Életvidám, folyton zsongó, energiával teli fiatal nő, aki Richomnd egyik éjszakai bárjában dolgozik, hogy megkeresse az egyetemre valót. Egyedül él, a szüleit már akkor elvesztette, amikor kijelentette, ő nem fogja folytatni a családi pályát és nem lesz belőle ügyvéd. Helyette ő teljesen más utakon jár. Énekesnő szeretne lenni, minden álma, hogy a színpadon állhasson a gitárral a kezében amit még első szerelmétől kapott. Eszes, kitartó és fiatal kora ellenére már nagyon is tapasztalt nő. Korán, mindössze 18 éves korában dobták ki otthonról. Egy évet élt hontalanul, majd házról házra járva kereste kenyerét testével. Soha nem riadt meg az új kihívásoktól és még nehéz helyzete ellenére is hitt abban, hogy egyszer jobb lesz. A vadászokkal véletlen futott össze, azon az éjjelen, mikor Mark Wargas kimentette egy vámpír karmai közül. Azóta a férfi mentoráltjaként dolgozik az FBInak.

Az úriember potenciális szerelmi szál - a viharos fajta, nem a túlcsorduló -, de nagyon rugalmas vagyok a karakterrel kapcsolatban, szeretném, ha kényelmesen mozoghatnál vele. Az a helyzet, hogy a hirdetés kissé rendhagyó, mert fajtól függően sok ötletem lenne. Lehet jó fiú, lehet rossz fiú, de legyen tökös.

Ha kicsit is érdekel a dolog, egész nyugodtan regisztrálj be, nem fogom leharapni a fejed, ha végül úgy döntesz, mégsem szeretnéd megalkotni a karaktert.

Rubyról röviden annyit, hogy kissé hóbortos vadásztanonc és túl sokszor nyúl olyanba, amibe nem kellene. A tavalyi évet kómában töltötte egy vámpír miatt, előtte szabadúszó újságíró volt.
Ps. Név szabadon változtatható, ha nem tetszik, csak kérlek írj rám, ha megérkeztél!

A mi kapcsolatunk eléggé rossz. Utoljára akkor láttalak, amikor megöltelek. nyilván azt hittem, hogy soha nem fogsz visszatérni, de az aratást követően kiderült, hogy ebben mindvégig a te kezed volt, és még a síron túl is megkeserítetted az életemet. A visszatérésedet azonban két testvéremmel igazoltad; Kollal, és Finnel. Mindegyiket más-más testbe raktad, de velük együtt saját magadat is. Ezért sem tudom, hogy egyáltalán most élsz –e, vagy még mindig halott vagy. Semmit sem tudok rólad, csupán csak várom a felbukkanásodat, és felkészülök arra, amit okozni fogsz. Addig is védem a feleségemet, és a gyermeket, akit tőlem vár, hiszen biztos vagyok benne, hogy Hope, és az a gyermek lesz a legelső célpontod. Azután jövök én. De ha te a városban kószálsz… Mikael  is veled van?
- pm-ben bővebben megtudjuk ezt beszélni, hiszen még bőven lehet ezen ötletelni. Nagyon várlak, mivel fontos szerepet töltesz be a mindennapjaimban

Mikael.
Ha anyámról nem tudok, akkor nyilván rólad sem tudok, hogy a közelben vagy. Biztos, hogy forralod magadban azt, hogy miként fogsz megölni. Gyanakszom rád, és számítok rád, hogy felbukkansz, mivel eltűnt a tőr, amivel meg lehet ölni egy ősit. Kol is említett már téged, no az addig rejtély, ameddig fel nem tűnsz előttem. Mi a terved? Az anyámmal szövetkezel majd?
Téged különben Davina hozott vissza, ám a kis boszorkányt egy ideje kínoztam, hogy mit művelt, mert tudtam, hogy valamit csinált. Nyilván nem mondta el azt, hogy téged hozott vissza. Davina téged irányít, ne feledd!
- pm-ben bővebben megtudjuk ezt beszélni, hiszen még bőven lehet ezen ötletelni. Nagyon várlak, mivel fontos szerepet töltesz be a mindennapjaimban

Nem tudom mikor szegődtél utánam és azt sem, hogy miért. Évek óta a nyomomban vagy és még csak nem is tudok róla, amihez pedig tehetség kell. A rejtőzés mestere vagy, a nyomolvasók között az egyik legjobb. Tehetséged sosem volt kérdésed. Anyád nyomdokaiba lépve lettél vadász és ahogy ő is, úgy te magad is kiváló vagy abban amit csinálsz.
Vérbeli vadász vagy. Tiszteled a vadat még akkor is ha le kell ölnöd azt a nagyobb jó érdekében. Nem játszol kemény legényt, nincs szükséged a feltűnésre. Ennek ellenére gyakran bélyegeznek meg a "rossz fiú" billoggal amiért nem vagy hajlandó beállni a sorba. Soha nem is voltál erre képes. Intelligenciád magas, jóval üti az átlagot. Gyors vagy. Eszes. Állóképességed újra és újra teszteled, ahogy saját, többi határodat is újabb próbák elé állítod.
Civilben rendőr vagy; fiatal ugyan de az egység egyik legjobb tagja.
Többször is megmentetted már a bőrömet. Miért? A sorsod az, hogy amikor készen állok megjelenj előttem és tudasd velem annak a jóslatnak a terhét, amit anyád halála óta cipelsz a nyakadban.

Mindig is olyan voltál számomra, mint egy testvér, mint egy báty, aki megérti elmém különösen sötét gondolatait, aki elfogad annak aki vagyok. Aki nem húzódott el undorral még akkor sem mikor megtudta, hogy miképp látok bele a gyilkosok fejébe, miképp élem meg amit ők is.
Szoros barátság alakult ki kettőnk között. Te a társam voltál, együtt dolgoztunk az FBI gyilkossági osztályán. Testvéremmé váltál anélkül, hogy valaha is vér kötött volna össze bennünket. Különösen művelt és intelligens elméd megértette az enyémet és fordítva.
Aztán egy nap nyomod veszett. Fájdalmat és űrt hagytál magad után. Három év nyomozás után csupán most voltam csak képes feladni a keresést utánad. Ironikus a sors, hogy épp most érkezel haza.
Én pedig a saját kanapémon ülök mozdulatlan, várva, hogy elmeséld mi történt veled... arra, hogy megtudjam, testvérem vagy-e még.

Különösképpen nem nagyon szeretem a vámpírokat, hisz mindenkit bántanak, nem tudnak uralkodni a vérszomjukon, de te... Te teljesen más vagy. Legalábbis az én szememben.
Az egyik bárban ismerkedtünk meg, elbeszélgettük az időt, meséltél magadról, elmondtad, hogy a szüleidet egy vámpír ölte meg, téged pedig átváltoztatott, hogy legyen mellette egy olyan ember aki minden óhaját-sóhaját lesi. Hát, csodálkozott kicsit mikor rájött, hogy te nem olyan vagy, mint amilyennek gondolt. Az átalakulásod után teljesen megváltoztál, egy új Travis született, s a régit magad mögött hagytad. Legtöbbször egy éjszakás kalandjaid vannak, és a lányok általában holtan végzik, mert vacsorának nézed őket. Furcsa módon még ez sem rémisztett meg, mert akármit is mondtál magadról, tudom, hogy ez az egész csak álca, hogy ne bántsanak meg téged, hogy ne érezz fájdalmat. Én tudom, hogy ott van még a lelked mélyén a kedves Travis, és a fejembe vettem, hogy mindenáron elő fogom hozni azt az énedet.

//minden egyéb dolgot megtudunk beszélni pm-ben, csak írj ha megérkeztél. nagyon várlak.

Drága anya.
Amióta az eszemet tudom, számomra te jelented a világot. Te mindig oly’ boldog, de még is komoly nő voltál. Mindig a példaképem voltál, s még mindig. Te egy gyönyörű, és kifinomult nő vagy. Soha nem adod magad egy férfinak sem. Amióta az édesapám meghalt, neked soha nem volt egy párod sem utána, magányos voltál, akárcsak egy farkas.
Soha nem voltam az a lázadós tinédzser, aki a szülei utasítását ellenezte. Én mindig engedelmeskedtem neked, hiszen mindig a nevelésed is oly gyengéd volt. Mindössze az én bűnöm annyi volt, hogy megismerkedtem Kol Mikaelsonnal. Fogalmam sincs, hogyan történt, de végül én lettem az a boszorkány, aki minden kívánságát illetve kérését teljesíti. Nem vagyok gyenge boszorkány, nyilván ezt ő is tudja, hiszen te tanítottál mindenre. Ám kaptam egy nyakláncot tőled, ami legyengít, így a varázslás számomra tabu.
De mond csak, mire vagy képes azért, hogy a lányodat megvédd? Lehet, hogy talán szigorúbb nevelést vezetnél be? Talán bántanál engem? Mit tennél? Nem tudom hová sodor minket az élet, de itt New Orleansban olyan rémisztő minden. Úgy érzem, elveszem nélküled.

/ Nagyon várom az anyukámat. A play by nem kötelező, bár nagyon örülnék, ha maradna. Chance egy elegáns nő, aki ragaszkodik a lányához, illetve nagyon konzervatív nőről van szó. A név is változtatható, ha nagyon muszáj. Meg a kor is nyilván. De mindezt egyeztetéssel szeretném, hiszen még is csak az én szép anyukámról van szó.  Nagyon örülnék, ha együtt ötletelnénk ki mindent, hogy mi történt a két nő életében, milyen volt ez az anya-lánya viszony, illetve hogyan vészelték át az eddigi történteket. Szóval én nagyon várlak, és remélem megérkezel, hiszen olyan kis különleges vagy. A kikötésem annyi lenne, hogyha megjönne az ihleted hozzá, és hozni szeretnéd, nagyon hálás lennék érte, de mindenféleképpen csak akkor hozd, ha nem tűnsz el vele hirtelen, hiszen onnantól fogva Aida is meg van kötve. köszönöm    /

Azt hittem, hogy meghaltál, ám te rájöttél, hogy a vámpírléttel ki tudod kerülni, hogy belehalj a betegségbe. Viszont nekem sem akartál a lekötelezettem lenni, élvezni akartad az életet, így eljátszottad, hogy meghaltál, valójában viszont beleástad magad a témába, és találtál egy vámpírt, aki téged is azzá tett. Az elmúlt több mint másfél évszázadot úgy töltöttük, hogy én már úgy gondolom, hogy nincs értelme a szerelemnek, és csak a saját önzésem érdekel, míg te pontosan tudtad, hogy mekkora fájdalmat okozol, viszont a saját világod jobban számított. Most találkozunk, és vagy megindul benned a lelkiismeret furdalás, vagy csak jobban tetszik a sötét énem, mint az egykori romantikus. Egy fontos kérés: vedd komolyan, és ne tűnj el!!

Nem tudom mikor szegődtél utánam és azt sem, hogy miért. Évek óta a nyomomban vagy és még csak nem is tudok róla, amihez pedig tehetség kell. A rejtőzés mestere vagy, a nyomolvasók között az egyik legjobb. Tehetséged sosem volt kérdésed. Anyád nyomdokaiba lépve lettél vadász és ahogy ő is, úgy te magad is kiváló vagy abban amit csinálsz.
Vérbeli vadász vagy. Tiszteled a vadat még akkor is ha le kell ölnöd azt a nagyobb jó érdekében. Nem játszol kemény legényt, nincs szükséged a feltűnésre. Ennek ellenére gyakran bélyegeznek meg a "rossz fiú" billoggal amiért nem vagy hajlandó beállni a sorba. Soha nem is voltál erre képes. Intelligenciád magas, jóval üti az átlagot. Gyors vagy. Eszes. Állóképességed újra és újra teszteled, ahogy saját, többi határodat is újabb próbák elé állítod.
Civilben rendőr vagy; fiatal ugyan de az egység egyik legjobb tagja.
Többször is megmentetted már a bőrömet. Miért? A sorsod az, hogy amikor készen állok megjelenj előttem és tudasd velem annak a jóslatnak a terhét, amit anyád halála óta cipelsz a nyakadban.

A példaképem. A mentorom. A megmentőm.
Connor a falkánk vezére, ő a szószóló. Az erdőben van egy barlang, ahol rendszeresen összegyűlünk beszélgetni, iszogatni. Egy igazán jó csapat alakult ki, érezzük, hogy tartozunk valahová. Avagy én így érzem magam, hisz csak pár hónapja kerültem hozzájuk. Érzelmileg túlterhelt állapotban voltam telihold idején, és a láncok hamar megadták magukat. Ha Connor nem vette fel volna velem a harcot, akár még ölhettem is volna.. De szerencsére - vagy szerencsétlenségemre - megsebesített, ami aztán hetekig meg nem szűnő fájdalmat jelentett, de legalább ártatlanok nem estek el.
Befogadott a falkájába, meg fog tanítani érzelmeim kordában tartására, és hogy sikerülni fog-e neki, azt majd meglátjuk. Gyerekkorom óta forrófejű vagyok, tehát nem lesz egy könnyű menet.

Connor évekkel ezelőtt elvesztette feleségét, aki egy betegségben szenvedett. Nem tudott semmit se tenni ellene, és pont ezért ostorozza magát. Van egy közös kislányuk, aki néha a nagyanyjánál van, néha nála. Connor a hétköznapokban egy kis vendéglőt üzemel, melyet még nagyapja alapított. Ha egy jó hamburgerre vágysz, ajánlatos betévedni hozzá! (ez itt a reklám helye volt)
//Nagyon várom őt. A név szabadon választható, a PB nem. Egy olyan férfit keresek, akire felnézhetek meg, aki nem fog kámforrá válni. És mielőtt megijednél, nem romantikus nyáltól csöpögő kapcsolatot hirdettem meg. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, ne habozz üzenni.

Azt mondják, a hasonmások mindig egymásra találnak, és egymásba is szeretnek. Te vagy az első szerelmem, Stefan. Te vagy az első, aki megfogott annyira, hogy visszavonhatatlanul belészerettem, mégis, mostanra mintha ezek az érzések halványulnának. A testvéred, Damon, megváltozott, már nem az, aki régen, és ez furcsa, mintha vonzana. Tudod, te vagy aki bevezetett a természetfeletti világába, és te vagy az aki a legjobban tudod, hogy mennyire nem szeretek vámpír lenni. Sosem akartam vámpír lenni. Te átsegítesz mindenen, veled mindent megtudok beszélni, és éppen ezért is szeretlek.
//Tudom, hogy a soris kariknál is ott van, de akkor is! :3 Úgy gondoltam, hogy a kapcsolatuk még olyan, mint a sorozat elején, aztán usertől függ, hogy együtt maradjanak-e, vagy szeretné-e vinni tovább a két karakter romantikus kapcsolatát. Majd megbeszéljük, csak gyere és dobj egy PM-et.  

Drága, bátyám; nagy fejfájást okoztál nekem az elmúlt években.
A kapcsolatunk mindig felhőtlen volt. Te számíthattál rám, én pedig számíthattam rád. Mindig megbíztunk egymásban és elmondtuk egymásnak minden titkunkat - legalábbis én azt hittem.
Sok megválaszolatlan kérdést hagytál hátra magad után, mikor leléptél otthonról. Kiderült, hogy teli vagy titkokkal. Sok időbe telt, mire sikerült tovább lépnem az árulásodon, amiért engem otthagytál apánkkal. Évekkel később, mikor már emberi évek szerint átléptem a százas születésnapomat, kiderült, hogy életben vagy. Először azt hittem, hogy csak szórakoznak velem, de egyre több információhoz jutottam rólad, így a keresésedre indultam. Most már biztos vagyok benne, hogy te jóval előbb vámpír lettél, mint én, és láttad előre a közelgő eseményeket, ezért is mentettél meg a véreddel. Minden áron meg foglak keresni, de nehogy azt hidd, hogy a kapcsolatunk ugyanolyan lesz, mint mielőtt elmentél. Egy bocsánat kérés nem lesz elég, magyarázatot követelek.

(Szeretném mindenképp tisztázni, hogy a nevet és a PB-t nagyon szeretném, ha maradna, de ha csak ez a visszatartó ok, PM-ben megbeszélhetünk valamit:3
Nincs túl sok kikötésem a karakterrel kapcsolatban, de még apróságokat mindenképp jó lenne megbeszélni majd a leendő userrel, úgyhogy ha megérkeztél, dobj meg egy PM-el.
Illetve jó néven venném, ha elolvasnád a karakterlapomat, hiszen a családunkról is ott tudsz olvasni. Várlak.   )

Valaha élettársak voltunk, már-már egy átlagos pár, még a halandó életünkben, bár valójában a kapcsolatunk kezdete sem volt szokványos. Akkor ismerkedtem meg veled, amikor a leginkább szükségem volt valakire, aki mellettem áll, hisz teherbe estem egy másik férfitól, aki nem akart erről tudomást venni, a családom pedig emiatt kitagadott. Még ma sem tudom igazán, mi fogott meg téged bennem, hiszen több mint tíz év korkülönbség volt közöttünk, még szinte csak egy tini voltam, te pedig elmúltál harminc. Azt hiszem, megesett rajtam a szíved, de végül mégis igazi családdá váltunk néhány évre, a lányomnak apja helyett apja voltál. Aztán egyik napról a másikra eltűntél, és az egész világom a feje tetejére állt. A köddé válásod után egy hónappal tudtam meg, hogy ismét terhes vagyok, de a születendő fiadat, Ezrát, már nem ismerhetted meg, ahogy akkor sem voltál mellettem, amikor a lányomat elvitte egy betegség. Sokáig azt hittem, meghaltál, de két évvel később egy boszorkány jelent meg az ajtónkban, aki azt állította, hogy vámpír lettél, méghozzá a legkegyetlenebb, legvérszomjasabb fajta, aki pénzért vagy csak kedvtelésből mészárol le másokat. A banya családját is kiirtottad, ezért bosszúra szomjazott, és mivel téged elérni nem tudott, így minket kapott el. Ezrát alvó átokkal sújtotta, és ezután a kisfiunk közel kétszáz éven át aludt, az én átkom pedig az volt, hogy ezt végignézzem, végig a közelében maradjak, de ne tehessek érte semmit. A varázslat azonban 16 évvel ezelőtt váratlanul megszűnt, és az életünk végre újra egy többé-kevésbé normális mederbe kerülhetett. Ám Ezra nemrég bejelentette, hogy meg akarja ismerni az apját, és vadásszá akar válni, akárcsak te. Tanulni akar tőled, én pedig nem tarthatom vissza, így hát eljött az ideje a szembesítésnek.

Norman kétszáz éve vámpír, kezdetben leginkább bérgyilkosként tevékenykedett, és sem az áldozataiban, sem az eszközökben nem válogatott. Aztán egy idő után felébredhetett a lelkiismerete, mert bizonyos értelemben jó útra tért, és bár nem lett kevésbé vérszomjas, de a maga módján arra kezdett törekedni, hogy kiirtsa a rosszat és megvédje az ártatlanokat. Az átok is valószínűleg emiatt tört meg. A jellemét illetően nem túl közvetlen, nem beszél sokat, csendes és halálos, de az érzéketlen külső azért ennél valamivel többet rejt.

A történet kissé szövevényes, és eredetileg én voltam a keresett karakter, ezért lehet, hogy néhány dolog még magyarázatra szorul, de szívesen egyezkedek bármiről a karakterrel kapcsolatban. Név és pb ügyben is beszélgethetünk változtatásról.  

Mint tudjuk, a legtöbb tini élete elég nehéz és bonyolult, de neked, drága fiam, a szokottnál is komplikáltabb gyerekkor jutott. Mire megszülettél, több mint kétszáz évvel ezelőtt, apád már rég eltűnt az életünkből. Vámpírrá változtatták, de erről nekünk fogalmunk sem volt egészen addig, amíg az ő egyik kegyetlen tettéért végül bennünket vontak felelősségre. Nem sokkal lehettél idősebb két évesnél, amikor a bosszúszomjas boszorkány felbukkant az életünkben, és téged alvó átokkal sújtott, engem pedig hozzád "kötött", átmenetileg halhatatlanként, arra kárhoztatva, hogy közel két évszázadon át őrizzem az álmod, és várjam a csodát, hogy egyszer újra felnyitod a szemed. Ez végül 16 évvel ezelőtt valósult meg, azóta többé-kevésbé átlagos életet éltünk, ha nem számítjuk, hogy a természetfeletti világ elleni ellenszenvünk és érzékenységünk harcossá edzett bennünket. Felnőve pedig vadász lett belőled, aki nem csak hogy tettre kész, de folyamatosan szeretnéd továbbképezni is magadat ezen a téren. Már gyerekként tudtad, hogy ki az apád, s bár nem ismerted őt, hallottunk róla történeteket, arról hogy vámpírként maga is másokra vadászik. Valószínűleg az irántam érzett szeretetből és tiszteletből nem forszíroztad évekig a pontos kilétét. De most, hogy nagykorú lettél, és végre kikerültél az óvó szárnyaim alól, a fejedbe vetted, hogy felkeresed az öregedet, és rábírod, hogy tanítson, képezzen téged, hogy te is olyan rettegett vadász lehess, mint ő...

Név és play by ügyben is elég rugalmas vagyok, szóval nyugodtan szólj, ha nem tetszik valamelyik. Ugyanúgy minden egyéb felvetődő kérdés esetén megtalálsz PM-ben. ^^

New Orlens-ban találkoztunk legelőször pár hónappal ezelőtt. Klaus ellenségeként ismertelek meg és utállak ez nyílt titok. Manipuláltál, elraboltál, megakartál ölni, de ami a legfontosabb azoknak akartál ártani, akiket szeretek. Fura, de akármilyen kegyetlen, manipulatív és egoista vámpír vagy vonzódom hozzád akarva akaratlanul is. Ostoba és naiv voltam mikro egy gyenge pillanatomban hittem neked és a szavaidnak. A gyengeség és a hirtelen jött vágy és szenvedély eluralkodott rajtam és lefeküdtem veled. Nem tudom hányadán állunk és mit érzel irántam. Az a baj hogy én se tudom, hogy mi akarok. Kerüllek, visszamenekültem Mystic Falls-ba a megszokott életemhez és csak reménykedem, hogy elfelejtesz nem, mint egykor Klaus. Remélem, ebben nem hasonlítasz rá. Minden erőmmel igyekszem kitörölni téged az elmémből, de nem mindig sikerült. Gyere, borítsd fel újra a szépen felépített életemet!

Sosem voltam az a lány, aki küzdött a szerelemért, nem voltam oda annyira ezért a szerelem nevezetű dologért, mint a többi korombeli. Úgy voltam vele, hogy ha eljön a megfelelő idő, akkor úgy is rám talál az a személy, aki hozzám való. Te pedig pont a legjobb alkalomkor toppantál be az életembe. A képességeimet hála az égnek már kezdem megszokni, és habár itt van nekem Katherine társaságnak, de ő mégsem olyan mint én, nem teljesen olyan, mint amilyen én magam vagyok. Magamnak sem akarom bevallani, de magányosnak érzem néha magamat. Szükségem van valakire. Szükségem van rád... Amióta megpillantottalak azóta tudom, hogy érzek irántad valamit. Ha rád gondolok a szívem hevesebben kezd el verni és azon kapom magamat, hogy folyton te jársz a fejemben. Van egy furcsa stílusod amit nem mindenki tud elviselni, de tudod, hogy hogyan kell elcsábítani valakit ezt pedig nagyon sokszor szoktad alkalmazni. Viszont mióta megismerkedtünk nem látlak más lánnyal, mintha te is éreznél valamit irántam...