log in don't hide yourself | |
|
chatbox
i'll whisper a secret
|
who's here? i wanna see your face Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 1 Bot Nincs A legtöbb felhasználó ( 64 fő) Vas. Aug. 14, 2022 11:44 pm-kor volt itt. |
new posts read them every day |
| | Mikaelson ház környéke, Francia Negyed - néhány hónapja | |
|
welcome to my world ► Residence : New Orleans ► Age : 1027 ► Total posts : 775 ORIGINAL VAMPIRE †
| Tárgy: Re: Mikaelson ház környéke, Francia Negyed - néhány hónapja Pént. Márc. 20, 2015 7:26 am | |
| A helyzet az, hogy Hope màr egy ideje nincs velünk, és hiàba törtük meg a Kaus-t legyengítő gyűrűk àtkàt, a helyzet cseppet sem egyszerűbb. Hayley-t a múltkori elutasítàs óta kerülöm. Úgy érzem ezt kell tennem, hogy arra a feladatra tudjunk koncentràlni, ami még előttunk àll. Igen nagy probléma, hogy anyànk visszatért, így még sokkal tovàbb tart majd biztonsàgossà tenni a vàrosunkat. Csupàn pàr napja döntöttem úgy, hogy magukra hagyom Klaus-t és Hayley-t a farkasokkal. Nem érzem, hogy közéjük tartoznék. Az elmúlt hetekben is folyton azt éreztem, hogy hiàba a csalàdom, hiszen fogalmam sincs min mennek keresztül. Hiàba vesztettem el én is a kicsit, én csak a nagybàtyja vagyok. Segíteni akartam, de csak egymàson tudnak segíteni. Természetesen Klaus duzzogàsnak, vagy menekülésnek mondanà, de meg van a magam feladata, amivel nyerhetünk is majd. Marcel és a vàmpírjai is kiképzésre szorulnak. Napokiv elleneztem az ötletét, lealacsonyítónak gondoltam a friss vàmpírok felett bébiszitterkedni, de meglàttam abban a lànyban azt, ami miatt nem mondhattam nemet. Így magukra hagytam a csalàdom, a màsik csalàd helyett. Persze ezek a fiatal vérszívók nem pótolhatjàk őket. Ezért is jöttem most ide. Lehet, hogy szentimentàlis vagyok? Az évek alatt előfordulhat, hogy ilyen mértékben vàltozzon vqlaki. De lényegtelen, hogy miért is vagyok itt hiszen a hàz üres, és nem talàltam itt senkit, aki a segítségemre lehetne. Klaus a telefont sem veszi fel, így nem vàrakozom tovàbb. Csak elindulok vissza Marcelhoz... Vagyis csak indulnék, mikor furcsa nesz üti meg a fülem. Gyermek szipogàsa, ami ezen a környéken nem a legjellemzőbb. A hang irànyàba fordulok, ami hamar elillan, én pedig nesztelenül közeledem. Nem hiszem, hogy ellenség, mindenesetre jobb felkészülni. Persze amit làtok, vagyis akit làtok egy pillanatra megtorpanàsra késztet, majd végül hatàrozott léptekkel közelítem meg a fiút. - Mit csinàlsz errefelé? - kérdezem, mikor màr majdnem szembe vagyok vele. Hangom hatàrozott, de mégsem ijesztő, talàn egy csepp meglepettség csendül szavaim mögött, hiszen gyerekek nem igazàn jàrnak erre. - Ez nem egy biztonsàgos környék gyerekeknek - halkítom le a hangom, majd végül megàllok vele szemben, hogy végigmérve jegyezhessem meg arca minden apró részletét. |
| | |
welcome to my world Vendég
| Tárgy: Mikaelson ház környéke, Francia Negyed - néhány hónapja Szer. Márc. 04, 2015 12:22 pm | |
|
Elijah bácsi és Conrad Nagyon szomorú vagyok. Utálom, utálom, amikor ez történik! Nappal nem tudok kimenni, a négy fal közé vagyok zárva – pont ezért mindig igyekszem olyan otthont választani, ahol kedvesek a falak – így hagyom, hogy Buborék Uraság aludjon éjszaka, így amíg süt a gonosz, gonosz Nap, addig játszhat velem odabent, ha pedig besötétedik, boldogan lófrálhatok bármerre. Így történt tegnap is. Kijöttem és nagyon jól éreztem magam. Három aranyos nagylány játszott velem. Azt mondták, szegény kisfiú, nézd, milyen egyedül van, biztosan elveszett. Sőt, kettejüknek nagyon ízletes volt a vére. De az este véget ért, a korahajnal is és kisütött a Nap. A kisgyerekek általában a sötéttől félnek, én nem, én a napocskától. Talán ezért nem akar velem senki barátkozni?... Pedig én mindig kedvesen közeledek. Ám most egy darabig nem fogok közeledni sehova. Szomorúan, félénken szipogva állok az épület ajtajában, a napfény hátulról jön, így a falak egy-két méteres árnyékot nyújtanak a bejárat előtt, de annyira sem megyek ki. Könnyes kis szemeimmel bámészkodok az egyelőre üres utcán cikázik ide-oda a tekintetem. Korán van, de nem tudom, mennyi lehet az idő. Sosem foglalkozunk ilyen butus dolgokkal, Buborék Uraság, meg én. A házikó egyébként az utca mentén futó sűrűn összenőtt épületek része, egy szélességében szűkösebb lakás, de nem volt szükség behívásra, a polgármester bácsié lehet, vagy valami közszálló bigyó. Nagy ráérésemben, csak most veszem észre, hogy az egyik apró kezecském csupa vér. Felemelem, szagolgatom, nézegetem, mint egy tipikusan unatkozó és halálra szeppent kisgyerek. Fél percen belül, mikor ezt is megunom, belekenem a kabátkámba, összecsapkodom a kis kezeim, mintha leporolnám, majd jól összehúzva magam álldogálok tovább. Hátha felbukkan majd valaki, aki szívesen játszana velem Buborék Uraság helyett, amíg ismét be nem sötétedik és szegényke én végre hazamehet…
|
| | | | Mikaelson ház környéke, Francia Negyed - néhány hónapja | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |