world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (64 fő) Vas. Aug. 14, 2022 11:44 pm-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Megosztás

1915 - New Orleans

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyVas. Szept. 20, 2015 8:19 pm

Játék Zárva!
Vissza az elejére Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyKedd Ápr. 07, 2015 7:37 pm



Freya & Kol

Csak légy gonosz..

Ha bármikor is úgy teszek, mintha érdekelne valami az csak könnyed megjátszás a részemről, hisz engem az égvilágon semmi sem foglalkoztat magamon kívül, illetve a jólétemen, amit mindig is biztosítok magamnak, ha csak nem éppen egy koporsóban fekszem tőrrel a mellkasomban, s hogy ez mily ironikus. Kegyetlen lennék? Ugyan már, hisz a saját testvéreim is ezt teszik! Őket sem érdekel semmi, és senki, csak a maguk javára csinálnak dolgokat, hogy aztán a képembe röhögjenek, ha valamit elrontok, avagy éppen nem úgy teszek, ahogy elvárják. Igen, elvárásaik vannak, s pontosan ezért voltak mindig is csupán hárman, hisz Klaus szeszélyességeit egyedül Elijah volt képes eltűrni, és a másik oldalról egyedül Rebekah volt képes megbocsájtani, de most már vége.. senkinek sem lesz alkalma ellenem fellépni, senki sem szórakozik majd velem, azaz helyesebben mondva soha többé nem leszek Klaus kis áldozata, hisz ha megszerzem magamnak az aranytőrt, azaz készen lesz, elérhetem, hogy soha, de soha ne kerüljek ismét koporsóba. Nagy kérés? Nem hinném, mert ő annyiszor szúrt le, hogy a tíz ujjamon képtelen lennék összeszámolni, persze az is megeshet túlzok.. tőlem már bármi kitelik, ami vicces, hisz a bármibe; tényleg beletartózik bármi. A kiontott életek nem hatnak meg, a fenyegetések nem adnak jelentősebb értelmet annak, hogy abbahagyjam a tetteimet, hisz örökre folytatni fogom, amíg csak az életem tart, bár Klaus kicsinyes tőrös játékai nem tetszenek egy pillanatra sem, hisz folyton ezt űzi. Nem tetszik neki valami leszúr, nem jól csináltad leszúr, ellene vétkeztél leszúr, úgy tartja kedve leszúr, kinyitod a szád leszúr... unalmas, és nem az unalmas benne, hogy büntetést akarna, hanem az, hogy ilyen semmibe nézi a létemet, mintha csak egy könnyed báb lennék, akit akkor vesz elő, amikor is az őfelséges kedve úgy tartja, én viszont nem érzem magamat játékszernek, így netán ha kissé idegesebb vagyok, vagy visszaszólok már neki áll feljebb, holott nem ő töltött éveket egy nyamvadt, sőt rohadt koporsóban.. Mélyen szívom magamba a levegőt, hogy tisztítsam az elmém, de nem megy.. a magány belém égett, s akárhányszor normális életet szeretnék mindig én szívom meg, és ebből a helyzetből elegem van, de nagyon!
-Jó ebben igazad van... mert nő vagy, de akkor is!-Mondom ki rosszalló pillantással.-Ha a partnered lennék igazából, akkor azt mondanám rendben van, de engem nem kell meggyőznöd a szépségeddel, hisz gyönyörű vagy amúgy is.-Mondom ki egy sejtelmes mosollyal, ahogy megindulunk, ahogy belém karolt.-Illetve igazán szépre kicsípted magad, irigyek lesznek rám a bálon..-Mondom nevetve, ahogy megjegyzem eme tényt, s igen, mindig tudom, hogy ki a legjobb partner az ilyen alkalmakra, bár néha megesik, hogy kihagyom a partnert, s csak egymagam jelenek meg.. olyankor nőkre vadászom, de most a látszatért a nővérem mellé szegezem magam, mármint nem szó szerint.-Inkább én vagyok szerencsés.-Mosolyodom el a lehető legjobban, ahogy a szemeibe nézek, és mindeközben hagyom, hogy egy újabb varázslat áldozata legyek. Régen nagyon imádtam ezt, és most is lenyűgöz a tény, de sajnos nem tudom alkalmazni, ezért kár is erőlködnöm ezzel.. most amúgy is a bálra kell koncentrálni.

note: To: My Sister <3 ४ music: Kiss My Eyes ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyVas. Ápr. 05, 2015 8:19 pm



Freya & Kol

dagger into the heart of the evil king

Az egyzserű halhatatlanság olyan mint egy fenyőfa, örökzöld de nem sérthetetlen. Végig visz minden évszakot, de ha megperzselik felgyullad. Az enyém abban különbözik ettől, hogy sérthetetlen, mintha egy áttörhetetlen vaspáncéllal lenne körülvéve. Az emberek viszont azt hiszik nekik szükségük van a halhatatlanságra bármi áron, pedig ez inkább átok mint áldás. Minden egyes porcikádban érzed, hogy sosem lesz vége, hiába akartam normális életet és családot, már nem lehet. A halál az életrésze, egyszer mind meghalunk.
-Hát én sajnos teljesen az vagyok- Keserűen mondom ezeket a szavakat, tudván sosem lesz vége földi életemnek, legalábbis amíg van föld. Érdeklődve hallgatom mondandóját, melyen kicsit meglepődök. -Csak engem én nem tudok meghalni? Komolyan?- Szenvedve simítok be a hajamba, ami úgy össze van tűzve, hogy rögtön vissza is rántom a kezem nehogy bele akadjon a csatba. Még kicsit meg is lepődtem, hogy ő ilyen maga biztos a saját érdekét tekintve, de hát végül is ő Kol. Nehezen hisz el bármit is, áthágja az összes szabályt és így tovább, kicsit önfejű. Nem riasztja meg a halál gondolata,rajta látszik, hogy született halhatatlan.
-Amilyen hosszú körme lehet mostanra biztos könnyen kikaparja majd magát. Bár rajta látszik, hogy szőke nem bírja megérteni, hogy rá nincs itt szükség.- Elnevettem magam, hisz már a gondolattól, hogy próbálja magát kievickélni az élők oldalára, magában nevetséges. Én pedig hiába vagyok szőke, nekem nincsenek problémáim az elfogadás és a megértés művészetével. -Én sosem sajnáltam a ringyókat, főleg nem a hasonmásokat.- Visszamosolyodom rá, miközben arra gondolok, hogy használta ki Tatia a testvéreinket.Utálom azokat a nőket akik nem tudnak két pasi között választani, csak játsszák magukat. -Meglátnak egy szép lányt és vége. Tudod majd nem minden férfi ilyen- Képtelen vagyok felfogni, hogy egy csinos pofi és már küzdenek érte.Sosem értettem a férfiakat, de ezt főképp nem. -Ezt most komolyan mondtad?-Néztem fel rá pimaszul, pedig én nem is vagyok olyan. Egyszerűen perverznek sem mondhatnám magam, hisz csak egyszer-kétszer néztem rájuk, nemhogy bementem hozzájuk a hálószobába. -Persze, de felejteni nem tudok- Ahányszor csak eszembe jut, hogy milyen életem lehetett volna,mintha hirtelen egy ajtó csapódna be előttem. Lehet túl léptem, de felejteni sosem fogok.
-Jóde zen most muszáj nevetnem- Ahogy Kol-ra nézek látom, hogy ez a téma nagyon kínos számára, szóval abbahagyom. De az tényleg tény milyen undorító volt régen.
Mihelyt bejártam szobám minden szegletét, kisétáltam a folyosóra és elküldtem a szobalányt, aki meghajtotta a fejét és távozott. Majd Kol-ra pillantottam akin látszott, hogy kihasználta a lehetőséget és táplálkozott.-Nő vagyok, még is mit vártál?- Felelem neki mosolyogva majd belékarolok és úgy megyünk tovább lefelé. -Istenem, de szerencsés vagyok- Sóhajtok egy kicsit, majd a bejárathoz érve újra elmondom a helyváltoztató bűbájt, hogy mire kiérünk már itt se legyünk.




öcsi <3 || Cool kids/Riptide

/Kathy babámtól/
Vissza az elejére Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptySzomb. Márc. 28, 2015 9:44 pm



Freya & Kol

Csak légy gonosz..

-Én nem vagyok teljesen halhatatlan, Freya.-Ejtem ki könnyedséggel, ahogy vállat vonok, mintha ez nem foglalkoztatna, sőt mindez így is van, hisz a halál nem érhet utol, kivétel ha fehér tölgyfakarót szúrnak a szívembe.. onnantól fogva vége az életemnek, és nem leszek élő, csak egy holtvámpír, akinek az egész vérvonala kihalt, de ezzel nem is kell igazából törődnöm, hisz Klaus bármennyire is szeszélyes, nos sosem végezne a saját testvéreivel, hisz ennyire ő maga sem őrült, azaz hülye. Szereti a családját, bár elég érdekesen mutatja ki az kétségtelen tény, de hát meg kell szokni, s ahogy ő érzéstelen, úgy én is, de nem vagyok Klaus kontra kis mása.. különbözünk, sokban. Míg én jelenleg mérges vagyok a tőrös esetek miatt a bátyámra, hisz annyiszor leszúrt már.. szinte megszámolhatatlanok ezen esetek, de annyi biztos, hogy ha rajtam állt volna, akkor már rég leszúrtam volna, csak ugye őt ezen tőrökkel nem lehet, ez pedig egy elszomorító tényeset.-Ugyan halhatatlan vagyok, de a fehér tölgyfakaró megöl, s azért mondom el ezt, hisz ez nem zárt titok. S hiába 900 év, úgy érzem még nem éltem igazán, így én nem fogok meghalni általa sosem, azaz.. nincs is aggódni való, élni fogok a végtelenségig.-Mosolyodom el ravaszul, hisz ez a világ ily könnyen nem szabadulhat meg tőlem, senki sem lélegezhet fel.. élni fogok az idők végzetéig. Amúgy is jelenleg a célom az aranytőr, s ha meg vagyok vele, utána.. alkalmazom Klauson, mármint ha a szükség helyzet úgy kívánja meg. Nem félnék Klaus mellkasán átdöfni egy pillanatra sem, hisz a testvéreink közül én nem félek tőle, és sohasem fogok. A drága szeszélyességei ellenére egy sebezhető kisfiú, s míg ő az a bizonyos "fattyú", addig én pedig a "feketebárányka"megtestesítője vagyok. Igen, ez a család kész őrület, meglepetés, és meglepődés.. nevetséges, hogy képes vagyok mindezt ilyen könnyűszerrel elfogadni, de hát mást nem tehettek, hisz vagy megszokom, vagy elszököm.. bár a szökés nem hangzik rosszul, amint meg lesz a tőr eltűnök.. eltűnök messzire mindenkitől távol.
-Én gondoskodom róla, hogy ne legyen ideje feltámadni.-Mondom megvető hangon, ahogy megrázom a fejemet rosszalló előérzettel, majd veszek egy mély levegőt a következő szavai hallatán.-Ne sajnáld, egy mocskos nő.. aki mocskot csinált belőlünk, de legalább van benne élvezetesség is részben.-Mosolyodom el biztatóan, hisz imádom a vámpírlétet, de ez a kaparó vérszomj, ez a kiszolgáltatottság Klausnak.. ezek irritálnak egyedül, bár a Klausos sokkalta jobban.-Én is.-Kacsintok pimaszul, hisz még szép, hogy részese akarok lenni annak a bosszúnak. Ki nem hagynám sose! Anyámon bosszút állni.. ki a fene maradna ki eme élvezeti helyzetből? Én tuti biztos, hogy nem! Kifejezetten tetszeni fog nekem ama részlet, ha egyáltalán valamikor feltámad.-A legjobb neki az, hogy eme családból végleg kikerült.. hogy hogyan is tudták szeretni. Röhejes.-Nevetem el magamat, s hogy az a lány mit látott egyszerre mindkettőben.. nem is lényeges.
-Megfigyelés a hálószobában?-Vonom fel érdeklődően a szemöldököm, ahogy nevettek ezen az egészen, hisz őrült még a gondolata is annak, hogy a nővérem figyelhetett. Bevallom ez testvéri fertőzés lenne.. azaz ha.. nem gondolom tovább inkább, csak nevetek a tényeseten.-Épp ezt magyarázom nem érzek együtt, de hát mindenen túllépünk, s ahogy látom te is megtetted. Ennek örülök.-Mosolygok őszintén, és élvezem a még esti időszakaszt. Mennyi lehet már az idő? Mindegy is.-Fúúúj.-Mondom ki egyszerűen, majd lehajtva a fejemet még jobban nevettek a tényen.-Kérlek nem akarom hallani.-Mondom ki hirtelen kissé zavartan, hisz már én érzem kínosnak a helyzet súlyát, de komolyan.
-A lényeg a kényelem, és hogy jól érezd magad.-Veszem még jobban szemügyre az épületet belülről, s aztán már csak várom, hogy elkészüljön. Mintha épp az esküvőjére öltözködne.. eltart egy jó ideig az tuti biztos.. kezdem úgy érezni elunom magam, miközben a kis eset után a szolgalánnyal sétálgatok. Hirtelen eszmélek fel, ahogy elküldi a lányt.-Csak nem megjött a párom, már azt hittem esküvőhöz öltözködsz, nos hát, akkor.. gyere, kedvesem.-Nyújtom felé a karomat, hogy belém karolhasson.-Bevezetlek téged a mai este unalmas Mikaelson családi drámába, de majd én izgalmas leszek partnerednek.-Mondom egy ravasz mosoly keretébe zárva.

note: To: My Sister <3 ४ music: On A Mission ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptySzomb. Márc. 28, 2015 5:00 pm



Freya & Kol

dagger into the heart of the evil king

Mindig imádtam ebben a városban lenni, igazság szerint minden boszorkány imád. Az oka még nagyon régi történések ami Salem-ben kezdődik, 1659-es boszorkányperek idején. Az volt a fajtám otthona ahol békében élhettek, de mind tudjuk mi lesz akkor amikor egy ember elkezd félni. Sorra égették el azokat kikről azt hitték boszorkányok, de az igaziak csöndesek voltak és óvatosak. Ők úgy döntöttek inkább elmennek és új otthont keresnek maguknak, így lett New Orleans az új Salem. A boszik mára már nem félnek a halandók kegyetlenségétől, ma már erősek vagyunk és nem csak a természet rendjét, de önmagunkat is megvédjük. Én mindig hittem a saját magam képességeiben és sosem féltem kimutatni amit érzek. Foggal körömmel ragaszkodtam ahhoz ami az enyém és ha valaki megpróbálta elvenni tőlem én harcoltam, mert nem vagyok gyáva.
- Nekem volt egyszer egy olyan időszakom amikor meg akartam halni, de nem nagyon sikerült ugyan is halhatatlan vagyok, akár csak te.- Mióta az átok része lettem nem nagyon volt időm egy kicsit is hálálkodni, hogy most itt lehetek. Talán tényleg minden úgy volt jó, ahogy és most itt kel lennem az öcsém mellett. -Igen ez az egyik legcsodálatosabb ajándék ami része lehet egy embernek, de én nem vagyok látnok csak különc képességeim vannak szóval nem tudom mire készül. - Egyenes választ adtam a kérdésére, de közben még rosszabb volt, hogy megfosztották Kol-t ettől a csodás érzéstől. ez olyan mintha valakitől megvonnák a levegőt, fájdalmas és gyötrelmes egyszerre. -Anyánk sok mindent vett el tőled én pedig nagyon sajnálom ezt, ha tudnám visszaadnám neked a varázserőd.- Mára már nem maradt semmi amit az anyám iránt érezhetnék, csak óriási tátongó üresség. Ha visszajön gondoskodom majd róla, hogy megbűnhődjön a tetteiért.
- Azt hiszem azt a bosszút kimondottan élvezni fogom.- Gonoszan rávigyorodtam, hogy éreztessem vele mindent amit anyánkkal kapcsolatban éreztem, és érzek.
Erre az egész hasonmás dologra viszont csak azt tudom mondani mennyire sajnálom azt a nőt akit Niklaus szeretni próbált. -Már nem érdekel, a lány meg biztosan jól elvan békében a túlvilágon, teljesen egyedül. Bár egy kicsit sem sajnálom.- Lehet úgy látszik nincs szívem, de az aminek létezésétől is émelygek, kicsit sem hat meg.
-Valahogy úgy, de én csak vártam a megfelelő alkalomra. Ha már itt tartunk, nem leskelődés volt az, inkább csak megfigyelés...-Kicist elkuncogtam magam, hogy milyen jól megtudok fogalmazni dolgokat. A sors műve lenne talán, hogy nem tudtam, ő is itt lesz? Mert én nem úgy gondolom, inkább  csak a véletlen műve, mivel a sorsban nem hiszek.
-Ne sajnáld és nem kell együtt érezni.- Lágyan rámosolyodom és próbálom tettetni, hogy túl léptem a dolgon. Az igazság egyszerűen elviselhetetlen a számomra, ezért nem beszélek róla. -Nekem sem, bár az ókori egyiptomiak úgy hitték a testvér házasság tisztítja a vérvonalat. Nekem ez inkább vérfertőzés, mint tisztítás.- Halkan viszonozom a nevetését.
-Már egy ideje igen és meglepően kényelmes.- Kezét addig szorítottam míg be nem értünk az épületbe. -Tudom- A hely valóban szép volt és nem csak azért, mert az itteni művészek szeretettel díszítették, hanem mert megadott mindent amire egy ember vágyhat. Számomra tökéletes volt ideiglenes szállásnak.
Miután felértünk az első emeletre, megvártam míg Charlotte előkészít mindent, majd bejön a másik két cseléd, hogy segítsen elkészülni. Felvettem azt a szép kék ruhámat egy zöld magasított sarkú cipővel, majd lemosták az arcom, hogy kisminkelhessenek. Mihelyt a smink kész volt megcsinálták a frizurámat, ami két oldalra befonva el is készült. Gyorsan felkaptam egy fehér kesztyűt a kezemre és kisétáltam a szobámból. A folyosón ott állt Kol, a szobalányommal. -Most már elmehet.- Utasítottam a szobalányomat, majd újra az öcsém felé fordultam. -Na, indulhatunk?- Kérdeztem mosolyogva, miközben csettintettem egyet az épp felénk jövő inasnak, aki erre rögtön meghajtotta fejét és elindult vissza le a lépcsőn.


öcsi <3 || Cool kids/Riptide

/Kathy babámtól/
Vissza az elejére Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptySzomb. Márc. 28, 2015 1:13 pm



Freya & Kol

Csak légy gonosz..

Minden egyes nap telésében van valami fura érzésem az utóbbi egy hétben, mintha épp szervezkedés folyna ellenem, ami valljuk be egyszerre lenne őrültség, és öngyilkos merénylet az illető számára, de akkor sem hagy nyugodni a tudata annak, hogy azokkal, akikkel eddig próbáltam létrehozni a tőrt kudarcot vallottak, és végül meghaltak. Ironikus.. mint ahogy az is, hogy az utolsó ilyen kettes boszorkány osztag bezárásra került egy házba, miközben a nagyobb gyémántot Klausék elvették tőlem. Szívás, ha van egy bátyád, aki nem hagy érvényesülni, nem de? Én sosem akartam egy ilyen család részese lenni, ezért tűntem el mindig, s ezért is zárkóztam ily ennyire negatív, és idegesítő jellemvonások kellege mögé, de mindez már lényegtelen. S míg az idő telik addig Klaus egyetlen mozdulattal alkalmazhat rajtam egy újabb ezüst tőrt, mert csupán ehhez ért.. tönkretesz életeket, engem, s mindenki mást, aki a közelében van. Minden tettem, amit eddig véghez vittem egy felszólítás volt, hogy vegyenek észre, de a törekvések a porba hullottak, s a remény kihalt belőlem, én pedig vele haltam. Az, hogy gyűlölök az lenni, ami nos.. nem csoda. Álmodoztam már annyit, mint egy kamasz kölyök, aki még csak most lép bele a felnőtti élet sorába, s mint egy kisgyermek, aki csupán néhány alapvető szükségletet szeretne. Nekem.. azaz inkább sokkalta ennek nincs helye bennem, hisz csak börtönbe zárja a lelkem világának utolsó lélegző darabkáját is, ami.. talán mélyen bennem van még, de ha így haladunk kihalok, s azzal az énemmel én sem szívesen futnék szembe, bár már most sem vagyok komplett.
-Sosem gondolkoztam a halálon túl fogalmán.-Jegyzem meg eltöprengve egy pillanatra, ahogy mély levegőt veszek.-Elhiszem, hogy anyánk visszaakarna térni, vagy hogy tervezz valamit, mert emlékszem a boszorkányság előnyeire, érzésére.. a természetre, ahogy a fák varázslatát érzed, vagy hogy a mágia átjár, s ezzel kellemesen átfut a testeden, sőt feltölt erővel, de.. anyánk ettől megfosztott, ezzé tett, s a végeredmény pedig az, hogy most visszajönne mindezt kiélvezni, avagy..?-Teszem fel a kérdést, de inkább megrázom a fejem, és felemelem a kezeimet megadóan.-Ne is mond.. ha apánkat megcsalta, akkor még mit tehetett kérdés.. csak maradjon rejtély. Viszont ha visszajön meg kell halnia.-Mondom komolyan, s egyben bizonytalanul, mert mégis csak az anyám, de nem érzek sajnálatot, nem mert.. semmi jót nem adott, csak szenvedést, és egy hamis hittet, amelyet meglebegtetett, majd elvett.
-Mindegy is, az idő már meghozta azt, hogy anyánk megölte a nőt, mert feláldozta a vámpírságunkért, amely magába egy nyomorult átok, de épp oly élvezet.-Mondom ki elgondolkozva, majd mélyen szívom magamba a levegőt, ahogy elterelem most már erről az egészről a beszédet.-Szóval... khm.. te olyan helyzetben leskelődtél utánam?-Vonom fel a szemöldökömet, ahogy elnevettem magamat, és szinte nem bírom ki, hogy ne nevessek. Most komolyan erre képes volt? Ezt sose néztem volna ki belőle, oké, jó pasi vagyok, ott a pont!-Sajnálom... mást nem tudok mondani. Tudod nem az együttérzésről vagyok híres.-Mondom egy félmosollyal, mert nem tudok komoly lenni igazság szerint. Talán majd később, hisz még csak kamasz vagyok, egy fiatal testben, éretlen gondolkozással megspékelve.-Dehogy próbálom, Bekahval sem csinálnám, már párdon, de nem a testvéreim az ideáljaim..-Mondom nevetve.
-Szóval ez itt a bizonyos tartózkodási helyed.-Jegyzem meg, ahogy a kezét fogom, és engedem, hogy bevezessen az épületbe, és ezáltal elnavigáljon amerre csak akar.-Szép..-Pillantok körbe az egész termen. Finom, és szolid ízlésre vall, ami magában már lenyűgöző, de persze ez csak formaiság. Figyelem a nővéremet, aki intézi a saját dolgát, s mikor jó étvágyat kíván, én elmosolyodom pimaszul. Nos mivel látom Charlotte a kedves kis szobalánya így.. nem kellene megölni. Jó, visszafogjuk a ragadozó énem, bár mikor voltam én valakire tekintettel? Jó kérdés.-Köszönöm.-Válaszolom halkan, majd várok a nőre, aki visszaérve elkezd vezetni a folyósokon, persze csak miután Freya kívánságát teljesítette.-Mond csak Charlotte, félsz?-Kérdezem meg, de meg se várva a válaszát elváltoztatva az arcomat iszok a véréből a nyakán keresztül, amely nem tartalmazz verbénát. Viszont a nyaklánca tutira vasfüvet tartalmazhat.. Végül befejezve adok neki a véremből, s leszedem róla a nyakéket, de erősen ellenkezik. Egy mozdulattal a falnak szegezem, majd leszedem róla azt, amit leakartam.-Szépen elfelejtesz mindent, és arra emlékszel, hogy sétálunk..-Igézem meg, majd visszarakva rá a nyakláncot folytatom vele a sétát, így mire a nővérem visszaér a jelenetnek semmi nyoma sem lesz. A nyakáról eltűnt a seb, s vér nem maradt sehol sem.. probléma megoldva.

note: To: My Sister <3 ४ music: On A Mission ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptySzomb. Márc. 28, 2015 11:48 am



Freya & Kol

dagger into the heart of the evil king

Valami mindig van amitől nem tudok nyugodni, valami ami arra kéztett,hogy feladjak mindent amiben hiszek. El akar venni tőlem mindent ami maradt és ami rendelkezésemre áll. Sosem mondtam, hogy vallásos vagyok, de hiszek istenben és az angyalokban. Akárhányszor rájuk gondolok mindig azok a gyönyörű szárnyas teremtmények jutnak eszembe, akár a madarak. Szeretem a madarakat és miért is? Mindig el tudnak repülni, ha rosszra fordul a helyzet. Ezért mindig is irigyeltem őket, mert szabadok és tudnak élni, míg én inkább hasonlítok egy kalitkába zárt madárkához. Hiába próbálnék elrepülni, mindig csak falakba ütköznék és zsákutcába jutnék. Amikor egy vadász vadászni megy, a madárnak sosem a szívét célozza meg. Az első golyót a hangszálaira, a másodikat pedig a szárnyaira lövi. Mihelyt a madár elveszti hangját, olyan mint akár egy ember vesztené el választási lehetőségeit, hangját társai közt. Mikor a csontok összetörnek, morzsolódnak szárnyában, ép úgy veszti el szabadságát is.
Én már elvesztettem a szabadságom, de hangom még van és használni is csak jó célokra fogom. Nem önös hanem inkább, Kol céljai lesznek azok a dolgok amik hajtani fognak engem, nem számít milyen mélyre.
-Bármennyire nehéz elhinned, de Esther-nek vannak kapcsolatai a túloldalon és úgy tűnik ezen a világon is. Ha sikerülni fog visszatérnie, már pedig úgy lesz, mi leszünk azok akik megadják majd neki a végleges halálos ütést.- Ha végre minden elérhető lesz számomra, a testvéreim közül, arra az oldalra fogok állni ahol ő áll. De ehhez el kell hinnie amit mondok, mert bizalom nélkül nincs szövetség.
-Szerinted én nem ezt állítom?- Kérdőn vonom fel a szemöldököm, miközben olyan nagy varázslatokon kattog az agyam, mely megoldaná minden problémámat. Ha elvehetném Esther-től a megmaradt erejét, talán letudnám győzni Dalia-t. De még sem teszem, mert én tudom mi az a tisztességes győzelem és neki fogalma sincs róla.
-Nem a lány meglepő inkább a szituáció. Mivel azt hittem tudtak a hasonmások átkáról.-  Megjegyzésem közömbös ám, de átlátható. Hagyom csak gondolkozni,hogy majd ő maga tegye fel nekem a kérdéseit. -Hidd el, túl régóta figyellek titeket, hogy tudjam mennyi boszorkányt vittél ágyba és ő mennyi férfi után csorgatta a nyálát.- Igazándiból sosem irigykedtem rá, mert tudtam, hogy gyenge. Hiába vámpír, ő túlságosan sokat álmodozik, s ez elvesz tőle minden esélyt. -Én már voltam és hidd el nem végződött valami jól.- Mindig éreztem, hogy utána nem leszek képes szeretni mást, de az idő majd lassan begyógyít minden sebet és újra lélegezni kezdek majd. Mosolyogni nem, mosolyogtam rá csak felhúztam a szám sarkát és mindent inkább passzoltam ezzel kapcsolatban.  
- Isten segítsen rajtad ha megpróbálod. - Feleltemúgy, hogy az a szájfelhúzás már mosollyá fejlődött.
- Induljunk, drága öcsém.- Kezét megszorítottam és kántálni kezdtem, egyre erősebben és erősebben motyogtam a varázsigét, míg hirtelen el nem nyelt minket a fekete köd.
A Flash mob a Dacia szálló bejárati ajtaja előtt landoltunk és még mindig az öcsém kezét szorítva, bevezettem őt a hotelbe.
Elénk tárult a számomra már megszokott látvány, üvegcsillárok, aranyozott ablak szegélyek és a gyönyörűen kitapétázott falak, melyeket gyönyörű freskók díszítettek. Odasétált hozzánk a szobalányom akit rögtön meg is szólítottam. - Charlotte kérem készítse elő a kék ruhámat, az öcsémet pedig vezesse körbe a folyosón amíg elkészülök.- Kértem őt vigyorogva, mire egy bólintással válaszolt is. Elindultam Charlotte után, fel a márványlépcsőm és Kol felé fordulva, rá kacsintottam. - Jó étvágyat- Sutogtam oda elé.


öcsi <3 || Cool kids/Riptide

/Kathy babámtól/
Vissza az elejére Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyPént. Márc. 27, 2015 9:17 pm



Freya & Kol

Csak légy gonosz..

Az este élvezetessége, és a nővérem társasága részben feledteti a problémát, miszerint a tőrrel kellene foglalkoznom, sőt kezdek megfeledkezni a családi vita opciókról, amit tegyünk oda nagy szó, hisz általában mindig azon töprengem, azaz mostanában inkább, de az a gondolat kering bennem, hogy véget vetek a családi egyhangúságnak, és ha a szükség úgy kívánja bármikor leszúrhatom Klaust, hogy ne ártson nekünk, hisz ha neki lehet ellenünk fegyvere, akkor nekem miért ne lehetne ellene? Na igen, tökéletesen rímelne a képlet, ha ellene is lenne egy hatásos kis fegyver, ami szép, csinos, és gyönyörűen virít a mellkasában, erre gondolva pedig izgatottság fog el. Elindíthatok egy háborút a hatalmas New Orleansi királyka ellen, ez milyen szórakoztató tény.. élvezetes a gondolata, de eme este nem erről szól, hanem a családi összejövetelű bálról, vagy partiról, vagy nekem már édes mindegy, csak haladjunk a korral, azaz az idővel..
-Ez őrültség, de ugyanakkor nem értem.-Mondom egyszerűen megfogalmazva ezt az egészet.-Miért akarná tudatni azt veled, hogy lassan fel akar éledni, és újra élővé szeretne válni? Ez nem őrültség kissé, szerinted?-Nézek rá érdeklődve, és próbálom kitalálni eme egész értelmét, de nem megy.. mintha szándékosan nem akarná befogadni az elmém ama tényt, hogy anyám életre akar kelni.. maradjon a föld alatt, úgy mindenki jobban jár, nem? Én tuti biztosra veszem, hogy jó ott lent neki, avagy odaát, vagy bánom is én.-Szerintem a föld alatt a legjobb eme nőnek.-Jegyzem meg elgondolkozva, majd végül elnevetem magamat könnyedén, hisz kimertem mondani, hogy hidegen hagy, hogy nem érdekel, hogy utálom.. ebben minden benne volt. Mégis miért érdekelne egy ilyen anya, már ha anyának hívható még, de hát sajnos az anyám, csupán.. én nem tekintem annak. Bonyolult, de értse mindenki úgy, ahogy akarja, hisz túl elfoglalt vagyok a gondolati magyarázathoz.
-Igen, az, de ez miért meglepő? Elijah, és Klaus beleszerettek, aztán hirtelen a nő meghalt, Esther feláldozta.-Mondom ki komolyan, aztán meg már csak röhögök, mert nem érdekel egyik hasonmásnő, avagy akárki sem.. Veszek egy mély levegőt, és az eget kezdem el fürkészni, ahogy hallgatom a következő témakört.-Dehogy! Én? Soha!-Mondom könnyedén, majd megrázom hitelesítésként a fejemet is.-Csupán azt mondtam, hogy folyton szerelmes, de nem hiszem, hogy több pasija lett volna valaha is, mint nekem csaj.-Mondom ki mosolyogva.-Csupán én nem voltam senkibe se szerelmes.-Jegyzem meg kacsintva.
-Igen, igen, igazad van.. haladjunk.-Mondom egy félmosollyal, majd meg fogom a kezét.-Azt ugye már említettem, hogy nem foglak megcsókolni a hitelesség kedvéért? Ha nem, akkor most mondom.-Nevetem el magamat hirtelen, ahogy komolytalanná válok, de hát én ilyen vagyok valójából.. mindig is ilyen voltam.-Na induljunk, kedvenc boszorkány nővérkém.-Mondom mosolyogva.

note: To: My Sister <3 ४ music: On A Mission ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyPént. Márc. 27, 2015 7:42 pm



Freya & Kol

dagger into the heart of the evil king

Nem tudom miért, de mostanában látomásaim vannak anyámról. Nem igazán vagyok képes megmagyarázni, de mintha lépéseket tenne a túlvilágon, a felszín felé. Látom ahogy beszélni próbál velem, üzeneteket közvetíteni, bocsánatot kérni. Tudom, hogy nagy az erőm,de azért nekem sincs harmadik szemem, ami a túlvilágra néz. De bárcsak végre végleg eltűnne a világ minden területéről is. Fáj amikor rá gondolok, mert ha belegondolok miatta vagyok most ilyen helyzetben, nem pedig a családommal.
Szavaira csak mosolyogni tudtam, de még mindig nem szabadultam a gondolattól, hogy anyám esetleg visszatérne, ténylegesen. - Igen nem..- Vajon, mit árthatott neki is az a ribanc, mert ha megint szó lesz róla igérem, hogy lemegyek a föld alá és összeverem azt a némbert. - Ezt nehéz elmagyarázni, olyan mintha lépéseket tenne a felszín felé és látomásaim vannak róla, de csak szépen lassan halad. Mintha nem sietné el a dolgokat.- Kezdtem magyarázni neki a helyzetet, remélve, hogy megérti min megyek keresztül. - Én sem értem, de röviden annyi, hogy próbálja magát kikaparni a felszínre- Ennyit mondtam neki, és ez is túl sok volt, és túl bonyolult is. Nem hittem, hogy megértené hiszen ő már olyan régen volt boszorkány, hogy nem nagyon emlékezhet ezekre az érzésekre.
- Tatia, várjunk a hasonmás csaj ?- Eltöprengtem ezen az egészen, hogy mi köze van Klaus-nak egy hasonmáshoz. Bár kit érdekel? Vannak fontosabb dolgaim is, mint az egyik öcsém szerelmi élete.
- Most én vagyok süket vagy te, tényleg leprostiztat a húgunkat ?- Néztem rá érdeklődő tekintettel, miközben majd nem, hogy elvigyorodtam.
Egy ideig csak azon töprengtem, hogy hozhatnék ki magamból valami elviselhetőt. Eddig nem nagyon jártam semmilyen bálra, főleg nem olyanra amit a testvéreim szerveznek. De azért még mindig értek a megfelelő ruha és haj viselet kiválasztásához, egy alap smink meg talán még működhet is. Töprengésemet öcsém hangja szakította meg, visszarántva engem a valóságba.
-Akkor úgy hiszem el kéne mennünk hozzám, hogy el tudjak készülni- Nem ígérhetem neki, hogy gyorsan elkészülök, de azért nem kerül sok időbe. Felálltam a sírkőről, megigazítottam a ruhám és elé nyújtottam a tenyerem. -Fogd meg a kezem!- Utasítottam Kol-t, hogy létrehozhassak egy helyáthelyező varázslatot.


öcsi <3 || King and Lionheart

? Kathy babámtól ?
Vissza az elejére Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptySzer. Márc. 25, 2015 8:15 pm



Freya & Kol

Csak légy gonosz..

Ha az élet kegyes lenne, akkor nem lenne szenvedés, ha az emberek ismernék ezt a fogalmat, akkor nem lenne mostan háború, mely emberek életét teszi kockára, s ugyanakkor veszi el, bár eme kicsinyes dolog engem nem foglalkoztat, de mégis az újságok ezzel vannak tele, hisz nagy szenzációnak számít az, hogy háború van, s ha így haladunk, akkor az Egyesült Államok is belépnek a harcba, ami csak még több vért, és sikertelenséget, sőt kudarcot okozna már önmagába zártan is. Nem is tudom komolyan szólva, hogy miért gondolkozom eme őrültségen, amikor is egyáltalán sem számít számomra, hogy ez történik-e, avagy sem, hisz az emberek dolga. Ha ők élvezik, hogy egymást ölik meg, akkor csak hajrá! Sok sikert kívánok nekik, és rengeteg erőt ahhoz, hogy túléljék, avagy elpusztuljanak végleg... bár már feltűnt, hogy nagyobb halál esetek után megemlékezéseket tartanak, amik már magukban értelmetlenek, ha eleinte is megakadályozhatták volna... emberiség! Őrültség, naivság, és kész röhej!
-Van esélyed rá.-Mondom egy mosoly keretébe zárva, hisz nem tudom, hogy erre mit kellene reagálnom igazából. Mondhatnám, hogy majd valamikor igen, de azzal megbántanám, másrészt meg lehet, hogy már benne van, hisz magam sem tudom. Annyi bizonyos, hogy a bizalmamat nem könnyű megszerezni, de akinek sikerül az nagyon sokat ér vele. Nem csak jó szövetséges tudok lenni, de kegyelmező, és védelmező személy is egyben, azaz akkor abban a pillanat helyzetben. Ez az este egyre érdekesebb, de tegyük oda, hogy épp ettől lesz élvezetes.
-Egy olyan anyáért sosem lesz kár..-Mondom rideg, és kimért hangon, hisz belegondolva abba, hogy az ő gyermeke vagyok.. szégyen. Egyszerűen lesül a bőrömről a kép, hogy egy ilyen család tagja vagyok, s ha anno megtehettem volna, akkor bátran, sőt ezerszeresen lemondtam volna az őrült Mikaelson névről, csak hogy normális életet kaphassak, de erre nem volt alkalmam, de nem is lényeges, mert nem panaszkodhatok. Vámpírként mindent egyszerűbb, könnyebb, és élvezhetőbb.. csoda maga eme élet lehetőség - úgy gondolom.-Mikor támadt fel? Mert úgy tudom, hogy halott, és csak az apánk él..-Nézek rá fürkészően, ahogy próbálok rájönni arra, hogy anyám mióta is támadt fel hirtelen.. de nem is nagyon foglalkoztat, hisz sose szeretem, és soha nem is fogom. Csoda lenne? Nem hiszem, de hát mindennek meg van a maga helye, és ideje, így hát ennek is a maga történésével együtt. Bár a családom többi részét sem szeretem.. ironikus!
-Akkor szegény, Tatia, már értem miért halt meg anno.-Nevettek fel, mintha mindez csak egy könnyedén megejthető viccelődési tény volna, holott halottról beszélünk, de most miért is érdekel engem ez? Sehogy! Oké, akkor tovább léphettek, és ezzel eme tényeset lezárva.-Csillogóbb? Meg esetleg agyatlanabb, hogy minden vele szembe jövő férfiba beleszeret.-Nevetgélek egy sort, aztán elkomolyodom.-De tényleg szép vagy.. a szépséget nem mindig a külső adja.-Jegyzem meg félszegen, ahogy mélyen magamba szívom a levegőt, és kiélvezem az este hevét.. ah, nem sokára parti. Semmi kedvem a nagy családi hangulatot megjátszani, sőt inkább lennék egy nővel, minthogy.. hagyjuk.-Azaz.-Mondom felelve valamit ezzel a szavaira.
-Értékelem.-Mondom mosolyogva, ahogy persze viszonozom végül az ölelését, amelyet már majdnem észre sem vettem. Igen, miket nem tesznek egyesekkel a gondolatok.. feledtetőek, de igazán.-Rendben, úgy legyen.-Mosolygok sejtelmesen, ahogy eszembe jut megint a családi parti időpontja, oh igen.. nem sokára kezdődik.-Na ez is igaz.-Nevetek fel, majd végül hirtelen elkomolyodom.-Nem sokára, szóval ideje készülődnöd, nővérkém.-Mondom egy apró mosollyal az arcomon, ahogy felállok a sírkőről, majd a kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem.

note: To: My Sister <3 ४ music: On A Mission ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptySzer. Márc. 25, 2015 4:50 pm



Freya & Kol

dagger into the heart of the evil king

 A természetfeletti évek óta uralja  a világot, titokban. Az emberek orra előtt folynak háborúink már évezredek óta. Bár vámpírok még csak ezer éve léteznek, a vérfarkasok meg még régebb óta, senki sem tudja mi ez a hirtelen rivalizálás. Ez az egész elég bonyolult, mivel ugye a vérfarkasharapás halálos a vámpírok számára és ennek az oka az, hogy Esther a gyermekeit akarta védeni amikor őket vámpírrá változtatta. Az ősi erők pedig az arcába röhögtek minden vámpír leszármazottnak. Igen ám de a vámpírok a boszorkányokkal sem jönnek ki jól, de erről kérdezzétek csak nyugodtan ugyan úgy a családomat. Sok fajta lény létezik még a világon, alakváltók, szirének, de egyik sem a villogásról híres. Hiába de kötelességem beismerni, hogy az emberek is csak azért nyerték meg a háborút mert a sok törvények felett álló lény unalomból besegített. Vámpírok mészároltak németeket, vérfarkasok cibáltak franciát, alakváltók hiúsítottak meg győzelmeket állat képében. De se engem nem érdekel már az emberek vitája, csak a kárba veszett béke. Kol pedig most készül elindítani egy háborút, én pedig most készülök neki segíteni.
- De azért remélem még van esélyem felkerülni arra a listára- Javítom ki magam pontosan, hisz most tudatnom kell vele, hogy megbízhat bennem.
Mennyire utálhatja viszont Kol a testvéreinket? Mert ha tényleg annyira mint hiszem, akkor nem csak Klauson fogunk bosszút állni, hanem az egész bagázson. Vagy örült lennék, attól a pillanattól kezdve, hogy szóba álltam vele? Ezt azért nem nagyon hinném, de ha én mellette pózolok akkor stabil győzelmet is arathat.  - Ez akkor volt mikor Niklaus meggyilkoltak az anyánkat, bár én mondom meg is érdemelte- Mosolyodtam el gonoszul, miközben tudom, hogy ha egy anya lemond a gyermekéről akkor ott már többé nem lesz béke. Egy jó anya viszont harcolt volna, de ő még próbálkozni sem próbálkozott. - Egyet viszont nagyon is sajnálok, hogy nem maradt tovább döglött. mert tőlem aztán meg is rohadhatott volna korábban is.- Éreztem, hogy úgy is el kell majd neki mondanom, hogy még is hogy-hogy élek. De ezt a gondolatot még inkább halogattam, és gyorsan visszakapcsoltam Kol felé, aki örömmel magyarázta el véleményét Niklaus-ról.
- Ő ha valaha is szeretett valakit, mondjuk egy nőt..- Kicsit elgondolkoztam a szituáción, hogy milyen lenne az a szép kis szerelem. A nőnek minden nap csalódnia kell benne, mert Klaus sosem változik meg más kedvéért. Ő mindig ugyan az, az önző alak marad aki most is. - akkor azt a nőt méjségesen sajnálnám- Tettem hozzá őszinte undorral, miközben még mindig azon gondolkoztam, vajon Klaus-nak még maradt-e szíve az idők során.Csak egy egészen picike. - Nem mondanám, hogy gyönyörű, Rebekah amúgy is csillogóbb mint én valaha voltam- Vissza mosolyogtam rá, majd ezzel szemben, eszembe jutott mikor én voltam szerelmes és terhes. Gyorsan el is hessegettem azt a fajta érzést ami rám készült törni és inkább foglalkoztam az öcsémmel tovább. - Hát még én- Viszonozom szavait, érezve, hogy már majdnem elnyertem a bizalmát.
Mosolyom továbbra sem tűnt el az arcomról, főképpen azért mert szorításomon készültem engedni. - Tudom kicsit nyálas szöveg, de tőlem csak ennyi telik- Egy sóhajtás kíséretemében elengedem öcsémet a szorításból.
Abbahagyom az ivást és inkább rögtön a tárgyra térnék, ha nem kapnék röhögő görcsöt attól amit közölt velem. - Rendben, szerzek majd egy gyönyörű ruhát.- Felelem éles kacajjal, majd kuncogva tovább mondom, a poén kedvéért.-Kevesen  vannak még azok is akik azt mondhatják el magukról, hogy -az öccsük a párjuk-  - Kacagva fejezem be a mondatot, majd az időpontra terelem a szót. - Akkor mikor is lesz ?-


öcsi <3 || King andLionheart

✖ Kathy babámtól ✖
Vissza az elejére Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyKedd Márc. 24, 2015 9:46 pm



Freya & Kol

Csak légy gonosz..

A mai világban az emberek nevetséges módon azt hiszik, hogy a legnagyobb probléma a területekhez köthető, pedig ha tudnák, hogy élünk, akkor sírva, félve, s rettegve lapulnának meg a házaikban; befalazva önmagukat, s ki nem lépve soha többé az utcákra. Hát nem túl naivak, hogy észre sem veszik azt, ami voltaképpen az orruk előtt hever, de persze pár területért tudnak csatákat vívni, hogy önmagukat gyilkolják, azaz mészárolják lefelé. Hát nem szánalmas, s röhejes? Nevetnem kell, egyszerűen bennem van, ahogy ezen gondolatok kellege átfut rajtam, de mégsem teszem, hisz nem vagyok én elmebeteg, hogy magamba nevessek, miközben nem messze tőlem Freya van. Ő sem hiszem, hogy díjazná, ha hirtelen őrült lennék, bár ki tudja.. viszont egy őrült testvér.. nos igen, nem épp a legjobb gondolati szakasz, főleg ha közben te épelméjű vagy. Nos akkor hol is tartottam? Igen, háború. Az emberek ezt tekintik a legnagyobb probléma forrásnak, holott mink lennénk azok a tápláléklánc tetején, azaz csúcsán, akik a hierarchia rendszert megtestesítik. Alattunk az emberek, és csak aztán jönnek az édes kis állatkák, persze egyes szánalmas vámpírok állati véren élnek.. undorító felvetésű tény, de ha nekik az kell, bár már egy-két ilyen személyt kinyírtam, hisz hát miért éljen vámpírnak közöttünk, ha nem úgy viselkedik? Fájt, nem.. sőt meg se éreztem igazából.
-Rendben, ha úgy dolgozol, akkor én ugyan nem szólok bele.-Emelem meg a kezeimet hirtelen megadóan, majd elmosolyodom ravaszul, hisz egyáltalán sem így értettem, hanem úgy, hogy csak bizonyos személyekkel dolgozom, azaz nem akárkivel, és akármikor. Persze ő még felkerülhet a kivételek listájára, ha meggyőz, amit erősen kétlek, de még bármi történhet, nem de? Én pedig készen állok arra, hogy befogadjam a teljesen új dolgokat, így állandóan nyitott vagyok minden új lehetőségre, ha élvezeti hasznom származik belőle.
-Ne is említsd.. hányingerem támad tőlük.-Ironizálok, ahogy végül felnevetek.-Ez mindig is így volt, s anno ők hárman is fogadták meg azt, hogy "örökkön örökké együtt lesznek, segítik egymást, meg a társai.."-Mondom részletezve a dolgot, miközben akkoriban én teljesen külön utakon jártam, de bevallom, élveztem, hisz nem kellett azzal foglalkoznom, hogy család, míg most itt vannak a nyakamon, s amint Klausnak nem tetszik valamilyen lépésem rögtön repülök egy ládikába, amit ideje megszüntetni teljes mértékben.-Lényegtelen, Freya, ő ilyen.. ez nála a mélységes szeretet, azaz az elmebetegsége, amit mélyen még önmagának sem vall be.-Kacsintok egyet ezzel erősítve a szavaimat, majdan túllépek ezen, hisz Klaus azon témakör, ami kicsit sem esik jól, sőt miért vele törődjek, ha szabad vagyok? Ez egy igazán ütős kérdés amúgy.-Köszönöm, hogy létezel gyönyörű nővérem.-Ismételten meghajolok, de most már mélyebben, és vigyorogva pillantok fel rá, ahogy végül kiegyenesedem.
-Remélem a legjobbakat.-Mondom ki mosolyogva a szavakat, ahogy szinte kezdek belesétálni a csapdába, már ha ez az, hisz sose lehet tudni. Kezd meggyőzni, és remélem nem akar becsapni, bár mindenképpen önmagamat helyezem előtérbe úgy is, szóval..-Ez aranyos, és tetszik.-Röhögöm el magamat, ahogy jókedvem van, bár mindig az van, hisz szeretek szabadon élni, szabályok, és határok nélkül.. persze amíg Klaus vissza nem dug abba a buzi koporsóba. Mélyen szívom magamba a levegőt, és mindent kiürítek az elmémből szépen lassan.
-Akkor magyarázd el Klausnak is majd egyszer, kérlek.-Mondom ironikusan, bár ha Klauson áll, akkor ez az egyik fülén majd bemegy a másikon meg kijön, pedig én tényleg egy kis figyelemre vágyok, és nem többre. Nagy kérés? Nem hiszem.-Rendben, de akkor valami elegáns ruhát ölts, mert velem a nők gazdag úri hölgyként mutatkoznak.. nem mellesleg nem sokan mondhatják el magukról, hogy a nővérük a párjuk.-Mondom mosolyogva, majd végül nevetni kezdek az egészen.

note: To: My Sister <3 ४ music: On A Mission ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyKedd Márc. 24, 2015 8:54 pm



Freya & Kol

life should be air, water and sun. I did not feel I 've got all that I lived...

Emlékszem ahányszor idejöttem a szabadságom idején, mindig csak azt láttam, hogy őt és Finn-t állandóan csak bünteti. Finn, ahányszor eszembe jut mindig elszontyolodom, mivel hát még is ismertem vagy 4 évig. Emlékszem mikor együtt játszottunk a kertben és fára másztunk, mint hu-ninja és ni-ninja. Ezek voltak a beceneveink játék közben, aztán mikor kifáradtunk és mentünk ebédelni teljesen boldogok voltunk. Apánk ült az asztalfőnél, mellette anyánk aki már terhes volt Elijah-val, mellettük pedig mi. Ó, istenem mennyire vártam már, hogy megszülessen a második öcsém. Arra gondoltam mindig amikor megláttam anyát, hogy milyen jó lesz majd őt babusgatni. Ezzel szemben egy húgra is vágytam, akivel majd együtt babázunk és varrunk apánknak. De az álmainkat gyorsan romba döntheti a múlt, a szüleink múltja. Vagyis nem sikerülhet minden amire vágyunk. Vele Kol-al igazán még sosem sikerült nagyon beszélnem. Klausra meg ráférne egy kis büntetés, úgy 100 év koporsó fogság.
- Nagyon kedves, de én lista nélkül dolgozom- Így igaz, hisz nem kell nekem engedély semmihez, én magamtól teszek-veszek.Viszont rám az igaz, hogy előbb gondolkodok aztán cselekszek.
-Ez egyszerű, Klaus mindennél többre tartja a családját vagyis azt a három embert akit az Elitbe helyezett, magával együtt..- Szinte már idegesítő mennyire ki tudja közösíteni a többi testvéreit, míg Rebekha-t és Elijah-t imádja mint a tejbe tököt. Bár nekem velük semmi bajom nincs, mindig ők voltak ugye az álom testvéreim, és szeretném őket végre megismerni. - De amit veled és Finnel tett az megbocsáthatatlan, a szeretteink bántalmazása már maga ürügy- Finn említésére szinte megnémulok, de rögtön újra megmosolyogtatnak Kol szavai. Eddig nem jutott eszembe igazán milyen makacs tud lenni, meg persze kicsit önimádó. De elég mókás is tud lenni ha akar, és most is képes viccelődni ezen az egészen.-Ha már itt tartunk azt is megköszönhetnéd, hogy létezem- Kértem őt viccelődve, már lassan vigyorogtam neki, aztán gyorsan komolyra is fordítottam a szót.
- Ezt örömmel hallom, és ne aggódj velem végre sikerülni is fog- Még mindig mosolyogtam, de akkor már az őszinte és kedvesen ható mosolyomat vettem elő. Olyan édes volt viszont amikor megkérdezte, hogy ő, nekem tényleg számít-e. - Miért ne lennél nekem fontos? Nekem már lassan igényem van arra, hogy szeresselek- Nem bírtam már az érzéseimmel és kénytelen voltam átölelni őt. Kezeimet a válla alá tettem és úgy szorítottam, erő teljesen. Kalapja alatt, pedig kicsit megsimogattam, felborzoltam a haját. Szeretném ha bízna bennem, ha érezné, hogy számít nekem. Az de jó érzés lenne, ha megnyílna.
- Mert ő nem veszi figyelembe amit a család hordoz, de igazából a család arról szól,hogy ha szeretünk valakit akkor megvédjük és ez messze áll a hatalomtól. Ez inkább erő.- Mondtam lágyan, én akinek még nem volt igazi családja, de olyasvalaki is vagyok akinek esélye van egy igazi családra. - Szívesen eljövök, de akkor azt kell mondanod, hogy a párod vagyok. Ők nem tudhatják, hogy élek.- Teszem hozzá az utolsó szavaimat, mivel az igaz, hogy beszélni akarok velük de nem mint Freya, egyenlőre nem.





öcsi <3 || Chandelier ||

✖ Kathy babámtól ✖
Vissza az elejére Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyHétf. Márc. 23, 2015 9:34 pm



Freya & Kol

Csak légy gonosz..

A sötétség belep, eltakar, elrejt, de mégis annyira egyszerűen elpalástol mindent, hogy az már ámulatba ejtő. A lelkem mélyén is valamiféle módozatban ilyen sötétség lapul, bár lehet, hogy sokkal, sőt százszorta sötétebben színezve. Ki tudja, nem de? Hisz én magam nem látok bele a belsőmbe, s ezáltal a lelkembe, de kit érdekel egyáltalán? Mindenki olyan, amilyenek az élet neveli, és én pedig tisztábban vagyok vele, hogy ilyennek kell lennem. A családot, sőt mindenkit semmibe veszek, hisz a saját magam elve az első, így pedig mindenki mással csak magam után törődöm, ha mégis kivételt tennék, akkor képzelődsz élesen, avagy lehetséges, hogy épp álomvilágban jársz. Az élet nevelt fel, s tett tönkre, az idő formált, s rontott. Mindennek meg volt a maga helye, s mostan olyat akarok, ami egyszerre vakmerő, de őrült tett. Klaus ellen fellépni? Bevallom sose féltem tőle, s soha nem is fogok, hisz csak a tőrjeivel tud hadonászni, és ezzel bizonyítja a fölényességét, mely egyre inkább szánalmasnak hat, és kicsinyesnek, ami őszintén szólva csak az ő szégyenét mutatja fel, s nem az enyém. Anno 'örök hűséget' fogadott mindenkivel.. erre ki a családja? Bár igaz én nem fogadtam meg azt, sőt amúgy is Marcelt tekinti egyedüli módon a saját fiának, a saját nyomorult családja darabjának, akkor egye meg.. nem is érdekel.
-Ez pontosan így igaz, de te nem szerepelsz a belépőkártyán, azaz listán.-Mondom komolyan tekintve rá, hisz egy nem bízok benne, kettő meg miért is nyomozgat utánam, s az életem után? Mintha bármi érdekes lenne benne, persze van szép számmal, de nincs kedvem ahhoz, hogy lebuktasson, és ezáltal bajba sodorjon. Elegem van Klaus piti kis tőrjeiből, sőt őfelségéből is..-De mond csak miért akarsz ennyire ellene fellépni?-Vonom fel kérdően a szemöldökömet, ahogy kíváncsian rápillantok, hisz kezd érdekelni ez a szál, ami valljuk be egyszerre meglepő, de mégis rejtélyes. Nem tudom mit tervezz, de semmi jóra nem számítok, hisz már megtanultam, hogy a család állandóan hazudik.. míg nem mellesleg azt is tudom, hogy nem bízhatok magamon, és az egómon kívül senki másban, tekintve, hogy soha senkit nem érdekeltem eme földnek nevezett bolygón, azaz értelme sincs annak, hogy bármiféle módon hinni kezdjek a csodák csodájában.
-Igen, igazán.-Bólintok rá a szavaimra, hisz őszintén szólva jelenleg ő maga sem érdekel.. nagy számba menő csoda tán ez? Szerintem nem, hisz ha figyelt, akkor észrevehetett egyes dolgokat.-Ezt most vegyem megtiszteltetésnek, nővérem? Jó, akkor várj..-Mondom ki a szavakat, majd lehunyom a szemeimet, és végül kinyitva hálálkodó pillantással nézek szemeibe.-Mélységesen köszönöm neked mindezt.-Ironizálok, ahogy végül megrázom a fejemet, ahogy meghallom a következő szavait. Itt van - talán az egyetlen - lehetőségem, s lennék hülye kihagyni? Na még mit nem! Veszek egy mély levegőt, és alaposan elgondolkozom, majd végül elmosolyodom bájosan.-Talán átgondolom minden eddigi szavamat, és.. na jó azt mégse mondom ki, de..-Kezdek bele a mondandómba.-..megfontolva a dolgot remekül hangzik az ajánlat. S ha tényleg nem versz át, akkor ígérhetem, hogy szívesség esetén a lehető legnagyobb örömmel állok rendelkezésedre.-Hajolok meg kissé, mintha épp csak megadnám neki a tiszteletet.
-Számítok?-Kérdezek vissza rápillantva félszegen, aztán elmosolyodom ironikusan.-Tudod sose érdekeltem senkit, nem mellesleg alig ismersz.-Mondom komolyan, ahogy egészen mást kezdek el végül figyelni. Talán hihetnék neki, de a bizalom, és én.. két külön fogalom, két külön út.. ragozzam még?-A család múló fogalom, de szerintem ezt Klausnál láthattad.-Teszem még oda, majd elnevettem magam, ahogy a sírkőtetején ülök, és élvezem az egész helyzetet.-Ez egy remek döntés. Jössz a Karácsonyi partira, vagy ünnepi partira, vagy mi a fene az?! Mert hát kell nekem egy kísérő.-Ajánlom fel félszegen rápillantva, ahogy figyelem, hogy beleiszik az italba. Vajon komolyak a szándékai, avagy csak szórakozik velem, mint a többiek?

note: To: My Sister <3 ४ music: On A Mission ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyHétf. Márc. 23, 2015 8:39 pm



Freya & Kol

life should be air, water and sun. I did not feel I 've got all that I lived...

Már régóta mélyen magamba fojtom az érzéseim, a múltam. De nem könnyű úgy élni, hogy minden súly egyszerre vetődik rám, főleg az ilyen időkben. Közeleg ide is a világháború, én pedig nem fogok tudni elviselni annyi pusztítást. A halandók már nem olyanok mint régen, önzők és pénzéhesek lettek. Ezért most azért háborúznak, hogy romba döntsék amit a másiknak sokáig tartott felépíteni, mindig is ezért küzdöttek. A kicsi országokat eltiporják és elveszik a területeiket, hogy aztán a felesleget megöljék, a többit pedig rabszolgasorba taszítsák. Nem tudom ez mégis meddig fog tartani, de a világban mindig vannak harcok, csak ezt könnyebben észre lehet venni. Londonba már elért a háború, bombáznak és a férfiak bevonulnak, csak idő kérdése, hogy itt mikor kezdődik el. Kolt viszont nem érdekli ez, amióta csak felébredtem minden testvéremre ránézek néha és róla illő tudni, hogy fittyet hány minden szabályra. Aztán meg ha elhalálozol, ő a sírodon táncolgat majd. Nehéz beleférkőzni az ő maradék lelkébe is, de ha képes egyáltalán megnyílni akkor biztos ő is tud szeretni, ha akar. Ő is csak azért vált ilyenné mert a testvéreink kiszorították a családi körből és vele nem foglalkoztak, viszont most az egyszer külső segítséget is kap. Úgyhogy gondoskodom róla, hogy örüljön a pici szíve.
- Hallom Klaus ellen szervezkedsz, be akarok szállni - Nem akartam elárulni neki, hogy tudok az arany tőrről főleg, mert először is dilisnek találna amiért hobbiból követem, másodszor neki sem kell mindent tudnia.
Most egy kicsit elmosolyodtam csak úgy jelezve, hogy jól szórakozom a kíváncsiságán, viszont a vigyor rögtön el is tűnik mikor meghallom szavait.
- Oh, igazán ? - Vonom fel kisé mérgesen a szemöldökömet a válaszra várva.De mit is vártam tőle...az ő bizalmát nehéz lesz kivívni.
Tovább piszkálódok a kalapjával csak úgy unalomból, meg hogy láthassam azt azokat a szép fürtjeit. - Ja tényleg öröm lehet nekik tekintve, hogy csak is te tudsz róla és egy jó darabig is csak te fogsz - Nem nagyon gondolkodtam azon, hogy eláruljam a családnak még élek és virulok, vagyis majdnem. Most csak neki akarok egy szívességet tenni, amit majd később lesz ideje viszonozni. Figyelem,ahogy elkezdi bámulni az éjszakát, majd némán hallgatom szavait. - Ha kell egy aranytőr akkor nem lesz szükséged többl arra a nagy gyémántra nekem elég a kicsi is, mivel profi vagyok a terjesztő mágiában és egyedül is menni fog - Kezdek dicsekedni a teljesítményeimmel, minek listája átnyúlik a fekete mágia végéhez, de ezt már nem is közlöm vele,majd átadtam neki a kalapját.
- Egy család vagyunk, és a testvéreinkkel ellentétben nekem igen is számítasz - Suttogom vissza neki, majd helyet foglalok mellette a sírkövön és lassan átveszem a whisky-t.- Nem nagyon szoktam inni, de most kivételt teszek- Lassan bele kortyolok az italba és közbe rámosolyodok.



öcsi <3 || Chandelier ||

✖ Kathy babámtól ✖
Vissza az elejére Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptySzomb. Márc. 21, 2015 7:56 pm



Freya & Kol

Csak légy gonosz..

Játszma, bosszú, s vér.. kínok, szenvedések, s fájdalmak.. elhallgatott szavak, ki nem mondott érzelmek, s mélyen magunkba temetett múltbeli emlékek.. kínzó felemésztő érzés, egy hatalmas felüvöltés a messzeségbe, s egy végső sikoly, amikor az élet kihuny végleg. Nem találnék olyan ragokat eme helyzetben, sőt sohasem, amellyel kifejezhetővé válna az, hogy hogyan is érzek legbelül. Azaz élvezet semmihez sem fogható, amikor valaki a kezeid által válik halottá, amikor valaki szemeiből kihuny az életfénye, s az illető tova száll a messzeségbe, hisz immár nem élő. Egyszerűen imádom, amikor sikítanak, könyörögnek az értéktelen kis életükért, s azok a megható könnyek.. ah, a lelkemet mardossák, hisz oly annyira szívszaggatóak. De ezen jelenet most nem lehet a gondolataim sorai közt, hisz előttem a nővérkém áll, aki drasztikus módon lám feltámadt a hamvai sorából; s a pestis mégsem vitte el őt. Hát nem ironikus? Azt hittük halott, s tádám; itt áll pontosan velem szemben, nem messze tőlem, meg a jelenlétemtől. Igen, meglepőnek kéne lennie, s le is döbbenthetne a tény, de ez a család már oly annyira elcseszett, hogy már szinte semmi sem lep meg. Még az sem meglepő, ha valaki meghal, s hirtelen vissza feltámad, mintha ez nálunk annyira megszokott jelenség lenne. Őszinte leszek Freya az, akiről a legkevesebbet tudom, viszont.. lássuk be Finnt kedvelte anno. Sőt álljunk csak meg.. az életem alatt sosem láthattam Freyát, mert ironikus módon, akkor még meg sem születtem. Nevetnem kell! De akkor hogyan is jöttem rá, hogy ő áll előttem? Egyszerű a képlet, senki más nem merne a testvérének szólítani, főleg azt nézve, hogy ősi vámpír vagyok, s előszeretettel leszedem bárki fejét egyetlen pillanat alatt, szóval méltán tudható, hogy eme nő Freya, s nem más valaki. Bár szegény apánkat annyira megviselte az elvesztése, míg most Klaust üldözi.. hát nem vicces? Viszont ideje kizökkennem a szánalmas gondolataimból, hogy arra figyeljek, ami lényeg.. ez pedig ő, még ha igazság szerint számomra nem is annyira lényeges, avagy értékes az ittléte, de ha valakit értékelnem kell tízből tízesre a családból, akkor az ő, hisz nem ismertem, s talán ebben az egészben épp ez a logikusan elfogadható.
-Nekem segítség? Hmm.. mégis miben?-Vonom fel a szemöldököm eljátszva, hogy azt sem tudom miről beszél, hisz valljuk be alkalmaztam már egy jó pár boszorkányt az ügy érdekében, de mind meghalt, sőt nem beszélve arról, hogy semmi jó nem származna abból, ha hirtelen kiderülne ez az egész, és Klaus tudomást szerezne róla, pedig tegyük oda, hogy épp háborút tervezek kirobbantani ellene, amiben az a vicces, hogy ő maga nem is sejti. De nem is lényeges mindez, hisz a hangsúly azon van, hogy a tőr valamilyen úton-módon, de el fog készülni, aztán pedig az adott alkalommal elő véve használom. Nehogy már csak minket lehessen leszurkálni, őt meg nem! Hülyének néz? Azt hiszem eltévesztette a házszámot, mert önmagához kellene benyitnia.
-Nem veszed be a dumám? Akkor nagyon ügyes kislány vagy, mert igazság szerint egyáltalán nem érdekelsz.-Mondom érzéstelen hangszínen, ahogy elmosolyodom játszian könnyedén, és megtörölve a kezeimet figyelem, ahogy leemeli rólam a kalapot.-Öröm lehet biztos a többi Mikaelsonnak, hogy élsz.. és apánknak, de engem nem hatsz meg, azzal hogy elém állsz.-Dobom el azt, amivel megtöröltem a kezeimet, majd finoman teszek néhány lépést a sírok közt, ahogy jobban szemügyre veszem az éjszakát.-Tudod volt elég időm meggyűlölni a családot, bár tagadhatatlan, hogy kellene egy erős boszorkány, de honnan veszed azt, hogy megbízom benned, s a te segítségeddel fogok élni?-Nevettek fel, ahogy rápillantok, majd hirtelen elé suhanva állok meg, hogy visszavéve a kalapom a fejemre tehessem.-Csak egyetlen okot mondj arra, hogy miért bízhatok benned, s megfontolom az ajánlatot, ígérem.-Suttogom a fülébe, ahogy végül egy laza mozdulattal egy üveg whisky mellé suhanok, majd megfogva azt helyet foglalok egy sírkövön. Mélyen kortyolok az italból, majd megemelem a nővérem felé.-Kérsz, vagy diétán vagy?-Hülyéskedem el az egészet.

note: To: My Sister <3 ४ music: On A Mission ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyHétf. Márc. 16, 2015 8:37 pm



Freya & Kol

life should be air, water and sun. I did not feel I 've got all that I lived...

Érdekes, hogy milyen rejtelmes lehet egy ilyen éjszaka. Persze számomra természetes a sötétség és a hold, mindent bevilágító fényével. Oly sok fényt azért még sem ad az a bizonyos égitest, így kicsit lentebb, a talaj közelben minden sötétebb. Bár nem meg mondom ilyen tájakon nőttem fel, a lucskos mezők, az állandó eső és köd még mindig eszembe jut, reggel és este egyaránt. Még is ez a levegő sokkal jobb mint a vidéki legalábbis szerintem tisztább, bár nekem mindegy csak más legyen. Így boszorkányként viszont egészen máshogy is tudjuk látni az erdőket, vizeket, eget, vagyis mindent amiben legalább egy kis darabka van az erdőből. Nem sokan tudják megnyitni ezt a képességet, de ha sajnos tényleg az első boszorkány tanít meg bánni a varázslattal, akkor már más lesz az eredmény. Ez igazából egy olyan érzés, hogy csak rá kell néznem például egy bokorra és érzem a levelei susogását, a termése éredését és a gyökereit, és ugyan így előrébb tudom hozni a fejlődésben. Ezzel a módszerrel akár vizet is tudok nyerni,így ez segíti a túlélést, ha szükség van rá.
Finoman megmozdultam és kiléptem a fa árnyéka alól, majd tovább bámultam egyenesen Kol-ra. Viszont én tudom milyen igazából, szóval nem lesz velem olyan nagy szerencséje.
- Úgy tudom, inkább neked kéne egy kis segítség - Mosolyodom el lágyan, még is őszintén. Azt tudom, hogy most igen nagy szüksége van egy segítő kézre, méghozzá egy boszi kezére.
De lehet, hogy nem is tudja, hogy én voltam, illetve vagyok a nővére, és akkor ezáltal tapsoljuk meg a drága Esther Mikaelson-t.
Oldalra hajtom a fejemet, miközben arra várok, hogy leessen neki.
Szavait magamban halkan megkuncogom és tovább szemlélem őt, hiszen ez az első alkalom, hogy beszélek az egyik testvéremmel. Még ha az a bizonyos testvér ő lenne.
- Hát, igen.. - Mondanám végig, de erősen magához hú és megszorít amitől egy pillanatra meglágyul az pici szívem.
De rögtön el is múlik mikor a ruhámba törli, a vér áztatta kezét. Udvariasan eltolom magamtól és egy pár zsebkendőt húzok elő a kabátzsebemből, amit automatikusan átnyújtok neki.
- Rendben először is tisztázzunk valamit, én nem veszem be ezt a dumát, másodszor pedig hallom segítségre van szükséged - Higgadtan közlöm vele mind ezt, majd lekapom a fejéről a kalapot és odasétálok a hullákhoz. Azokat egy gyors varázslat keretében lebomlasztom, majd újra visszanézek Kol-ra, hogy folytassam a mondandóm.
- Ne is próbáld tagadni, hogy szükséged van rám, és hidd el nálam jobb boszorkányt, majdnem hogy a fél bolygón nem találsz - Vonom meg a vállam könnyedén, egy szépséges-és egoista-mosoly keretei közt. Tudom, hogy ezt az ajánlatot úgysem fogja visszautasítani, ez túl jó ahhoz, hogy csak úgy a padló alá söpörje.
Visszaadom a kezébe a sapkát, majd visszanézek rá.



öcsi <3 || Chandelier ||

✖ Kathy babámtól ✖
Vissza az elejére Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyHétf. Márc. 16, 2015 7:48 pm



Freya & Kol

A gyilkolás is ugyanolyan fontos dolog, mint a többi; számomra létszükséglet!

Mi lehetne élvezetesebb egy játszmánál, egy mindent elsöprő gyilkolásnál, mely nem szab határokat, s mely nem okoz gondokat, mely mindig sikeres, s el nem bukik soha? Mi lehetne élvezetesebb annál, mint hogy vér áztat mindent, mint hogy könyörgő szavakat mondanak el neked, s téged meg sem hat, miközben végül élettelené lesz az áldozat? A mindent elsöprő játszma, s élvezet az, mely felszínre hozza a valódiságot, az élvezetet, s feledtet minden bút, és gondot. Abban a pillanatban nem törődsz semmivel, csak érzéstelen vagy, kegyetlen, s gonosz, kinek a kezeit vér mossa, kinek a lelkére épp vér tapad, kinek az érzelmei a homályba múlnak ki.. Szívdobbanások hangjai, sikolyok szólamai, rettegések eljövetele.. életek hunynak ki, s távoznak el az élők sorai közül, halk, de mégis hangos kereten belül hullik végül az élettelen test a földre, s te magad feleszmélsz, hogy véget ért a játszmakör, de nem hagy el az érzés, hanem csak erősít, ezáltal téve megszállottá, őrültté, s kínzóvá válik a lelked mélyén minden megmozdulás, hisz a gyilkosságokra gondolsz, az életekre, melyeket egykor a kezedben tartottál, s éppenséggel ezért akarsz újra, és újra, aztán újra ölni kegyetlen módon. Nem vagy te szörnyeteg, csupán ez az egy az, amely a magányodban végig kísért, s lám előbb-utóbb belátva a dolgot megtanulod, hogy mindez csak az előnyödre válhat, így teszed meg ismétlésekkel telten - örömmel, s élvezettel - a gyilkolást. Mond hát akarsz az áldozatom lenni? Nem hiszem, így pedig semmi értelme sincs velem szembefutni, nem de? Kol Mikaelson vagyok, s ki velem szembe jössz én vagyok maga a sátán.. az ördög megtestesítője.
A sötét égbolt palástját szemlélem, amelyet csupán a Hold, és a csillagok százainak közérzete övezz világossá némileg. Egy ezüsttengely, és milliónyi aranypont nyújt olyan összhatást, mintha épp most látnád a világ csodáját, s voltaképpen így is van. Persze nem vagyok én sem természetkedvelő, sem pedig kegyelmes alak, sokkalta inkább az ölés az, amely éltetésre késztet. A táj maga lehangoló, de egy kis vörös vérrel feldobva még rémisztőbb lesz, s hogy őszinte legyek, nos.. nekem tetszik mindez. Imádom a vér illatát, ízét, és látványát, hisz olyan színessé tesz mindent. Elmosolyodva kezdek el játszani a kezemben lévő pengével, amely ugyancsak vérrel átitatott, akárcsak a kezem. Végül kizökkenek az élvezeti hatásból, s hirtelen rontják el a jó kis esti játékom.. egy női hang.
-Esetleg valamiben segíthettek?-Emelem meg a fejemet, ahogy feltekintek komor arccal a nőre, majdan gonosz vigyorra húzom az ajkaimat, és lazán felállok a sírkőről.-Minden alkalmat meg kell ragadni.-Vallom be, ahogy jobban szemügyre veszem az előttem álló fiatal lányt, aki az öccsének hívott.. Rebekah nem lehet, hisz ő vámpír, s nem tud alakot változtatni.. bár Freya is lánytestvérem, de ő nem halott? Felvonom a szemöldököm, s gyilkos pillantást mérek a hölgyre.-Freya..-Suttogom, ahogy elmosolyodom, és egy hirtelen mozdulattal átölelem őt, így húzva közelebb magamhoz az egyetlen nővéremet. A tettemmel magamat is meglepem, de ha valakit értékelni szeretnék a családi körömből, akkor az ő.-Azt hittük halott vagy, de ezek szerint élsz, drága nővérkém.-Jegyzem meg mosollyal az arcomon, és még mindig nem engedem el, hanem megsimogatom a véres kezemmel a hátát. Nos igen valamiben meg kell törölni a kezemet, nem?

note: To: My Sister <3 ४ music: On A Mission ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyVas. Márc. 15, 2015 9:41 pm



Freya & Kol

life should be air, water and sun. I did not feel I 've got all that I lived...

Újabb száz év elteltével még mindig itt vagyok, nem mintha ez akkora problémát jelentene. De nem valami kellemes száz éven keresztül aludni úgy, hogy mindent érzékelsz magad körül, mindent hallasz de nem tudsz felkelni. Nem hiszem, hogy a vén banyának ez lett volna a legjobb terve a hallhatatlanságra, csak engem szívat, amiért létezem. Hát nem könnyű azért bűnösnek lenni, mert megszülettél, inkább a szüleim voltak ebben a bűnösök. De hát akkor ők miért nem bűnhődnek, ja tényleg őket már megbüntették. Az a ribanc anyám pedig azt mondta az apámnak, hogy meghaltam, minő felfrissülés. Mondhatni tökéletes életem van.
Egy ideje itt sétálgattam a temetőnél, és azon tűnődtem milyen lesz vajon egy újabb egyedül töltött karácsony. Bár ennek egyszerűen csak úgy véget is vethetnék, de milyen jó lenne, ha ilyen könnyű volna. Szóval ebben az egészben csak egy bökkenő van, Dalia.
Hirtelen megtorpantam és nagy örömtüzet vettem észre, körülötte sok kamasz táncolt, ácsorgott, sütött vagy éppen sírokat rongáltak. Biztos volt náluk ital, és ilyenkor az ember még azt gondolná, hogy vannak még jól nevelt gyerekek.Talán 100 évvel ezelőtt, a viktoriánus Angliában voltak, de most már csak az alja nép van. Egyre közelebb megyek, hogy elzavarjam őket és egy suhintással mindenki kezéből kilököm alkoholt.
Elszórakozgatok ott még egy kicsit a saját kicsinyes megtorlássommal, aztán hirtelen észreveszek egy fekete kalapos, öltönyös férfit. Minél közelebb jön annál inkább látom a szemében az elégedettséget és nem csak azt. Még is mit keres egyáltalán itt ? Mosolyra húzta a száját, én pedig csak tovább gondolkodtam. De ő egyáltalán nem is habozott, bár sejtettem mire készül azért még sem voltam benne biztos. Ismerem Kolt, ahogy úgy ismerhetem, hogy hozzá sem szólok.
Végig néztem, ahogy apránként lemészárolja az embereket, ami nem is tagadom meg mosolyogtatott. Úgy mint, az íme a kellő bosszú amiért meggyalázták ezt a szent helyet, nem is beszélve a bemocskolásáról.
Lassan megközelítem a sírhelyet ahol ül, majd csak úgy elé állok.
- Nem is te lennél, ha el szalasztottad volna el eszt az alkalmat, öcsém - Feleltem magabiztosan, várva a reakciójára.



Érzem érdekes lesz ez a játék || Chandelier ||

✖ Kathy babámtól ✖
Vissza az elejére Go down



Sebastian Morgenstern
welcome to my world
Sebastian Morgenstern

► Residence :
● everywhere in the world
► Age :
407
► Total posts :
139

FIRE MANIPULATOR ♆


TémanyitásTárgy: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans EmptyVas. Márc. 15, 2015 7:57 pm



Freya & Kol

A gyilkolás is ugyanolyan fontos dolog, mint a többi; számomra létszükséglet!

1915-öt írunk, amikor is Európában az I. Világháború zajlik, hogy őszinte legyek nem igen értem az emberiséget.. harcokat folytatnak némi területért cserébe, mintha oly ékes kérdés lenne, hogy melyik ország mennyi területtel is bír, bár ezt döntsék el ők maguk, hisz a háború már egy éve zajlik, míg mostan Decemberi hónapot írunk, s lassan 1916-ba lépünk át, hisz itt az év vége, s a Karácsony körüli felhajtások zajlanak, azaz egyszóval élve.. Nem sokára Karácsonyi parti lesz, amelynek estéjére én is meg lettem hívva. A nagy családi város, s pontban a Mikaelson család rendezi meg a partit, mily érdekes nem? Igazság szerint kevésbé foglalkoztat a családi összejövetel, hisz nem célom élni eme élvezeti lehetőséggel, - bár megjelenek, de az más kérdés - hisz ezerszer jobban lefoglal az a két boszorkány, akivel arra készülök, hogy létrehozzam az aranytőrt; Klaus ellen. Sokan adták már az életüket azért, hogy a tervem valósulni kezdődjön; boszorkányok haltak bele a küldetésbe, melyet rájuk bíztam, de minden kiontott élet erősített, hisz készen állok immáron harcot kirobbantani a két boszorkány osztag között, míg a java rész Klaus hátsójával ékeskedik, addig én a sajátjaimmal fegyvert készítek, de ez eddig nem a lehető legsikeresebben halad a terv, pedig iszonyat egyszerűnek tűnik első szemléletre. A két boszorkányom csődöt mond.. s kezdem elveszteni az ékes türelmem sorát. Mélyen szívom magamba a levegőt, s vámpíri sebességemet kihasználva jelenek meg New Orleans elhagyatott temetői részlegében, ahol ugyanis most épp partizik néhány fiatal.. volt alkalmuk titkos találkozást szervezni így év végére, és megünnepelni az utolsó Karácsonyukat itten, egy kihalt temetőben, mily drasztikus lesz, ha majd meghalnak.. Oh, dehogy! Én nem sajnálom őket semmiképpen sem. Mint valami ünneprontó jelenek meg a parti közepén egy rejtélyes fekete kalapban, és egy hosszú fekete kabátban, ahogy megtalálható rajtam egy fekete nadrág, és egy fehér ing, amelyet voltaképpen egy nyakkendővel egészítettem még ki. A mai kor ezt kívánja meg.. az idők változnak, s főleg úgy, hogy az ember koporsóba van zárva, de most már semmi sem állíthat meg, hisz tombolhatok. Sejtelmesen elmosolyodom, ahogy mindenki értetlenül, s döbbenten bámul rám. Megjelenik hirtelen a félelem lágy elő szólama, ahogy én magam felröhögök.
-Ugyan már! Csak nem nyuszikkal van dolgom?-Kérdezem meg pimaszul, egy mosoly, és egy kis irónia hevébe zártan. Egyesek hátrálnak, mások épp már futnak is tova, mintha csak egy könnyed megúszási lehetőség lenne nekik mindez, s eltudnának előlem lógni.. a-a. Soha! Előveszek a játszma kedvéért egy pengét, és egy mozdulattal eldobva néhány ember nyakán végig siklik. Az eszköz hangos kísérlet hevében a földre hullik, én pedig utána lépve felszedem onnan, ahogy véres lesz a fekete kesztyűm. Finoman lehúzom mindkét kezemről, majd zsebre dugva immár a kezemet áztatom a pengén lévő vérrel. Néhány fiatal azt hiheti bújócskázunk, de hát oké.. a játék sosem esik nehezemre. Hirtelen suhanok tova az első egyed elé, majd elváltoztatva az arcomat a nyakába vájom a fogaimat, s kiszívom a vérének jelentős részét, majdan végül egyszerűen kitekerem a nyakát, hogy aztán holtan végezve a földre hulljon a holtest.-Hol is vagytok, édeskéim? Tudjátok.. nem harapok ám!-Szólalok fel vigyorogva, ahogy végig suhanva a temetőn végül mindenkivel végzek. Ki pengét kap, ki fej letépést, míg mások egyszerűen csak a táplálékaim lesznek. Végezetül pimasz módon helyet foglalok egy sírkővőn, s az éjszakai táj égboltjára tekintek fel, ahogy a körülöttem lévő terepet vér áztatja, s némileg a ruhám is olyan, bár leginkább a kezem az, ami véres.

note: To: My Sister <3 ४ music: Shake It Off ४ words: Nem számolom

✖ By My Star ✖

Vissza az elejére Go down



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: 1915 - New Orleans 1915 - New Orleans Empty

Vissza az elejére Go down

1915 - New Orleans

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» 2004 - New Orleans
» The Originals - New Orleans
» New Orleans, A templom tetőtere - Alig pár hete
» 1911 - New Orleans
» 2003 - New Orleans

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: Emlékszel még, mikor...?-