Sose rajongtam az ilyen rendezvényekért, mindig jobban vonzott egy spontán házibuli ahol tökéletesen megfelelő volt a póló és farmer összeállítás, és senki se idegeskedett a kaja vagy a zene miatt. Nem nekem való ez a stresszes készülődés, hogy aztán megint kilógjak a tökéletesre meszelt, habod-babos ruhás fiatalok közül.
- Hm. Igaz. - gondoltam végig újra ezt az egészet, miközben a fülemhez szorítottam a mobilom és megpróbáltam egyensúlyozni, hogy sikerüljön az egész adag cukrot a csészébe öntenem. - Általában csak akkor hívsz nőt randira, ha le akarod fektetni. A többi naiv libával ellentétben pedig, akik szinte bekívánják magukat az ágyadba, tudod, hogy nálam a kertelés nem jön be. - folytatom szinte unottan, mintha újra és újra ismételném magam. Tudom, hogy csak unatkozik és nem is csodálkozom. Már két hete lógatom a lábam ebbe a városba, és lassan az életkedvem is elmegy, ha nem látok a közeljövőben egy sárga taxit vagy egy felhőkarcolót amik között türelmetlen, mogorva, és bunkó emberek sietnek a dolgukra.
- Miért ne. Még a végén lesz egy jó estém. - sóhajtok, és próbálnom elterelni a feltörekvő gondolataim amikbe egyre gyakrabban tűnnek fel potenciális ruhatervek. Van úgy két napom kihozni magamból a legmaximálisabb eleganciát, ami talán megfelelő lesz ezeknek a kisvárosi embereknek. Mégcsak az kéne, hogy Klaus vagy valamelyik hibridje észrevegyen és akkor lőttek az életemnek.
Másrészt viszont, muszáj lesz találnom egy helyet ahol beszélhetek Hazellel. Nem tudom miként fogom fogom neki előadni ezt az egész testvéres dolgot, azok után ami az erdőben történt. Többször is gondoltam, hogy felkeresem, vagy megkérem Henryt, hogy segítsen, de nem akarom, hogy az én gondjaimat oldja meg helyettem, így is elég furcsa a helyzet. Az öcsém még mindig nem hajlandó életjelet adni magáról, a huszonnégy évig halottnak hitt húgom él, és az ő mostohatestvére az alkalmi szexpartnerem. Egy igazi nagy, boldog család lesz belőlünk - esetleg egy alternatív univerzumban.
- Figyelj, Hazel ott lesz ezen a... karneválon, vagy mi a csudán? - óvatosan közelítem meg a témát, idegességemben még az alsó ajkam is áldozatul esik a fogaimnak. Rossz szokás. Mindig a legrosszabbkor jön elő.

Kíváncsian várom a válaszát, és magamban fohászkodok a fentiekhez, hogy valami szórakozás legyen a dologban. Mondjuk egy levadászásra váró vámpír, aki valamiért kivívta az ellenszenvét és ezzel exkluzív jegyet váltott magában a halálba. Igen, ez határozottan lekötné a figyelmemet egy időre ha már nincs jobb dolgom az unalomnál.
Még a csésze is megáll a kezemben a meglepettségtől. Hát erre igazán nem számítottam. Azt se tudom eldönteni, hogy örömöt vagy zavart érzek ezzel a kéréssel kapcsolatban. Én nem az a fajta lány vagyok aki epekedve vár egy ilyen meghívást, és már hetekkel előre kiválasztja a megfelelő ruhát. Nem. Én csak öltözök ki ha okom van rá.
- Te most randira hívsz? - töröm meg a csendet, ugyan is azt hiszem az ilyet jó előre tisztázni a szándékait. Én és Henry... Eddig csak a hálószoba terepét ismertük.

Miközben a türelmetlenül vártam a kávémat a teraszon, hirtelen meghallottam, hogy a szomszédos asztalnál valami karneválról témáznak. Egy újabb bál? Amióta itt vagyok ez már a második, pedig még csak be se rendezkedtem rendesen. Úgy tűnik a vezetőség ezzel próbálja leplezni a háttérbe folyó tragikus eseményeket. Mintha így tényleg képesek lennének fent tartani a látszatot. Szánalmas próbálkozás.
A telefonom hangja vonja vissza végül a figyelmem, és bár reménykedek benne, hogy talán végre Oliver ad magáról valami életjelet, csalódnom kell.
- Mire ez a felettébb kedves hangnem, Henry? - válaszolok, az arcomon pedig feltűnik egy halvány mosoly. Mégis csak jó érzés, hogy nem vagyok teljesen egyedül ebbe a porfészekben, mint egy idegen akit senki nem ismer. De ismerem Hanryt. Ő mindig akar valamit.
- Rád? Hm... Akár kettő is. - épp időben, gondolom magamban miközben a pincérlány ügyetlenül elém rakja a kávémat. Egy másodpercig még előttem áll, majd mikor felvonom a szemöldököm olyan "Akarsz még valamit?" stílusba, szinte visszarohan a pult mögé. Istenem de hiányzik New York, és a magabiztos kiszolgálók akik tudják mit csinálnak.