world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 3 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 3 vendég

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Waterland Galerie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie Csüt. Nov. 12, 2015 9:44 pm

Roe & Seth
Nagyon figyelek minden egyes szavára, mikor próbálja nekem elmagyarázni, hogyan is kezdjek neki ennek a nagyobb feladatnak. Az igazság az, hogy még mindig nem teljesen értem az egésznek a logikáját, hiszen még abba is nehéz belegondolni, hogy tényleg képes vagyok ilyesmikre. Viszont azt is tudom, hogy ha nem hiszek magában a dologban, és abban, hogy végre tudom ezt és ezt hajtani, akkor sosem leszek képes rá. Minden hozzáállás kérdése. Ha bebeszélem magamnak azt, hogy nem fog sikerülni, akkor biztos lehetek a kudarcban. Épp ezért, a lehető legtávolabb űzöm magamtól azokat a gondolatokat, amik megakadályozhatnának a sikerben. Azokat, amikben azt hajtogatom, hogy ez még túl nagy falat nekem, hogy biztos nem fog sikerülni. Helyette az olyan, biztató gondolatokat teszem előtérbe, amik azt mondják, hogy: sikerülni fog. Ez valóban feljebb tornássza az önbizalmamat, és képes vagyok arra is, hogy mosolyogva vágjak neki a feladatnak.

Roe szavaira végül csak egy aprót bólintok, majd teljesen a feladatra kezdek koncentrálni. Kizárom az összes zavaró tényezőt, és csak a teremben lévő párára irányítom a figyelmemet. Hosszú ideig nem történik semmi, a csend lassan kezd súlyossá válni, és a kétkedő gondolatok is vissza akarnak térni a fejembe, de erővel tovább koncentrálok arra, hogy lehűtsem a helyiséget. Elképzelem, hogy hidegebb lesz, és nem tudom, hogy jól érzem-e, hogy tényleg hűvösebb van, vagy csak annyira akarom, hogy igaz legyen ez, hogy már beképzelem. Visszatérek a mély koncentrálásból és kérdőn Roera nézek.
- Sikerült? Vagy csak beképzelem? – Kérdezem kíváncsian. Nem tudom, én tényleg úgy érzem, mintha kicsit hűvösebb lenne, még ha nem is sokkal. Mindenesetre, nagyon örülnék neki, ha sikerült volna a dolog.

Mintha direkt időzítenék így, megcsörren a telefonom.
- Ne haragudj, lehet, hogy fontos. – Pillantok Roera bűntudatosan, miközben megnézem a mobilom kijelzőjét. Ahogy gondoltam, munkaügy. Pedig amúgy kikapcsoltam volna, de így, hogy bármikor felhívhatnak egy munka lehetősséggel, nem igazán mertem ezt megtenni. Szükségem van ezekre a munkákra, nem csak azért, hogy pénzt keressek, hanem azért is, mert ezek a „randik” éltetnek valamennyire. Még, ha az egész hazugságon is alapul. Fel is veszem a telefont és gyorsan lezavarok egy beszélgetést, amiben megbeszéljük az időpontot. Az egész nem tart egy percig sem, és már le is teszem a mobilt.
- Sajnos mennem kell. De akkor, majd jövő héten találkozunk. – Mosolygok rá.
- Még egyszer köszönöm a segítséget. Szia! – Köszönök el tőle, egy hálás mosollyal, majd gyors léptekkel, már ki is lépek a teremből, hogy előkészítsek mindent a mai munkámhoz.

Köszönöm szépen a játékot! Smile 
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
•• new orleans
► Age :
29
► Total posts :
313

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie Vas. Okt. 25, 2015 10:07 pm




Seth && Roe

let's learn something

Izgalmas, hát persze. Így is mondhatjuk. Hiszen ha egyszer eldönteném, hogy könyvet írok az életemről, elég valószínű, hogy lenne mivel megtöltenem az oldalakat. De ettől függetlenül nyilván nem ezt a szót használnám elsőként, egy szóval kellene összefoglalnom, hogy milyen volt mindaz, amit eddig átéltem. A múltam bizonyos részét nem is igazán lehet életnek nevezni, inkább csak vegetálásnak. Létezésnek. De mindegy. Ez egyáltalán nem ide tartozik.
Könnyedén meggyőztem Sethet, hogy a szabad idejében otthon is gyakoroljon, és én ezt a magam részéről máris fél sikernek könyvelem el, hiszen elég ha csak ezt a hetet rászánja, és biztos vagyok benne, hogy a következő találkozónkra már sokkal rutinosabban fog itt menni ez a munka.
- A jövőhét ilyenkor nekem tökéletesen megfelel – bólintok rá, és akkor ebben már meg is egyeztünk. Azt hiszem, elégedett vagyok azzal, amennyit ma haladtunk. Tudom, csak egy-két bemutató volt, mindkettőnk részéről, de semmi értelme nem lenne ezt azonnal tovább erőltetni. Először éreznie kell, hogy milyen is ez, használni az erőnket. Meg kell tanulnia ráfigyelni, hogy mi játszódik le ilyenkor bennünk, és ez nem egy gyors feladat. Ahogy neki is mondtam, idő és türelem kell hozzá, aztán ha egyszer ráérzett, már menni fog magától is, ilyen közös gyakorlások nélkül is.
Ám mielőtt itt ma végeznénk, még megmutatom Sethnek a képeket, ahogy ígértem, és közben egy másik feladat is eszembe jut a számára. Mégis csak könnyebb egy kisebb helyiséggel kezdenie, nem igaz? Csak először el kellene magyaráznom neki, hogy mire is ügyeljen, illetve egyáltalán hogyan is fogjon neki. Amint a naplementét ábrázoló, megcsodált fotó visszakerül korábbi helyére, ismét Seth-hez fordulok, hogy megpróbáljam szavakba önteni azt, amit tudnia kellene.
- Trükkje? Talán csak annyi hogy... tudod, ez nagyon hasonló ahhoz, amikor a tálban melegíted vagy hűtöd le a vizet. Annyi a különbség, hogy ez a víz most nem cseppfolyós, hanem pára formájában van körülöttünk mindenhol. Bizonyos mennyiségben azt lélegezünk ki és be... Néha több van belőle, néha kevesebb, de hát ez New Orleans. Itt sosem száraz a levegő – mosolyodom el, de hamar vissza is kanyarodom a feladathoz. - A tál esetében persze valamennyivel könnyebb a dolgod, hiszen egyetlen helyre kell összpontosítanod, most azonban az egész szoba része a varázslatodnak. De mi, szirének, érezzük a vizet, hogy hol van, milyen formában és mennyi van belőle, csak oda kell rá figyelni. Koncentrálj, és menni fog, hidd el – biztatom, hisz ennél többet egyelőre nem tehetek érte. Először meg kell próbálnia, hogy meglássuk, mennyire érzi át ezt az egészet.


SZÓSZÁM: 406 || ZENE || MEGJEGYZÉS: -




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie Hétf. Okt. 19, 2015 11:25 pm

Roe & Seth
Nagyon is jól tudom, hogy hosszú, és kemény gyakorlások árán sikerül majd talán egyszer arra a szintre jutnom, mint Roenak, de nem adom fel a reményt. Bár gyanítom, ha reményeim szerint egyre több és több munkám lesz, akkor kevesebb is lesz az időm, de sosem voltam az a típus, aki legszívesebben egész nap csak ülne otthon és nem csinál semmit. Nekem mindig kell valami, amivel lefoglalhatom magam: legyen az akár egy kisebbfajta kirándulás, vagy éppen önmagam továbbképzése, esetleg csak egy egyszerű séta a parkban, vagy valahol a közelben… Unalmas lenne az élet, ha nem használnám ki a lehetőségeket. Főleg annak fényében, hogy már így is sok mindent kihagytam, mert voltam olyan ostoba és szeszélyes. De az már a múlt, és most a jelenre kell koncentrálni.

Csendben, figyelmesen hallgatom, mikor kicsit jobban beleavat az életébe. Nem tudok meg sok mindent, de eleget ahhoz, hogy tudjam, nem érdemes tovább forszírozni a témát. Ha később – esetleg – olyan kapcsolatba kerülnénk egymással, ami már hasonlítana a… barátsághoz, akkor úgyis el fogja mondani magától is. Ha nem, akkor pedig nyilván nem fogja megosztani egy vadidegennel az összes gondját, és problémáját, habár ilyesmit hajlamos vagyok kiváltani a környezetemből. De azt sem felejthetem el, hogy ő is szirén, így nyilván rá nem vagyok olyan hatással, mint mondjuk egy egyszerű emberre.
- Értem. Tehát izgalmas életed van. – Mosolygok rá barátságosan, aztán már egyből koncentrálok is a kapott feladatra.

Büszkeséggel tölt el, hogy ugyan nem sikerült olyan jól, mint a forralás, de azért lehűteni is le tudtam a tálban lévő vizet.
- Persze, mindenképpen fogok. – Bólintok rá egyből a gyakorlásra. Fejben már el is képzelem, ahogy minden egyes nap fogok egy tál vizet, akármilyen késő is legyen, hogy alvás előtt gyakoroljak egyet. Igen, azt hiszem, ez egyáltalán nem lenne megerőltető, és azzal is sokat fejlődnék. Mindenképpen bevezetem ezt a napirendembe.
- Benne vagyok. Jövő héten, ugyanebben az időpontban? – Kérdezem meg.
- Még egy feladat? Milyen? – Csillannak fel egyből a szemeim, igen, megint kissé lelkesen. Számomra ez az egész még mindig eléggé csodaszámba megy, így nem csoda, hogy annyira lenyűgöz minden, ami most körülöttem történik.

Természetesen, közben követem, a lelkesedésem pedig csak egyre nagyobb és nagyobb lesz, ahogy meghallom, hogy tulajdonképpen mit is tervez. Bár egyelőre nem sok esélyt látok rá, hogy sikerülni fog, de hát, ahogy mondani szokták: próba szerencse. Az sosem árt, ha megpróbálkozom vele.
- Jól hangzik. – Jegyzem meg egy széles mosollyal, majd már be is lépünk a raktárba. Megvan ennek a helynek a maga varázsa. Egyből érdeklődve futtatom végig a tekintetemet a látható képeken, és eddig meg kell, mondjam, hogy mindegyik elég tetszetős a számomra. Aztán a Roe által mutatott képet kezdem tanulmányozni, igen csak alaposan, attól függetlenül is, hogy nem vagyok igazán az a művészalkat.
- Nem meglepő, hogy ez a kedvenced. Nagyon szép, főleg ezekkel a színekkel. – Megint csak a többi képet kezdem nézegetni, míg végül megakad a tekintetem egy sokkal sötétebb tónusú alkotáson. Valamiért megragadja a figyelmem, de hogy pontosan miért, az nem tudatosul bennem elsőre. Aztán rájövök, hogy miért is olyan ismerős. Ez ugyanaz a hely, ahol annyit bolyongtam, még jóval régebben. Igyekszem figyelmen kívül hagyni az előtörekedni készülő, nem túl szép emlékeimet és egy mosoly mögé rejtve a kissé nyomasztó érzéseket, újra Roe felé fordulok.
- Van ennek a szoba lehűtésnek valamiféle trükkje?  
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
•• new orleans
► Age :
29
► Total posts :
313

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie Szomb. Okt. 10, 2015 11:45 am




Seth && Roe

let's learn something

Nahát, sikerült felkeltenem az érdeklődését. Becsülöm az emberekben, főleg egy férfiban, azt, ha nem hagyják hidegen a művészetek. Lehet, hogy én nem forogtam korábban eleget a megfelelő személyek között, vagy elvonta a figyelmemet mindaz, amin át kellett mennem, de mondhatni felüdülés olyanok társaságában lennem, akik tényleg meglátják a szépet a körülöttünk levő világban. Ezt azonban leginkább csak azóta tapasztalom, amióta Ezra visszatért, illetve mostanában, amióta megkaptam a tanári állást. Igen, nyilvánvalóan velem volt a hiba azelőtt...
- Rendben, akkor aztán megnézzük őket – Tetszik Seth optimizmusa, már-már gyermeki lelkesedése, ami épp úgy vonatkozik az imént lebeszélt programunkra, mint a vízmágia használatára. Mosolyt csal vele az arcomra. Sokkal könnyebb úgy tanítani valakit, hogy az illető komolyan is veszi, és tényleg akarja az egészet, mint az egyetemen, ahol időnként teljesen lehúzza az ember energiáját az a sok-sok életunt tekintet, amivel merednek rám az előadáson. Pedig nem érzem úgy, hogy unalmas előadó lennék, persze még nincs benne elég gyakorlatom. Halkan felnevetek, amikor Seth kijelenti, hogy ő is meg szeretné tanulni a felmelegítős trükkömet. A lelkesedése némileg átragad rám is. Hát nehéz is lenne nem tudomást venni róla.
- Menni fog neked is, csak először az alapokat kell lefektetnünk – közlöm vele biztatóan, egyúttal talán kissé le is hűtve. Hiszen természetesen nem kezdhetünk ezzel a feladattal, előbb elég biztosnak kell lennie a saját erejében és képességeiben, mielőtt egy élő személyen kezdi használni azokat. Így hát hamar vissza is térünk a tál vizünkhöz.
- Köszönöm – mosolyodom el közben a bókjára, legalábbis ha vehetem annak. - Hát ez egy hosszú történet, de... egy boszorkány miatt nem múlt el felettem az idő nagyon sokáig. Átkot szórt rám, és a családomra, és ez volt az egyik következménye – árulom el, de aztán hamar inkább csendbe burkolózom, ami szerencsére indokolt, hisz hagynom kell Sethet gyakorolni. Nem vagyok az a típus, aki könnyen megnyílik másoknak, ráadásul nem is ismerem ezt a férfit, csupán fél órája találkoztunk. De szimpatikus, kedves embernek tűnik, és el kell ismernem, néha felszabadító érzés nem mindent magamban tartani, megosztani az igazságot, vagy annak egy részét valakivel.
Közelebb lépek, amikor végez a feladattal, én is egy ujjamat a tálba dugva felmérem annak hőmérsékletét. - Valóban – ismerem el, és ismét mosoly rajzolódik az arcomra. - Ez leginkább csak gyakorlás kérdése, nyugodtan próbálgasd majd otthon is egy kevés vízzel. Amint elég biztos leszel magadban, léphetünk is a következő szintre. - Fogni egy tál vizet, és ezt újra és újra megismételni otthon nem hiszem, hogy nehézséget jelentene, és ehhez én sem kellek. De ha akadályba ütközne, vagy kérdése van, itt leszek a következő „óránk” alkalmával, hogy megvitassuk.
- Aztán szerintem ezt folytathatjuk a jövő héten. Mit gondolsz? - pillantok rá a választ várva, majd egy mozdulattal eltüntetem a vizet, éppen ahogy elő is varázsoltam. - Lenne még egy feladatom a számodra mára, de az nem itt – intek, hogy kövessen, és közben előhalászom a kulcsaimat is a zsebemből.
- Ez talán még túl korai, de arra gondoltam, a tálnyi víz után esetleg megpróbálhatnád a levegő lehűtését is, ahogy én tettem az imént. De ez a galéria túl nagy egy ilyen első nekifutáshoz. A raktár viszont, ahol a korábban emlegetett fotók is vannak... ott akár sikerülhet is. - És már nyitom is az ajtót, majd ha Seth is velem tart, egy jóval szűkösebb helyiségbe érünk. Főleg így, hogy tele van zsúfolva az egész a képekkel. Némelyik szögre akasztva a falon, egyesek egy polcon egymásra fektetve, a többség azonban a földön, vagy a falnak támasztva. De nem lehetetlen szétnézni közöttük, csak óvatosnak kell lennünk.
- Nekem ez a kedvencem – emelem fel az egyiket, mely éppen itt, az épület mellett, a folyó partján készült. Naplementét ábrázol, és a fények gyönyörűen tükröződnek a víz felszínén.


SZÓSZÁM: 614 || ZENE || MEGJEGYZÉS: -




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie Szomb. Okt. 10, 2015 12:57 am

Roe & Seth
Újabb kíváncsi pillantást vetek – ezúttal a hátsó rész felé, ami felé Roe int.
- Tényleg szívesen látnám a képeket, és az jó lenne. – Bólintok mosolyogva. Az igazság az, hogy ritkán van alkalmam bármilyen galériába is menni. Természetesen vannak olyan nők, akik inkább ezeket a helyeket kedvelik, de amikor munkám van, nem a képekre figyelek, hanem az adott hölgyre, akit kísérek. Magamtól pedig valahogy még sosem mentem el egybe se. Hogy ez miért van így? Ki tudja? Gyerekként ez olyan dolog volt számomra, ami abszolút nem kötötte le az érdeklődésemet, tinédzserként meg pláne nem, amikor is az volt az elsődleges dolgom, hogy dílerként keressem meg a napi betevőt. Aztán a tanulás vette el az időmet, végül pedig az egyre jobban szaporodó munkák. De lassan ideje lesz új dolgokat is megtapasztalni, kipróbálni, hiszen mindig is szerettem az ilyesmit. Nem hiába vagyok itt ma is.
- De a kiállítást is örömmel megnézném majd egyszer. – Mondom, amint ez a lehetőség is felmerül.

Miután a tál mellé állok és megpróbálom a legjobb tudásom szerint felforralni benne a vizet, csak fél füllel hallom Roe szavait. A koncentráció nehézzé teszi azt, hogy figyeljek rá, de végül, mikor végzek, emlékszem mindarra, amiket mondott, így könnyedén reflektálok is rá.
- Igen, gondoltam, hogy nem lesz egyszerű. Optimista vagyok, de azért nem annyira, hogy azt várjam, minden egyből az ölembe fog hullani. – Mondom továbbra is mosolyogva. Hát igen, én vagyok az az ember, aki biztosan tudja, hogy rengeteg munka árán lehet bármit is elérni az életben. Habár nekem többnyire nagy szerencsém volt, azért mégsem kívánnám senkinek, hogy az utcán éljen, mint ahogy én tettem régen.
- Tényleg így gondolod? – Kérdezem, ha lehetséges még szélesebb mosollyal, mikor azt mondja, hogy ez kezdetnek tökéletes volt. Azt hiszem ez a nap csak egyre jobb és jobb lehet.
- Igen, valószínűleg így van. – Bólintok. Furcsa dolgok az érzelmek. Nehezen fejtem meg magamban, míg más emberekben sokkal könnyebben megy. De úgy látszik a víz a barátom, ezt érdemes észben tartani.

- Egyre jobban és jobban hangzik. – Jelentem ki, a bemutató után, pedig próbálom nem nyitva hagyni a számat. Hihetetlen, mennyire le tud nyűgözni, és ez akaratlanul is látszik az arcomon.
- Hát ez nagyon király! – Mondom ki önkéntelenül, miután újra felmelegedett a terem. Érdeklődve, félelem nélkül nézek rá akkor is, amikor közelebb lép, és megérinti a vállamat. Mikor megérzem először a melegséget, kicsit elkerekednek a szemeim, majd rögtön egy nagy mosoly terül el az arcomon.
- Hű. Ilyet én is akarok. – Áh, cseppet sem úgy hangzott, mintha egy öt éves gyerek lelkesedne a kirakat előtt, mikor megpillantja a régóta vágyott játékát. Nem. Még csak véletlenül sem. Ez, de gáz.
- Khm. Vagyis, majd idővel. – Felnőtt vagyok, nem gyerek. Akkor is, még ha most úgy is lelkesedek, mint egy… na, jó. Vissza a valóságba.

- Tényleg olyan idős lennél? – Nézek rajta végig kételkedve.
- Nem tűnsz vénnek. Fiatal és gyönyörű vagy. – Mint megint, a bók természetesen jön az ajkaimra. Hát igen, szakmai ártalom, de legalább én biztosan komolyan gondolom azt, amit mondok. Újra visszafordulok a tál felé. Hűtés. Eddig az még sosem ment.
- Jó, megpróbálom. – Bólintok, és már újra emelem is a kezem a víz felé. Egészen közel tartom hozzá, mintha ezzel is segíteném azt, hogy a mágia jobban áramoljon, és alaposan rákoncentrálok. Elképzelem, ahogy a testemben jelenik meg az a borzongató hideg, amit szépen lassan a kezembe, onnan pedig a vízbe küldök. Elsőre, nem érzek semmilyen változást, akármennyire is igyekszem. De aztán mintha hirtelen egy gát szakadna át, megérzem az ujjaimban is a hideget, és bár a vízen nem látszik semmi változás, szinte biztos vagyok benne hogy sikerült. Hogy ezt ellenőrizzem, bele is nyúlok a vízbe, mire megérzem, hogy elég hideg. Legalábbis sokkal hidegebb, mint volt.
- Hát, hidegebbnek, hidegebb. – Mosolygok végül, bár nem érzem, hogy ez olyan jól sikerült volna, mint a forralás.  
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
•• new orleans
► Age :
29
► Total posts :
313

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie Szer. Szept. 30, 2015 9:26 am




Seth && Roe

let's learn something

Elkomolyodva bólintok. Úgy van, ahogy sejtettem: az a nő tényleg semmibe nem avatta be, semmit nem tanított neki. Persze semmi jogom erről véleményt mondani, úgyhogy meg is tartom magamnak. Most már legalább itt van, és minden lehetősége meglesz, hogy tanuljon, megismerje a saját képessége határait, és megtudja mindazt, amit magáról és a szirénekről tudnia kell. Rajtam legalábbis nem fog múlni a dolog.
Seth kijelentését hallva körbepillantok a teremben. Csak egy-két fotó lóg a falon, melyeket kint felejtettek, a többi el van zárva a raktárba.
- Ha tényleg kíváncsi vagy a képekre, később megnézhetjük őket. Hátul vannak – legyintek az épület hátsó része felé. Végül is a kulcsok nálam vannak, és kinek ártunk vele, ha körülnézünk kicsit. Biztos vagyok benne, hogy Maddie nem bánná, sőt, örülne neki, hogy kíváncsiak lettünk a munkájára.
- Kiállítást nem tudom, mikor szerveznek legközelebb, de ha inkább úgy vennéd szemügyre a fotókat, majd szólok, ha megtudom a következő időpontot – ajánlom végül fel ezt az opciót is. Persze az egyik nem zárja ki a másikat, de előbb mindenképpen arra a munkára kell összpontosítanunk, amiért ide jöttünk, szóval neki is fogok a bemutatónak. Amint viszont a tál megtelt vízzel, átadom a terepet Sethnek. Most rajta a sor.
- Minden esély megvan rá, hogy te is eljuss erre a szintre – bólintok biztatóan, és halványan elmosolyodom, amiért sikerült őt lenyűgöznöm egy egyszerű trükkel. - Persze ehhez idő kell, sok türelem, és megfelelő mennyiségű belefektetett munka – közlöm vele, miközben azt figyelem, ahogy ő próbálkozik a forralással. - Az ember a korral és a gyakorlásokkal fokozatosan erősebb lesz. Mindig van hová fejlődni, én már csak tudom. - Ha rám pillant, valószínűleg nem is sejti, hogy én magam milyen idős vagyok. Minden az az átok miatt van, de a lényegen nem változtat: régen elmúltam kétszáz éves. Hozzá képest szinte végtelen időm volt továbbfejleszteni magam, és már távolinak tűnik az az idő, amikor én voltam kezdő, de azért igyekszem beleképzelni magamat a helyzetébe, és úgy segíteni, ahogy tudom.
- Ez kiindulásnak tökéletes volt – mondom egy elismerő mosollyal, amikor a műveletnek vége, és a tálban lassan elsimul az imént még fortyogó víz felszíne.
- Az érzések már csak ilyenek, képesek kihozni belőlünk olyan dolgokat, amiről nem is sejtettük, hogy képesek vagyunk rá. - És ez nem csak a szirénmágiára igaz, hanem minden másra is. De ezt most csak magamban fűzöm hozzá.
- Ha elég kitartóak leszünk, sokkal többre leszel képes, mint egy tál víz felforralására vagy lehűtésére. Körülöttünk szinte mindenhol és mindenben van valamennyi víz, amit ha megtanulsz irányítani, az sokféleképpen hasznos lehet. - Árulom el, már csak azért is, hogy legyen, ami inspirálja őt, és hogy tudja, milyen irányba is tartunk. Azt hiszem, jöhet egy újabb bemutató, csak hogy értse is, miről beszélek, mielőtt folytatná a gyakorlást. Két tenyeremet felfelé fordítva széttárom a kezem, és némi koncentráció után az egész teremben lehűl a levegő, hogy végül már látjuk a leheletünket. Lassan engedem le a kezem, és ezzel egyidejűleg a hőmérséklet is visszaáll.
- Mutatok még valamit. Ne ijedj meg, ígérem, nem fog fájni! - Sejtelmes mosollyal lépek hozzá közelebb, megérintem az egyik vállát, és lehunyom a szemem. Az érintésem nyomán melegséget fog érezni, mely lassan terjed tovább először a mellkasa felé, aztán minden irányba a testében. Miután elveszem a karom, és hátra lépek, lassan hűl ki vissza. Valószínűleg képes lettem volna mindezt véghez vinni anélkül is, hogy hozzáértem volna, de így valamennyire nyomot követhette, hogy történik a dolog. Így már láthatott két újabb példát arra, mire lehet majd képes.
- Nekem igazából nagyon sok időm volt ilyen trükkök elsajátítására. Jóval idősebb vagyok, mint el tudnád képzelni. Ezzel igazából nem szoktam kérkedni – nevetek fel halkan. - Csak azért árulom el, hogy tudd, ez nem fog egyik pillanatról a másikra menni, de ne add fel. Na de nézzük megint ezt a tálat – fordulok vissza a kis állvány felé. - Most szeretném, ha megpróbálnád lehűteni. Segít, ha elképzeled, ahogy ez megtörténik. A kezedre nincs okvetlenül szükség, de szintén segít vezetni és irányítani a mágiát. És van még egy trükkje: ha elképzeled, ahogy ez a varázslat áramlik. Mintha először magadban... benned jönne létre az a hideg, és azt küldöd a víz felé. - Nem tudom, mennyire volt ez érthető így a számára, de azt hiszem, hamarosan kiderül. Ismét kicsit hátrébb állok, hogy helyet adjak neki, hadd próbálgassa azt, amit most elmondtam.


SZÓSZÁM: 719 || ZENE || MEGJEGYZÉS: -




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie Hétf. Szept. 21, 2015 6:05 pm

Roe & Seth
Szerencsére, nagy általánosságban mindig is jó hatással vagyok az emberekre. Jó, nyilván ez azért is így van, mert szirén vagyok, de szeretem azt gondolni, hogy ez akkor is így lenne, ha nem az lennék, hanem egyszerűen már csak a személyiségem miatt is vonzanám magamhoz a társaságot. Így jobban belegondolva, szinte az összes barátomat hamisnak gondolhatnám, de ilyen nem fordult meg a fejemben, és szerintem nem is fog. Nem vagyok az a típus, aki ilyen apróságok miatt kesereg. Érdeklődve kezdem hallgatni Roe beszámolóját a helyről, miközben fáradhatatlanul egyre több és több részletet figyelek meg. Határozottan tetszik a hely – bár én tényleg mindennek képes vagyok meglátni a jó oldalát, figyelmen kívül hagyva a rosszat -, így cseppet sem bánom, hogy ennyi információt kapok.
- Vedd úgy, hogy anyám az égvilágon semmit sem mondott, így olyan vagyok, mintha most először hallanék szinte mindent. Csak nagyon vázolva, és nagyon… kapkodva adta elő a dolgokat, amikből nem sokat tudtam meg. Nem volt elég türelme ahhoz, hogy elmagyarázza jobban. – Mondom kicsit megvonva a vállamat, láthatóan már egyáltalán nem hat meg ez a dolog, mert ismerem. Ő már csak ilyen, és nem lehet tenni ellene.
- Egyszer azért kíváncsi lennék egy kiállításra is. – Mondom a beszámoló után.
- De ahogy így elmondod, jól hangzik gyakorlóhelynek is. – Mosolygok rá újra.

Mikor megemlíti, hogy kezdhetünk, csak egyszerűen bólintok és követem ahhoz a bizonyos asztalhoz, és tálhoz. Megint csak kíváncsian, érdeklődve hallgatom, hogy miről lesz itt szó, hiszen ugyan voltak sejtéseim, de így azért mégis csak egyszerűbb lesz majd megérteni a dolgok mechanikáját. Eddig Roe jó tanárnak bizonyul, már csak az kétséges, hogy én jó tanítványa leszek-e, vagy csalódást okozok a számára. De mivel mindig is optimista voltam, ezt a lehetőséget elhessegetem a gondolataim közül.
- Rendben. – Bólintok újra, mikor azt mondja, mutassam, meg mit tudok, bár ez tényleg nem sok. Azt is eléggé elképedve figyelem, mikor számomra a semmiből előteremti a vizet: na, ilyen dolgot még sosem láttam.
- Azta, ez nem semmi. – Bukik ki belőlem.
- Én el fogok jutni valaha eddig a szintig, vagy esélytelen? – Kérdezem mosolyogva.

Mikor félrelép, végül átveszem a helyét. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogyan kezdhetnék bele. Eddig spontán módon történtek a dolgok, mindig olyankor, ha dühös voltam. Előfordult, hogy vizet akartam inni, hogy lenyugodjak és azt vettem észre, hogy felforrt, amint hozzáértem. Meg ilyenek. De eddig még nem csináltam azt, hogy akarattal próbáltam volna bármit is kezdeni a vízzel. Elég csak rágondolni? Vagy a kezemmel is kéne valamit csinálnom? Nehéz dió. Végül jobb ötlet híján, a kezemet a tál fölé teszem és erősen próbálok arra koncentrálni, hogy felforrjon, vagy valami. Eddig a forralásos dolog jött mindig ösztönösen, a fagyasztás nem, így azt egyelőre meg sem próbálom. Nem tudom, hogy hány perc telik el, bár én egy örökkévalóságnak érzem, mire a víz gőzölögni, majd forrni kezd. El is veszem a táltól a kezem, így a víz már nem fortyog, de még mindig gőz száll fel, jelezve, hogy még így is meleg.
- Eddig csak spontán sikerült, érzelmi hatásra. – Vallom be Roenak. Olyan tudatlannak érzem magam.  
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
•• new orleans
► Age :
29
► Total posts :
313

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie Pént. Szept. 18, 2015 2:12 pm




Seth && Roe

let's learn something

Seth fesztelen, barátságos üdvözlő mosolyától én is azonnal felengedek valamelyest. Nem vagyok egy közvetlen típus, általában bizalmatlan vagyok mások felé, amíg meg nem győződöm arról, hogy nem jelentenek valóban veszélyt. Sokaknál ez ugyebár fordítva szokott lenni, de hát, ó, azok a kellemetlen tapasztalatok! De a negatív hozzáállásom ellenére a saját fajtársaim felé általában valamivel mégis könnyebben nyitok. És Seth egyelőre olyannak tűnik, akivel, reményeim szerint, könnyen ki fogunk jönni.
- Értem. Valami szirén dolgot... - idézem a szavait sejtelmes mosollyal, majd a példáját követve én is körülpillantok, és enyhén szét tárom a kezem. - Ez az épület tűnt a legmegfelelőbbnek a célra azok közül, amelyek a rendelkezésünkre állnak. - Felelem egyszerűen, aztán kicsit eltűnődöm, majd kiegészítem a szavaimat. - Nem tudom, mennyit mesélt erről édesanyád, de a helyi szirén közösség még elég gyenge lábakon áll. Most igyekszünk összegyűjteni a sajátjainkat, az összetartás és a jövőbeli hasznos együttműködés reményében, de egyelőre nem túl sokat tudunk felmutatni. A galéria tulajdonosa, Maddie, szintén közénk tartozik, egyébként pedig nagyon tehetséges hobbifotós, felajánlotta nekünk a helyet, hisz a nem túl gyakori kiállításait leszámítva általában üresen áll, tele van szabad terekkel, és a folyó közvetlen szomszédságában áll, így a gyakorlásainkhoz tökéletes. - Foglalom össze, amit tudnia érdemes. Nem tudhatom, Seth meddig marad a városban, hogy szándékozik-e aktív tagjává válni a csapatunknak – valószínűleg még ő sem tudhatja, hiszen minden új neki –, de igyekszem megtenni mindent, ha már tanulásra és továbbfejlődésre adta a fejét, hogy ő is otthon érezze magát ebben a környezetben. Azt hiszem, ez fontos lehet. Bár fogalmam sincs, mikor léptem elő ilyen tyúkanyó figurává. Talán amikor elvállaltam a tanár szerepét. Vagy mindig is megvolt ez bennem, tekintve, hogy már több mint kétszáz éve anya vagyok.
- Nos, lassan neki is foghatunk – jelentem be, majd egy keskeny, kerek asztalhoz vezetem a férfit, amelynek közepére korábban egy átlagos méretű, áttetsző üvegtálat helyeztem el. - A szirén dologra, ahogyan korábban nevezted, azt hiszem, a vízmágia a legmegfelelőbb kifejezés. A mi fajtánk képes irányítani a vizet, sokféle értelemben, de ehhez sokat kell tanulni és gyakorolni. A legalapvetőbb dolgok a forralás és a fagyasztás. Először szeretném látni, hogy mire vagy képes. - Abból indulok ki, hogy nem véletlenül van itt, az anyja nem véletlenül küldte hozzám, nyilvánvaló, hogy valamilyen formában már megmutatkoztak Seth képességei. Mielőtt belevágunk, szeretném látni, hogy ez miben is nyilvánul meg. Kinyújtom előre a jobb kezemet, tenyeremet lefordítva a tál fölé helyezem, mire az elkezd megtelni vízzel, látszólag a semmiből. A turpisság az, hogy valójában a levegő páráját használom fel. New Orleans gyakran fülledt klímája az efféle trükköknek ideális. Amint az üvegedény félig van, hátra lépek, átadom a helyemet Sethnek. Övé a terep, hogy mutasson nekem valamit.


SZÓSZÁM: 443 || ZENE || MEGJEGYZÉS: -




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie Csüt. Szept. 17, 2015 11:49 pm

Roe & Seth
Vegyes érzések vannak bennem a mai úgynevezett találkozóval kapcsolatban. Amióta beszéltem anyámmal – ami nem volt valami kellemes dolog -, azóta borzasztóan érdekel minden, ami a szirénséggel kapcsolatos, bár gyanítom ezzel más is ugyanígy lenne, aki újonnan fedezné fel magában azt, hogy ő nem egy átlagos ember. Persze én gyanítottam ezt, de akkor is más, ha szembesítenek vele. Jó lett volna, ha előbb is megtudom, de így, hogy anyámmal nem ápolunk valami jó viszonyt… egyáltalán nem meglepő, hogy inkább kerültem a vele való találkozást, egészen addig, amíg tarthatatlanná nem vált a helyzet. A vicces az egészben az, hogy most teljesen másképp kezdett viszonyulni hozzám, minden valószínűség szerint azért, mert már nem vagyok egy kezelhetetlen, unalmas gyerek. Én ettől függetlenül képtelen vagyok neki megbocsátani azokat a dolgokat, amik történtek közöttünk, és már-már a gyűlölet határmezsgyéjén járok, ha rágondolok. Ami azért durva kijelentés, hiszen mégis csak a szülőanyámról van szó, aki tizennégy éven keresztül nevelt. Nem mondanám, hogy tökéletesen, de nem lettem sem lelki sérült, sem pedig pszichopata sorozatgyilkos, és ahhoz képest is, hogy eléggé lazán kezelem a törvényt, azért az elmondható, hogy rendes életet élek. Többnyire.

Szóval meglepő volt, hogy a nagy leleplező beszélgetésünk végén, segítséget ajánlott. Nem az ő segítségét, de szerintem tőle nem is igen fogadtam volna el. Ha segíteni akart volna, akkor ő keres meg, nem nekem kellett volna rá találnom és szembesítenem az engem foglalkoztató kérdésekkel. De ez lényegtelen is most. Így, hogy egy másik nő fog tanítani engem pár dologra, ami nagyon jól fog jönni, ugyanis egyelőre elképesztően tudatlannak érzem magam. Az pedig nem szeretek lenni, mindig arra emlékeztet, hogy a makacs lázadásomnak hála, később tettem le az iskolát, és így egészen másképp viszonyulok önmagamhoz. Kritikusan. Tehát ezt a napot igazából nagyon vártam, egyben be kell vallanom, hogy némiképp izgulok is. Nem szeretek kudarcot vallani, és most olyan terepre lépek, amit nem ismerek. Egyrészt, ez izgalmas, másrészt viszont benne hordozza azt a lehetőséget is, hogy nem leszek valami jó tanítvány. De igyekszem arra gondolni, hogy eddig is minden elém kerülő akadályt sikeresen leküzdöttem, így máris visszatér az eddig kicsit háttérbe szorult önbizalmam.

A megbeszélt időpont lassan közeledik, így gyorsítok a lépteimen. Utálok késni, nem szeretem megvárakoztatni az embereket, így mindig törekszem arra, hogy pontosan időben érkezzek bármilyen találkozóra. Ezt az ügyfeleim is szeretik. Rögtön mosoly jelenik meg az ajkaimon, amikor belegondolok abba, hogy ma este egy újabb csodás nővel fogok találkozni, akivel egy kellemes beszélgetés keretében jobban is megismerkedhetek. Imádom a munkámat, le nem cserélném semmi pénzért. Hamarosan odaérek a galériához, ugyanis direkt kicsit távolabb álltam meg a kocsimmal, mert szeretek sétálni. Kellemes izgatottsággal lépek be az épületbe, hiszen már nagyon várom azt, hogy új dolgokat ismerjek meg az eddig számomra teljesen ismeretlen területről. Hamar feltűnik nekem a szőke, csinos hölgy, mire az arcomra ösztönösen barátságos mosoly kúszik fel.
- Helló. – Köszönök neki vissza.
- Igen, én lennék az. – A mosolyom még szélesebb lesz.
- Rendben, Roe. Valójában nem sokat tudok. – Vallom be kelletlenül.
- Azt tudom, hogy azért vagyok itt, hogy tanuljak valami szirén dolgokat… – Még mindig nagyon furcsa kimondani ezt az egészet – …, de semmilyen más részletet nem tudok. Fogalmam sincs, mire számíthatok. De ez végül is nem is baj, szeretem a meglepetéseket. – Vonom meg a vállamat, közben a tekintetemmel érdeklődve fürkészem végig a helyiséget, ugyanis eddig csak Roe megfigyelésével voltam elfoglalva.
- Érdekes hely. Hogyhogy ezt választottad? – Fordulok vissza Roehoz kíváncsian.
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
•• new orleans
► Age :
29
► Total posts :
313

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie Vas. Szept. 13, 2015 10:33 pm




Seth && Roe

let's learn something

Még most sem vagyok benne biztos, hogy nem volt-e ez a részemről elhamarkodott döntés. Valakit a pártfogásomba venni éppen most, amikor a fiam mellett lenne a helyem, függetlenül attól, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem kér belőlem, ami a vadászataikat illeti. És itt a többi dolog is, az összes újdonság, a folyamatos lakáskeresés, és a töretlen próbálkozásaim, hogy valami megfelelő állandó munkát találjak. Ugyanakkor megvoltak az igenis határozott és kézzelfogható magyarázataim, hogy miért is döntöttem így. A szirének nem minden esetben élnek csoportokba verődve, és olyankor sem olyan szoros együttműködésben, mint a farkasok falkái, vagy a boszorkányok kovenjei. Talán még a helyi vámpírok szabályokkal kordában tartott közössége hasonlítható hozzánk leginkább, már amikor tényleg mi is közösségbe tömörülünk. Láttam már ilyenre példát nem egyszer az elmúlt évszázadok alatt. Magam is egy ilyenből származom, bár fogalmam sincs, hogy a Torontó környékén élő szirének még ma is olyan kapcsolatban állnak-e egymással, mint egykor, hisz Daud eltűnése óta nem jártam Kanadában. De találhatunk ám közelebbi példát is. Nemrég még a richmondi csoportosulás tagja voltam, ami csodálatos példája volt annak, miért és hogyan is érdemes összetartanunk. Azóta is hiányzik az a közösség. Nem is annyira azért, mert olyan szerves részének éreztem magamat, vagy mert családként tekintettem volna rájuk, ehhez én mára már túl önálló vagyok, és már nagyon hosszú ideje nem engedtem magamhoz olyan közel senkit, a fiamon kívül. De az elmúlt hónapok alatt, amióta New Orleansban élek, ráébredtem, hogy mennyire védtelenek vagyunk mi így, szétszórva a városban, miközben az összes többi faj képviselői összeverődve élnek. Vegyük csak példának azt az esetet Kai-jal, de ez csupán egy újabb bizonyítéka volt annak, miért nem érdemes bíznom a boszorkányokban. Éppen ezért úgy döntöttem, megpróbálom felkeresni és összefogni a sajátjaimat, ami némi munka árán már többé-kevésbé sikerült is. Így kerültem néhány hónapja kapcsolatba Ms. Callaway-jel is. A nő sok dologban éles ellentétem, ezért nem is mondhatnám, hogy igazán jól kijönnénk, de a béke és az összetartás kedvéért végül mégis elvállaltam, hogy a kérésére tanítok néhány szirén dolgot a fiának. Bár ha hinnék abban, hogy képes lenne rá, valójában megmondtam volna neki, hogy ez bizony az ő dolga lenne. A saját családom példájából is kiindulva nem igazán nézem jó szemmel, amikor valaki elhanyagolja a saját gyerekeit. Azt hiszem, valahol személyes sértésnek élem meg. De mindez most mellékes, a feladat adott. Seth hamarosan megérkezik. Személyesen még nem találkoztunk, és nem is próbálok találgatni, hogy milyen lehet, inkább igyekszem felkészíteni magamat a mai napra. Ki tudja, egyszer talán még a saját fiammal eljutunk ide, ha egyszer mutatkoznának rajta a képességek, és akkor még jól jöhet, hogy lesz az okításban tapasztalatom.
Helyszínnek a galériát választottam, melyet az épülő szirén közösségünk egyik tagja ajánlott fel. Időnként itt szokta kiállítani a fotóit, melyeket hobbi szinten készít, de az épület általában üresen áll, ráadásul itt van közvetlenül a folyó mellett, így a magunk fajtának tökéletes hely a gyakorláshoz, és az alkalmankénti összejövetelekhez.
Az ajtó nyílik, majd valaki be is lép rajta. Az illető egy kész férfi, nem pedig egy Ezra korabeli fiú, mint ahogy azt vártam volna. Miért is hittem, hogy egy kis srácot kell majd tanítanom? Talán Ms. Callaway kevéssé egyértelmű megjegyzései vezettek félre, de igazán megkérdezhettem volna, hogy milyen idős is a fiacskája.
- Helló. Seth, igaz? - sietek az érkező elé. - Az én nevem Rowena, de nyugodtan szólíts csak Roenak. Ugye tisztában vagy vele, hogy miért is vagy itt? - kérdezem kissé bizonytalanul, és nem a férfi szellemi képességeit szeretném ezzel megkérdőjelezni, inkább az anyja az, akinek megbízhatóságára nem tudok alapozni. Ki tudja, elmagyarázta-e a fiának, hogy pontosan miért is küldi hozzám, mielőtt ideirányította.


SZÓSZÁM: 591 || ZENE || MEGJEGYZÉS: Majd alakulgat. (:




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
•• new orleans
► Age :
29
► Total posts :
313

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Waterland Galerie Vas. Szept. 13, 2015 10:28 pm

***



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Waterland Galerie

Vissza az elejére Go down

Waterland Galerie

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Folyómente-