Az emberek összetettek, nem lehet rájuk aggatni a jelzőket, mindenkiben van minden, mindenkiben megtalálható a jó, éppúgy a rossz is. Valójában eddig nem vallottam be magamnak, hogy miért is lettem pszichológus, de már tudom.. Klaus örült exe tépte fel a régi sebet. Valóban történt valami, ismeritek a történetet, de hogy azokban a pillanatokban mit éreztem, azt már kevésbé. Élveztem, élveztem, hogy fájdalmat okoztam, hogy megadtam neki, ami járt. Egész testemet átjárta a boldogság és az adrenalin, teljesen máshogy éreztem magam, mint általában. De a legijesztőbb a késztetés, hogy tényleg öljem meg és ez az eset ismétlődjön meg, azóta küzdök a saját démonjaimmal és próbálok nemet mondani a sötétségnek.
Eddig is kissé magányos voltam az öcsém elvesztése miatt, de most hogy a nagybátyám is eltávozott.. hiányzik a családom, annyira jó lenne, ha minden a régi lehetne, de nem lesz már újra ugyanolyan, mint régen..
Megfontolt ember, majdnem mindig mindent megfontolok, mielőtt cselekednék, fontos a józan ész és a tiszta fej. Segítő típus vagyok, szeretek másokon segíteni, mi se bizonyítja jobban ezt, minthogy én a Mikaelson család házi terapeutája. Lassan, de biztosan kezdem magam úgy érezni magam velük, mintha én is a család tagja lennék, de nem vagyok. Klausszal meg.. nagyon érdekes viszonyban vagyok, néha úgy érzem.. úgy érzem, mintha.. mintha.. 
Nem tudok sokat mondani magamról, tényleg összetett vagyok én is, de.. próbálok nemet mondani a sötétségnek és sikeresen teszek: kedves, aranyos, barátságos, segítőkész, törekedő és reménnyel teli vagyok, nem mondok le senkiről és mindenkiért megteszek mindent, amit csak tudok, hisz ez vagy én Camille O'Connell.

Hát tujátok ez a rész nekem sokkal nehezebb, mint a többi nőnek, mert az igazat megvallva én nem élek igazán a divatnak. Szerintem nagyon átlagosan nézek ki és lenne mit igazán leadnom magamból, sajnos nem vagyok sovány és vékony. Mindig is szerettem volna sovány lenni, de azok a fránya gének nem engedték sosem.. De nincs is értelme most ezen gondolkodni, inkább nézzük meg, hogy mit látok, ha a tükörbe nézek:
Vissza rám egy szőke lány néz, kinek a haja mindig szép és fényes, igaz hogy nem igazán hosszú, de elegánsan mutat a feje tetején, ez a koronája. 168 centiméteres magasságával nem igazán lóg ki a sorból, ez is épp átlagossá teszi őt, de kék szemei olykor nagyon is szépen tudnak csillogni és különlegessé teszi őt. Nem sok embernek van ilyen szép kék szeme, mint neki. Testalkata átlagos, de egy pár ruhával igencsak ki tudja emelni a szépségét, mint mindegyik nő.
Öltözéke sem kirívó, nem szeret kiöltözni, nincsenek nagyon drága ruhái, de meg van azzal elégedve azzal, ami neki megadatott. Sőt, nagyon is egyedi tud lenni, mintha valami titka lenne, pedig az igazat megvallva nincs, éppoly átlagos lány, mint bárki más ezen a földön.
Én ezt látom minden egyes alkalommal, amikor a tükörbe pillantok, egyáltalán nem bízom el magam, nem is én lennék, ha szépnek kiáltanám ki magam.