world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 2 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 2 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Johnny White's Bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Johnny White's Bar Vas. Aug. 23, 2015 2:58 pm


Csak a zene dübörög, de közben minden porcikámmal rá figyelek. Most sokkal kedvesebb. Elviselhetőbb, és már-már kedves is hozzám. Ami meglep, és végül talán egyszer meg tudom majd, miért is utál engem, miért ellenséges velem. Ha elmondja. Mégis olyan nehéz erre koncentrálni a csókok után, melyeket váltottunk, a csókok, melyek felébresztették bennem a vágyat. Nem vagyok olyan férfi, aki nem használja ki a kínálkozó alkalmat. Pontosan ki akarom használni, mert talán még egyszer nem lesz lehetőségem. Talán legközelebb Dorothy elkerül engem, és soha többé nem látom majd. Nem ismerem annyira, mint szeretném, így nem tudhatok róla mindent. Most egyet elég tudnom róla, hogy ugyanúgy akar engem, ahogy én őt. Kimondta, de a ha nem tette volna, a teste árulkodik, ahogy rám néz, ahogy hozzám simul.
- Mr. Seggfej?! Egészen egyedi. a legszebb bók, amit valaha kaphattam, Hercegnő - színpadiasan hajlok meg előtte, mintha megköszönném, de nem érdekelnek a rám aggatott gúnynevek. - Hívtak már rosszabbnak is - mosolyodom el, és láthatja, hogy nincs rám hatással. Sokkal rosszabbnak is neveztek. Az elején Silver sem bővelkedett a dicséretekben, olykor előszeretettel nevezett semmirekellőnek, de már rég nem nevezett így. Talán már nem tart annak. Mára talán az egyetlen vagyok, aki mellette áll, aki mindig mellette lesz, akkor is, ha nem akarja. Mikor a legjobban akar ellökni, akkor leszek a legmakacsabb. Míg Dorothy akár egy nap elmegy, én még mindig itt leszek. Ezért is felesleges féltékenynek lennem rá. Soha nem lesz senki, aki képes megérteni őt, és én se fogom, csupán apám helyett apám volt.
Az italért nyúlok, inni akarok, de végül Dorothy kiveszi a kezemből.
- Tálcán kínáltad fel magad, hogyan is mondhatnék erre nemet? - magamhoz húzom, érzem forró testét az enyémhez simulni, nem engedem el. Mintha összeolvadnánk, úgy csókolom ismét. Nem figyelek már a külvilágra, nem figyelek semmire, csak rá, és kettőnkre. Mert így tökéletes most.
- Azt szólnám, hogy induljunk - fogom meg a derekát, majd elindulok arra, amerre vezet, habár tudom, merre van az egyetem kollégiuma. Egyszer én vittem haza, mikor először összevesztek Silverrel. Azóta sem értem, hogyan úszta meg, és miért nincs az áldozatok között. Azóta sem értem, mivel vívta ki Silver figyelmét, de pont ez az egyik dolog az, mellyel felhívta a figyelmemet magára. Ez volt az egyik dolog, mely miatt meg akarom őt kapni, mert ha Silver nem ölte meg, biztosan különleges lehet.



to Dorothy
492 ● zene me too *-*


Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
❅ the city of jazz
► Age :
26
► Total posts :
350

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Johnny White's Bar Szomb. Aug. 22, 2015 11:23 pm




lukas && dorothy

and remember this moment for the rest of our livesr

Hirtelen bukkant csak ki belőlem az, hogy akarom őt, de ha előbb tudtam volna, hogy csupán ennyi kellett egy csókhoz, hamarabb is elsütöttem volna. Ajkaink gyorsan egymásra hangolódtak, tökéletesen csókolt. Kíváncsi voltam, hogy vajon még mikben remekelt.. Elvégre itt vagyok már huszonhárom évesen, és eddig még egyetlen egy férfival sem voltam. Persze az is igaz, hogy a tanáromra vágytam a szívem mélyén, de azért valahol elvétve bennem akadt olyan részecském is, aki majd' megveszett az előttem álló férfiért. Hisz miért is ne? Piszkosul helyes, az akcentusa egyedi és fülbemászó, ráadásul szavai hallatán egyből elolvad egy nő. Gyakorlott lehetett az udvarlásban, hisz megkapta azt, amit akart. Engem.
- Hmm.. ne kérdezz annyit - temettem a kezeimbe az arcomat, majd ellöktem magamat a faltól. Picikét megszédültem, de hála hamar megtaláltam az egyensúlyomat. - Így érzem, mindig is különböztem a többiektől - fogtam rövidre az egészet, mert összetettebb mondatot képtelen lennék megfogalmazni. Az agyamban meg vannak a szavak, de kiejteni őket értelmesen, nos erre már esélyem sem volt. Ahhoz már túl sokat ittam. Alapjáraton sem bírtam a piát, pár pohártól már berúgtam, tequilázni maximum shot formájában szoktam Harperrel, de akkor is legfeljebb kettőt, nem pedig egy egész üveggel! Nem akarok kidőlni, lehet kicsit szüneteltetnem kéne az ivást. Nagyon élveztem az estét, s nem szerettem volna, ha véget érne ilyen hamar. Kérdésén halkan felkuncogtam, majd mutatóujjammal megböktem a mellkasát. - Tudod, a hátad mögött Mr. Seggfejnek nevezlek. Nem csíplek, meeeert - nyújtottam el a szót, és egy pillanatra leblokkoltam. Mit is terveztem mondani? -, megszoktam, hogy mindig én vagyok a legjobb. De most az egyszer nem az vagyok - vallottam be neki az igazságot, s elvéve tőle az italt, leraktam a pultra. Közelebb jött hozzám, és míg az ő keze a derekamon pihent, addig az enyém a mellkasán. Sokkal jobban örülnék, ha nem választana el minket ennyi anyag. Ajj már, miken agyalok? Amint közölném vele, hogy szűz vagyok, hátrálna, mint a legutóbbi pasim. A férfiak már csak ilyenek voltak. De ha meg nem mondom el neki, akkor talán nem veszi észre.. Muszáj valamit kitalálnom, mert baromira kívántam őt, és ha úgy nézzük a koli alig tíz percnyi sétára volt innen.
Azt hittem, hogy már nem fog válaszolni a kérdésemre, igaz utólag, de megkaptam a választ. Ennek következtében ráharaptam az ajkamra, és próbáltam visszafojtani a vigyorgást, de nem sikerült. - És honnan veszed, hogy engem megkaphatsz? - húztam egy kicsit az agyát, csak mert olyan kedvemben voltam. Ki akartam élvezni ezt a pillanatot, hisz ki tudja mikor fog lecsapni ránk a kegyetlen valóság, visszatérítve minket a mindennapos gondjainkhoz.
Amikor a fülemhez hajolt, átkaroltam a nyakát, és ott tartottam őt, mert ha elhajolna nagy valószínűséggel nem hallaná a válaszomat. - Azt hittem már sose kérdezed meg - temettem egy pillanatra a nyakába a fejemet, majd ismét a füléhez hajoltam. - Mit szólnál, ha útközben meginnánk a maradék piánkat? - egy kicsikét türelmetlen voltam. Erre a kérdésére vágytam már az elmúlt percekben, vagy órákban. A sokadig korty után elvesztettem az időérzékemet. Minél hamarabb hazaakartam jutni, vissza a szobámba, Lukasszal. És, hogy mi fog történni a négy fal közt, nos.. ezért szeretnék sietni, hogy megtudjam.


xxx || and we danced || imádlak. <3








hell doesn’t taste good
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Johnny White's Bar Szomb. Aug. 22, 2015 8:40 pm


Mosolyogva engedem el magam, most ez nem az az este, amikor mogorván és éberséggel kelljen figyelnem. Le akarok tompulni végre, nem azon rágódni, mi van Silverrel, vagy mással. Nem szép dolog tőlem, ráadásul önzőség, de azt mondta, hogy tud magára vigyázni, engem meg nagyon nem kellett győzködnie, mikor elzavart, hogy kipihenjem magam. Egy ilyen estével kezdődik nálam ez, utána általában összeszedek valami buta libát, hogy ne csak kikapcsolódjak, szórakozzak is. Most viszont nem buta libát akarok felszedni, hanem Dorothy-t, aki Silvertől tanul.
- Összekeversz valakivel. Nem bántalak, csak - lépek hozzá közelebb - meg akarlak ismerni - ejtem ki a szavaimat lassan, a füléhez közelebb hajolva, ahogy végre elengedi magát, feloldódik, sokkal élvezhetőbb a társasága, mint mikor nem utál, vagy fúj rám valami miatt. Így tényleg azt mondom, hogy kedves, aranyos, sőt talán még mókás is, ahogy az ital a fejébe száll. Mosolyog, és elengedi magát, a csókját adja önként, nem könyörögve, és nem pofonért cserébe. Erre vágyom, és nem érdekel az, hogy meglöknek, vagy néhány ember hozzám ér tánc közben. Csókja képes elvenni az eszem, férfiból vagyok, hülye lennék nem kihagyni ezt az alkalmat, ahogy hozzám préseli magát, érzem, ahogy az ital felszabadította benne a gátlásokat. Ezért húzom közelebb, miután kimondja, hogy engem akar, és csókolom meg vadul ismét. Nem, nem itt fogom megadni neki azt, amire vágyik, de nem is fogom eltiltani tőle. Mégis belemegyek a játékába, ahogy kérdez, én felnevetek, és iszom egy kis kortyot az italból.
- Te minden vagy, csak nem szürke. Olyan vagy, amilyen a legtöbb nő akarna lenni. Okos, csinos, és mellé egy kis nyers humorral fűszerezve. Miért hiszed azt magadról, hogy az vagy? Marhaság - rázom meg a fejem, és bár nehézkes beszélni, egész jól össze tudtam hozni ezt a pár mondatot, és igenis büszke vagyok magamra. Sőt, a másik fele, még viszonylag józan vagyok önmagamhoz képest, mert ha én bulizni megyek, a végére sosem emlékszem. Viszont most emlékezni akarok, minden percére, és ha már ilyen őszinte, akkor ki fogom szedni belőle azt, amit akarok. - Mondd csak, miért vagy olyan ellenséges velem a legtöbb alkalommal, amikor találkozunk? - közelebb megyek hozzá, de még nem egész közel. Csak a válasza után csökkentem a távolságot, és eszembe jut, hogy nem válaszoltam minden kérdésére, így mély levegőt veszek, kezemmel derekán támaszkodok meg.
- Bárkit megkaphatnék, de nekem nem kell bárki. Te kellesz - nem érdekel a felesleges fecsegés többé csak ő. Lehet, hogy ő nem értékeli ezt a hevességet, de én vágyom rá, talán jobban, mint fordítva, talán önző módon akarom őt, de valahogy az alkohol most kikapcsolta az agyam azon részét, mely azért felelős, hogy ez érdekeljen. Kezem a hátáról siklik előre, majd vissza a hátára. Hajába túrok szabad kezemmel, végül elengedem őt. Azt hiszem eleget bizonyítottam. - Ne kísérjelek haza? - kérdezem a füléhez hajolva, hogy a zenétől hallja, amit mondani akarok. Talán korainak tartja? Bár fogalmam sincs, mennyi ideje vagyunk itt, és a tömeg s eléggé megnőtt, talán már lassan éjfélhez közeledünk, de nem érdekel. Szememben ég a vágy, mindent elárul, és nem is akarom tagadni.



to Dorothy
492 ● zene me too *-*


Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
❅ the city of jazz
► Age :
26
► Total posts :
350

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Johnny White's Bar Kedd Aug. 11, 2015 9:41 am




lukas && dorothy

one shot, two shot, three shot, four

Teljesen fel voltam pörögve, a zene ritmusa lüktetett az ereimben, ugrálni lett volna kedvem az ütemekre. Olyan jól éreztem magam, de tényleg, olyan fantasztikus volt minden. Még Mr. Seggfej is elviselhetőbbé vált, sőt.. Eddig sem gyűlöltem őt, soha nem állítottam ilyet, de azért mégsem tartozott a szívem csücskei közé. Mindig is vonzódtam iránta, de mivel nem akartam, hogy bántódásom essen, így inkább elnyomtam ezt az érzést. Ráadásul nem Lukas volt az, akiért úgy oda voltam.. Egy másik férfi férkőzött a szívembe, róla még senkinek se beszéltem, és nem is terveztem beavatni senkit sem. Túl nagy titok, és nem szeretném, ha rossz ember kezébe kerülne az információ. Szóval pusztán csak vonzalom, amit az előttem álló férfi iránt éreztem, semmi több. De erről nem kell tudnia, mert a mai nap csak a szórakozásé és semmi másé.
- Még hogy én meg akarlak sérteni? Figyu, tegnap majdnem meghaltam, nem akarom ugyanazt átélni ma - nevettem el magam. Igaz, abban a helyzetben nem így kacagtam, sőt egyáltalán nem volt vicces, de így utólag belegondolva egy rohadt nagy mázlista vagyok, amiért van még erőm itt táncolni.. Lukasszal. Mikor felkeltem olyan volt, mintha alaposan összevertek volna, testem minden egyes porcikája sajgott, izomlázam volt. Ráadásul a tükörbe nézve egy hatalmas harapásnyom ékesítette a nyakamat. Szerencsére egy kis alapozó, és a vállamra hulló hajam eltakarta a sebemet. Szerintem soha az égvilágon nem fog begyógyulni, maximum a most még lila nyom ki fog fehéredni. De mindig is ott lesz, mindig is eszembe fogja juttatni azt a napot, mely elől sosem fogok megszabadulni. Aznap, avagy tegnap határoztam el véglegesen, hogy vállalni fogom a kockázatokat. Elköteleztem magam a mágia mellett, és életem végéig tanulni fogok. Remélhetőleg soká lesz mire meghalok, nagy valószínűséggel a sok tanulásba fogok belepusztulni, és ezért kell beiktatni az ehhez hasonló estéket.
Az alkoholtól bátrabb lettem, és ennek köszönhetően simultam Lukashoz, és karoltam át a nyakát. Innen már nincs kiút.. De nem is akartam keresni, egyszerűen élvezni akartam vele az estét. És csak remélni tudtam, hogy másnap nem fogom megbánni ezt az egészet, mert elég gáz lenne, tekintve, hogy egy héten többször is összefutunk Dr. Silverston üzletében.
- Nem is kellett sokat könyörögnöm - vigyorogtam, ahogy csökkentette a köztünk lévő távolságot, majd lehunytam a szememet. Nem tudom, hogy a csóktól, vagy a piától, de szabályszerűen forgott velem a világ, így még szorosabban kapaszkodtam belé, nehogy a végén a padlón kössek ki. Uram atyám, olyan fantasztikusan csókolt, még többet akartam! Lábujjhegyre emelkedtem, s ujjaim lecsúsztak egészen a tarkójától a felsőjéig. Markomba gyömöszöltem, legszívesebben letéptem volna a ruháját, úgyis olyan felesleges ez a sok gönc.
- Akarlak - nyögtem ki, ahogy elszakadtam a csóktól. Elpirultam, és az italhoz nyúltam, majd ittam belőle egyet.. ó ez már kettő volt.. nem, igazából a végére már négyet ittam. Nagyon szédültem, így gyorsan odanyomtam Lukas kezébe, nehogy elejtsem, mert nem fogom a földről felnyalni. A falnak döntöttem a hátamat, nem felkínálkozni akartam neki, csupán a lábaim már nem nagyon bírták tovább.
- Na és Lukas, miért pont engem pécéztél ki magadnak? - fontam össze a karomat, majd oldalra biccentettem a fejemet. Vagyis akartam volna, de helyette lecsuklott a fejem, így inkább a falnak nyomtam azt is. Így legalább nem fogok összeesni. - Mármint miért pont a legszürkébb egér kell neked, amikor - mutattam körbe színpadiasan -, itt bárkit megkaphatnál? - néztem rá érdeklődve. Ez a kérdés már régóta foglalkoztatott, de megvártam, míg ő is egy állapotba kerül. Kicsit szemét dolog tőlem, de ez van.


xxx || spotlight || imádlak. <3








hell doesn’t taste good
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Johnny White's Bar Csüt. Aug. 06, 2015 7:48 pm


Végre nem érzem a folytonos elutasítást, amit tőle eddig kaptam. Végre hajlandó szóba állni velem, ahelyett, hogy kötekedne, és végre nem kell hadakozni. Megmondom őszintén, igazán szórakoztató, egy ideig. Valahol fel is adtam, sőt nem akartam ezzel foglalkozni, még jobban belemerülni, így ez is benne volt abban a kis közjátékban, amikor itt akartam hagyni, de hogy marasztalt, hát komolyan meglepett. Igen hamar megüti az ital, meg kell hagyni. De ennek én csak örülök. Végre nem beszól, hanem hajlandó a kezét a kezembe csúsztatni, mintha megbízna bennem.
- Akkor megtanítalak - mosolyodom el, mikor kijelenti, hogy ő csak a kacsatáncot ismeri. Miféle hóbort az? Mindenesetre nem most akarom megtudni, majd talán, ha eszembe jut, józanon megkérdezem, de annyira nem érdekes, hogy emlékezzek is majd rá később. Mikor elveszi az üveget, a derekánál fogva fordítom háttal nekem, és közelebb lépek, hogy a füléhez hajolva beszéljek hozzá. - Csak engedd el magad - siklanak kezeim a csípőjére, miközben lassan mozgatni kezdem őt. - Ne görcsölj, csak a zenére figyelj, arra, hogy a táncpartnered hogy mozdul - belemegyek a játékba, és élvezem a közelségét. Az illatát nem tudom kiűzni orromból, és megfeledkezve magamról hunyom be a szemem, miközben egyik kezemmel szorosan húzom őt magamhoz. Ajkaimat összeszorítom, férfi vagyok, és a közelsége elég ahhoz, hogy még jobban megrészegítsen, szükségem van az italra, amit el is veszek, és belekortyolok, mindezt úgy, hogy nem változtatok a helyzetünkön. A szájához tartom az üveget, némán kínálva őt, lehet, hogy szemét dolog tőlem, de valahol direkt azt akarom, hogy igyon még. Tetszik ez a lazasága, és nem akarom, hogy hazafelé kijózanodjon.
Végül megint szembefordulok vele, és élvezem, ahogy két keze nyakamat fogja körbe. Élvezem, hogy elengedi magát, ahogy tekintetén látszik az alkohol hatása. Azt hiszem az enyémen is. Érzem, hogy ez az este tartogat még meglepetést, de nem akarom elkiabálni.
- Ilyenkor? Úgy érted félhomályban? - vonom fel szemöldökömet kérdőn. - Ez sértés akart lenni, Miss Brown? - kérdezek vissza egy gyenge éllel a hangomban, de nem gondolom komolyan. Tudom, hogy értette, de attól, mert ittam, nem hagyok fel a szívózással. - Elcseszni, én? A közhírrel ellentétben szeretek szórakozni, és eszemben sincs elrontani semmit - nem engedem el őt. Kezem a derekán, ajkait figyelem. Hívogatnak, és mégis várok. De mire is? Nem tudom, néha jól esik, ha nem én vagyok a kezdeményező fél, néha csak várom az egyértelmű jelet.
- Nem akartam pofont jutalmul, de ha így könyörögsz... - félmosolyom még akkor sem tűnik el, mikor kezemmel erősen megragadva húzom magamhoz, míg jobbommal a tincsei közé nyúlok, végül az arcát cirógatom. Alkoholmámoros szenvedélyes csókkal jutalmazom ajkait, szenvedélyesebbel, mint a boltban. Olyannal, ami elárulja, mennyire képes elvenni az eszem, ami elárulja, hogy azóta erre a kérdésre várok, hogy egymásba botlottunk, majd bejöttünk ebbe a bárba.
Már nem figyelek a zenére, csak rá, a csókunkra, és arra, ahogy szinte eggyé válunk. Élvezem a pillanatot, és belemosolygok a csókba, elégedetten, mint aki megnyert egy csatát. Holott csupán a csókját kapom, ellenkezés nélkül, önként kínálja magát nekem.



to Dorothy
492 ● zene me too *-*



Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
❅ the city of jazz
► Age :
26
► Total posts :
350

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Johnny White's Bar Csüt. Aug. 06, 2015 10:49 am




lukas && dorothy

one shot, two shot, three shot, four

Mégis marasztalásra bírtam Lukast, annak ellenére, hogy egy kis vészjelző megszólalt bennem. Ha marad, meggondolatlan dolgokat tehetek.. Most csak egy kicsikét voltam becsiccsentve, friss levegőtől pedig rögtön el is múlna ez az érzés. Elég lenne rá a hazafelé út, de nem így döntöttem. Gyakorlatilag most eladtam a lelkemet az ördögnek, amiért megkértem, hogy még ne menjen el. Ezzel aláírtam egy láthatatlan szerződést, miszerint még jó pár pohár le fog csúszni a torkomon.. khm torkunkon. Az kizárt dolog, hogy csak én rúgjak be. Én is szeretnék rajta nevetni, kíváncsi vagyok, hogy olyankor milyen. Sőt, ha már a kíváncsiságról van szó, az is érdekelne, mi rejlik a sötét ruházata alatt.. E gondolattól csak még szélesebben vigyorogtam. Mik nem jutnak ilyenkor az eszembe.
Kérdésén nemlegesen megráztam a fejemet, és próbáltam nem elkacagni magamat. - A tánctudásom a kacsatáncban merül ki - vallottam be szégyenkezve. Sosem tudtam úgy vonaglani a tánctéren, míg mások. Nekem egyszerűen nem állt jól, ezt majd Lukas is tapasztalni fogja, amint meglátja furcsa lépéseimet. Én előre figyelmeztettem őt.. - Majd később - böktem az ujjammal az italra, még el kellett jutnom a tánctérig. Valahogyan. Kinyújtott kezét megfogtam, s lehuppantam a székről. Sietősen kellett szedni a lábaimat, ami számára egy lépés volt, az nekem majdnem kettő. Ráadásul rajtam még magassarkú is volt.
A tánctérre érve rögtön elkezdtem táncolni - ha lehet azt táncolásnak nevezni, amit én csináltam -, Lukas közelében. Ahogy közelebb hajolt, ujjaim a tarkójára kúsztak. - Ugye te is tudsz róla, hogy ilyenkor még helyesebb vagy? - nevettem el magam, és egy másodpercre homlokomat a vállának döntöttem. Mikor összeszedtem magam, ismét a füléhez hajoltam. - Nem, amúgy egész elviselhető vagy, Lukas - hajoltam el tőle, s lehunyva a szemeimet, hagytam, hogy a zene átjárja a testemet. Jól éreztem magam, annak ellenére, hogy mégis vele voltam itt. Voltak kétségeim az estével kapcsolatban, de végül is örültem, hogy beleegyeztem. Erre volt szükségem, és nem pedig egy nyugodt vacsorára, teljes egyedül. Most komolyan boldog voltam, hogy véletlenül összefutottam vele az utcán? Az alkohol tényleg képes csodákat művelni..
- Eddig nem rossz - vontam meg a vállamat. - Remélem, nem is fogod elcseszni - kacsintottam rá, majd a felém nyújtott üveget elvettem, és vagy hármat is kortyoltam belőle. Úúú.. Ez nem volt egy jó ötlet. Megéreztem a hatását, nem is kicsit, és a közeli, alig egy karnyújtásnyira lévő szabad pulton elhelyeztem az italunkat. Itt szemmel tudjuk tartani, s legalább tánc közben nem kell fognunk, hanem teljes mértékben a másikra tudunk figyelni. Kezeimet a nyaka köré fontam, és testünk összeért, mialatt táncoltunk. Imádtam ezt a számot! Túl közel volt hozzám, mintha tervezne valamit, de mégsem.. Nem akartam a kezembe venni az irányítást, mégis ő volt a férfi, de egy "kis" noszogatás senkinek sem ártott.
- Na, és meg fogsz csókolni, vagy könyörögnöm kell hozzá? - néztem fel rá komolyan, egy cseppet sem viccelve. És igen, most már az alkohol beszélt belőlem, és ha már most ilyenek buknak ki belőlem, mi lesz még több elfogyasztott ital után?!

xxx || earned it || imádlak. <3








hell doesn’t taste good
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Johnny White's Bar Hétf. Aug. 03, 2015 9:32 pm


Ez a nő kész rejtély számomra, de nem baj. Ráérek. Enyém az a végtelen idő, amit kaptam a létemnek köszönhetően. Élvezem, hogy nem vagyok egyszerű ember, hiszen akkor már rég halott lennék. Ez az élet sokkal mókásabb, hogy erős vagyok, és szinte bármit megtehetek. Csupán annyi az ára, hogy segítenem kell egy pasinak, aki felnevelt, aki magához fogadott. De ez nem nagy ár, mert nem zár börtönbe, nem köt magához, és csak egy-két dühkitöréseit kell elviselnem. De ez a legkevesebb. Nélküle halott lennék, és az nem akarok lenni. Ráadásul miatta ismerhettem meg ezt a szépséget itt mellettem. Természetesen nem maradhatok sokáig, hiszen csak pár italról volt szó, és békén hagyom, de nem szívesen teszem. Örömmel tölteném vele az egész éjszakát, és kicsit közelebbről is megismerném. Az alkohol hatása? Elvégre az étel mellé is ittam, úgyhogy már nem józanul futottam össze vele.
- Az én szerencsém, hogy az a bizonyos barátnő nincs itt - vigyorodom el, és bár nem annyira szerencsés helyzet, hiszen itt kell hagynom. Mégis számolok. Egy, kettő, három, né... A nevem említése elégedettséggel tölt el. Valahogy reméltem, hogy nem tévedtem nagyot. Ekkorát nem. Ahogy belém karol, komolyan el tudja venni az eszem, de hogy csinálja? Ja, igen az utóbbi időben nem igazán volt nővel dolgom, túl sokat ugráltam Silvernek, biztos látszik az arcomon.
- Úgy volt, hogy megiszunk párat, és lelépek Hercegnő - mosolyodom el, ahogy a szemébe nézek, majd végül hagyom magam. Ki mondta, hogy el akarok menni? Csak egy kis közjáték volt, ami sikeresen zárult. Egy italt kérek, de nem ölük fel a székre, mellette állok meg, miközben belekortyolok a kapott italomba.
- Azt ugye tudod, hogy ez nem ünneplés - mutatok végig rajta, az ücsörgésre célozgatva. - Tudsz táncolni? - kérdését meg sem várva intek a tomboló tömeg felé. Végül is annyira nincsenek sokan, csupán jó kedvük van. Az italom kiittam, majd elveszem az üveget, amiben a tequila van, és beleiszom. Bírom az alkoholt, habár nem vagyok kőszikla, lassan érzem meg. Természetesen, ha ezt egyedül kellene meginnom, tuti kidőlnék, így Dorothy felé nyújtom, miközben a kezemet felé tartva várom, hogy megfogja, és elindulhassunk a táncparkett felé.
- Tudsz róla, hogy sokkal kedvesebb vagy, ha a fejedbe száll az ital? - hajolok közel hozzá, hogy szavaimat a fülébe intézhessem, hogy a zenétől hallja is, amit mondok. Közben táncra ösztönzöm, ahogy a szabad kezem a derekára siklik. Szeretném jól érezni magam, miközben egy kellemes társasággal vagyok. - Még mindig rossz ötlet volt velem tartanod? - kérdezem ismét közel hajolva hozzá, miután kortyoltam, de most nem távolodom el teljesen, csak a tekintetét kutatom. Érzem, ahogy könnyebbé válik minden, és a zajok eltompulnak, és ahogy ismét ajkait kémlelem, végül mégsem csókolom meg, csak újabbat kortyolok, nem nagyot, aprót, mert érzem, hogy a fejembe száll, majd felé nyújtom az üveget, és egy mosoly jelenik meg arcomon. Végül is felajánlotta, hogy hazakísérhetem, ez már félig nyert játszma.



to Dorothy
476 ● zene me too *-*


Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
❅ the city of jazz
► Age :
26
► Total posts :
350

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Re: Johnny White's Bar Hétf. Aug. 03, 2015 7:09 pm




lukas && dorothy

one shot, two shot, three shot, four


--> előzmények

Még az ajtó előtt meg akartam volna fordulni, s világgá rohanni, de valamiért lábaim mégsem engedelmeskedtek vészjelzésemnek és besétáltak a bárba. Az alkohol és az izzadság szag furcsa keveréke csapta meg az orromat, ahogy beljebb sétáltam. Az emberek itt vagy nevettek, vagy üvöltöztek. Forgalmas hely volt, a csaposok össze-vissza cikáztak az asztalok körül, de szerencsére épp találtunk helyet a bárpultnál. Nagy nehezen felültem a bárszékre, amiről fogalmam sincs, hogyan fogok leszállni ekkora sarokkal. Sajnos nem tudtam beakasztani a lábamat, így csak lóbáltam a levegőben, mint egy ötéves.
Világéletemben egyszer ittam tequilát, és nem is emlékeznék rá, ha nem lennének képek bizonyítékként. - Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet lesz - kuncogtam, de végül is megsóztam a kezemet, s miután lehajtottam az italt kiszívtam a citromot. Az arcomon egy torz fintor jelent meg, a torkomat égette az ital és már ráztam a fejemet. Ebből egy is elég volt. A borhoz hozzászoktam, de az erősebb italokhoz egyáltalán nem.
- A barátnőm nem ért rá, nekem pedig szükségem van a kikapcsolódásra - vontam meg a vállamat, miután a kérdésére feleltem. A második körnél már nem bajlódtam a sózással, mert akkor már az egész kezem a saját nyálamban tocsogna, így simán felhörpintettem. A citromot persze most se felejtettem ki, és hasonló fejet vághattam, de a kedvem kezdett jobb lenni. A fülem hozzászokott a ricsajhoz, és már annyira nem is irritált engem Mr. Seggfej sem.
- Ha még egyet meg kell innom, én esküszöm... - hagytam félbe a mondatomat, és a beszéd helyett inkább megittam koccintás után. Nem rúgtam be, nem arról van szó, hogy leittam magam a sárgaföldig, de mikor leszálltam a bárszékről, majdnem orra buktam. Még szerencse, hogy a pult alig egy karnyújtásnyira volt tőlem, ahol megtudtam kapaszkodni.
- Lukas, várj! - üvöltöttem utána, és amennyire a magassarkú engedte odafutottam hozzá, majd belekaroltam. Határozottan működött bennem az alkohol, ilyet sose tettem volna meg józanul. - Nem úgy volt, hogy ünnepelünk? - szaladt fel kérdőn a szemöldököm, és elkezdtem visszaráncigálni őt a helyünkre, még mielőtt valaki befoglalná őket. Nem tudtam levakarni az arcomról a vigyorgást, mintha odafagyott volna. Azt se tudom, mikor éreztem ilyen jól magamat utoljára, és nem szeretném, ha ez az érzés elmúlna. És ha ehhez ő kell, akkor igen is marasztalni fogom. - Még csak most kezdődött el az éjszaka, azt ne mond nekem, hogy máris takarodó van - pillantottam rá kérdőn, mikor ismét felhuppantam a székre. Sokkal jobb kedvem van, ha becsiccsentek, ráadásul állandóan mosolygok és nagyon, de nagyon beszédes vagyok olyankor. - De ha nem tudok majd a lábamra állni, akkor majd haza kell kísérned - színleltem komolyságot, s hirtelen lefagytam, miután visszapörgettem az agyamban az előbb elhangzottakat. Ezt egy invitálásnak is vehette, de én nem. Nem! Lukas és én? Soohaaaaa! Felemeltem a mutatóujjamat, míg a másik kezemmel a pultra támaszkodtam. - A-a-a, szigorúan csak az ajtóig - figyelmeztettem őt, és nem tudtam leállni a lábam lógatásával, ahogyan a mosolygással sem.

xxx || - || imádlak. <3








hell doesn’t taste good


A hozzászólást Dorothy Brown összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Aug. 04, 2015 8:23 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Johnny White's Bar Hétf. Aug. 03, 2015 3:52 pm


A közelsége megőrjít, és én is férfi vagyok, aki megnézi a szépet, és ha sikerül el is csábítja. El akarom venni, ami nekem kell, és mindamellett szeretném magam mellett tudni őt. Kétes érzések keringenek bennem, és nem tudom eldönteni, hogy igazából mit is akarok. Azt, hogy lerázzon pár feles után, vagy azt, hogy maradásra bírjon, hogy ő akarja, hogy ne menjek el, ne hagyjam magára. Nem tudom, mennyire bírja az alkoholt, és azt sem, hogy végre megtudok róla valamit, vagy sem. Csupán végre egyet léptünk előre anélkül, hogy kettőt visszahátrálnánk. És ez mosolyt csal az arcomra.
Tisztában vagyok vele, hogy nem kell megvédeni, hogy képes rá egyedül is, de mégis szeretném szemmel tartani. Senki nem kért rá. Sem Silver, sem más, csak a közelében akarok lenni, és egyetlen tettével érte ezt el. Visszacsókolt. Szenvedélyesen, és vágyakozva a folytatásra. Akkor és ott elvette az eszemet, és nem tudom kiverni onnan. Nem, nem szerelem ez, pusztán vágyakozás valami iránt, ami tiltott, amit nehezen kaphatok meg. Érdekel ez a nő, és nem adom fel.
Elindulok vele a szemközti bárba, és a pult felé veszem vele az irányt, legalábbis remélem, hogy követ. Elvégre ott a leggyorsabb a kiszolgálás. Kérsz, és azonnal megkapod. Míg az asztaloknál várni kell.
- Ezt arra a bizonyos évfordulódra - emelem a poharam, miután megkaptuk a kért tequilát, majd ha koccintottunk, lehúzom egyszerre. Nem kell hozzá só, pusztán a citromot veszem utána a számba, miközben őt nézem. - Na és mesélj, miért egyedül mész ünnepelni? - kérdezem hirtelen, miközben kikérem a következő kört, és intek a pultosnak, hogy itt hagyhatja az üveget. Érdekel, hogy mi van a fejében, mit gondol, és miért ilyen ellenséges velem. azt hiszem a későbbiekben ezt is ki fogom deríteni, lehet, hogy nem ma, de minden bizonnyal elárulja majd a titkát.
- Ezt arra, hogy két perce nem szidtál engem - vigyorodom el, és emelem fel a poharam ismét. Tudom, hogy hamar túl akar lendülni ezen az egészen, és nem akarja a társaságomat, így megkönnyítem neki a dolgot. Ha kiissza a poharát, még egyet töltök neki, majd magamnak is, és közelebb húzom a kicsi poharat. - És végül ezt arra, hogy túlélted ezt a pár italt - veszem be a számba az újabb cikk citromot, hogy elnyomja az alkohol ízét, ami felmelegít, és már nem égeti a torkom. Rég ittam tequilát, nem tartozik a kedvenceim közé, de nem is utálom. Megiszom, és most arra vágytam. Végül felállok a pulttól, és leteszek egy papírpénzt az asztalra, majd Dorothy felé fordulok.
- Látod, Hercegnő. Ennyi volt... Túlélted, köszönöm, hogy ittál velem. További szép estét - mosolyodom el, majd hátat fordítok neki. Vajon utánam jön? Elindulok a kijárat felé, magamban számolva, ha tényleg igazam van, utánam jön majd, ha nem, akkor viszont tévedtem. Akkor minden jelet félreolvadtam, vagy csupán túl makacs, és jól bírja az alkoholt.



to Dorothy
464 ● zene 'love you *-*


Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
❅ the city of jazz
► Age :
26
► Total posts :
350

WICKED WITCH ℘


TémanyitásTárgy: Johnny White's Bar Vas. Aug. 02, 2015 3:09 pm

***







hell doesn’t taste good
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Johnny White's Bar

Vissza az elejére Go down

Johnny White's Bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» White Rose [KÖZÖSSÉGI CÉH]
» A Hall

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Francia negyed-