Szokásos reggeli egyhangúsággal kelek ki az ágyból. Kócos, szőkésbarna hajamba túrok, lenyomom az ébresztőt és kedvenc mamuszomba bújok. Mikor sikerül végre megszoknom az eleinte irritáló nappali fényt, lusta mozdulattal felállok a kedvenc helyemről, az ágyamról és elindulok a szekrényem felé, majd kinyitom azt és szemügyre veszem a gönceimet. A fekete az uralkodó szín. Szeretem a feketét, de azért pár világosabb darabot is találok olykor-olykor, ha ráveszem magam, hogy nézzem át a cuccaimat és hajigáljam ki, amiket nem hordok. Pólók rendezett kupacai, nadrágok szabályos stócai vannak a polcokon felül, szemmagasságban az elegánsabb darabok. A rendet is szeretem. Így legalább mindent átlátok. Kiválasztok egy sötétkék pólót, fekete blézert és egy fekete farmert. Ledobom őket az ágyamra. Előhúzok a fehérneműs fiókomból is egy-egy darabot.  Pizsamámat az ágyam végébe ülve kezdem el lecserélni. Miután végzek, bevonulok a fürdőbe. Itt is tükörbe nézek. Már valamivel jobb a helyzet. Arcom sima, kevésbé látszom fáradtnak. Fogatmosok, szőkésbarna hajkoronámat átfésülöm, leengedve hagyom arcomat keretezni. Kék szemeim köré finom, nőies tusvonalat húzok. Kimegyek a konyhába elkészíteni a szokásos reggeli kávémat, ami nélkül nem tudom elkezdeni a napot. Mielőtt ezt megiszom, általában olyan vagyok, mint egy igazi házisárkány. Túlreagálom a dolgokat, türelmetlenebb vagyok a kelleténél, de a reggeli kávé után, mintha én lennék a nyugalom szigete. Nem lazulok el teljesen, de lényegesen könnyebben kezelhető leszek. Gépies mozdulatokkal kanalazom bele a kávét a gépbe, engedek bele vizet és bekapcsolom a masinát, hadd dolgozzon. Általános kemény arckifejezésemen a kislányom, Daisy szobájából jövő apró neszek lágyítanak. Felébredt. Hallom, ahogy a kis láb halk zajt vernek, majd egyre hangosabbat, ahogy kifut a konyhába. Szélesen elmosolyodom, ahogy meglátom a kis csöppséget felém futni. Jó kedvem lesz tőle.  Vele tudom csak elengedni magam igazán, kikapcsolni. Ő az, aki a legközelebb áll hozzám, ő az, aki a legtöbbet tudja rólam, hiába még csak hét éves. Vele nem az a szigorú, maximalista, precíz, céltudatos, makacs, begyöpösödött ember vagyok, hanem csak... az anyja, akivel tud szórakozni a saját kislánya. Leguggolok hozzá, szorosan magamhoz ölelem, amikor kopogást hallok. Megjött az apja, ma ő vigyáz rá, mert hiába van hétvége, be kell mennem dolgozni. Eelngedem a kisasszonyt és elsétálok ajtót nyitni. Kedvetlenül köszönök a volt férjemnek. Amúgy sem szoktam az emberekkel jópofizni, az nem én vagyok, de vele pláne nem. Beengedem, becsukom mögötte az ajtót, megiszom a lefőtt kávét és elindulok munkába. Még egyszer utoljára szorosan magamhoz ölelem Daisy-t, nyomok egy puszit a homlokára, megígérem, hogy sietek haza, aztán átlépem a küszöböt, becsukom az ajtót és elindulok a kocsim felé. A jókedvű anyuka helyébe ismét a komoly nő lép...