log in don't hide yourself | |
|
chatbox
i'll whisper a secret
|
who's here? i wanna see your face Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 1 Bot Nincs A legtöbb felhasználó ( 64 fő) Vas. Aug. 14, 2022 11:44 pm-kor volt itt. |
new posts read them every day |
| |
welcome to my world Vendég
| Tárgy: Raina Frankenstein Vas. Jan. 10, 2016 2:34 am | |
| BECENEVEK Rain, Ray KOR Száznegyvenöt SZÜLETÉSI DÁTUM 1870. augusztus 20. SZÜLETÉSI HELY Odessza, Ukrajna FOGLALKOZÁS Akrobata, légtornász, artista
CSALÁDI ÁLLAPOT Özvegy FAJ Boszorkány PLAY BY Margot Robbie | |
Azt gondolod rólam, hogy én is egy vagyok azok közül a szőke, rózsaszín és cukormázas, üresfejű cicababák közül. Azt gondolod, hogy én is olyan vagyok, aki hagyja magát elnyomni, kihasználni, megalázni. Talán valaha ilyen voltam. Rózsaszín és cukormázas. Csak egy bájos kis pofi a tömegből, akit alábecsül a társadalom, és legfőképpen a férfiak. Kihasználtak. Bántottak. Viccet csináltak belőlem. Azt hiszed, hogy én ez a lány vagyok, ugye? Hát tévedsz. Nagyon tévedsz. Az a lány már csak a múltam töredéke. És most… most nem tudnád elképzelni, hogy milyen veszélyes és kiszámíthatatlan vagyok. Úgy öllek meg, hogy közben nevetek – míg a kezemben dübörög a szíved, addig én könnyed eleganciával az arcodba mosolygok, negédesen. Mindeközben pedig képes vagyok veled elhitetni azt, hogy még te is élvezed mindezt. Ennyire veszélyes ez a szőke, rózsaszín cukormázba bugyolált nőszemély. Csupán a csomagolás ez, semmi több. A világ, valamint a néhai ellenségeim mind tudják már, hogy mennyi sötétség rejlik a cukormáztól ragacsos lelkem mélyén, és hogy milyen gyalázatos dolgokra vagyok képes. Ebből kifolyólag pedig egyáltalán nem érdemes az ellenségemnek lenni. De nem vagyok rossz. Nem, egyáltalán nem. Ok nélkül senkit sem szoktam bántani, hacsak éppen nincs idegösszeomlásom, mert hát az idők folyamán volt már rá példa, férfiasan nőiesen bevallom. Olyan vagyok, akár egy hurrikán – váratlan, kíméletlen, vehemens. Úgy robbanok be az életedbe, hogy szinte észre sem veszed, de úgy távozok, hogy aztán sohasem felejtesz el. Mindeközben pedig felfordítok körülötted mindent, káoszt és összefüggéstelen masszát hagyva magam után. Az érzelmi világom is hasonlóan eleven, vehemens erővel bír, mindent intenzívebben élek meg, mint az átlagemberek; legyen az bánat, öröm és/vagy harag – esetleg mindezen érzések különös elegye. Nem létezik nálam középút, a végletek embere vagyok; fekete-fehérben látom a világot. Vagy szeretlek, vagy gyűlöllek. Vagy megölellek, vagy megöllek. Nevetek és sírok egyszerre. Őrült vagyok. Nyughatatlan vagyok. Torzszülött vagyok. Kitaszított vagyok. Száműzött vagyok. Szabad vagyok. Önmagam vagyok. (…) Egy ragadozóvá korcsosult rózsaszín cukormázas bestia vagyok.
Én, ki megjártam mind a hat világot, megáldva és leköpve mindenütt. |
A mélység a nővérem. A magasság a szerelmem. A fájdalom a legjobb barátom.
Bronz Fájdalmas lassúsággal rebbenek a pilláim, ahogy az alattam terpeszkedő mélység csábítóan szólongat engem. Mintha csak annyit mondana; „Gyere, táncolj velem! Gyere, táncolj nekem!” És én neki táncolok. Ennek a végeláthatatlan, feneketlen mélységnek, amely már évtizedek óta a társamként kísér utamon. Nem is találhatnék nála jobb társat magamnak. Nem árul el, nem hűtlen hozzám, nem csap be, és nem árul zsákbamacskát – mert pontosan azt mutatja nekem, amit látnom kell. Mert pontosan azt mutatja nekem, amit adni tud. Se nem többet, se nem kevesebbet. Pontosan annyit. Végtelen űrt. Tátongó mélységet. És ahogy mozdulok a kötélen, úgy mozdul velem ő is; szinte a kezét nyújtja felém. Ez mindig megnyugtat, ugyanakkor egyaránt fel is élénkít; az adrenalin egyszeriben csak végigszánt a gerincem mentén, ami végezetül berágja magát az idegsejtjeimbe, minden egyes porcikámba, az egész lényembe. Vadul pulzál bennem ez a szilaj és láthatatlan erő; mintha szárnyakat adna nekem. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy szabad vagyok, igazán szabad, és senki sem gátolhat meg ebben; senki sem veheti el tőlem ezt. Ezt a szabadságot. Mert ez a szabadság egyedül csakis az enyém. Senki, senki másé.
Ezüst Miután Londonban az események olyan csúfos véget értek, nem volt hová mennem, nem volt kihez forduljak. Nem volt senkim sem az égvilágon, mert az egyetlen, az EGYETLEN olyan személy, aki többet jelentett nekem bárminél a világon, elárult. Végzett a családommal. Megölte őket. Megölt engem is. És ezért én is megöltem azt, aki fontos volt a számára – szemet szemért alapon, elvégre boszorka körökben így szokás ezt művelni. Persze sosem gondoltam volna, hogy majd pont ellene kell bevetnem azt a varázslatot, amit voltaképpen tőle tanultam. Mi együtt gyilkoltunk másokat, együtt gonoszkodtunk, együtt szórakoztunk. Együtt voltunk, jóban és rosszban egyaránt. És most… és most… és most semmi sincs. Csak az égett hús szagának az emléke, és a harag szította lángok, melyek szinte mindmáig a tudatomba égtek. Egyszerűen nem tudok szabadulni tőlük. Azonban ez a vándorcirkusz befogadott, otthont adott nekem és felkarolt, amikor mindenki más elfordult tőlem. Ők lettek az én új családom; a szörnyek. Így van, itt mindnyájan kívülállók vagyunk. Avagy a társadalom furcsán különc söpredéke. Ugyanis ennek a cirkusznak a falai között egyáltalán nem számít az, hogy ki és mi vagy, sem pedig az hogy honnan jöttél, senkit sem érdekel, hogy mit tettél a múltadban. Egyáltalán nem érdekel senkit. Itt egyformák vagyunk mind: szörnyetegek, különcök, kitaszítottak, torzszülöttek. De ők az én családom. Ők és a feneketlen mélység.
Arany Önfeledt mosoly feszül a hófehérre meszelt, bohóc-sminkes képemre, ahogy az egyik lábam ragaszkodva követi a másikat ezen a magasban lézengő kötélen. Ruganyos, macskákat megszégyenítő léptekkel mozgok, a csípőm pedig könnyed eleganciával ringatózik, ahogy töretlenül haladok előre a célom felé. Nem érzek félelmet. Nem érzek semmit sem. Ilyenkor a külvilág megszűnik számomra létezni. Valósággal megfagy körülöttem az élet – a tér, az idő; ész és értelem. Ilyenkor, amikor farkasszemet nézek a mélységgel, a nővéremmel, a leghűségesebb szeretőmmel. És hallom, ahogy a közönség megvadulva őrjöng, amint véget ér ez a tünékeny csoda. Ez a szilánkjaira tört, jegesre égetett és tűzzé fagyasztott varázslat; az én haláltáncom kötéltáncom a mélységgel.
Ominózus pillanat ez. Ominózus, mert talán sosem történik meg, ha akkor nem égetem fel magam körül a világot. Ha akkor nem árulom el én magam is a mesteremet, pontosan úgy, ahogyan ő is elárult engem. (…) Gyönyört keltő és gyötrelmet okozó ominózus pillanatok sokasága. Hmm. Hm. Mily’ magasztos. Mily’ költői. Ó, illanva rebbenő, törékeny kicsi pillanatok…! |
| | |
welcome to my world ► Residence : new orleans ♢ ► Age : 1022 ► Total posts : 75 ORIGINAL VAMPIRE †
| Tárgy: Re: Raina Frankenstein Pént. Jan. 15, 2016 8:12 pm | |
| GRATULÁLUNK, ELFOGADVA! *kell neki egy kis idő, mire összekapja magát eme szép lap olvasása után*Nos, mivel ez meg is történt, akkor hozzá is látnék. Hát nem véletlen, hogy a lélegzetem is elállt egy ilyen gyönyörű, és egyaránt tartalmas lap olvasása után, pláne, hogy egy ilyen szépséges hölgyemény tárul szemünk elé... hát le a kalappal! Akkor kezdeném is azzal, hogy mennyire tetszett a karaktered leírása. Valóban, az ember azt hinné, hogy egy szelíd báránykáról van szó, s mint kiderül, itt is érvényesül a mese, hogy a farkas báránybőrbe bújt. Igazán felkeltette az érdeklődésemet, s mint említetted, a férfiak csak játszottak az érzelmeiddel. Biztos, hogy minden férfi szemet vet egy ilyen gyönyörű szépségre, aki nem csak hogy bájos, de mind e mellett még vad is. A karakterlapodra rátérve, hadd tegyem hozzá, hogy igazán lenyűgöztél ezzel a példáddal. Még is csak leírtad ugyan történeted szakaszát, de még is tettél bele valami különlegességet, ami szerintem nagyon találó volt. S mint látható, egy igen különleges munkássággal megáldott karakterrel találhatjuk szembe magunkat, aki egy igazi művészlélek, ha ilyenekhez vetemedik, pláne, hogy az ilyesfajta mutatványok nagyon nehezek. Bátor leányzó vagy No, de nem húznám az idődet Szépségem, menj, s foglald le ezt a szép arcot, és dúsgazdag játékokat kívánok neked
A hozzászólást Rebekah Mikaelson összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 15, 2016 8:15 pm-kor. |
| | |
welcome to my world ► Residence : ❅ new orleans ► Age : 34 ► Total posts : 43 HUMAN BLOODBAG ☮
| Tárgy: Re: Raina Frankenstein Pént. Jan. 15, 2016 8:13 pm | |
| GRATULÁLUNK, ELFOGADVA! Kedves Rain, üdvözöllek az oldalon! Hűha.. Igazából ez volt az első szó, ami eszembe jutott, miután végigolvastam a karakterlapodat. Csodálatosan felépítetted, minden apró kis pontot tökéletesen kidolgoztad. A legjobban az tetszett, ahogyan bánsz a szavakkal, fantasztikusan fogalmazol, élvezet volt olvasni. Valljuk be, nem egy mindennapos boszorkányt láthatunk személyedben, az angyali külső egy igazi bestiát rejt, ki nem néztem volna belőled, hogy előszeretettel gyilkolsz meg másokat. No, de ismered a szólást.. ne ítélj meg egy könyvet, a borítója alapján! De nem is húzom tovább az idődet, kérlek foglald le az arcodat, illetve a nevedet, s aztán irány a játéktér! |
| | |
| Tárgy: Re: Raina Frankenstein | |
| |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |