Katherina Petrova vagyok (Cirill: Катерина Петрова), egy nemes, gazdag bolgár családban születtem 1473. június 5.-én. Jól éltem, persze elnyomásban apám árnyékában, de próbáltam megfelelni. Egészen addig, még el nem jött a kamaszkor. 1490-ben egy rendezvényen megismerkedtem egy férfival, aki annyira elbűvölt, hogy azonnal, gondolkodás nélkül neki adtam magam. Teherbe ejtett. A családom nem támogatta a törvénytelen gyermeket, nem tűrték el, hogy rontok a család nevén. Rejtegettek, majd mikor eljött a szülés napja, megszültem a lányom, de apám rögtön elvette tőlem. Nem tudtam ezt elfogadni, kitagadtak a családomból és Angliába száműztek. 1492-ben megismerkedtem egy fiúval akit Trevornak hívtak. Ő segített nekem beilleszkedni, bemutatott néhány fontosabb embernek. Ekkor ismertem meg a Mikaelsonokat. Szimpatizálni kezdtem Kalusszal, de csak addig, még ki nem derült, mit tervez velem, be akarta teljesíteni Hybrid átkát, amelyhez a hasonmás vére kellett. Trevor segített nekem megszökni. Egy házba menekültem, ahol már vártak rám. Egy vámpir, akit Rosenak hívtak. Mikor megtudta, hogy ki vagyok és hogy megszöktem, bezárt és közölte velem, hogy vissza fog adni Klausnak. Meg akartam ölni magam, semmi áron sem akartam visszakerülni a Mikaelsonokhoz. Rose megitatott a vérével, amelytől meggyógyultam, de nem tudtam, hogy más hatással is lehet rám. Mikor Trevor és Rose egymás nyakának estek, felakasztottam magam, reménykedve, hogy a mennyországba kerülök. Mikor órákkal később felébredtem, már testem átalakulóban volt, de nem értettem, mi történt. Trevor elmondta, hogy mivé fogok válni. Végül persze én jöttem ki győztesül a dologból, és egyedül elmenekültem. Csak futottam, Klaus elől.
Még ebben az évben visszatértem a családomhoz Bulgáriába. Mire odaértem, Klaus lemészárolta őket. Ekkor eldöntöttem, hogy bosszút állok, de biztos lehet benne, hogy nem fog soha rám találni.  1498-ba visszatértem még annyira, hogy megkeressem a lányom, de nem jártam sikerrel. Éveken keresztül csak futottam és bujkáltam.
372 évvel később pedig felvettem a Katherine Pierce nevet és elutaztam Mystic Fallsba. Itt megismerkedem Pearl-el és Annával, majd megmentem Emily Bennett életét, aki e miatt tartozott nekem. Emily ekkor készített nekem egy ékszert, amellyel a napon is tudtam járni anélkül, hogy megégtem volna valamint teljesen elrejtette vámpírlétem is. Mivel már szabadon járhattam, találkoztam a város alapítójával,  Giuseppe Salvatore-val. Nagy számnak köszönhetően megsajnáltattam magam és elértem, hogy elszállásoljanak minket a Salvatore rezidencián. Megismertem a fiait, Stefan és Damon Salvatore-t. Beleszerettem a fiatalabbik fiúba, de nem tudtam megálljt parancsolni vágyaimnak, így Damonnel testi kapcsolatot kezdtem. Ameddig ott éltem, szórakoztam. Vámpírokat alkottam, magam köré vontam őket. Persze egy idő után ez már feltűnt az alapítócsaládoknak és elkezdtek vadászni a vámpírjaimra. A hurok kezdett egyre szorosabb lenni a nyakunk körül, de nem tétováztam, Damont és Stefant is vámpírrá változtattam. Megpróbáltak megölni, de túl rafinált voltam hozzá, így ismét elmenekültem. Éveken keresztül menekültem ismét, árnyék voltam de figyeltem őket. Jártam Chicagoban amikor Stefan. Voltam New Yorkban pár évet, de ez már mind az 1900-as évek vége felé történt. Kénytelen voltam még mindig rejtőzni Klaus miatt. Úgy tettem, mintha meghaltam volna.
Persze évekkel később visszatértem Mystic Fallsba, mert megtudtam, hogy egy másik hasonmás is született. Damon és Stefan is itt laktak már, körülrajongva a kis Elenát. Mindent megtettem, hogy megkeserítsem az életüket, hogy érezzék, a törődést. Sajnos Klaus fülébe is eljutott, hogy élek, de szerencsére nem került az életembe, hogy beteljesítse átkát. Elena vámpírrá változott,  találkoztam a lányommal, megszálltam Elena testét az Utazók segítségévé és most, most történt meg velem életem legrosszabb pillanata. Az ellenszer újra emberré tett. Sokkalta gyorsabban öregedem, mint ahogy kellene. Minden erőmmel azon fáradozom, hogy megtaláljam azt az módszert, ami lelassítja az öregedést. Ha már nem lehetek többé vámpir, akkor had éljem végig az életem...