world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

Nincs


A legtöbb felhasználó (64 fő) Vas. Aug. 14, 2022 11:44 pm-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Megosztás

2004 - New Orleans

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



Adam Lanford
welcome to my world
Adam Lanford

► Residence :
new orleans, bayou ••
► Age :
34
► Total posts :
104

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: 2004 - New Orleans 2004 - New Orleans EmptyHétf. Május 19, 2014 11:28 pm

Lavinia & Adam
The first rule of truly living:
do the thing you're most afraid of.

Percekig ácsorgok az ajtó előtt toporzékolva. Megváratnak egy kicsit, vagy csak nekem tűnik úgy? Izgulok, az idő pedig ólomlábakon jár. Kétszer is rápillantok a karórámra, az tulajdonképpen nem mutat változást. Aztán végre lépteket hallok, majd az ajtó feltárul előttem.
- Jó napot, Mrs. Caine! - biccentek udvariasan a nő felé, akivel hirtelen farkas szemet nézhetek, és bár nem ismerem őt, szinte biztos vagyok benne, hogy ő lehet Lavinia mamája. Erről pedig hamarosan még inkább meggyőződhetek, amikor mellette a lánya is felbukkan, és kikukucskál rám.
- Szia - eresztek meg felé egy mosolyt, de az anyukája még mindig ugyanolyan keményen pillant rám, és egyáltalán nem mozdul, ettől a barátságtalanságtól pedig elkerekednek a szemeim. Nem akar beengedni? Mielőtt túlságosan elmorfondírozhatnék ezen, Lavinia hirtelen behúz az ajtón, elslisszolunk a mamája mellett, és már száguldunk is fel az emeletre. Némán követem őt felfelé, de útközben még vetek egy pillantást a nőre. Furcsa, dermesztő érzés indul ki a gerincem mentén, és áramlik szét bennem tőle, úgyhogy végül inkább elkapom a tekintetem. És aztán már el is érjük Lavinia szobáját.
- Anyukád... mindig ilyen... rossz kedvű, vagy csak engem nem kedvel? - kérdezem kicsit sután, mégis óvatosan válogatva meg a szavaimat. Olyat mégsem mondhatok a mamájára, hogy ijesztő, goromba meg dühös. De azért kíváncsi lennék, ha tényleg engem utál ennyire, mivel érdemeltem ezt ki, tekintve, hogy még sosem találkoztunk korábban.
- Ez a szobád? - lépkedek aztán beljebb, és végighordozom a pillantásomat a helyiségen. - Szép... és lányos - jegyzem meg, mielőtt végiggondolhatnám. Remélem, az utóbbival nem mondtam semmi sértőt, nem annak szántam, inkább nevezhetnénk dicséretnek. Sokkal rendezettebb, kedvesebb és világosabb ez, mint a mi közös szobánk otthon Clarával. Megcsodálok egy-két képet a falon, apró tárgyakat a szekrényeken és polcokon, aztán helyet foglalok az ágya szélén, ledobva magam mellé az iskolatáskámat, amiben kémia leckét is hoztam. Laviniát figyelem, miközben azon tűnődöm, hogy térjünk azonnal a tárgyra, és kezdjünk el foglalkozni a házi feladatunkkal, vagy előbb próbáljak elcsevegni vele valamiről. Az utóbbit szeretném inkább, de még mindig bizonytalan vagyok, azt sem tudom, mi érdekli a lányt. Végül inkább elkezdem kipakolni a tankönyveimet, és csak utólag veszem észre, hogy egy-két zenei magazin is közéjük került. Általában van ilyesmi nálam, a zene az egyik nagy, titkos szenvedélyem.


▲ Bocsánat a késésért és a minőségért :$ ▲ Dirty Paws ▲ 368 ▲ made by
Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: 2004 - New Orleans 2004 - New Orleans EmptyCsüt. Ápr. 10, 2014 8:44 pm

living and existing
are not the same




Olyan gyakran szoktam kívánni, bárcsak anya egy kicsit más lenne. Kevésbé aggodalmas, kevésbé szabályszerető, kevesebbet foglalkozna azzal, mások mit gondolnak rólunk, és kevesebb szabálya lenne arra vonatkozóan, hogy nekem mit szabad, mit nem, és hogyan kellene viselkednem úgy általában. Mert a fiatalság nem kifogás arra, hogy szertelen vagyok. Tizennégy évesen ideje lenne úgy viselkednem, ahogyan ő…? Ilyenkor sosem értem, miről beszél. Annyira igyekszem, hogy ne ő érjen először oda az ajtóhoz, amikor csöngetnek, de még mielőtt az utolsó nyikorgó lépcsőfokról leszökkenhetnék, egy váratlan fuvallat vagy három lépcsőt taszít rajtam felfele egyetlen gyors mozdulatára. És még hogy én ne játszadozzam az erőmmel felesleges butaságokra, mert azt az Ősök nem nézik jó szemmel…? Butaság. Néha nem is hiszek neki, hogy bárki is foglalkozik azzal én mit csinálok, no persze rajta kívül…kínosan ügyel arra, hogy véletlenül se boruljak le azért a lépcsőn, kényelmes lassúsággal fogok talajt, és a figyelmeztető pillantása után amint elfordul, undok grimaszt vágok rá.
Egész nap mérhetetlenül undok volt. Az új kedvenc témája, hogy nekem nem is kellene iskolába járnom, mert mégis mi többet tanulhatok én ott, mint amit ő is meg tudna tanítani nekem…? Aztán jön az, hogy talán a gimnázium már tényleg felesleges, a negyed másik felében van, és utálja, ha egyedül mászkálok, mert még nem tudok eleget. Szerintem szerinte soha nem fogok eleget tudni, de nem azért vitatkozom vele ezen állandóan, mert annyira szeretnék iskolába járni, egyszerűen csak ellent akarok mondani neki. Na meg…messzemenőkig taszít, hogy egész napokat töltsek vele. Ha csak lehet, ezt szeretném elkerülni. Kár, hogy ő is tudatában vannak, hogy nem a tanulmányaim szeretete miatt kell kiabálásig fajulnia minden ez irányú beszélgetésnek.
Gondolom a szemében az mindennek a teteje, hogy az ő házában még a tanulópartneremet is fogadni kell. Én megmondtam neki, hogy nem kell. Megkaptam megint, hogy fogalma sincs, ki nevelt belőlem ilyen illetlenül pofátlan fruskát. A nagyira kentem, ami szerinte megint csak szégyentelen disznóság, de egyébként komolyan gondoltam. A nyakamat teszem rá, hogy a nagyi meséi tehetnek róla, meg az, amit mindig mondogat nekem, hogy igenis mondjam el a véleményemet, ha valami nem tetszik. Anya szerint az a különbség, hogy a nagyi már öreg, és neki több mindent szabad, mint nekem. Szabad. Már megint. Úúúúgy unom…!
Ő nyit ajtót, de persze amint nem figyel, már ott loholok a sarkában és a kilincset szorongató karja alatt kukucskálok ki Adamre. Adamre, aki már megfigyeltem, hogy anyám szótárában szintén a „pofátlan” megfelelője lenne - és ez jelen alkalomkor különös gyönyör -, de szerintem még őt is öt perc alatt nyúllá tudná változtatni a mama, akinek szigorú tekintete köszönés nélkül mered szegényre. Na neeeeem! Nem, nem, nem! - Szia! – én persze százwattos mosollyal sugárzok rá, anya úgy néz rám, mint aki most veszi észre, hogy szorosan állok mellette, és persze nem mulaszt el egy lehetőséget sem a rosszalló nézésre, de én már ezt megszoktam. Gondolom szerinte Adam addig be sem teszi hozzánk a lábát, amíg nem köszön, nem mutatkozik be, és nem sorolja fel az összes adatot az anyakönyvi kivonatáról, de természetesen nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen, mert nekem nagy-nagy-nagy szükségem van a legkisebb segítségre is kémiából, Adamet meg ráadásul…kedvelem, most ezt nem szégyen mondani, ugye? - Na, gyere már be! – gondolom anya arra legkevésbé sem számít, hogy a karja alatt átnyúlva ragadom meg a fiú dzsekijének az ujját, és határozott mozdulattal húzom befele, ha kell, hát hajtsa meg szépen a derekát ő is, de siessen, mert grabancon lesz ragadva - …és gyorsan – teszem hozzá egy fokkal halkabban, nem mintha ilyesmi elegendő lenne anya kijátszására, de reményeim szerint az akcióm a meglepetés erejével hatva elegendő lesz ahhoz, hogy már az ajtótól két lépésnyire levő lépcsőn húzzam magam után a vendéget, mielőtt még felcsattanna a jól ismert „Lavinia, mit képzelsz magadról?!”
Vissza az elejére Go down



Adam Lanford
welcome to my world
Adam Lanford

► Residence :
new orleans, bayou ••
► Age :
34
► Total posts :
104

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: 2004 - New Orleans 2004 - New Orleans EmptySzer. Ápr. 09, 2014 9:33 am

Lavinia & Adam
The first rule of truly living:
do the thing you're most afraid of.

Még mindig ódzkodom az iskola gondolatától, és egyáltalán nem úgy, mint a kortársaim. Már eleve az is zavar, hogy visszaköltöztünk a mocsárból a város szélére, a zsigereimben érzem, mennyire nem jó ez így. De ha jól értettem, anyám ötlete volt, és Mike-kal mindketten ezt akarják. Azt is megértettem miért. Jobb életet akarnak nekünk, nyugodtabbat, élhetőbbet. Főleg Clarissa miatt, szerintem. Azt gondolhatják, hogy nagyobb biztonságban vagyunk a városban, emberek között, és lehet, hogy ez ránk igaz is, de Mike-ra nem. Ő vérfarkas, a mocsárban lenne a helye, ahová száműzték, és ha elkapják, hogy itt ólálkodik... Bele sem merek gondolni. Minden borzalmasan megváltozott az átok óta, és nem csak azért, mert csupán havonta egyszer, egy éjszakán találkozhatunk a mamával. A táborban állandó a feszültség, és ezt még én is észrevettem, tizennégy éves fejjel. Ennek ellenére én jól éreztem magamat ott, sokkal szabadabbnak, olyanok között, akiket a családomnak nevezhetek, még ha a vér nem is köt mindegyikükkel össze. De kezdem elfogadni a szüleim döntését, és azt is tudom, hogy nem lehetek önző, nem panaszkodhatok, nem lázadhatok a dolog ellen, Clara miatt. Még olyan kicsi. Csupán hét éves. És olyan ártatlan és kíváncsi, és minden érdekli, ami színes és csillogó. Elnézem sokszor, szerintem hercegnőnek képzeli magát, amióta beköltöztünk. Tudom, hogy ő sokkal jobban szeret itt. Imádja a kirakatokat, bár azokkal a ruhákkal meg a többivel, csak az üvegfalon keresztül tud érintkezni. De eldöntöttem, hogy összegyűjtöm a zsebpénzemet, hogy vehessek neki valamit. Egyszer kézen fogom, és csak úgy besétálunk egy olyan nagy áruházba. Mi megtehetjük. Úgyis sokat vagyunk kettesben. Általában én vigyázok rá, amikor Mike a mocsárban van, és érthető okokból elég sok időt kell ott töltenie.
Visszatérve a sulira, nem szeretem. Kívülállónak érzem magam, és az is vagyok. Az új diák a rossz magatartással, aki sokakkal kötekedik. Nem tudok, nem is akarok beilleszkedni, hisz mi értelme? Hazugság lenne az egész, hisz sosem tudhatnák meg, hogy mi és ki vagyok. Hogy anyám az év nagy részében farkas alakban él, a papám szintén vérfarkas... illetve a nevelőm. Mert a vér szerinti... nos, ő egy vámpír, aki a családom ellen harcol. Még mindig nehezen emésztgetem a dolgot, pedig legalább két hónapja már, hogy a mama elárulta ezt a titkot. Sok olyan súlyos dolog nehezedik a vállamra, amit nem oszthatok meg senkivel, akkor meg mi értelme barátkozni. Mégis az a vicces, hogy mindezek ellenére a többiek menőnek tartanak. A rejtélyes új srác, aki bárkinek beszólogat, akár a tanároknak is. Pedig ez nálam zsigerből jön, és nem imponálni akarok. De legalább annyi értelme van, hogy nem akar senki rám akaszkodni. Igazából van egy olyan személy, akitől nem bánnám. Egy lány tulajdonképpen, és ő a párom a kémia laborban. Lavinia. Még a neve is gyönyörű, és mindig olyan jó illata van, a mosolya pedig... Van benne valami különleges, amitől más mint a többiek, de ezt nem tudnám megmagyarázni. Talán nem is fontos. A lényeg, hogy kedvelem őt, de vele sem beszélgetek többet, mint másokkal. Egyedül az órákon, akkor is leginkább a feladatainkkal kapcsolatban. De a múltkor már ráköszöntem a folyosón, és rám mosolygott. Akár le is szólíthatnám egyszer, de nem tudom, miről társaloghatnék vele, a kémiát leszámítva. A mostani páros feladatunk azonban ebben talán még kapóra jöhet. Egy beszámolót kell készítenünk az alkáli- és alkáliföldfémekről, kiemelve egy elemet, és mellékelve egy rövid bemutatót is, valamilyen kísérletet. Ezen kell ma dolgoznunk, és ezért megyek át ma délután hozzá. Felajánlhattam volna azt is, hogy nálunk legyünk, otthonosabb terep, de... nem hiszem, hogy jól érezhetné magát a szegényes házunkban. Kicsit elhanyagolt is, főleg mert a suliidőn kívül gyakran a mocsárban tartózkodunk, oda pedig biztosan nem hívhatnám el. Kicsit izgulok, de igazából jól felkészültem. Mármint a tananyagból. Összeállítottam egy konkrét tervet a feladatunkhoz, egyrészt mert úgy vettem észre, hogy Laviniának nem erőssége a vegytan, és szeretem, hogy kisegíthetem őt ebben. Másrészt pedig mert ha nem kell egész délután csak a munkára összpontosítanunk, akkor maradhat időnk kicsit beszélgetni is.
Megigazgatom magamon a bőrdzsekimet. Egy árnyalatnyit még nagy rám, az egyik falkatagtól örököltem, ráadásul kicsit kopottas is, de én szeretem. Aztán mély levegőt veszek, megnyomom a csengőt, és várom, hogy végre feltáruljon előttem a bejárati ajtó.


▲ Remélem, elfogadható :$ ▲ Dirty Paws ▲ 680 ▲ made by
Vissza az elejére Go down



Adam Lanford
welcome to my world
Adam Lanford

► Residence :
new orleans, bayou ••
► Age :
34
► Total posts :
104

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: 2004 - New Orleans 2004 - New Orleans EmptySzer. Ápr. 09, 2014 9:23 am

***
Vissza az elejére Go down



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: 2004 - New Orleans 2004 - New Orleans Empty

Vissza az elejére Go down

2004 - New Orleans

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» The University of New Orleans
» 1915 - New Orleans
» New Orleans, A templom tetőtere - Alig pár hete
» 1911 - New Orleans
» 2003 - New Orleans

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: Emlékszel még, mikor...?-