world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
☭ richmond
► Age :
25
► Total posts :
9

HUMAN BLOODBAG ☮


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Vas. Nov. 06, 2016 4:53 pm




Mr. and Mrs. Morgenstern

The first meeting

Lassan lépek ki a nagy fekete jeep-ből, nem igazán akaródzik bemenni abba a házba, még csak nem is érdekel, hogy mi vár majd rám odabent. Mindenesetre nincs más választásom, elvégre a szüleim még arról is gondoskodtak, hogy eltaláljak ide, így sofőrrel hozattak el. Az autó után nézek, amint elhajt, aztán vissza a hatalmas házra, vagy villára vagy mi a fene is ez. Valahogy szívesebben maradék inkább idekint az esőn, mint az a ház falai között. Végül mégis ráveszem magam, hogy meginduljak és elfoglaljam az új otthonom. Mindenesetre egyetlen jó van a dologban... Hogy a szüleim nem élnek majd egy fedél alatt velem. Ez egy nagy megnyugvás számomra, bár az nem, hogy majd egy idegen fickó fog mellettem élni. Már előre félek, hogy mennyi idős lesz, vagy mégis ki is lesz ez.
Mikor belépek a házba, azért azt meg kell jegyeznem, hogy nem egy régimódi kis viskócska. Tágas és gyönyörű. Legalább majd lesz valami hely ahol elbújhatok és nem kell az újdonsült férjemet néznem egész nap. Lassan sétálok végig a bejárati részen, majd jóformán alig tudom eldönteni, hogy merre is induljak tovább. Végül a konyha felé veszem az irányt, hogy megnézzem mi van a hűtőben. Na, nem éppen azért mert olyan éhes vagyok, sokkal inkább annak reményében nyitom ki, hogy majd ott találok valami ütős italt. Nem vagyok alkoholista vagy egyéb, de úgy érzem most nagy szükségem van rá. A nagy csendből ítélve én vagyok az első aki megérkezett, ennek pedig kivételesen örülök. Fogalmam sincs miért, de azért még mindig jobb egyedül lenni, mint egy idegennel. A hűtőben többnyire csak sört találok, így elfintorodva csukom be az ajtaját, majd veszem az irányt a nappali felé. Apámból kiindulva biztos van valahol kitéve egy üveg whisky, négány drága üvegpohár mellett. Igazából nem is sokat tévedek, elvégre az az első amit megpillantok. Szinte csillogó szemekkel indulok meg az irányába, majd töltök is magamnak egy pohárral, hogy azt még megiszogassam ameddig magam vagyok. Bár sajnos a következő pillanatban meghallom amint valaki "hazaérkezik". Ennek hallatán pedig rögtön remegni kezdek, majd a bejárat felé pillantok. Meglepettségemben kicsúszik a kezemből a pohár, aminek köszönhetően az szilánkokra törik, az ital pedig kiömlik a padlón.
- Te... Te nem egy nyolcvan éves vénember vagy... - Állapítom meg frappánsan, bár ezt meg is bánom amint a szavak elhagyják ajkaimat. Zavartan pillantok a sokkal inkább srác szemeibe, majd hogy elrejtsem zavaromat, inkább lehajolok, hogy összeszedjem a pohárból megmaradt szilánkokat. Viszont a remegő kezemnek köszönhetően, nagyjából a második szépen elvágja az ujjamat. - A fenébe! - Morgom az orrom alatt. Legszívesebben elásnám magam szégyenemben, utálom ezt az egész helyzetet amibe beleerőszakoltak a szüleim. Fogalmam sincs mit kellene kezdenem ezzel a sráccal, egyáltalán mit mondhatnék neki?! Végül visszadobom a földre, a már kezemben tartott szilánkokat, majd felállok. - Sajnálom... Én csak nem erre számítottam... Férjem. - Szúrom oda én is a kis szócskát, ha már ő is ezzel viccelődik, aztán lehajtom a fejem és inkább az ujjamat nézem, amiből lassan szivárogni kezd a vér. Hirtelen nem is tudom, hogy mit kezdjek vele, csak állok ott mint egy idióta és várom a csodát.


SZÓSZÁM || ZENE || MEGJEGYZÉS

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Nappali Szomb. Nov. 05, 2016 6:29 pm





To: My Darling
You’re still the bravest mundane I’ve ever met..

Az égből esőcseppek hulltak alá, ámbár megszaporázott lépteim sem javítottak a felállt tényeseten. Eláztam - csurom vizes hajam a nyakamhoz tapadt, míg a bőrdzsekimről szinte már-már patakokban folyt a víz -, és ha mindez nem lenne elég, akkor még ott volt az a kockázat is, miszerint ma kellene összeköltöznöm, nos az újonnan szerzett feleségemmel. A kedvem nem éppen volt a világ legboldogabb emberének mondható, és még az időjárás is teljességgel hangulat tükrözésként szolgált. Ahogy átgázoltam egy kisebb tócsán, nos sikerült kilyukadnom a lakóházak sorai között. Az egyik épületet szinte követte a másik, miközben futóléptekben haladtam a megvásárolt villa irányába. Már napokkal ezelőtt megmutatta az apám, eme nagyszerű ajándéknak szánt házat, amelynek funkciójaként családot kellene alapítanom -, Mrs. Morgenstern-el. Ámbár a gondolattól is irtóztam, hogy hozzáérjek. Nem.. nem, mintha nő undorom lenne, de ha csak egyetlen csókot is váltunk, nos kitör a káosz. Akarata ellenére szeret belém, és követi majdan a parancsaim, míg én már többé nem akarom ezt játszani. Nem élvezetes apám taktikája, miszerint nőket verjünk át a pénzükért, avagy csak szimplán a hírnévért cserébe. Ha tehetném - és én tettem is -, akkor visszaléptem volna. Csak a probléma ott tornyosul fel, miszerint nincs szabad akaratra rendelkezésem. A családom mellett, nos valahogy sosem volt, mintha ők és én, teljesen külön világ lennénk, de mégis egy fedél alatt. Úgy kezelnek még négyszáz évesen is, mint egy gyermeket, ami igazán nevetséges, tekintve, hogy szerintem is már régóta felnőttem. Ezért is gondoltam egy új életre, egy lelépésre, és egy eltűnésre, de ez a házasság, nos leláncolt hozzájuk, és megpecsételtem ismételten az örökös sorsomat, miszerint nem szabadulhatok eme ördögi körből. Talán üdvözölhetném is magamat e pillanatban, mintsem a legnagyobb naivat a földkerekségen, aki azt hiszi, hogy majd ezek után eltűnik a családja. Mégis miféle tévképzetbe ringatom magam bele? Eleve lehetetlen már magában is, hogy lelépjenek. Maximum, akkor tűnnének el mellőlem, ha már halottá váltak volna. Saját kezűleg esetleg elintézhetném őket, de a gond forrása ott kezdődik, hogy ők az egyetlen életben maradt rokonaim. Talán hiúság, de szükségem van rájuk, és még annak ellenére is, hogy nem egyszer bántottak.
A villa bejárata ugyanúgy festett, mintsem napokkal ezelőtt. Gyönyörű volt, és tökéletes, mintsem egy mesebeli palota. A kilincsre csúsztak a vizes ujjaim, a bőrkesztyű pedig ekkor megfeszült rajtam. Fogalmam sem volt arról, hogy mire számíthatok, s hogyha kinyitom ezt az ajtót, akkor mi is vár rám. Lie, igen, ironikus módon ezt a becenevet aggattam rá, nos már a legelső alkalomkor, amikor meghallottam a nevét, ugyanis egy nagy hazugság. Ez az egész kapcsolat, ez az egész épület, sőt még maga a berendezések is; nevetségesek. Nem egymást választottuk, mások döntöttek felettünk, és emiatt sajnáltam is őt, ugyanis nyilvánvalóan nem ezt várta. Nem erre számított a saját szüleitől, mintsem egy megtört ember. Manapság viszont már nem érték a szeretet, és a szerelem, hiszen mindent csak a tárgyi értékek irányítanak körülöttünk. A hatalom, a pénz, avagy netán a hírnév. Számomra puszta időpocsékolások ezek, de hát.. a szüleim, nos azok a családom valódi részesei.
Megráztam a fejemet, ahogy lenyomtam végre a kilincset, és finoman beljebb léptem. Végre nem esett rám a kínzó esőcseppek töm kellege, és nem mardosta a lelkemet sem a bűntudat, miszerint megszökök ez elől, ugyanis itt vagyok -, megérkeztem. Az ajtót halkan zártam be magam mögött, ahogy ezt követően a vizes hajamba túrtam. Kirázott a hideg, ahogy megcsapott a melegség érzete, ugyanis kint nem éppen volt Hawaai-ra emlékeztető időjárás. Könnyedén lépdeltem a nappali felé, ahol is gondoltam, hogy ott lesz ő. Minden várakozásomat felülmúló élmény volt, amikor is megpillantottam, ugyanis nem gondoltam volna, hogy ennyire gyönyörű. Egy percre a szavak is elpártoltak mellőlem, de hamar össze kellett magam szedni, ugyanis nem lehettek vele gyengéd.
- Hát.. öhm, hello. - Emeltem fel a kezemet, nos egy intés céljából, majdan újra magam mellé ejtettem. - Örülök az első találkozásnak, kicsi feleségem. - Mosolyodtam el félszegen, bár volt benne némi cinikusság, ugyanis nem állt szándékomban komolyan gondolni a kijelentést. Némi őrültség, nos fűszerezve az utálattal. Ezt akartam belőle kiváltani.. azt, hogy gyűlöljön.


|| music: War of Hearts || words: 658 || <3|| ®



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
402
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Nappali Szomb. Nov. 05, 2016 1:53 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Nappali

Vissza az elejére Go down

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: Richmond és környéke :: Lakónegyed :: Morgenstern villa-