the team & Riley
LET'S GET HIM

Azt hittem, miszerint szórakoztatóbb lesz, nos eretneknek lenni. Ehhez képest pedig hatalmasat kellett tévednem, ugyanis nem számoltam a vámpír oldal okozta kényszerrel. Nem vettem figyelembe azt, hogy vért isznak, és ez voltaképpen nem csak, hogy megbabonázza őket, de a vesztüket is idézi elő. Akárhol jártam a világban, és akárkivel is találkoztam az utam során, mintsem az áldozatom, nos halottan végezte. Kiszívott nyak, vér lepte föld, és az éhségem ezzel szemben nem csillapodott, hanem egyre inkább fokozódik, míg nem odáig sodort mindez, hogy mészárlás vált elhíresültté körülöttem. Tehát nőtt a halottak száma, és elkezdtek fogyatkozni egyes falvak, míg máskor feltűnő helyeken villantottam meg a tudásomat. Fogalmam sincs arról, hogy hány ellenséget gyűjtöttem be a kis körutamból, viszont azzal tisztában vagyok, hogy, amit tettem, és amit mostan is tenni készülök, nos nem helyénvaló. Mindezt persze úgy mondom, miszerint egy elmebeteg kis pszichopata vagyok. Vicces, főként az én részemről a kijelentés, miszerint vétek minden tett, melyet magam mögött tudhatok. Néha úgy érzem, hogy megérdemelném azt, hogy valaki lenyúzza rólam a bőrt, vagy nyakon öntsön egy vödör jéghideg vízzel, míg aztán így kelhetnék fel reggel a Gemini koven család tagjaként. Én, a nagy Kai Parker, én, aki a halálba küldtem őket, és én, aki mindent megtettem a céljaimért, nos komolyan hiányolni kezdem őket az életem teléséből? Ők mégis mikor sajnáltak meg, s főként akkor, amikor is tizennyolc évet - majdnem két évtizedet - töltöttem a börtönvilágban, amelyet nekem állítottak fel? Egyszer sem jöttek be, egyszer sem akart volna kihozni onnan senki, és még a meghalás akaratának jogát is megtagadták. Kérdem én: miért vágyom rájuk mégis, mintsem családom? Igazából talán ez annak tudható be, hogy a vámpírlét felerősítette a sérelmeimet, hogy ez a kis 'plusz', nos a poklot jelölte meg nekem. A poklot, amelyből nincs menekvési lehetőség, és amelyben benne ragadtam. Vámpírnak lenni voltaképpen kínzó, és magányos dolog. Azt hiszem, hogyha visszamehetnék az időbe, akkor felül írnám ezt az egészet.
Lassú léptekkel közeledtem az erdő irányába. Tudtam, hogy újfent mire készülök, de valahogy e pillanatban sosem bírtam megbánni a tetteimet, bár a következmények sem okoztak bűntudatot. Inkább csak egyféle vészjósló csengő jelzett bennem, hogy helytelen, amit teszek, és bár ritkán ugyan, de voltak tiszta gondolataim. Nem voltam mindig őrült, és szórakozott. Kínzott egy idő után a magány, és a vér, sőt ez az egész új adottságom sem csillapította, nos a kényszeres szórakozási vágyam. Talán egy idő után még rá is untam. Kedvezőtlennek éreztem a helyzetet, de valójából nem tudtam megfejteni, hogy mi az, ami egészen mélyen zavar, míg nem visszatértem ide. Pontosan ide: Mystic Falls-ba. Ekkor döbbentem rá arra a tényre, hogy hiányzott az itteniekkel való kis szórakozásom.
Hogy miért is jöttem az erdőbe? Nos ennél a kérdésnél mi sem egyszerűbb. Hirdettek a rendezők egy hivatalos erdős bulit, amit természetesen, nos jó magam, ki sem hagyhattam volna. Érdekes is lenne, ha nem lennék itt, nem de bár? Könnyedséggel léptem a helyszínre tehát, és kicsit sem zavartatva magamat, loptam el más kezéből az italt. Míg beleittam, nos valami kaparni kezdte a torkomat, de nem, nem az alkohol, hanem valami más. Fulladozva köhögtem fel a saját véremet a földre, és szinte majd megvesztem az érzéstől. Egyetlen kiútként csupán csak egy mellettem álló nőt láttam - Spencert. Megragadtam a kezétől fogva, és erősen magamhoz rántva, nos szívni kezdtem a nyakából a vért. A bonyodalom forrása itt kezdődött voltaképpen, hisz, aki eleve ellenem irányult támadást akart, nos az mind felfigyelt rám, ez alkalomadtán. Hamar elengedtem a nőt, amikor is kábává váltam, mintha éppenséggel valami tiltott kis illegális szert nyomtam volna le a torkomon. Tetszett a hirtelen jött felszabadultság, de persze szokatlan is volt ezzel ellentétben.
- Tudom, tudom, hogy vétkeztem, de annyira jólesett. - Kezdtem el nevetni, miközben valami idiótaságot hadováltam, aminek körülbelül annyi értelme volt, mintsem az embernő vérének.. Embernő? Vajon tényleg ember volt? - Esetleg valaki nem ajánlja fel nekem önként, és dalolva a vérét? Egész jó kábítószernek! - Szórakozom mosolyogva, miközben körbe pillantok.

---