A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye.

Tökéletességem megérkezett! <3

Megkérdeztünk három embert, hogy mondják el mi jut eszükbe Henry Peterson neve hallatán.

- Tönkretette a lányom életét.
- Az a kamasz kölyök? Felgyújtotta az autómat.
- Henry? Hol van? Még mindig egyedülálló?

Henry az én mostohatestvérem, nincsenek közös gyökereink, de ezt csak pár évvel ezelőtt tudtam meg. Örökbe fogadtak, viszont erről csak öt éve szereztem tudomást. Tipikus testvérek voltunk Henry-vel, ő volt a bátyám, akire mindig is számíthattam. Voltak veszekedéseink, nem is kevés, sokszor ő vitte el a balhét, az én hülyeségeim miatt. Utólag kiderült, ő is rengeteg összetűzésbe került apánkkal, ő nem volt olyan haragtartó, mint az anyja, amikor megtudta, hogy megöltem. Hogy miért azt az előtörténetembe találod. Mivel nem volt hová mennem, miután visszatértem a városba, Henry ideiglenesen befogadott engem a lakásába. Nem sokat találkozunk az állásának köszönhetően. Egy üzletember lett belőle, de hogy hogyan, azt még a mai napig se tudom. Kamaszként nem volt a jóság mintaképe, ahogyan most se. Egy álcát hord, hogy minél sikeresebb legyen.
Egy furcsa dolog van benne... Még pedig az, hogy az utóbbi pár hétben elkezdett hozzám közeledni. Nem úgy, ahogy egy testvér szokott, hanem érintései sokkal többet jelentenek, a tekintetéből is a bujaság süt.

Ha kedved van elvállalni Henry szerepét, és nem tűnsz el egy hónapon belül, dobj rám egy pm-et, és a továbbiakat megtárgyaljuk.

A legjobb barátnőm.
Még annak idején a javítóintézetben találkoztunk, és az első pillanatban még ki nem állhattuk a másikat. Mindketten erős, határozott személyiségek voltunk, s valószínűleg ismeritek a szólást.. két dudás nem fér meg egy csárdában.
Próbáltuk pokollá tenni a másik életét, de így csak még nagyobb bajokba sodortuk magunkat, a végén már külön elzártak minket. A kezdeti ellenségeskedésből hamarosan barátság szövődött ki.
Folyamatosan tervezgettük szökésünket, de végül is kudarcba fulladt, mikor őt kiengedték. Lopásért volt bent, kisebb bűnt követett el, mint én, ezért mehetett el hamarabb.
Összetörtem.
Úgy volt, hogy együtt fogjuk elhagyni ezt a porfészket. Soha nem hallottam azóta felőle, majd egyszer
csak a lakásom ajtaja előtt találtam, egy zsáknyi ruhával, reménykedve, hogy befogadom őt pár hétre.
Nem bírtam nemet mondani.
//Nagyon várom az illetőt, de csak olyan jelentkezzen, aki nem fog eltűnni pár hét alatt! Neven lehet változtatni, PB kötött, a fajnál csak vámpír meg hibrid ne legyen. Várlak!

TÖKÉLETES SZÉPSÉGEM MEGÉRKEZETT!  

A legjobb barátom, már hosszú-hosszú ideje. Egy igazi világjáró, egyik nagyvárosi kalandján futottam össze vele, s akkor ismerkedtünk meg, szinte mindent tudunk egymásról.. Austin egy vérfarkas, aki erről a génjéről semmit sem tudott, ami nem csoda. Kiskorában nevelőszülőkhöz került, s igazi szülei kiléte rejtély volt számára. Semmit sem tudott, még a természetfeletti világról sem, amit általam ismert meg. Egy hosszas beszélgetés után egyeztem bele abba, hogy segítek felkutatni eredeti szüleit, s akkor tudta meg milyen átokkal is szánta meg a sors, de ő sosem átokként tekintett rá, sokkal inkább, mint egy áldás. Körülbelül másfél éve nem láttam, de mindig tudtam róla merre jár, mi van vele. Most felkeresett New Orleans-ban, mert kételyei támadtak, nem tudja mit tegyen, szeretne vérfarkassá válni, de fél a természetfeletti világtól..

Nagyon örülnék, ha valaki megalkotná. Bármi kérdésed lenne írj egy pm-et, ott egyezkedhetünk.

Talán az egyetlen vagy akiben megbízom. Már több, mint két észvázada állsz mellettem és szolgálsz hűségesen. A barátom vagy, a bizalmasom, a szövetségesem. A legerősebb boszorkány vagy akivel valaha összefutottam.  Te segítettél megszökni és ten eked hála találtam meg a fivéremet, majd később te segítettél elrejtőzni előle. Cserébe én pedig vámpírrá változtattam a férfit, akit szerettél de nem tudtad volna másképp megmenteni. Feláldoztad érte a gyermeked és a boszorkányok kegyetlenül megbüntettek érte: a férfit nem gyógyították meg, cserébe te kaptál halhatatlanságot, hogy életed végégig újra és újra átéld a veszteség fájdalmát, a kiontott életet.

Samuelt te magad ölted meg. A férfi, akit szerettél nem szeretett viszont. Azóta pedig velem járod a világot. Ide is együtt érkeztünk. Erős, öntudatos nő vagy ugyanakkor végtelenül vágysz arra, hogy valaki végre szeressen téged, hogy valakihez tartozhass. Gyermeket akarsz és szerelmet, miközben újra és újra megfizeted egykori tévedésed árát.

Aktív usert keresek (olyat, aki nem tűnik el két héttel azután, hogy regisztrálja), akivel szeretnék a jövőben több játékot is. Persze nem tudok én sem napi szinten írni de hetente két-három reag azért jó lenne ha beleférne. Nagyon fontos része leszel az életemnek ha megérkezel és nagyon várlak *.*

Azt hittem az életem teljes, nincsenek foltok... nincs üresség, leszámítva a szüleim halálát, erre... erre te felbukkansz és olyan képtelenséggel állsz elő, mint még senki előtted. A szavaid annyira őszinték, hogy hezitálás nélkül hinnék neked, ha a többiek nem ecsetelték volna már oly sokszor, a vámpírok mennyire jók a hazudozásban, vagy épp az olyan naiv lelkek manipulálásában, mint amilyen én magam is vagyok.
Mégis hogy hihetném el, hogy ismersz? Egyáltalán a magadfajtának hogy lehet köze hozzám? És méghogy a jegyesed? Ezt mégis hogy hozhattuk össze? Ha lenne valakim... arról... arról vélhetően tudnék, nem?
Azt persze nem tudhatom, hogy még annak idején tényleg eljegyeztél, tényleg annyira jól játszottad a szerepet, hogy el tudtál venni tőlem mindent... és miért? Hogy apámat bosszantsd? Unatkoztál tán?
Az igazság, hogy... hogy apám, mielőtt megismerkedett anyámmal, elkövetett egy jókora hibát... az voltál te.. igen... Azt nem tudom, hogy lett belőled vámpír, azt sem értem, hogy voltál képes annyi évet várni a bosszúddal, de sikerült... elérted, hogy apám összeroppanjon, és megváltásként gondoljon a halálra.... De akkor miért? Azon az estén miért törölted ki magad az emlékeimből? Miért hagytad, hogy életem talán legmérvadóbb része teljesen semmissé válljon, és most... most miért térsz vissza, miért akarsz megetetni ezzel a hülyeséggel... mit akarsz te tőlem?


Nagyon, nagyon szeretném őt *-* Cseppet el vagyok anyátlanodva

Körülbelül 1 éve találkoztunk, amikor kiszabadultam a síromból. Bántani akartalak, hiszen annyira kezdő voltam még korom ellenére, hogy szinte különbséget se tudtam tenni ember és vámpír között, főleg éhesen nem. Majdnem megöltél, de valami miatt még se tetted, pedig nem arról vagy híres, hogy másokon segítesz. Eleinte úgy éreztem, hogy csöbörből vödörbe estem és újra fogságban sínylődöm, hiszen pontosan megmondtad, hogy mit tehetek és mit nem. Nem tűrtél el nemleges választ. Azt is mondhatnám, hogy "uralkodtál" fölöttem, de közben megtanítottál a vámpír élet minden apró kis titkára, mozzanatára.
Eleinte féltem tőled, de körülbelül 3-4 hónapja hirtelen minden megváltozott. Bajba kerültem, te pedig megjelentél és megmentettél engem. Nem tudom, hogy miként találtál rám, de talán ez volt az a pillanat amikor rájöttem arra, hogy engem nem tudnál bántani. Nem keresed direkt a bajt, de nem félsz bepiszkolni a kezedet, ha arról van szó. Szereted azt, ha az emberek azt teszik, amit te akarsz. Eddig én jelentettem neked a legnagyobb fejtőrést, hiszen én nem félek neked nemet mondani most már és néha még a parancsoló hangod se tud rám ijeszteni. Egyszerre félek kicsit még tőled és egyszerre vonz feléd valami megfoghatatlan dolog. Amikor belépsz egy terembe, akkor egy pillanatra minden beszéd abbamarad, hiszen tiszteletet sugárzó megjelenésed van és a férfias kisugárzásod képes egy egész termet betölteni. Szeretsz öltönyt viselni, de ugyanakkor szereted a hanyag eleganciát is.
Okos, eszes vagy és egyszerre tudsz akár kegyetlen is lenni. A céljaidért bármire képes vagy. Tapasztalt vámpír vagy és számodra sok ember élete nem jelent mást csak két lábon járó vérbankot. Ellentétei vagyunk egymásnak, de ennek köszönhetően tökéletesen kiegészítjük a másikat. Míg te próbálsz hatni rám, hogy kicsit kegyetlenebb legyek és meg tudjam magamat is védeni, addig én pedig az emberségemmel kezdek rád hatni. Mind a ketten változunk és csiszolódunk egymás mellett.

Az édesanyám vagy, akivel öt éves koromban találkoztam utoljára. Egyik napról a másikra eltűntél, megtalálták a kocsidat, benne vérnyomokat, a te véredet, téged azonban soha. A rendőrség később halottá nyilvánított, és ezt idővel a család is elfogadta, de egyikünknek sem volt könnyű. Nekem főleg azután nem, amint először jelentkeztek a képességeim. Álmodtam veled, látomásaim voltak, kuszák, megmagyarázhatatlanok. Fogalmam sincs róla, hogy vámpír lettél, nem akarom, nem merem elhinni, de legbelül igazából már sejtem.
Hogy miért maradtál végül távol a családtól, miért nem kerestél bennünket, illetve az átváltozásod körülményeit teljesen rád bízom. A név és a play by változtatható. Az utónevet jó lenne, ha megtartanád, de a karakter akár módosíthatta is. Bármi kérdésed van, pötyögj nekem egy pm-et.^^

Az idősebbik bátyám vagy, a komolyabbik, akire felnézek, akire mindig számíthattam, akihez mindig fordulhatok. Gyerek korunkban jóval szorosabb volt a kapcsolatunk, de miután az FBI-hoz kerültem, kevesebb időnk maradt egymásra, és kicsit eltávolodtunk. Richmondban élsz, ahová épp most költözöm én is vissza a munka miatt, ezért ezentúl talán kicsivel több időnk lesz egymásra ismét.

Nem szeretnék semmi konkrétat megkötni vele kapcsolatban, elég rugalmas és meggyőzhető vagyok, de azért örülnék, ha egyeztetnél velem a terveidről.

A fiatalabb bátyám vagy, akivel sokkal inkább közös hullámhosszon voltam mindig is. A válásom után az elmúlt egy évben nálad laktam New Orleansban, de a munka most hazaszólít Richmondba egy időre. Azért ne reméld, hogy végleg megszabadultál tőlem, mert amikor csak tehetem, meglátogatlak, hogy ismét a nyakadon lógjak. Már most hiányzol, pedig alig, hogy eljöttem. Nate-et, az exemet sosem kedvelted igazán. Nem tudom, hogy ez ilyen bátyós dolog, vagy konkrét bajod van vele, és ezért korábban nehezteltem is rád. De attól tartok, hogy mivel a válás után a te válladon sírtam ki magam, képletesen, csak rontottam ezen a helyzeten.

Ahogy Bennél, úgy ennél a karakternél sem szeretnék semmi konkrétabbat megszabni. A vezetéknév természetesen marad, de a másik változtatható, ahogy a play by is, a kari jellemét és történetét pedig tetszés szerint alakíthatod, de természetesen örülnék az egyeztetésnek.

Az apám, akit anyámhoz egy rövid kaland fűzött, még emberéletében, és ennek gyümölcse lettem én. Ám mielőtt tudomást szerezhetett volna a fiáról, vámpírrá változott. Azt csak ő tudná megmondani, hogyan. Idővel Marcel egyik belső embere lett, aki segített kiűzni a farkasokat a városból. Egyik vérfürdőjük során jött rá, hogy anyám, és a születendő fia is azok közül való, akiket le akarnak mészárolni, és akkor futni hagyta őt, de ezzel a hadjárattal később sem hagyott fel.
Sosem ismertem az apámat, sosem találkoztunk, vagy ha mégis, nem tudok róla. Két ellentétes faj tagjai vagyunk, melyek között talán sosem volt még annyira nagy a viszály, mint amilyen most New Orleansban. Emiatt talán jobb is, biztonságosabb mindenkinek, ha nem tartjuk a kapcsolatot. Ennek ellenére tudom, hogy szemmel tart, és a maga módján vigyáz rám, mert sokszor húzott ki a csávából egy ismeretlen, névtelen fickó.

//Jason 25 éve vámpír, de az emberi kora nem kötött, lehet valamivel idősebb, vagy fiatalabb, csak annyi a lényeg, hogy a húszas évei végén, vagy a harmincasak elején változott át. A nevét és a play by-t sem kötelező megtartani, csak szólj, ha valamelyik nem tetszik. Bővebb infókért először is érdemes elolvasni a karilapomat, és írhatsz PM-et is. Remélem, valakit megihlet majd a karakter... így sokadik meghirdetésre... :'))    

A bátyám vagy, de annál valójában sokkal több. Ott voltál velem mindig, egész életemben, jóban, rosszban, békében, háborúban...
A mi családunkban soha nem volt kétséges, hogy minden gyermek életében eljön a nap, amikor valakinek életét veszi, és farkassá válik. Évekkel előttem lettél farkassá, és igyekeztél elodázni a napot, amikor én is az leszek, de ezt sosem láttam igazán. Ha teheted, talán meg is akadályoztad volna, de nem sikerült. Féktelen, ostoba kamasz voltam, talán az sem segített volna, ha egy pincébe láncolsz, annyira eleget akartam tenni apánk kívánságának... onnantól kezdve nem csak a bátyám voltál, de egy kicsit a mesterem is. A családunkban senki, soha nem akarta igazán visszafogni magában a farkast, lecsillapítani a vörös ködöt, amely előrehajtja őket. Téged kivéve. Megtanítottál embernek maradni és persze eljött az a nap számomra is, mint neked, amikor én is megbántam a döntést, megbántam, hogy öltem, megbántam, hogy minden teliholdkor dühöngő fenevaddá változom. Ha te nem vagy, talán még mindig az lennék, de te valahogy mindig is igazi zen ember voltál. Elfogadod a dolgokat, vállalod a felelősséget, és megtanultad mindenből kihozni a legjobbat és a legtöbbet.
Öt évvel ezelőtt hagytuk el az otthonunkat, Seattle-t, és az ottani falkát, együtt voltunk magányos farkasok, amíg elvégeztem az egyetemet Chicagóban, de most megint útilaput kötöttünk a talpunkra. Ideje új otthont találni magunknak. Talán egy új falkát is...
(Nevet választhatsz, a PB alkuképes, csak beszéljük meg, és persze epedve várlak... )

Kedves Bro.
Sok időt töltöttünk együtt, főleg, miként kiderült, hogy a Guerrera vérfarkasok közé származunk eredetileg is. Eléggé veszedelmes, és egy vérszomjas falka, nem de? Mi ezt pontosan jól tudjuk. Te nem akartál ehhez a falkához tartozni, de kötelességünk volt elmenni, és segíteni őket, még akkor is, ha ennek fejében hátra kellett hagynunk szeretteinket.
Soha nem voltunk egymás fejére nőve, de ha szükségünk volt egymás segítségére, nem volt kérdés akkor semmi sem. Mi nem mindig veszekedtünk, bár abban az időszakban igen, amikor a holdgyűrűért harcoltam mindvégig, de végül elbuktam. Te pontosan jól tudtad, hogy ennek mi volt a vége. Mindketten elhagytuk a falkát, ezáltal pedig úgy véltük, ideje megkeresni azokat, akik hozzánk tartoztak. Igaz, nincs túl sok, elvégre szüleink azok nem törődtek nagyon velünk. Ők a föld másik túloldalán vannak, így felesleges lenne nekünk őket felkeresnünk. A legfontosabb, hogy mi tartsunk össze, meg az enyv.

// bármi alakítható, bár a kapcsolatnál maradnék, meg a pb-hez is ragaszkodok. ha megérkeztél, még bővebben megbeszélhetjük a dolgokat ♥ //

Kedves, drága xy!

Rég volt már az utolsó találkozásunk, hiszen eléggé meguntalak, pedig téged, a jellemed nem lehet megunni. Nekem mégis azért sikerült, mivel más dolgok sokkal jobban felkeltették az érdeklődésem, mint te. Nem nagyon sajnáltam éveken keresztül, hiszen ki is mentél a fejemből. Te biztos nem tekinthettél rám máshogy, mint egy sima ágyasra akivel néha napján összegyűrted a lepedőt. Megnyugtatlak, nekem te ez voltál.
Alapjáratban nagyon kedves voltál velem, a humorod megvan a helyén, de a pókerarcod miatt azt hiszem a poénjaidat komolyan gondolod és csak mások tudnak rajta nevetni. Kedveltem ezt benned, csak az a nagy helyzet, hogy eltűntem mellőled, nem akartam maradni, nem tartottam veled a kapcsolatot. Nemrégiben jöttem rá, hogy igenis szükségem van rád, megint önös dolgok miatt, például arra, hogy az erőd a védelmemre használd, hiszen nyíltan állíthatom, hogy te nem kis erejű vagy. A hírek szerint New Orleans városában bóklászol egy ideje, bár sosem láttalak még. Mindenesetre halld meg a segélykiáltásom, és védd meg a hátsóm.

// A név teljesen a megalkotóra bízva, a pb pedig csak egy ötlet, nem ragaszkodom hozzá. Aki megalkotja annak sütök egy sütit. Nagyon várom, mivel Kathynek kéne egy régi ismerős aki talán segít rajta, így siess!

Lassan egy éve vagyunk együtt, te néha eltűnsz az életemből, majd hirtelen felbukkansz. Nem tudok elszakadni tőled és úgy tűnik te sem tőlem. A kapcsolatunk az erőszak és egy furcsa szerelem síkján mozog folyton folyvást. Nem vagy az a férfi aki szeret lehorgonyozni egy nő mellett, sőt még csak nem is tiszteled őket, de valamiért még is velem vagy, ami fura mert úgy érzem a cigarettásdoboz és a kocsidon kívül más nem nagyon érdekel. Arrogáns vagy, pökhendi (nem tudom mire fel..) és hirtelen haragú ami persze mindig rajtam csattan, szó szerint. De valamiért még sem menekülök előled. Olykor vicces vagy, és meglepően gyengéd és valamilyen szinten sajnállak is. Se családod, se álmaid amiket megvalósíthatnál... Ha én nem lennék azt hiszem tényleg csak az autód és a büdös dohányod maradna neked.

Bármi kérdés van nyugodtan szólj, és nagyon várlak!
Ha nem tetszik a pb akkor alkudhatunk, bár örülnék, ha maradna a közös képek miatt

Jellemét teljesen az alkotóra azaz rád bíznám, csak annyi kikötésem lenne, hogy ne egy "löttyett" vámpír legyél.
Legyen benned elegancia, méltóság és sugározzon az erőfölény.
És, hogy mi közöd van hozzám?
Egy bárban dolgozom éjjelente ahova gyakran térsz be, s egyből felfigyeltél rám..jobban mondva a véremre. Megfigyeltél, követtél gyakran és mit ne mondjak a hideg futkos a hátamon, ha megpillantalak. Valamiért egy különleges prédát látsz bennem és egy macska egér játék vette kezdetét. Vajon mikor fogsz lecsapni megmutatva éles szemfogaid?

Nem akarom, természetesen, hogy végletekig kiszipolyozzon, csupán egy játékszere lennék, amolyan hab a tortán a vacsi utáni desszert. Viselkedhet egyre kedvesebben, amolyan óvó védő szerepet is betöltve, de mind ezt csak azért, hogy védje a "kis kincsét".
Bármi kérdés van nyugodtan szólj, és nagyon várlak!

Daud Rhodes. Egy név, amely elvette az életed, de vissza is adta azt.
Fiatal anyaként is mindig arra gondoltál, hogy mi a legjobb a gyermekeidnek, a többi másodlagos volt. Egy apró leányt már elvesztettél, betegség vitte el, alig néhány évvel a halálom után, s egyedül maradtál a fiúgyermekeddel, akinek én vagyok az apja. Halálom előtt fogant meg, de én már sosem tudhattam meg, hogy viselős voltál. Ám a veszteségeid ellenére sem törtél meg soha.
A fiunk alig múlt két éves, amikor felkeresett egy boszorkány, s a pusztításom miatt átkot szórt rátok. A fiú végtelennek tűnő álomba zuhant, az apró testet mintha hibernálták volna, s veled is hasonló történt, csak épp ébrenlétben, hogy szenvedhess utolsó gyermeked elvesztése miatt. De ahelyett, hogy meghajoltál volna a súly alatt, te két évszázadon át vigyáztad és óvtad a gyermeket, várva, hogy az isten megkönyörüljön rajtad. Közben figyelemmel követted a sorsom alakulását, a pusztítást, melyet magam után hagytam az utam során, s láttad azt is, ahogy visszafordulok és újraépítem a felégetett hídjaimat.
Lassan két évtizede, hogy a boszorkány feloldotta az átkot, a fiú felébredt és a te öregedésed is újraindult (ez utóbbi lassabb folyamat volt, így néhány évvel fiatalabb vagy, mint egyébként lennél).
Vadászokat megszégyenítő tudással rendelkezel a természetfeletti világról, melyet a fiadnak is átadtál, aki az utóbbi időkben egyre inkább ég a vágytól, hogy vadász lehessen, szinte fékezhetetlenül. Talán ideje, hogy felvedd az erős, nagynevű vadászapjával a kapcsolatot.

Néhány szó a jellemről: Egyszerre vagy bátor és bölcs. Jól bánsz a fegyverrel és az emberekkel is, csak akkor használsz erőszakot, ha nincs más út. A legmegpróbálóbb időket is képes vagy tiszta fejjel átvészelni. Időnként könyörtelen és erőszakos lehetsz - ami egy ilyen élet után nem meglepő, ahogy az sem, hogy kiváló harcos vagy - mégis tudod mikor kell meghátrálni. A külvilág számára márványszobornak tűnhetsz, a gyermekeddel szemben viszont kedves, odaadó és nagylelkű vagy. Továbbá tüzes teremtés, te lehetsz az egyetlen nő, aki szemrebbenés nélkül esik nekem és kezd pofozkodni.

Ami kettőnk kapcsolatát illeti, én első körben egy se veled se nélküled dologra gondoltam, aztán meglátjuk hogy áll a kémia, én semmi jónak nem vagyok elrontója. ^^
Mindenképp aktív usert keresek, akinek akár heti több reag is belefér.

Mindössze két esztendős voltál, de már az apád bűnéért kellett fizetned, két évszázadra elvágva a külvilágtól, mély álomba merülve. Persze te ebből nem érzékeltél semmit. Mikor az öreg boszorkány megbizonyosodott arról, hogy eleget vezekeltem, feloldotta az átkot és te végre kinyithattad az apró szemeid. Anyádtól jó nevelést kaptál, erős és egészséges férfivá értél, miközben megosztotta veled a felhalmozott tudását, s most úgy érzed több, mint kész vagy arra, hogy a vadászok útjára lépj. A saját döntésed.
Különös kölyök vagy te. Bátor, az anyád tüzét örökölted. Nem félsz sem istentől, sem embertől. Vagy ki tudja. Nem ismerlek igazán. Próbállak, de nem engedsz közel magadhoz. Kétszáz éven át nem volt gyengepontom, egy sem, most te lettél az. Persze, szeretem én a magam módján anyádat is, de te a fiam vagy. Én meg esetlen apa. Hamar megmutatkozik, hogy a vadászaton kívül máshoz nem igen értek. De neked épp ez kell. Nem mintha nem venném észre, hogy hidegen hagylak, csak a lehetőséget látod bennem, hogy nagy vadásszá válhass, de nekem egyelőre ez is elég. Egyszer talán barátok leszünk, még ha anyád nyomába sem érhetek, akit imádsz.

Igazából csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ő a legjobb barátnőm. Egy közös óránk van, Dr. Silverstonnál. Nem tartozunk az egyetem elit diákjai közé, én meg is elégedtem ezzel, de te többet szeretnél. Makacs vagy és akaratos, nehéz neked ellenállni, így sokszor olyan dolgokba is belehúzol, melyekbe magamtól nem mennék bele.
A PB-t és a nevet meg szeretném hagyni, de ha nagyon szúrja a szemed, akkor meg tudunk valamiben egyezni. Nem szeretném kikötni, hogy Harpernek mikor esett ki a foga, kibe volt először szerelmes, stb.. Szabad kezet szeretnék hagyni a usernek. Ha bármi kérdésed van, ne habozz írni. Várlak!

Az anyám vagy. Legalábbis egy másik életben az voltál. Azóta új testet találtál magadnak, hogy így férkőzz a közelembe.
Tizenhét voltál, mikor születtem, az apámról mit sem tudok, legalábbis szerinted. Később rájöttem, hogy egy nemes ágyasa voltál, majd bolond szerelmes fejjel remélted, hogy téged vesz feleségül, de csak játszott veled. Gyereket akartál neki adni, de képtelen voltál teherbe esni, ezért a mágiát hívtad segítségül, melynek eredménye én lettem. Ez volt az ára, hogy a háznál maradhass, egy fiú gyermek, akire az apja majd büszke lehet. De sajnos nem a tiszta és jó mágia használója voltál, és hamar kiderült, hogy mi is vagy, és a férfi ki akart dobni a házából. Te ezt nem hagyhattad, így megölted a férfit, aki az apám volt.
Sosem voltam elég jó neked, folyton vizsgáztattál, és az erőmet fejlesztetted, hogy felérjek hozzád. Gyerekként azt hittem, hogy csak így lehetek teljes értékű ember, és ezért törtettem. Ám hiába nyújtottam a legjobbat, neked sosem volt elég jó. Számodra én voltam a gyenge, a gyáva, aki sosem lesz képes megvédeni saját magát, aki sosem lesz elég jó abban, amit csinál. Sokáig el is hittem, és felnéztem rád, olyanná akartam válni mint te. Minden szavad elhittem, de mégis reménykedtem, hogy egy nap büszke leszel rám, és végre kifejezed a szereteted felém. De nem így történt... Ezért egy napon - megelégelve a folytonos megaláztatásaidat - párbajra hívtalak, ahol legyőztelek téged, ám nem öltelek meg, hanem hagytam, hogy a nyomorúságos életed nélkülem éld tovább. Ekkor fordítottál hátat a sötét mágiának egy időre, de mindig rajtam tartottad a szemed. Így volt akkor is, amikor meghalt a feleségem, és eldobtam magamtól a fiamat. Te örökbe fogadtad, majd ellenem uszítottad, amit azóta megbántál. Ezért eljátszottad a halálod előtte, hogy új testet birtokba véve találj meg engem és próbáld kijavítani a hibáidat, amit akkor tettél.
Békülni akarsz, és 113 év után az anyám lenni, megmenteni a sötétségtől, mert tudod, hogy én még mindig a - szerinted - rossz oldalon állok, de szándékaid kifejezésében nem vagy a legjobb. A módszereid olykor alattomosak, és kétértelműek, holott pusztán annyit akarsz csak, hogy kibéküljek veled, és a fiammal. De nem hiszem egy szavadat sem, hiszen évek óta ismét sötét mágiát használsz, hogy rám akadj, és beszélhess velem.
Tudsz Dorothy-ról, akit most tanítok, és a háttérben meghúzódva, személyiségedet elrejtve próbálsz minél többet megtudni rólam, hogy mennyire nyelt el a sötétség. De olykor túlságosan is buzgón próbálsz megmenteni, minden terved a visszájára fordul, mely épp az ellenkezőjét bizonyítja.

//Kb ennyi lenne, amit meg szeretnék szabni. Határozott erős nőnek képzelem el, aki alattomos, makacs, és a szándékai megkérdőjelezhetőek. Kitartó, és nem hátrál meg a piszkos eszközöktől sem. Függ az erejétől, és kiválóan használja azt. A PB abban az esetben változtatható, ha valami hasonló kaliberű hölgyeménnyel állsz elő Szóval meggyőzhető vagyok. A névnél a Prudence-hez ragaszkodom, a vezetéknév változtatható. Ja, és nagyon várom, és szeretném, ha nem tűnnél el, ha megjössz //

A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye. A karakterrel való kapcsolatod részletes leírásának helye.

MEGÉRKEZETT! *O*

Igazából csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ő a legjobb barátnőm. Egy közös óránk van, Dr. Silverstonnál. Nem tartozunk az egyetem elit diákjai közé, én meg is elégedtem ezzel, de te többet szeretnél. Makacs vagy és akaratos, nehéz neked ellenállni, így sokszor olyan dolgokba is belehúzol, melyekbe magamtól nem mennék bele.
A PB-t és a nevet meg szeretném hagyni, de ha nagyon szúrja a szemed, akkor meg tudunk valamiben egyezni. Nem szeretném kikötni, hogy Harpernek mikor esett ki a foga, kibe volt először szerelmes, stb.. Szabad kezet szeretnék hagyni a usernek. Ha bármi kérdésed van, ne habozz írni. Várlak!

A példaképem. A mentorom. A megmentőm.
Thomas a falkánk vezére, ő a szószóló. Az erdőben van egy barlang, ahol rendszeresen összegyűlünk beszélgetni, iszogatni. Egy igazán jó csapat alakult ki, érezzük, hogy tartozunk valahová. Avagy én így érzem magam, hisz csak pár hónapja kerültem hozzájuk. Érzelmileg túlterhelt állapotban voltam telihold idején, és a láncok hamar megadták magukat. Ha Thomas nem vette fel volna velem a harcot, akár még ölhettem is volna.. De szerencsére - vagy szerencsétlenségemre - megsebesített, ami aztán hetekig meg nem szűnő fájdalmat jelentett, de legalább ártatlanok nem estek el.
Befogadott a falkájába, meg fog tanítani érzelmeim kordában tartására, és hogy sikerülni fog-e neki, azt majd meglátjuk. Gyerekkorom óta forrófejű vagyok, tehát nem lesz egy könnyű menet.

Thomas évekkel ezelőtt elvesztette feleségét, aki egy betegségben szenvedett. Nem tudott semmit se tenni ellene, és pont ezért ostorozza magát. Van egy közös kislányuk, aki néha a nagyanyjánál van, néha nála. Thomas a hétköznapokban egy kis vendéglőt üzemel, melyet még nagyapja alapított. Ha egy jó hamburgerre vágysz, ajánlatos betévedni hozzá! (ez itt a reklám helye volt)
//Nagyon várom őt. A név szabadon választható, a PB nem. Egy olyan férfit keresek, akire felnézhetek meg, aki nem fog kámforrá válni. És mielőtt megijednél, nem romantikus nyáltól csöpögő kapcsolatot hirdettem meg. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, ne habozz üzenni.

MEGÉRKEZETT A DRÁGÁM! <3

Drága ikertestvérem.
Összesen negyed órányi különbség van köztünk, de örömmel hangoztatod, hogy te vagy az idősebbik. Valljuk be.. mindig is sokkal érettebb és okosabb voltál a korodhoz képest.
Te vagy a legjobb barátnőm és a támaszom is egyben. Irigyelhető testvéri kapocs van köztünk, de olykor mi is igazán össze tudunk kapni. Viszont ez nem tart úgy fél óránál tovább.
Fiatal korod létére számos díjat nyertél már, és társaiddal együtt kifejlesztettél egy szérumot, mely képes vámpír tulajdonságokkal felruházni az embert (lásd: szuper-vadászok). Egyelőre még tesztelitek, hisz már öten belehaltak ebbe, mert szervezetük nem bírták befogadni, de két túlélő akadt. Az egyik köztük én. Te voltál az, aki beadta nekem, te voltál mellettem, mikor úgy tűnt, hogy hamarosan eljön a vég számomra. Sosem hagyjuk el a másik oldalát.
// Karakterlapomban a fent említett szituáció rövid vázlatát megtalálhatod. Mindenhez ragaszkodok, és még annyi, hogy az Orphan Black Cosima-jával képzeltem el Rachel arcát. Ha ez neked nem mond semmit, akkor a raszta hajas képekkel. De privát üzenetben szívesen válaszolok a kérdésekre.

Annak ellenére, hogy nem köt össze minket a vér, a fiamként tekintek rád.
Csupán tizenegy éves voltál, mikor egy szörnyű baleset során az egyedül nevelő anyukád életét vesztette. Apáddal sosem találkoztál, még a nevét se tudod. Egy szánalomra méltó alak volt, jól ismertem őt, de ezt sosem vallanám be neked. Jobb az életed nélküle.. Anyukád jól tette, hogy anno ott hagyta őt..
De visszatérve hozzád. Magzat korod óta ismerlek, és anyukáddal már évek óta elterveztük, hogy ha egyszer gyermeke lesz, a keresztanyja leszek. Így is lett.
Miután alig húsz évesen közölték velem a tragikus hírt, rögvest visszautaztam Angliába, ahol egy ijedt, magányos kisfiú várt rám. Eleinte nehéz volt, de sikerült beleszoknom az anyai szerepbe.
Az évek során próbáltalak taníttatni, belevezetni a vadász szerepbe, de te hallani sem akarsz róla. Egy normális tinédzserként akarsz élni, mindenféle természetfeletti erők nélkül. De ez azzal járt, hogy lógtál, majdnem kicsaptak az iskolából, csak azért, mert rossz társaságba keveredtél. Egy porul járt csínytevés során, barátod életét vesztette, és ezáltal aktiváltad az átkot. Hamarosan közeledik az első telihold, és nem tudod, sőt nem tudjuk, hogy mi lesz.. De New Orleansban - ahol a következő megbízásom van - van valaki, aki talán tud nekünk segíteni..
//Névhez nem ragaszkodok, viszont a fajhoz és a korhoz igen. A play by is csak egy ötlet, ha van más javaslatod, kérlek üzenj nekem, de mindenképp korhoz illő legyen. Nagyon várlak már téged!