to Georgina

Mintha csak álmodnék. Számtalanszor megálmodtam már, hogy újra látni fogom. Nem csak a szívembe lopta be magát Georgina, hanem az álmaimba is. Gyakran azt gondoltam, hogy ez csak egy rossz rémálom, hogy ott újra láthatom, hogy csak az elmém csúfol ki, mert még mindig reménykedek a viszontlátás örömébe. De aztán csodával határos módon végre tényleg újra láthatom. Még mindig ugyan olyan gyönyörű, sőt még gyönyörűbb, mint ahogyan az emlékeimben élt. Az évek során sok emlékem megfakult, de mindig vissza tudtam emlékezni hófehér bőrére, selymes hajára, finom illatára, sőt még a hangjára is, pedig oly rég hallhattam már.
Pár pillanata még ragadozóként táplálkozott áldozatából, most pedig olyan, mint egy játszani akaró kislány. Túl öregnek érzem már magam az efféle játszadozásokhoz, de neki képtelen vagyok nemet mondani. Nem akarom újra szomorúnak látni, sőt sírni sem, soha többet. Ha ez boldoggá teszi, hát megteszem. Utána eredtem, gyorsabb vagyok nála, de hogyan is hagyhattam volna le? Hiszen arról fogalmam sincs, hogy merre tartunk ilyen sietősen. Pár pillanat alatt már oda is értünk otthonához.
- Szóval mióta élsz itt? - Tetszetős a környék, biztosan mindig efféle helyeken húzta meg magát a hosszú évek során, miközben előlem menekült, vagyis csak azt hitte előlem. Nincs hová menekülnie, de szerencséjére én itt vagyok neki, ha már úgy érzi teljesen összeomlana a saját kis világa.
- Mindig is kiváló ízlésed volt. - Kíváncsian vezettem végig tekintetem a szobában. Mintha csak vissza csöppentem volna a múltba. Ki nem bírom állni a mostani modern, minimalista stílusú berendezést, itt itthon érzem magam. Kedvemre valóak ezek az efféle régi bútorok. Feltehetőleg egy kézzel faragott, szépen megmunkált fotelban foglalok helyet. Kezeimet finoman felvezettem a lakkozott karfára.
- Aztán nehogy eltűnj ismét.  - Akkor is azt hittem, hogy ismerem mikor egy szó nélkül elhagyott, ezért nem állíthatom azt, hogy most kizárt, hogy meggondolta magát és nem fog az első adandó alkalommal ismét köddé válni. Nem mondom, hogy nem tartok attól, hogy ha kilép a nappaliból talán újra minden kezdődik elölről. Ez nevetséges! Nem retteghetek titkon mindig attól, hogy ha kilép a látókörömből az egyet jelent azzal, hogy újra elhagy. Meg kell tanulnom ismét bízni benne, de ezt előbb ki kell ébrednie, ez nem olyan dolog, ami pillanatról pillanatra bekövetkezhet, még hosszú út áll előtte, hogy bizonyítsa kiérdemli ismét bizalmamat.
Csörömpölésre kaptam fel fejem, nem tudtam nyugton, ölbe tett kézzel ülni, ezért felkelve a fotelból indultam Georgina után. Fogalmam sem volt arról, hogy mi merre lehet. Ezért a hangok forrása után eredtem, de már nem ráérős tempóban, hanem szélsebesen.
Nem volt időm gondolkozni. A pillanat töredéke alatt cselekednem kellett. Minden olyan gyorsan történt, de azt tudtam, hogy Georginát még az életem árán is megmenteném. Nem veszíthetem el, éppen hogy csak rátaláltam. Megragadva a férfi karját teljes erőmmel saját maga felé toltam kezét, így a nála lévő karó szívében végezte. Nem jósolok neki hosszú életet ezek után, szerencséje lehet, ha lesz neki még pár másodperce az élők között. Úgy dobtam félre a férfi testét, mintha csak egy régi, megunt rongybaba lenne. Nem akartam vele tovább foglalkozni, inkább ölelő karjaim közé zártam megsérült kedvesemet.
- Szerencsére időben közbe tudtam lépni. - Természetesen féltettem, hiszen az én létezésemnek csak miatta van értelme, ha már nem élne, vele együtt halnék én is. Különös módon keveredett bennem a féltő, szerető férfi és a csalódott, dühös is.
- Mégis mi lett volna veled, ha nem lettem volna itt? Mit keresett itt ez a férfi? - Finoman eltoltam magamtól, végig nézve rajta a sérülései nem túl vészesek, nem is olyan sokára még a helyük sem fognak látszódni. Nem, mintha nem tudtam volna már előre a válaszát, hogy miért támadta meg az a férfi, de szeretném Georgina szájából hallani a választ. Szeretnék tévedni, elhinni, hogy nem annyira naiv, mint amilyennek most gondolom ez végett. Azt hittem jó mestere voltam, talán mindent ott rontottam el, hogy túl finoman bántam vele, hiszen Georgina az egyetlen személy, aki képes meglágyítani még az én fagyos szívemet is.