world of mysteries
all the fears, they are back, aren't they?



 
log in
don't hide yourself
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
••  Elfelejtettem a jelszavam!
chatbox
i'll whisper a secret
who's here?
i wanna see your face
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég :: 2 Bots

Nincs


A legtöbb felhasználó (64 fő) Vas. Aug. 14, 2022 11:44 pm-kor volt itt.

new posts
read them every day
Játszótárs kereső
Zhydrun Malgoth
Szomb. Feb. 17, 2018 8:35 pm
Shadowhunters frpg
Aaron Moonroe
Pént. Feb. 16, 2018 3:25 pm
Stivali Italiani
Vendég
Kedd Nov. 07, 2017 2:12 pm
Hell or Heaven
Vendég
Pént. Márc. 10, 2017 12:14 am
Isabell R. Wallis
Isabell R. Wallis
Pént. Jan. 06, 2017 1:50 pm
Cornelia Snow
Cornelia Snow
Pént. Jan. 06, 2017 1:33 pm
Francia negyed
Emma Miller
Hétf. Jan. 02, 2017 10:05 pm

Megosztás

Udvari rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



Simon Devaouire
welcome to my world
Simon Devaouire

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
34
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptySzomb. Júl. 12, 2014 7:22 pm

Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down



Simon Devaouire
welcome to my world
Simon Devaouire

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
34
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptyKedd Júl. 08, 2014 8:07 pm

Dominic & Moira
someone must die tonight

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ahogy ott fekszem, újabb lövések hangzanak el, hullák rogynak a földre, az éjszakában felhangzó sikolyokat elnyomja a zene mi odabent lüktet, mire megannyi test mozdul, mire szívek zakatolnak, csípők táncolnak, szeretők fogai pedig erekbe s húsba marnak. Wargas forró könnyei karomra hullanak, tudom, hogy rosszabb a helyzet, mint ítéltem, mert a férfi magáért soha nem sírna. A szemem előtt roppant a csontja és szakadt ki a bőrből és ahogy oldalra fordítom fejem, a nyers hússal találom szembe magam, miközben a meleg vér a sebből újra felbugyog. Homályossá válik a világ. Hangokat hallok, hangokat mik bársonyként simítanak végig bőrömön, miközben gyilkos kéjjel csattannak fel s szállnak a kitépett és már oly sokszor megalázott, meggyötört szívre. Ha teljes józansággal lennék jelen, még sajnálnám is a vámpírnőt, kinek megsebezték becsületét, nyílt, soha be nem gyógyuló sebet ejtettek szívén s ki nem akart mást, mint, hogy valami enyhítse az égő érzést. Nem vagyok józan. Haldoklom. Érzem, ahogy köhögök, vér jön fel torkomon, tudom, mert Wargas csókot lehel homlokomra és én vértől mocskos ujjaimmal akarom megérinteni arcát, elköszönni de ajkaim csak elnyílnak, nem tudom mit mondjak, beszéljek-e egyáltalán. Wargas a fegyverét emeli s én egy pillanatra lehunyom a tekintetem, várom, hogy végezzen velem s ő nem teszi. Izmok fúrják magukat combjaim közé és én reszketve pillantok a vámpírra. Bánatos mosoly pihen ajkaimon. Csuklóját felém nyomja és én elrántom fejem; nem. Nem kell a vére. Hagyja, had vérezzek el, had szűnjön meg a folyton maró fájdalom mi férjem s gyermekem elvesztése óta lüktet bennem kegyetlen barbársággal lopva el a legapróbb nyugalmat, örömöt az életemből.
Elvonja karját. Beszélni kezd de nem értem szavait. Ajkait figyelem, mik nemrég még engem csókoltak és én tagadhatatlan vággyal telve viszonoztam azokat. A pokolba is, ha szégyen bevallani, ha nem, oly sok év után Wargason kívül volt végre még egy férfi, ki vonzalmat ébresztett benne, vágyat valami után, amiről úgy hitte, már rég elvesztette. S most, mikor azt hiszem vége, megcsókol s forró, fémízű vér ömlik szűzi ajkaim közé, bemocskolva, elnyelve, megfestve azokat s én csókolom őt, fel sem fogva mit tesz, hogy belém kényszeríti a vért, minek nyomán érezni fog, mitől kapcsolat jön létre köztünk, érezni fogja amit én, a vágyaim, az eltitkolt és be nem ismert kéjt, a csókot mi ajkaimon ég miután elereszt, hogy álmaimba lép, kínozni fog hiánya... s mindez másodlagos. Vére azonnal megtalálja útját a nyíltan tátongó seb felé, azonnal gyógyítani kezd, különös ereje körbeölel, végigcirógat, selyemként pihen meg a golyó ütötte lyuk felett és foltozza be azt percek alatt, még a másik csókol és én is őt. Aztán eleresztem, tenyeremmel taszítok rajta. Tekintetemben nem tudom mi ég már, vágy vagy gyűlölet vagy a kettő keveréke de nem akarom, hogy így lásson, nem akarom, hogy érintsen, azt akarom, hogy eresszen karmai közül mik magukkal ragadtak mert a hálójába ragadtam, mert egy kis részemet, a józanság láncaitól megszabadulni kívánó énemet megkapta, ha még csak percekre is és ez rettentő félelemmel ragadt magával. Ahogy megemelkedtem, Wargas felé kaptam a pillantásomat és éreztem a ki nem mondott kérdést, bőrömre tapadt a tekintete, belém égett az övében villanó fájdalom. Évek óta csak egymást engedtük közel még ha soha nem is történt semmi és mégis úgy érzem, elárultam őt. - Haza akarok menni... - súgom kábán és a vámpírra pillantok. - Rendbe kell tenni a karját. - intek Wargas felé. - Kérlek vidd a kórházba. - sütöm le tekintetem és már hallom is Wargas ellenkezését – Nem! - mordulok fel ellentmondást nem tűrő hangon – Ezúttal tedd amit kérek. - enyhülök meg és a férfit figyelem. - Holnap este találkozunk. - búcsúzom el tőle és hozzá lépve csókolom meg homlokát, hogy aztán ismét Dominic felé pillantsak. - Nekünk még van megbeszélni valónk. Meg fogsz találni. - mondom egyszerűen és a hátsó kijáraton távozom, átvágok, a parkolóba, ahol a jeep már vár rám és én ahogy beülök megérzem az arcomra szökő kövér könnyeket, miközben gyújtást adok és hazaindulok.

₰ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ₰ note: remélem tetszik :S ₰ words: 645[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptyVas. Júl. 06, 2014 11:08 pm

Tell me your little secret!
somebody & somebody
[You must be registered and logged in to see this image.]


Felhúzza a lábát, egy penge a helyére kerül, majd a pisztolya is, miközben tovább csatározik a nyelvünk, megdöntöm őt, hogy a haja takarja az újabb kést amit az ingem ujjában rejtek el, utána visszahúzom őt egyenesbe, jobbom a hajában, hogy elrejthessem ügyeskedését. A szoknyája szélén is van valami, ami még jól jöhet nekem, a kis fiola verbénát tartalmaz, magamhoz veszem, combján simítok végig, mintha csak a szoknya alá akarnék beférkőzni. A kis fiola elfér a tenyeremben, két ujjam tarja egy helyben. Egy mozdulattal le lehet pattintani a kupakot, ami pont jó, mert ha belevágom valaki arcába, elég sok problémát tud neki okozni, szóval hasznos kis találmány, kaptam már én is ilyet a pofámba, úgy hetven évvel korábban. Megsimogatom a combját, felemelem a lábát, hogy a csípőmön legyen. A fiola így a farmerom zsebében landol, kinéztem magamnak még valamit, ami hasznomra válhat, de nem lesz több időnk, két lövés dördül el. Az egyiknél belőlem is kiszalad a szusz, érzem a fájdalmat, az egyik golyó a lány oldalán ment át, létfontosság szervet nem érintett, de átment rajta és bennem landolt. A megdöbbenés kiül az arcomra, nem ő volt, ugyan úgy néz rám, ahogyan én őrá, nem számítottam arra, hogy ilyen hamar nekünk jönnek, a két hím megvárta volna, hogy jobban belemelegedjek, hogy teljesen védtelen legyek, és a végére megalázó helyzetbe kerülhessek.
- Rühellem ezt… - szakad ki belőlem, ahogy elkapnak a vámpírok, és ketten rántanak le a vadászról. A pengét nem veszik észre a vállam és a felkarom fogják le, letérdeltetek, és ott próbálnak tartani. Egyelőre nem küzdök, érdekel a hang forrása. Felemelem a fejem, és ellazulok a szorításban, a golyó ugyan kényelmetlen, de ólom nem lesz tőle nagyobb bajom, nem úgy mint a vadásznak, ide érzem, hogy eléggé vérzik. Melitta lövésre emeli a kezét, közbeszólok.
- Litta, csak egy féltékeny ribanc lehet erre képes, hogy még mindig nincs bőr a képeden magadnak intézni a dolgaid… - negédesre vált a hangom. – Öregedtél, így a halhatatlanságban is, vagy csak még mindig ilyen pocsék az ízlésed? – Tudom mennyire hiú és mennyire sérti, hogy otthagytam, egy sokkal szebb nőért, sőt nem is egyért, és nem vele foglalkoztam, miután megkaptam tőle amit csak akartam. Két lövés, két vámpír lehanyatlik, én pedig előre lendülök, eljátszottam, hogy a seb fájdalmasabb, amikor ellazultam a másik kettő kezében.
- Mondtam már, hogy utálom, ha valamiben félbeszakítanak? Nem? Most már tudod! – Vicsorgom a másik vámpír képébe, ahogy elsodrom. Nem szép látvány az amit művelek vele, vámpír vagyok ragadozó, és épp elborult az agyam, szemétkedek a nővel, a fiolát az arcába vágom, had marja csak a verbéna. A bordái alá vágom bele a kezemet, és feltolom a szívéig, hogy a csontok törnek. csak néhány perc telik el, azóta, hogy az asztalra tettem a lányt. az arcom véres, szemeim feketék, ahogy kiütköznek rajta a vámpírokra jellemző vonások, a jobb kezem szinte könyékig úszik a vérben. Egy szív pihen a fűben a csizmás lábam mellett. Lehajolok az egyik lelőtt vámpír ingéért, letépem azt, megtörlöm a képem és a kezem, feltépem az ingem ujját a könyökömig, ennek már lőttek az anyagból a vért kitakarítani nem lehet. Elindulok a vadászok felé, megharapom a csuklómat. Wargas rám szegezi a pisztolyt, kicsavarom a kezéből és belelököm az egyik székbe, beállok a lány két combaja közé, tarkója alá nyúlok, magamhoz húzom, és a csuklóm kínálom neki, az ajkaira kenem a vérem, de ellenkezik, vérző jobbommal veszem el a pisztolyt, ne fenyegessen azzal.
- Vérzel, erősen, lehet nem létfontosságú, de a vér az neked is csak vér… - Morgom neki, majd gondolok egyet, őrölt gondolat, de megteszem. Én is velük együtt haltam volna ma éjjel, Litta gyűlölt amiatt, hogy elhagytam, hogy megaláztam, vagy megölt vagy megláncolt volna, láttam mit tett azokkal akik otthagyták és kihasználták. Saját csuklómba harapok megint, vért veszek a számba és erőszakkal csókolom meg a vadászt, nem csak azt kapja ami a nyelvemen volt, de azt is ami még jön felsértettem a fogaimmal a saját nyelvemet is. Lássuk, ezt, hogyan utasítod vissza.

XXX ₰ - ₰ [You must be registered and logged in to see this link.][You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down



Simon Devaouire
welcome to my world
Simon Devaouire

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
34
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptyVas. Júl. 06, 2014 1:42 pm

Dominic & Moira
someone must die tonight

[You must be registered and logged in to see this image.]
Felkap, fejem előre bukik, arcomat vállába fúrom, körmeim az izmokba marnak. Felsóhajtok mikor a fegyverek mellé érünk, ujjaim tincseibe futnak, megcsókolom, hagyom, hogy egyetlen pillanatra magával ragadjon a hév, ajkaim mégis gyengéden csókolják. Ujjaim egy pisztolyra marnak, miközben elfekszem és magammal vonom őt is. Ahogy lenyúlok övéhez, sajátomba nyomom a fegyvert. Tekintetem összefut az övével. Elbizonytalanodom. Nem tudom, hogyan tovább. Izmaim egyszerre feszülnek a félelemtől és a vágytól és libabőr fut végig testemen. Tudom, hogy mellkasom szaporábban emelkedik s süllyed, hogy a szívem jóval hevesebben ver, hogy akaratlanul is de belesimulok karjaiba. Ajkaihoz hajolok, orrunk összeér, nyelvem megérinti, hívogatja. Egyik lábam felhúzom magamhoz és tekintetemmel intek a férfinek; ő gyorsabban mozdul, mint én, a lábamon levő szíjba pedig, épp itt az ideje, hogy visszakerüljön a fegyver. Megcsókolom, elveszek a nyelvek játékában. Éhesen csókol, felbőszülten, mint egy vad, egy bestia. Testemen libabőr fut végig. Elveszek a gondolatban, hogy milyen lehet, amikor ez a férfi maga alá gyűr valakit, amikor a bőr, bőrnek feszül, az ajkak a felhevült testre simulnak, ujjak járnak fel s alá a gerincen, belefutnak a tincsekbe, az ajkakba...
Egy lövés majd még egy. A vér átfesti ruhámat. Dominicra pillantok majd kettőnk közé nézek. Látom, hogy a megdöbbenést a férfi arcán, az enyémet tükrözi. A hasfalat átszakító golyó nem halálos és az az érzésem, nem ért főbb szerveket. A fájdalom később érkezik, mikor végre felfogom, hogy nem Dominic sütötte el a fegyvert. Tenyerem hasfalamra szorítom. A vámpírok megragadják a felettem tornyosuló férfit. Nem értem mi történik. Wargast mellém lökik és ő még törött karjával is azon fáradozik, hogy elállítsa a vérzést. Ahogy figyelem őt, eszembe jut a tegnap este. „- Biztos egyedül akarsz menni? - Én bólintok miközben előkészítem a fegyvereket – Nem lesz baj Wargas. Bízz bennem.” - bízott és megvan a baj. Itt fekszem leszerelve, ő pedig törött karral. Én vérzek és most már elkapták az egyetlen vámpírt is, aki képes lett volna segíteni. Egy ismeretlen női hang üti meg a fülemet. - Sosem tudtál nemet mondani egy csinos pofinak. - nem látom őt. Nem bírom megemelni a fejemet. Wargast figyelem még ujjaim között meleg vér bugyog fel. Most, hogy í két vámpír és a nő figyelme Domra összpontosul, lesz időnk cselekedni. Wargas a fegyvert a kezembe adja és némán, szavak nélkül jelez, merre kell majd lőnöm. Aztán mindketten tüzelünk, remélhetőleg leszedve a két férfit, akik a sikátorban kaptak el bennünket. Kezem fáradtan hullik vissza az asztalra. Fogalmam sincs mi történik körülöttem. Azt tudom, hogy a nő hangja a levegőbe hasít, Wargas forró könnyei az arcomra hullanak, a telefon felcsipog, hideg levegő áramlik be ajkaimon melyeken nemrég még csókok égtek.

₰ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ₰ note: remélem tetszik :S ₰ words: 434[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptySzomb. Júl. 05, 2014 9:04 pm





Welcome my little hunter!


[You must be registered and logged in to see this image.]


Műsor kell, van egy olyan érzésem, hogy ha nem iktatom, ki a két agyarast rövid úton egy karót szegeznek majd nekem. Azt hiszem, ellenséget könnyebben gyűjtök mint barátot, kedves személyiségemnek a hozadéka. Embernek is többen utáltak, mint kedveltek volna, kisvárosban éltem, és aki tudta, hogy a húga körül sündörgök az élből gyűlölni kezdett. A vámpír körök is részben ehhez hasonlóak. Sokan ismerünk sok mindenkit, vagy valaki valakinek a valakije, és itt sincsen jó néven véve, ha közelebbről megismersz valakit és utána eldobod. De más egyéb okok is lehetnek, amik ennél összetettebbek, az indok most mind egy, a sérelem megvan, az életem akarják. Nem fogom adni, és ami még az én malmomra hajtja a vizet, hogy a vadász is inkább velem köt alkut, mint a többiekkel. Játszom a szerepem, mint aki valóban horogra akadt a nővel szemben, még ő az ajtóra néz, én a nyakára hajolok, nem is láttam, hogy összenézett velük, az már más, hogy tudok róla. Félelmét tisztán érzem, ott van minden egyes sejtjében, a csókjában, a nyelvén a testén ami az enyémnek feszül, de érzem, hogy a vágya is kezd felébredni, nehezen is titkolhatná el, és ami azt illeti én se tudom megtenni. De nem is kell, a játék, a műsor része, hogy ez is érezhető legyen. Azt meg kell állapítanom, hogy igazán formás a feneke, pont belesimul a tenyerembe. Tenyereim a csípőjén, ahogy megfordul és egy ütemre csavarja a csípőjét a lüktető zenére. Követem a ritmust egy részben, újra a nyakába hajolok bele, még a fülébe súgom a válaszom.
- hígítani nincs időnk…- A hígított cucc sem lenne rossz, értem ez alatt, hogy leforrázni és azt felhasználni, de arra nem lesz időnk, meg ahhoz mondjuk néhány fecskendő is kellene, a fegyverei hasznosak, csak egy baj van velük, hogy a többieknek is lesz, már érzem, hogy ezt az estét nem úszom meg sebesülés nélkül. Nem mintha bajom lenne ezzel, csak már unom. A tavasz elején, belém eresztettek egy tár fagolyót, a mellkasom és a hátam olyan lett, mint egy rohadt szűrő, túléltem, de mondom, már unom a dolgot. Komolyan, a vérengzéses időszakomban nem vágtak ennyiszer karót belém, mint mióta hazajöttem és próbálom uralni a vérszomjam.
Figyelemmel kísérem ahogyan felém fordul, vért fakaszt ajkain és én megnyalom a sajátjaimat, a vér vonz, mindig is fog, de már nem tűnnek elő ennyi vérre a vámpírvonásaim, csak akkor amikor megérzem azt a nyelvemmel, ajkaimra keni és utána megcsókol. Ezen nincs mit játszani, szorosan vonom magamhoz, mintha csak egy második bőr lenne, harapva, mohón csókolom vissza, többet és többet akarva, csak egy pillanaton múlik, hogy a feneke alá nyúlok és nem kapom fel, mert akkor akar elhúzódni, mordulok, nem engedem, de végül még is eresztek rajta, nem ez a cél, hanem eljutni a fegyvereiig és leszámolni a „kedves” cimboráimmal. Mielőtt kilépnénk, visszarántom őt magamhoz, lehajolok a félhomályban hozzá, nyakán húzom végig a nyelvem, fülébe harapok és halkan válaszolok.
- Kitűnően, csak a szemeid hazudnak…- Súgom neki, majd tovább indulunk, hogy odakint a falnak vesse a hátát, ő engem tanulmányoz én pedig őt, kettős játszma, préda és vágy is. Közben pedig az életünk a tét, milyen ironikus, idejött, hogy végezzen velem, én elengedem, végül együtt kell harcolnunk, hogy mind a ketten éljünk, és mellé ez a kis műsor. Engedek a hívásnak, hozzásimulok, a falnak préselem a testét, lehajolok hozzá, falom ajkait, de amikor elhúzódik nem engedem messzire.
Szemei hazudnak, ezt pedig nem kell, hogy mások is lássák, olyanok akinek a műsor szól, feneke alá nyúlok felkapom, felemelem a csípőmre, hogy előre bukjon a feje és haja takarja az arcát. bízom benne, hogy a célzást érteni fogja, én pedig elindulok a faltól, irány az asztal ahol ott maradtak a fegyverei, mintha csak az számítana, hogy megkapjam minél előbb, a figyelő emberi szemektől távol.
Az asztalig eljutok vele, lerakom, és úgy teszek mint aki félre akarja söpörni a fegyvereket, egy tőrt elrejtek magamnak, kelleni fog nekem is valami fegyver, nem hiszem, hogy csak ketten jönnének.

words: 650
note: Tied a 200. hsz-m;; Ha valami nem oké, akkor dobj egy pm-t
tags: To Moira
music: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down



Simon Devaouire
welcome to my world
Simon Devaouire

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
34
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptyKedd Júl. 01, 2014 9:57 pm

Dominic & Moira
someone must die tonight

[You must be registered and logged in to see this image.]
Érzi, persze, hogy érzi, tudja, az első pillanattól kezdve, hogy ajkaink összeforrnak, ahogy érintem, tudja, hogy baj van. Érti az üzenetet, mohón falja ajkaim, nyelve dacosan feszegeti az enyémet, hogy végre mozgásba rendüljön. Tenyere derekamat öleli, közel von, testünk egymásnak simul. Érzem, ahogy kifordít, hogy figyelő szemek kísérnek bennünket s még én az ajtón állókra fordítom tekintetem, a vámpír nyakamra hajol. Apró bólintással reagálok csupán, mire fenekembe mar. Pír önti el az arcomat nyelvének becéző játékára. Testemre libabőr költözik. Évek óta nem érintett, főleg nem így. Darylel csattan el egy csók közöttünk, amikor a vámpírok engem akartak legújabb főételnek. Ez azonban több volt egyetlen csóknál és a testem, annyi év önmegtartóztatás után, akkor is reagál, ha én nem akarom. Visszahúz és én lesütöm tekintetem. Kifordít, teste a hátamnak feszül. Ó, istenem bár elhúzódhatnék! Helyette azonban tudom, hogy mit kell tennem. Csípőm az övével mozdul, karjaim megemelem és hátranyúlok, hogy nyaka köré fonjam azokat. - Nem elég. - fejemet  vállára hajtom, várom, hogy megcsókoljon, hogy újra lecsapjon. Helyette azonban combjaimra simul és lassan, többet akarva haladnak ujjai feljebb. El akarom taszítani, nem akarom, hogy így érintsen de csak arra tudok gondolni, hogy Wargas miattam van itt és ha ügyetlen vagyok, ha megérzik a hazugságot, ő meg fog halni. Az egyetlen férfi aki közel került hozzám az évek alatt, a legközelebbi barátom, a mentorom és én sodortam ebbe a helyzetbe. Karjaim a férfi kezei mellé hullanak, ujjaim összefonom az övéivel és folytatva útjukat vonom őket feljebb. Épp csak érintik ujjaink mellkasomat, mikor visszafordulok a vámpír felé. Ajkamba harapok. Szaporábban kapkodom a levegőt. Fogaimmal végre vért fakasztok. Tekintetemben egy pillanatra harag csillan. - Mit gondolsz? - hajolok közel és lábujjhegyre magasodva nyúlok mutatóujjammal ajkamhoz és letörölve a kibuggyanó vércseppet törlöm azt a vámpír ajkaira, hogy aztán hosszan, szinte már erőszakosan csókoljam meg. Hosszú percek után húzódom csak el de nyelvem még végigsiklik kétszer-háromszor az ajkakon, mire elválok. Teszek róla, hogy jó műsort nyújtsunk a közönségnek. Összefonom ujjainkat és Dominic füléhez hajolva harapok aprót a fülcimpára, hogy aztán vágytól fűtött hangom búgjak fel, persze elég hangosan ahhoz, hogy tudjam, akik figyelnek, meghallják. - Mi lenne ha máshol folytatnánk? - meg sem várva a választ fordulok el és magabiztos léptekkel indulok el az udvar felé, ahová kiérve még nem indulok egyenesen a fegyvereim felé, túl feltűnő lenne. A falnak vetem a hátamat és a férfi tincseibe túrok. Tekintetébe óráknak tűnő pillanatig bámulok, mire ráveszem magamat, hogy ujjaim lejjebb csússzanak, hogy oldani kezdjék az ing gombjait, miközben balja a férfi kezeit emeli derekára. Csípőm előrébb tolom kissé miközben szabaddá váló ujjaim a férfit vonják közelebb tincseinél fogva. Megcsókolom, mozdulok, nekisimulok. Hagyom, hogy átvegye az irányítást a testem felett de izmaim úgy feszengenek a gondolat ellen, hogy véletlen az ő ajkaiba is durvábban harapok. Elhúzódok és mintha csak játszanék nyalom le vérét de tekintetem elárulja az igazat.

₰ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ₰ note: :$ ₰ words: 470[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptyKedd Júl. 01, 2014 8:39 pm





Welcome my little hunter!


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem szeretem ha egy nő sír. Nem tudok vele mit kezdeni, azt hiszem érzéketlen lettem a sírásra, és csak kényelmetlenül érzem magamat egy elérzékenyült nő körül. Plusz nincs is több dolgom, láthatóan egyezségre jutottunk, így én állom a szavamat, hagyom őt szabadon távozni és a rasztának meghagyom, hogy eressze el őket, nekem máshol van más dolgom, vár rám, egy megigézett lány, akit a vonagló tömegben hagytam. Van-e bűntudatom, amiért felszakítottam bizonyos sebeket a vadász lelkében? Nem nincs, mindannyiunknak megvannak a múltjának azok a részei amikkel együtt kel élnünk, és amikkel nap mint nap meg kell birkóznunk, az ő élete egyszer vége tér, és nem kell tovább szembenéznie a rémképekkel, az enyém, örökké fog tartani, ha csak valaki meg nem öl, és az én rémálmaim örökké fognak kísérteni, így csak egy dolgot tehetek, elnyomom az egészet a francba és nem foglalkozom ezekkel, empátia nulla és kész. Bár ettől még a lányok miatt megvolt a bűntudatom és meg is van.
a lány italt kínál nekem, hozzám simul, és megcsókol, amit nem utasítok el, elvegyülök a tömegben, és nem foglalkozom mással, elveszem a poharat és megízlelem, nincs benne verbéna, így lenyelem a tartalmát, majd egy tálcára teszem, mikor egy felszolgáló elmegy mellettünk. Táncolni kezdek a lánnyal és ahogy a zene hangosan lüktet, lemaradok a fájdalmas sikolyokról, vagy csak nem foglalkozom azokkal, nem számítanak nekem semmit sem. Mivel a szavamat adtam, hogy Moira szabadon távozhat és a vámpírok el is engedték őket, nem feltételezem, hogy az övék a hang. Bár elgondolkozom azon, hogy a kínai honnan is volt nekem olyan ismerős a rasztással egyetemben. De egy idő után nem érdekel a dolog, a lány nyaka és a lüktető ér jobban leköti a figyelmemet, így ráhajolom a nyakára, végig húrom rajta a nyelvemet. Meg fogom harapni, itt  a vonagló tömeg közepén, itt lesz önuralmam, lesz, ami megfékezzen, mielőtt megölném őt.
Megérzem az ujjakat a hajamban és fordulok is, de nem azt kapom amire számítok, helyette a vadász tapad az ajkaimra és simul hozzám, érzem a félelmét, a kétségbeesését és egy másik vámpír aromáját is, a pulzusa ver mint egy ketrecbe ragadt madár, az egész testbeszéde nem a vágyról árulkodik és így mát tudom, hogy homok került a gépezetbe. érzem az ujjait a mellkasomon, felfogom mit ír a bőrömre, derekára siklik a kezem, viszonzom a csókot, nyelvem az övével táncol, kicsit kifordítom oldalra, hogy az ajtóból jól látszódjon a műsor és, hogy utána amikor a nyakába hajolok, ne lehessen szájról leolvasni, miről is beszélünk. Mind a két kezem lesiklik a fenekére, és közelebb vonom magamhoz, táncba viszem.
- A kínai és a jamaicai? – suttogom a nyakába, majd látványosan húzom végig finoman a nyelvemet a nyaka ívén, kóstolgatva őt, mint aki bekapta a csalit. Nem mondom, hogy hidegen hagy a nő, mert ez nem igaz, és ezt nem is tudnám titkolni. – Elvették a verbénádat, de a bokádon nem vették észre, ez még hasznos lehet. Mennyi van nálad? – tegeződésre váltok, miközben fordítok rajta és a hátának simulok neki, remélem veszi a lapot és a zene ütemére mozog, én pedig visszahajolok a nyakához.
- Hol tartják a barátodat? – kérdezek rá, mert az épület elég nagy, több helyen is keresztbe tehettek nekik. Bár megvannak a tippjeim, hátul akartak kimenni, akkor az udvar hátsó részén lehetnek, ha onnan nem mozdultak el, annak két bejárata van az egyik a mosdók felől, a másik az udvarnál. Bal tenyerem, a combján, lassan elindul felfelé a melle irányába, de mielőtt megmarkolnám, hagyom, hogy mozduljon, amerre szeretne, nem akarom feleslegesen inzultálni.
- Amadeo alaposan megmotozott, és nem adta vissza a fegyvereid… - Amikor elmentem az udvarról, a fegyverek még az asztalon pihentek, a böhöm mór mellett. Nincs sok esze, nem a zsenialitásáról híres, de  a parancsokat nagyon jól követi és kedvel engem, tehát, ha még ő őrzi a cuccokat és Lee nem tette rá a kezét, akkor fegyvert is adhatok a vadász kezébe. Hmm…
- Képes vagy játszani a szereped? – Kérdezem tőle suttogva, ha eljátssza azt, hogy épp azt akarja másszam bele  a bugyijába és én is játszom a csődört, akkor az udvari rész kapóra jön nekünk és az asz asztal is. Végül is, azt akarják, hogy a nő megöljön, és a fegyverei ott vannak, akkor miért is ne?
- Gondolom, nem kell bemutatnom neked, hogy ha megölsz, ti is meghaltok… - tehát egy esélye van, ha szövetkezünk. Nos, lássuk mit lép, velem vagy ellenem?

words: 715
note: -
tags: To Moira
music: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down



Simon Devaouire
welcome to my world
Simon Devaouire

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
34
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptyHétf. Jún. 30, 2014 4:00 pm

Dominic & Moira
someone must die tonight

[You must be registered and logged in to see this image.]
EElenged, mozdulok, kitörök közülük. A fegyverekhez lépek és a telefonért nyúlok. Ha a vámpír átnyújtja már fordulok is el s ki figyelmük el. A mobilt a fülemhez nyomom miközben tárcsázom Wargast. A férfi hangja aggodalommal teli, mindjárt kiér az udvarra. Leteszem a készüléket és hagyom, had marják föl arcomat a könnyek mik akaratlanul hullanak egyre szaporábban. Ma éjszaka, Dominic megtört bennem valamit. Felszínre hozott egy olyan félelmet, egy olyan gyengeséget melyet eddig mélyen eltemetve hordtam magammal. Ahogy megpillantom Wargast, elbújva ölelésében távozunk a hátsó kijáraton. Két vámpír lép hozzánk és az első gondolatom, Dominic ezek szerint állta a szavát... azonban egyikük Wargast a falnak taszítja, engem pedig a másik magához húz és hátrafeszíti fejemet. - Most nincs itt senki, hogy megvédjen, vadász... - suttogja negédesen és én tudom, hogy igaza van. - Nem kell senki, hogy megvédjen. - felelem hűvösen mire elvigyorodik, belenyal nyakamba és élvezettel szívja be félelmem illatát. Közben hallom ahogy Wargas csontja reccsen, majd az ordítás mire úgy érzem kiszakad a szívem. - Ne! - sikoltok fel – Ne, kérlek, bármit megteszek de ne bántsátok. - Ember vagyok. Ember, nő, aki már túl sokat vesztett el s aki túlságosan szeret ahhoz, hogy eleresszen valakit mert túl makacs. - Nocsak, nocsak... - ahogy a mocsadék hátrafeszíti fejemet, nem látom mi történik Wargassal. - Bármit, vadász? - futnak ujjai ajkaimra és lejjebb de megállnak a nadrág szélénél. - Menj vissza és öld meg Dominicot. Ha képes vagy rá, akkor a barátod életben marad. Ha nem... - a falhoz taszít. Erőset ránt nadrágomon ami azonnal enged és ő könnyedén letolja azt. Tenyerével fenekembe mar és én hallom, hogy Wargas dühében üvölt fel. - … akkor gondoskodom róla, hogy megtudd, milyen egy vámpírral. - húzza végig ujjait bugyim mentén, én pedig érzem, hogy könnyeim előtörnek, ajkam reszketni kezd a félelemtől. Ő csak nevet elereszt. - Szedd össze magad. - Mondja hidegen, én pedig szégyentől égő arccal húzom vissza a farmert és szorítom meg az övet. Wargasra pillantok és elszorul a szívem. Nyílt törése miatt, esélye sem lenne egy harcban. Nincs más választásom. Mielőtt azonban ismét belépnék az ajtón, a vámpír elém lép és letépi rólam láncaimat. - Nehezítsünk kicsit a dolgon. - vigyorog a rohadék és én tudom, nem érdekel mibe kerül, ennek a mocsoknak ma még a fejét veszem.
Ahogy a villódzó fények közé lépek már megvan a tervem. Dominic bent van a tömegben, mellette még mindig a megigézett halandó. Ahogy melléjük érek, a férfi tincseibe marok és magamhoz rántom. Testem az övének simul, ajkaim, ajkaira forrnak. Ujjaim inge alá futnak de nem azért, hogy megismerjem a testét. Ujjbegyeim finoman írják a betűket a férfi mellkasára majd mikor végre elhúzódok, mikor a nyögések ellepik a helyet, füléhez hajolok. - Ha nem végzek magával, megölik azt aki fontos nekem. - húzódok el tőle és tekintetébe mélyesztem sajátomat.

₰ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ₰ note: Elszállt a fantáziám :$ ₰ words: 466[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptySzer. Jún. 18, 2014 9:18 pm





Welcome my little hunter!


[You must be registered and logged in to see this image.]

A nő mögött álltam szorosan, jelenleg én vagyok a biztosítéka arra, hogy élve távozhat innen, a srácok eléggé zabosak a vadász jelenlétére, és nem tetszenek nekik a fegyverek sem, de mivel van közöttük haver, aki lóg nekem, így nem ugrálnak a többiek sem, egyelőre engedelmeskednek a kívánságomnak. Mire nem jó, ha ismerek pár menő vámpírt? Különösen, ha az tartozik is nekem egy s mással. Lehet, nem vagyok valami nagyágyú mint vámpír, nem vagyok elég idős, és magányos is vagyok, nincs mögöttem nagy slepp, de tudok néhány dolgot, amik igazán jól tudnak kamatozni és nagy hasznot hoznak mint most is.
Kezem a derekáról, az ajkaira siklik nem akarom, hogy sikongasson, hogy az emberekre ráhozza a frászt, még a sötétben megmotozzák és elveszik tőle a fegyvereket. Nem mozdulok mögüle, a hátának simulok, de ebben jelenleg nincs semmi izgató vagy sexy, érzem benne a félelmet a borzongást, érzem az illatán, hogy ezek ott vannak benne és hallom, ahogy a szíve ver, akár egy kalitkába zárt rémült kismadár, és a vére… hmm…. csábítóan tele lehet adrenalinnal, amitől még édesebb lesz, csak egy mozdulat lenne megharapnom. Észre sem veszem, amikor már a nyakánál jár az orrom, és kiülnek a vámpír vonásaim, de időben kapcsolok és húzom el a fejem, hogy amint a stroboszkóp villódzani kezd, mi kimasírozzunk a tömegből, hátra egy részre ami most szabaddá lett számunkra téve.
- Nem, négy vámpír kell ahhoz, hogy a többiek ne akarjanak széttépni itt helyben, mert megfenyegettél. – Suttogom bele a fülébe, ahogy ott állok mögötte és a nyakához hajolok oda. Még nem engedtem el, még tartom őt. – Addig nem eresztelek el, még le nem csillapodsz. Nem azért hívtalak ide, hogy harcolni kezdjek veled. Tehát, …- kis hatásszünetet tartok, mert nem sűrűn hagyja el ez a szó az ajkaimat. – kérlek, csillapodj le, és viselkedj felnőtt módjára. – Hangom, halk, nyugodt, már –már simogató, ahogy a füléhez hajolva beszélek hozzá.
Utána pedig elmondom neki, őszintén, amit szerettem volna, hogy nem akartam megölni egyik lányt sem. Egy pillanatra elhallgatok és átgondolom, hogy vajon hozzá tegyem-e, hogy csak egy véletlen baleset volt, mert valahol az, de az már mentegetőzés szagú lenne, én meg nem fogok mentegetőzni. Megtettem, megöltem őket, de nem szánt szándékkal, az irányítás kicsúszott a kezeim közül.
A másik vámpír aki a fegyvereket őrzi a telefonra kapja a tekintetét és egy darabig fixírozza, de végül nem nyúl hozzá, én pedig lassan elengedem a nőt, csak semmi hírtelen mozdulat. Nem tudom hisz-e nekem, de ha nem és a nyomomba szegődik továbbra is, nem garantálhatom a biztonságát, élni akarok, bármi áron, és ha kell, akkor kénytelen leszek elengedni magamat és utat adni vámpír természetemnek, a könyörtelen ragadozónak, aki az egyik lányt is megölte. 52 éve nem tomboltam, már, nem fürödtem vérben és pusztítottam, ezt szeretném is így megtartani.
- Kemény dió vagy, de fogadj el egy tanácsot, a harag rossz tanácsadó és ezt ne vedd közhelyek. – Nézek a nőre, miután elengedtem.
- Végeztünk. Innen már csak rajtad múlik a dolog, a holmidat vissza fogod kapni, a klub falain kívül, egy kis elővigyázatosság, nehogy valami meggondolatlant tegyél. – Kisterpeszben állok lazán, és a kezeim most összefonom a mellkasom előtt, felkészülve arra, ha még is csak támadni akarna. A vasfű készletét meghagytuk rajta, amit viselt, hogy biztonságban érezze magát és meglegyen a jó szándék is. De ez az udvariasság csak ideig óráig tart.


words: 546
note: -
tags: To Moira
music: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down



Simon Devaouire
welcome to my world
Simon Devaouire

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
34
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptySzomb. Jún. 14, 2014 10:36 pm

Dominic & Moira
i am too damn stubborn

[You must be registered and logged in to see this image.]
Egy idegen test simul az enyémnek és én azonnal megmerevedek. A tenyér, derekamról az ajkamra csúszik és izmaim szinte már fájón feszülnek bele a testemet végigjáró kezek érintése nyomán. Férjem halála óta egyetlen ember sem érinthetett így és most még a gondolattól is rosszul vagyok, hogy valami többet akarnak majd tőlem, mint egyszerű átkutatás. Dominic hangja ragadja meg elmémet és ránt vissza a valóságba de későn; a félelem addigra már előcsalja forró könnyeimet, mik a férfi tenyerén landolnak. Ember vagyok. S mint minden embernek, nekem is vannak olyan sebeim melyeket életem végéig rejtegetni akarok, olyan félelmeim melyek csak akkor törnek a felszínre, mikor már szinte elkerülhetetlen. Hallom az elégedett füttyentést, mikor testem megremeg de nem tudom kontrollálni a rettegést, ami rám tör. Kiszolgáltatottan bólintok, reszketésem leszámítva mozdulatlanul tűrve a kezeket mik ellopnak tőlem mindent, mi megóvhatna, mindent mi növelhetné az esélyeimet ha küzdelemre kerülne sor. Csak akkor ellenkezem, amikor fel akar kapni. Erőteljesen rántom meg magam és határozottan mondok nemet, mielőtt még felkaphatja és halkan, megalázottan teszem hozzá, hogy egyedül is tudok járni. Előttünk ketten, ő pedig szorosan tartva karjaimat hátam mögött terelget maga előtt. Mikor végre kiérünk a kerthelyiségbe és megállunk, testével újra nekem simul. Kezeimet oldalaimhoz szorítja, erősebben tart, mint eddig. Ahogy azonban csak hárman maradunk, azonnal szabadulni akarok. Megrántom magam de nem ereszt, sőt, visszaránt és ismét fülemhez hajolva figyelmeztet. Jobb lesz ha nyugton maradok. Rendőr vagyok s azonnal felismerem a bilincs jellegzetes kattanását ha hallom és a legkevésbé sem vágyom rá, hogy leláncoljanak. - Négy vámpír kell egyetlen ember lefegyverzéséhez? - kérdem dühösen és újra mozdulok, erőszakosan próbálom kiszabadítani magam kezei közül de nem ereszt és én ettől csak még makacsabban feszítem meg magam. Újra beszélni kezd, ezúttal azonban elhagyja a rideg álarcot ami eddig oly sok ellenszenvet és gyűlöletet ébresztett bennem... de mi van ha ez egy alattomos játék, egy kegyetlen kísérlet egy egykor szelíd szívvel? Mi van ha engedek az ösztönöknek, amik azt súgják, higgyem el a szavait? Testem még mindig feszes, izmaim fájón pulzálnak, érezhetően reszketek kezei között. Szeretném leküzdeni a pánikot, mi testemet uralja; szeretném elrejteni előle a félelmet ami felülkerekedett rajtam... a rettenetet amit a gondolat okozott, hogy bármelyikük birtokba veszi a testet, mit férjem halála óta senki nem érintett. Megpróbálom lerázni magamról, kirántani karjaimat szorításából de csak magamnak okozok fájdalmat próbálkozásaimmal így a harmadik után végre megszelídülnek vonásaim. A reszketés lassan de alábbhagy de izmaim továbbra is feszesen ellenállnak mindenféle érintésnek. Az egyetlen gondolat ami megnyugtat, hogy tudom, karláncom, nyakláncom és bokaláncom még mindig magamon viselem s mindegyik elég verbénát tartalmaz ahhoz, hogy biztonságérzetet adjon. Igen, megvan az okom de nem tartozik rá, nem fogom beavatni magánéletem legrejtettebb zugaiba. - Végeztünk? - kérdem hidegen s dacosan, felszegett állal, mert ma már nem vágyok másra,  mint, hogy végre eltűnjek innen. Telefonom megrezzen és vele együtt én is. Almer az... legalábbis sejtéseim szerint a férfi írt üzenetet de továbbra is fogságban vannak kezeim és nem is vágyom rá, hogy az asztalon felrezgő telefon után nyomozni kezdjen valaki.

₰ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ₰ note: - ₰ words: 493[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptySzomb. Jún. 14, 2014 8:58 pm





Welcome my little hunter!


[You must be registered and logged in to see this image.]



Emberek, vadászok, néha nem értenek dolgokat, ahogy a nőt is elvakítja a dühe és a haragja. Gondolom, egy fajtársam keresztbetett neki, elvett tőle valamit, vagy valakiket, ez megesik. Tudom milyen. Eleget pusztítottam már én is ahhoz, hogy ismerjem azt a dühöt, ami a nőben lobog, sokak tekintetében láttam már, mikor még féktelen vadállat voltam én is, csak az ölés és a vér érdekelt és semmi más sem, hányan és hányan néztek rám akkor is így?! Mennyien akartak megölni? De már nem vagyok olyan, régóta nem gyilkolok élvezetből és passzióból, mert megtehetem, küzdök a vérvágyam ellen, hogy elboruljon az agyam, és csak a vér maradjon, egészen jól álltam, de becsúszott egy baki és annak az a két lány látta a kárát. De teljesen mind egy mit teszek, a lányokkal történteket nem lehet meg nem történtté tenni. Ezt a vadásznak is meg kellene értenie az én nézőpontom szerint. Viszont, ahogy érzem őt a dühe hajtja, és ezt a szavai sem hazudtolják meg, hát jöjjön aminek jönnie kell! Egy apró kézjel és a klub elsötétül, milyen jó, hogy van itt olyan aki tartozik nekem egy szívességgel, így most egy kis időre enyém a terep, pár percig marad a sötét és még három vámpír csatlakozik hozzám, együtt siklunk a nőhöz a tömegben, hogy lefegyverezzük. A hátának simulok, tenyerem az ajkaira csúsznak, megtartom őt, még társaim, szépen megmotozzák, és a sötétben megfosztják a fegyvereitől.
- Ne feszülj be és ne ellenkezz, az életed csak egy hajszálon függ, légy jó kislány és maradj nyugton. – hajolok a füléhez, miután a kés is kifordult a kezéből, majd elkezdem kihúzni a tömegből. – Nem akarlak bántani, nem azért hívtalak ide. – Teszem még hozzá, és felkapom, egyenesen a vállamra dobom fel, és megyek a kísérőim nyomában, ketten mennek elől, utat törve nekem a tömegben, a harmadik mögöttünk, mi ebben a kevéske kis fényben is látunk, közben lágy zene indul el, mintha csak a pároknak akarnának kedvezni. A kerthelyiség hátsórészébe viszem ki a lányt és pakolom, le mögötte maradok, és két kézzel fogom le  a kezeit, így a hátának simulok neki, és a füléhez hajolok oda. Egyelőre nem akarom elengedni, noha van egy bilincs a közelben, amivel a fotelhoz lehetne rögzíteni.
- Remélem, veszteg tudsz maradni.. - egy vámpír bilincset csillogtat meg mögöttem, ő élvezné, ha a lány a székhez lenne bilincselve, de én nem osztom ezt a véleményt. Nem akarom bántani.
- Figyelj ide rám! Sajnálom a lányokat, de nem tudom visszafordítani, ami velük történt. Mondtam, rossz időben voltak rossz helyen, a helyzet az, hogy elszalad a ló, és sajnálatos baleset történt, nem akartam egyiket sem megölni. De sem attól, hogy te megfeszülsz, vagy én ön ostorozom magam, nem jön vissza egyik sem. – Figyelem őt miközben beszélek hozzá. Komolyan gondolom, amit mondtam, hogy nem akartam a lányokat bántani. De ha most sem sikerül dűlőre jutnunk, akkor ma este valakinek itt vére fog folyni, és nem fogok meghalni, az már egyszer biztos.
- Vissza fogod kapni a fegyvereidet. – Egy vámpír maradt a közelben, és ő most veszi szemügyre mit is vettek el a nőtől, egy asztalra pakolta ki, amit normál esetben italozásra használnak, nem fegyvertárolónak, de alap esetben ez a paraván sem szokott itt lenni. Még jó, hogy van itt egy haver aki tartozott nekem, különben lenne egy kis probléma, de így, egészen jól állok.
- Gondolom, megvan az okod arra, hogy gyűlöld a fajtámat, és nem is fogok mentségeket keresni, sem magamnak sem másnak. – teszem még hozzá. Nem fogok mentegetőzni, nincs miért, amit tettem megtettem, sajnálom, de nem tudok ellene semmit sem tenni már. Túl kell ezen lépni, mindenkinek, kegyetlen és szemét mondás, de ez van, az élet ilyen. Elgondolkozva nézem a nőt és nem tudom, hogy hogyan lépjek tovább. Vagy elárulom neki, hogy van egy kis bajom, de már dolgozom rajta? Nem, azt nem, nem fogom magam gyengének feltüntetni, sem pedig hülyének, tehát, nem marad más, mint a hallgatás.


words: 640
note: megy egy pm Very Happy
tags: To Moira
music: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down



Simon Devaouire
welcome to my world
Simon Devaouire

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
34
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptySzomb. Jún. 07, 2014 5:42 pm

Dominic & Moira
you want me to find you. why?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tekintetét az enyémbe mélyeszti. Az enyém nem csak hideg... egyenesen üres. Hiányzik belőle az a fajta élni akarás, ami a harcosok sajátja. Kivesztek belőle a lángok. Elveszett bennem a vágy. Már nem ismertem azt az érzést, ami az itt levők többségében lüktetett, már rég elfeledtem milyen is. Jó ideje nem ismerek mást csak a dühöt és a fájdalmat. Talán Wargas volt eddig egyedül képes arra, hogy olykor, hacsak percekre is de képes legyek elfeledni a halott gyermekem visszatérő képét, férjem érintésének fájó és folyton kínzó hiányát, holott soha nem érintettük egymást úgy. Mellette mégis nyugodtabb voltam, mint bárki más mellett... és az előttem álló szörnyeteg, ráébreszt miért is vagyok ennyire hideg, elutasító, dühös... ennyire elveszett. Legszívesebben most azonnal karót döfnék szívébe. Önelégült képe és szavai mind arra sarkallnak, hogy felejtsem el a könyörületet... elvégre, a vámpír láthatóan túllendült már a két fiatal halálán. Nekem miért kellene hát kegyelmet mutatnom felé, amikor ő még kegyeletre sem képes? - Óriási hibát követtem el. - vallom be hangosan első gondolatomat. - Azt gondoltam, azért akarja, hogy megtaláljam, hogy tárgyaljunk. Épp olyan, mint a többi. S épp az lesz a sorsa is. Meg fogom ölni. - mondom látszólag egyszerűen majd a tömeg felé indulok. Nincs több szavam hozzá. Amit tudnia kell, azt már tudja. Le fogom vadászni. Persze nem vagyok bolond, tudom, hogy itt, esélyem sem lenne. Azt is tudom, hogy nem fogja utánam vetni magát s ha meg is tenné, a tömeg, jótékonyan sodor magával. Egyik kezemben már pengét szorongatok még a másikban Wargasnak írok smst. Elszúrtam. Nem vagyok az a fajta nő, akinek kellene egy herceg fehér lovon de megnyugtat a gondolat, hogy van egy lovag, akire számíthatok. Tudom, hogy jönni fog. Csak idejében érkezzen. Körbetekintek a tömegben, a kijáratot keresem. Fulladni kezdek a vonagló testek között, hirtelen vesztem el a türelmemet. Durván lököm arrébb az egyik vérszívót, aki fogait egy velem egykorúnak tűnő nő csuklójába mártja. Nagyot nyelve fordulok, hogy nekiütközzek egy másiknak. Érzem, hogy szívem szaporábban kezd dobogni de nem esek pánikba. Nem. Az csak akkor érkezik, amikor a helyet jótékony sötétség fedi le. Megszűnik a zene, eltűnnek a fények. Kétségbeesek. Szívem vadul kalapál. Egy tenyér kúszik derekamra és én majdnem felsikoltok de tudom, meg kell őriznem a hidegvéremet. Tudom, hogy szívverésem már így is elárul de azt is, hogy ha sikítok, még egyértelműbbé válik, hogy nem azért pulzál ennyire legfontosabb szervem mert valaki épp belém vájja agyarait és én élvezem, hanem mert rettegek, hogy ma lesz a napja annak, hogy nincs tovább. A tenyér végül ajkaimra siklik és befogva számat kezd elvonni tulajdonosa a tömegből.

₰ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ₰ note: - ₰ words: 426[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptyPént. Jún. 06, 2014 11:45 pm





Welcome my little hunter!


[You must be registered and logged in to see this image.]

Kényelmesen érzem magamat, elég vámpír van idebent ahhoz, hogy egy vadász kétszer meggondolja kekeckedni akar-e? Az itteniek között vannak páran, akikkel ismerjük egymást és kölcsönösen kedveljük is a másikat. A vérszomjas tombolásnak is megvannak a maga pozitív hatásai, mikor hasonszőrűek találkoznak, de vannak olyanok is, akiket már a lecsendesedett időszakomban ismertem meg. A mostani eset véletlen volt, nem szánt szándékkal tettem, csak elszaladt velem a ló, még nem tökéletes a kontrollom, és egy régi ismerős mellett teljesen kicsúszott alólam a talaj, viszont ezt a vadásszal nem fogom megosztani. Dolgozom azon, hogy ne forduljon elő még egy ilyen eset, és az ő szemrehányása amúgy is semmi, a lelkiismeret furdalásomhoz képest, hogy az egyik lányt én öltem meg. A másik halála nem az én lelkemen szárad. Az a lány aki pedig ma szegődött mellém, a szívószállal játszadozik és mosolyogva, billeg a zenére, nem messze tőlem, engem és Moirat figyeli még meg nem unja, akkor már a többieket veszi szemügyre, de nem tágít a közelemből. Ágybetétnek, vacsorának és túsznak kiváló.
- Nem fárasztom magam ilyen frázisokkal, itt csak önön múlik, hogy baja lesz-e vagy sem. – Nézek bele a lány szemeibe, megigézni nem próbáltam. felesleges lenne, nyilván van benne bőséggel verbéna, nem hiszem, hogy egy vadász olyan ostoba lenne, hogy ezt kihagyja, mikor vámpírra megy, a lány pedig kifejezetten miattam jött ide. Viszont, ameddig nem esik nekem vagy másnak, addig nem lesz baja, csak jól kell viselkednie. Utána már mosom kezeim, nem az én bajom lesz. Nem csak a lány tekintete hideg, de az enyém is, nincs benne semmi érzelem, ahogy a hangom is teljesen semleges, megüt egy udvariassági szintet, de nem többet. Vannak nők, akikre nem hat a sármom, van ez így nem mindenkinek a zsánere az én típusom, majd elválik, hogy az ujjaim köré tudom-e majd csavarni vagy megmaradunk a hideg játszmánál és így lesz valami.
A lányok rossz helyen voltak és rossz időben. Túl sokat ittak és rossz „embereket” néztek ki maguknak, az ünnepléshez, ezzel már nem tudok mit tenni, mögöttem van, nem tudom meg nem történtté tenni az egészet, így marad kifelé a hideg közönyöm, a kis beszédével szemben is. Az, hogy belül ön marcangolok, egy cseppet sem tartozik rá.
- Mit gondol, ettől a kis beszédtől majd visszafordul az idő, és minden egyenesbe áll, a lányok felkelnek és élni fognak? – Sosem volt gyerekem, és sosem volt igazán szerelmem sem, nem volt kifejezetten részem nagy kötődésekben, volt akit kedveltem, akit közel engedtem magamhoz, és úgy sejtem Camille most is átkozza a fejem, ha körülöttem van egyáltalán. De az is lehet, hogy a legutóbbi húzásom óta, még is csak úgy döntött lelép a közelemből és keres magának más szórakozást. – Feleslegesen csépeli erre a szavait, ez nem fog változtatni a dolgokon. – Hideg vagyok és blazírt is, semmi hangulatom ehhez a szentfazék szöveghez.
- A lányok, rossz időben voltak rossz helyen… - Kicsit félrebiccentem a fejemet, és úgy veszem őt szemügyre, láttam a késeket, a mozdulatot, hogy a kezeit közelebb vitte  a markolatokhoz, de ettől nem fogok beijedni, annál több dolgot éltem meg, mintsem, hogy ennyitől az inamba szálljon a bátorságom.
- Nézze, térjünk a lényegre, a lányok meghaltak, Ön a nyomomba szegődött, gondolom, nem épp csak egy ejnye-bejnye miatt kezdett nyomozásba. Zárjuk rövidre az egészet, Ön nem kajtat utánam a továbbiakban és én sem teszek olyat, ami fenyegetné az életét. – Lehet bicskanyitogató jelenleg a stílusom, de a hangulatom is változott.

words: 558
note: ----
tags: To Moira
music: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down



Simon Devaouire
welcome to my world
Simon Devaouire

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
34
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptyHétf. Jún. 02, 2014 8:23 pm

Dominic & Moira
you want me to find you. why?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Felvont szemöldökkel hallgatom. Már első mondatával rossz benyomást kelt bennem. Nem szeretem ha valaki meg akarja mondani mit tegyek.. azt meg végképp nem, ha egy vámpír arra utasít, nyugodjak meg, lazuljak el. Mikor legutoljára körbenéztem, a vámpírok még mindig többségben voltak az emberekkel szemben... s talán az egyetlen vadász tévedt be közéjük. - Áh, most jön az, hogy nincs okom aggodalomra igaz? Hogy minden rendben lesz? - kérdem de arcom rezzenéstelen. Tekintetem hideg, üres. Nincs benne az a fajta láng, ami az élni akarástól loboghatna. A családommal vámpírok végeztek. Apró darabokra tépték az alig három éves kislányomat. Miért kéne egyáltalán meghallgatnom az érveket, melyekből hiányzanak az együttérzés, a könyörület bárminemű formái?
Sejtettem, hogy tudja ki vagyok, hiszen ő akarta, hogy ráleljek... vagyis azt is pontosan tudja, miért keresem. Miért kell akkor ezt a játékot játszanunk? Sosem voltam nagy játékos. Ezek a játszmák mindig túl nagy teret fogtak le és gyakran még a bábuk következő lépésén gondolkodik az ember, elveszti a táblát. -  Amanda és Leia Williams. - karjaim testem mellé eresztem, pontosabban szólva az övemhez illesztett apró tőr hüvelyek mellé. Nem, nem nyúlok feléjük de ha szükségem lenne rájuk, nem árt a közelükben lenni. - Huszonkét éves ikrek. - tekintetemmel a vámpírt figyelem de olykor a nőre sandítok, aki láthatólag a férfi befolyása alatt áll. - Felvételt nyertek egy művészeti táborba. Este kilenckor sírva hívták fel a szüleiket örömükben. Ezek a szülők egy héttel ezelőtt sírva borultak kihűlt, felboncolt testükre. - Egykor én is szülő voltam. Édesanya. Tudom mit jelent elveszteni egy gyermeket, milyen érzés, amikor kitépik az emberből a lelket... mert ezt veszítjük el, mikor a gyermekünk holttestét a karjainkba véve ringatózunk szüntelen. A lelkünk a testükbe nyomul, hogy megóvják kihűlt testüket a kínoktól, hogy vezérelni tudjuk őket egy olyan világba, ahol már nem árthat nekik semmi és senki. Se ember se szörnyeteg. - Legalább annyi tisztesség lett volna magában, hogy eltakarítja a nyomait de nem. Ott hagyta őket a sikátorban, mintha holmi jelentéktelen senkik volnának, élősködők, paraziták. Szükségem folytatnom? - Én úgy vélem nem. Személy szerint legszívesebben karót döfnék a férfi szívébe; szakmám és a bosszúvágy azonban egy valamit jól megtanított; türelem. - Szóval nem óhajt meghalni? Azok a lányok sem akartak. - csóválom meg a fejemet és elképedek a vámpír pofátlanságán. Milyen jogon mer ő életet kérni mikor halált ad cserébe?

◌ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ◌ note: - ◌ words: 385
[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptySzomb. Május 31, 2014 10:34 pm





Welcome my little hunter!


[You must be registered and logged in to see this image.]



A lány aki hozzám csapódott, most odabújik hozzám, nem zavarja, hogy rágyújtottam. Elküldeni nem küldöm el, kelleni fog majd a hölgy társaság az éjjel hátralévő részére, és jobb, ha itt van a közelben, nekem és a vadásznak is. Így biztosan nem lesz vérontás idebent, és kint se nagyon szándékozom ebbe belekezdeni. A lányt megigéztem, csak akkor fog elmenni ha én utasítom erre, addig hű kis pincsiként, itt van mellettem.
A lány, akire várok, belép a klubba, innen van rálátásom a főbejáratra is, úgy helyezkedtem el a kinti részen, figyelem, merre megy és kikkel áll le, hallani nem hallom a szövegelésüket, odabent lüktet a zene elég erőteljesen, így az elnyomja a hangokat, szájról meg még nem tanultam meg olvasni. Néhány perc elteltével, már idekint van, a lányt kicsivel arrébb tolom.
- Légy jó kislány, és idd az italod. – Szólalok meg, a lány pedig mosolyogva kezdi el kortyolni a koktélját, közben dúdol és illegeti magát a zenére, ami kiszűrődik, én pedig a vadász felé fordítom a tekintetemet. Nem csak ő tudja a nevemet, de én is az övét, ahogy ő kutatott utánam, úgy én is utána, ha a megfelelő embereket szeded elő, akkor bármit megtudhatsz.
- Miss. Berkowitz. – Aprót biccentek felé, udvariasságból. Én a hátam a falnak támasztom, hogy védve legyen és belássam az egész területet, nem szeretem a kellemetlen meglepetéseket egy kicsit sem.
- Úgy hallottam keres, lenne némi megbeszélnivalónk, lazuljon el, nem fogok a torkának esni. – beleszívok a cigarettámba és lassan fújom ki a füstöt, nem régen legyalultam a képemet, most tisztán látszik, milyen fiatalon is lettem vámpír, embernek is elég könyökképű voltam huszonegy évesen, és ha nincs borostám, akkor ez erőteljesen látszódik. Natalja is ezt szerette bennem, hogy ennyire fiatal vagyok, én nem kifejezetten ugrálok érte, amikor a tükörbe nézek, különösen nem akkor, mikor szívóznak velem az emberek, hogy nem vagyok nagykorú néhány helyen, ahol nem 21 hanem 23 a korhatár, de van ahol a 21-et sem nézik ki belőlem, szívás.
- Könnyítsük meg a dolgunkat, maga engem keres. Én pedig még nem terveztem meghalni. – Nézek bele a nő szemeibe, megigézni nem fogom tudni, nyilván verbénát szed. Az a vadászoknál alap, szóval, ne fogok ilyenekkel próbálkozni, elsőnek kíváncsi vagyok, ő mit akar, utána majd elválik, hogy ki tudunk-e egyezni vagy sem, ha nem akkor kénytelen leszek feladni az elveim, és megölni őt.

words: -
note: lesz még jobb is!!
tags: To Moira
music: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down



Simon Devaouire
welcome to my world
Simon Devaouire

► Residence :
✡ New Orleans
► Age :
34
► Total posts :
132

DAMNED WEREWOLF ◯


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptyVas. Május 25, 2014 6:49 pm

Dominic & Moira
you want me to find you. why?

[You must be registered and logged in to see this image.]
Becsapom a kocsiajtót, megiszom a maradék feketét és felkészülve a borzalomra lépek a férfihez. - Két áldozat. – fogad egy alacsony, köpcös férfi – Az egyikük Amanda Williams, a másik Leia Williams.  Huszonkét évesek, Bon Tempsben laknak de ide jártak az egyetemre. A művészeti karon tanultak. A szüleiket már értesítettük, úton vannak. - végignézek rajtuk. Sérülésnek nyoma sincs. Ahogy társam lemarad, hogy kikérdezze a férfit, aki a két lányra talált, leellenőrzöm a nyakukat de nincs nyoma harapásnak, sem pedig a csuklókon. Az egyikük dekoltázsán azonban elmaszatolódott némi vér. A másikra fordítom tekintetem. A combok belső oldala vörös, mintha zúzódás pihenne rajta. Nem kell sokat törnöm a fejem, hogy tudjam, mi történt a két nővel és a vámpír volt annyira ostoba, hogy elfelejtette elrejteni nyomat. Persze, nem engedhetem, hogy más is rájöjjön mi történt a két lánnyal. Elterelem a gyanút. Ahogy mindig is tettem. Tudom, hogy ha a halandók megtudják, mi is történt, mindenkivel végezni akarnak majd. Helyette inkább belevetem magam az ügybe és megtalálom azt a rohadékot, aki ezt tette ezzel a két lánnyal... az ikrekkel kik egy időben születtek és egy időben is vesztették el életüket mi elvághatatlan kötelékkel tartotta őket össze.
Tudom, hogy azt akarta, hogy rátaláljak... tudom, hogy ő vezetett ide. Nem érdekel. Nem tudtam megállni, hogy ne keressem fel. Tudnom kell. Választ kell kapnom. Igazságot kell szolgáltatnom. Az életemet kockáztatom azzal, hogy egyedül érkezem de nem érdekel. Tekintetemmel már akkor keresni kezdem mikor még csak a sorban állok s onnantól, hogy belépek, legalább negyed órán keresztül vergődöm a tömegben, mire képes vagyok kijutni onnan. Az udvar felé veszem az irányt és már majdnem kilépek mikor valaki rácsap a fenekemre, megragadja a karom és magához von. - Sss cicus, nem kell félned. - vámpír. A tekintetem keresi de hiába. A verbénával átitatott karlánc és a medalion a nyakamban, valamint a lánc a bokámon, tesz róla, hogy ne tudjon megidézni. Könnyűszerrel csavarom ki a karját. - Klausé vagyok. Gondolom nem akarod felbosszantani a királyt... - suttogom fülébe és jól tudom, ezzel eredményt érek el. Hiszen ki merne szembeszállni a hibriddel? Pontosan... senki. Azzal is tisztában vagyok, hogy veszélyes játékot játszom... hogy ha Klaus fülébe jut, akkor talán hamarabb véget ér játékom, mint terveztem. Azonnal tovább haladok, kilököm az udvarhoz vezető ajtót és a korlátnak támaszkodva szívom magamba az éjszaka friss levegőjét. Épp csak kinyitom tekintetem, mikor megérzem magam mellett a vámpírt és a cigarettát, amire rágyújt. Testemen libabőr fut keresztül, izmaim megfeszülnek, pupilláim kitágulnak. - Mr. Leighton, ha jól tudom. - ejtem ki szavaimat lassan, megfontoltan, miközben szembefordulok vele, összefonom magam előtt karjaimat és a korlátnak dőlök – Miért akarta, hogy megtaláljam? - kérdem azonnal a lényegre térve, miközben felmérem magamnak őt és azt is, hogy a tömeg, mennyire figyelne fel az ő vagy az én halálomra.

◌ music: [You must be registered and logged in to see this link.] ◌ note: - ◌ words: 459
[You must be registered and logged in to see this link.]

Vissza az elejére Go down



Vendég
welcome to my world
Anonymous


Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész EmptySzomb. Május 24, 2014 1:33 am





Welcome my little hunter!


[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem is olyan régen elszabadultam egy kicsit, pontosabban az ösztöneim, és magam mögött hagytam a városban két halottat, igyekeztem később eltakarítani őket, mikor kitisztult afejem, viszonyt egy vadász hamarabb megtalálta a tetemeket. A fejem főtt is miatta rendesen, mivel néhány hónapja, már volt dolgom kettővel is, aki egy egész tárnyi fa golyót eresztettek belém és nem volt túl kellemes az egész este. Kiszedegetni a folyókat még gázabb volt, bár akadt segítségem, de így is sanszos volt, hogy beledöglöm abba ami a szívem mellé fúródott be közvetlenül. Mivel ezt nem akarom újra átélni én is elkezdtem szaglászni a vadász után, tennem kell vele valamit. Szánom bánom, hogy elborult az agyam és megöltem két lányt, már egy ideje nem volt ilyen problémám, de most, hogy egy üzleti út New Orleansba hozott és egy régi ismerőssel összefutottam, akivel korábban nem kis vérontásokat rendeztünk. Rendesen megy is bennem az önmarcangolás és az önutálat is, hogy megint gyilkoltam, két ártatlan lányt ráadásul, de ettől még élni akarok, és nem kell a nyakamba egy vadász, aki esetleg hazáig követne, az ilyet jobb minél hamarabb elrendezi.
Mostanra tudom a nevét és azt is tudom kicsoda is ő, volt alkalmam már megnézni a lányt magamnak, és elsőre nem is gondolnám veszélyesnek, inkább szemrevaló és vonzó, de nem kellene lebecsülni. hagytam neki némi nyomot magamról, és vártam, hogy ráharapjon. A Masquerade Night Cluban vártam a lányra, hogy felbukkanjon és megpróbáljon levadászni, a hely forgalmas ahhoz, hogy könnyen megpróbálhasson megölni, de ahhoz elég levegő van, hogy megigézhessem, ha nincs benne verbéna, ha van, akkor valami mást kell kitalálnom vele szemben, legvégső esetben elteszem láb alól a lányt, emiatt már nem lesz lelkiismeret furdalásom. Egy lány van velem, már egy ideje a sarkamban van, nem küldtem el, alibinek és álcának is megteszi, ha vele foglalkozom és közben úgy figyelem a bajáratokat, végül egy idő után megunom a dolgot és úgy döntök ideje elszívnom odakint egy szál cigarettát.

words: -
note: lesz még jobb is!!
tags: To Moira
music: [You must be registered and logged in to see this link.]
[You must be registered and logged in to see this link.]
Vissza az elejére Go down



Vampsite
welcome to my world
Vampsite

► Total posts :
1823

ADMINISTRATOR ♔


TémanyitásTárgy: Udvari rész Udvari rész EmptySzomb. Júl. 27, 2013 9:23 pm

***
Vissza az elejére Go down



Ajánlott tartalom
welcome to my world




TémanyitásTárgy: Re: Udvari rész Udvari rész Empty

Vissza az elejére Go down

Udvari rész

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Sziklás rész
» Külső rész

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
world of mysteries :: Színház az egész világ :: New Orleans városa :: Belváros :: Masquerade Night Club-