world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszót!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

nincsen


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd. Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Szomb. Márc. 04, 2017 10:09 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm
Bár
írta: Valian Sherburne
Szer. Dec. 21, 2016 4:19 pm
keep your love locked down
írta: Valian Sherburne
Szer. Dec. 21, 2016 1:42 pm

Share| .

keep your love locked down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
next to essence ••
► Total posts :
67

BLOODSUCKER †


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Szer. Dec. 21, 2016 1:42 pm


i wanna taste your soul +18
Oly' sokszor ártottam már neki, hogy meg sem tudom számolni az idejét, ez bánt, egy kicsit rosszul esik, de közben mégsincs bűntudatom, mert tudom, hogy nem neki ártottam, sajnos az, hogy neki is fájt, az amolyan járulékos veszteség. Sosem akartam őt máshogy érinteni, nem vágytam rá, csak úgy, mint, ahogy más férfi vágyhat rá, esetleg azok az idősebbek, akik ártottak neki. Azt hittem olyan értelemben nem lesz hatással a testemre, ettől függetlenül megígértettem magammal, hogy ma nem fogok ártani neki, vagy nagyobb fájdalmat okozni annál, hogy a vérét veszem. Lehet könnyebben meg lehetne oldani az egészet, hogy vérbankból szerzem, és akkor nem kell magam mellett tartanom, de én azt akarom, hogy itt legyen, nem akarom elengedni, élve biztosan nem. Nem azért mert visszajönne a csőcselékkel, mint a régi szép időkben, akik hoznák a kis asztal és széklábakat, meg a vasvillájukat, esetleg a kis petróleum lámpákat, hogy felgyújtsanak. Ettől nem félek, mégsem vagyok képes azt mondani neki, hogy menjen el, megoldom a vérellátásom más módon, már nem tudom elengedni. És, hogy miért? Mert megváltoztattam őt, már nem ellenkezik, nem sikít, és nem könyörög, és pont emiatt nagyobb kihívásnak érzem őt, mint akkor amikor ellenkezett. Ez nem normális, tudom, de mellettem semmi sem az, hiszen arra izgultam, hogy a csontjai törtek, most pedig a vérét sem a fájdalom érzete miatt veszem, érzem, hogy élvezi, ahogy én is, és ez más, valami jobb azt hiszem, de ez egyáltalán nem zavar, többet akarok, sokkal többet.
Akkor is ezt zengi az elmém mikor nyelve bejárja felső testemet, önszántamból ezt sosem hagytam senkinek, nem akartam igazán közel kerülni hozzá sem, mégis élvezettől bódultan sóhajtok, kiélvezve minden mozzanatát, és úgy figyelem a lányt, mintha bármelyik pillanatban eltűnhetne, és semmisé válna az érzés, mintha elveszíteném, pedig tudom, hogy ez nem fog megtörténni, nem fog csak úgy eltűnni, mert itt akar lenni, valamilyen furcsa, és beteges okból. Ez nem zavar engem, de nem igazán értem, hogy miért van ez, mármint soha nem gondoltam volna, hogy a nagy menekülés, és fájdalom után, majd engem fog csókolgatni. gyanakodhatnék csapdára, már csak abból is, ha magamból indulok ki, én biztosan kieszeltem volna valamit, mégsem érzem fenyegetve magam, egy pillanatra sem, pedig ezt tényleg könnyen ki lehetne használni, hogy szinte magatehetetlenül fekszem alatta, és megadnék neki bármit, hogy folytassa amit elkezdett. Mondjuk ha egy karót döf a szívembe, ez nehezen fog menni, de nem fog ártani nekem, nem fél tőlem, annyira igen, hogy talán nem próbál megölni, de annyira nem, hogy megtegye, hiszen tudja, hogy ma biztosan nem fogok ártani neki, ma csak az enyém, ahogy én is az övé.
Egy év hosszú idő, nagyon sok mindent történt azóta, és én most először érzek iránta igazi vágyat, nem a fájdalma iránt, hanem a teste, a kényeztetése, és a vágyai csillapítása miatt. Ha most nem mondta volna, hogy engem akar, lehet ez mind nem történik meg, csak iszok, aztán ki is megyek, bár más jutalmat biztosan kapott volna. Ez a jutalom, most nem csak én vagyok, és az, hogy fájdalom nélkül akarom őt, egy csók is, amit eddig párszor elképzeltem már, hogy milyen ízűek ajkai, és mennyire fontos is egy ilyen pillanat, de sosem léptem meg, ő sem, így sose lett belőle semmi sem. Most pedig megtettem, és jobban élveztem, mint terveztem, nem tehetek róla, akármennyire is igyekeztem visszafogni magam, ajkai puhák voltak és édesek, az íze pedig vetekedett a vérével, ami már alapjáraton nagy szó nálam, hiszen eleinte csak arra használtam őt. Mondjuk még mindig érzem annak is az ízét, lehet együtt a kettő a legjobb kombináció számomra.
Minden idegszálam arra állt rá, hogy őt figyeljem rezdüléseit, teste beszédét, és heves szívverése szinte zene volt füleimnek, szakadozó légzésével megspékelve, amit eddig észre sem vettem. Valahogy jobban lefoglalt minden más, és fel sem tűnt, hogy milyen hatással vagyok rá, vagyis az feltűnt, csal az nem, hogy ennyire erős hatással, hiszen fehérneműje szinte úszott már, mikor ujjaimmal odatévedtem. Akarom, most azonnal, de még nem megyek, előbb kínzom egy kicsit, pont úgy, ahogy ő is tette velem az előbb, most nem lelném örömöm abban, ha fájdalmat okoznék neki, bármily kecsegtető is a gondolat, mégsem vonz annyira, mint az, hogy lefelé haladjak a hasán. Teste tökéletes, még sosem mondtam neki, és annyira nem is figyeltem, nem az foglalt le, most viszont megfigyelem, minden rezdülése mellett felfogom mennyire puha és selymes, ott ahol nincs valamilyen kósza folt, ami elrondíthatná a képet, de engem nem zavar, hisz én tettem. Arcán lehet, hogy zavarna, olyan tökéletes az, nem akarom elrontani, még akkor sem, ha nekem nem lenne az, magának nem biztos, hogy tetszene.
Ma kisebb fokot lépünk azzal, hogy minden kívánságát lesem, legalább itt az ágyban, kiakarom elégíteni, hiszen én is ott vagyok, hogy ezt élvezem, minden ellenérvem ellenére is, azt akarom, hogy tovább nyögjön, és vesszen el az élvezetben, ezt akarom látni, és tudni, hogy én értem el nála. Ezért is kényeztetem nyelvemmel, míg lábait lefogom, nem azért, hogy ne tudjon elhúzódni, ha nem akarja, hanem azért, hogy mikor teste megrándul, akkor ne tudja elhúzni magát, hiszen az általában pont a legjobb pillanatot rontja el. Nem zavar, hogy hajamba túr, sőt, inkább arra ösztönöz, hogy intenzívebben tegyem azt, amit eddig, olykor elmerülve nyelvemmel benne, de tudom, hogy ennél többet is adhatok neki, egyik kezemet elemelem a lábáról, míg a másikkal még mindig a helyén tartom, bár így több mozgástere  van, és nekem is több lehetőségem. Ahol előbb a nyelvem járt, ott most két ujjam mozog, nem fogtam magam vissza ilyen téren, biztos vagyok benne, hogy kettővel is könnyen megbirkózik, nem félek, hogy nem élvezné. Ettől függetlenül nyelvem még mindig nem veszem el, olykor meg is szívom legérzékenyebb pontját, tudom, hogy kínzás is ez a számára, de egyszerre jó is, vagy legalábbis nagyon remélem.
941 || one wy or another || ❤ || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Total posts :
65

HUMAN BLOODBAG ☮


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Kedd. Dec. 20, 2016 6:59 pm

+18

Valian & Essence
••••• i have hella feelings for you •••••
Feltérképezett, ismeri minden gyenge pontom, tudja, hogy hol fáj a legjobban, mivel tud a legjobban kínokba taszítani. Kihasználja, felhasználja ellenem, én pedig most mégis készségesen ráhagyom testem. Mintha egy megtöltött fegyvert adnék a kezébe, mit a szívemhez céloztam, reménykedve, hogy nem húzza meg a ravaszt. Igen, azt hiszem ez a szerelem, a szeretet. Megőrjít, nem látok semmit a ködtől, minden hibája elhalványul, minden, amivel ártott, és még fog is. Tudatom legmélyén tisztában vagyok azzal, hogy nem kezdődik ezzel jobb jövő, de nem vagyok hajlandó beismerni teljesen, mert mindent elrontanék. Kész tények, de az a rohadt remény bennem van, hogy megváltoztathatom szerelmemmel, és azzal, hogy megmutassam, együtt mikre vagyunk képesek. Nem lesz könnyű, de harcolni fogok a jövőmért, mivel fogva tart, csak vele lesz jövendőm. Az pedig nem csak rajta, rajtam is múlik, hogy fog alakulni. Hagynom kellett most is, hogy véremet vegye, erősödjön, de mintha valami megváltozott volna, nem a bántalmazást éreztem benne, hanem az intimitást. Ez pedig kikészített, mert hiába ígéri, lehet nem adja meg a testemnek azt a csillapodást, amire szüksége van, már most, nemhogy később.
Én semmit sem tudok róla, mármint testi adottságairól, csak azt, hogy képes ártani, és fog is. Hogy gyötrelemtől szakadozó sikolyaim, sajgó nyögéseim beindítják, ahogyan most az élvezettől hangzók tették. Ezért is szerettem volna kicsit én irányítani, kitapasztalni, mi esik neki a legjobban, mikor forró bőrét nyelvemmel, vagy éppen az ajkaimmal kínoztam. Szerettem volna hallani, ahogy kéjtől sóhajt, ahogy testét elönti a mámor, de nem tehettem még most. Annyi ideje szeretném magaménak tudni, ahogy kölcsönösen nyújtjuk egymásnak a legjobbat, amit egymással tehetünk. Tudom, hogy sosem kapom meg a romantikus pillanatokat, ütközünk, ezzel taszítjuk és vonzzuk is egymást. Én el szeretném tőle venni a sötétségét, ő pedig tőlem a fényem, ezért is bánt, én pedig ezért is szeretem ennyire nyíltan. Hogy kerüljön tőlem valami lelkébe, az enyémbe pedig belőle, így jobban ki tudnánk jönni. Most pedig ez látszik, hiszen nem szándékozik ártani, én pedig nem követelem a gyengédséget, az ő stílusában szeretném megkapni, mint egy mocskos ribanc. Nem akarok ma este tiszta és ártatlan lenni, kalandra vágyom, rá, csakis rá.
Sosem hittem volna, hogy ennyire rögeszmémmé válhat, hogy elérjem nála, ne csak áldozatként tekintsen rám, hanem úgy, mint a nő az életében, akire mindig támaszkodhat, aki csak boldoggá akarja tenni. Akkor talált rám, mikor a legnagyobb szükségem volt arra, hogy valaki megmentsen. Megtette, elvitt, majd apám vérét kezeiről én magam mostam le, hálátlanul. Nincs miért apámra hálával tekintenem, Valian pedig elvette az életét, így meg kellett neki köszönnöm. De nem sejtettem akkor, hogy így szeretne tartani, ezzel kell fizetnem neki, egy éve elviselem. Gondját viselem, ha épp nem bánt, rávilágítok arra, miket szeretek benne. Ahogy pedig észrevettem, a maga módján ő is viszonozni kezdi ezt. Ha pedig így van, és a romlott, kőszíve meglágyult tőlem, megértem minden haragját. Szeretem, ahogy fáj, mert minden, amit kapok, tőle van, nem másnak adja. Valami megfogott benne, valami megmagyarázhatatlan, amitől nem tudok szabadulni. Néha azt gondolom, ha ajtót nyitna nekem, hogy elmehetek tőle baj nélkül, többször átgondolnám - majd maradnék.
Több, mint egy esztendő kitartásomnak pedig látszólag böjtje van, ráadásul nem is akármilyen. Nem érzek gyötrelmet, csak jót, amit már annyira rég éreztem. El is felejtettem már milyen vágyódni valaki után, akit bármelyik percben megkaphatok. Minden porcikám jelezte nekünk, mennyire akarom őt, végtagjaim egyre zsibbadtak, hogy két fontos pontra tudjak koncentrálni: ahogy nyakam szívja, majd kebleimet kényezteti, ezzel elérve, hogy a másik pont egyre inkább nedvesedjen. Mikor majd utóbbit megérzi, biztos büszke lesz magára, hogy megfélemlítve tart engem, mégis képes elérni ilyeneket. Magam sem értem miért. Összezavaró és bosszantó ez a sok kérdőjel a kapcsolatunkban, de talán néhány kérdés nem is szorul válaszra.
Tekintetemmel figyeltem minden mozzanatát, látni akartam, mit művel, mert minden rezzenése a tökéletessel volt egyenlő számomra. Légzésem már egy ideje elhagyta a szabályos fogalmát, meg sem próbálom visszanyerni, szakadozott volt, mintha minden légkortyom könyörgött volna neki, hogy ne hagyja abba. Szavakkal is mondtam volna, de mintha hangom elszökött volna tőlem, és rendes szótagot sem találtam, nemhogy mondatot. Agyam teljesen kiürült, nem voltam képes koncentrálni semmire, átvette az irányítást a sóvárgás, amit csak fokozott azzal, hogy ujjaival textilen keresztül cirógatni kezdett. Csípőm aligha, de megemelkedett, lenti izmaim pedig megfeszültek érintésére. Elnyeltem egy nyögést azzal, hogy beharaptam ajkamat, de így sem tudtam teljesen, nyöszörgésként tört fel így is, de tudja, hogy csakis amiatt, mert túl jó, és mohón többet akarok. Azt hittem nem lehet már fokozni, de hasfalamon a perzselőnek hatott csókjai csak jobban izgattak, és, ha tudnék, válaszolnék is neki arra, hogy nem akar bántani. Minden idegszálam elpattan lassan ettől, ajkait, nyelvét máshol akarom érezni, egyre jobb helyre halad, majd nyelvével megmutatja, miben is fog részesíteni pillanatokon belül. Kikészít, csinálja már, akarom.
Megemelem csípőm jobban, mikor leszedi rólam a zavaró fehérneműt, és szinte tudtam, hogy még nem kapom meg egyből, hiába tárta szét lábaimat, amihez nem kellett sok erő, magamtól is megtettem volna. Mikor pedig találkozott tekintetünk, csak hevesen bólogatni kezdtem, szemeim azt sugallták, hogy lásson neki gyorsan, mert nem bírom tovább, meg szeretnék könnyebbülni. Ő pedig, megértette, nem kellettek szavak, de húzta-vonta még, ami miatt fájdalmasan felnyögtem, de nem afféle fájdalom volt észlelhető, hanem, hogy olyan szinten szeretném már, hogy az már tortúra nekem. Testem mozdulatlan volt karjai alatt, lefogott, így nem tudtam arrébb ugrani, amint a legjobb pontra lehelt csókot, testem aprót rándult, érzékeny voltam már ott, de jó értelemben. Mikor pedig már nem ajkait, hanem nyelvével kényeztetett, tincseibe fúrtam ujjaimat, ezzel biztatva arra, hogy folytassa, fokozza, ezt pedig alátámasztottam halk nyögéseimmel is, amik leginkább nevét jelképezték, vagy obszcén szavakkal kifejeztem velük, mennyire öröm is ezt megkapni tőle. Csípőm mozdult volna, ha tud, de nem tudott, így ezt helyettesítve hátam ívbe feszült, szabad kezemmel pedig az ágyneműt markoltam. Soha életemben nem éreztem még ilyet, de soha többé nem akarok megválni ettől. Erre megérte türelmesen várnom, mert jobb volt, mint bármi, főleg, hogy a szeretett férfitől kapom, aki életében egyszer úgy látszott, boldoggá akar tenni, még ha jelenleg csak testileg is.

••• my immortal ••• szeretleeek ••• 982 ••• © •••  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
next to essence ••
► Total posts :
67

BLOODSUCKER †


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Kedd. Dec. 20, 2016 5:16 pm


i wanna taste your soul +18
A helyzet az, hogy én tényleg nem neki akarok ártani, szemét vagyok, mert rajta vezetem le, pedig nem rajta kellene, mégis annyira emlékeztetnek vonásai az övére, hogy néha nem tudok eltávolodni ettől. Ha nem öltem meg volna azt a nőt akit szerettem, de kihasznált, akkor lehet, hogy most nem ártanék neki, akkor ott lenne Carmen, hogy kínozzam, ahogy ő is tette velem, de én nem tudtam megállni, a vérszomjtól, és a haragtól úgy vetettem rá magam, mint a vad az ártatlan prédára, pedig ő nem is volt ártatlan. Megnyugvást jelentett akkor a lelkemnek az, hogy tudom, nem térhet vissza, nem árthat nekem, és másnak sem. Akkor ezt néztem, most... Bánom, hogy nem játszottam el vele, akkor most nem az lenne, hogy vissza kell fognom a bennem élő bosszúvágyat, hogy ezen a lányon vezessem le, akinek egyébként más a haja, a szeme is, mást látok a tekintetében, tiszta ártatlanságot, vagyis ezt láttam. Már nem látom olyan ártatlannak, kiöltem belőle ezt a fényt, egyre csak gyengül ez a fény, tudom, de nem tudom már visszahozni amit elvettem, inkább vigyáznom kellene arra ami még maradt. Mégsem teszem. Hogy miért? Magam sem tudom, de akarok mindent amit csak elvehetek tőle.
Most mégis adni akarok neki, magamat, azt az oldalam, amit egyszer már eltemettem, és búcsút intettem neki, most mégis itt vagyok, óvatosabban táplálkozom belőle, mint valaha bárkiből, nem arra megy ki az egész, hogy fájjon neki, vagy esetleg én jóllakjak, ez sokkal másabb most, de magam sem tudom, hogy miért. Csak otromba reményeket fogok kelteni ezzel benne, hogy egyszer még megváltozom, és szerető társa leszek, aki gyengéden simogatja majd, amíg a kanapén ülnek, és filmet néznek. Hogy gyengéd szerető leszek, aki az ő igényeit teszi legelőre, és minden kívánságát lesni fogja, ott csókolja, ahol csak jól esik neki. De én nem vagyok ilyen. Ha elkap a hév nem veszem észre, hogy mivel okozok fájdalmat, így értelemszerűen nem is teszek ellene, vagy nem fogom vissza magamat. Csak ma, ma megpróbálok az lenni, akire szüksége van, hogy megkaphassam én is, amire szükségem van, kölcsönösen jól érezhetjük magunkat, már ha én képes vagyok arra.
Az a két szó, úgy visszhangzik a fejemben, mint valami üres barlangban a hang, pedig nem ez az ok, egyszerűen csak tetszik, hogy ezt is ki tudom váltani belőle. Nem csak arra vagyok képes, hogy fájdalmat okozzak, félelmet keltsek benne, hanem többre is, hiszen nem hiszem, hogy most bármi fájna neki. És a legszebb, hogy bennem is kivált olyan vágyakat, amiket eddig csak akkor éreztem, hogyha valaki kínok között vergődött a kezem alatt, maga a halálfélelem, és a fájdalom egyszerre volt olyan euforikus számomra, mint most az, ha élvezetétől nyög.
Meglepő mód annyira nem zavar, hogy ő is akar irányítani, tudom, hogy nem átakarja venni azt, csak megmutatni, hogy erre ő is képes, ez pedig szinte imponál nekem, így nem állítom le semmiben. Csókjaival és a nyelvével egyszerre meglepően jó, mármint nem úgy értem, hogy jól bánik vele, csak sosem vágytam még úgy senki csókjaira, mint ahogy az övéire, azt akartam, hogy minden porcikámon, forró és nedves foltokat hagyjon, ami majd rá emlékeztet, és mindig mikor rágondolom majd vággyal töltsön el. Nem akarok ennyire függni senkitől, soha nem is akartam, most pedig csak arra tudok gondolni, hogy ezt máskor is megtegye, ezek után nem lesz elég csak az, hogy fájdalmában sikoltozik, esetleg könyörög, nem, már nem fogom tudni csak megerőszakolni, nem, most már arra is szükségem van, hogy ő élvezze, mert hallani akarom a hangját, ahogy a nevemet nyögi. Most én nyögném a nevét, ha nem állna meg, és helyezkedne el a hátán. Csak egy pillanat engedem meg magamnak, hogy csalódott legyek, de aztán visszahelyezkedem oda, ahonnan indultam.
Látom rajta, hogy egy pillanatra megrettent, éreztem, ahogy teste megmerevedett, izmai befeszültek, de nem akartam rosszat, csak mindkettőnk vágyát enyhíteni, hiszen tudom, hogy ő is megakart csókolni, csak mivel sosem került erre sor, - mert nem akartam, - ezért nem próbálkozott. Most viszont akarom, éhezem ajkaira, így talán erőszakos is vagyok, de meg kell őt ízlelnem, nem reagál azonnal, én ettől függetlenül nem zavartatom magam, sok olyan dolgot tettem már testével, amit nem akart, nem ez lenne a legrosszabb. Mégis fordul a kocka, mikor nyelvemmel barangolnám be, szája minden kis szegletét, hiszen megérzem, azt az édes nyelvét az enyémen, így minden gondolkodás nélkül húzom még el egy kicsit a dolgot. Ízlelgetem, mindig is tudni akartam, hogy milyen íze lehet, de úgy mindenhol, nem csak az ajkai, és nem csak a vére, mindent akarok, ezért sem állok meg. Ajkairól átvándorlok a nyakára, nem gyengéden bánok nyakával, de mégsem tépem fel újra a fogaimmal, csak nedvesen csókolom, és óvatosabban húzom fogaimmal a bőrt, mint szoktam, néhol, meg is szívom, engem nem zavar, ha nyoma marad, sőt maradjon is, hiszen annyira sebet ejtettem, ami nem kellemes emlék a számára, legyen olyannak is nyoma, ami remélhetőleg jól is fog esni neki. Melltartója útban van, letéphetném, ha akarnám, de nem teszem, kikapcsolom, és arrébb dobom, nincs rá szükség, a későbbiekben sem lesz, amúgy sem értem minek a ruha, csak én látom, én pedig szeretem nézni a testét, akkor is, ha ennek nem adok hangot. Csókjaimmal elárasztom kebleit, mindkettőre figyelve, nem akarok ezek után panaszt hallani, hogy elhanyagoltam az egyiket,  vagy többet foglalkoztam a másikkal. Egy ideig még kezemmel is besegítek, de azt nem tartom ott sokáig, hasán simítok vele végig, épphogy csak érintve puha és selymes bőrét, már lent is vagyok az utolsó textilnél, ami az utamat állja, de még most, jó, hogy ott van. Így nem érem el azonnal azt a pontot, amit szeretnék, mégis élvezetet nyújthatok azzal, hogy két ujjammal simogatni kezdem. A bugyi elázott, ami egy elégedett mosolyt csal az arcomra, és akkor sem vakarom le, mikor a nevemet hallom tőle. Meglep, hogy nem a szokásos "szerelmem" megszólítást hallom, de ettől még tetszik, olyan jól hangzik tőle.
- Nem fogom, de bántani sem foglak. - tudom, hogy azt nem szeretné, én pedig most késztetést sem érzek rá, nem Carment látom, mikor ránézek, egyáltalán nem, csak őt látom, és ez segít megtartani az önuralmamat, amíg a nedves csókokkal és nyelvemmel végighaladok a hasán. Köldökénél megállok, de csak azért, hogy nedves csókokkal körbejárjam, majd nyelvemet megmártsam benn, imitálva, hogy mikor készülök, hiszen miközben már alhasánál vagyok lehúzom az utolsó ruhadarabot is. Már nincs útban, ahogy az ágy mellé hajítom. Kezeimmel jobban széthúzom lábait, combjait ölelve közbe karommal, hogy elmozdulni csak akkor tudjon, ha nagyon muszáj, de még nem teszek semmit, felnézek rá. Nem tudom mifelé jelre várok, talán arra, hogy rábólintson arra amit tenni akarok, mint mondtam, most az a fontos, hogy neki is jó legyen, ne csak nekem, ezért ha megkapom az engedélyt ajkaimmal lágyan csókolom végig szemérem dombját, ügyelve, hogy a legérzékenyebb pontot kikerüljem, csak kicsit kínzom ezzel, úgy, ahogy ő is tette, míg végül nedves csókjaimat megkapja oda is. Íze abban a pillanatban betelíti a számat, és többet akarok ebből az édességből, amit tőle kaphatok csak meg, ezért sem vagyok rest a nyelvemet is bevetni, ezzel kielégítve a vágyamat, hogy még többet kaphassak belőle.
1115 || one wy or another || ❤ || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Total posts :
65

HUMAN BLOODBAG ☮


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Vas. Dec. 18, 2016 6:30 pm

+18

Valian & Essence
••••• i have hella feelings for you •••••
Szerelmes voltam belé, de nem olyan értelemben, ahogy egy rendes ember szerelmes tud lenni egy másikba. Szinte foglya lettem, kínoz, megrémít, bánt, padlóra küld, majd segít felállni. Ennek ellenére, én minden erőmet gyűjtve próbáltam megváltoztatni, és magamat okoltam, hogy biztosan okkal teszi ezt velem. Én pedig szerettem, a gyengédebb oldalát, és hiszem, hogy ez nem ő, nem engem akar bántani, valamiért úgy vélekedik rólam, mint egy szörnnyel, akit megfélemlíteni kell, hogy kezes legyen. Holott nem, attól, mert ellenkezem, testem túlélési ösztöne a szabadulás, de most nem bújt elő. Tudtam, ha élvezem, ahogy elveszi vérem magának, önzően, akkor megkaphatom őt. Érzem az ellentétet, én vagyok a fény, ő pedig a sötétség, de nem kell a ragyogásom, ha ő el akar ragadni a homályba. Önkéntesen szaladnék, hogy szeressen, és felfedezze bennem mindazt, amire vágyott.
Nem akarom irányítani, megszoktam, hogy ő az, aki diktál, az én dominánsom, én pedig alávetem magam minden alkalommal, mikor szeretné. Nem tehetek mást, akkor sem, ha ellenszegülök szavainak, mindenképp felsőbbrendű szeretne lenni nálam. Nem vagyok erősebb, esélyem sincs elszökni, de mindig megpróbálom. Most az egyszer nem, hiszen kész vagyok elvenni tőle azt, amit én akarok, nem fogom feladni, hogy végre kapjak jót is, ne csak rosszat. Tudom, ha kibírom táplálkozását, akkor megszerzem. Érdekes, még magamat is megleptem mennyire jól is esik most, hogy ezt műveli velem, erőt merít belőlem, egyszerre akartam élvezni még, de azt is, hogy abbahagyja. Elkábít minden érintésével, mintha egy erős kábítószer lenne, én pedig csak növelni akarnám a dózist.
Szemtelenül megnyaltam véres ajkait, csókolni akartam, harapni, de nem tehettem, nem akartam, hogy neki kényelmetlen legyen. Nem akartam elkergetni a varázst, ami most kölcsönös, úgy ahogy, gondolom mindketten egy dologra pályázunk. Érezhettem lopva ízét, enyémmel keveredve, együtt volt tökéletes, ahogy véleményem szerint mi is. Ami hiányzik belőle, nálam van, ami pedig belőlem, azt ő tudná nekem adni.
- Te okozod - vigyorogtam rá, mikor kiemeli mekkora lelkesedésem van. Igen, érte, azért, hogy egybeolvadjon testünk, ezáltal talán lelkünk is, izgatottá váltam. Erre vártam régóta, most pedig learathatom azt, amit elvetettem, sokáig, türelmesen vártam, hogy enyém legyen pár órára, és csak az enyém. Más nőkről nem tudok az életében, de nem nevezhetem tulajdonomnak, inkább én vagyok az övé. De én is szeretném kiélvezni, ezért meg is teszem, mikor hátára döntöttem, rugózott a matrac, még neki is túl hirtelen volt.
Minden tettemmel sugallni akartam, hogy magamnak akarom, ezért is kerültem fölé. Jelezni akartam, hogy most akármit is tesz, én is szeretnék kicsit irányítani, izgatni őt, és nem finomkodni vele, hogy tudja milyen érzés. Ezért hergeltem testét még azzal, hogy idegőrlő lassúsággal felszántottam forró felsőtestét a szintúgy lángoló nyelvemmel, komolyan minden porcikám rá vágyott. Nyakán található puha bőrét is ezért szívtam meg erősen, fájdalmat akartam neki vele okozni, de jófélét, nem azt, ami miatt menekülne, hanem ami miatt érzi, hogy többet akar ő is. Nyögései pedig engem is többre ösztönöztek, ha a kisördög nem a vállamon csücsült volna, meg is adtam volna neki csókjaimat domborodó tagjára, ami arra várt, hogy könnyítsek rajta, de így csak húztam az agyát gonosz módon. Majdnem betalált nyelvem, mikor elhúztam magam, és pimaszul közöltem, hogy kezdheti a munkálatait rajtam.
Visszakérdeznék, hogy mi lesz előbb, kicsit be is rezeltem, hogy mire készül, mikor felém mászott. Nem felidegesíteni akartam, de vártam, mikor markolja meg medencecsontomnál testem olyan erősen, hogy nyöszörögjek a ropogó csontjaim miatt. De nem, meglepetésemre ajkai enyémre kerültek, teljesen ledöbbentett, így csak késleltetett reakcióként hunytam le szemeim pár másodperc múlva, csak akkor tudatosul bennem az egész, mikor nyelve már enyémet keresi. Nem hagytam sokáig keresni, rögtön masszírozni kezdtem enyémmel, így első csókunk sokkal szenvedélyesebb volt és nedvesebb, mint azt valaha gondoltam, nehezemre is esne megválni tőle. A legédesebb dolog volt, amit valaha ízleltem, de megfűszerezte ezt a vérem fémes ízével, örökké tudnám ajkait kényeztetni enyémmel. De nem élvezhettem annyi ideig, ameddig terveztem, mert rögtön utána vágytól már túl érzékeny nyakamat ajándékozta meg velük, egy jóleső sóhajjal jeleztem, hogy mennyire tetszik is, amit most csinál, és mennyire jobb ez nekem, mintha bántana. Megemeltem keze segítségével magam, mikor ki akarta csatolni melltartómat, egy percre sem kételkedtem abban, hogy ez helyes-e, tényleg oda kellene magam adnom neki. Oda akartam, ebben az értelemben is, minden erőszaktevése ellenére is, azt akartam, hogy kényeztessen. Szabadon lehettek melleim, ami önmagában jobban esett, de akaratlanul is felnyögtem, mikor nyakamról lejjebb haladt, egyenesen a pont pár másodperce felszabadult részeimre. Éreztem, ahogy kebleim egyre nedvesebbek lesznek csókjaitól, úgy egyszerre ázik egyre jobban fehérneműm is. Nem tudtam visszafogni testem efféle reakcióját, pedig próbáltam, nem akartam, hogy mikor lábaim közé kerül, érezze, mennyire képes pár mozdulattal felkészíteni és felizgatni testem arra, hogy magamba fogadjam.
Egy bizonyos értelemben szűz voltam még, mégpedig abban, hogy sosem volt olyan férfi, akivel nem pénz miatt, hanem a tényleges kéj és szeretet miatt feküdtem le. Apám a szüzességem is eladta, drágán, mintha egy gyémántot árult volna, egy idős férfi pedig megvette készségesen. Nem vigyázott rám, hogy fájt, vérzett, nem érdekelte, csak az, hogy mennyire szűk és ártatlan lány vagyok. Férfiak sem voltak az életemben komolyabban, egyedül Valian, ő a legelső szerelmem, és most ő lesz a legelső, akivel kölcsönös sóvárgás alapján fog megtörténni. Szeretném, ha tökéletes lenne, ha ugyanannyira élvezné, mint én. Nem csak magamat akarom kielégíttetni, hanem én is ki akarom őt, ha nem elég neki, egész éjjel, ha kell. Mindketten tudjuk, hogy akarjuk egymást, és akartuk is ilyen értelemben, de mintha nem mertük volna megtenni.
- Valian - szólítottam meg, egy sóhajként a nevén, pedig általában szerelmemnek szoktam hívni, mert az, de most szeretném, ha tudná, komolyan beszélek. - Ne fogd vissza magad - kértem, hogy tegye azt velem, ami neki a legjobb, de gondolom sejti, hogy ne bántson, csak olyan tempóban, olyan szinten művelje, ami az ő éhségét is teljesen kielégíti, ne csak az enyémet. Én meg jelenleg úgy érzem, sosem lesz túl sok, nem tudok betelni semmivel sem most, mohón akarom őt, most rögtön.

••• my immortal ••• szeretleeek ••• 961 ••• © •••  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
next to essence ••
► Total posts :
67

BLOODSUCKER †


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Vas. Dec. 18, 2016 3:25 pm


i wanna taste your soul +18
Biztat, ez az ami biztossá tesz abban, hogy ne álljak le, igyak még belőle, azzal magamnak, és neki is jót teszek, persze a neki, az még képlékeny dolog. Most tetszik neki, de máskor nem szokott, ezért is használom ki ezt az alkalmat, hogy annyit igyak belőle, amennyire tényleg szükségem van, ne többet, de ne is kevesebbet, mégsem akarom minden erejét elszívni, pedig olyan mámorító a vére, hogy nehezemre esik elszakadni tőle, sőt visszafognom magam is nehéz, pedig én igyekszem, eleinte még egész jól is ment, aztán jött a helyzetváltás és elvesztem. Ezt tudta ő is, érezhette, hiszen azonnal mohóbbá váltam, gyorsabban nyeltem minden kortyot úgy, mintha az életem múlna rajta, pedig most erről szó sem volt, csak mindent elakartam venni, amire szükségem volt. Testem minden csepp vérrel nagyobb erőre kapott, éreztem, ahogy feltölt energiával, és talán még lelkemet is melengette az ő melegsége, csak sajnos ez nem volt túl domináns érzés. Sosem tekintettem a vér ivásra úgy, mintha az valami erotikus dolog lenne, olyasmi mint az előjáték, de most mégis azzá vált, ahogy nyögött, és érintett, míg én csak a combját szívtam, valami hasonló érzést generált bennem. Eddig erre volt a kínzás, és az, hogy fájdalmat gerjesszek testében, most pedig kéjt akarok, és vágyat, bár a másodikat már megkaptam azt hiszem.
Ma nem azt mondom, hogy ő fog irányítani, mert arról szó sem lehet, az nem menne nekem, de az biztos, hogy többet fogom azt figyelni, hogy ő mit szeretne, mint azt, hogy nekem mire van szükségem. Soha nem voltam vele igazán rendes, míg ő próbálkozik, nem ellenkezik annyira, és azt is hagyja, hogy igyak belőle, nem akar menekülni. A múltkor is csendesen tűrte a kínzását, ami meglepett, és be is tartottam a szavamat. Mondhatom, hogy fejlődőképes vagyok, de megváltozni már nem fogok tudni, és nem is akarok. Ez egy olyan dolog, ami meg fog maradni életem végéig, és úgy kell elfogadni, ahogy van, ha ez neki nem tetszik akkor sajnálom, de nem leszek egy mézes-mázas, pasi, aki a nagy huszonnégy órájában csak arról áradozik, hogy ő milyen szép, és gyengéden simogatja. Nem, én nem ez vagyok, szinte sohasem voltam az, nem is most fogom elkezdeni.
Nem iszok túl sokat, nem vagyok annyira éhes, mint ezt gondoltam korábban, vagyis de, de már nem arra éhezem, mint amikor beléptem ide, és őt kekszet uzsonnázva találtam meg a paplan alatt. Nem gondoltam volna, hogy szimpla nyögései is képesek ezt kihozni belőlem, akkor is, ha nem a fájdalom mint szakadnak fel belőle, mert ez nem amiatt van. annak más a csengése, és megeshet, hogy ez még jobban is tetszik, mint az. Hangosan ki nem mondanám, még akkor sem, amikor újra felette vagyok, és méregzöld szemeibe nézhetek, egészen addig, míg nem követem tekintetét lejjebb, hogy észrevegyem ajkaimat nézi. Sosem hagytam, hogy megcsókoljon, soha nem is éreztem késztetést rá, a csók az intimitást jelenti, számomra pedig ez nem volt fontos, most sem az, mégis megfordul a fejemben, hogy megtegyem, tapadjak puha ajkaira, amik finomabbnak tűnnek, mint maga a vére, ami szinte már lehetetlen. Ajkaim elnyílnak, mikor megérzem nyelvét, amiben szívesen beleharapnék, de most nem a fájdalmas módon, mégsem teszem, az nem tudom hova vezetne, de mikor megszólal lenyalom ajkaimat, még így is érzem nyelve és vére ízének keveredését.
- Ezt a lelkesedést már szeretem. - vigyorodok el, tetszik ez nekem, akkor is, ha nem az én módszereimmel csináljuk, talán így is lehet jó, és akkor nem kell legközelebb azon aggódnom, hogy nem fog menni. Első mozdulata egy sóhajt eredményez, hiszen leellenőrzi, hogy bennem kelt-e vágyat ez a helyzet, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, a nadrágomon pedig ez látszik. Az ez utáni mozdulat viszont meglep, a hátamnál érzem a matrac rugózását, de ez se marad sokáig, mert a felsőm máris lekerül, nem ellenkezem, nem is nehezítem a dolgát, ha ezt szeretné, akkor ez lesz, ma megpróbálok a kedvében járni. Nyelvének érintése már sokkal kényelmesebb érzés volt, mint a hirtelen dominancia, de azon igyekeztem túltenni magam azzal, hogy nyakamat megszívta és felnyögtem. Mit akar ez a nő?
De itt nem áll meg, a nadrágom leszedi, amiben annyival segítek neki, hogy megemelem a csípőmet, de vissza is helyezem, mert az alsómat nem szedi le olyan könnyen, csókokat kapok túl jó helyre, és igen, megfordul a fejemben, hogy milyen lehetne máshol is érezni a csókokat, vagy akár a nyelvét, ami olyan édes volt, mikor az ajkamon éreztem. Meg kell őt kóstolnom minden értelemben. Egy elégedetlen sóhaj szalad ki ajkaimon, mikor megszólal és mellém dobja magát, ez nem volt szép, de azt hiszem megérdemeltem.
- Máris, de előbb... - mászok felé újból, őt még mindig takarja a fehérnemű, míg engem semmi sem, mégsem azzal kezdek. Hogy miért? Ajkait akarom, most azonnal, így hezitálás nélkül hajolok hozzá, nem gyengéden, de nem is erőszakosan nyomok csókot ajkaira, viszont miután így megízleltem kicsit elvesztem a fejemet, és nyelvemmel erőszakosan nyitom szét ajkait, hogy még többet vehessek el. Túl finom, rég nem akartam senki csókját sem, de az övé azonnal megbabonáz, így nem is engedem el jó ideig, aztán mégis erőt veszek magamon, nyakára nyomok nedves csókokat, olykor harapással társítva, de bőrét nem szakítom fel. Egyik karomra támaszkodok, míg  a másikkal a melltartója pántját csúsztatom le vállairól, hogy aztán megemelve a hátát benyúlja és kikapcsoljam azt fél kézzel. Messze dobom, talán a szoba másik felébe elrepül, de nem ez foglalkoztat, hanem, hogy végre kiélvezhessem a testét teljes egészében, ne csak egy kicsit, ezért is haladok a csókokkal az immáron szabad kebleire.
894 || one wy or another || ❤ || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Total posts :
65

HUMAN BLOODBAG ☮


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Szomb. Dec. 17, 2016 10:59 pm

+18

Valian & Essence
••••• i have hella feelings for you •••••
Minden porcikám izgatta a tudat, hogy felettem van, vágyik rám egy értelemben, én pedig ugyan egy másikban, de tudom, hogy át tudom téríteni az én véleményemre. Fogalmam sincs, hogy a fájdalmam nélkül képes leszek-e arra, hogy akarjon, ne csak a véremet, hanem az egész testem. Az enyém már lázban ég, vágyom mindenre, ami az ivása után lesz, de az is csak fokoz mindent. Valami furcsa, megmagyarázhatatlan módon a kis szúrások a testemen aprónak, jelentéktelennek tűntek amellett a tudat mellett, hogy ajkait érezhetem bőrömön, először a nyakamon, majd a combjaimon. Imádtam most az érzést, hogy én vagyok az erőforrása, máskor még sosem élveztem ennyire. Talán túlságosan hiányzott már maga Valian, és hiszem, hogy sosem cserélne le senkire, ha felszolgálom magam neki ezüsttálcán.
Biztattam szavaimmal, hogy igyon még, de már lassan az összes idegszálam is elpattanni látszott, legszívesebben kirángattam volna magam alóla, és leteperve őt elvettem volna, amit szeretnék. Mégsem tettem, ha elkezdem a combom kiszedni alóla, csak végigsérteném éles fogaival, ami rögtön lelombozna, hiszen rohadtul fájna. Ma pedig nem tervezek komolyabb sebeket beszerezni, elég volt már, ma szeretném a kínokat élvezettel leváltani. Ha talán változtatok az efféle hozzáállásomon, és hagyom, hogy igyon, soha többé nem találkozom egyéb durvább megpróbáltatásokkal, de nem merem elkiabálni. Ha nem próbálom meg, örökké bánnám, pedig enyhíteni akarom a kínzásaimat, túl sok a lelkemnek, még akkor is, ha testem elbírja. Ennek ellenére, szeretem mindennél jobban, nála még mindig egy fokkal jobb dolgom van, mint apámnál volt. Sosem adna senkinek, csak az övé lehetek.
Szavaival már rég megerősítette, minden vérző harapásnyom ajándékozása előtt, hogy, ha ezt ellenkezés nélkül, jó magatartással kibírom, az enyém lesz. Nem kellett megerőltetnem magam, hagyott nekem időt arra, hogy az erő visszaszálljon belém, így át tudtam forgatni agyamat arra, hogy ezt egy pozitívumként éljem meg, egy intim dologként, hiszen észrevehető, hogy csak belőlem táplálkozik. Testem pedig ezt díjazza, egy pontomon folyamatos bizsergést éreztem, ami megőrjített, ott vágytam érintéseire, ajkaira, mindenére.
Sejtettem, hogy befejezte, mikor bőröm alól kibújtak szemfogai, majd puha ajkával csókot nyom a pontra, ami égetett, de jó értelemben jelenleg, a felhevült állapotom elnyomta a fájdalmat, nem hagyott nyugodni. Ezen az sem segít, mikor megint teljes egészében felém helyezkedett, sokkal közelebb, mint az előbb, de nem bírtam szemeit figyelni, ajkaira terelődött folyamatosan tekintetem, sóvárog enyém értük, még akkor is, ha vértől vörösek. Sosem csókolhattam, ezért is hezitálok annyira, még kérdésére sem vagyok képes válaszolni, de erőt véve magamon nyelvemet végigszántom rajta, lenyalva a vért, ami beborítja számat fémes ízzel, és az övével is egyben. Nem loptam tőle csókot, ahhoz nem volt merszem, de muszáj volt tudnom az ízét, amit megkaptam úgy ahogy.
- Akárhogy, bárhogy, mindenhogy, csak csináld - sóhajtoztam ki, a beszéd nehezen ment ekkora szenvedély közepette, nem is gondolkoztam a válaszomon, azt sem tudom melyiket tudná a legjobban, csak akarom, mindennél jobban, másra gondolni sem bírnék most, csak, hogy milyen érzeteket kelthet bennem. Csípőmet megemeltem, odadörgölve tagjához, tudni akartam, hogy ő is annyira szeretné-e, és beigazolódott, mikor a domborulatát éreztem, így egy egyszerű mozdulattal löktem le, hátára, és elkezdtem megszabadítani ruhadarabjaitól, felsőjével indítottam ezt, szinte túl erőszakosan dobva a földre, látni akartam anélkül. Nem hagyhatom, hogy hamar megkapjon, kicsit szemét akartam lenni vele, most én akartam kínozni kicsit, csak én más értelemben. Így szemérem dombjához hajolva, nyelvemmel simogattam végig felsőtestét, őrjítő lassúsággal, egészen nyakáig, ahol bőrét megszívtam gyengédség nélkül. Tudom, hogy ő nem az az óvatos fajta, így lehet jobban esik neki ez, mintha finomkodnék vele.
E cselekedetem után kigomboltam nadrágját, majd lehúztam róla, túl feleslegesnek tűnt, így nem késlekedtem elhagyásával. Alsóját már nehézkesebben tüntettem el, ujjaimat beakasztottam szélébe, miközben pedig egyre lejjebb toltam, lágyékát leptem be nedves csókjaimmal, úgy éreztetve vele, lassan jobb pontokra haladok, és ezekkel a csókokkal utolsó zavaró darabtól megszabadulva sem álltam le, közben nyelvemmel is cirógattam.
- Rendben, most már nekikezdhetsz - dobtam le magamat mellé, így talán sikerült annyira felhergelnem, hogy majd teljesen elveszítse magát, mindig vonzott kemény és állhatatos jelleme, kíváncsi vagyok ez az ágyban miben nyilvánul meg nála.

••• my immortal ••• szeretleeek ••• 650 ••• © •••  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
next to essence ••
► Total posts :
67

BLOODSUCKER †


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Szomb. Dec. 17, 2016 12:23 am


i wanna taste your soul
Most az egyszer megpróbálok nem túl önző lenni, oly' sokszor voltam már az, és utasítottam el magamtól a kedvességet, hoyg msot képtelenségnek érzem, mégis tudom, hogy nem lesz ez olyan érzelmes, és szerelmes, amilyenre a lány vágyik. Azt nem tudom megadni neki, de ezt ő is tudja, csak nem fogja fel, nem akarja felfogni, reménykedik abban, hogy egyszer minden szép lesz és jó lesz. Talán megpróbálom majd egyszer ezt megadni neki, nem fogok annyira rettegni attól, hogy elengedem, és elmenekül. Rettegni, ez talán egy erős kifejezés, de az biztos, hogy találó, ha elszökik lehet egyszer visszatér, csak nem egyedül, én pedig nem akarom a saját halálomat, plusz akkor keresnem kell valakit mást, akiből táplálkozhatok, majd Sence hulláját is el kell rejtenem, ha egyszer rábukkanok. Nem akarom megölni, eddig sem akartam, most sem akarom, ezért vagyok most is itt, azután, hogy egész nap csak rá gondoltam, arra, hogy mióta nem láttam, hiányzik az íze, az illata, a lénye. Minden, de ez olyan abszurd, én nekem a vére kell, ő pedig szerelmes, tudom, de én elraboltam, megkínoztam, megerőszakoltam, sőt majdnem meg is öltem néhányszor, mikor túl messzire mentem, mégis szeret. Tisztán szeret, én pedig megrontom.
- Csak a tied. - ma megakarom adni neki, amit szeretne, képtelen leszek gyengéd maradni végig, de legalább megpróbálhatom, igyekezhetek óvatos lenni, és megadni neki, mindent, amit csak tudok, de olyan módon, ahogy ő szeretné. A gyengédség jól esik neki, ezt kitapasztaltam, ő nem olyan, mint én, hogy azt szinte meg sem érzem, az agya fel se fogja, hogy kicsit óvatosabban bántak vele, csak a fájdalom jutott el mindig is a központba, ami aztán továbbította a dolgot. De ha nem fog vergődni alattam, és könyörögni, hogy hagyjam abba, akkor nem lesz gond, emellett muszáj lesz betartanom a szavamat, mindig betartom, legyen szó bármiről is, én megtartom az ígéreteimet, néha részben megtöröm, mintha azt ígérném neki, hogy elengedem, és soha nem keresem, megtörném azzal, hogy keresném, de csak messziről nézném, hogy jól van-e. Lehet, hogy csak bántani vagyok képes, de nekem fontos az, hogy jól legyen, nem véletlen hoztam el az apjától, akinek aztán a vére az én kezemen száradt, és a lánya segített lemosni. Szép kis történet.
Most mégis azzal foglalkozom, hogy a lehető legóvatosabban igyak a nyakából, majd egyik combjából, de ott a hangja arra ösztönöz, hogy többet akar én pedig nem mondok neki ellent, én is azt akarok, még többet nem csak a véréből, belőle is, testem pedig ezt az egészet úgy fogja fel, mint mikor kínzom, teljesen felhevül, az adrenalin ezerrel száguld minden porcikámba, nyögéseire úgy reagál alsó tagom, mint ahogy a fájdalommal telt nyögésekre, pedig tudom, hogy most nem fáj neki, hogy élvezi, és többet akar. Az, hogy nem akart menekülni, hogy nem küzdött, nm csak neki jó, hanem nekem is, nem kell sietnem, és úgy nyelnem minden cseppet, mintha az lenne az utolsó, hiszen ki tudja meddig marad egy helyben. De most ez nincs a pakliban benne, ezért is merek tovább menni, és másik combját is kiélvezni, apró vérző nyomokat hagyva magam után bőrén. Eszem ágában sincs, ettől megválni imádom.
A szerelmem szó egy pillanatra eltántorít, hogy ezt nem kellene, másnak fognak gondolni, mint ami, de annyiszor hallottam már ezt tőle, úgyhogy nem állok meg, csípője mozdul én pedig puha bőrére nyögök, annyira jó tudni, hogy ilyen hatást is ki tudok belőle váltani, hogy nem mindig csak fáj neki amit teszek, most például élvezi, tudom, így nem hagyom abba, bár eleget ittam mát, az én szervezetek már feltöltődött, az övé, még nem gyengült le, így lehet most lenne ideális abbahagyni, és belefogni a másik dologba.
Fogaimat kihúzom a bőréből, és egy csókkal rázom le a sebet, így ajkaim véresek lesznek, de a nagyját lenyalogatom, nem ezért hagytam abba, hanem azért, hogy a lányhoz mászhassak újra fel, már nem a karomon, hanem az alkaromon támaszkodom, így közelebb vagyok hozzá, mint az előbb, és ez megőrjít, akarom őt, most azonnal. - Hogy szeretnél? - a nagy részét tudom, éreztem, én is érzem, de pontosan tudnom kell, most nem én leszek az, aki elvesz mindent, amit akar, most egymásnak kell adnunk valamit, amihez szükségem van rá, arra, hogy beszéljen, bár ez biztosan meg fogja lepni.
689 || one wy or another || ❤ || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Total posts :
65

HUMAN BLOODBAG ☮


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Szomb. Dec. 17, 2016 12:21 am


Valian & Essence
••••• i have hella feelings for you •••••
Nem tudom mi történt velem, minden amit tudok, az az, hogy akarom őt, jobban, mint valaha. Lelkének sötétsége vonzott, része akartam lenni fakó lelkének, azt szerettem volna, hogy bemocskolja az enyémet, ami tiszta volt, hófehér. Mivel azt nem érhetem el, így erről le kellett mondanom, de testem övére vágyott lázasan, most az egyszer valóban azt parancsolta az eszemnek, hogy maradjon csendben, viselkedjen, mert csak akkor kaphatja meg. Ember vagyok, vannak szükségleteim, ez a férfi pedig itt a szerelmemet jelenti, nem csak akárkit szeretnék, hanem őt. Ő kerget őrületbe, az a kiismerhetetlen és kiszámíthatatlan jelleme, amit meg akartam fejteni és meg akartam menteni. Sosem értem miért én, miért bánt, de nem tudom meg erre sosem a választ. Agyamat mára átvariáltam, tudom, hogy sosem lesz jobb életem, próbáljam meg ezt élvezni, ahogy majd azt is megpróbálom, mikor csontjaimat töri szilánkosra.
- Az enyém, az enyém - ismételtem el szavait, elvigyorodva, annyira jól esett a szívemnek hallani, és az sem érdekelt, hogy kiemelte, hogy csak ma. Akkor is ma magamnak tudhatom, miután én is megadtam neki azt, amit kér. Tudom, hogy nem lesz gyengéd, nem fog rám vigyázni sem a táplálkozás, sem a szex alatt, sosem volt az, miért most kezdené. De, ha groteszk kényeztetésként fogom fel, akkor nekem is jobb lesz, neki is, hogy nem vergődök, kezes bárány vagyok alatta, akármit is tesz. Ha pedig én sem mocorgok, nem lesznek olyan balesetek, minthogy csak nagyobb sebet okozok magamnak.
De tévedtem, mert a lehető legóvatosabban kóstolt meg, nem éreztem annyira intenzíven, hogy a vérem elhagyja a testem és a szájában köt ki. De nem maradunk így sokáig, mert már combomat kapta el, ilyenkor pedig akaratlanul is kimondtam amire gondoltam - többet akarok. Így meg a másik combomon éreztem száját, már durvábban szívva vérem onnan, nagyobb volt a fájdalom, hirtelen volt, de nem akartam elkapni a lábam alóla, az nekem fájt volna, és igazat megvallva érezni akartam még ezt. Ehelyett a felsőtestem feszül meg, ajkaimat elhagyta még egy nyögés.
- Még, még! - mondtam két nyögés között, annyira abszurd volt, annyira jó érzés volt, hogy belőlem iszik, tudom, hogy az élvezetem csak felhergeli jó értelemben. Neki is jobban eshet minden csepp, ha tudja, hogy szívesen adom neki, hogy nem akarok magamnak és az övé vagyok teljesen. Nem tudom miért feszegetem a saját határaim, talán túlságosan elszálltam attól, hogy jó erőben lehetek újra, és úgy érzem most már bármire képes vagyok. - Csináld még, szerelmem, igyál, majd szólok ha nem bírom tovább - sziszegtem, még akartam harapásokat, hogy ajkai a testemen legyenek, hogy az én ízemet érezze. De tudom, hogy el fogok majd gyengülni, amit nem akarok, hiszen ezután megkaphatom őt, ez az a tudat ami elindította bennem az egészet, hogy felizgat a tudat, hogy ma végre erőszak nélkül lefeküdhetünk, talán a testem ezt az ivást is előjátékként fogja fel.
Kezem mozdult övé felé, végigsimítva kézfejétől az alkarján végig, ameddig elérem, csípőm újra mozdul egy aprót, mivel le vab fogva, így nehéz mocorogni, de ezzel jeleztem neki, valamit nagyon jól csinál, mert csak jobban forrósodott testem, és szaporább lett a szívverésem, az sem érdekel, hogy a fájdalomküszöböm felett jár már, csak essünk ezen túl és jöhessen az én kérelmem. De sosem hazudok neki, aligha lettem gyengébb, és még tudok neki nyújtani táplálékot baj nélkül, így nem fogom leállítani és azt mondani, hogy nem tudom tűrni még. Nyögéseimet nem is tartom vissza, hátha így hamarabb végezni akar ezzel, mert igen, tetszik ez is, de már nem elég, többet szeretnék.

••• my immortal ••• szeretleeek ••• 667 ••• © •••  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
next to essence ••
► Total posts :
67

BLOODSUCKER †


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Szomb. Dec. 17, 2016 12:20 am


i wanna taste your soul
Kérésére úgy várok, mintha irányt mutatna nekem, pedig nem is, csak megmondja, hogy mit szeretne kapni, az már más kérdés, hogy teljesítem-e, vagy sem. Ha nem lesz jó nem kapja meg, amit szeretne, akkor sem, ha érdekes dologról van szó, és akár jó is lehetne. Csípője emelkedése mindent elmond, és egy akaratlan sóhajt próbálok visszatartani, nem számítottam erre, még soha nem akart tőlem magától ilyesmit, akkor sem akarta mikor én tettem. Sőt ellenkezett, eleinte még ellen is állt, így azt nem szexnek nevezném, hanem nemi erőszaknak, megerőszakoltam, tudom, de ez volt a lényege annak, hogy fájjon neki, akkor is, ha számomra ez olyan érdekes nem volt, vagyis persze, jó volt, de ha nem élvezi, akkor az a plusz elveszik, amit hozzáadhat. Tetszettek a fájdalmas hangjai is, nem tagadom, gusztustalannak tartanának sokan, hogy erre képes voltam, de ebben lelem az élvezetet. Vagy leltem, nézőpont kérdése, az én nézőpontom szerint pedig leltem, és még lelném is örömöm benne, de mégsem ezt akarom most. Nem akarok fájdalom kiáltásokat, jónak kell lennem, nem szabad rossznak lennem, akkor sem, ha elkap a vágy, ez most más, mert ő szeretné, így  nem leszek seggfej. Vagy legalábbis megpróbálom.
- Megkapsz, ma a tied vagyok. - részemről kis ár, azért amit tőle kapok, de mégsem az, azt hiheti, hiszen ezt akarom elhitetni vele, de mégsem olyan kis ár, mint akarom mutatni. Vissza kell fognom magam, és rendesen viselkednem, ami borzasztóan nehéz lesz, most is nehéz, hogy ne tépjem fel a nyakát, hogy szinte addig igyam a vérét, míg el nem kábul, és aztán tegyem magamévá minden gyengédség nélkül. De annyi mindent tett, nem utál, nem küld el, már nem is nagyon ellenkezik, sőt, most ő akar engem, így tényleg megérdemelheti, hogy ne legyek seggfej, ne csapjam úgy magam alá, hogy szinte rá sem eszmél. Ez most nem szabad, hogy kemény legyen, de nem tudom mennyire tudom majd tartani magam, ahogy az sem biztos, hogy ő ezután is akarni fogja. Még soha nem csináltuk úgy, hogy ő tényleg akarta volna, és testünk teljesen találkozott volna, minden textil nélkül, nekem ez sosem számított igazán, ő nála nem tudom.
Nyaka megharapása előtt kap egy apró gesztust, aminek tudom, hogy örül, de nem tudom sokáig ezt megtartani, kell a vére, érezni akarom az ízét, így nem állok le, kis kortyokban iszom, lassan, kiélvezem az ízét, úgy, ahogy még soha. Hagyom, hogy lassan csússzon végig a torkomon, erőt adva nekem, mintha tőle vennék el minden erőt. Kutató ujjai a hajamban meglepnek, nem akarja elhúzni a fejemet, hangja sem fájdalomról árulkodik, és ez az, ami igazán meglep, élvezi, ahogy iszok belőle, a nyögés pedig valamit elindít bennem, valami olyasmit, amit eddig is éreztem, de nem ilyen szinten. Ezért nem maradok puha nyakánál, ez már nem arról szól, hogy eleget igyak, ez már más, de még én magam sem tudom mi, csak lábai közé kerülök, fogaimat az egyik combjába mélyesztem, és itt is olyan tempóban nyelem a vérét, ahogy fent, még tudom tartani magam, még egy kicsit képes vagyok rá.
Egészen addig, amíg meg nem szólal, az ő szavaival élve, én is többet akarok, sokkal többet, így fejemet elemelem combjától, és a másikra fordulok, ugyanazt teszem, mint az elsővel, csak itt már nem vagyok olyan figyelmes, az ivás sem olyan nyugodt, mint ahogy korábban volt. Nagyobb kortyokban nyelem vérét, annyira nem ízlelgetem már, karjaimmal pedig kétoldalt a derekát fogom, hogy ne tudjon elmozdulni. Ha elrántja a lábát neki fog fájni, na nem én húzom ki a fogaimat, nem tudja melyik irányba kell húzni, és képed végighasítani a saját lábát, az én fogaimmal.
586 || one wy or another || ❤ || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Total posts :
65

HUMAN BLOODBAG ☮


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Szomb. Dec. 17, 2016 12:18 am


Valian & Essence
••••• i have hella feelings for you •••••
Ma egész nap egyedül voltam, így hazudnék, ha azt mondanám nem tölt el örömmel, hogy végre láthatom, sőt, azért jött, hogy velem foglalkozzon. Amikor kiderült, hogy csak a véremet szeretné, megnyugodtam, mivel tudom, hogy az a legkevésbé fájdalmasabb dolog, amit tehet velem. Szúró érzés, meg véres dolog, és minden egyéb, de kaptam tőle már ennél ezerszer rosszabbat is. Nem hiába vannak olyan sebeim, amik valószínűleg soha az életben nem fognak begyógyulni, törte már el csontom is, egyszerre többet is, így szemfogainak bőröm alá hatolása felér már egy külön kéjjel, egy év alatt hozzá is szoktam, ha sikerül ellazulnom és jó erőben kap el, akkor tudom élvezni is. Ma nem gyötörtek démonjaim, nem is kínzott meg már egy kisebb ideje, amit furcsálltam, de nagyon boldog voltam tőle. Meg tudnám szokni azt az életet, ahol így vagyunk, táplálkozik belőlem, kielégítem, ahogy ő is engem, és nincs több korbács, sebeim feltépése, kínok közti vonaglás.
Így, most mivel örömködök, hogy csak erre vágyik, magamhoz is engedem könnyedén, így nem esik komolyabb bajom, remélem legalábbis. Ha jól viselkedem, nem szokott durvábban ártani, sokszor szoktam eközben kedves is lenni vele, kérlelni többre, hogy biztos nem evett még eleget, igyon még belőlem. Megtanultam, ha engedelmes vagyok, akkor annak megvan a jutalma.
Ma pedig őt akarom, érezni akarom magamon, közel szeretném tudni, és már félsiker, hogy lábaim között helyezkedett el, elfeküdve rajtam. Egyáltalán nem segített leküzdeni a vágyamat iránta, csak fokozta, teste nyomása enyémen arra emlékeztetett, hogy milyen pozitúra ez, és mennyire szükségem van már rá úgy is. Ezért, mikor kérdezi ma mit szeretnék kapni érte, a csípőm akaratlanul is megemelkedett, nagyobb nyomást keltve az ottani pontokban.
- Téged, szerelmem - támasztottam alá szavakkal is akaratom, ha ő megkap engem és a vérem, én cserébe őt kérem. Meglepheti talán, mert akárhányszor volt aktus, az mindig nemi erőszaknak volt nevezhető, és ugye egyértelműen nem élveztem, nem is kértem tőle még azt, hogy szexeljünk, féltem, hogy az is külön szenvedést jelent nekem, mert elkapja a hév. De annyi ideje vágytam rá, sóvárogtam érte, minden porcikájáért, hogy a fejemben halkan suttogó ellenkező hangokat elnyomtam, és így elég bátor voltam elmondani neki a jutalmamat, ami sejtéseim szerint nem lesz ellenére, annyi ideje próbálkozott már, de mindig nemet mondtam, ennek ellenére ugyan megtette, de nem lehetett ugyanolyan. Mostanában viszont annyi kínt kaptam, hogy szeretném magam megajándékozni egy kis élvezettel is, amit életem férfija adhat meg nekem csak.
Nyakamhoz hajolt, így már biztos voltam benne, hogy hamarosan megérzem a feszítő érzést vékony bőrömön, de helyette puhát, forrót és nedveset kaptam, egy csókot, amitől libabőrös lettem, testem pedig jobban élvezte, mint bármit. Többet akartam, de nem kaptam, helyette jött a nyilallás, amit pozitívumként éltem meg, így hátrahajtva fejem felnyögtem halkan, kezem pedig tincseibe túrt. Érdekes módon nem volt olyan heves, mint arra számítottam, le is döbbentem miatta, de nem mondtam semmit, még a végén újra vad lesz, az pedig csak nekem lesz rossz. Halk sóhajokkal jutalmaztam tetteit, nem tudom miért, groteszk és abszurd módon izgatott a tudat, hogy belőlem táplálkozik, lehet mellette megjelent egy kis mazochista hajlam. Elenged, én pedig tekintetemmel követem útját, figyelmen kívül hagyva, hogy vércseppek lassan folynak le mellkasomra kis hasogatással kísérve a sebből, erőben voltam, így is, mert kevés vért vesztettem. Lábaim közé ért feje, gyönyörű volt ott látni, de tudtam, nem hiába ment oda, nem ihatott annyit, hogy jóllakjon, így már vártam hova harap, de hamar kiderült, a combomba. Ezt már hangosabb nyöszörgéssel bírtam csak, agyamban átfutott a gondolat, hogy ellenkezzek, ennek nincs értelme, de nem tettem, akartam, hogy ezt tegye, jól esett, így tudom, még mindig imádja, ha én vagyok a tápanyaga, és nem fog leváltani.
- Harapj még, szerelmem, többet akarok - én magam sem hiszem el, hogy ezt nyögtem felé, valami bekattant az agyamban, valami kapcsoló, és olyan jól esett érezni az egyre csak növő fájdalmat. Talán azért, mert tudtam, ez a megpróbáltatásom őt élteti, erőt ad neki, boldoggá teszi, én pedig boldoggá akarom tenni. Elviselem, ha neki ez jó, és most először tényleg nincs ellenemre, főleg, ha utána megkaphatom őt mindenestül, jelenleg csak az jár a fejemben.

••• my immortal ••• szeretleeek ••• 667 ••• © •••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
next to essence ••
► Total posts :
67

BLOODSUCKER †


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Szomb. Dec. 17, 2016 12:17 am


i wanna taste your soul
Éhségemet próbálom elnyomni, nem aksrok szegénynek minden nap nekiesni, elég, hogy szavakkal, illetve tettekkel bántalmazon, de a kézzel sose ütném meg. És az arcát sose bántanám, olyan szépek a vonásai, kerek zöld szemei, ajkai vtelt vonalai... Varázslatos, ahogy kinéz, nem tudom levenni róla a szememet amikor látom, eddig az varázsolt el, hogy a fájdalmát néztem, most már az érdekel, hogy élvezze, azt szívesebben látnám. Nem tudom megmondani miért, de őt akarom, mindenestül, a fájdalommal is, vagy anélkül, ez ma pont nem érdekes, de nem fogok vele játszani. Vagy fájdalmat okozok neki, vagy élvezetet, de a kettőt egyszerre nem tudom neki megtenni, mert amit én élvezek, azt ő nem, az neki fáj, neki pedig az én élvezete nem tetszik, mert az fájdalmat okoz neki. Nem hiszem, hogy ez tetszene neki, vagy legalábbis így gondolom, érzem. Nem tudom, hogy tényleg így van-e, de nem is akarom kipróbálni, inkább meghagyom azt, ami eddig volt, kisebb engedményekkel, amik lehet nem jelentenek neki túl sokat, de biztosan érzi, hogy enyhült a dolog. Nincs bezárva a pincébe, nincs kiláncolva, oda mehet a házon belül ahova akar, nem bántom mindig, csak ha rám jön az öt perc, vagy túl sokáig nézem őt, elveszve abban, amit adni tudna nekem. De ő nem Carmen, ezt nem szabad elfelejtenem, legalább ma nem, csak ma legyen gyengédebb, remélem, hogy nem fog ez sokat változtatni, de hiányzik a társasága, ma még nem láttam őt, és megakarom ma adni neki azt, hogy gyengédebb leszek, nem mintha tudnék olyan lenni, de talán most az egyszer megerőltetem magam, hátha sikerül, ha pedig nem, nem mondhatja azt senki, hogy nem próbáltam. Úgyis hamarosan karácsonyba hajlik az idő, legalább az elvileges szeretet ünnepén legyek rendes.
Mikor mondja, hogy menjek, nem késlekedem, eszembe sem jut, így mikor elfekszik és elhelyezkedik, gondolkodás néljül indulok meg az ágya felé. Puha, fehér ágyneműjének illata megcsapja az orromat, de egy mélyebb lélegzetvétel után már csak Essence illatát érzem, azt az édeskés mámorító illatot, ami betöltinitt a levegőt, és megint csak felébreszt bennem valamit. Fölémászok, lábai közé fekszem, derekam pont elfér a lábai között, karomon támaszkodom oldala mellette, nem sokszor akarok ilyen közel lenni hozzá, mikor iszom belőle, de most vonz, minden mozdulata azt sugározza felém, hogy menjek egyre közelebb hozzá, és vegyem el, amire szükségem van, amire vágyom tőle. De nem fogom úgy elvenni, ahogy a fejemben egy hang akarja, ma nem leszek erőszakos, ma nem hagyom, hogy az az otromba némber emléke elborítsa az agyamat, ma csak Ess arcàt akarom magam előtt látni, és túlontúl tiszta lelkét, amiben rejteget valamit. Vajon mit? Ki kell derítenem egyszer, tudnom kell mit rejteget előlem.
- Mond ma mit szeretnél kapni érte? - nem esik nehezemre megjutalmazni, amikor jó, főleg, hogy ez sokat jelent neki, érzem rajta. Plusz ha jutalmat kap, akkor máskor is jó lesz, és ha mindig jó, nem mocorog, abban az esetben még jó is lehet neki. Az nem biztos, hogy élvezheti úgy ahogy lehetne, de nem csak a fájdalmat érezheti. Nem fogom megváltoztatni véleményét az erőmmel, csakis egyszer használtam ki ezt rajta, mikor magammal akartam hozni, máskor nem is akarom ezt.
Nyakához hajolok, de nem mélyesztem bele fogaimat azonnal, mint mondtam, ma gyengédebb leszek, így egy csókot nyomok a korábbi harapás nyomra, hogy tudja meg fogom harapni, ne lepődjön meg, és ezután nem sokkal meg is teszem. Ott harapok, ahol már seb van, ígyis szakad a már gyógyulófélben lévő bőr, majd vére eltelíti az érzékeimet, olyan mint egy borzasztóan finom bor, amit pont annyi ideig érleltek, amennyire kellett. Hosszú pillanatokig ezen a ponton is maradok, nem iszok sokat, csak lassan teszem, de érzékeim hamar kiiktatják azt a gondolatot, hogy nem ártok neki, így elengedem a nyakát, és lábai között lejjebb ereszkedem, pont le, teljesen, hogy fejem a combjai között legyen, és bal combjának belső felébe harapok újra, és megint csak inni kezdek.
628 || one wy or another || ❤ || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Total posts :
65

HUMAN BLOODBAG ☮


TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down Szomb. Dec. 17, 2016 12:14 am


Valian & Essence
••••• i have hella feelings for you •••••
Puha ágyamban pihentem, végre ki lett mosva az ágyneműm, így szaglásom simogató illatokat árasztott magából az újra fehér paplan. Mármint, fehér lenne, ha nem tarkítaná néhány folt, amit nem tudok kiszedni, de nem baj, nem veszek róluk tudomást. Szinte bebújtam a takaróm alá, aligha látszódtam ki, valójában eléggé fáztam. Nem szoktam ruhákat hordani ahhoz, hogy fetrengjek, mert kellemesebb, ha sebeimmel egyenesen az ágy találkozik, nincs közöttük textil, ami minden mozdulatomnál fokozza a sajgást, égést. Viszont, így el kellett tűrnöm azt, hogy a takaróm alatt kell lennem, Valian egy vastag darabot szerzett be nekem. Kényelmesebb itt lenni, mint a pincében. Valójában, azt csinálok, amit szeretnék, csak ne hagyjam el a házat, kikötve sem vagyok, ami meglep, sokáig voltam úgy.
Unalmas, de még mindig jobb, mintha kínok közt vergődnék, így sosem panaszkodom, ha éppen nincs mit tennem. Hazudnék, ha azt mondanám nem szeretek vele lenni, mert igen, őt is nagyon szeretem, vágyom rá, szeretni szeretném, de, ha bánt, akkor inkább leszek egyedül. Most sem mentem ki hozzá, nem tudom miért. Elbujdosva telefonom fényével olvastam egy könyvet, ügyesen kitámasztva, hogy a kis zacskó háztartási kekszem majszoljam, csak a műanyag tasak csörgése az egyetlen hang, ami hallatszik, meg a kis, gyors rágcsálás. Ehhez nem tudom miért kellett elrejtőznöm, de így jobban bele tudtam magam élni az irományba, egy sima ponyvaregény volt, de lekötött annyira, hogy a kis fájdalmaimat ne is érezzem. Megszoktam már amúgy is, már kitapasztaltam melyik az a pozíció, ami a legkevésbé fájdalmas.
Felkaptam a fejem, mikor az ajtóm kinyílik, és Valian jön be, bár nem láttam semmit, mivel takarásban voltam, de így is a hang irányába pislogtam. Lassan kimászott a fejem a takaró alól, és kérdőn pillantottam rá mit szerethetne. Úgyis tudja, hogy nem zavar, így erre külön nem válaszoltam.
- Gyere, egyél - most egy percig sem ellenkeztem, elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy ihasson belőlem, akár sokat is, meg amúgy is, ha nemet mondok, csak rosszabb lesz. Lehet így kicsit óvatosabban bánik majd velem. A takarót gyorsan arrébb tűrtem, a könyvet, kekszet és telefonom elraktam az éjjeliszekrényemre, s a kezemben lévő félig megevett darabot is leraktam. Most ő a fontos. Már vágytam rá, mikor jön hozzám ezzel, mert ilyenkor nem bánt, ilyenkor valami furcsa módon úgy érzem törődik velem, magával, nem tudom megmagyarázni, de mostanában hiányzik is, ha napokig nem táplálkozik belőlem. Rosszul esne, ha mást választana erre a célra.
Csak fehérneművel fedett testem már tele volt nyomaival, de inkább ez, mint korbács, vagy egyebek, nem is szeretnék rágondolni. Hátamra feküdtem, gerincemben apró fájdalmak gyötörtek, de nem foglalkoztam vele, lábaimat pedig úgy helyeztem szét, hogy elférhessen, fogalmam sincs honnan akar közelíteni, vagy melyik pontból kíván vért venni, de ezzel jeleztem, hogy készen állok. Remélem nem szívja le minden energiám, sokáig tartott visszaszerezni.
- Ha jól viselkedem, megjutalmazol? - kérdeztem tőle szemtelenül, olyan mosoly is jelent meg az arcomon. Általában, ha rendes a magatartásom, miközben ezeket csinálja, utólag kapok valamit, és mindig megfogadom, hogy jó leszek, de nehéz, főleg, ha a kínok már elviselhetetlenek. Ez csak nem lesz az. Remélem nem.

••• my immortal ••• szeretleeek ••• 667 ••• © •••
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
next to essence ••
► Total posts :
67

BLOODSUCKER †


TémanyitásTéma: keep your love locked down Pént. Dec. 16, 2016 11:43 pm


i wanna taste your soul
Hosszú még az éjszaka, ezért sem tudom mit tegyek, mármint de, tudom, mégsem teszem meg. Hogy miért? Nem akarok most az egyszer ártani neki, nem akarom megkínozni, tesztelni, hogy teste, hogy reagá a hideg és a forró hirtelen váltására, esetleg milyen égési sebei lennének, ha a forró vasat húznám végig gerince vonalán... Megborzongok a gondolatra, lényem egyik része üvölt, hogy megtegyem, vessem rá magam, és kínozzam meg, míg a másik felem csendben van, és halkan mondja, hogy ne. Nem értem mi van velem, egy éve itt van, és nincs az a vágy arra, hogy bántalmazzam, mint ami egykoron volt, amikor idehoztam, békén sem tudtam hagyni, de nem is segítettem rajta, nem kapta meg a véremet, hagytam, hogy magától gyógyuljon, de azt sem vártam meg teljesen újra felhasítottam a sebeket, és a hús szakadásának látványa jobban felizgatott, mintha előttem vonaglott volna tökéletes testével. Igen, én annak látom őt, akkor is, ha bőrét sötét foltok díszítik, véraláfutások, és nyílt sebek. Ezek engem nem zavarnak, őt biztosan, de nekem tetszik, nem is titkolom, mikor végignézek rajta.
Néha úgy kelt bennem vágyat, hogy nem is érez fájdalmat, csak van, és halkan piheg, én pedig nem tudom levenni róla a tekintetem, csak őt figyelem. Baj volna ez? Nekem igen, Carmen óta senki se keltett bennem vágyat, még erőszak alatt sem, sosem a szexre ment ki ez az egész, de Ess... Képtelen vagyok nem felizgulni, de talán ez az ami le szokott nyugtatni, hogy testére jobban vágyom, mint arra, hogy bántalmazzam. Ez nem olyan rég változott meg, nem azóta, hogy a véremet adom neki, az már régebben történt, ez csak a napokban volt. Nem mondom, hogy hímestojásként kezeltem, mert az hazugság lenne, de talán nem okoztam neki akkora fájdalmat.
Éhségem viszont eluralkodik rajtam, nem gondolkozom, cdak felpattanok a kanapéról, hiszen eddig a nappaliban szenvedtem, és elindulok Ess szobája felé. Nincs tervem, nincs ötletem, de nekem vérra van szükségem, az ő vérére, nem máséra, így nem vagyok hajlandó az utcán keresni valakit, aki még lehet élvezné is, csak zavarná, hogy nem csillogok. Ess nem ilyen, de nem is megyek be hozzá azonnal, rontanék rà, hogy na akkor csapjunk bele, de nem teszem, most kicsit óvatosabbnak kell lennem, a végén még ellenem játszik ő, ahogy én Carmen ellen. Éppen ezé kopogok be először, nem megyek be, várom a választ, hogy bemehessek, de ha sokáig nem válaszol benyitok magam.
- Remélem nem zavarok. - szólalok meg, mikor az ajtó már nyitva, de ha zavarom, ha nem, én most itt leszek, én mondom meg itt, hogy mit teszünk, mi lesz később, mert ha ellenkezik, csak nagyobb bajba sodorja magát, ezt ő is tudja, megtanulta már. - Szükségem lenne rád, a véredre. - teszem hozzá, hogy most nem a szex miatt vagyok itt, bár az se lenne rossz, de most éhes vagyok. Nem kertelek, egyenes vagyok, és éhes, utána beszélhetünk ha akar, annak már nem vagyok az elrontója.
475 || locked down || ❤ || ©
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Sponsored content
welcome to my world




TémanyitásTéma: Re: keep your love locked down

Vissza az elejére Go down

keep your love locked down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Love Bites - Vámpírnaplók RPG
» Greg hálószobája
» We need love cause we're just lonely souls ~ Angel & Mira
» Love Bites
» Love Los Angeles

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Lakhelyek :: Sherburne-Bates lakás-