world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (28 fő) Kedd Szept. 24, 2013 12:06 am-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
írta: Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
írta: Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
írta: Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
írta: Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
írta: Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Share| .

Chantilly Lace restaurant & bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
30
► Total posts :
151

BRAVE HUNTER ➴


TémanyitásTárgy: Re: Chantilly Lace restaurant & bar Kedd Szept. 22, 2015 12:53 pm

Lezárt játék


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
30
► Total posts :
151

BRAVE HUNTER ➴


TémanyitásTárgy: Re: Chantilly Lace restaurant & bar Pént. Júl. 10, 2015 6:33 pm




Lana && Henry

i want you tonight

- O contraire, szépségem! Nagyon is szívesen bújtatnám bele kecses lábaidat. Persze biztosan elidőznék vele. Kiélvezném a perceket – mocskos vigyorral a képemen hajolok előre, bizalmasan közel – az ujjaim olykor eltévednének... elvándorolnának a combokon, a fenéken... bejárná a domborulatokat, végigbecézné a még láncok nélküli hajlatokat és hagynám, hogy a csipke tegye azt amire teremtetett... hagynám, hogy tovább csiklandozza a már amúgy is selymes mégis ingerelt, meztelen bőrt. - visszább húzódok – aztán jöhet a harisnya. Akarod, hogy kifejtsem? - kérdem még mindig tartva a szemkontaktust amit csak akkor szakítok meg, mikor megjelenik a pincér én pedig leadom a rendelésünket. Hanyag eleganciával fogadom édes kicsi bókját. - Csak tudom mit akarok. - nem vagyok hajlandó nem a tekintetébe merülni. Kár is volna, itt úgysincs szebb látvány a nőnél. - Szóval csak friss levegőt akartál. - elvigyorodom. Nem vagyok hülye ezt ő is tudja de ahogy nekem is, neki is megvannak a maga titkai. Amivel nincs is baj... kivéve persze azzal a kis titokkal ami a csipkék alatt bujkál és amibe nagyon is szívesen belekóstolnék. Tekintetem ajkaira összpontosul; figyelem, ahogy még vörösebbre festi ajkait a bor és magam is belekortyolok az italba. Elégedetten sóhajtok fel amikor az édes nedű lefolyik a torkomon. Igazán kiváló, párja sincsen. Akárcsak a velem szemben ülő nőnek. Aki az enyém lesz – előbb vagy utóbb de az lesz.
A húgomról kérdez. Túl jól ismer. Igen. A húgom az érzékeny pontom. A világom cseszett közepe. Mert hogy az. Már attól idegbeteg leszek ha arra gondolok, hogy valaki más érinti meg zsenge combjait... a tincseit, az ajkait. Igen, beteges vággyal vonzódom hozzá. Az egész lénye valami láthatatlan erővel kulcsol magával... persze erre még rátesz pár lapáttal, hogy együtt élünk. S legutóbb mikor egy kisfiúval láttam játszani, letéptem róla a srácot és kihajítottam a házból. Az én házam, az én szabályaim. S ezt meg is mondtam Hazelnek. - Fogalmazzunk úgy, hogy Hazel egy csiszolatlan gyémánt. Van még mit tanulnia a szabályokról és azok betartásáról. - összekulcsolom ujjaim – Persze nem hagyom elszemtelenedni. - teszem még hozzá de nem óhajtok túl sokat beszélni róla. Azért az én titkaim is jobb ha csak a gatyámig nyúlnak számára. Nem kell senkinek sem tudnia, hogy Hazel vérfarkas, ahogy arról sem, hogy a legutóbbi alkalommal addig fenekeltem még az én farkam égnek nem állt, ő pedig zokogott. Oh, istenem. Ma este ha Lana nem jön haza velem, a falra fogom tenni az ócska vöröst a sarokban. Már csak a gondolattól is, hogy valaki felett uralkodjak kezdek beindulni. - Meddig fogjuk még kerülgetni a forró kását Lana? - kérdem hirtelen – tudod, hogy akarsz engem. Én pedig téged – rántom meg a vállam hanyag eleganciával – Nincs ezen szégyellnivaló.

SZÓSZÁM || ZENE || MEGJEGYZÉS

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Chantilly Lace restaurant & bar Pént. Jún. 12, 2015 7:01 am

henry & lana
you never can know what i really want
Elmosolyodva forgattam ujjaim között a poharat, miközben hallgattam a szavakat, melyek elhagyták a száját. Azt kellett volna mondanom, hogy számomra innen nincs menekvés. Eltűnhetek hónapokra, vagy évekre is, de mindig lesz, ami idekössön, méghozzá a tulajdon teremtőm. Aki valami oknál fogva teljesen megfeledkezett rólam, valószínűleg pontosan arra várt, hogy végre megszabaduljon tőlem. Elvégre... mégis miért örülne ő annak, ha bekavarok a nagy, éppen épülő életébe?
- Vannak olyan apróságok az életemben, amelyeket a mediterrán életnél is jobban szeretek - szélesedett ki a mosolyom, kivillantak fehér fogaim, miközben tekintetét figyeltem. Sejtésem sincs, hogy mióta képes ilyen különleges barátságot ápolni egy vámpír és egy halandó... különleges hobbival rendelkező férfi. Hiszen bármelyik pillanatban a nyakamat törhetné, vagy átdöfhetne egy vaskos karóval.
Belekortyoltam a pohárba, amelybe bort töltött, majd kissé hátradőltem, de továbbra is tökéletesen kihúzva magam, ültem vele szemben, közben az asztal alatt egymásra téve a két lábamat. Gondosan ügyeltem arra, hogy ne a rúzsom bánja ezt a kis kortyolgatást, hiszen amit igazából gyűlöltem, az az, ha elkenődik a vörösség az ajkaimon.
- Édes, tudhatnád, hogy rám bármikor számíthatsz - vigyorodtam el, ahogy láttam, hogy kezébe fogja a dobozt, de hamarosan előkerült egy kis apróság az ő kezéből is, amelyet nekem nyújtva adott át. Arcomra valami gyermeteg mosoly és csillogás költözött, hiszen sejtésem sincs, mikor leptek meg utolára ajándékkal. Vagy egyáltalán, hogy ki lepett meg. Ez a férfi figyel a részletekre.
Míg ő bontogatott, én ismét belekortyoltam a poharamba. Remekül állt csuklóján az a darab, és a két érte kapott csók sem tehető csak úgy mellékesen zsebre. Tudja, mit kell lépnie... teljesen felvillanyozott ezzel a gesztussal. Szóval ez sikert aratott, és lényegében más most amúgy sem számít.
- Akkor, lássuk - kezdtem én magam is bontogatni, majd jóízű nevetés bukott ki belőlem, amikor megláttam a ruhadarabot, amely benne bújkált. Az egész lehetne meglepő, de nem az. Hiszen Henrytől kaptam. Aki valószínűleg lassan jobban ismeri a női nemet, mint mi saját magunkat. - Tudod, bármibe lefogadnám, hogy ezt te inkább leszednéd rólam, mintsem rám adnád - suttogtam egészen halkan, szinte feszítően és lehengerlően, ahogy tekintetem elmélyült az övében. Sosem titkoltam előle, hogy ugyanolyan vágyaim lennének őt megkapni, mint amilyenek az ő fejében is folyton folyvást ott vannak. De sosem adtam meg magam a vágyak kínzó érzésének, hiába fordult már elő az is, hogy az utóbbi időben egy-két férfi helyére magát Henryt képzeltem szex közben. És ettől az egész sokkal jobb, izgalmasabb volt. Ez a barátság azonban túl fontos nekem holmi gyönyörért.
Rendelt, és meglepő módon tökéletesen tudta, mire vágyom egy étteremben. - Lenyűgöző vagy - nyaltam végig alsó ajkamat egy újabb korty bor után.
- Friss levegőt akartam. Azt mondják, az európai levegő pontosan ilyen... egy tengerpart mellett - vontam egyet a vállamon. A valódi okok egészen mások voltak, de miért fedném fel őket, miközben részemről én magam is feledni akarom őket? - És te? Hogy van a húgod? - kérdeztem rá, és ekkor ismét felvettem a szemkontaktust. Jó, nem a valódi húga. Nem kellett sokat érdeklődnöm ahhoz, hogy rájöjjek, hol az ő világának a közepe. Ez a téma amúgy is érdekelt.


roads untraveled • igyekeztem  hmm?  • ©
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
30
► Total posts :
151

BRAVE HUNTER ➴


TémanyitásTárgy: Re: Chantilly Lace restaurant & bar Vas. Márc. 01, 2015 7:21 pm


Lana & Henry
you look beautiful as always…

Halk nyögésére elégedett és szemtelen vigyorra húzódik pofámra de nem illetem kommentárral a dolgot, hagyom, had lappangjon a nőben, had merüljön mélyre benne még én kacsintok és már tovább is indulok, hogy igazi úriember módjára húzzam ki a széket majd toljam vissza ezúttal formás kis fenekével együtt. Hallgatom édes ajkairól legördülő szavait de megtisztelem ezt a nőt annyival, hogy a tekintetem az övét figyeli. – Európa. – vonom fel a szemöldököm kérdőn, ahogy megemlíti a franciákat és az olaszokat – Csodálom, hogy Róma nem rabolt el tőlem kedvesem. Tudom, hogy mennyire szereted a mediterrán pezsgést. – kérdezés nélkül töltöm meg a poharát – persze még véletlenül sem tele, hisz ez a bor nem az a fajta, amit az ember hanyagul lehörpint majd kiokádja. Nem. Ez a bor finoman és mégis alattomosan kúszik majd a véráramba és hiteti e, hogy minden lehetséges. Persze, nem az a cél, hogy leitassam a nőt. Ugyan már. Egyrészt az nem az én műfajom – egyszerűen nincs szükségem rá, másrészt pedig a nő vámpír. Nem is hatna rá. Ettől függetlenül azonban megérdemli, hogy egy kiváló zamat kiválóan érett színe fesse meg ajkait és cirógassa végig torkát. – Ó biztos vagyok benne, hogy kifogástalan darabokat választottál. – vigyorom kiszélesedik, hogy a csipkét emlegeti. Ügyes kislány, meg kell hagyni, tudja, mivel hergeljen fel. – Bármikor rendelkezésedre állok, hogy  megmondjam, jól is állnak-e. – kacsintok felnevetve majd mikor előhúzza az apró dobozt, mosolyogva csóválom meg a fejemet. – Nem változnak a szokások kedvesem. – nyúlok a zakó belső zsebébe, ahonnan egy szinte majdnem egyező méretű dobozt  vonok elő. – A viszontlátás örömére. – kacsintok és átvéve ajándékom nyújtom át sajátomat. A fekete doboz egy gyönyörű, rózsaszín harisnyatartót rejt – természetesen csipkéből. Felemelem a doboz tetejét és elismerően füttyentek. – Lana! – simlis vigyorral a képemen oldom a csuklómon pihenő órát és cserélem ki az újra ami nem meglepő módon teljesen passzol hozzám. Megemelkedem és a nő arcára lehelek két finom csókot. – Köszönöm. – kacsintok rá visszaülve a helyemre. Amint a nő is felbontja a masnit, közelebb hajolok. – Akármikor segítek felvenni. -  kacsintok pimaszul majd elhajolok és intek a pincérnek, hogy aztán gondolkodás nélkül rendeljek mindkettőnk számára. Ismerem a nő ízlését és azt, amit szeret. Plusz a legjobbat érdemli, én pedig ismerem az éttermet eléggé ahhoz, hogy tudjam, mi is itt a legjobb. – A hölgy később leadja a desszert rendelésünket is. – Azt mindig is Lanara bíztam. Belekortyolok a borba. – És pontosan mi hajtott téged Európába kedvesem?


words: 388  ••• music: my rose ••• note: the gift

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Vendég
welcome to my world
avatar


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Chantilly Lace restaurant & bar Kedd Jan. 13, 2015 2:44 pm

henry & lana
you never can know what i really want
A táskám füleit lazán tartom ujjaim között, miután kiszállok a nemrég vásárolt kocsimból. Beszippantom a város illatát, mialatt pár másodpercre lehunyom a szemeim. Csupán két napja tértem vissza az európai utamról; úgy érzem, Alexander örült, hogy rövid ideig megszabadulhatott tőlem, és kegyetlen szeszélyeimtől, melyekkel azt hiszem, bármikor, bárkit képes lennék bosszantani. Már ha szeretnék eme igazán nőies szokásommal élni egy-két előnyös helyzetben.
Nem sokat kellett álldogálnom indulás előtt a szekrény ajtajánál, hiszen tökéletesen ismerem már Henry ízlését. Ahogyan azt is, hogy - akárcsak eddig - ezúttal sem fogja lejjebb adni a színvonalát, hát már csupán ezért is mondható, hogy megérdemli a látványomat egy elegáns, fekete mini ruhában. A lábaim igencsak szemrevalóak, így semmi kétség, hogy nem lesz kifogása a ruhámat illetően. A Henry-féle férfiakat könnyed kiismerni, a céljuk, hogy az a bizonyos ruha minél előbb a fekete tűsarkúm alatt heverjen. Ám Ő mégis számtalan esetben kifürkészhetetlen és megfejthetetlen.  Talán ezért kedvelem olyannyira társaságát, melyben egyszerre jeleníti meg előttem a rejtélyes férfi és a tökéletes szerető különleges egyvelegét. Imádom az illatát... azt pedig méginkább, hogy ha engedi, az ujjaim között tarthatom őt. Sosem kapott még meg. Nem engedem, hogy társaságomat csupán azért választhassa, mert éppen nincs más, kinek testében örömét lelheti. Nincs szükségem még egy ilyen barátra. A folytonos visszatérése pedig bizonyítja, hogy... egyrészt nagyon kitartó. Másrészt viszont, imád velem lenni. Még ha ezt soha nem is mondaná ki. Fogalmam sincs azonban, hogy idézőjeles ostromát meddig fogom tudni elviselni és cérnával bírni. Kíváncsi vagyok...
Elég, Lana! Rég nem vagy már egy idióta szűz lány.
Ahogy belépek a helyiségbe, szinte rögtön a férfira kúszik a tekintetem, és egy elégedett mosollyal mérem végig ezúttal is tökéletesen megválasztott öltözékét. Nem képes mellé lőni.
- Hm - bukik ki belőlem, ahogyan ajka az enyémet érinti, s tekintetembe furcsa, megnevezhetetlen fény költözik. Talán némi kihívás? - Tökéletes kezdés - jegyzem meg, majd helyet foglalok a széken, amelyet nekem húzott ki. Ujjai szándékosan érintik vállam, csupasz bőröm szinte rögtön parázs forróságúra gyúl.
Szemügyre veszem a bort, mely időközben megérkezik, s pillantásom az ablakon is kikószál. Nem képes mellé lőni ebben sem. Hihetetlen férfi. Engem pedig nehéz lenyűgözni.
- Úgy tűnik, a világ elég nagy ahhoz, hogy elbújhassak előled - kezdek bele a magam megszokott nőies, ám annál szemtelenebb stílusában, és tekintetemmel folyamatosan arcát méregetem. Nem vagyok naív kislány, és ő ezt már teljes mértékben tudja rólam. Engem olcsó trükkökkel nem vehet meg.
Ajkai kézfejemet érintik, én pedig nem húzom el tőle, örömömet lelem udvarias gesztusaiban. - Nemrég érketem vissza Párizsból. Előtte bejártam Rómát és Velencét. Egy egész új ruhatár vár rám a még ki nem csomagolt táskáimban. Ki tudja, talán egy-két darab számodra is figyelemfelkeltő lehetne - válik pillantásom kihívóvá, és alsó ajkamba harapva nevetem el magam végül. Fehérneműkről beszéltem leginkább, hisz tudtam, hogy számára az is mérvadó. Igaz, az még jobban, hogy mit takar el az a falatnyi csipke. - A franciák és olaszok imádják a csipkét - fűzöm még hozzá, majd előhúzom táskám, és egy apró, bársonyos dobozt húzok elő belőle. Minden alkalmat megragadok, hogy tudja, gondolok rá... de még mennyit! S ez bizonyítja, hogy a körutam során is fejben tartottam őt.
- Ez a tiéd - súgom végül, és áttolom neki az apró dobozkát, mely egy igazi svájci karórát rejt a modern technika minden vívmányával együtt. Pontosan olyan, amely egy férfi csuklón remekül áll... az övén főleg.


roads untraveled • igyekeztem  hmm?  • ©
Vissza az elejére Go down



welcome to my world
avatar

► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
30
► Total posts :
151

BRAVE HUNTER ➴


TémanyitásTárgy: Re: Chantilly Lace restaurant & bar Kedd Jan. 13, 2015 1:34 pm


Lana & Henry
you look beautiful as always…

Az órámra tekintek. Tudja, hogy nem tolerálom a késést és soha nem is érkezett még késve. Bízom benne, hogy ma is épp oly pontos lesz, mint mindig. Belekortyolok a whiskybe.  Az aranyló ital gyorsan legurul a torkomon. A kis vörösre emelem a pillantásom. Lesüti a tekintetét, hát persze, hogy megteszi. Aztán újra rám pillant. Szégyenlősen, ártatlanul. Szemérmetlenül bámulom édesen hívogató idomait. Már kihívóan bámul. Int a pincérnek aki percekkel később újra tölti a poharamat amire elhúzom a számat és visszatolom a kristálymetszésű műremeket és nemet intek a fejemmel a nőnek. Nem szeretem a könnyű prédákat. Nincs bennük semmi kihívás, semmi tartás és ennél nehezebben tudok elképzelni bármit is ami elveszi a kedvem egy nőtől. Jól ismerem ez a fajtát. Tisztában van a szépségével és szeret szende szűzként tetszelegni de valójában csak egy jól szituált ribanc aki nem bírja elviselni, hogy valaki nemet mond neki. Az ilyet még annyira sem tartom méltónak, hogy letérdeltessem magam elé. Felemelkedik, abban a pillanatban, hogy Lana belép. Időben, mint mindig. El is feledteti velem a kis vörösnek még a létezését is. Ez a nő a nagy meccs. Már jó ideje magaménak akarom tudni de nem enged nekem… és a vágyainak. – Szépségem. – lépek hozzá és lehelek csókot ajkaira épp oly szemtelenül, mint mindig. Már nem is tudom mikor találkoztunk utáljára de azt tudom, hogy ez a nő napról napra gyönyörűbb lesz. Édesen telt ajkai, formás idomai… a hamvas bőr, az ében sötét tincsek…  emellett a nő mellett hajlandó lennék ott tölteni az éjszakát. Nem csak, mert vonzó és mert magaménak akarom… hanem mert okos, humoros, kedves lelkű gyöngéd nő… minden amit akarok egy nőben. S persze ellenáll nekem. A dög.
A foglalt asztal az ablakon túl a folyópartra tekint. Gyönyörű kilátás egy gyönyörű nőnek. Kihúzom a széket és betolom, finoman érintve fedetlen vállait majd magam is helyet foglalva intek a pincérnek, hogy hozhatja a bort amit kettőnk számára foglaltam le. A több mint harminc éves vörös, édes ízeket ígér ma estére. Legalábbis jobban teszi ennyi pénzért. – Most már ideje volt összefutni Lana. Nem bujkálhatsz örökké előlem. – kacsintok rá játékosan és megragadva ujjait csókolok kezet. – Mesélj. Merre kószáltál báránykám?



words: 352  ••• music: my rose ••• note: my beauty…

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



welcome to my world
avatar

► Residence :
Δ mystic falls
► Age :
30
► Total posts :
151

BRAVE HUNTER ➴


TémanyitásTárgy: Chantilly Lace restaurant & bar Kedd Jan. 13, 2015 1:27 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Chantilly Lace restaurant & bar

Vissza az elejére Go down

Chantilly Lace restaurant & bar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: Richmond és környéke :: Richmond városa-