world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Amara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
ԅ new orleans
► Age :
28
► Total posts :
431

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Amara Vas. Nov. 06, 2016 1:07 am




GRATULÁLUNK, ELFOGADVA!


Üdv köztünk, Amara!
A történeted elragadott magával, egyszerűen beszippantott. Szerintem tökéletesen leírtad, hogy milyen is Amara karaktere, nem is kívánhatnék jobb gazdát neki. Mindenesetre azt azért remélem, hogy a továbbiakban nem akarsz majd annyira meghalni és nem lesz majd annyi szenvedésben részed, talán még az a bizonyos szerelem is megtalál. Ne add fel, kislány! Már amennyire lehetsz te még kislány kétezer évesen. Razz Na szaladj és hódítsd meg a játékteret!




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
in the hell. «
► Total posts :
2

HUMAN BLOODBAG ☮


TémanyitásTárgy: Amara Szomb. Nov. 05, 2016 11:52 pm




Amara
BECENEVEK
Csak Amara.
KOR
Kétezer+
SZÜLETÉSI DÁTUM
Idő számításunk előtt valamikor.
SZÜLETÉSI HELY
Görögország.
FOGLALKOZÁS
Keresem a világban a helyem.
CSALÁDI ÁLLAPOT
Foglalt Silas részére.
FAJ
Ember lennék.
PLAY BY
Miss Nina Dobrev.
Külső;
Sötétbarna színű hajjal, és igéző mogyoróbarna szemekkel rendelkezem, avagy ezzel áldott meg a sors. Szinte egyetlen pillantásommal megtudnám fogni a férfiak, és az emberek figyelmét is, de nem, ez nem ilyen egyszerű.. Ugyan a véremben van a Petrova-vonal - a hasonmásaim génje -, de én mégsem használom ki ezt, hiszen több, mint kétezer évig csupán csak egy horgony voltam. Egy átjáró, amelyet a szellemek előszeretettel használtak, és így keltek át rajtam keresztül, nos a számukra megváltásnak nevezett helyre. Iszonyat fájdalmas volt minden egyes perce, és el nem lehet képzelni azt, hogy miféle kínokat él át, aki ennek a részese. Nos én.. sajnálatos módon a részesévé váltam, és mára már totálisan beleőrültem ebbe - legalábbis az ehhez kapcsolódó időszakomba. A kín, a fájdalom, és a szenvedés meghozta számomra azt a pontot, miszerint meg akarok halni. Nem látom értelmét az életemnek, ahogy már a létezésemnek sincs igazán sok haszna. Talán Silas makacssága az, amely nem enged el.. de igazából már vagy kétszer sikerült eltávoznom az élők soraiból. Csak volt egy makacs - Silas -, aki sajnos nem engedett el.
Alakom vékony, sőt igazán kecses, magasságom 160 cm, míg a testsúlyom átlagosnak mondható. Büszke lehetnék az alkatomra, és a kinézetemre is, de engem ez teljesen hidegen hagy! Nem akarok sehogyan sem kinézni már.. Emberi származással büszkélkedhettek, és kétezer évnyi szenvedéssel. A mai kor divatját nem követtem, mert nem érdekel.. engem már semmi nem érdekel; csak a halál!

Belső;
Kétezer évvel ezelőtt egy ember voltam, aki hit, reménykedett, és szeretett. Az akkori életemet már milliószor kívántam vissza, de sajnos valahogy ez lehetetlen kívánságnak bizonyul. Anno régen egy életvidám lány voltam, aki szerelmes lett egy ifjúba, és a szerelem beteljesedését várta, de ehelyett mást kapott.. Kínt, szenvedést, és fájdalmat.. Én nem akarok már soha többé szenvedni! Annyi éven át egy átjáró lenni, nos.. nem kellemes, sőt nem is egy vidám dolog. Szellemek kelnek át rajtad, és eközben ez hatalmas fájdalommal jár. El sem tudnák szinte a mai emberek képzelni, hogy mivel.. És ha azt mondom most, hogy nekem ennyi épp elég volt, akkor kimerné ezt megcáfolni? Ha tudnák, hogy mit kellett elviselnem, és mit kell még most is mai napig, akkor a helyemben már mindenki teljesen megőrült volna. Hiába nem vagyok már horgony, de az emlékek megmaradtak, és a fájdalom még mostan is égeti a lelkemet. Rendben, én sem vagyok már épelméjű, és kissé talán már fura lehettek, de én már nem kívánok egyebet, csak az édes halált..
Aludni, aludni.. örökké!
Jellem? Nos talán annyi lenne, amit fent ecseteltem. Pesszimista gondolkozás, halál vágy, de csak is azért, hogy a lelkem nyugalomra leljen végre, és ennyi. Nincs már más jellemem, amit megemlíthetnék, hisz ennyiből áll az egész lényem.. Ez lennék Én!  
-
-
-
I. e. valamikor;
- Mond csak Amara milyen életre vágysz? - Teszi fel a kérdését számomra az egyik korombeli barátnőm, aki csillogó szemekkel tekint rám. Nos ezen még úgy nem igazán gondolkoztam, de ideje ennek is neki látnom, vagyis már tudom mit szeretnék, de kétséges, hogy ez meg is valósulhat.. Általában az álmaink nem teljesülnek, s főként nem akkor, ha egy szolgáló vagy, mintsem én.
- Boldogra, élettel telire! - Felelem végül mosolyogva. - Szerelemre vágyok igazából, Tia, és az ezzel járó boldogságra! Olyan tökéletes álomnak tűnik mindez, hogyha egyszer belekerülök, akkor már nem akarok felkelni belőle, kérlek. Mégis, amikor ezt mostan kimondom, nos kétségek öveznek. - Mondom egyszerűséggel a szavakat, miközben rátekintek Tia-ra, aki ez idáig meglepetten, de egyben vágyakozva hallgatta a szavaimat.
- Kívánom, hogy teljesüljön a számodra, és én is pontosan ezt szeretném egészen mélyen. - Jegyzi meg játékos hangszínen, és ezzel, nos tovább is áll végezni a dolgát. Persze, én sem maradhattok ki a sorból sokáig, hiszen ideje munkához látnom mielőbb, hogy aztán a dolgom végeztével, nos egy kis szabadidőm is lehessen.

Szabadulásom pillanatában;
Kétezer év hosszú idő.. nagyon hosszú. Az ez idő alatt átélt kín már-már felemésztet, de mégsem ölt meg. Folyton újra, és újra át kellett élnem, míg még sem halhattam meg. De akkor meg miért kell élnem? Miért kellett ezt mindannyiszor elviselnem? Elég, elég, és elég legyen ebből! Ha tehetném szíven szúrnám magam, ha tehetném meghalnék, de nem megy. Egyszerűen ennek nincs vége! Örökös körforgásként csapott le rám az évszázadok alatt, s most, hogy szabaddá váltam sem változott semmit sem.
Nos, igen kétezer évvel később így lesz elegem az életből, és így vágyom a halálra teljességgel. Lehet engem emiatt őrültnek, sőt bolondnak is nevezni, hisz már úgy sem érdekel. A lényeg egy, hogy, amint alkalmam adódik rá, nos véget fogok vetni a nyomorult szenvedéssel teli életemnek. Mert ez nem egy élet, hanem egy kínzó pokol, amelyből nincsen kiút, de én azt akarom, hogy legyen, és ezáltal véget vethessek ennek az egésznek.

Nézz rám, és mond mit látsz?
Egy csinos külsőt, egy gyönyörű nőt, aki elrabolja a férfiak szívét, akinek nem lehet gondja, aki azonnal megtalálhatja a szerelmet, akinek esetleg boldog élete lehet, és akinek nem lehet egy szál panaszra sem oka, hiszen egyszerűen csak rá kell tekinteni..

Nézz a szemeimbe, és most mond, hogy mit látsz?
Egy szemet, amelyben fájdalom lakozik.. Egy lelket, amely érző szívről árulkodik, és amely mára már kettétört.. Láthatsz benne fájdalmat, kínt, szenvedést, és az élet feladását. Ezek mellett pedig remény csillog, nos annak fényében, hogy egyszer eljön azaz alkalom, amikor is eldobhatom az életet, és újra békére lelhettek, mert már csak ez éltet annyi év után. Ez az, amely szikrát táplál bennem, és élésre késztet, azaz arra, hogy még bírjam azt a kis időt. Ezt a keveset, ami még hátra van..

Nos ez lenne a történetem.. Ez lenne a Legelső története! 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése

Amara

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Everyday humans-