi elég volt ahhoz, hogy kirúgasd a kísérődet és felszedj valakit. Harminc perc. – ismétlem meg az időt határozottan majd leülök az ágyra és intek a nőnek, miközben a térdemre csapok. – Gyere ide. – utasítom ellenállást nem tűrve és ha nem teszi, én magam ragadom meg és fektetem a térdemre. – Harminc perc, azaz harminc ütés. – nem tolom fel a ruhát de legszívesebben megtenném. Látni akarom tökéletes formás hátsóját, ahogy kipirosodik tenyerem alatt, miközben elfenekelem. – Megmondtam Hazel, ha nem tudsz viselkedni, akkor megnevellek. – ül ki farkas vigyor a képemre és nem várva választ, tiltakozást, nem hagyva időt csapok oda azonnal kettőt, keményen. Máskor hagyok időt, máskor gyöngéden kezdem. Finoman cirógatom a bőrt, édesgetem, becézem a felületet. Hazel azonban a húgom. Vele nem tehetem ezt meg, bármilyen pokolian is kívánom. Ösztönből tépném le a ruhát róla és csókolnám végig majd elsimítva tincseit parancsolnám meg neki szavak nélkül, hogy térdeljen le elém. Ha nagyon mocorogna vagy ellenkezve, fájdalom nélkül, teljes profizmussal fogom őt le. Jól tudom, hogyan lehet ezt megtenni, anélkül, hogy bármiféle kínt élne meg – már persze magát a fenekelést nem számítva. – Ha nem tudsz viselkedni, még megkapod a büntetésedet Hazel, akkor megnöveljük a számot annyi vodkával, amitől készre vágtad magad. – túrok tincseibe és emelem meg azoknál fogva a fejét. – Remélem világos. – csapok le újra, ezúttal jóval gyengédebben, egyszer feszes feneke egyik majd pedig másik felére. Ha Hazel nem mocorog, ha bírja és tűri ahogy azt tűrnie kell, a tizenötödik csapás után abbahagyom és az ágyra fektetem. – Most pedig eldöntheted, hogy kívánod folytatni az éjszakát. Ha minden áron ragaszkodsz hozzá, hogy valaki megkeféljen csak szólj és beinvitálok valakit. Ha viszont képes vagy érett nő módjára szórakozni, tudod, hol találsz meg. – nem kertelek tovább. Ha nem a testvérem volna, akkor nem úszta volna meg ennyivel és nem lépnék ki az ajtón, hogy visszatérjek a boxhoz, ahol először foglaltunk helyet. Persze ha Hazel nem bír viselkedni, ha nem állja az ütéseket, eszemben sincs távozni ideje korán.
words: passz ••• music: September ••• note: omg <3.
Háborgó érzelmeimet képtelen voltam lecsillapítani. Ösztönből cselekedtem, hisz alig pár nap múlva telihold lesz, és muszáj végigcsinálnom az egész folyamatot. Újra és újra minden egyes hónapban. Sosincs megállás.. Idősebb koromban hogy fogom mindezt bírni? Gondolom hetven vagy nyolcvanévesen nem igazán fogom szórakoztatónak találni, hogy havonta ripityára törnek a csontjaim.. - Megnevelsz? - szaladt fel a szemöldököm, és kérdőn ránéztem. Mégis hogyan? Huszonegy múltam, csak nem fog bezárni engem a szobámba, vagy megvonni tőlem az édesség evését.. Habár, Henry-ből szinte mindent kinéztem ezek után. Mikor elmagyarázta, hogy mégis miért volt ilyen közvetlen hozzám a férfi, elvörösödtem. Nem kellett volna ennyire kiakadnom... meg kellett volna hallgatnom őt, nem is adtam neki időt a megmagyarázásra. Idegesen megvakartam a tarkómat, és csak bólogattam szégyenemben. Egy null Henry javára. Kisimítottam a nemlétező gyűrődéseket az új ruhámból, csak hogy tegyek valamit, és ne álljak ott bambán, mint egy hülye. Nem óhajtottam még ennél is jobban beégetni magam az est folyamán. - Na és.. - kezdtem bele kérdésembe, de egy fiatal kis csitri megállt bátyám előtt, belém fojtva a szót. Kérdőn pillantottam rá, miután végigmértem őt. Pontosan az ilyeneket nem kéne ide beengedni a VIP részlegbe, undorító cafka, aki bűzlött a több liter parfümtől. Figyeltem, ahogy hozzáért Henry-hez, ő pedig mit sem szólt az egész mutatványhoz. - Ez komolyan beválik nálad? - kérdeztem felháborodva bátyámtól, és a k*rvája rám se pillantott. Mintha meg se hatotta volna a beszólásom. Nem is kellett hozzá egy perc, felállt és itt hagyott. Még valamit mondott nekem, de nem bírtam rá figyelni. Lesokkolt engem. Itt hagyott.. hónapokig.. Üzenet nélkül. Majd betoppan szó nélkül. Hoz nekem egy méregdrága ruhát, és eltervezi, hogy bepótoljuk huszonegyedik - ami egy mérföldkövet jelentett számomra - születésnapomat, erre itt mert hagyni egy gyors numeráért? Az Isten szerelmére, egy rohadt estét nem bírt ki ez a kangép? Figyeltem, amint egy fiatalabb, jóval visszafogottabb lány mellett foglalt helyet. Nem tudom mennyi ideig figyelhettem őket, talán öt perc? Nem.. lehetett az tíz is. A pincérem folyamatosan hozta nekem a vodkát, mert jól tudtam, hogy ez volt az egyedüli alkohol, mely igazán kifogott rajtam. Henry azt mondta ne balhézzak, de pontosan ezt fogom tenni. Gyűlöltem őt jelen pillanatban, le akartam őt járatni ezen a helyen, ahol szinte mindenki a tenyeréből evett. Azt akartam, hogy szenvedjen.. de sose fog úgy, ahogy én jelen pillanatban. Csalódtam benne.. Ismételten csalódást okozott nekem Henry Peterson.
Próbáltam kijutni az embertömegből. A testem hirtelen felforrósodott, homlokom verejtékezett, míg gyomrom lifteket hányt. Mégse kellett volna annyi tequilát innom.. Adammel? Nem, Aaron volt az. Mindegy. Valami A betűs volt. Azt se tudom, hogy mit ittam, de nagyon sokat kevertem, ami abban a pillanatban jó ötletnek tűnt, de most már nem. Végre sikerült a széléhez jutnom, és a falnak döntöttem a fejemet. Mélyen beszívtam a levegőt, majd ki. Majd széthasadt a fejem, túl hangos volt a zene. Én ezt nem bírom tovább. - Jól vagy Hazel?- lépett mellém Adamaaron. Ameddig nem tudom a nevét, addig így fogom őt szólítani. Csak megráztam a fejemet, és hirtelen összerogytak a térdeim, de a megmentőm és egyben a megrontóm elkapott és kivezetett a kijáraton keresztül. A friss levegőn egyből fellélegeztem, és sokkal jobban esett, mint a benti fülledtség. - Köszönöm Aaron. - próbálkoztam végül is a második névvel, hátha beválik. - Igazából Noelnek hívnak. - mosolygott rám a srác, én pedig csak legyintettem engem. Oly mindegy, holnapra már azt se fogom tudni ki volt ő. A nevek megjegyzése sosem tartozott az erősségeim közé. - Minden rendben? - szólított meg minket egy idősebb férfi hangja, és fogadni mertem volna rá, hogy valahol már hallottam ezt. - Persze, csak egy kicsit levegőznie kellett. Ugye Hazel? - nézett le rám Noel, én pedig felpillantottam a férfira és egy mosolyt küldtem felé, legalább is arra akart hasonlítani. - Várj.. Nem te vagy Peterson húga? - amikor meghallottam Henry vezetéknevét, jobban megnéztem a fickót, aki az egyik kidobó volt.. - Peterson? - kérdeztem vissza nevetve. - Egy önelégült seggfej, nem ismerem őt. - néztem vissza magam elé. Legalább a világ már nem forgott körülöttem. - Elnézést, de fel kell vinnünk hozzá. - fogta meg erős kezeivel a vállamat, és szó szerint felemelt. Próbáltam ellenkezni, de csak még jobban megszorított és elkezdett a bejárat felé tolni. Mikor hátrapillantottam, akkor a másik kidobó épp eltessékelte Noelt. Ez is mind az én hibám.. - Nálam van a lány. - mondta mögöttem, miközben felfelé haladtunk a lépcsőn, és kétlem, hogy ezt nekem célozta volna. Nagyokat lélegeztem, és ahelyett, hogy a bár felé haladtunk volna, ahol utoljára láttam Henry-t, egy eldugott folyosó felé kezdett el terelni. Az egyik ajtót kinyitotta és miután betessékelt, bezárta azt mögöttem. Előttem bátyámat pillantottam meg, én pedig rögvest szóra nyitottam a számat, mielőtt egy hatalmas hegyi beszédben részesítene. - Meg tudom magyarázni! Kettő null Henry javára.
Előrehajolok és derekánál fogva vonom magamhoz közelebb a makrancos kisasszonyt. – Hazel Claire Collins! Még egy hiszti a mai nap folyamán és magam rángatlak be az autóba ha kell. Tanulj meg viselkedni mert ha nem megy akkor magam nevellek meg! – eresztem el de hangom nem emelem meg, épp olyan veszélyesen nyugodt mint akkor, amikor valaki elfelejteni az igen után hozzátenni azt, hogy uram, én pedig büntetésben részesítem érte. – A fiú a kísérőd. Ő fogja felvenni és kihozni a rendelésed, ő figyel arra, hogy ha valaki akaratod ellenére rácsap a seggedre, akkor kikísérjék. Ez a VIP osztály ajándéka. Minden vendég mellé egy kísérő, aki megfogja a hajad ha hánysz vagy pedig elkészíti a szendvicsed ha megéheznél. Nem pedig szex rabszolgák. – dőlök hátra kényelmesen és megforgatva tekintetem az én kishúgom újabb kirohanásán intek a nőnek, aki már lép is mellém egy újabb pohár pezsgővel de én nemet intek. – A szokásosat szépségem. – kacsintok rá és keresztbe vetve lábamat hajtom le a whiskyet két perc múlva. Megköszörülve torkomat pillantok fel az elém álló nőre. Hosszú lábak, elképesztő combok, csábos tekintet, mindenre kész tartás. Nekem pedig épp ezért nem kell. – Segíthetek kisasszony? – kérdem farkas vigyorral képemen. – Maga Henry Peterson? – kérdi és közelebb lépve hajol elém, ujjai a combomra fonódnak. Felvont szemöldökkel figyelem a kis műsort ami teljesen hidegen hagy. Bólintok csupán és kíváncsian figyelem, mennyire hajlandó megalázni magát, mielőtt rádöbben, hogy még csak nem is a csinos kis pofiját figyelem, hanem a méterekkel mögötte ücsörgő, ujjait idegesen tördelő, nem ide illő visszafogott öltözetben leányzót. Valamit mond a nő de épp akkor pillant végre rám a kislány, aki már csak attól elpirul, hogy rám emeli ártatlan tekintetét, én pedig elhatározom, hogy meg fogom őt szerezni magamnak. Pont ideális ahhoz, hogy elnyomja Hazel iránti vágyaimat, mielőtt még a húgom köré fonnám azokat a csápokat, melyekből nincs menekvés és azt a hálót, amibe egy életre beleragadna. A függőség hálóját. – Ha megbocsát. – emelkedem meg és lépek el a nő mellől. Még egy pillanatra megtorpanok és Hazelre emelem tekintetem. – Bátran fogyassz. Ha bármi van, hívj fel. Megértetted? – kérdem és most érezhető; nem tűrök ellentmondást. Ha nem hív pedig kellene, súlyos következményei lesznek. – Akkor is hívj ha menni akarsz. – hajolok le hozzá és csókolom meg a homlokát, majd megemelkedem és a férfihez intézem szavaim, bár pillantásom nem vonom el Hazeltől. – A húgom fogyasztását írják az én számlámra. Ha bármi baja esik… - nem kell befejeznem. Elfordulok és nem váratva a szégyenlős kislányt indulok egyenesen felé. Soha nem járt még itt ezt azonnal meg tudom mondani. Idegesen szorongatja poharát még barátnője ki tudja merre jár. Magára hagyta egy idegen helyen, ami bűzölög a vágyaktól és a sötét titkoktól. Magával hozta, aztán eltűnt. – Kitalálom. – fogok bele helyet foglalva anélkül, hogy megkérdezném, szabad-e – nekem persze, hogy szabad. – Először is, először jár itt kegyed és a barátnője nem tért vissza, már legalább egy órája. Áfonyás vodkát szorongat, tehát még nem ivott bele mert fél, hogy elveszti a kontrollt, ha megteszi de had áruljak el valamit. – hajolok pimaszul közel – olykor nagyon is jó, elveszíteni azt. – kacsintok rá a nőre és intek a saját kísérőmnek. – Nekem a szokásosat, a hölgynek pedig legyen egyelőre egy almás martini. – húzom ki ujjai közül az erős rövidet. Elpirul, lesüti tekintetét. Gyönyörű. – Dorothy vagyok. – suttogja halkan én pedig elragadom idegesen reszkető ujjait és nem érintve azokat csókolok kezet. – Mr. Peterson. – a mosolyából tudom, hogy nyert ügyem van.
words: passz ••• music: September ••• note: omg <3.
Richmond. Elég jól hangzott, hisz már untam a Mystic Falls-i helyeket, szinte mindegyikbe megfordultam már vagy egyszer, jót fog tenni nekem egy kis kimozdulás, amit valljuk be, nem gyakran teszek. Ricmondba azért se szoktam bulizni járni, mert először is, ittasan nem vezetünk, másodszor is, nincs annyi pénzem taxira. Így mindig helyben maradtam, ráadásul nem ismertem semmi jó helyett Ricmondban, és a barátaim is mind itt szórakoznak. Szerencsére nem ültük végig az utat kínos csöndben, mindig volt témánk, amiről tudtunk beszélni. Elmeséltem mi történt velem, mialatt távol volt, a munkámról áradoztam neki, meg az unalmas kollégákról, jókat nevettünk, teljesen olyan volt, mint annak idején. Mintha el sem ment volna.. Kérését szó nélkül teljesítettem, hátrafordulva kezdtem el keresni a cigarettás dobozát. - Biztos, hogy ide tetted? - kérdeztem, tovább kutatva, de sikertelenül jártam. Emlékszem, kamaszként mindig tőle csórtam el szálakat, és sosem szólt érte. Biztos tudhatott róla, mert volt, hogy akár egy fél csomagot is elvettem tőle. De soha nem cseszett le, fantasztikus egy testvér volt. Visszaültem a helyemre, majd tovább utaztunk egyre közeledve a cél felé. A város tele volt emberrel, szinte minden ki volt világítva, kisebb-nagyobb csoportok tolongtak az utcákban, az éttermek a kocsmák mind tele voltak. Egy teljesen más világgal találtam magam szembe, amely teljesen lenyűgözött. Egy Burlesque nevű hely előtt parkoltunk le, ami előtt a sor kígyózva haladt el az utca sarkáig. Ezt mind ki kell várnunk? Mondhatni.. nem éppenséggel erre számítottam. Ahelyett, hogy elindultunk volna a sor végére, Henry egyből a kidobósokhoz lépett és úgy üdvözlik őt, akárcsak a rég nem látott barátot. - Sziasztok. - köszöntem határozottan, majd kacéran rávigyorogtam a Spencer nevezetű férfira, aki kezet is csókolt nekem. A másik távolságtartóbb volt, és csak felém biccentett. Amikor elkezdtünk befelé sétálni páran felsóhajtottak mögöttünk, én pedig képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást. Na jó, erre tényleg nem számítottam. Elképedve néztem végig a falakon és egyszerre fogott el engem az izgalom és a borzongás. Szeretem a szexet, egyáltalán nem tagadom meg, sőt szükségem is van rá, de én még sosem.. szóval.. korbácsolásban, meg ezekhez hasonlóakban még nem volt részem. De nem mintha elutasítanám.. Kissé bizonytalanul mentem fel a lépcsőkön, legszívesebben kifutottam volna innen. Egyáltalán mi volt ez? Túl elegáns volt egy sztriptízbárhoz, de mégis rettentően hasonlított rá. Talán egy modernkori bordélyházba hozott engem, vagy hova a rákba? Felérve sokkal kevesebb ember táncolt, sokan ittak, vagy csak beszéltek nagyon közel egymáshoz hajolva. Itt legalább senki se tudott titokban letaperolni, mint a legtöbb buliban. Egy férfi és egy nő lépett oda hozzánk, a férfi egyből megszólított engem. Szolgálatomra? Hogy micsoda? Kérdőn néztem Henry-re, majd egy zavart mosollyal viszonoztam a srác kedvességét. - Helló. - lányos zavaromban csak ennyit tudtam kinyögni, és még meg se köszöntem Claire bókját a ruhámra. Pezsgőt nyomtak a kezembe, és a koccintás után egyből lehajtottam. De ha ezt az egész "felejthetetlen estét" - ahogy Henry mondta - túl szeretném vészelni, akkor a pezsgőnél erősebb italra van szükségem. - Henry Peterson! - szóltam rá idegesen, miután megbizonyosodtam róla, hogy senki se fog minket lehallgatni. - Mégis hová a fenébe hoztál engem? Hogy értsem, hogy a szolgálatomra fog állni az a srác? - böktem a fejemmel az irányába. - Még a mai nap folyamán szó szerint kiráncigáltál egyet az ágyamból, most pedig egy vadidegen karjaiba löksz engem? Mi van veled? - kérdeztem teljesen kifakadva, és ajánlom, hogy gyorsan kezdjen el beszélni, vagy nagyon meg fogja ezt az egészet bánni.
▼ xxx ▼ ▼ - ▼ ▼ veled a legjobb <3 ▼
Henry Peterson
welcome to my world
► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
35
► Total posts :
151
BRAVE HUNTER ➴
Tárgy: Re: VIP részleg Vas. Dec. 21, 2014 4:59 pm
Hazel & Henry
this is my world. taste it darlin'
A látványától legszívesebben cifrát káromkodtam volna de helyette csak karomat nyújtva dicsértem meg igencsak csábító megjelenését. Ó, ha ez a kicsi lány csak a felét tudná az iránta táplált beteges érzéseknek! Egy morranással fejezem ki csupán nem tetszésemet, mikor azt ecseteli mennyire is volt durva a születésnapi parti, amit tartott. Ezek szerint a fiúk nem vigyáztak rá, úgy ahogy kellett volna. Majd leverem rajtuk. Addig is azonban, a két pohár whisky ellenére is ráadom a gyújtást a motorra és a kicsikém gyönyörűen morran fel és indul is meg. – Ha már buli, akkor adjuk meg a módját. – kanyarodom ki jobbra a főútról. – Ismerek egy helyet Richmondban. Imádni fogod. – kacsintok a hugicára majd újabb kanyart véve térek rá az m74esre, ami egyenes út Virginia állam fővárosába. Az úton olykor bukkanok fogadnak minket és ahogy megemelkedik az autó, Hazel szoknyája is kicsit feljebb csúszik combjain. Oda-oda téved tekintetem és akaratlanul is elképzelem, ahogy széttárja lábait előttem. – Légy oly jó és keresd elő nekem a cigarettám, kérlek. – intek a hátsó ülés felé, ahol még néhány csomag vár arra, hogy kibontsam őket és valahol köztük pihen jó pár doboz cigaretta is csak épp fogalmam sincs melyik üres és melyik nem. A piros Lucky Strike nem épp a gyengébb dohányból való de hogy őszinte legyek, teszek rá. Épp elég jó formában vagyok ahhoz, hogy ez beleférjen. Ha Hazel megemelkedik, azonnal elkönyvelem magamban, hogy ez életem egyik legrosszabb kérése volt. Ahogy megpillantom Hazel feszes domborulatát mikor a nő előre hajol a pokolba kívánom magam. – Hagyd inkább! – szólok rá erélyesen, hogy végre visszaüljön a formás kis seggére. Mikor végre megérkezünk, durván vágom be magam mögött az ajtót majd az övéhez lépve nyitom azt ki neki és segítem ki az autóból. A város egyik előkelőbb részében vagyunk, itt nincsenek idióta pöcsök akik füttyszóval jutalmaznák a húgomat. Két férfi áll a bejáratnál és nem hezitálva előzőm meg a sort mi az utca végéig nyúlik. – Henry! – vigyorodik el Spencer én pedig kézfogással és féloldalas öleléssel üdvözlöm őt és a másikat is. – Mi a helyzet Spencer? – kérdem és magam mellé terelve húgomat mutatom be. – Ő itt a húgom Hazel. – Spencer igazi úriember módjára csókol kezet a húgomnak még Gerard csak távolságtartón biccent neki. – Jó a buli odabent. – kacsint rám Spencer és még csak kérdeznem sem kell, már mondja is. – Persze, a helyed fenntartva. – biccentek és már terelem is magam előtt tovább a nőt, aki ha végre belépünk, megtapasztalhatja, milyen helyre is hoztam. A terem mélyvörösbe borulva, láncok a falakon, nyögések és sóhajok, miközben a zene tombol. – Gyere. – intek neki és ellenkezést nem tűrve vezetem fel a VIP lépcsőin, ahol sokkal nagyobb a nyugalom, mint odalent. A VIP teremben azonnal mellénk lépnek a pincérek és felvéve rendelésünket oldalaznak is tovább, kivéve kettőt. A nőt már jól ismerem, ahogy ő is engem. A fiú új lehet, még nem láttam. – Ma este állok szolgálatára kisasszony. – mondom és fejet hajt, a nő pedig már hozza is a szokásos szivaromat. – Claire, ő itt a húgom, Hazel. – mutatom be testvéremet. – Ez az első alkalom, hogy itt jár. Szeretném ha ez az éjszaka feledhetetlen lenne számára. – kacsintok a nőre akinek azonnal megakad a szeme Hazel ruháján és nem rest megdicsérni azt. Megjönnek a pezsgők és koccintásra emelem saját poharam. – Ha már az előző partiról lemaradtam. Rád, hercegnőm. – kacsintok és már kortyolok is saját italomba.
words: passz ••• music: September ••• note: omg <3.
Kezdőlap
Tárgy: Re: VIP részleg 
▼ 
