Rose & Nick R.

Éreztem az alattam zümmögő autó hálás rezgését, az ujjaim alatt simuló kormányvédő bőr illatát, a farmerem anyagát a combjaimon, a zoknim lábfejemen való feszítését, Dante hosszú fülének csiklandozását a fejtetőmön, Rose illatát... eső, virágillat, egy csipetnyi sajtszag és vér keverékét. Hangja tavaszi záporon átröppenő lepke visszafogott, keserves próbálkozása volt. De nem nyugtatott meg, hogy miattam volt ilyen. Elszomorított, feldühített, hogy csupán háromféle érzést tudok kiváltani az emberekből; szenvedélyt, halálvágyat, és kétséget. Ennyire szörnyű alak lennék? Aki tetteivel, megjelenésével eme hármas csapást tudja csak mutatni?
Mikor legelőször láttam Roset a borházban, sütött róla a magabiztosság. Erő és fesztelenség. Feszült benne némi intim visszafogottság, de könnyen kibillentettem belőle. Nem akartam, hogy megmutassa milyen, ha gyenge. Mert túlságosan kívánatosnak tűnt tőle. Sebezhetőnek, akit azonnal a karjaimba akartam vonni, megvédeni és lemészárolni mindazokat, aki valaha is megbántotta. Egyúttal magamat is beleértve. Viszketett a tenyerem, hogy megfojtsam azokat!
Megérkeztünk a ház elé, beparkoltam egy bazi nagy helyre, majd leállítottam az autót. Kisvártatva, az öt perccel elhangzott mondatra válaszoltam.
- Rose, nem hagynék senkit a járdán, akinek kiment a bokája - mondtam halkan, mint aki nem akarja megzavarni az esőcseppeket hullásukban, mint egy bújócska utolsó megnemtalált tagja a játéktéren. Túlságosan leköti valami, mintsem a hozzá beszélő szemébe nézzen. De nem azért nem pillantottam Rosera, mert annyira féltem tőle, hogy egy természeti jelenséget zaklatok a hangommal, esetleg megtalál a számoló, hanem mert...gyászosnak találtam a köszönetet. Siralmasnak tetszett a tudat, hogy ennyire lelketlen baromnak tűnök. Azt se érdemeltem meg, hogy tovább itt maradjon velem! - Amit a fejedhez vágtam nem volt hazugság, de nagy részét csak a haragom vezérelte. Önmagamból vett sajnálat és bűntudat - elhallgattam.
Dante lihegése kezdett az agyamra menni; ez a tűkön ülés nem az én műfajom volt. A semmitevés és a kósza, fölösleges beszéd. Dobolni kezdtem az ujjammal, úgy intézve, hogy minden tizedik esőcsepp, ami lezuhant a szélvédőre, csak azután dobbantottam egyet. Lévén, hogy igen erősen szakadt, jó hamar rátaláltam a ritmusra. - Nem sajnállak téged, Rose, egyszerűen csak nem érdemelted meg, amit mondtam és emiatt a falba verném a kezem - hangosan beszívtam a levegőt, majd ránéztem.
Hajának végéből már csak pár csepp csöpögött a padlóra, a gumis lábtörlőn kettéfolyva, majd egy egyenese sávban folytatták útjukat. Mint az emberi sorsok. Egyé válnak, majd ha nincs már maradásuk, külön úton, egymás nélkül, talán egyenesebben élik tovább az életüket. - Igen, az. Jó kutya. De néha idegesít, amilyen emberien néz rám; a vesémbe lát. Szerencse, hogy nem beszél - fintorodtam el a mondat végére, elképzelve az életem pszichológusát alakító Dantét. Kösz nem. Mancsában az aktám feszülne, míg orbitális, fekete orrán szarukeretes, teknőcszemüveg feszülne. Onnan lesne fel rám, oldalt nyáladzó pofáján kibuggyanó nyála, pedig az irántam táplált utálatát jelezné, nem fajtájából következő túlzott nyáltermelését.
Mikor beállt köztünk egy ötperces szünet, nem zavart a csend. Igazi idegnyugtató volt. Minden tökéletesen rendben volt. Rose mosolya, Dante szűkölése, a gyújtás miatt bekapcsolva hagyott rádió lágy gagyogása; de a lány megtörte. Szilánkosra törtem. Szükségem lett volna még rá!
Kiszállt, kitette egyik lábát, de mielőtt kiszállt volna a terepjáróból visszafordult és bevágta a kocsi ajtaját. Lelkesen ránéztem, gesztusait, mellkasának emelkedését, ajkára ragadt vizes hajszálait, egyben akartam a helyükre rakni és veszettül úgy hagyni.
Szavait nem bírtam ép ésszel felfogni. Kiszálltam az autóból, Dante átugrott a vezetőüléshez és utánam jött, míg én Rose ajtajához sétáltam, kitártam, megtámaszkodtam az esőben a terepjáró tetejében és a lánynak szegeztem a kérdést. - Mi a franc ez, Rose? Nem értem, mit akarhatsz rajtam? - széttártam a kezem. Az eső piszkosul jót tett. - Tudod jól, hogy nem fogok elmenni - felrántottam magamhoz, durván a kocsi oldalának nyomtam és mohón az ajkáért kaptam. Egyik kezemmel hátrasimítottam a haját, míg a másikkal összébb húztam rajta a kabátot. Keményen bántam a szájával, éhesen élveztem, hogy újra érezhetem őt. Dante a pofáját a nadrágom szélének nyomta, majd leült mellénk. Fél szemmel láttam, hogy füléről gyors iramban folyik a víz, de mint akit ez egy cseppet sem érdekel; kinyújtotta a nyelvét, fejét felszegte és örömmel töltötte el, hogy hússzú, hiperérzékeny nyelvén mocskos esőcseppet ízlelhet.

Az esőcseppek lassan megbarátkozhattak a szélvédővel, hisz kemény kopogásuk mostanra telt, ám lágy cseppekk hullásává alakultak. Kevésbé verték az üveget; mintha egy szikrányi harag sem maradt volna bennük, csupán a kérlelhetetlen frissesség, a kötelező munka, amelyet hivatottak voltak elvégezni városunk felett. Ezzel egy időben lanyhult meg az én szívem is Nick iránt. A düh kezdett láthatatlanná, meg nem történté válni, és helyét valami más töltötte be, valami olyan, amiről még én magam sem tudtam pontosan, hogy mi. Párhuzamomon alig láthatóan elmosolyodtam magamban, hisz valami olyat hasonlítottam a természet csodájához, aminek a Földanyához a legkisebb köze sincs, valami kirívót: magamat. Romlott, erkölcstelen, és a legkevésbé emberi, mi több, az állatoknál is rosszabb. Ha muszáj lettem volna minket, vámpírokat a természet valamely szülöttéhez hasonlítani, az valószínűleg a macska lett volna. Haszonleső és alattomos, akárcsak mi, ragadozók. A macska nem csak az élelemért öl. Azért, mert megteheti, mert egyfajta beteges örömöt érez valahányszor átharapja ellensége torkát, ezzel kiszorítva a szuszt annak apró testéből. Hazugság lenne, ha azt állítanám, hogy minket csupán a fennmaradásunk érdekel. Ó, de még mekkora! Az áldozat kétségbeesett, lassan üvegessé váló, értelmet vesztett tekintete mélyen fúródik a miénkbe valahányszor kileheli a lelkét. És nekünk ez boldogságot okoz. Eufóriát.
Jelen pillanatban csupán egy dolog okozott nekem a gyilkolásnál is nagyobb örömöt, ez pedig a szemem sarkából figyelt vámpír volt. A kutya szagát mostanra sikerült megszoknom, bal kezemmel olykor hátra nyúltam Dantehoz, hogy megsimogassam a fejét. Hálás jószág a kutya. Értékesebb, mint bármely másik háziállat.
Nick kérdése mosolyra görbítette a számat, miután visszaraktam a bokám. Már hogyne lennék jól. Emberi szokás megkérdezni, hogy minden rendben van-e, és meglepett, hogy benne megmaradt még ez. Bennem kevésbé. Pedig szerettem ezt a tulajdonságot. Egy pillanatra tényleg elhiszi az ember, hogy a másikat érdekli, hogy hogy érez. Még ha nem is. Bólintottam egyet, majd a puszi után mereven bámultam ki az ablakon. Úgy kezdtem beszédbe. Akármennyire is vagyok vámpír, és kellene mindent elsöprő érzelmi háttérrel rendelkeznem, egyáltalán nem volt birtokomban sem semmilyen tanult magatartás, sem semmi ösztönös, ami jobban illett volna őszinte szavaimhoz, mint az, hogy elfordítom a fejem. Nem tudtam a szemeibe nézni.
- Köszönöm, hogy nem hagytál a járdán. És azt is, hogy... - megköszörültem a torkomat - Összevesztél velem. Nem sok ember törődött velem annyira az életem nagy részében, hogy vitába szálljon ahelyett, hogy rám hagyja az egészet és elhúzzon a helyszínről. - fejeztem be csendesen. Megleptek a szavaim. A fejemben ez teljesen máshogy hangzott. Kevésbé tragikusan. - Nem azért mondom, hogy sajnálat tárgya legyek. Csak megköszöntem. - tettem még hozzá. Nem csak azért leptek meg saját mondataim, mert valóban kimondtam őket, de azért is, mert azokkal beismertem, - első sorban magamnak - hogy bizony senkire nem számíthatok. Egyetlen minutumban sem. Valahogyan pedig ijesztően hatott, hogy most volt valaki, akiben ki tudja milyen oknál fogva, de teljesen megbíztam. Méghozzá egy férfi. Hányszor, de hányszor figyelmeztettem magam, hogy mind ugyan olyan, és akármilyen kedvesnek is tűnik, végül a szívembe mar majd, most úgy éreztem, nincs visszaút. Féltem, szinte rettegtem, hogy esetleg többet érzek Nick iránt, mint szükséges lenne, de egy hangyányi figyelmesség is csodaszámba ment mostanság. Újra megköszörültem a torkom, és felé fordultam. Epésen nevettem fel.
- Nehogy elkapjanak ittas vezetésért. - ráztam meg a fejem, majd hátranyúltam Dantehoz. - Remek kutya vagy. - vettem kezeim közé nagy fejét, és vigyorogva gyomroztam meg az ebet, majd Nickhez intéztem néhány mondatot. - Igazán egy szavad sem lehet rá. Hisz hallgat rád. Úgy ül itt, mintha nem lenne jobb dolga. - újra visszafordultam a kutyához. - Megkergetnél egy-két macskát, nemde? - vakartam meg végül a fülei tövét és visszafordultam. Richmondba értünk. - Csak menj egyenesen, majd a harmadik lámpánál balra, aztán pedig egyből jobbra. Egy panel lesz ott. Abban lakok. Van előtte parkoló is. - adtam az utasítást. Igen kevesen jártak az utakon, de nem lepett meg. Az eső rabként tartja az embereket fogságban. Pedig ki az, aki nem szereti, ha arcát az illatos víz áztatja, tele energiával, lehetőségekkel? Az ablakon lecsorgó cseppek kanyargós útját figyeltem, mikor az üvegen tovább nézve ráeszméltem, hogy megérkeztünk. Az ölembe kaptam a táskát, Nick kabátját pedig szorosan összefogtam magamon és kinyitottam az ajtót, de hamar becsuktam. Tudtam, valamit illene mondanom.
- Esetleg van kedved feljönni? Egy csésze kávéra, vagy egy pohár vízre... - fordultam Nick felé, de tekintetem valahol a válla körül maradt. Még mindig nem tudtam ránézni. Nem akartam, hogy elmenjen. Azt akartam, hogy velem maradjon, és ha csak ülünk egymás mellett, az is jobb, megnyugtatóbb, mint újra egyedül lenni. Egyedül a gondolataimmal. És ami még szörnyűbb: egyedül az érzéseimmel, melyek csak arra várnak, hogy hitvány módjára dörgölhessék orrom alá a bukásom. - Csak még ne menj... Kérlek.

Rose & Nick R.

Ormótlan pápusztai sajtszag csapta meg az orromat. És hiába is pártoltam, hogy mindenki az ízlése szerint étkezzen, akármilyen büdös is volt az, ha ezen szag nem ételből származott.
- Takarítsd el a számból a rohadt lábadat, Frank! - mordultam fel félig lehunyt szemmel és erőteljesen oldalba vágtam a szobatársam.
Csak egy türelmes szusszanás volt a válasz.
- Frank, kérlek - ölelte át a derekamat Jane, majd a mellkasomra hajtotta a fejét és lusta csókkal keltegetett.
Frank abban a pillanatban felpattant, maga elé rántotta a lepedőjét, lesodorva ezzen mozdulattal az éjjeli szekrényről az összes létező cókmókját. Egy nyikkanás kíséretében a földre bukott és eszeveszett kutatásba kezdett a szemüvege után. Mikor megtalálta - gondolom, ugyanis nem őt néztem, hanem Janet; sima arcát, természetes piros ajkait és hosszú szempilláit, amiknek végén apró könnycsepp remegett az ébredéstől - Frank felszökkent és dadogva megszólalt:
- I..i..Itt aludt? - Tudtam, hogy Janere céloz. Ujjbegyeimmel végigcirógattam az orra vonalát, majd az állát.
- Igen.
- A szobánkban?
- Igen.
- De Mrs. Flintstones megöl, ha megtudja, hogy felhoztad ide, Nick! - ránéztem és azonnal elvigyorodtam céklavörös képét látva, ahogy mereven szegezi tekintetét az ágyszélére.
- Nem tudja meg - Jane elmosolyodott és még szorosabban fúrta arcát a mellkasomba.
- Meztelen?
- Ki, Frank? Ugyanis te biztosan nem, nyugi.
- Ö.. - nyelt egyet. - ö... nos, Miss.Rizzardi.
Felnevettem.
- Elhúzod a csíkot, ha azt mondom, hogy igen?
- Ahha.
- Akkor nyomás! - Frank kihátrált a helységből, feldöntve a szemetest, nekimenve egy paravánnak, letarolva a ruhásszekrény ajtaját, majd kijutva a helységből hangosan csapta be maga után az ajtót.
Miss. Rizzardi átvetett felettem a lábát, majd karjait úgy rendezte, hogy a mellkasomon pihenjenek, ő maga pedig rátámaszkodott és engem kezdett vizslatni.
- Olyan de olyan gonosz vagy. Tudod mennyire félénk fiú.
- Ki is mászott az ágyamba éjjel?
Jane megforgatta a szemeit, majd hangosan felkacagott.

Rose ajkán mosoly játszott, nekem pedig nyirkos lett a tenyerem tőle és az emléktől. Valahogy a legszebb képek merültek fől bennem, míg figyeltem őt. Vizes haját és a melle közé futó esőcseppeket. Ahogy mosolygott a kutyámra és nevetőráncai felejthetetlenül megfiatalították. Éltem mellette! Talán ezért emlékeztem vissza az utolsó ilyen emberi képre a fejemben. Felszabadította, áttörte a kapukat, a kis szemtelen! Én barom.
Nem is emlékeztem boldogabb emlékre, mint amit még az árvaház utolsó éveiben éltem át Janenel és az idióta Frankel. Mikor már mindenki ismert és megvolt a titulusom ott. Én voltam Nick. Csak így egyszerűen. Aki nem vágyott vérre és gyilkolásra. Aki nem látott ennyi szörnyűséget a világban és pusztán egy tüske volt a szívében; hogy marhára gyűlölte a szüleit, amiért nem akarták őt. Elhanyagolható, szánalmas tüske volt az a mához képest.

Fél szemmel az utat néztem, de akaratlanul elkalandozott a pillantásom.
- Remélem nem a bő nyáltermelésre célzol; megvárom míg annyira kiöregszem, hogy a szám egyik oldalán csurgassam a nyálam - Dante élénken vetette magát Rosera, megérezve, hogy új játszótársra lelhet benne. Mostanában annyira komor voltam, hogy aligha élvezhette ez a dög a társaságom. Folyton a padlón gubbasztott, bekajálva igaz a tápmennyiségét, de kelletlenül közlekedve csak a bérlakásban. Nem találta a helyét, ahogy én sem.
A lány kérdésére Dante dobbantott a lábával és megpróbálkozott odakucorodni hatalmas testével az ölébe. Fülei előrebillentek, míg fején "ráncai" egymásra gördültek a stratégia kidolgozása közben. Még épp idejében kaptam el a nyakörvét és nyomtam bele az ülésbe, majd halk, de határozott hangon elmagyaráztam neki mit kéne tennie.
- Dante, te most ott maradsz a helyeden, mert Rose akármennyire is édes teremtés és érdeklődést mutat irántad nem jelenti, hogy a súlyodra vagy más egyéb testrészedre is kíváncsi lenne. Maradsz ott vagy nagy bajban leszel! - Az állat végig rajtam tartva a tekintetét szívta magába az utasítást és ahelyett, hogy újra próbálkozott volna, csak egy elhaló nyüszítésre futotta, Rosenak intézve és a továbbiakban úgy maradt, ahogy kértem.
A nő felé fordultam és egykedvű mosollyal folytattam: - Bocs, de sajna olyan mint én, ahogy mondtad!
Elhessegettem a további mondanivalót, ami vagy kibaszott bénán hangzott volna,vagy "sejtelmesen" nagy baromságnak tűnt. Beindítottam a motort, sebességbe tettem a terepjárót, de még nem indultam el. Figyeltem a szélvédőn versenyző cseppeket. - Igen, emlékszem, hogy mondtad. Akkor Richmond! - léptem a gázra. - Azért ha odaértünk, a benti részeken elkel a navigálás - magyaráztam, míg szétnéztem a kifordulás előtt és ráfordultam az útra.
Mikor Rose visszatette a bokáját, a hanggal együtt odakaptam a fejem, főleg káromkodását megvigyorogva. - Rendben vagy? - fékeztem le a lámpánál és fél testtel fordultam felé. Köszönete hallatán felocsúdtam a bámulásból. - Miért is? - De a lány ahelyett, hogy válaszolt volna, felém hajolt és arcon csókolt. Éreztem ahogy szája találkozik borostám hegyével, majd a szemem sarkából láttam, hogy keze a sebváltó melletti puha kárpiton pihen. Ráraktam a kezem az övére. - Szerintem nincs miért - vágtam át a zöld lámpa engedélye után a kereszteződésen, Richmond felé.
Azon agyaltam, hogy mi a fenéért kaptam ezt a gyengédséget? A köszönőmet meg végképp nem értettem. Elmondtuk egymást mindennek. Egy kibaszott barom voltam, szarságokkal takarózva, most meg itt ültünk egymás mellett és elpárolgott a düh, veszettség, sértettség és keserűség belőlünk.
Két ember voltunk. Akik abban a pillanatban nem engedték el rögtön egymást kezét hazafelé menet.

A szelídség, a jámborság és a tisztaság mind anyám erényei voltak. Józan eszűnek és igazságosnak nevelt, olykor templomba is eljártunk, hogy láthassuk az embereket, akik jó példát mutatva szolgálják az Urat, de még inkább - ahogy a hosszú évek során rájöttem - azért, hogy a hívők magukénak érezve, szinte egynek közülük, aki magasztalja, imádja az ő Istenüket, akinek lelke tiszta, teste érintetlen kezeljenek minket, ezzel a tökéletes látszatot fenn tartva. Milyen érdekes, hogy akkor még mi magunk is elhittük ezeket saját létünkről. Ugyan olyan ártatlan és empatikus lélek voltam, mint anyám, és Hope, a kor lázadója, legnagyobb hibájával, a makacsságával tűnt ki közülünk, hívők közül. Ma már annyira más minden. Abban hiszek, amit látok, és abban, amit hallok. Vagy még abban sem. A személyiségjegyek felerősödésével egy időben gyengült hitem. A hosszú évek során sikerült a vérszomj és a bosszú rettenetes erejének segítségével elnyomni gyengeségnek titulált tulajdonságaimat, ám mostanra egyértelművé vált, hogy ha igazán erős lennék, akkor ezekkel a tulajdonságokkal együtt lennék az. Ez mind rég eltemetett volt már, és fájt, szinte üvölteni tudtam volna, mikor a felettük nőtt hegeket kaparta valaki. A bokám reccsenése és az éles fájdalom, amely belehasított nagyon is emberi volt, habár tudtam, csak néhány pillanatig fog fájni, mégis szűnni nem akaró zsibbadtság öntötte el. Ahogy Nick felemelt a karjaiba a lábam tompán lüktetett és zsiborgott minden egyes lépésnél, habár a férfi nagyon igyekezett a lehető legfájdalommentesebben véghezvinni a procedúrát és beültetni a kocsiba. Igazán erősnek láttam. Nem a szó szoros értelmében, hisz férfi, méghozzá vámpír, én pedig nem voltam túl testes, így könnyen elbírt. Inkább átvitt értelemben. Azután a sok szenny után, sértő, vádaskodó mondat után, amit a nyakába borítottam, ő minden erejével azon volt, hogy kellemesebbé tegye az estémet. Ott hagyhatott volna a járdán, elhordva mindenféle szeszélyes szukának, arra gondolva, hogy saját magam is visszarakhatom a bokám a helyére, és hazamehetek egyedül, ahogy tanultam. Ehhez képest a karjaiba emelt, figyelmen kívül hagyva mindazt, amit néhány perce összehordtam róla. Egy számító kis dög vagy, Haven Rose Johnsen, hangzott a lelkiismeretemtől, aki már réges-rég nem kopogtatott az ajtómon. Legbelül dühöngtem, fel tudtam volna nyársalni magam, amiért így viselkedtem, és minden, amit akkor éreztem, egyetlen egy szóval nevén nevezhető volt: undor. Egy igazi nő voltam, a szó legnegatívabb értelmében. Meggondolatlan és hirtelen, gyáva és elkényeztetett. Habár én is bőszen takaróztam a múlttal, akárcsak Nick, itt volt az ideje a felismerésnek, hogy könnyes, vagy éppen könnymentes búcsút kell vennem tőle. Túlságosan is sajnáltam magam ahhoz, hogy arra gondoljak, nem Nick, vagy más egyéb férfi volt az, aki átváltoztatott azon a szörnyű éjjelen, így nem büntethetem őket a végtelenségig. Egyszerűen féltem a beismeréstől, hogy aki olyan szerencsétlenül elcseszte az életem az mégcsak nem is Steven volt, és nem is egy másik férfi. Csak én magam.
Ahogy az autóba rakott Nick, borzasztó szag járta át a légútjaimat. Nyál és forró lehelet zúdult a nyakamba, amikor a felismerés ért: egy kutya. Elfintorodtam a nedvesség hatására, ami a csaholás következtében ért, majd Nick rászólt és kicsit bentebb taszította a jószágot. Mohón dugta a hónom alá fejét a kutya, Dante, és akaratlanul is elmosolyodtam.
- Akárcsak a gazdád. - súgtam az ebnek alig hallhatóan. Valójában nem a nyáladzásra, és nem is az irtózatos kutya szagra gondoltam, inkább a mohóságra. Zsák a foltját, vagy hogy is mondják. Nick sürgető csípője épp olyan táncot járt a fenekemnél, mint a kutya pofája a hónom alatt. Felnevettem, amint megnyalta a karom. - Jól van, nagyfiú. Mondd, unatkoztál idekint? - szegeztem a kutyának kérdésem, mintha csak választ várnék, miközben megvakartam a füle tövét. Vizes hajam lustán tapadt a nyakamhoz, melyről kövér cseppek folytak be a dzseki és egyúttal a ruhám alá, apró libabőröket hagyva maga után. Kikaptam egy hajgumit a táskámból és laza copfba fogtam össze hajam, míg Nickre pillantottam. - Richmondban lakok. Van ott egy lakásom. - hangzott válaszom. Szemeimben ha valami, akkor az eddig nem tapasztalható megilletődöttség tükröződött, amelyet Nick embersége váltott ki belőlem. Annyira emberi volt, ahogy ázottan ültünk az autóban, hátunk mögött a kutyával, azzal a hatalmas állattal, aki a nyakunkba lihegett, de barna szemeinek minden pillantásából áradt a szeretet. Groteszk látványt nyújtott, ahogy erre az emberi testben bújó ragadozóra, Nickre, a félelmetes ábrázatú, vajszívű kutya sötét íriszeit emelte, és hűség, mi több, hála sugárzott belőlük. Úgy éreztem, hogy ebben a pillanatban még közelebb kerültem Nickhez. Legszívesebben megöleltem volna, de már nem voltam benne biztos, hogy ehhez még jogom van. A bokámra pillantottam, amely idétlenül lógott, meg-megremegett a feszített állapottól. Összeszorítottam szemeimet és állkapcsomat, megmarkoltam a végtagot és egy határozott mozdulattal tettem vissza a csontot a helyére.
- A picsába. - csúszott ki élesen az ajkaim között. Néhány pillanat múlva csináltam néhány bokakörzést, hogy érezhessem, biztosan jó helyre tettem-e vissza a bokám. Remekül forgott. - Nick? - emeltem a férfira a tekintetem. - Köszönöm. - mondtam halkan, miközben Dante fejét kissé eltolva emelkedtem fel az ülésből, hogy lehelhessek a mellettem ülő vámpír arcára egy könnyű csókot.

Az esőnek olyan illata van, mint a szabadságnak. Persze nem mindegy, hogy mikor zúdul a nyakunkba. Ha épp munkába sietünk, részegen botladozunk haza, állás interjúra készülünk, eltörjük a lábunkat, vagy szimplán elüt egy autó, netalántán vigyorral próbálunk elütni egy kínos randit. Az esőben az a pláne, hogy attól függetlenül mennyien megpróbálkoztak a témával; ének az esőben, esős csók, esőben jó ölelni, esős szerelem, egy esős nap, még mindig imádják! Megunhatatlan. Lehet provokatív és magányos. Unalmas és buzdító s őrült színeket képes teremteni. Egy egyszerű esőcsepp. Aminek az illata fűszeresen földszagú. Emléket idéz s mos el egy pillanat alatt. Megkockáztatom, hogy van aki szeret megázni. Olyan átlényegüléssel, pillájukat lehunyva képesek álldogálni alatta, mint egy szabadult rab. Talán azért érezzük szabadságnak, mert mint minden természeti jelenségkor, míg tart, egy időre megáll az élet. Egy olyan ember nem volt a Földkerekségen, aki nem bámult volna legalább egy másodpercig az esőbe; elmélázva valamin, még akkor is, ha magasról leszarja mi lesz vele holnap.
Változatos: jobbra, balra, egyenesen és egészen vízszintesen eshet. Senki nem parancsol neki és egy sanda mosollyal engedi meg, hogy összejátszva az érzelemmel megblöfföljek a gyanútlan emberiséget. A szemetek! A poén ezen eszmefuttatásban, hogy én magam is ilyen akartam lenni. Egyszerű és bunkó szélhámos. Változatos, kikövethetetlen. Érzelemmentes, szabad, fékezhetetlen. Akinek nincs múltja se jövője. Aki nem okoz fájdalmat és gyengeséget. Akinek nem kell látnia egy nő szemének sarkában a miatta hullatott könnyeket. Legalábbis, amit ő idézett elő.
Nem akartam megkapni, hogy csupán magyarázkodok, baromságot beszélek, nem érdekel valakit, amit mondani akarok. Nincs szükség rám és szemét voltam. Mégha mindezzel tisztában is vagyok, nem vágytam rá, hogy halljam. Senki se akar fölösleges lenni. De ha eső lennék, le se szarnám, amit Rose a képembe vágott. Sőt, önérzetesen ernyőt nyitnék számára és heves villámcsapással zúdítanám rá a haragomat, eső formájában. Nem válaszolnék. Nem vágynék a tiszteletére.
- Rendben - léptem kettőt hátra, kezeimet leengedve magam mellé. - De nem azért mondtam el, hogy én hogyan érzem magam vámpírként, mert azt hiszem te nem vagy tisztában vele milyen az. - Elegem volt, hogy csapongok. Hogy a múltamra fogom a cselekedeteimet, mégha így is volt. A rohadt múltat vállalnom kellett! - Azt hiszem rég volt már, hogy ilyen helyzetbe keveredtem - megeresztettem egy vigyort, ironikus, gúnyos mosoly volt magamnak. Megdörzsöltem az arcomat és újfent ránéztem. Mérhetetlenül fáradt voltam. - Azt hiszed a pénzed kell, Rose? - fájdalmasan elnéztem és visszatuszkoltam a táskájába a dollárokat. - Ennyire kicsinyesnek nem nézhetsz! Van pénzem, kösz. Négy évszázad alatt volt időm gyűjtögetni - meglepett, hogy mennyire másnak lát engem, mint ahogy én kezdetben akartam. A szemétségem ellene megérdemelte a magáét, de hogy még olyan tuskónak tartson, hogy azért jöttem utána, hogy kizsebeljem, igen mellbe csapott. - Se a pénz, se bocsánatra meg végképp nem szorulok. Ha ilyen szemétnek is tartasz, csak haza akartalak vinni - elfordultam és elindultam vissza a kocsimhoz. - A dzsekit tartsd meg! - mondtam félhangosan, mikor megéreztem egy nedves, pöffeszkedő esőcsepp érkezését a vállamon, majd még egyét. Benyúlva a zsebembe megszorongattam a kulcscsomót és már nyitottam az ajtót, mikor Rose elcsukló hangját hallva visszasiettem hozzá.
- Mit műveltél? - néztem le törött cipősarkára és kiugrott bokájára. - Persze, gyere kapaszkodj a nyakamba! - felnyaláboltam a földről. - Furcsán festenél fél lábbal végigbicegve a kocsiúton - sürgettem. Átfontam a derekát, a másik kezemmel meg a lábait és visszaindultam újfent a terepjáróhoz. Visszatetsző irónia volt, hogy újra a karjaimban tarthattam; közel az ajkához, nyakához és a hajához. Lassan mentem, nehogy nagyot rázkódjon a lába, de így az esőt nem úszhattuk meg. Mire beraktam a kocsiba, én már csuromvizes voltam; átáztatta a felsőmet, szorosan a mellkasomhoz tapadt dzseki hiányában. Behúztam magam után az ajtót és a fejtámlára hajtottam a fejem. Dante eszeveszetten csaholni és mozgolódni kezdett a hátsóülésen.
- Nyugi, Dante, Roset ismerem - nyúltam hátra, hogy megsimogassam a füle tövét és alaposan megszaglálhasson. A kutya előrenyomult és Rose nyakába nyomta nyálas pofáját és bazi nagy orrát. Megfogtam a marjánál, hogy visszább vegyen, de mellső mancsa már a karfán volt. - Bocs, Rose de nem bír magával - nevettem el magam, ahogy a Dögöm már a lány hónalja alatt kutatott. Két kézzel feszültem neki, így hátra bírtam végre taszítani. - ha beszélsz hozzá, lehet, hogy megnyugszik - köszörültem meg a torkom és kezeim a kormányra simultak. - Tehát, hova vigyelek? - Dante úgy hatott rám, mint a gyógyszer. Azonnal megnyugtatott és energiával töltött meg. Röhögni lett volna kedvem és agyon csókolni Roset, benyúlni a pólója alá, cirógatni a nyakát de nem tehettem. Talán már soha.

Rég megfogadtam magamnak két dolgot: férfiban nem bízok; illetve, hogy menekülőre fogom, ha az első szabályomat felrúgva, a gyermeteg rajongástól egészen a féltékeny szipirtyóig vezető úton találom magam valahol, bárhol. Az első pontom nevetséges módon történő figyelmenkívül hagyása után csoda, hogy a másodiknak, valahol a félúton tartó észvesztésben megtorpanva megálljt parancsoltam. Leginkább persze saját magamnak volt erre szükségem. A szél bele-bele kapott a hajamba, amint a szűk járdán siettem a Mystic Falls-ból kivezető úton. Menekültem az emberektől, a férfiaktól, Nick-től, és igen, valahol mélyen magamtól is. A düh keservesen, könyörtelenül tört utat magának, ám a módja váratlanul ért: könnyek formájában. Hirtelen fényre, majd Nicolas kiáltására, végül lépteire lettem figyelmes. Szembe fordultam vele, de nem álltam meg; háttal mentem tovább, tempómból egy hangyányit visszavéve.
- Ne magyarázkodj! - kiáltottam el magam, miközben megtorpantam és letöröltem az összegyűlt könnyet a szemeim sarkából. - Huszonöt évig mást sem hallgattam, mint az ostoba magyarázatokat! Nem érdekel, hogy miért viselkedtél úgy. Csak hagyj békén! - ordítottam, dühtől tajtékozva, a legkevésbé sem nőiesen, az utca közepén. Szembe fordított magával, kezei az arcomra simultak és a lelkét megkönnyítő magyarázkodásba kezdett. - Ugyan, ne nekem mutasd be, hogy milyen vámpírnak lenni! - mordultam rá. - Százötven éve mást sem csinálok, mint magammal küzdök, az életben maradásért, az inkognitóért, egyszerre harcolva a lelkiismeretért és ellene! A legkevésbé sem szorulok a magyarázatodra. Elég világosan kifejtetted a véleményed a mosdóban. - dühöngtem, majd néhány lépést hátráltam, de egy pillanat alatt földbe gyökereztek lábaim, mikor körém terítette a kabátját és gondosan összehúzta rajtam. - Nem szükséges. Nem most megyek haza először egymagamban. - válaszoltam csendesen, tekintetem az egyik út menti lámpára szegezve. Nem bírtam a szemébe nézni. Féltem minden érzéstől, ami tekintetén keresztül átjöhet. Féltem, hogy valakinek újból csalódást okoztam, féltem, hogy olyat látok a szemeiben, amit nem akarok, de leginkább attól tartottam, hogy érzelmeimet képtelen leszek palástolni, és könnyektől mosott arcomat a férfi vállába fúrom, esetleg megcsókolom. Ez az, amitől egész életemben menekültem. Bárminemű érzelemtől. Habár Robertet nagyon is sajnáltam a végzetes estén, tudtam, hogy nekem így a legjobb; megöltem, mielőtt visszavonhatatlanul beleszerettem volna. Persze Nick-be nem szerettem bele, hisz alig ismertem, de épp a megfelelő úton járt. Máskülönben ha csak pillanatnyi megoldásként is, de eltörtem volna a nyakát, majd leléptem volna; néhány óra múlva úgyis magához tért volna. Csak álltunk egymással szemben, szótlanul, tekintetét folytonosan magamon érezve, habár én még mindig nem néztem rá.
- Ne már, Nick, mit akarsz tőlem? Igazad volt, nincs jogom kérdőre vonni. Semmi közöm ahhoz, hogy mi jár a fejedben. Bocsánatkérést vársz? Vagy a cehh felét? - kérdeztem erőtlenül, miközben a táskámban kezdtem kutatni a pénztárcám után, az utamba akadó holmit - főként papír zsebkendőket - a földre hajítva. Egyszerűen el akartam tűnni, minél hamarabb, messze, ahol senki sem lát, de tudtam, a legfélelmetesebb mumustól nem szabadulok: magamtól. Halálra rémisztett a tudat, hogy érdekelt Nick annyira, hogy felkapjam a vizet, mi több, dühtől fortyogva lépjek le, egyedül, könnyes szemekkel. Tisztában voltam vele, hogy mennyire szánalmasan festek, és hogy valószínűleg túlreagálom, de nem bírtam az érzelmekkel. Régóta nem volt már dolgom velük, így nem szívesen látott ismerősökként próbáltam megszabadulni tőlük. Mély sóhaj után hátat fordítottam Nick-nek és elindultam. Tíz méter után megbicsaklott a bokám és idétlenül salapálva igyekeztem az egyensúlyom megtartani. Felszisszentem, de az igazi bajjal nem szembesültem amíg le nem hajoltam, hogy megigazítsam a cipő keresztpántját. Az egyik sarok letörött. Nem is lehetne megalázóbb, méltatlankodtam. Lassan fordultam vissza Nick felé és szigorú tekintettel néztem rá.
- Szóval... Akkor haza vinnél? - kérdeztem halkan, csalódottan és szégyenkezve.

Kezeim az áldozat belsejében kutattak. Könyékig egy női mellkasban turkáltam, mint egy érzéketlen mészáros, holott csak bizonyítékot kerestem az igazam végett. Egy igazságért, egy tett miatt, egy ártatlan testben. Meg kellett fognom a torkát, hogy fogást találjak és testében kutató kezemet mélyebbre dughassam. Kegyetlenül mélyre, ahol "azt" kerestem.
- Megvan már? - lépett be kopogás nélkül a helységbe Corrie. Fehér egybe ruha volt rajta, alul metszett csipkével és apró virágokkal. Szeme a testre szegeződött, ajka szétnyílt, sikolyra görbült a szája, de egy hang sem jött ki a torkán.
- Corrie, mit keresel itt? - húztam ki egy cuppanással a kezem a nőből. Megfogtam a gurulós asztalkáról egy rongyot, hogy le- és megtöröljem a kezem benne, majd megpróbálva eltakarni az áldozatot, elé álltam.
- Csak - nyelt egyet. - meg akartam nézni, hogy haladsz vele - ellépett mellettem és a fémasztal másik oldalára helyezkedett. Vékony ujjai a nő kulcscsontjához értek, de mintha csak egy megszáradt, szárnyra kelt kutyatejpihe susogna a bőr felszínén; ernyőit kifeszítve ütközne a nő nyakához, szárnyának végére vércsepp ragadna, de rettegést visszafojtva tovább simítja. Annyira gyengéd gesztus volt, mintha csak egy búcsúzó ima lett volna a részéről.
- Nem kéne hozzá érned.
- Tudom, Nick, de...
- A vérszomjad? - dobtam le a rongyot, hogy érte nyúljak, ha kell.
- Nem - nézett fel rám hatalmas szemeivel értetlenkedve, ártatlanul. - Sajnálom őt. Olyan mérhetetlenül fáj egy embert így látni - elakadt a szava és ujjai már a nő haját simogatták. Kis fogú fésűként siklottak le ujjai a nő hajában.
- Corrie...
- Velük is ezt történt, Nick, igen. Tudom. Te láttad őket?
- Igen - szilárdult meg a hangom. Megjelent a húgom szüleinek szétmarcangolt testének képe a fejemben.
- Azok miatt az áldozatok miatt vagy ilyen érzéketlen és visszahúzódó, igaz? - mondatának első fele kijelentésnek hatott, de az "igaz" szócska megcsorbította a válaszom élét.
- Neked ezzel nem kell foglalkoznod.
- Akkor ki a franc foglalkozna veled? - fülsértő cuppanást hallottam, majd mikor lepillantottam Corrie kezében ott pihent az áldozat szíve. - Tessék - nyújtotta át nekem. Nem törölve meg a kezét kiment a helységből.

Miközben műmosoly feszült a képemen, azt figyelve, hogy az a nő, aki másodikként adott át nekem egy szívet, elmegy, eszembe jutott ez a torz, horror filmbe illő emlékem. Kísérteties tudatállapotba űzött, ahol majdnem olyan élesen, mintha csak valóság volna Rose állt előttem, megtörten, egy kiszipolyozott vámpír és nő; remegő kezében a saját szívét tartva. Nekem adja úgy, hogy nem érdekli mekkora seb tátong a helyén.
Olyan volt feszes vigyora és nevetéséhez kölcsönzött hangja, mint egy sebzett állaté és székének csikordulása pedig kidobott szívének puffanása az asztalon. Távozó mondatait figyelmen kívül hagytam és engedtem, hogy elmenjen. Kezembe vettem a "részét" egy darabot ebből a nőből, aki azon mód, azon az estét, a mosdóban és azon túl belém égett.
Megforgattam párszor a kezemben, majd eldöntöttem, hogy akármennyire is gusztustalanul viselkedtem, az utolsó szemétséget nem akartam a tálcámon hagyni. Nem akartam, hogy olyan férfinak tartson, akinek szex kell, mert a farka igényli, hanem olyannak, akivel érdemes volt eltölteni egy estét, legalább azzal a tudattal, hogy megérte. Olyan gondolattal, hogy nem egy seggfej innen a szomszédból! Valószínűleg ezt már eljátszottam, de ekkora luxust, amiben most ő ringatta magát, nem engedhettem. Nem fogok kibaszott, végzet angyala lenni. Azt nem!
Felálltam az immár üres asztal mellől, odadobtam némi készpénzt és kiviharzottam a borházból. Mikor a kocsimhoz értem és Dante nyüszítve lógatta ki busa fejét, megjelent előttem mindentől megfosztott, üresen álló asztalunk képe. Rúzsfolt a pohár szélén, elnyomott csikkek lusta, keleties tunyaságú füstjének szivárgása, egy otthagyott sajtmorzsa kétségbeesett cincogása.
Megsimogattam Dante fejét, majd felkapcsoltam a kocsi reflektorját. Bevilágította az utcát apró, szálló porfelhőt csillogtatva meg a sötétben. És egy nőt. Nem is reméltem, hogy még itt lehet.
Mikor Rose után rohantam, talán büszkeségből nem vetve be
vámpírgyorsaságot, még fülemben csengett Dante méltatlankodó szűkölése.
- Rose! - kiabáltam utána, pár pillanat múlva utolérve a távolban még csak fekete pontnak tetsző alakot. Megragadtam a vállainál és magam felé fordítottam. - Emlékszel mint mondtam azokról a kibaszott hegekről? - egyik kezem az álla és füle mögé simult. Hozzá kellett érnem. Érezni a bőrét, annak tapintását. - Újra és újra beleesek a csapdájukba. Nem bírok már önmagam lenni miattuk. - másfelé kellett néznem egy percig, de mikor folytattam újra csak a lányt vizslattam. - Vámpírnak lenni a legszörnyűbb dolog ami történhet egy emberrel. Kiszakad a körforgásból és élő-halottként él. Valami olyasmit keres az életben, ami már nem az övé. Hibába hiszem, hogy jót teszek - elhúztam a a kezem az arcáról, hogy ne érezzen tolakodásnak. Csak azt szerettem volna, ha meghallgat. - ha seggbe rúgom a magamfajtát és úgy gyilkolom meg, amit helyesnek vélek, segítek azoknak, akik nem bírják elviselni ezt az állapotot, amin keresztül ment a testük, felrúgva a múltjukat, de nem ér semmit, ha én magam sem hiszek a saját létemben - levettem a bőrdzsekit és köré terítettem. - Had vigyelek haza! - húztam rajta összébb a kabátot, szememet végigjártatva megtépázott ruháján. - Nem megadás vagy hasonló. És megengedem, hogy pofon vágj vagy ami tetszik - engedtem meg egy mosolyt, habár olyan borús volt, mint maga az éjszaka. - Csak ne egyedül mászkálj az út szélén.

Egyszerűen irtózom a megalázottságtól. Az érzés, ahogy a másik győzedelmeskedve emeli tekintetét rád, ajka gúnyos mosolyra húzódik és még csak a te helyzetedbe bele sem gondolva vádaskodik, bizonygatja igazát, miközben úgy viselkedik, mintha annyira beléd látna, ismerne, tudná az életed, és ennek a tetejében, úgy tesz, mintha mindehhez joga lenne. Nick is hasonló bánásmódban részesített, és utáltam ezért. Emberi életem során is megvetettem, ha valaki érzéketlenül, valamilyen nevetséges módon, de felsőbbrendűként igyekezett a szívembe tiporni. Ugyanis attól, hogy az adott személy úgy tesz, mintha szíve kőből lenne, az még nincs. Legnagyobb bánatomra én sem vagyok lelketlen, még ha annak is tűnök; valahol mélyen ott rejtőzik az a piszok. Nicolas minden szavával a szívembe mart, ez az ismeretlen férfi, akihez majd' semmi közöm, szinte alig ismerem, mondataival mégis belém rúgott, minden egyes hanggal egyre súlyosabb bárdot lengetve a fejem fölött. Eszmefuttatását egy hang nélkül hallgattam végig, majd kiléptem a mosdóból. Utolsó mondata, az az iróniától duzzadó egyébként-jó-volt vitte a prímet a mai estén. Na, az igazán szíven ütött. Ajkamat beharaptam miközben visszatértem a vendégtérbe, majd leültem az asztalunkhoz és a boromat vizslattam. Igazándiból fogalmam sem volt miért ültem vissza. Felkaphattam volna a kabátom, kiihattam volna a bort, és elviharzottam volna, ahogy egy ilyen helyzetben illik. Ennek ellenére leültem, a helyemre, és mereven bámultam a poharamba. Nem voltam hozzászokva a bánásmódhoz. Mit ne mondjak, az élet elkényeztetett, hisz mindezidáig én voltam az, aki elküldte a másikat a francba. Én voltam az, aki szarkasztikusan, a másikat semmibe véve alázta áldozatát, majd, ha kedvem tartotta, még el is fogyasztottam reggelire, ebédre, esetleg vacsorára, főétkezés gyanánt. Még mindig utolsó szavai kavarogtak a fejemben, és mikor megláttam Nick-et, amint felém igyekszik, majd leül, még rá is tudtam volna borítani a lezserül díszített asztalt. Kérdésén felnevettem, habár az nem egy boldog kacaj volt. Olyan, amit az ember kínjában csinál, és rendszerint könnyek követik. A tisztán látás végett, a húgommal való találkozásom óta nem pityeregtem, és nem most akartam elkezdeni, főleg nem egy férfi miatt. Megráztam a fejem, miközben lehunytam a szemeim és egy újabb halk nevetés hagyta el a számat.
- Ugyan, nem fárasztanálak ilyesmivel. - válaszoltam csendesen, miközben még mindig a boromba bámultam. Egy olcsó lotyónak éreztem magam, amiért olyan egyszerűen odadobtam magam, kiterültem, akár egy darab hús, amelyre a legkevésbé sincs szüksége a másiknak. Utáltam, hogy ilyen helyzetbe hoztam magam, hisz senki más nem tehetett erről, mint én. Az érzés, a megalázottság kísértetiesen hasonlított a Steven Wood-ügyre, azzal a kivétellel, hogy most valóban felkínáltam magam. Talán egyre butább az ember, talán a túl sok tapasztalat meghülyíti. Nem bírtam tovább gondolkodni. Bosszút akartam, csorbát a férfi nemen azért, amit velem tettek. Talán nem valami hatásos terv, de eldöntöttem, hogy az erdőbe megyek, és magammal viszek valakit. Egy férfit. Azért, hogy elmondhassam neki, mennyire utálom azt, amivé váltak és amivé engem is tesznek. Szánalomra méltóvá és gyöngévé. Majd letépem a végtagjait, hogy szenvedjen, végül pedig a fejét és ott hagyom, temetetlenül. Megköszörültem a torkom és felálltam a helyemről.
- Örülök, hogy találkoztunk. - mondtam egyenesen Nick szemeibe bámulva, bár hanglejtésemmel cseppet sem megerősítve a szavaim igazát. Ezzel hátat fordítottam, és kiléptem a borházból. A sötétben egyedül, gyalog indultam Richmond felé. Volt már rosszabb is, gondoltam, de ez inkább csak egy próbálkozás volt, hogy elhitessem magammal a szemeimben összegyűlő könny nem létezését.

Rose & Nick R.

Van a férfiban egy gomb. Nem csak egy, de annak a bizonyos gombnak a megnyomásakor, amire véleményem szerint csak egy nő képes megtalálni és előszeretettel nyomogatni, a hím ugrik. Elszakad benne egy gát, az önkontroll feladja és kalapot emelve továbbáll, míg az adrenalin felszökik; már-már látni kívülről, ahogy egy ideg ugrál az adott férfi homlokán. Általában akkor keletkezik a szituáció, mikor a nő majdhogynem fagyos, királynők magatartásához hasonlatos mondókát levág, majd úgy téve, mintha büszkeségét féltve pusztán, elmegy. Voltaképp a leggyakorlatiasabb lépés a részéről; az utolsó szó jogán megelégedhet magával. A szexnél is megvan mindaz, ami a hétköznapok rutinjában; adott a két fél, nő férfi (jó esetben) és mind a kettőnek tökéletesen eltérő elképzelése van a dologról. Rájátszanak, taktikáznak és imádnak drámázni. Az, hogy maguk miatt vagy a holnapért, csakhogy elmondhassák (általában csak maguknak), hogy mennyire faszagyerekként viselkedtek, kiállva önmagukért. Szánalmas? De még mennyire. Rühelltem, hogy Rose is azt várná el tőlem, hogy megjátsszam magam. 'Tegyek úgy', mintha nem kavarognának a fejemben a romlott emlékeim. Mintha nem vádolnám magam olyan piszkosul miattuk, míg a múltam sandán vigyorogva leül mellém és jól hátba vereget. Jó volt, Nick! Ne aggódj, mindketten tudjuk, hogy seggfej vagy és most már ez a nő is!
- Tehát, rendezzük - játszott egy fanyar mosoly az ajkamon, miközben az ujjamra csavartam Rose egy hajtincsét. Nem volt gyengéd mozdulat, keményen meghúztam, mégcsak nem is élveztem, de ez a lágy- fájó kettősség izgatott. - te azt szereted, ha valaki tetteti, hogy jó a szex? - ellágyult a tarkóján lévő kezem és széles vigyor terült szét a képemen. - Talán egy álorgazmust is beújítasz, ha épp nem megfelelő a farok-mérce? Igazán arany szíved van, Rose! - felettébb mulatatott a lány mondata, de tisztában voltam vele, hogy eltúloztam a dolgot. Talán a saját piszok-büszkeségem vállalt részt a szavaim elhangzásakor, de van, hogy nem bírjuk visszafogni a tapasztalatot, múlt, emlék, személyiség, vámpír és legfőképp a hímet magunkban. Játékosságot mímelve néztem, ahogy Rose sikertelenül gombolkozik, kisebb sóhajt hagyva el az ajka, mikor elromlott cipzárját vizslatta. - Nem mind. Elég kevés mondta volna meg, hogy nem fog eget rengető sztorikat mesélni a sörhasú haverjainak az esti numerájáról - a mosdókagylóhoz sétáltam és karjaimat összefonva mustráltam a lány lelépését. Az ágyékom még dühösen lüktetett a nadrágom alatt, de igyekeztem nem figyelni pumpáló üzeneteire. - Egyébként jó volt - néztem mereven, ahogy Rose keze a kilincsre siklik, majd önérzetes mondatával együtt kiszállingózik a wc-ből.
A helység azonnal pangani kezdett az ürességtől. Nem maradt más csak az idegesítő hang a fejem fölött, és az orromon ki-be fújott levegő zizegése továbbá az ereimben zakatoló, monoton vér ócska áramlása. Felkaptam a földről a pólóm, majd átdugva a fejemet rajta magamra húztam.
Kisétáltam a női wc-ből és öles léptekkel visszamentem az asztalunkhoz, ahol nagy meglepetésemre Rose üldögélt. Egyedül a száján láttam a zavartságot; a jobb sarkában ideg ugrándozott. Leültem a székemre, majd áthajoltam az asztal fölött és úgy súgtam oda a lánynak: - Hazavigyelek?

Azt mondják, az emberek nem képesek változni. A nők nem tudnak vezetni, a férfiak pedig egy időben több dologra koncentrálni. Nem érzik a különbséget az öröm között, mikor a kívánt csapat nyeri a BL-t, és mikor a világ leggyönyörűbb Manolo Blahnik vörös tűsarkúja ezer euró helyett hétszázért viríthat szerelmük csinos lábán. Azt is mondják, hogy minden az, aminek tűnik, és azt is, hogy a férfiak mind ugyan olyanok. Nos, ezek a sztereotípiák nagy része marhaság. Attól, hogy nő vagy, még vezethetsz jól, attól hogy férfi, még lehetsz borzasztó sofőr. Lehetsz figyelmetlen hölgy, és tehetsz a focira magasról akkor is, ha éppenséggel hímenműnek születtél. Ezek mind csak kitalációk, amelyeket néhány idióta talált ki, vagy a másik nem szapulásának érdekében, vagy azért, hogy saját bőrüket menthessék értelmetlen közhelyekkel. Vannak azonban azok a kivételek, amelyek erősítik az előbbi szabályokat - már ha nevezhetőek egyáltalán szabályoknak. A ma esti tapasztalatom is kezdett abba a bizonyos "minden férfi ugyan olyan" skatulyába temetkezni, ám igyekeztem nem úgy viselkedni, ahogy a nők legtöbbje tette volna. Ha valakibe, belém szorult büszkeség. Kertelés nélkül, ridegen közölte, hogy egyszerűen megkívánt. Ilyen szintű részletezésre ugyan nem voltam kíváncsi, azért végig hallgattam mondandóját. A végén egyszerűen elmosolyodtam. Nevetségesnek találtam a helyzetet, ahogy számon kérek egy férfit, akit jóformán nem is ismerek. Mi mást akarhatott volna tőlem, mint lefektetni, kielégíteni vágyait, eluralkodni testem fölött, hogy érezhesse, szükséges. Valójában ez elég tragikusan hangzott. Szívembe a karót, ha ennek a férfinak nincs valakije. Márpedig, ha van neki, akkor miért vágyik más nő társaságára? Ha megkívánt, hát illene elnyomni magában, ha a barátnőjét szereti. Nagyon rossz női megérzéssel kell rendelkeznem, és még szörnyűbb emberismerőnek kell lennem, ha Nick-et nem várja egy nő otthon. Magyarázata után kérdést szegezett nekem, mely hallatán kissé megütköztem. Szemöldökeim a homlokom közepéig felszöktek, nyakam pedig akaratlanul is hátrébb mozdította fejem. Beleléptem a ruhámba, és miközben megigazítottam magamon, válaszoltam az előbb elhangzott kérdésre.
- Ne haragudj, csak nem vagyok hozzászokva az ilyesmihez. Már ha épp szexelünk, legalább úgy tehetnél, mintha jó lenne. - vágtam fancsali képet, mire ő hamar közelebb lépett, elkapta a tarkóm és folytatta a kérdőre vonást. Mondókája végére sikerült valamennyire eltaszítanom magamtól, majd a húzózárat igyekeztem felhúzni a ruhám oldalán. - Nem, igazából, fogalmam sincs, hogy mit vártam. Úgy tűnik mégis csak ugyan olyan az összes férfi. - vetettem rá dühös pillantást, majd a cipzárra néztem és szembesültem a ténnyel, miszerint az elszakadt. Betudtam a hévnek, amellyel megszabadított a testemet takaró textiltől, így simán összefogtam a ruhát és a kilincsre tettem a kezem. Tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni, hisz egyértelmű, hogy nem olyan férfi, aki eltűri, hogy egy nő általánosításainak rabjává váljon. Végül ismét a férfira néztem, és miután elfordítottam a zárat, lenyomtam a kilincset. - Jobb, ha átadjuk a mosdót olyanoknak, akiknek tényleg szüksége van rá. - fejeztem be komolyan, majd kiléptem az ajtón, és visszaültem az asztalunkhoz. A kabátomba bújtam, hogy ne legyen annyira feltűnő a ruhám oldalán tátongó lyuk. A borospoharamért nyúltam, amelyben volt még néhány korty. Kezemmel körkörös irányba lögyböltem a nedűt, majd beleszagoltam. Sebesen cikáztak a gondolatok a fejemben az előbb történtekkel kapcsolatban. Vajon miért akartam annyira, hogy Nick ne csak a testet lássa bennem? És én miért nem csak azt láttam benne? Hisz én magam sem ismertem. Valami mégis húzott hozzá. Legőszintébb reményeim szerint a vonzalom nem másnak volt betudható, mint az elfogyasztott bornak, melynek utolsó kortyai még a poharamban kavarogtak.

Rose & Nick R.

Az emlékek, a múltunk végigkísérik életünket. Olyan lóhalálában képesek rohanni mellettünk, egy percre se tévesztve szem elől a jelent, örökösen ott lihegve a nyakunkba, nem feledve a kínt, a mocskot, amit mindvégig suttognak a fülünkbe, egészen úgy, mintha rothadó leheletük figyelmet érdemelne. A kibaszás az egészben az, hogy mindig odafigyelünk arra, mit mondanak. Képeket, apró csevejt csempésznek az agyunkba régről. Emlékeztetnek megtépázott lelkiismeretünkre, kicsit sem finomkodó, sürgető életmenetünkre.
Rose ennek esett ádozatúl. Ennek a szennynek, ami nem engedhetett megszabadulni mindettől. Talán nem is lehetséges, hogy teljes mértékben elszakadj, de nekem egy lélegzetvételnyi, egy kicsiny, elégedett sóhaj sem jutott. Mikor ágyékunk elvált egymásétól, én pedig lepillantottam a szerszámomra, ami majdnem kicsusszant Roseból, rátámaszkodtam a könyökömre, hogy a lány elutasító mozdulatára, helyet adjak neki a távozásra.
Meztelenül fölültem és a térdemre nehezedtem, míg Rose megpróbálta felvenni velem a szemkontaktust. Hideg levegő áramlott a hátamra a fejünk fölött pörgő propellerből, egészen megszárítva hévtől csatakos testemet.
Mikor tenyere az arcomra siklott, éreztem minden egyes vonalat a kezében, melyek közül apró nedvesség csapódott ki a hatásomra. Legalábbis a farkam hatására.
- A fenébe is, Rose! - markoltam meg a kezét és lerántottam az arcomról. - Nem te okoztad a csalódást, hanem én és ezt te is tudod! - Rose fölállt és szedelőzködni kezdett, míg én még mindig csupaszon figyeltem fél szemmel az ügyködését. Karcsú lábait, feszes fenekét, remegő könyökét és a nyakát; ahol imént még az én ajkam lelt legelészett. Majd megfordult és válaszra méltatva kérdezte, hogy miért kívántam meg őt.
Mintha máris elszámolnivalója lett volna velem. Egy pár órája ismert nőnek, aki piszkosul vonzó volt. Lázítóan pimasz és kellően ravasz, ahhoz, hogy meg akarjam dugni.
Csipkézett melltartója túl sokat engedett láttatni a melléből, arra ösztönözve, hogy egy fukar szóhasználat után újfent leteperjem. Megvolt az alkalmam, hogy kihasználjam Roset. Igazán. Élveztem volna is, ha nem felejtem el, hogy kizárjam az érzéseimet, ami miatt gáttalanul áramlottak belém az emlékeim. Felálltam és látni engedtem meredező hímtagomat, de mielőtt elkorcsosult ösztöntudatom lépett volna színre, azzal a nem titkolt céllal, hogy mintegy féreghez hűen a nedves helyet találja meg magának, felhúztam a boxerem és rá a nadrágot, majd ráérősen a lányra néztem.
- Adott volt a helyzet, Rose. Felhergeltél és felkeltetted annyira a kíváncsiságomat, hogy megtegyem. Azt akartam, hogy meztelenül feküdj alattam. Hogy magamévá tegyelek, ott ahol akarom. Most akartam. És bármennyire valamiféle hősszerelmes dumát akartál volna inkább hallani, miszerint megtaláltam benned a lelki társam, nem hazudok. Sajna a vámpír hajlamos állatként viselkedni - gomboltam be a farmeromat, végül pedig felhúztam a cipzárt. - de az idő, ahogy te mondtad arra van itt, hogy tisztázzuk te mi a faszért másztál ki alólam? - odasétáltam elé, megszorítottam a tarkóját és ajkát arra kényszerítettem, hogy csak pár centire legyen az enyémtől. - Nem tetszett, amit láttál, Rose vagy mi? Nem voltam elég gyengéd és romantikus? - kérdeztem egyre inkább szarkasztikusan, belemenve abba a vehemens, ördögi körbe, amit mindig nagyon élveztem. - Azt hittem csak szexet akarsz, de az előbbi ártatlanságot- vesztett reakciódból nem ez jött le nekem - keményebben szorítottam a nyakát hátul, míg a másik kezemmel a kezeit szorítottam le. - még itt a lehetőség, hogy megkapd, édes. - leheltema a fülébe a szavakat.
Mocskos seggfej, kéjenc, szadista, önelégült férfi. Ezek a jellemvonások pikánsak tálalnák azt, ahogy éppen viselkedtem. De olyan szexre éhes harag gyúlt bennem, amit így vezettem le. Bármennyire is beleláttam Roseba, tudatában voltam, hogy meglesz a böjtje annak, ahogy bántam vele. De muszáj volt felvennem a kesztyűt, ha őnagysága kérdőre von egy félédes cabernet után.

Amikor két test összeforr, az különleges. Nem csupán a medencék, a combok és a lágyék tájékok forrnak abban a pillanatban össze, de valami a fejekben, a lelkekben is. Eltörhetetlen kapocs alakul ki, még ha mindketten csak a testiségért estek is buján egymásnak holmi gyenge pillanatban. Nick ujjai gyengéden simítottak végig szemeim alatt az arcomon, mintha csak most látna először ilyen dagadt ereket egy vámpír arcán. Néhány mély lélegzetvétel segített túllendülni a holtponton, és immáron csak egyetlen lény dörömbölt bennem szüntelenül: a nő. Vérem szinte felforrt az ereimben, majd' kipukkadtak, fejem lüktetett, kezem pedig sóvárogva nyúlt a férfiért. Testén végigfutó libabőr megmosolyogtatott, de arcom hamar a férfi vállába fúrtam, amint megéreztem magamban. Fejem hátra löktem, kezeimmel pedig a karjába, a nyakába martam. Egy durva mozdulattal hatolt belém, mely éles fájdalomként jelentkezett, de eltorzult arcomat egy pillanatig sem mutattam. Óvatosan fektetett a padlóra, arra a néhány ruhadarabra, melyektől nem is olyan régen szabadítottuk meg egymást. Nick egyáltalán nem finomkodott, keményen csókolt és a vártnál durvább lökésekkel igyekezett afelé a bizonyos csúcs felé. Hirtelen rápillantottam, és csak akkor tűnt fel ráncolt homloka. Néhány újabb lökés után kezeimet hagytam a csípőcsontjáig siklani, majd megtámasztottam és kicsit elemeltem magamtól, hogy egyértelművé váljon szándékom. A szemeibe néztem. Néhány pillanat múlva kigördültem alóla. Megsimítottam az arcát, majd homlokáról letöröltem egy izzadságcseppet.
- Minden rendben? - kérdeztem gyanakvóan, bár tudtam az igazságot, akármit is válaszoljon. Az igazság pedig egy hátborzongatóan határozott nem volt. - Sajnálom, ha csalódást okoztam. - mosolyodtam el fanyarul, majd magamra húztam a bugyim, amit ez idő alatt kotortam ki a ruhakupacból. Na, nem azért, de erősen megtépázta az önbecsülésem az előbbi. Nem volt még rá példa, hogy egy férfi, aki éppen kénye-kedve szerint élvezkedhet, nos, a társaságomban, ilyen gondterhelt legyen. Arcának rezdülésén láttam, hogy agyilag valahol teljesen máshol jár. Kihúztam a fenekem alól a melltartóm és azt is magamra kaptam. Felálltam a földről, és a mosdókagylóhoz léptem, hogy megmoshassam az arcom. Muszáj voltam kicsit felfrissülni. Habár bennem a vágy egy hangyányit sem hagyott alább, tudtam, hogy így nem leszek képes folytatni vele. És talán nem is áll készen erre Nicolas.
- Itt az idő, hogy elmondd, te miért akartál engem annyira. - fordultam hirtelen vele szembe, miközben nekitámaszkodtam a pultnak. - És múlt időt használtam... - tettem hozzá egy árnyalatnyival halkabban.

Annál az alkalomnál is tudtam, hogy maga a sex egy szervezeti szükséglet. Vannak némely sztereotípiák, hogy párosul hozzá némi, szintén kémiai reakció során létrejövő szarság, amit szerelemnek neveznek. A vicc csak annyi volt a dologban, hogy én nem éreztem semmi mást, csak kielégülést, ahogy fél karral tartottam a lány fejét, míg a kezei enyhén nyugodtak a mellkasomon. Minden egyes lélegzetvétele megborzolta az ingerküszöbömet, ahogy az orrából jövő meleg levegő találkozott a mellbimbómmal. Egyik karcsú lábát átlendítette az enyémen, mintegy testi bilincsbe zárva engem, megfosztva attól a kegytől, hogy kihúzzam magam valami olyasmivel, hogy "használnom kell a mellékhelységet, kisasszony majd jövők" vagy egyéb felszínes baromságok, amin még azok a felső osztálybeli fruskák is átláttak. Na, nem mintha nem szabadulhattam volna ki könnyen az ágyából; vámpír voltam, ő pedig egy jelentéktelen halandó, akit egy csillagtalan éjszakán megdugtam. Mert ahhoz volt kedvem és hajtott a vágy, hogy kihasználjam a kínálkozó alkalmat és fiatalságomból következő kegyetlenséget a női nem iránt... Sok férfi úgy tartotta, ha nem mai napig is, hogy a nő egy dologra jó főként, és az után még más egyéb, amit viszont már egy férfi egymaga is képes lenne elintézni.
- Nicolas, meddig maradhat nálam? - szegte fel kissé az állát, hogy jobban rálásson érzelemmentes arcomra. Sóhajai így most az államat érték.
- Már nem sokáig, kisasszony.
- Ócska egy Casanova szöveg, nem gondolja? - hirtelen elszégyellve magát, de ajkán maradt mosollyal felkuncogott.
- Valóban az lenne, ha így állna a helyzet, de én nem az vagyok.
- Már olyan sok helyen barangolt a testemen, de mégse tegez, Mr. Gerrity. Mi az oka?
- Csak olyan nőt tegeznék, akivel máson is gondolkodom a közösülésen kívül, kisasszony. Ez sérti önt?
- Korántsem. Szimpla szeretkezés, értem én. - Legördítette a combját az enyémről, úgy intézve, hogy térde egy kissé hozzáérjen az ágyékomhoz. Remek fogás volt, meg kell hagyni, de nem érdekelt annyira a farkam vehemens rezzenése, hogy reakcióra méltassam.
Ez a nő gyönyörű volt, gazdag, befolyásos, de mikor mindebbe belegondoltam, legbelül ásítani lett volna kedvem. Percnyi enyhülés volt, de az is csak a testemnek; a szörnyeteg még mindig éhes volt. Felé fordultam és magam felé fordítottam az arcát, lefogva az ütőerét; éppen a kezem alatt dobolt a vér az ereiben.
- Igen az - megcsókoltam, majd felé helyezkedtem. Lelkesen fogadott magába, miközben egyik kezemmel befogtam a száját, hogy ne jöjjön ki rajta egy szemernyi sikítás sem, mikor belemélyesztettem a szemfogamat a nyakába.

Igyekeztem mindent kizárni a tudatomból, még ezt az érzéketlen emléket is, ami majd elhomályosította Rose arcát előttem; pofátlanul, bazi nagy betűkkel hirdetve, hogy amilyen szemét alak vagyok, Rosezal is megtehetem ezt, azt viszont nem akartam. Mikor kihúzta a szemfogát a vénámból, majdnem olyan volt, mintha egy kést húzott volna ki belőlem. Hideg maradt utána és nem bírtam eldönteni, hogy melyik lenne jobb, ha visszahelyezné, vagy ha örökre jegesen kívánkoznék utána?
A szemébe néztem, amiben kettő éne viaskodott szüntelenül; megfogtam az arcát és végigsimítottam a szeme alatti ereket, ujjaim alatt érezve a bennük duzzadó gyors véráramlást. Ajkaink találkoztak, de én még erősebben csókoltam, mintha bizonyítani akartam volna saját magamnak, hogy Rose más. Ő nem csak arra a tipizált elméletre kell; a nő sexre kell!
Rose leszedte rólam a boxert, amivel sikerült háttérbe szorítani a hasonlóságokat a múltbeli nővel; ő mindössze kifeküdt nekem, azt várva, hogy férfi létemre én oldjam meg egyedül az előjátékot,a vezénylést.
Az előttem álló vámpír éhes volt, nemcsak rám, hanem a véremre is és pont ez a kettősség vezérelt arra, hogy végre elengedjem a fejemben úszó gondolatfelhőket, amik kibaszott ködszerűségükkel az őrületbe kergettek. Nekidőltem a hideg csempének, végigszaladt rajtam egy kósza libabőr, közben szorosan tartottam a nyakamba kapaszkodó lányt, míg a szerszámom megtalálta a bejáratot. Mielőtt betoltam volna, Rosera néztem és egy durva lökéssel belé hatoltam. Egyik kezemmel átkaroltam a derekát, hogy biztosítsam az elengedhetetlen közelséget, míg a másikkal hátrahanyatló fejét tartottam. Óvatos mozdulatokkal, míg egyek voltunk, lefektettem a földre, a halmokban lévő ruháinkra és úgy folytattam. Volt hogy a nyakát szívogattam, máskor meg keményen megcsókoltam, állandó ráncban tartva a homlokomat. Egyszerre volt eszményi teljesség és nehéz tudatosság. Nem bírtam szabadulni a képektől, még akkor sem, mikor egy ilyen nő feküdt alattam.

Az ablakon besüvítő hűs levegő végül csak elért a bőrömig, apró libabőröket hagyva maga után. A szellő úgy tört ránk, bűnös, vétkező lényekre, mint egy féltékeny, haragos szerető. Meglesettnek éreztem egy pillanatra magam, aki elbukta a diszkréció tesztjét, habként pedig azon a jól ismert tortán, még egy kéjes sóhaj is elhagyta az ajkaimat minden egyes érintkezés után Nickkel. Saját hangomra eszméltem csak fel, és a tükörbe néztem egy pillanatra a velem szemben álló férfi válla felett. A nő, mely visszapillantott rám izzó szemeivel, éhesen ácsorgott, íriszei ácsingózva, megbabonázva bámultak hol rám, hol pedig a másik vámpírra, kinek kezei illetlenül matattak egész testemen. Kérdésén elmosolyodtam, nem tartottam szükségesnek a válaszadást. Ha olyan jól ismeri az embereket, akkor úgy is tudja, hogy egy magamfajta nő mit válaszolna. Szabályokat pedig valóban nem állítottunk fel, hisz ahogy ő fogalmazott, csak meggátolna minket, nos, mindenben. Kérdésemre bólintott egyet, majd közelebb húzott, nyakát pedig felkínálta a harapáshoz. Apró csókot nyomtam a füle alá, majd lassan haladtam le a válla csúcsáig. Ott irányt váltottam, és ismét a füle irányába kezdtem ajkammal vándorolni, de félúton megálltam. Habár nem itt volt a véna keresztmetszete a legnagyobb, nem is arra vágytam, hogy jól lakhassak belőle, csak érezni akartam. Valahogy több intimitást adott a másik vérének megízlelése még magától a szextől is. Hihetetlenül hangzik, és lássuk be, az is, de mégis így volt. Ha pedig az egyesülés volt a szempont, hát az is teljesebb a másik testének megkóstolása közben. Kezeimmel kioldottam a nadrágját, és hagytam, hogy lecsusszanjon róla, fogaimmal pedig óvatosan a húsába haraptam. Szemeimet lehunytam, miközben lassan szívni kezdtem a sebből a vért. Teljesen a hatalmába kerített, megbabonázott. Egyik kezem a tarkójára siklott, a másik a vállára, mintha csak ott akarnám tartani, annak ellenére, hogy ha nem lenne ínyére a dolog, nem telne sok energiájába arrébb lökni. Annyira beleéltem magam a vérének ízlelésébe, hogy csak a hangra lettem figyelmes, amint Nick megszabadít a ruhámtól. Valójában a megszabadítás enyhe kifejezés, hisz szó szerint letépte azt a kevéske textilt, mely eddig a testemet takarta. A melltartómmal sem bánt kesztyűs kézzel, majd a bugyimat is elkezdte letolni. Kihúztam fogaimat a bőréből és mély levegőt vettem. Mintha csak újjá születtem volna.
- A véred. Mámorító. - mondtam szűkszavúan, majd visszatértem a sebhez, hogy a kiserkenő vért lecsókoljam a bőréről. Mintha az élet folyt volna belém minden egyes cseppel a véréből, mely valamilyen szinten mégis a halál ízét tartogatta magában. Ott volt benne a szenvedés, a fájdalom, a keserűség, melyet emberi életének végekor érezhetett. Ahogy megéreztem vére ízét, mintha jobban megismerném, jobban megérteném azt, hogy ki ő és min ment keresztül ez idáig. Emellett elvette az eszem, és éreztem benne az erőt, ami a vámpírban lakozik. Megcsókoltam a férfit, ám fogaim még mindig nem voltak hajlandóak visszahúzódni, illetve a szemeim alatt húzódó erek is makacsul éktelenkedtek az arcomon. Nick szemeibe néztem és ismét megcsókoltam, majd egyszerű mozdulattal rántottam le róla boxerét, felugrottam az ölébe, lábaimat csípője köré fontam, hátamat pedig a falnak támasztottam. Már nem volt visszaút. Testem úgy sóvárgott az ő teste után, akár a hal az oxigén után, miután kiemelték a vízből. Kezeimet végigfuttattam a hátán, a mellkasán, végül a nyaka köré fontam karjaimat és még közelebb húztam magamhoz a férfit, ha egyáltalán volt még közelebb.

Mikor a két izzadt test összeforr, tán még egy pillanatra eggyé is válik, érzik a másik vibrálását, a másik ereiben száguldó vér eszeveszett lüktetését, száguldó vehemens éhségét. Az összefülledt bőr hívogatása, a vámpírban rejlő két én akaratos összecsapása. Ezek voltunk mi abban a percben, a rejtelmesen hosszúra nyúló órában. Két múlt, sors, kegyetlen állat, vad kiteljesülése.
- Megölted őt, ott a lakásban...- halkult el a hangom és a kibaszott vizualításom életbe lépett; láttam egy markáns arcú férfit, egy állati nőszemélyt, aki nem bírt uralkodni vágyán, talán azon az elengedhetetlen, örökre megbéklyózó szerelmen, amit a férfi iránt érzett. Az elhaló hangok rebegése, a nyakat tartó csigolya sikolya megdermesztett, hisz annyi ilyet halottam már, hogy egykönnyen fel tudtam hengeríteni az agyamban. Mit csinálhat akkor egy ziháló, illuminált, elkínzott szerelmes vámpír? Elássa a hullát?És örökre eltemet magában valamit, bevonja valami nyákos, hideg anyaggal, ami idővel megkövül és savat hány, aki hozzá mer érni... Végtére is szörnyetegek vagyunk, olyan frappánsan kitalált elmével, ami bármit el tudott felejteni, bravúrosan kapcsolt ki-be dolgokat, ha azok fájdalmasak, kényelmetlenek voltak számára.
Ha nincs tudat, ösztön marad. És ha nincs benned emberség marad a vámpír. Ami sok állathoz hasonlóan, ha nem mindegyikhez hozzátartozik, mozgat: az ösztön. Ösztönlény. - Elmúlt, ahogy mondtad,de ugyanúgy hozzád tartozik,mint az ajkad, a karod vagy bármilyen vonzó testrészed... - a szavaimat mozdulatok követték, minden tagjának említésekor ott értem hozzá, amit elhangzott és elégedetten konstatáltam a megfelelő izmok pironkodó válaszát. - Ha magadba temeted, elbúrjánzik és ha alkalomadtán megsejlik valakinek ,jobban éget, mint bármi más. Vagy... tévedek - ráztam le magamról a visszakérdezés lehetőségét. Hirtelenjében átvette a vezetést, ő következett; felém fordult, etávolított formás fenekétől, az automatikus ösztön izgató találkozását önmagammal. Nedves ajkai nyakamra tévedtek; szájának formája, azzal való tapintása érzékeim közé ivódott, bármikor felismertem volna, ha arra kerül a sor, hogy egy csomó nő engem kíván levenni a lábamról izgató csókkal illetlen helyen, kellő hévvel és magabiztossággal. De a sürgetésbe nem csak ajkai csatlakoztak, hanem fogainak késélesnyi vágása.
- A döntetlen, feladás, pillanatnyi késleltetése a vesztednek? Habár nem tisztáztuk a szabályokat, de az csak úgyis korlátozna - kérlelhetetlenül szélesen elvigyorodtam és élveztem ahogy apró csókokkal araszol bőrömön, mígnem megállt. Csak egy szemrebbenés volt, egy kérdés, amit vadállat nem tesz fel. Csak megteszi. De azonos paklival játszottunk. Túl jól éreztem menyire kívánja.
Csak bólintottam. Ezúttal többet mondhatott a szívem dobbanásának egyetlen kihagyása. Csak Daphne ivott belőlem. Senki másnak nem engedtem ilyen mértékű intimitást. A kérdés már csak a volt, hogy képes leszek- e a farkamat a nadrágban tartani, ha az extázis közelébe kerít a tény, hogy Rose a nyakamat szívja. Én táplálom, elégítem ki a vámpírt benne, és mi lesz az emberrel? Bennem két lény fog dörömbölni a nőért, a szörnyért. Mintha csak kitalálta volna a gondolatomat, ügyesen rátalált az övemre, majd farmerem gombjára, így a végén csak egy boxer maradt rajtam. Megragadtam a ruháját és elől letéptem róla. A melltartóját egy mozdulattal leoldottam róla, feltárva a két íves halmot, ami megbolondította bennem a férfit, felkorbácsolta a véremet, kutatómunkára ösztönözte az ágyékomat. A lány hátára hajolva szabad harapást engedtem a nőnek. - Gyere ide - a karommal a mellkasomnak nyomva tartottam, míg a másik kezemmel a bugyiját kezdtem el lehúzni róla.

Néhány pillanatra lehunytam szemeimet, hogy rendszerezzem megbolygatott, kesze-kusza gondolataimat. Lassan visszatértem a jelenbe és Nickre emeltem barna íriszeimet. Kérdésére adott válaszomon nem sokat agyaltam, csak kiböktem.
- Volt egy férfi, Oroszországban. Egyik éjjel elmentünk az egyik kocsmába, ahol vodkát rendeltünk. Sok kör legurult a torkunkon. Haza mentünk és egymásnak estünk. Én pedig véletlen eltörtem a nyakát. A hévben. - hangzott őszinte válaszom. Talán kissé hűvös lehetett, amint ezt közöltem, hisz nem egy szép történet. Ezt azonban már annyiszor átgondoltam, hogy nem volt ismeretlen érzés ezt ténylegesen is hallani. - De, ami volt, az volt, elmúlt. - mosolyodtam kissé epésen el. Habár nem volt szép emlék, egyre inkább kezdtem túltenni magam rajta. Kérdésére csak egy mosollyal válaszoltam, miközben hosszan fújtam ki a füstöt oldalra, mely az előbb lenyúlt cigiből megmaradt nekem. Hegei szinte láthatatlanokká váltak szemeim előtt, mivel a testemben érzett lüktetés nem igazán hagyott ilyen részletekre gondolni. Amint kezeim a hátára vándoroltak, nem sok idő múlva a férfi megrántotta azokat, így ügyetlenül estem neki. Arcomat bőrének nyomtam, hogy érezzem mennyire forró már a teste, és elégedetten vettem tudomásul, hogy bizony lángolt. Hátrálni kezdett és hassal szorított a falnak. Megcsókolt a nyakamon, melyre válaszul csak egy kéjes sóhaj szolgált tőlem. Apró szúrásokat ejtett fogaival bőrömön, melyek csak még inkább lázba hoztak. Türelmetlen ágyéka sürgően táncolt fenekemen, és meg sem fordult fejében, hogy kaparó torkom bármiféle nedű után sóvároghat. Persze nem tette, de mégis. Fejem hátra szegtem, vállának támasztottam, míg kezeim a csípőjére siklottak, hogy ha esetlegesen néhány milliméter távolság is lenne az ő és az én testem között, azt azonnali hatállyal megszüntethesse. Csak egy dolog zakatolt a fejemben: ő. Zihálása csak még inkább fokozta a vágyam, de egy pillanatra eltaszítottam magamtól, hogy szembe fordulhassak vele. Nyakát mohón csókoltam, és ajkaimmal az imént említett terület és ajkai között ingáztam. Kérdése szemtelen volt, ám mégis alkalomhoz illő. Olyan Nick-es. Rá vigyorogtam, majd megcsókoltam, és szájától eltávolodva a füle felé kezdtem haladni.
- Talán egy döntetlenben kiegyezem. Ha kedves leszel. - mormogtam fülébe, majd megcsókoltam a füle alatt, a nyakán, majd ismét rá emeltem tekintetem. - Szabad? - pillantottam le kérdésem közben az artériájára. Nem kívántam testét szárazra szívni, csak egy aprócska harapással átlyukasztani bőrét, hogy élénkpiros vére az ajkamra kerülhessen. Kezeimmel ez idő tájt mellkasán játszottam - karmolásztam, simogattam. Ráleltem nadrágjának gombjára, majd miután sikerült kigombolni, húzózárát is lassan lehúztam.

Rémlik mindannyiuknak a sokkoló nevezetű eszköz? Ez a szerkentyű olyan áramot bocsájt ki magából, ami időlegesen megbénítja az emberi szervezetet. Letompít, megmérgez, lebénít egy jó hosszú időre, mígnem pár óra múlva visszanyered a koordinációs képességeid, de az ébredést követő pár másodpercben csak öntudatodnál vagy, a tested még mindig nyomorék. Ebben a pár, idegölő , órának tűnő percben lép életbe a pánik, mely egy egész népet képes romba dönteni.
Talán én is egy ilyen földöntúli hatalmat kaptam kézbe, mikor egy parázna ínyenc módjára sertepertéltem a lány combjai közt, aztán egyetlen simítással Rose megrázkódott és megmerevedett. Szemhéja egy időre lecsukódott, de mint aki nem akar lekési valamiről felnézett rám; mintegy íriszei zavarodottan lestek széjjel. Euforikus látvány volt; maga az érzés mikor valami olyan gyönyörűt látsz magad előtt, amit te magad teremtettél. Akármilyen uralkodó szóhasználat is, de hatalmad volt egy pillanatra, ami nem az egó erkölcstelen fényezését növelte, hanem belső szemed szépségét.
Barna hajtincsének zizegése lelassult; a melle között leszökő izzadságcsepp szökő útja közben kéjencen vihogni látszott, amiért ő olyan helyre kalandozhatott, ahova én nem, míg én csak egyre sürgetőbben vizslattam a nő minden porcikáját. Felerősödött bennem jelenléte; szuszogása, combjainak súrlódása, gyengéd ujjbegyeinek kényeztető tapintása az arcomon, melyek enyhén összeakaszkodtak borostás pofámmal.
- Akarsz mesélni róla? - meghagytam a lehetőséget. Nem erőszak. Ha még olyan mélyen őrizte, ami nem tartozott rám, akkor addig kell érlelődnie, míg önmagától ki nem bukik a megfelelő embernek. Lehet nem én voltam az. Igaz, abban a pillanatban, na nem azért, de nem vágytam rá, hogy egy másik hapsiról hallgassak könnyfakasztó meséket. Nem akartam, hogy betoluljanak a gondolataimba azok az ölni-való képek, mikor az a férfi hozzáér Rosehoz. Akár egyetlen ujjal; összekulcsolja az ujjaikat, és átöleli, mikor kedve tartja, megcsókolja ott, ahol a legbizalmasabb és iszik a vénájából; elsőnek a nyakából, majd a behatolás után ott, ahol éppen éri. Reggel magához öleli és végigcsókolja a szemfoga okozta hegeket és újfent birtokba veszi Rose testét.

Pár perc múltán, kikerült a számból a cigi és a lány az ajkai közé vette, majd keményen megszívta. Mindeközben már mindkét combját szorongattam és egy pillanat alatt felhevültem ettől az egyetlen slukktól. - Kihívásra hívsz, Rose? - felvontam a szemöldököm és lassan visszaejtettem a kezeim az oldalam mellé, mire Rose összezárta a combjait és lehuppant mellém a pultról. - Mi a tét? - A lány körbejárt és enyhén hosszú körmeivel végigszántotta a hátamat. Arra vágytam, hogy karmolja szét és mélyessze egészen mélyen bele az ujjait a hátamba. Majd csókokkal lepte el a lapockámat. Minden egyes rezdülését ajkának, éreztem. És minden egyes mozdulat egy-egy áramütés volt a bensőmben. - Ha már birokra hívsz, Rose, legyen nyereménye - okítottam színpadiasan és hirtelen hátranyúltam a kezeiért; megrántottam, így ügyetlenül a hátamnak esett. Teljesen hozzámpaszirozódott a teste; kihűlt kebleinek pihegése, ajkán áramló meleg levegőt és kezeinek érzete belém égett. A falhoz hátráltam és nekinyomtam a falnak, majd nem eresztve el a kezeit hassal a falnak nyomtam és hátulról hozzásimultam. A nyakába csókoltam és leheletnyi szúrást ejtettem a nyakán, majd még egyet, rezzenésnyi izgalomba hozva a lányt. Kezeim a mellei alá szorultak, egyrészt, hogy ne nyomjam agyon, másrészt sürgető fogódzkodót nyújtva nekem. - Nekem is kapar a torkom, édes - lihegtem a fülébe és lassan meg-megmozdultam a háta mögött, ágyékom vehemensen hozzáékelődve a lány fenekéhez, ritmikus mozgást imitálva. Talán kérdés is volt ez a mondat, hogy engedélyt ad-e önmagába, ahonnan több dolgot is felfedezhetek. Nem bírtam már teljesen tisztán gondolkozni; hogy melyik vágy kap előnyt ill. hátrány, hogy a lány sóhajai a hangosabbak vagy az én zihálásom avagy a felettünk köröző propeller idegbeteg pörgésének zaja. - de... hogy állunk? Én állok nyerésre? - nem hagytam abba a tevékenységem, de igazán kíváncsi voltam Rose mit reagál egy ilyen enyhén gúnyos, de mégis még korántsem elegendően kielégítő helyzetben.

Nick mintha csak egy új arcát mutatta volna meg. Mi tagadás, örültem neki. Tudtam én, hogy ott van a hűvös, fölényeskedő külső mögött az érző ember, akármennyire is próbálta eltussolni azt. Őszintén megvallva, büszke is voltam magamra, hisz én váltottam ki belőle. Válaszait mosollyal és néha egy-egy biccentéssel nyugtáztam. Hirtelen egy szál cigarettát húzott elő, majd szájában tartva azt, közelebb lépett. Kezei - lassított felvételhez hasonló sebességgel - a combjaimra siklottak, majd azok között kezdtek matatni. Hirtelen nem tudtam, mire véljem, de nem telt bele sok időbe, hogy megtalálja gyújtóját. Én buta. Kezei azonban fentebb csúszták, én pedig rögvest, szinte megrémülve kiegyenesedtem, amint olyan területre vándoroltak ujjai, melyre nem voltam felkészülve. Legalábbis nem most és nem így.
- Mi az hogy. - mosolyodtam el kérdésén. - Volt pár fickó az életemben. Amolyan kalandok. - forgattam a szemeimet sunyi mosollyal arcomon. - Komoly nem sok. Talán egy, amelyet annak nevezhetnék. Még régen, vagy 50 éve. - emlékeztem vissza. Robert-re gondoltam, arra az ausztrál férfira, akit Oroszországban ismertem meg, de egy végzetes vodkázás után eltörtem a nyakát. Ma sem volt még könnyű rá gondolni, bár igyekeztem túltenni magam a dolgon. A férfi kezére néztem, mely még mindig combjaim között vándorolt. Nem túlzottan volt zavarban Nick, úgy pihent ott jobbja, mintha az lenne neki a legkényelmesebb és egyben legtermészetesebb hely. Pedig igencsak furcsán hatott, ha arra gondoltam, hogy néhány perce még vonakodva, számon kérően akarta megtudni, miért vágyom rá annyira. Meggyújtotta cigarettáját, majd néhány pillanatig csendben voltunk, míg szívem dobogására koncentrált. Néhány másodpercet adtam csak neki, majd combjaim közt kutakodó kezét megfogtam és combomra húztam, másik kezemmel pedig kikaptam a szájából a cigarettát, hogy én is mélyet szívhassak belőle. Kérdésén meglepődtem.
- Ha megbocsájtod. - mosolyodtam el, majd visszatettem a szájába. Csak egyetlen slukkra volt szükségem, ahogy mondani szokás, csak az íze miatt. - Hogy mire megyek? Édesem! - mosolyogtam elégedetten. - Nincs szükségem erőlködésre. Tudod, hozzá vagyok szokva, hogy nyerek. Elkényeztettek, mit ne mondjak. - vigyorodtam el még szélesebben. - Talán te egy nehezebb dió vagy a többinél. - mondtam, miközben még mindig egyenesen a szemeibe néztem. - De talán neked kell megszerezned engem, nem pedig fordítva. - igazítottam meg a ruhát a combomon, majd keresztbetettem lábaim, hogy ne tudjon olyan könnyedén a ruha alá nyúlni ismét. Megköszörültem a torkom. Nem akartam képmutatóan nyilatkozni, de látni akartam egy kis hajlandóságot Nick részéről is. Nem leszek az a nő, aki bármit megtesz egy férfiért, megalázkodik, és szinte könyörög azért, hogy közeledhessen felé. - Talán eddig nem így tűnt, de én sem adom magam könnyen. - mondtam tiszta hangon, miközben lassan Nick háta mögé léptem és kezeimmel végigsimítottam a férfi hátán, majd vállait néhány masszírozó mozdulattal kényeztettem, lapockái közé pedig apró csókot leheltem. - Azt hiszem kiszáradt a torkom. - mondtam mosolyogva, bár ezt ő nem láthatta. Nem épp borra vágytam, sem nem bármiféle nedűre. Rá. Persze ezt nem mondhattam így ki.

Kifejezetten bátor ember az, aki képes megfogni, megragadni a másiknak a hegét; végigsimítani rajta és tudatosítani magában, hogy mit adott számára mindez.Ilyenkor nem az számít, hogy milyenféle körítést adunk szavakkal és túlgesztikulált gesztusokkal. Sokkalta fontosabb, hogy mi jön át annak a nőnek a szeméből, akinek meg mertem mutatni. Azt hiszem ez volt a legfontosabb. Tudatni Rosezal, hogy nem volt egyedül a múltjával. Nem vagyok az a kimondottan jó pszichológus, de ez a nő nem is arra vágyott. Vélhetőleg arra mint bárki más. Társas lények vagyunk. Szükségünk van a másikra, de ezt annyira szem elől vesztettük, hogy csak azért, hogy ne maradjunk egyedül, bántjuk hatalmunkkal az embert. Ezt a végtelenül okos, hebehurgya, sebezhető némbert, aki kifosztotta a lehetőségeit. Én is az vagyok. Talán a szemfogak és túltenyésztett rémmeséken túl bennem is lapul némi emberség. Egy sebezhető pont; és nem szartam be a ténytől, hogy Rose elé tárjam. Ennyivel tartoztam.
Ujjbegyei apró, keresztespók módjára szőtt háló finomsággal araszoltak végig a sebeim nyomán, azokon a kegyetlenül szerzett sebeken, amikre nem voltam hajlandó meghajolni, belesavanyodni, beletörődni. Talán nem bírnék mit kezdeni az életemmel, ha nem történtek volna velem ilyenek. Ha ezek a kibaszott hegek nem emlékeztetnének mindennap rá, hogy mi a célom. Mit kell tennem az emberekért.
- Csalódást? - elcsodálkoztam és azon igyekeztem, hogy egy mozdulatáról se késsek le a lánynak. Ahogy idegesen, már-már kapkodón szedte össze a földről az ingemet, majd a kezébe gyűrve felpattant a pultra, oda, ahol nehezebben érhetem el őt. - Nem azért mutattam meg ezeket a szarokat magamon, hogy szabadkozz bármiért is. Hanem, hogy tudd azt, hogy érdemesnek tartalak arra, hogy lásd. Te is elmondat és én is, ez így fair - elvigyorodtam, hogy kissé oldhassam a hangulatot. Borus, fülledt levegő szállt körénk, ami lehervasztotta a vágyamat, habár a testemet nem zavarta. Egykedvűen élvezték, hogy külön bírnak működni, én viszont nem díjaztam különösebben, hogy míg a farkam áll én magam máson elmélkedem. Azonnal szükségem volt egy cigarettára! Előhalásztam a nadrágom zsebéből egy szálat, a szám sarkába igazítottam, de öngyújtót nem találtam. Így csak az ingemben lehetett. Meztelen felsőtesttel odasétáltam Rose elé; a cigaretta vége hetykén meredt előre a számból, míg folytonosan a lány szemébe meredve, majdhogynem a lábai közt kutattam, ahol az ingem volt. Az ujjaim rátaláltak az öngyújtóra, de a másik kezem a lány belső combjánál maradt. - Szóval, élvezed, ha összetörheted a gyengehiszemű férfitársaim szívét? - elvigyorodtam a bajszom alatt, mire a cigi megmozdult az ajkaim közt. A combján lévő kezem feljebb mozdult, egészen behízelgő, kutakodóvá vált. Szabad balommal a cigit meggyújtottam, de le nem vettem a tekintetem Roseról. - Tehát? Nehéz diónak tűnök? Legalább megpróbálhatnád. Csak úgy, hogy lássam mire mész, ha erőlködsz - megszívtam a bagót, majd kifújtam, mire keze a kezem a szíve fölé húzta. Átkozott gazembernek éreztem magam, míg az egyik kezem a szíve fölött pihent, hallgatva ritmikus, mégis inkább sürgető dörömbölését, míg a jobbom az édes, combjai közti tájékon sürgölődött.